Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)
1935-09-11 / 208. szám
rm sSWpléWVTt Ilf. s$saE3Kia m:r€797/£K jrnrnmimmmBBmumm „PORAIT VÉDI E KŐI* îovâlD iniiüilíli i ic^iclclscríi „iiir hadjáratot a Hiisaiiiirii- icmcio sírkövei ellen Isiaaétf egy 6TiM%é»a:i Susfo^goiása*, értékes sírkövei. " ÜríagaEsaa p^lgárfisestor íígyelmébe! CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Pór héttel ezelőtt lapunk hasábjain cikksorozatban tártuk fel a Házsongárdi temetőben kegyeletsértő módon garázdálkodó kezek munkájának eredményét. Kézzelfogható adatokkal mutattunk rá azokra a felháborító állapotokra, amelyek az egész város lakosságának a megbotránkozását váltották ki. Kértük a város vezető urait, hogy tegyék magukévá ezt a köz és emberi érdekeket szolgáló kérdést, hogy győződjenek meg maguk is személyesen, hogyan rombolják össze a temető történelmi és művészi értékű sírköveit, hogyan semmisitik meg máról-holnapra azokat a kincseket, amelyeket a város elhalt polgárainak feje fölé állított az utókor hálája és kegyelete. Tanácsokkal láttuk el a városi tanácsot, cikkeinkben rámutattunk a tennivalókra. Úgy látszik azonban, hogy sorainkkal csak pillanatnyilag tudtuk felrázni a város vezetőit fásultságukból, mert tegnap délelőtt újból olyan épületes, minden jóérzésíi embert megbotránkoztató esetnek adtak lehetőséget a köztemetőben, amit nem hagyhatunk szó nélkül, amelyet tijbóS a nyilvánosság iiélőszéke eíé kell, hogy hozzunk. Újabb kulfurbotrány! A temető főutjának végén, ahol Brassai Sámuel porai is hevernek, a feljárat baloldalán, tegnap, a hűvös szeptemberi reggelen, kemény izmu munkások ragadták kezükbe a csákányt és láttak neki a munkának. Parancsuk volt rá. ők nem tehettek róla, hogy a Ruzitska Béla és Ruzitska György családi nyughelye között, a Berde Mózes síremléke előtt, a Mária Letitia sirhantja mellett elhelyezett nagyszerű aikotásu, közel százéves múltú sírkövet ki kellett ásniok. mctőből sírköveket vittek ki épületkőnek, hogy üzleteket bonyolítottak le a kövekkel.' Tehál ő tőlünk szerzett tudomást arról, hogy a temetőben nincs minden a rendjén. Séta közben még nyilatkozott is: — Nem akarom vádolni elődeimet. .. stb. Most azonban más a helyzet. Pontos leltárt vezetünk minden kőről. Csak azokat a sírköveket távolitjuk el, amelyek kidőlnek, a járókelők útjába esnek, vagy azok testi épségét veszélyeztetik. Ha azonban egyes sírköveket is elmozdítunk, a legnagyobb gonddal szállítjuk a „menedékházba“. Nálunk az nem történhetik meg, hogy egy sirkő megrongálódjék. Pár héttel ezelőtt mondotta ezeket Giur- giuman temetőfelügyelő. És Íme, mégis megtörtént az újabb botrányos eset. Annak idején a temetőfelügyelő Drágánu polgármester rendeletére cikkünk állításaira vonatkozólag jelentést küldött fel a városi tanácsnak. Minden bizonnyal ebben a jelentésben mosta kezeit, hogy ami történt ebben a temetőben, az mór a múlté, ahhoz neki semmi köze sincs. Valószínűleg kifejtette, hogy az ő felügyelősége alatt még egy kődarab sem szenvedhet csonkítást, nemhogy egy sirkő. A polgármester figyelmébe A megértő Dráganu polgármesternek ezennel tudomására adjuk, hogy igenis nem szűntek meg a Házsongárdi temetőben a kegyeletsértő állapotok. Fen »tartjuk továbbra is azokat a tanáesökat és tennivalókat, amelyeket ezelőtt pár héttel intéztünk a városi tanácshoz. Világosan rámutattunk azokra a módozatokra, amelyekkel elejét lehet venni minden ilyen felháborító kezdeményezésnek. A város mai vezetőségétől ezt elvárja a város lakossága, különösen pedig Drăganu polgármestertől, akinek tudomány és müvészet- szeretete nem hisszük, hogy megtűrné a további kegyeletsértő üzelmeket. Ettől függetlenül azonban az Országos Műemlékek Bizottságának erdélyrészi vezetőjének, Daianu Illés lelkésznek figyelmét is felhívjuk, hogy találja meg a lehetőséget n város vezetőivel való kapcsolatok felvételére. Hivatásánál és hivatalánál fogva kötelessége Daianu ülésnek tiltakozni a történelmi és művészi értékű sírkövek ellen indított hadjárat megszüntetésére. Mi hisszük, hogy ha újabb kezdeményezésünknek sem lesz meg a kívánt és minden további visszásságot kizáró eredménye, egyházaink a magyar párt és egyesületeink a minisztériumban meg fogják tenni a szükséges lépéseket. (L. Z.) SELECT MOZGÓ L®?egá ördögei Rendkívül izgalmas repülőfiim, különleges felvételekkel. Fősz.-ben J A ME S CAGNE Y, PÄ T ö’BRfEAE Margaret Lindsay Csütörtöki kezdettel t Anna Sten, Frederick Match együttes slágere: Feltámadás S Tolstoj regénye nyomán. — Rendezte: Rou ben Mamouüan. Pias szegényedtek ie joMt sorsra érdemes kereskedőink? Munkájukat siker koronázta. Pár órás csákányolás és erőlködés után ugyanis sikerüli a földből kiásni és elszállítani a temető alján egy sziubeu létesített „régi- ségtárba“ Zetelaki Máté József többmázsás alapzata, pajzsalaku, kűkeresztben végződő, pár méter magasságú díszes síremlék oszlopát. Sikerült azonban azt szorgoskodás közben derékba is törni. Ez a rövid, de annál szomorúbb tényállás. Ki adta a rendeletét? íMig folyt a munka, alkalmunk volt beszélgetni a munkásokkal: — Ki adta a rendeletet a sirkő eltávolítására? — A temető igazgatósága, a Maria Letitia hozzátartozóinak kérésére — volt a válasz. Tehát (Maria Letitia sirja mellett nem volt mit keresnie egy magyar tisztviselő sírkövének. Mert arról szó sem lehet, hogy azért kellett volna kidobni Máté József sírkövét, mintha előbbi sírkövének helyét foglalta volna el. Maria Letitia sirhantjának n^isik végénél ugyanis szabadon ál! a terep egy több méter széles oszlop elhelyezésére is. „Hamvait védi e kő“ A legeíszomoriióbb azonban mégis csak az, hogy ahelyett, hogy a temető igazgatósága gondoskodott volna a sirkő lelkiismeretes eltávolításáról, kiszolgáltatta azt az összerombolásnak és végusztulásnak. Mintha Zetelaki Máté József tartományi számvevő 34 évi hűséges szolgálata után ezt érdemelte, volna ki ennek a városnak vezetőitől. Mintha a sors gúnyolódna ezzel a tisztviselővel, mikor az összetört és a romraktárba helyezett sirkövön ezeket a szavakat olvassuk: „(Hamvait védi e kŐ:‘. Egyik legutóbbi cikkünkkel kapcsolatban Gíurgiuman jelenlegi tefteíőt'eÍügyeíő felkereste szerkesztőségünket, és kért,""hogy menjünk ki vele a temetőbe, hogy ő is meggyőződhessen a cikkünkben foglalt tényekről. Neki addig nem volt tudomása arról, hogy ilyen állapotok uralják a köztemetőt. Legalább is azt mondotta. A sirok közölt járkálva mutattuk meg Németi Irma .színésznő, a város közadományából díszsírhelyen elhelyezett, megtépászott sírkövét. Ginrgiuman temetőfelügyelő felháborodva vette tudomásul, hogy a tcA péniiisgynsíBiiisztor vizsgálatot rendeli el a G^ösat-C^getro-cég milliárdos äSilefeiaseii ellenérzésére. — A cég az utolsó siaams- szálba kapaszkodóit' és egéraitoá keres BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) Megirta az Ellenzék, hogy a kormánysajtó egy része és az ellenzéki lapok mind hangosabban követelték n vizsgálat megindítását az üzleteiről országosan ismert Grosz-Cagero cég ellen, mely külkereskedelmi téren több százmilliós üzleteket bonyolított le s az államot megrövidítette. Az Argus azt a szenzációs hirt közli ezzel kapcsolatban, hogy a nagy port felvert ügyben a pénzügyminiszter a vizsgálatot végül elrendelte. Az Argus szerint „6714“ volt az a szerencsés szám, mely alatt Grosz-Cagero oly busás hasznot húzott külkereskedelmi téren. Ez volt a száma ugyanis annak a „globális engedélynek“, melynek alapján a cég a behozatalra előirt hányadon felül egymilliárd lej értékben hozhatott be árut külföldről Romániába. A lap leszögezi, hogy a „6714“ számú engedély kiadása körül könnyelműen jártak el a legfelsőbb kontingentálási hivatalban s ez a gyanús nemtörődömség alkalmat adott arra, hogy a Grosz-Cagero különféle visszaéléseket kövessen el anélkül, hogy ezt nyomban megtorolták volna. Az Argus szerint a Grosz-Cagero nem tartotta be az előirt feltételeket. Több, mint egymilliárd értékű árut hozott he külföldről s igy a részére engedett határt önkényesen átlépte. Hónapokon át hangoztatta ezt az érdektelen Bucuresti-i sajtó, mig most bizottság szállt ki a Grosz-Cagero eég irodáiba, hogy ott a könyveket, a számadásokat, levelezéseket megvizsgálja. Egy kontingentálási hivatali vezető tisztviselő, a pénzügyminiszter megbízottja s egy könyvszakértő foglaltak helyet, a bizottságban, mely megállapította, hogy a legfelsőbb kontingentálási bizottság feljegyzései és a Grosz-Cagero cég könyveibe irt adatok nincsenek összhangban. •A bizottság tagjaihak megjelenése a Grosz- Cagero cég helyiségeiben óriási riadalmat keitett. A cég vezetői a legutolsó percig bíztak abban, hogy előkelő összeköttetésüknél fogva kikerülhetik az eljárás megindítását s nem kerül sor helyszíni kiszállásra, mely bűnügyi eljárásnak is alapja lehet. Grosz- Cagero a vesztett játszmát látva, most utolsó kártyáját játszoLta ki a hatóságokkal szemben s a pénzügyminiszter kiküldötjé- nek kérdésére azt a kitérő választ adta, hogy nincs könyve a cégnek, sohasem vezetett könyveket, mert a eég üzleti részét az a bank bonyolította le, mellyel összeköttetésben állottak első perctől kezdve. Nem lehet tudni, melyik pénzintézetre célzott Grosz-Cagero. Nincs kizárva, hogy az utolsó szalmaszálba: a liberálisok legnagyobb bankjába, a Banca Romaneasca-ba kapaszkodik s igy próbál a felelősség alól kibújni. Románia és Európa egyik legnagyobb üzletét tehát könyvek nélkül vezették Bucu- resti-ben. így egyelőre nincs semmi Írásbeli bizonyíték arra nézve, hogy a behozatalra szoruló kereskedőktől szedett „részesedést“ mily célra fordították s kik közölt osztották széjjel. Az Argus megállapítja, hogy 1934 december 10. óta a Grosz-Cagero cég az áruszámlák után közel 50 százalékos részt kapott a behozatali engedélyek átengedéséért a válságtól és adóktól amugvis szenvedő kereskedőktől. A Filip Sanft, ..Foreco“, „Mondial Comert“ s más szállitási vállalatok utján hozta forgalomba a behozatali engedélyeket. A Grosz-Cagero cég azonban nem adott valutát is a behozatali engedélyekhez. Azt mondta: kifogyott a „6714“ milliárdos kivitelből nyert idegen valuta s igy pusztulásra Ítélte jobb sorsra érdemes kereskedőinket, mikor rákényszeritette őket, hogy a fekete-tőzsdéről szerezzék be idegen valuta szükségleteiket. S kié volt ez a „fe kete-tőzsde?“ . . . Nem csoda, hogy ilyen körülmények között elviselhetetlen drágaság következett he s kereskedőink nagy része elszegényedett. Az Argus Románia egyik legkomolyabb közgazdasági lapja — szomorúan mutat rá, hová jutott az ország kereskedelme a Grosz- Cageronak adott „monopol“-jog következtében. Ha a cég megkerülésével minden kereskedő közvetlenül a legfelsőbb kontingentálási hivataltól kapta volna meg behozatali engedélyét, vagy a Grosz-Cagerol jobban ellenőrizték volna, akkor az országos kereskedelem nem lenne a mai siralmas helyzetben. / a ruhafestés, vegytisztít;) s nem drágább, csak jobb, mint bárhol m&mmm KOPROL a radikális tsokffiádé hashajtó A Naţionalul Nou jelentése szerint adócsalás miatt is eljárás indult a Grosz-Cagero ellen. A kétmilliárdos üzlet után a cég mindössze 790 ezer lej adót fizetett s Grosz Cagero mindössze 3 millió lej tiszta hasznot mutatott ki adózás céljára a pénzügyigazgatóság közegeinek. A Grosz-Cagero tehát nemcsak a kereskedőket csapta be, de a Banca Naţionala és az állam képviselőit is félrevezette. A lap szerint ugyanis — még abb:ui az esetben is, ha Grosz-Cagero minden vonalon becsületesén tett volna eleget a Banca Nationalaval szemben vállalt kötelességeinek 75 millió lejt kereseti tisztán, amiből az állampénztárba adó cimén 26 millió 500 ezer lejt kelleti volna fizessen. Mégis 790 ezer lej összeggel szerepel az adókönyvekben. A Naţionalul Nou a behozatali engedélyeken tul több milliós valutacsalásról tesz említést, melybe a Grosz-Cagero mellett a „Petrol Biok“ és Steaua Romana petróleumvállalatok is bele vannak keverve, melyek „fekete árut“ vallottak be a Banca Nationala- nál a kiszállítóit finomított petróleum helyett s az áruért elért vételárból több millió francia frankot szereztek. Így kapcsolódik bele a Grosz-Cagero Románia egész kereskedelmi életébe. Az alapítók maguk sem gondolták, hogy másfél év alatt ide érnek. Midőn a cég megszületett, bizonyára csak a beavatottak sejtették hogy az újszülött homlokát a múzsa csókja érintette. 1933 november 15-én ugyanis — midőn Grosz Jenő megalapította vállalatát — mindössze a következő összegek szerepeltek az „alaptőke“ jegyzésben: Grosz Jenő 25 ezer lej (!), I. Nicolau 25 ezer lej, E. SchulZer 25 ezer lej . . . így indult el a Grosz-Cagero a szédületes utón, mig másfél év alatt közvetlenül és közvetve igájába hajtotta az országos kereskedelmet. A Tara Noastra jelentése szerint Costi- nescu dr. kereskedelemügyi miniszter elrendelte, hogy nyomban terjesszék elébe mindazokat az iratokat, melyekben Grosz-Cagero van érdekelve. A lap úgy tudja, hogy 12 hatalmas ügycsomót állítottak össze a kereskedelemügyi és iparügyi minisztériumban s most már Leonte Moldoveanu szenátusi elnök befolyása sem mentheti meg Grosz- Cagerot attól, hogy megérdemelt sorsát elérje. Németországi repiilohatlonok Csehszlovákia teteti PRÁGA. (Az Ellenzék távirata.) Németországi szabad ballonok kerültek Csehszlovákia levegőteréhe. Mivel katonailag fontos pontok közelében jelentek meg, repülőgépekkel leszállásra kényszeritették a ballonokat. A ballonok egyike Przestauy (Prága közelében), két másik ballon a milovicei katonai tábor körzetében szállott le. .4 spanyol rendőrségi — 32 ifgulascisták ellen PARIS. (Az Ellenzék távirata.) Az Information madridi távirata jelenti, hogy a spanyol belügyminisztérium a santanderi ifjú- fasiszták otthonát bezáratta s a rendőrségnek utasítási adott erélyes nyomozásra, mert az a vád merült fel, hogy ifjufasiszták dob lak bombát a republikánusok üléstermébe. Az explóziónál többen súlyosan megsebesültek. Leiartfózfatísik Albániában ^fgy i'omáii Őrnagyi CONSTANTA. (Az Ellenzék távirata.) Az albániai Thana-ból érkezik a jelentés, hogy Lazar román őrnagyot, a Targoviste-i helyőrség aktiv tisztjét Albániában letartóztatták. Az őrnagy édes testvére az ismert albán költőnek. Lass Gusuffnak, aki tanulmányait Romániában végezte. A román katonatiszt néhány héttel ezelőtt szabadságot kapott és Albániába utazott, hogy örökségét rendezze. Albániai tartózkodása alatt lepte meg az albán forradalom, amelynek folyamán őt is letartóztatták. A tiranai román követség közbenjárt szabadlábrahelyezése érdekében de eredménytelenül.
