Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)
1935-09-04 / 202. szám
6 ELLENZfíK I 0 .? 5 nzeptemher 4. ifi iiww—I—ni imrn Tömegesketés az anyakönyvi hivatalban Hogyan mondoít egymásnak örök hűséget tizennyolc uj pár ? — Az újságíró érdekes megfigyelései CLUJ. (A/ Ellenzék tudósítójától.) Simon ! mos alkarod szólllósi Hc-rt.it feleségül? — ligeti! S. ok 'ősi Hertu akarod férjül Simon Ja1HWC? — l^Cill! — Alkikor a törvény nevében havas társuk- auk ayiKáuíraLik Ix-nnereket és sok s/eren- rset kívánok házstssiígocodthoz. A helvii aiayakänyvi hivatalban hangzottak át ewsk a szavaik. A toreinlben ragyogtuk a cs&Síndk, au egymás hátán liegyétn átló párak lalö-tt üauiepélyesen l'ebegjcct a csend és ko- nioiyun bólintórtak a terem sarkába áUitoOt paématátk. Töanc gcskiüvő s ok az any .Cóuy vezetői havasaiban.. Szombaton délben 12 órakor 18 pár mondott egymásnak boldogító igent... Felvonulnak a pirók Az. üruncpálíy'csiűn kávilágkütc teremben sörön áéljik körül a zöld asztalt .1 pórok. Irt diadaliMinepec öl a demokrácia, mert mun- káspárok, hóstátiak. középosztályból valók és a felső tórsadailtmi réteg tagjai szoronganak egymás mellett. Az egyik sarokban idősebb nő és fánk várja izgatottan sorát, vé ük szemben kém any hostiei legény forgatja kalapját és qgiy róraaszánü, kerekarcu hóstáfti lány tépi izgatottan csipkés zsebkendőjét. A sötét ruhában iér& ünnepély as arcú tanok szerepük tan-Dowsaganoik tudatiban, komolyon álltnak a párok mögött. A nemzed színű szalagos Pop alpolgármester íeJhivására az anyakönyvi hivatal egyik rokonszenves usztviselonoje egymásután szólítja elő -a párokat: — Kis Béla . .. — Pap Kató ... Jói iésüít barna fiatalember és egy csinos .Íny á:ionok. elő. Az alpolgármester elmondja a szokásos esketési formulát, Kis Hé a bele- karoi Kis Bétájáéba és boldogan adják át helyüket 0 következőknek. — Vári József ... — Török Anna . .. Megák a zöldasztal előtt a hóstári pár. Qfyan ez a két emlber, mint a megtestesülik, duzzadó erő. Kemény, ropogócsizmás barna legény és erős, ringószoknyás, pirosarcu '.eáfay. Elhangzik au esketési formula és az anyakönyvvezető mosolyogva kíván boldogságot a fiatal párnak. Mindkettő meghajol és jó hós- táti tájszó4ásbon mond köszönetét: — Készén j ük szépen . . . Továbbállnak és hellyükét elfoglalja egy íehérmges, srlyemikendős román pár. A lérti önuiditosan vezeti a nőt a zöldasztal elé, komolyan hallgatia végiig az esketett, de mikor szerencsét kivin nékik is az .1!polgár- mester, boldogan eltvigyorodik. Ezt a tereimben rs észreveszik és pár pillanatra linó mosolygás önti é1 az arcokat. De aztán elkomolyodik mindenki és megint megy úgy minden, mintha semmi sem történt voliva. A boldogító igen De az ünnepélyes külső alatt a párok rettenetesen izgulnak. 1 liszen elérkezett az. a perc, amit holdvilágos estéken összebújva tárgyaltak messze mindeméi, ami közönséges és prózai, az ők külön álom viliágában, halkan, nehogy meg|h.dlja a mama. Megás mikor meghajtják magukat az anyakönyvvezető eőtt soknak tisztán rajzolódik az arcára a meglepetés, a csodálkozás, mintha mondanák: — Hihetetlen! . . . Nem látnak, nem hal .inak, belebodonak a székekbe, maguk után viszik a szőnyeget és sokszor háromszor is megcserélik helyeiket, miig elhelyezkednek. Úgy .1 férfiak, mint a nők alig hal1 hatóan rebegik el az igent. Ezekben a sorsdöntő percekben és sokakra nézve később talán gyászos percekben elakad a szó, megszakad a hang és nehéz kü 7. ködösek után tőr elő a ba dogi tó „igen“. Vannak azonban tiszteletreméltó kivételek is. akik valósággal harsogják és határozottan ejtik ki az „igent“. Hogyan viselkednek a tanuk? Nem járnak különbül a tanuk, akik igyekeznek szörnyen ünnepélyesek lenni, aminek rendszerint az a következménye, hogy ők is ugyanolyan igyekezettel rontanak neki az ártatlan székeknek és ugyanolyan bájosan göngyölítik fel a szőnyeget, mint a párok. Mikor azonban megtörtént az esketés, elmúlik minden zavaruk és ragyogó arccal vonulnak ki az újdonsült férj és feleség után és látszik rajtuk is, hogy beidé így gondolkoznak: — Na, hála Istennek, ezeket is összehoztuk! A tömeg fokozatosan csökkeni kezd. Egymásután csukódik be utánuk az ajtó és as- san ürül a terem. Már csak egynéhány- pár van hatra. — Klein István — kiáltja az alpolgármester titkárnője. A teremben nyomasztó csend támad. Forognak a fejek, keresik azt az embert, aki elkiáltsa, hogy „jelen“, de nem találják. Aztán /.ivari.m vrv./alorduliKik, meri rájönnek, hogy nincs is .1 teremben. Nem r, jött rí. Idejében meggondolta magái ... Az anyakönvvvezető nem érez clkiivmeret- furda Iá tt ... Mii mond az .myakönyvvezető? Az. rsketések menete egy pillanatra megakad. Lapozgatnak az iratokban é-s keresik a követkézé) párt. Pop alpolgármestci bárdivá gosan át mosolyog I elénk az asztala n. Ezt a pillanatot használjuk lel, hogy megrohanjuk néhány kérdéssel: — Nagyon e. lehet fáradva alpolgármester ur, mert ma rekordot én d a párok száma? Egyáltalán nem vagyok elfáradva, mert ez. is olyan loglallkozás, mim akármilyen más. Meg./.okja az. ember é-s .1 vé-gén egész gépiesen csinálja. Hány párt adott össze az alpolgármester ur anyakönyvvezetői működése alatt? Nagyon sokat. Pontosan nem emlékszem, mert ezt észben tartani, teljesen lehetetlenség. De, hogy körülbelül fogalmat alkothasson a párok számáról, vehet egy hé-ten busz. párt. Másfélévé vagyok anyakönyvvezető, ami 78 hét. A többit tessék, kiszámítani . . . Nem érez. az alpolgármester ur a párok láttára néha-néha lelkiismereti urda* ást? Elite ven, magit. Lgváhalán nem. Ök akarták, hogy egy- m.Lé legyenek, mi csak összeadtuk őket. Nálunk ez nagyon könnyen megy. Annál nehezebben az ügyvédeknél. Egy boldog pár Mint minden fiatal pár az esküvő után, ők is nagyon boldogok. A férfi gyermekes CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) A (legutóbbi repülőszerencsódenségeikkjel kapcsolat- b.m a fővárosi lapok munkatársai Icikercstck Caranufil légügyi államtitkárt és kérdést intéztek hozzá, hogy mik okozzák a gyakori szerencsétlenségeket. Az államtitkár nyilatkozata során statisztikai adatokkal világította meg az elmúlt három év repüiőszerencsétlenségeinek okait. Az adatok szerint 1933-han 6 5 szerencsétlenség volt, amelyeknek 32 százalékát a pilóták hibája, 55 százalékát a keivő figyelmesség hiánya, 8 százalékát az anyag rossz minősége és csak 5 százalékát idézte elő a véletlen. 1934-ben a 64 szerencsétlenség közül 20.5 százalék a pilóta hibája, 51 százalék a figyelmetlenség, 15 száza ék az alkatrészek rossz minősége és 13 százalék a véletlen folyrajongú./a; megy av.zonya o'd.dán •- nmd kettőjüknek erő ni c »ilioy a xemruk. A nő ei ('Lm ki van pirulva és a ok férfi néző Főtt nagyon /egyeli magái. A törvény képviselője után őket állítjuk meg írásra éhe. ccru/á a . Egyetlen kérdést 'r./imk fel amit ilyenkor tenni lehet: — Boldogok ? Egyetlen ./.óból álló feleletei idnak, arat a körülményekhez képeo várni is lehetett. Egyszerre lebegik el: — Nagyon! ... Ezzel már kint is vannak a szobából. Egyesek irigykedve, mások sajnálkozva néznek utánuk. Véleményt mond az öreg szolga is ALI az. ajtó mögöt év valahányszor kifelé igyekezik egy pár, kinyitja az ajtót Ezekben a magasztos percekben minden ifjú férj bóhó és könnyelmű, úgyhogy az öregnek jó pénzek ütik a markát. Nagyon szeretem az ilyen napokat —- mondja tömören és már nyitja is az ajtót. Nagy’ szakértelemmel csmálja ezeket a mozdulatokat. Látszik rajta, hogy éveken át gyakorolta. De vannak kivételek is. Jó öltözött ítata ember lép ki karján feleségével az ajtón és elnéz az öreg keze fölött. Ez. csendesen visszahúzza tenyerét, becsukja az ajtót és mikor jó messze vannak, eldörmögj magát: Az ilyen ember ne házasodjon meg! — mondta mély meggyőződéssel. Leoltotta a ampákat, mert már senki sem volt a teremben. Az épület előtt zakatolni kezdtek a taxik motorai és egymásután vitték az uj házasokat a jövő felé. (m. b.) tán következett be. Ezzel szembe» a jeden évben a 42 repülőszerencsétlienség 36 százalékát a pilóta hibája, 24 százalékát 3 figyelmetlenség, 20 százalékát a rassz alkatrész és 19 százalékát a véletlen Idézte elő. Carannöl államtitkár a továbbiak során elmondotta, hogy az ország légi felszereléseire bevezetett repülőbélyégből kb. 280 mülió lej folyik be évente. Megjegyzi, hogy a hatóságok a repüobéiyeg-törvény alkalmazásával kapcsolatban nem járnak el a Legnagyobb lelkiismeretességgel és ennek következtében mintegy 150 millió lej kára van óvenne az államnak. A repülő bélyeg ^tör vény módosítására. vonatkozó .tag tervezetet dolgoztaink ki — mondotta —, amelyet még az ősz folyamán az összeülő parlament eSé bacsájcuxsk. Uj törvÉpytervEze! készül a repülobélysg alkalmazásáról TARZAN I A RETTENETES Regény Bg Irta : Edgar Rice Burroughs Fordította: Gaál Andor. - 43. közlemény ■MMM————— MIIIIIII— Kivétel nélkül mindegyik ugyanazt a történetet adta elő: Tarzan foglyul eseti öt nappal ezelőtt, de megölte az őrzésére kirendelt harcost és megszökött, magával cipelve a szerencsétlen őr levágott fejét a Komiul túlsó határára, ahol hajánál fogva rákötüzte egy fa ágára. Hogy azután mi történt vele. arról egyikük sem tudott, kivéve az utolsónak kihallgatott foglyot, azt, akit fegyvertelenül ejtettek foglyul, amikor éppen hazatérőben volt Jadbenotho Völgye felől népe barlangjai felé. — Én sokat tudnék mondani nektek arról a rettenetes emberről, akiről kérdezősködtök, koralják, — mondta. — Tegnap láttam őt és tudom, hogy hol van. De csak akkor mondom meg, ha megígéritek, hogy én és társaim bontatlanul visszatérhetünk őseink barlangjához. Ha ezt megígéritek, mindent hűségesen elmondok, amit csak tudok. — Mindenképpen el fogod mondani, — felelte Ómat, — miért különben megölünk! — Ha ezt meg nem Ígéritek, igiy is, úgy is megöltök, — válaszolta a fogoly. — És ha meg kell halnom, akkor titkomat is magammal viszem. ■— Igaza van ennek az embernek, Ómat, — szólt közbe Tádén. — Inkább igérd meg valameny- nyíoknek a szabadságukat. — Legyen hát! — mondta Ómat. — Beszélj korúiul és ha mindent elmondottál nekem, te is és társaid is bántatlanul visszatérhettek törzseitekhez. — Ez igy történt, — kezdte a fogoly. — Három nappal ezelőtt néhány társammal együtt vadásztam n Komiul szájánál, nem messze attól a helytől, ahol ma reggel elfogtatok. Ekkor egy nagy csapat liodon támadt ránk. Foglyul ejtettek bennünket és elhurcoltak Alurba. Itt néhányunkat kiválasztottak rabszolgának. a többit, köztük engem1 is, belöktek azokba a vermekbe, amelyek a főtemplom alatt vannak és ahol azokat őrzik, akiket a hodonok áldozatul szoktak bemutatni Jadbenothonak, Alur templomának oltárain. — ügy látszott, hogy a sorsom meg van pecsételve. Szerencsésnek gondoltam azokat, akik legalább a hodonok rabszolgái lehetiek, mert ezeknek még legalább lehetett kilátásuk a menekülésre — mi azonban. a rácsok mögött, reménytelen helyzetben voltunk. —1 Tegnap azonban különös dolog történt. A király, a papok és rengeteg harcos társaságában a templomba jött egy ember, akit nagy tisztelettel vettek körül. Amikor odalépett a rácsokhoz, amelyek mögött mi szerencsétlenek vártuk végzetünket, legnagyobb meglepetésemre azt láttáin, hogy ez az ember senki más, mint az a félelmetes lény, aki nemrégen a korululok foglya volt: ugyanaz, akit ti Tarzan jad guru-nak neveztetek, akit azonban a hodonok Doru- lothonak hívtak. Ránk nézett, majd megkérdezte a főpapot s amikor megtudta, hogy mi célra tartanak foglyul bennünket, haragos lett és kijelentette, hogy Jadbenothonak nem az az akarata, hogy embereket áldozzanak fel neki és megparancsolta a főpapnak, hogy bocsáttasson szabadon bennünket — ami meg is történt. — A hodon foglyoknak megengedték, hogy hazatérhessenek, minket pedig kivezettek Alurból és szabadon bocsátottak. De csak hárman voltunk és egyikünknél sem volt fegyver, ennélfogva egyikünk sem érte el Koraiul! és már csak én vagyok az egyetlen a bárom közül, aki még életben van. Ennyi az, amit tudok. — És csak ennyit tudsz mondani Tarzan jad guru-róli — kérdezte Ómat. — Legfeljebb még azt teltetem hozzá, — felelte ^«•■nrar/-^.vgowMyiiiÉ«—a a fogoly, — hogy Alur főpapja, akit ők Ludoonak neveznek, nagyon haragos voit. És hallottam, amikor az a két pap, aki kivezetett bennünket a városból, beszélgetett egymás között és egyik azt mondta a másiknak, hogy az az idegen egyáltalán nem Dora- lotho. Ezt állítólag maga Ludon mondta és azt is kijelentette volna, hogy majd le fogja leplezni a csalót és halállal fogja büntetni vakmerőségéért . . . Most pedig. Koraija főnöke, engedd meg. hogy haza térhessünk I Ómat bólintott. — Menjetek utatokra, — mondta. — Te pedig. Abon, küldj velük harcosokat. hogy védelmezzék őket, amig el nem érnek Korululig. — Jardon, — fordult egy kézmozdulattal az idegen felé, — gyere velem! Elindult vele felfelé a sziklán és amikor a csúcsra értek, lemutatott a völgybe, ahol Alur városa csillogott a lemenő nap fényében. — Ott van Tarzan jad-guru! — mondta Ómat. Jardon megértette. XIII. FEJEZET Az álarcos. Amikor Tarzan leugrott a földre a templom fala mögött, eszében sem volt elmenekülni Alur városából mindaddig, amig meg nem győződött róla, hogy felesége nincs-e ott valahol a falak között. De arról viszont fogalma sem volt. hogy ebben a különös városban. ahol most mindenki ellene fordult, hogyan maradhat meg továbbra is és főleg, hogyan folytathatja a kutatást? Azzal tisztában volt, hogy egyetlen hely van számára. almi legalább időleges menedéket találhat és ez a király Tilos Kertje. Ott. a sűrűségben, elrej- tözhet és találhat vizet és gyümölcsöket. Ő, aki megszokta a dzsungel életét, akár hosszú időre is elrej- tőzhetik ott, ha észrevétlenül el tudja érni azt a helyet. Csak éppen abban állott a nehézség, hogyan tegye meg az utat a templomépületek közül a kertig, anélkül, hogy meglátnák? A romániai re|iüliizerencséilenségek három éve a daftsztika tükrében
