Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)

1935-09-08 / 206. szám

BL LBNZßK

megsúgták nun , hogy <j kávéfözö ,,1ö ök", tulajdoukcnpen abesszin. U olasz ur, flauell nadrogos, elegáns fudtdemher, vidám kíváncsisággal nézi Toinruyt, u Ah <>/»/ nesztelenül teszi eléje a csészéjét, mint egg ügyes, fekete szellem. Tommy mosolyog. Látszik rajta, /iogr(/ /<’// non mindé rvertigkeits-ye fii hllel. Az' olasz

nenzt tesz az asztalra. Tommy mély tisztelettel. mohamedános meghajlással vei el a horranalót, bár ö kopt kérésziig. istene krisztus.

Tommy rendkívül nagyra becsüli Olaszországot és az olasz hadsereg hon i tejet. ..Jönnek a motorjaikkal és mindnyájunkat megölnek!'' mondja szrli- den. Tutija jól, hogy a győzelemre nincsen semmi kilátás. De ez más Izérdés. 'lég girtumbszclid mondatainál is azt érezteli e: a fiatal abesszin, hogy a ,,hazat" olyasvalaminek képzeli, amiért akkor is küzdeni kell és esetleg meg kell tudni az embernek, ha a hare nun' előre is tökéletesen reménytelen.

lr újságok most tele vannak Abesz- sziiiiábál való helyszíni tudósításokkal, amelyek lángoló hőségről, borzasztó sivatagokról és oroszlánsörényes, kegyetlen harcosokról beszélnek. Tommy értesül barátaitól ezeknek a cikkeknek az adatairól és fekete szemét kerekre nyílva csodálkozik. Iértheteden dolog! V(dóban ilyen pokol lenne az ö hazája és ilyen ördögsereg lenne a népe?! Eddig neki sejtelme sem volt erről, Tommy azt hitte eddig, hogy .Abesszínia gyönyörű ország, hiszen mindenki gyönyörű földnek tolódja a maga hazáját. Lángoló hőség9 Addisz Abebának pompás, ritka levegője van, mint egy klimatikus gyógyhelynek.

F.s a havas hegyek olyan szelídek fehér koronájukkal, mint a nagyapó feje. Kegyetlen harcosok? Hát ö kegyetlen? Pedig a testvérei is csak olyanok, mint ő. Legföljebb a gallák más nyelvjárást beszélnek és a sankella törzsben feketébb hőre van ctz embereknek, mint az övé.

De oroszlánsörényes harcosok? Ezt az oroszlánsörényt, vagy a különböző törzsek hadidiszeit Tommy csak színes és békés népviseletnek találja, mint mi a mezőkövesdi, vagy a délsomogyi népi divatot, a pántlikát a legények kalapján, a lányok pártáját és az asszonyok hímzett réklijeit.

És a különböző nevek alatt, amelyek az előrelátható haditerv alapján az újságok hasábjain előfordulnak, Tommy csak békés, édes vidékeket lát, ahol gyümölcs terem és kecskék legelnek, ahol a poros, mezei utón fiatal, fekete lány halad, fején a vizeskorsóval.

Nehéz dolog ez. A hatalomban, önérzetben és népesedésben egyre duzzadó Itáliának területre van szüksége, ahová gazdag rajait kibocsáthassa. Ez kétségtelen. Ez az élet és erő parancsa. Viszont mégis összeszorul valamiért az ember szive, amint ránéz Tommyra, aki oly félénk csöndességgel közeledik az asztalokhoz, akár a füst.

Egy pincér vigasztalni próbálja:

Ne félj. Tommy. Talán nem is lesz háború. A cm fogják engedni az angoloki Tom mg egy pillanatra leteszi a nehéz, ezüst tálcát a sok kis csészével, amelyen borszeszláng ég o kávéfőző üveggolyó alatt. A: ujjait utánozhallan lemondással kulcsolja össze. És még mindig szelíden,

de már a cukortalon kávé keserűségével mondja:

0, az angolok! Ok is csak el akarják foglalni az országot. Es most csak azért mérgesek, meri az olaszoknak előbb jutáit az eszébe, hogy elvegyék Abesszíniát, mini nekik.

Az uf szmészeii törvé

a koncessziók szabályozására és az ezzel kapcsolatos jogviszony rendezésére vonatkozik

Beszélgetés lsac Emil színészeit főfelügyelővel

CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Lapedatu ku'Jcuszintiniszter most érkezett haza

küllövJi tanulmányutjáról, melynek során m Pi’ll Írogatta a Brüsszel-t világkiállítást és pár hetet Karslbadban is töltött. A miniszter, aki Bucuresti-.be ment, megszakította útját C újon, megbeszélést iolytatott lsac Emillel!, Erdély szinészeti főfelügyelőjével az uj színészen törvénytervezetről, lsac Emil főfelügyelő ezzel kapcsolatban a következőképpen válaszolt a kisebbségi színészetben várható változásokról, valamint az ezzel összdüggő időszerű szinészeti kérdésekről hcxzzá intézett kérdéseinkre:

Irányszabás, nem teljes átalakítás

— A kisebbségi színházakkal kapcsolatban a készülő színházi törvény

nem tartalmaz lényeges változásokat. A miniszter ur kijelentette, hogy a szabály- rendelet mindössze irányt szab a színházak jelenlegi helyzetének.

Az uj törvénytervezet, az állam törvényeinek tiszteletben tartása mel étt,

teljes művészi szabadságot biztosit a színészetnek.

A törvény elsősorban négy fontos dologra terjed ki: Ezek a koncessziók végleges szabályozása, a szerződések feltételeinek megállapítása, a jogviszony kérdésének rendezése és az 1926-os törvény hatályának megszüntetése. Ennek a törvénynek legfőbb hibája az volt, hogy a törvény végrehajtást utasításának hiányában a törvény rendelkezéseit miniszteri rendelclek utján alkalmazták.

— A miniszter urnái jelentést tettem különben arról is, hogy széptan bér i-évci az összes koncessziók lejárnak, mire megígérte, hogy megvárja amig Sadoveanu szinészeti felügyelő, aki jelen'eg szabadságon van, hazatér és ekkor részletesen foglalkozik az üggyel.

— Legfontosabb tennivalónk a társu: átok megszervezésével kapcsolatban merülnek fel. A m u'bban ugyanis különösen, az igazgatók részéről számtalan visszaélés történt a társulati tagok fizetéseinek folyósítása körül. Ennek megakadályozás ára a koncessziót nyert színigazgatók a jövőben havi költségvetésüknek egy harmadát óvadékként letétbe kell

helyezzék a minisztériumban. Az óvadékot természetesen semmiféle követelés fejében nem lehet lefoglalni. A törvénytervezet szabályozza azonkívül azt a fontos kérdést, hogy mélyen művészi kvalitások szükségesek ahhoz, hogy valaki szinigazgató és színművész legyen. Erre azért van szükség, mert hivatalos kimutatásaink szerint jelen ég Romániában 700 állástalan szinész van. Ezért külföldi művészek állandó jellegű szerződtetéséről nem ehet szó. A jövőben csak európai márkájú színészek léphetnek fel, mint vendégek Romániában. A tartózkodási engedélyt azonban legfennebb 15 napra kaphatják csak. A korlátozásoknak feltételei közé tartozik az is, hogy a mi művészeink: hasonló számarányban szerepelhessenek külföldön.

Szerzői jog, kulturközeledés és más

kérdések

— A szerzői jogok elintézésével kapcsolatban jelenleg Constantinescu Mihail Budapesten folytat tárgyalásokat. Több alkalommal heves támadásban volt részünk, hogy nem fizetjük rendesen a szerzői jogdijakat. Ezeknek az álltátoknak megcáfolására eléy/Jyn felhozni, hogy 1932 fjeo 2,000.000 lejt fizettünk ka szerzői jogdijak lejében. Ez az. öwrzej később alászállt, de még moult ér folyamik is, meghaltuk* a 300.000 lejt.

— A miniszter urraJ foJytatont megbev/é léseim során kitüntetésre terjevz/teltern ír Jámbor Mihály tánctanárt, amihez a má na.jz.tcr u<r elvileg hozzá is járult.

— A műkedvelő előadásokról most csak annyit mond fiatok, hogy a jövőben erősen meg fogom rovtain! azokat a darabokat, amelyeket előadásra engedélyezek- Nem az. áikwntwztonság szempontjából értem ezt megr/jgoritást, hanem a művészi szempontok szempontjából.

Végül megkérdeztük lsac Emilt, hogyan 1 vélekedik, a román—magyar kulcurközeledés- ről színházi téren,

— Nagyon örvendenék — viaszolt a szinészeti. főfelügyelő •—, ha a kukurközeied« színházi téren is megvalósulna és a két egymás-autalt nemzet irodalmit kölcsönösen megismertethetnők. A magam részéről hajlandó vagyok messzemenő áldozatokra is a szép eszme megvalósítása érdekében. Hajlandó vagyok a fordításokat állami támogatáshoz juttatni, csak. az az egy feltételem van, hogy a forditó művészi munkát végezzen. A színigazgatók szintén sokat tehetnek a szinészeti közeledés terén. Közelebbről hamarosan sor kerül ,,Az enVoer tnagédiájá“- nak bucureştii bemutatójára és rwnden reményünk megvan, hogy ezzel egyidejűleg Budapesten is bemutatjuk a román színpadi irodalom remekeit.

— A budapesti román bemutatókkal kapcsolatban három színdarab jöhet számításba: Caragiale: „Elveszett levél", Mínolescu:

„Szerelmes próbababa“ című darabja és Mu- satescunak nálunk is bemutatott „Titanic- vals“-a. Az oradeai kezdeményezés minden dicséretet megérdemel, mert a művészi körök hivatottak elsősorban arra, hogy a két nép közötti közeledés eszméjét e'őbbre- vigyék és két egymásmellen élő nép géniuszát megismertessék. (—)

Kucsma-torradafom a kalap ellen

„Forradalom a kalap ellen“ címmel rendkívül érdekes cikket irt Jomeí Parker utazó a perzsa lakosság zendüléséről a nyugateurópai civilizáció és öltözködés szimbóluma, a kalap ellen. Mint ismerete-, a perzsa soh Kcmál pasa mintájára könyörtelen kulturkadjáratot indított a nyugateurópai civilizációnak Perzsiába való átültetésére. Ő is a ruhareformmal kezdte és a legszigorúbban eltiltotta Perzsiában a magas báránybórkucsmák nemzeti viseletét. A kucsma-tilalom miatt sorra törnek ki Perzsia legkülönbözőbb vidékein a legel- keseredettebb lázadások. Hogy a forradalmi megmozdulások szenvedélyességéről elképzelésünk legyen, Parker a törökországi eseményekre hivatkozik. Rámutat

és rajongásig szeretett tanár urunkat a hatodik osztály nevében elsőként üdvözölni idei névÜMiepe alkalmából.

A megható bevezetés után egyre erőteljesebb lendületet vett a beszéd., s barátunk úgy he bejött a szónoklásba, hogy talán máig sem hagyta volna abba, ha, megunva a szóáradatot, felibe nem szakítjuk zugó éljenzéssel és tapssal. A szónok a kínom ék ambíció tüzfolt- jaivaJ arcán kénytelen volt meghajtani magát és a helyére menni. (A félbemmoradt beszéd folytatását busz évvel később halottam a képviselőházban. Legalább is úgy rémlett nekem, amikor az akkor már képviselővé választott barátom beszédét hallgattam a karzatról, hogy megint Ponty tanár ur névnapját ünnepiem.)

A taps elükével Ponty tanár ur rövid néhány szóvak de meghatott hangon mondott köszönetét az ünneplésért, majd kiperdült a padok elé a második szónok, Hktn-er Herbert, aki meghajtván magát, remekbe készült kis német beszédet tartott. Utána zugó, háromszoros „Hoch!“ következett, majd ismét Ponty Kelemen emelkedett szólásra és ezúttal ő is németül köszönte meg az üdvözlést.

Ez azonban mind nem volt elég. Az igazi szónoklatok csak most következtek! A 'iány- ancu Ms Sokhy franciául raccsoiít el néhány mondatot és Ponty tanár ur azon nyomban franciául felelt rá. Azután angol fdköszöntő • következett, amelyre a bámulatos nyelvtudása Ponty Kelemen azonnal így válaszok:

— Tbenk you. Thenk you very much.

Utána klán nyelvű dikció következett, majd pedig a görögösöktől kölcsönként Kövér Lajos mondta ed alkalmi versikéjét zeng- zetes ó-görög nyelven. Az öreg Ponty köny- nyekig meghatottam válaszolt latinul is, görögül is. Mi is meg voltunk hatva. Szörnyen imponált nekünk tanárunk nagy nyelvtudása.

De most! Most hogyan fog válaszolni? Meghatottságunkat pillanat alatt a káröröm kaján érzése váltotta fel, amint a kis Schwarz Izor lépett ki a pádból és ékes héber nyelven kezdett szónokolni. Erre hogyan fog fde.toi Ponty tanár ur ?

Az öreg legnagyobb meglepetésünkre, cseppet sem jött zavarba, hanem válaszolt erre is. Mégpedig héberül! Le voltunk forrázva.

Most már csak Bárdos Paliban bíztunk, hogy ő megmenti becsületünket. Eivisdhetet- lien érzés volt, hogy egyetlen ember, a tanár ur, egymagában több nyelven beszéljen, mint mi negyvenen együttvéve. De Bárdos Pali esküdözött, hogy ő olyan nyelven mond majd szónoklatot, amire nem tud ugyanazon a nyelven válaszolni Ponty Kelemen.

És Bárdos Pali már ott is állít a katedra előtt. Mi lesz most? Halálos csend ült az, osztályon. Pali mélyen meghajtotta magát, azután zsebébe nyúlt és kihúzott egy gyufa- skatulyát. Ismét meghajtotta miagát és szónokié hangon, mint valami majgasztos költeményt, olvasta fel a .svéd gyufaskatulya felírását. Ilyenformán hangzott;

— Parafine rade enstiphor sţenstichor után sverveü och phosfor enda tenda mot!.’.dans plan, nem gyullad meg, csak ezen a skatu.yán.

Ponty Kelemen tényleg nem tudott rá felelni. Az osztály becsületét megmentette Bárdos Pali. Olyan sikere volt, hogy azt hittűk, képviselő lesa belőle vagy talán miniszter is, d bizony csak adóhivatali ismokságig vkte.

Az ünnepséget igazán méltóan azonban mégsem a svéd szónoklat zárta be, hanem valami ennél is váratlanabb csattanó,

öreg tanárunk, mint az ilyen kivételes alkalmakkor dilik, elengedte az óra hátralévő részét (talán tiz perc volt már az egész) és még egyszer köszönetét mondva a jókívánságokét t és az ajándékért, vállára kanyaritottfi a pellerimjét és megindult az ajtó felé. Schwarz Izor ugyanekkor leemelte az ébresztőórát az asztalról, ami nagyon rendjén való is volt: kitett, hogy valaki utána vigye tanárunknak az ajándékot.

— Hozd utánam — mondta Ponty Kelemen is Izornak.

És Izor vitte szépen utána. így lépkedtek csaknem egészen az ajtóig, amikor Ponty Kelemen hirtelen visjzafordulr, mert újabb egetverő éljenzéssel búcsúztattuk. Visszafordult, hogy csendre intsen, azonban ehelyett meghőkölve nézett Izorra, alti éppen azzal volt e.foglalva, hogy az ajándókórát betegye a

padba.

—- Marha! Mit csinálsz? — kérdezte Ponty

megütközve.

—; Bocsánatot kérek, tanár -ur — mondotta Schwarz alázatosságot színlelő szemtelenséggel — ez az óm az enyém. Csak kölcsön hoztam a névnapra.

Diákot életében először csak akikor ütött pofon Ponty Kelemen. Ez a csattanó fejezte be a névnapot.

arra, hogy Törökországnak évszázadok folyamán sűrű és közvetlen kapcsolatai voltak európai országokkal, az európai civilizációval, kultúrával és szokásokkal és még 192B-ban a fezviselési tilalom kihirdetése után is éles forradalmi megmozdulások voltak azért, mert a törökök nem akartak lemondani a fezviselésről.

A törökök még ma is ragaszkodnak a fezhez, a drákói büntetések ellenére is. A kedélyek még ma is forronganak s a hh- hü török, ha már fezt nem is viselhet, úgy segit magán, hogy az európai kalap karimáját lenyirja, baszksapkákat visel, baretteket, amelyek nagyon hasonlítanak a fezhez. A török kormány jól látja a barett és baszksapkák mögött meghúzódó ellenforradalmi érzületet és újabb szigorú rendeleteket hozott a fezformáju kalapok viselése ellen. Elképzelhető ezek után, hogy Perzsiában, amelynek kevés kapcsolata volt a Nyugattal, — milyen élénk visszahatást váltott ki az európai kalapok kötelező viselése. A leghevesebb kalapelleni zendülések Mesed városában törtek ki, de gyakran került sor utcai összecsapásokra Ker- belában, Irakban és Skumban is.

Mesed asiiták (perzsa mohamedánok) szent zarándokhelye, ügy, ahogy Arábia mohamedánjai Mekkába zarándokolnak, ugv tartja az igazi perzsa élete legfőbb céljának, hogy legalább egyszer eljusson a szent Mesedre, hagyott Husszeinnek, a próféta unokájának áldozzon.

A szent városnak hatvanötezer lakosa van és állandóan ezerszámra keresik fel a zarándoklók a perzsa birodalom minden részéből. A fanatizmus legyőzi a legborzalmasabb üli akadályokat, a rablók állandó támadását útközben. Természetesen a városban az ortodoxok és az európai felfogású perzsák között állandó nyílt összecsapásokra kerül a sor. A Hasszán- és Husszein-ünnepségek alkalmával az ortodox perzsák extatikus körmeneteket rendeznek. Fáklyavivők nyitják meg az ünnepi processziót, mögöttük a flagellánsok csoportja következik, akik véresre verik egymást és ájulton espek össze Husszein sírjánál.. A flagellánsok után fehér lovakon két nemes családból származó perzsa fiatalember Mohamed szentéletü két utódát alakítja, fehér ingük vértől átitatott, a liturgikus ostorcsapá3októl.

A menetet borotvált fejű síiták zárják be, akik az egyre tébolyultabb méreteket öltő korbácsolások vegén éles késekkel hasogatják meg fejbőrüket.

X