Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)

1935-09-06 / 204. szám

e ELLEN 7 flK Budapestre várják Marina hercegnő érkezését IU DAI’ISl. (Az Ellenzék tudósitójától.) Mii az ol>ö néhány nap alatt is döntő sikert áx cí a Budapesten most lulyanuibun évo Oszt lnJtbe rendezési és 1 láz-tart Isi Vásár. 1 ddiy, közel húszezer ember látogatta meg a magyar bútoripar nagy demonstrációját, amely ezúttal talán először n.igy vonzóerőt '.vakorol nemcsak a szomszédos, hanem a ■ .tvoleső országok közönségére is. A rendc/ő- sgg álca! kibocsátott, a Budapestre va ó lei­nt o/Jaru szeptember 9-ig és a visszautazásra szeptember 16-ig érvényes vásárigazolvány so százalékos magyar utazási kedvezményét eddig már közel háromezer külföldi vásárlá- '.ogató vette igénybe. A külföld nagyobb vá­rosainak menetjegyirodái pedig azt jelentik, hogy a közönség még egyre keresi a kedvez­ményre jogosító igazolványokat. A kiáiheók most azt várják, hogy a külföld komoly érdeklődését egy szenzációs látogatás fogja világszerte bebizonyítani. A kenti herceg feleségét. Marina hercegnőt várják Budapestre. A hercegnő közismert szakértője a mü hu toroknak és a népművé­szeteknek. 1 ondonban ismételten nagy ér­deklődést mutatott az alkalomadtán ott Be­mutatásra kerüli magyar és egyéb nemze­tek különleges népies munkákat tartalmazó bevaiitatói iránt. A magyar lakberendező iparosság éppen ezért máj- napokkal ezelőtt díszes meghivót inté­zett .1 jugO'/láviai Biedben nyaraló kenti hercegnőhöz, akit telkértek arra, ejtse útba visszaül j/tában Budapestet is és tekintse meg az ott szeptember 9-ig tartó, az egész magyar bútoripar és népművészetet bemutató őszi Lakberendezési Vásárt. Marina hercegnő a napokban hagyta el Bieder, hogy kisebb kör­utazással visszatérjen Londonba. Budapest most izgalommal várja Marina hercegnő ér­kezését. RIPORT A MÓCVIDÉKRŐL Prof. Peáraosgegisru olcsó euftrotf, búzái, kukoricád igéi és rel&láBucéJulábaei oszéogd Hogyan iöniénik a negyven miniszter és oltminitzier állal megígéri ul kiépítése a mácvitSéken ? ZLATNA. (Az Ellenzék tudósítójától.) A száguldó Rapid urán úgy érzi az ember nugát a zlatnai keskenyvágányu vasutacskán, raincha kétkerekű ta.igán döcögne. A kes­keny, gyermekeknek szabott kocsikban olyan kényelmetlen az utazás, hogy kár érte a pénzt kidobni. No, de azért mégis csak jobb, mint­ha gyaáog tennénk meg az utat Álba-Júliá­tól—Ziatnáig. A kényelmetlenségben csak egy enyhítő körülmény van: — a vidék pazar szépsége, mely minden kellemetlenséget fe­ledtet. Püffög-puffog a kis vonat. Folyton útban van és mégsincs sehol. Az Al-ba-Julia-i mező­kön a búzaföldek már kopárak. A tengeri szépen fejlődött, bőven van belőle. Rengeteg a szőlő, mely élénken tündököl világoszöldre permetezett levelekkel a gazdag hegyoldalok­ról. Feltűnik a világhírű Igheni-i és Sardi-i hegyoldal, ho a legkitűnőbb bor terem. Lesz is az idén olyan jó és bő termés, amilyen évtizedek óta nem volt. Móc-vidck Sardi után kezdenek eltünedezni a buza- és szőlőföldek, a völgy is összeszűkül, már a hegyek közt járunk. Csak a tengeri földek maradnak meg, de azok is oly szegényesek, akárcsak a vidék népe. A kis vonat mind fel­jebb kapaszkodik s alig-alig birja az emelke­dőket. Már kukoricafö dek is csak szórványo­san mutatkoznak. Itt fenn a móc-birodalcm- ban, a hegyek és havasok oldalain csak lege­lőt lát az ember, ho! bárányok, juhok és kecs­kék legelésznek. A falvak is szegényesek és künk. Sz.dmaiüdclii há/.ik. Csere pestétől csak élvéivé lát az ember. A vonat mentén még van néhány falu, de altól jobbra és balra csak eV/órt házacskák és kunyhók következ­nek hegyoldalakban, völgyekben s a legmaga­sabb hegytetőkön is. fis ez a szór vány osság végig hu/.ódik /latnától Topául alváig, lilád­tól a bihori havasok aljáig, így alkot az egész móc-vidék egy nagy — nagy falut. Már vége is a kisvasul nyögésének cs cse­kély lé órás késéssel nagy diadallal robog ’/latna állomására, hol .1 várakozók bámulva csodálják ezt az úri közlekedési intézményt. Csodálják, mert e vidék népének még erre I sem telik. Gyalog szoktak járni, vagy sze­kerükkel, ha doguk akad. /latna Gyönyörűen pompázik ez a kis bányaváros a havasok zöldelő ölén. Éppen ünnep van, holnap pedig országos vásár, amire már tö­megesen özönlöttek be a hegyek közül. A vá­ros piacán álldogálnak és politizálnak. Közöt­tük ha adok el. Illedelmesen köszöntének pönge kis móc-kalapjukkal. Ezek sem néznek miniszternek, mert akkor biztosan hátat for­dítottak volna. Nagyon jámbor, illedelmes ez a havasi nép. Talán még a léggyel sem törődnek. Békesség­ben élnek mindenkivel, csak néha-néha bo- londitják cs vezetik félre őket, amikor közé­jük kerül egy-egy politikai propagandista, aki aztán még a csillagokat is beigéri a jám­bor népnek. Ma azonban már nekik is kinyílt a sze­mük a sok be nem váltott ígéret után. A tizenöt éve igert utak Nem volt olyan politikai megmozdulás itt, hogy útjavításokat ne Ígértek volna. Már éppen 15 éve ígérik azokat a bizonyos jó utakat, ameyen közlekedni is lehet. De az Ígéret mindig csak szó maradt, az utak pe­dig kormányról-kormányra rosszabbak. Egye­nesen borzalmas az az ut, mely ezeken a vi­dékeken vezet végig. No, de most már mégis csak ki kell javít­sák az utakat. Ki is fogják javítani, mert kü­lönben még a gyalogközJekedésnek is vége szakad. Nem aszfaltutakkal fogják felvá tani a jelenlegi gidres-gödrös földet. Nem fognak itt soha betonalapot gyúrni. Nem fogja a ! gőzhenger a betont simítani, mert már ké­szenlétben sorakozik az utszcleken az a sok tömérdek kő, amit tavasszal 40—50 ember az úttestre fog hinteni és amit majd a teher- és társas gépkocsik hengeriőgcpek helvett be fognak őrölni a félméteres gödrökbe. így készül az ut a móc-vidéken, amit sze- ' gények már évek hosszú sora óta várnak. Eddig legalább negyven miniszter és alminisz- 1 tér Ígérte ezt meg részükre. Prof. F. R, l'etringcnaru M0U1 A/.t hiszem sokan isménk r/t .1 neve „Professzor“, mégpedig a „pantofaria" 'tudo­mányából. Mák iilönlxm ügyes, élelme, erű­be r és jó politikus is, mert hiszen mestersé­génél lógva is arra született, mint „csizma­dia“. Volt is sikere, mikor nem kisebb c.len- féllel, mint Avcnescu marsalla! vette fel képviselőségért néhány évvel ezelőtt a kü/- eleimet és bekerült a parlamentbe. Ez. a Prof. Petrigenaru, aki Zlatna-i ben- j /ulött, mo,t újból visszatért tzülővárosáb cs itt próbálja szárnyait bontogatni, egy újabb politikai siker reményében. Ott láttam a Zlatna-i piacon öt is. Móc-ruha volt rajta, pörge kis kalap, csak a bocskor hiányzott lábáról. Helyében finom bagariacipőt hordott, jelezve, hogy ő „Professzor“. Itt forgolódott a nép között, hol valami reklámcédulákat osztogatott. Beszélt és magyarázott. Megtudtam, hogy fogyaszt!"i szövetkezetét alapit a móc nép részére. Azt Ígéri, hogy szövetkezetében a cukor kilója csak 2$ 26 lej lesz, a búzát és a kukoricát pedig félárban fogja kapni minden tag. Kell a nyomorgó népnek egyéb, mint olcsó buza és cukor? Persze tömegesen tódulnak a mócok pénzükké! az uj szövetkezet fellé, melynek kapui ugyan még nem nyíltak meg, de egy képviselői mandátumot jelenthet ez a je szó, mert Prof. Petringenariu született „politikus“. /latna, mint üdülő Zlatna nemcsak hivatalosan küzd bizonyos közigazgatási előnyökért, de a valóságban is üdülőhely, hol a pihenni vágyó ember tény­leg megtalá ja azt, amit egy üdülőhelyen ke­res. Csak az a baj, hogy Zlatna is a világ háta mögött fekszik. Ezenkívül, elmaradott­ság tekintetében vezet. Nincs itt semmi ké­nyelem, amit az üdülés megkíván. így aztán -kevesen keresik fel ezt a természeti szépségé­ben oly pazar vidéket. Most végre akadt egy vállalkozó szellemű ember. Folberth Lajos kereskedő személyében, ki rövidesen egy 30 szobás szállót építtet közvetlen a Zlatna fe­letti Zsidó-hegy alján, hol az üdülő minden szépet meg fog talá ni. A természet itt valósággal két kézzel osz­togatta a változatosabbnál-változatosabb szép­ségeket. Bőkézzcl mérte a kincseket is, me­lyek a föld mélyében húzódnak meg és annyi gazdagságot rejtegetnek magukban. És ime! A sok kincs és adomány felett éő emberek talán legnagyobb nyomorban és szegénységben tengetik életüket a sivár sziklafalak közt, so­vány legelők ölében. Ugyiátszik, hogy e vidéken minden csak Ígéret, amit soha sem kell va óra váltani, mig a móc népre szükség lesz a politikában. Dr. Veress Endre. 1939 szeptember ft. 1 A RETTEH Regény Hl Irta: Edgar Rice Burroughs Fordilotta: Gaál Andor. - 45. közlemény A kerti falon túl most emberi hangokat hallóit, amint hol közelből, hol távolból kiabáltak egymás felé — s ebből azt következtette, hogy az üldözés máris serényen folyik. Ö viszont ezeket a nyugodt perceket arra használta fel, hogy a farknyulványt jobban felerősítse ágyékkötényére olyképpen, hogy azt bármikor a szükség szerint felvehesse, vagy le­kapcsolhassa, majd vizsgálgatni kezdte azt a félelme­tes fejdiszt, amelynek segítségével teljesen láthatat­lanná tudta tenni magát. Ez az álarc egyetlen fatömbből kivájt ügyes ké­szítmény volt, amelynek külső oldalát az arcvoná­soknak megfelelően faragták ki. Oldalt két félkör- alakú kivágás volt a vállak számára, mig elől és há­tul kötényszerűen, egészen a hátáig, illetve a melléig ért le. Maga a fejék egy borzalmas arcot ábrázolt, amely félig az ember, félig a grgf fejére emlékez­tetett. Mialatt a félelmetes papi maszkkal a kezében meghúzódva üldögélt a bokrok között, egyszerre meg­érezte, hogy nincs egyedül a kertben. Gyakorlott fü­lei csakhamar megállapították, hogy meztelen lábak közelednek lassan a kavicsos utón. Első gyanúja az volt, hogy talán valaki az üldözők közül utána lopa­kodott a Tilos Kertbe — csakhamar megpillantotta azonban a közeledőt, aki nem volt más, mint Oloa hercegnő. A leány egyedül volt és lehajtott fővel, láthatólag gondolataiba elmélyülve közeledett. Ezek a gondola­tok azonban — könnyben ázó szemei után ítélve — ugyancsak szomorúak lehettek .. . Amikor a hercegnő éppen Tarzan közelébe ért, ez utóbbi újabb lépések közeledő neszét hallotta. És kisvártatva két pap állott meg a leány melleit. — Oloa, Paklidon hercegnője. — szólította meg egyikük, — az az idegen, aki Jadbenolho fiának adta ki magát, éppen most szökött meg Ludon, a fő­pap haragja elöl. aki leleplezte őt és gyalázatos is­tenkáromlását! Miután a templomot, a palotát és a várost átkutattuk, most ide küldtek bennünket, hogy vizsgáljuk át a Tilos Kertet is. Lehet, hogy itt rejtőz­ködik. hiszen Kotan, a király éppen ma reggel emlí­tette, hogy itt találta öt, ámbár senkinek fogalma sincs róla, hogyan játszhatta ki az őrök figyelmét. — Egészen biztos, hogy nincs itt, — felelte Oloa. — Már jóideje sétálok a kertben és igy látnom, vagy hallanom kellett volna, ha valaki erre járt volna . . . De azért, ha ugv kívánjátok, keressétek. — Nem, — mondta az előbb szóló pap, — sem­miesetre sem jöhetett be ide anélkül, hogy te, vagy az őrök ne látták volna. De még akkor is észre kellett volna, hogy vegye az a pap, aki előttünk érkezett ide. — Micsoda pap? — kérdezte Oloa. — Egy pap jött át az őrök között kevéssel előt­tünk, — magyarázta a férfi. — Én nem láttam senkit. — felelte Oloa. — Akkor kétségtelenül valamelyik másik kijára­ton távozott, — jegyezte meg a másik pap. —- Egész bizonyosan, — nyugodott bele Oloa, — de azért mégis különös, hogy én nem láttam... A két pap meghajtotta magát és eltávolodott. — Ostobák vagytok, mint Buto, a rinocerosz, — dünnyögte magában Tarzan. — A ti eszeteken aztán nem lesz nehéz túljárni! . . . Alighogy a papok eltávoztak, ismét sietve köze­ledett a hercegnő felé valaki, akinek lélekzete szinte clfulladt a szaladástól. — Panatlee! — kiáltott fel Oloa. — Mi történt? Olyan rémültnek látszol, mint a galamb, amelytől ne­vedet nyerted! . .. — Oh, Paluldon hercegnője! — kiáltotta Pa­natlee. — Csaknem megölték öt! .. . Csaknem meg­ölték azt a csodálatos idegent, aki azt állította, hogy ő a Dorulotho! .. . — Éppen most hallom, hogy sikerült elmene­külnie, — mondta Oloa. — Te ott voltál. Mondd el mi történt. — A főpap megparancsolta, hogy öljék meg. Amikor azonban rárohantak, felkapta az egyik papot és hozzávágta Ludonhoz, olyan könnyedén, mint ahogy te vágnád hozzám a mellpántjaidat! Aztán fel­ugrott az oltárra, onnan felkapaszkodott a templom falára, majd a következő pillanatban eltűnt a túlsó oldalon. Most keresésére indultak, de én azon fohász­kodom, ó hercegnő, hogy bárcsak ne találnák meg!... — És miért? — kérdezte Oloa. — Hiszen az ilyen istenkáromló csak megérdemli a halált? — Ó. ha te ismernéd öt! — kiáltotta Panatlee. — Szóval te ismered? — csapott le rá Oloa. — Már ma reggel is elárultad magadat, de akkor sike­rült félrevezetned engem. Már pedig Oloa rabnői nem lehetnek ilyent büntetlenül! . . . Szóval mégis csak ő az a Tarzan jad guru, akiről nekem meséltél? Be­szélj. de csak az igazságot mondd! Panatlee büszkén kihúzta magát. — A Komija Panatlee nem hazudik. — jelen­tette ki. — még akkor sem, ha az élete függ tőle! — Akkor hát mondj el mindent, amit tudsz er­ről a Tarzau jad guru-ról, — sürgette Oloa. — Annyit tudok, hogy csodálatos és rettentően bátor ember. — felelte Panatlee, — aki megmentett a torodontól és a gryftöl, amint azt elmondtam ne­ked . . . Csakugyan ő volt az, aki ma reggel itt járt a kertben. És még most sem vagyok bizonyos felőle, vájjon nem csakugyan Jadhenotho fia-e, mert bátor­sága és ereje sokkal nagyobb, mint bármely más ha­landóé. Amikor először láttam, hatalmában voltam és azt tehetett volna velem, amit akart, — de ő ehelyett megvédelmezett. S ahelyett, hogy a maga menekülésén törte volna a fejét, csak reám gondolt. Mindezt pedig azért tette, mert barátja Om’atnak, Komija gund-jímak, aki feleségévé tett volna, ha közben a hodonok foglyul nem ejtenek. — Valóban csodálatos ember volt, — töprengett Oloa hangosan. — Nemcsak azért, mert más volt a keze-lába, meg testalkata, mint a miénk, hanem egyébként is volt valami benne, ami a többiek fölé emelte... (Folytatja]:,)

Next

/
Oldalképek
Tartalom