Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

1935-10-02 / 226. szám

fí I LINZ fi K lá.l $ október 1. * Színes és színtelen ZXANAU. szeptember vege. \ kis lürdö f'■*>rK'p<-11 fái akiit. .» kecskclábu asztalnál, szemben iil velem eg\ iga/i. békebeli {gaval­lér. Gavallér nr Mert ugvis hívják. Gavallér i. vuia. I i'a ni vvt’1 «'s I halszaz holddal, amely .mvjatól maradi i'a laki annak ,n több, mint e/er holdat örökölt1 muszáj volt gavallérnak lennie a/ áldott, ira| ós tail's bókm ilúgban, amikor minden napra esett egy jó lérfi muri es utána sze­műid a ..csak egy kislánynak ', vagy a ti­tokban imádott s/ópasszonvnak. Pár ilyen é\ és elúszott a hats/.az hold, sóhajt Gavallér nr, de tévedés lenne azt hinni, hogy az elúszott birtoknak szól az a méla sóhaj , nem. hanem az elmúlt ifjúságnak, amely szikii volt. szép és felejt­hetetlen. Külföldre ment aztán (iavallér nr, mert dolgozni, itthon dolgozni, szégyell volna. Kint nem. Volt inas Franciaország­ban, utazó Németországban, vásári kikiáltó Halkánon es étvágygerjesztő Amerikában. Étvágvgerjesztő. az is foglalkozás? kérdem. De mennyire válaszol önérzetesen a kopott gavallér . egy életunt és különc amerikai milliomos, akivel valahol az olasz j partokon találkoztam, eláinult pompás él- vágvamon. amellvel válogatás nélkül kebe­leztem be egy kis vendéglő egész készletei és jó fizetéssel élvágvgerjeszlönek alkalma­zott. Fn ettem, ettem, ö meg gyönyörkö­dött ebben s étvágyat kapva, maga is jó­ízűen nekilátott. Kedély mester is voltam ugyanott, Jóízűen ettünk és mulattunk pár éven keresztül, mig szegényt meg nem ütöt­te a guta. Aztán hazajöttem, elhalálozott egy tantim. újra gazdag lettem és folytató­don a régi vidám élek Ó. asszonyom, mi­lyen fiuk is voltunk mink. Egyszer jön egy szinésztrupp a városba. Cuki. kicsi nő a primadonna. Az összes je­gyeket megvettem minden este és egyedül csak én ültem a nézőtéren, volt is párbaj érte elég. Ilyen gavallér voltam én. De jött a háború és azóta nincsenek igazi gavallé­rok... sóhajt és kétségbeesetten néz rám pi­ros szemével. Igen a szeme piros, haja zöld. bajusza kék lekopott már a festék róluki. lila az orra és sárga az arca. Egérszimi kalapja, barna, fecskcfarku kabátja és pepita nad­rágja van az utolsó Gavallérnak, aki bána- ) tosan üti a taktust a vak prímás játékához, majd vadul felugrik és sziláján rakja a csárdást, finoman keringőzik később, ahogy illik egy gavallérhoz. az. utolsóhoz, aki tánc után sírva borul az asztalra. * A vak priinást minden nap ide hozzák a faluból a banda tagjai. Irgalmatlanul ein- cognak. égnek áll az ember haja tőle. Ha kevés a kiránduló, akkor a törzsvendégek .-.zobáit járják sorra, adunk, mindig adunk, én többet, mindig többet, hogy ne játsza­nak. pihenjenek, níondom udvariasan, de ők nem — meg akarják hálálni, csak ne lenne vak ez a prímás! Kétségbeejtöen jó üzletemberek ezek a zenészek. Pompásan kamatoztatják az em­beri részvétet. Giziké ötéves, barna, édes és szemtelen. A fürdő kedvence. A doktornénak az ölébe borul és szenve­délyesen mondja: A nénit jobban szeretem, mint apukát és anyukát. Ezért a vallo­másért minden nap cukrot kap a doktorné- tól. A többi vendég is elhalmozza minden­nel. Én nem. Nem szeretem a kis ravaszt és ő érzi ezt, soha sem jön hozzám, még csak rám se néz. Én Hankát szeretem, ezt a pirinyó, dun- ! di lenhaju. rózsás kis tót babát, aki alig tögyög még a kövér lábacskáin, egész nap a libákat bámulja a patak partján, 'agy szótlanul és elmerülve a sárral játszik, amelyből fiatal szülei vályogot vetnek és házat építenek télire. Cukrot viszek Hanká- nak, gyümölcsöt és süteményt minden nap. Elpirul, lesüti nagy kék szemeit s ha teheti, elbújik valahová a cukorral. — Povec Hanka „köszönöm sípén“ — oktatja a mamája. De Hanka már nincs sehol. Tót telepesek laknak a fürdő körül, tisz­ta, rendes emberek. Télen a fürdőből lót iskola lesz. lejön a Rézből egy tót tanító, hogy a telepesek harminckét gyermekét oktassa. iNem szabad nekik elfelejteni, hogy tótnak születtek, mondja a Hanka apja, Nem, bizonyára nem fogják elfelejteni. * Kis tócsák, sással, békalencsével, hattyút utánzó hófehér libákkal, a házak között. Távolabb tehéncsorda legel. A gyeTek- pásztor furulyázik, az öreg pedig szótlanul támaszkodik botjára. Órák hosszat elné­zem őket. Van két kutya is, komoly, köte­lességteljesítő állatok, akik összeterelik a csordát s a szó szoros értelmében fülöncsi- pik a tilosba tévedt jószágot. Az egyik ku­képek igazságok tva hófehér is uagv, a másik körömi ekele, lompos es kiesi, komikusak es ellesek igv együtt, ahogy mennek mint a katonák, szabályosan, keményén, fontosságuk tuda­tával eltelve, Egy óreg fűzfa karosszék s/e ni agai közül figyelem őket és a kas/aló és szántó embereket, meg a gyöngéd, linóm halványlila virágokul, amellyel terítse van a mező. Ez a fűzfa volt az ,,olvasó szobám,, egészen addig, inig egy kedves könyvemet beh* nem ejtettem róla a kis patak iszapos medrébe. * \ fürdőről is Írjak? Az igazság az, hogy nincs róla mit irni. csak azt, amit az ele­miben Salaj vármegye földrajzában tanul­tunk. Hogy kiváló gyógyhatású forrásai vannak s hogy egész Európában csak egy cseh és egy franciaországi fürdő vetélked­hető; vele. Elfelejtenem, melyik az a keltő. Egyszóval világfürdő» lehetne csinálni /.miauból is. ha valakinek kedve es pénze lenne hozzá. De szegény olyan elhanyagolt, mintha nem lenne gazdája. Pedig van. Több is. Például a szimpatikus főorvos, aki megígéri, hogy a jövő szezonban minden más lesz. \ rideg, rosszul felszerelt szo­bák. a kopár, szomorú kert. a kabinok sza­kadt hárságyai és kikopott eenientkádjui mind rendben lesznek. Kiváncsiak vagyunk. Ha már nincs szezonelei és szezonvégi ár- redukció. ha az állandó vendég sem része­sül semmi kedvezményben, ha az árak oly magasak, hogy azon a pénzen például So- vatán is üdülhet az ember ugyanannyi ide­ig. akkor több gondosságot kérünk. * \ titokzatos szőke hölgy. Róla sem sza­bad megfeledkezni. Égy este érkezett, sző­kén. lengén, elegánsan, hűvösen egy halom bőrönddel. Másnap reggel drapp pizsamá­ban. négv darab könyvvel felvonult a kelt­be és olvasott Egész nap olvasott és jái kált olyan arccal, mint egy megközelíti)«' tétlen istennő. Mindenki izgult Ki lehel' biztosan színésznő Nem, tanárini á, d<* hogy, kis liá/.ilány, aki a nagystílű nőt jálsza Egy paras/tasszony keresztet vetve kérdi: Jaj, instálom fin, vagy lány az. u hollóé abba a rózsaszínű nadrágban? Ak kor vasárnap délután v < > 11 éppen, telve volt a szomszéd falusiakkal a liirdö, akik meg bámulták a szőke hölgy fodros, rózsaszínű, virágos pizsamáját és az én csikós nyug­ágyam. ez aztán úri jó dolog, kérem... A szőke hölgy, végül is megtudtuk hogy egy nagyvárosi ügyvéd felesége..., de ekkor már elveszítette nimbuszát, a titokzatosságok- mert napokig tarló hallgatás után megszó­lalt és kiesi, kedves inadá rbangoeská ján éjiéiig diskuráll a ,/oms/cd szobában az. uriasszonyl játszó falusi iparostiéval. Émmuska, Ilonka... Mikor elmentek megsirattam őket és nem beszélgettem töb­bé senkivel. Gsak Annucával. a bűbájos kis szobalánnyal, aki azt kérdezte egyszer: Mi­lyen az. ha valakinek édesapja van? Nem, neki nincs. Kéthetes voll, amikor az apja elesett a bábomban. Négyen voltak test­vérek. a két fin szerencsés — azok már meghaltak. De él ö és lánytestvére, meg az anyja és dolgoznak, mindig csak dolgoznak. Szerelne egyszer pihenni egv egész napig. Émmuska aranyhaju aranyszemü, arany­szívű nsszonv. Ilonka legi inombb. legsze­rényebb kislánv. akit valaha láttam. Tanító­nő. kisebbségi, a nyelvvizsgán igen jó ered- ménnvel ment ál. Szereli a falut, a hiva­tását. mindent szeret és éppen ezért öl is szereti mindenki. Megígérik, hogy vissza­jönnek még. amig ott leszek. Nem jöttek vissza. És nem is haragszom érte. Én sem jönnék vissza. Csak akkor, ha barátságo­sabb. csinosabb, kényelmesebb lesz itt minden és nem vált ki csüggedést, szomo­rúságot ez. a szomorú szoba. amelyben nincs felüdülés, vigasztalás, mintha csak az a sok ember, aki valaha itt lakott, minden bánatát és gondját itt felejtette volna. Somlyói Elier Gizella. KQSZTQLümi DEZSŐ Vidéki ősz i. Itt. vidéken a: ős: mos. mint n pesti ut­cákon és körutakon. II. Királyi pompával vonni be. sárga és piros lobogókkal, a kukorica, a dinnye, a tök. a paradicsom s az éreti paprika színeivel. III. Ha a környezet igénytelen, annál inkább kitetszik, milyen előkelő és nagyszerű ven­dég érkezik. Szegény emberek laknak erre­felé. akik viseltes ruhában járnak, takaré- koskodnak a villannyal s kucorgó félehniik- ben csak egyetlen körtét mernek égetni. A nap. az égi fényszóró azonban nem fukar­kodik. Pazarul ontja sugárpászmáit, khtgké­véit. Megvilágítja életük kopott színpadát. az alacsony házsorokat. a vaksi szobákat. Di­csőséggel vonja be szürkeségüket. IV. Talán kárpótlásul Icapják ezt azért, hogy hozzájuk egyébként csak késve érkezik az újság. a divat s mindent csak második sze­reposztásban, lecsökkentve, vidéki előadás­ban láthatnak. A természet nem úgy gondol­kozik. hogy „vidékre minden jó*-. Becsület­lel szolgálja ki közönségét. Rendezése min­dig eredeti, friss. Télen itt is kristályhavat ad s hamisítatlan jeget, tavasszal ibolyát és cseresznyét, nyáron forróságot és árnyékot s össze! ezt a remek diszletet, melyet nálunk észre se lehet venni, rozsdás-barna cserefá­kat, vérző gijepszőnyegeket, a menyasszony- virágok halványlila költészet ét. V. Mióta itt vagyok, azt hiszem mindig ün­nep van, minden áldott nap vasárnap, a le­vegőben zsongás, bogaruk, méhek zenéje. Langyos köveken koldusok üldögélnek, mo­solyogva a boldogságtól s pihegve, mint iáb- badozó betegek. A must zavaros édességé­ben kiskorom elfelejtett izeit fedezem föl. VI. Napraforgókat Iátok a kert végében, me­lyeknek szára a csillapíthatatlan fényimád at­tól, a folytonos gyujtogrrtástól már egészen összeráncosodolt, mint a kiváncsi emberek tarkója. Egy öregurat látok a kerek erdő padján egyedül, maga elé mered, botjára dűlve emlékeiben turkál s talán erre gondol: „Ezt a kerek erdőt . . .“ Gyászruhás nőt lá­tok közeledni az arany avarban, hosszú fá­tyoléi söpri a csörgő leveleket s oly lassan, fölségesen halad, mint egg gyászmenet. VII. Régi temetőnk mozog a: élettől. Csupa szín, pipere és láz. így inkább egy török ba­zárhoz hasonlít. Künn a tüskesövény mögött egy fiú meg egg leány esókolódzik. .4 fiú huszonötéves. a leány tizenöt. Csókjaik har­sány lármája fölcbreszti a halottakat, akik már félszázada pihennek. Szegények ki is ugranak sírjukból, bosszúsan, mint a nyu­galmukban megzavart délutáni szendergők s az izgatottságtól és haragtól piros arccal rá­juk kiáltanak, hogy ne emlékeztessék őket az életre, hagyják tovább aludni. Ántfonescu pénzügyminiszter geníá utfáróS visszaérkezett Bucuresti-be BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) An- tonescu pénzügyminiszter tegnap visszaérke­zett genfi útjáról Bucuresti-be. A pénzügy­miniszter nyilatkozata szerint a román— francia kereskedelmi egyezmény alapjára nézve Genfben kellő alapot találkák s most már csak a technikai kérdések letárgyalása maradi bátra. Tegnap este Tatarescu mi­niszterelnök is visszatért a fővárosba. feiges az egység a»z „al* Skoisnány védő-lyonion BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) Az „ailkotmányvédő-front“ tegnap népgyülést tartott Bucuresti-ben, melyen A veresen tá­bornok, Bratianu Gheorghe. Vaitoianu tábor­nok, Vasilescu Cluj, Anibal Teodorescu is felszólaltak. Megállapítást nyert, hogy Áve­rése u marsall és Gheorghe Bratianu között teljes felfogásbeli egység van. A népgyülés végén határozati javaslatot fogadtak el az alkotmány védelmében. Három tanár Jeleit pár sor írásom a páciens Idei,tanú ról szál. \ páciens lélektanáról, amely a orvosok serial kitanul hutai lan. A történetben három sebé .-tanár szerepel. Nevezzük őket így Le hér professzor, lelete professzor, Veress professzor. Remek embe­re szakmájának mind a három, európai hírű oi vastanárok. Telik a mi orvostudomá­nyunkból nemcsak három, hanem több is, ha kell. De most csak erről a háromról non szó. Beállít Fehér professzorhoz egy úriember. Hogy az öt szíveskedjék megvizsgál ni. Meg­vizsgálja és közli: (lnnél; idült vakbélgyulladása van. Ta­nácslom. bogi/ a vakbelét mennél hamarabb vétesse ki. —• Igenis felel a beteg, de látszik, hogy még szeretne valamit mondani, csak zavar­ban van. — Van még valami közölni valója? fiát kérem ... ne tessék rossz néven venni ... én ki is fogom védetni a vakbe­lemet . . . de I ekele tanár úrral, áthozza ne- kem rend kívüli bizalmam van, kérem. Fehér tanár bólint. — Nagyon helyes. Fekete tanár ur kitűnő sebész, nyugodtan rábízhatja magért. De mi­ért nem egyenesen őhozzá fordul diagnó­zisért ? Kérem, elmondom az egészet, ahogy volt. Nékem fájni kezdett a vakbelem, erre elmentem Veress tanár úrhoz. Ö a tenyerét a hasamra tette. ói másod percig vizsgált, aztán azt mondta: „vakbél“. Ez nekem nem tetszeti, kérem. Veress tanár ur lehet igen nagy ember, de hátira ilyen rövid vizsgálat­tal téved? Elmentem Fekete tanár úrhoz. Az igen, kérem, az aztán megvizsgált. For- grrtolt, kopogtatott, figyelt, gondolkozott, ezt nyomkodta, azt tapogatta, dolgozott velem kérem, egy félóráig. Akkor azt mondta: vak­bél1“. Nagyszerű ember az, kérem, roppant alapos és roppant körültekintő. Óriási bizal­mam van hozzá. Ide a fanár úrhoz már csak azért jöttem, hogy mégis lássa a bajomat egy harmadik is. Hát most megyek és Fe­kete tanár úrral megoperáltatom magamat. A beteg elment. Nem telt bele két hét, ha­sonló esete akadt Fehér professzornak. Rit­kán történik eféle furcsaság, de ha történik, akkor szériaszerüen. Szóval beállít hozzá egy másik úriember. Ez már azzal kezdte: — Kérem, tanár ur, tessék engem megvizs­gálni. de hogy félreértés ne legyen, már most bejelentem, hogy amennyiben műtétre les: szükség, én Veress tanár úrral fogom magam megoperáltatni. Van ez elten kifogá­sa tanár urnák? — Dehogy van. Veress tanár ur elsőrangú ember és nekem jóbarátom is. Tessék lefe­küdni. Megvizsgálja a beteget és megállapította, hogy epeköve van. Kitapintható. Ajánlatos mennél gyorsabban kivétetni. A beteg ezt tu­domásul vette és búcsúzott. De Fehér pro­fesszort furdalta a kíváncsiság. — Mondja, uram, miért vetem vizsgáltatja magát, ha Veress tanár urban több bizalma iKtn? — Kérem, elmondom az egészet. Én elő­ször elmentem Fekete tanár úrhoz, mert so­kat hallottam róla. Fekete tanár ur elkezdett vizsgálni. Végignyomkodta hasamat, melle­met. mindenemet. Jobboldalra fordított, vé­gigkopogtatott. Baloldalra fektetett, végigko­pogtatott. Hasra fektetett, igy vizsgál. Hanyatt fektetett, megvizsgált még egyszer. Várt. gon­dolkozott. Elkezdett megint nyomkodni, ta­pogatni, kopogtatni. Száz kérdést intézett hozzám. Részletesen felettem valamennyire. Végre egy jó félórái vizsgálat után meg­mondta. hogy epekövem van. ki kell vétetni. Gondoltam magamban: ha ilyen nehezen jött rá, talán nem egészen biztos a dolgában. El­mentem Veress tanár úrhoz. Kérem. Veress tanár ur megkérdezte, hol fáj, odanyult és azonnal megmondta, hogy kitapintható epe­kövem van. — Nos ? — Hát aztán akkor, hogy egészen biztos tegyek, eljöttem ide a tanár úrhoz is. Most látom, hogy csakugyan igaz: epekövem van. Hát nem bámulatos, hogy Veress tanár ur csak odanyult és egy pillanat alatt meg­mondta0 Ahhoz megyek én operálni, kérem. Az egy lángelme. Harsányi Zsolt. NŐI ŐSZI DIVATLAPOKAT óriási választékban Ellenzék könyvosztályá­ban kaphat! i UJ TECHNIKÁVAL a ruhafestés, vegytisztitás CZINK-nél nem drágább, csak jobb, mint bárhol.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom