Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)

1935-09-29 / 224. szám

to ELLENZÉK / 9.?5 nxeptember 2*) ■Xnnnţyiink a Ialomiţa hid ián é* utunk i \ik vadrty.énvescbb hr vére erünk. Szik­ká tulok s -őrit ják it t össze .t zúgó vizet cs a >,>bU* ,1 .kn- ón.isi leken* üto;', l.iUHi;', A barlang Ivsára-la előtt, uz ut meliett ha ráng­at* van c kőt Iiu ingatni;»liánul el kezd ha­laiig*.»/ni ep, amikor oda érünk. A zengő hang visszaverődik a szorosban, majd meg- :■■t'|*e>zii a dohhártiánkat, Először azt hisz­tik, l'.o \ a látogatókat összegyűjteni luron- ;a.'!uk, később kisül, hogy a negyórai isten- :i - • telct're hívják össze a ka Ingereket A escppkölxirlángnál Az ember óiig tud felocsúdni ámu alá ból, mikor végre elhal a harangszó és körül tud nézni. Emeletes ház magasságban .isit iélénk lalomicai cseppkőboriang, melyet a fölötte -égieketedett szik a még félelmetesebbé tesz. \ barlang bejáratával keresztbe von a rend- ház apró celláival és amikor az ember be­megy közbüi az. ajtón a barlangba egy kis ;ör. ke:, bizánci stilusu kápolna elé ér. A kápolna benn van egészen a barlang örergé- r>eu és ugyancsak benn van még a kakigye- I éknek egy pár kisebb épü ete, amiket lát­szik, hogy részben csak újabban építettek iel kiadó szobákkal. A sötét kápolnában megkezdődik az is­tentisztelet, az ájtaitós hajlongások, ének és öleire borulások, ami az idegenre úgy hat, mint valami keleti misztérium. Naponta négyszer gyűlnek össze itt a kokigyerek is­tentiszteletre, éjfélikor is felverik őket és órákat tö'lenek el imádkozással. Maga a -cint, a kolostor valami n6 éve áll! itt fenn, a barlang meüett kis temető jelzi, hogy már hányán temették ide életüket. Most csak 12 kaiugyer lakik itt, az öregek mellé úgy lát­szik mindig kerü egy-egy fiatal, aki tovább olyoatja itt a m-unkát. Meg kell várni az istentisztelet végét, az- aJatJt körülnézhetünk kissé a tágas barlang­ban. Patak rolyik belőle ki és viz csöpög a szikláról, de az nem riasztja vissza a ka'iu- gt ereket, hogy tovább is épitkezzenek. Be- ptl ontunk a cellákba, amelyekben éppen csak egy ágy, egy kis láda, vagy szekrény van és — büdösség. Kosarak, hordók, háziesz­közök vannak egy- zugban, minden szüksé­gest elkészítenek maguknak a kalugyerek. Végre kapunk egy vezetőt, aki bevezet a barlangba. Az első tágas üreg után ajtó zárja el a további üregeket, ide kell a vezető. Az ajtó főzött régies helyesi-rásu tábla figyel­mezteti a látogatókat, hogy ne csodá kozza­nak, hogy ajtó zárja el a bejárást, mert a kalugyerek tudni akarják, ki megy be és ki lön ki. Aki pedig kijön, azt kérik, adjon va­lamit a barlang, a létrák fenntartására. Fáklyákat gyújtunk és úgy megyünk lăs­am, meghajolva a vezető után. Egy-egy helyt meg kell görnyedni, azután kiegyenesedve le­het fökíd-ié mászni, egy-egy tágaisabb üreg jön, színes cseppkőalakzatok tűnek ki a ho­mályból. Falépcsőkön és deszkákon hala­dunk óvatosan, mert alattunk a patak csobog és helyenkint vízbe is lép az ember. Egyre magasabbra mászunk a létrákon, erősen meg ke? fogózná a karfában, nehogy elcsússzék az ember, mind félelmetesebb lesz a barlang. Sziklákra keli kapaszkodni, kanyarogva, vi­gyázva mászni és egyszercsak megint egy nagyobb üregbe érünk. A patak medrétől eltérő mélyen kivájt üregben tavat alko­tott a víz, 9—12 m. mélységbe nézhetünk le a szikláikba erősített deszkákról A barlang további része még nincs feltárva, egy részen eltörtek a falépcsők s igy nem lehet tovább Rövid ideig tartó ár~ leszállítás igazi kbnyvéríékehbSl í Ehrenburg: Lasie Roitschwartz (kötve) —----------------Löi 66 Körber: Ruth és a harmadik birodalom (kötve) — — Lei 66 Gold: Zsidók, ha nincs pén­zük (kötve) —- — — — Lei 63 Hoel: Szerelem a strandon (kötve) — —------ — Lei 66 Ebermayer: Az ifjúság élni akar (kötve) — — — — Lei 66 Dos Passos : 42-ik szélességi fok (kötve) — — — — — Lei 66 Irlen: Marxismus — Hitíerizmus (kart.) — — — — — — Lei 20 Werfel: Élhetünk e istenhit nél­kül (karL) — — — — Lei 20 Coudcnhove: Stalin és társa Buk ; Tu! a marxism u son (kart.) — — — — — — Lói 20 menni, de valószínűleg még pár száz méter­re elmúlik.. Vi-v/alelé még óvatosabban neszkediitik, a vizes létrán egy elcsúszás ve szélycs ehetne. Szinte megkönnyebbül az ember, mikor az ajtón kiérve ismét meg,pal­ám ja a napvilágot és szívesen ad valamit a kain gyéreiknek, hogy ezt a csodálatos bar­langot karban tarthassák. A kápolnát ép most kerülte meg egy óreg kai ügyet", lassan iitögetve a tokai, egy hosszú lát és méltóság te jesen nézve nyu­gatra. Rendre mind kijönnek a kalugyerek és talán tovább folytatják munkájúikat. Nehezen hagyja el az ember a barlangot és kolostori, amely Európának egyik egyedül­álló érdekessége. A kis, szert tikcpekikel ki­festett latemplom a fekete szik'.la üregben meg sokáig foglalkoztat ja képzeletünket. A civilizációtól egészen elzárt élet folyik itt a Ialomiţa zugó habjai és zordon zlkiái mel­lett. Estére visszamegyünk a menház.hoz, aho1 jól meg leltet hálni. Másnap cl. c. 4 -5 óra alatt .1 Vârlu cu Doru felé az ember ké­nyelmesen lemehet Stnaiába. Sinaia fölött közvetlenül még ősfenyvesek közölt me­gyünk, egyszerre ér az ember a villák köze az aszfalt útra. Autók rohannak eJ elegáns vendégekkel, kik megbámulják a hátizsákos természetjárót. De u természetjáró boldo­gan gondol a megtett útra és nem cserélne velük. Vita Zsigmond. Bridzspszichoíógia jfjfj Most vegyen, mert csak kevés példány van mindenből !! — Kaphatók az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Cluj, P. Unirii 9. Vidékre azonnal szólítunk, után vételi i,. Szóban és Írásban szívesen ostorozzák a bridgező nők vétkeit. Igen sok, többé-kevésbé sikerült, krokit olvastam erről a témáról: mindegyikből Írójának világnézete kiált fe­lém. A véleményeket a kártyázó nőről, a kártya és a nő iránt érzett egyéni szimpátia determina ja. Van olyan, aki szeméreveti a családanyának, hogy elmulasztja asszonvi kö­telességeit, hogy férjét, gyermekeit, otthonát elhanyagolja, idejét és pénzét árkos szenve­délyére költi, hogy műveletlen, léha é*s köny- nyclmü életet él, mert semmit se vesz ko­molyan, csak a zöld asztak. E vádbeszéd irója, ha nem is éppen halálbüntetéssel, de legalább is életfogytig tartó szoba ár is tómmal szeretné sújtani a megtévedt nőt. Mondanom sem kell, bog)- illlető ur nem bridgezik, sok­szor unatkozik társaságában, miközben neje vidáman üti a blattot, néha tiz percet várnia kell a vacsorára, hiúságát pedig á landóan sérti az, hogy felesége tud valamit, amihez ő nem ért. A másik irány képviselője azért dörög: a női játékosok ellen, mert nem veszik elég ko­molyan a kártyázás nemes hivatását, mert ru­háról, kalapról, kalandról beszé nek iicitálás közben, mert csirkeagyuk elfelejti, hogy az adu négyes már kiment és ezzel végzetes bajba sodorja a partnert és ime a bizonyiték, hogy a nők minden téren félmunkát végeznek, hogy férfiak méltó társai, ellenfelei seholsem ehetnek, hahaha — és ezek azt hiszik, hogy azért, mert két éve olvasatlanul hever író­asztalukon a Kék könyv, megsértették a nagy Culbertson örökérvényű tanait és mert kacér- kadnak a vizavijukkal, elsajátították az ,,app­roach-system“, a „közlekedési eljárás“ összes fineszeit?! A nőkkel amúgy sem a bridgetu- domány tisztelete, hanem a szórakozási má­nia ujaivb lehetősége véteti kézbe a kártyát: egyszóval e szigorú bíró előző napon kártyá­ban vagy fürtben nagy játszmát vesztett egy női partnerre szemben. Felesleges hangsú­lyoznom, hogy egyik vélemény sem objektív, mert a bridgező nőkről époly kevéssé lehet általános kritikát mondani, mint az embe­rek összeségéről bármely vonatkozásban. Mindien nő a bridgeben leleplezi énjének legrejtettebb sajátosságait és ha néhány robbe- ren keresztül a pszihoógus szemével figyel­jük őket, több igazat tudhatunk meg róluk, mint számtalan „őszinte“ beszélgetés hosszú óráiban. A férfiak fegyelmezettebbek, hivatá­suk gyakorlásánál jobban megtanulták indu­lataik megfékezését, ezért a kártyán keresztül is kevesebbet árulnak el valódi lény ükből, mint a gyenge nem képviselői. Sokat kifejez már a mozdulat is, amellyel asszonyok a la­pokat tartják és leteszik. Osztás után a gya­nakvó magához szorítja vagy összecsukja a tizenhárom kártyát, nehogy szomszédja bele­nézzen. A naivul! bizakodó oly hanyagul fogja, hogy csak az nem látja kincseit, aki nem akarja. A magabiztos, pökhendi gesz­tussal vágja ki a kijátszott lapot az asztal! kö­zepére, míg a félénk ő y közel teszi lé önma­gához, hogy halászni kell érte. A furfangos, partnerei megtévesztésére, akkor is gondolko­zik, ha nincs min, a szeleburdi viszont hama­rabb dobja ki kártyáját, mint sora következ­nék és ezzel a többi játékosnak megkönnyíti dolgát. A kapzsi, karommá görbített ujjak­kal, siet beseperni a nyert trikkeket, a pedáns áttekinthető láncot fűz belőlük, mig a ha­nyag rendszertelenül halmozza maga elé. A licitá ás és a játék skáláját egyenesen ön­vallomásnak számíthatjuk. Nem beszélek a szándékosan vagy véletlenül kifejező hang^ sulyokról, hanem csupán a dolbg lényegéről. Van nő, aki csak akkor szólal meg, ha 'ap­jának értéke meghaladja a bemondás nagysá­gát — az ilyenre nemcsak a szlemmet, de életemet és becsületemet rá bíznám, oly tisz­tességes. A másik pontosan úgy beszél, ahoígy c mesterétől megtanulta: mindig korrekten, de mindig egyformán, mindig igaza van, de solia sincs belőle senkinek öröme, — az ilyen a szüeteüt guvernáns, örülök, hogy már ki­nőttem belőle! A határozatlan félórát hüm- mög, amíg kimondja a passzt, amelyet követ­kező iélekzettel siet visszaszivni, „nem, nem, várj csak — na jó, hát passz, — de kár volt“, az ilyen a kidobott kártyát a levegőből visz- szarántja, káró hívásnál’, ha egyetlen kárója van is, gondo kozik és nehezen szánja rá ma­gát, hogy megváljék tőle, minden ütést ala­posan mérlegel és megfontol, értékel és meg­másít, mindenben a legjobbat akarja, de kép­telen az egyszerű megoldásokra, — az ilyen nő nehezen vagy sohasem meg)' férjhez, sza­bónők réme, önmagának kinzója, súlyos eset, gyakran találkozom ve c. Ennek egyenes ellentéte a kártyakalandor. Lehet, hogy reális életében tisztes családanya és látszólag min­den igyekezete abban merül ki, hogy a leg­jobb húst 2 lejjel vegye olcsóbban kilónként, mint más, de lelke mélyén, talán tudata alatt, egy Monte Christo fantáziája lappang, amely a bridgesasztalnál tör elő. Az ilyen nő „spuri­ra“ megy, azaz ösztönére hal gat, a szabályo­kat jól tudja, de néha merész lendülettel félredobja, ötletei kiszámíthatatlanok, várat- fanok,.néha sikeresek, néha nem, de mindig mulatságosak — a férjének nem mindig lehet nyugodt élete, de az biztos, hogy unatkozni még nem ért rá mellette. Találkozunk a szel- iemeskedővel, aki aki egy vicc kedvéért fel­áldozza a partit és elárulná legjobb barátját. A matematikussal, aki mindent apróra kiszá­mít, amíg csalhatatlanságát megzavarja egy kis véilet en és fejét vesztve mindent felad: ez biztosan rosszul vizsgázott az iskolában. A gyávával, aki lepasszolja a legerősebb lapot, mert hátha akkor az ellenfél is megszólal és aki sohase kontráz, mert semmise biztos, csak az az egy, hogy ez a nő nem fog karriert csinálni soha. A megsértődötte, aki rossz­néven veszi a bridg eisten nek, ha neki nem küld lapot, a partnerének, ha hallgat, az ellenfelének, ha licitál és a barátnőjének, ha karcsúbb, mint ő. A krakélerrel, aki juszt is mindig maiga akar játszom, aki terrorizálja a három másikat, minden ütésen verekszik és önmagán kívül nem ismer el tekintélyt se a kártyaasztalnál, se az életben. Mindezeknek a típusuknak megfigyelése érdekes, saját temperamentumunk diktálja aztán, hogy bosszantodunk-e vagy mula­tunk-e rajtuk. Általában megállapíthatjuk, hogy a bridge sokszor kiegyenlíti és harmo­nikussá teszi ellentétes e érnék együttesét. Olyan ez, mint az eszperantónak bizonyos fajtája: sokan, akiknek nem volna mondani­valójuk egymásnak, e kártyanyelven meg­értik egymást, a fáradt elmének pihenést, a gondtelt léleknek másirányu koncentrációt jelent e játék és igy a tárass összejövetellek­nek kellemes formája, — de csak megvett em­berek számára. ízetlennek és nevetségesnek tartom a most gyakran észlelhető jelenséget, amikor egészen fiatal, még szinte gyerekem­berek, bálok közepette, zene hangjainál el­vonulnak egy -csendes szobába és leülnek kártyázni vagy külön e célból gyűlnek össze. Valljuk be, hogy a kártyázás inkább meg­alkuvás, mint öncél; beszélgetéspótlék és mu- latságszurrogátum — erre pedig fiatal egyé­neknek nincs, ne is legyen szükségük! Ők, akiket az élet még; nem fárasztott el, akiket még nem kezdtek ki a gondok, igenis érdek­lődjenek egymás társasága iránt, igyekezzenek csevegni, ne legyenek 1 usták táncolni, ne le­gyenek biazirtak flörtölni és ne válasszák együttlécük színtelen formájául a kényelmes és személytelen bridget, különben -azt kell hinnem, hogy hatalmas ifjúi önállóságuk nem más, mint a sivár öregeknek gyatra utánzata. Kasszandra j Egy ujj je^icép Irta: m. SfiZMIOl Eül I A Tnryu-Mures. (Szeptember hó.) I 1 szimbólum-jelkép indul hódító Htjára •M:i még néni eléggé ismeretes ország szerte, de ;i/ lesz nemsokára mindenütt. Ez :i jelkép: a zöld kereszt, Egy világ járó magyar az e^ész ágiig) ma országi élén álló vezére, Johann liéla 1927. évben indította meg s :t mozgalom csendes, innen-onnan 8 éves nnuika nlán, ina már nagyszerű eredmények re tekint vissza. Az eredmények egy nagyobb megállapított munkatervile/ méltók és illők és minden egyébtől el­tekintve: szinte várakozáson leliili si­kerre vezettek. Amikor a munka meg­indult, beteg volt, a szó szoros értelmé­ben nagyon beteg volt a magyar falu. A népi elhagyatottság sivár tengerében meglátni a veszélyt, megérezni a roha­nó pusztulás végzetes dübörgését — lát­ni a nép tömegét a maga meztelenségé­ben, az egészség mindenre kiterjedő fürkésző szemével — ez volt a cél, ez volt a mozgalom feladata. Kelet és nyugat, dél és észak, közeli és távoli, baráti és ellenséges államok mindinkább érzik és tudják, hogy az állami épület szilárd vázát — csak az egészség megacélozta nép adja. Az. egész ségügy nagy állami elgondolásainak medrét a törvények, a rendeletek s azok kivitele s azok alkalmazói, épitöi ad­ják. E nagy állami elgondoláshoz szük­séges anyagi erő nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy minden állam részéről milliárdokat igényelne. Még pedig so­kat- Az egyes államok egészségügyi le­hetőségei az állami háztartás költség- vetésében nyernek kifejezést. Nem fon­tos nem lényeges, hogy az ország lakos­ságára átszámítva az egyes államok mennyit áldoznak, mert a legtöbb is ke­vés ahhoz, hogy mindenre elég legyen. Az ország egészségvédelmének tehát, bár lényeges és nagyon értékes része: az állami gondozás, de egyedül ez nem meriţi ki a fontos és életbevágó ügy teljességét. A bürokrácia közismert aka­dályozó tehetetlensége mellé, megszer­veződött — egy csapat, mely a zöld ke­reszt jegyében falu-mentő, jövendőt épí­tő, egészségügyet szolgáló célt irt fel zászlajára. Nem fontos nekünk, erdélyi magya­roknak a maga részletességében ismerni a magyarországi 8 évi munka eredmé­nyének számoszlopait és eszközeit — nekünk a zöld kereszt csak lökést adó, ráeszmélést kiváltó, cselekvésre ösztön­ző jel legyen: hogy az állami törvények és rendeletek keretein belül a karitativ egyesületeink és intézményeink segé­lyével a jól ismert és annyiszor hangoz­tatott magyar falu lesújtó képét: áldó zatos megértő, segitő munkával átfes­sük. átalakítsuk. Ez az átfestés a meg­előző praeventiv egészségügy segítségé­vel lehetséges csupán s a kisebbségi sors egy külön fejezete kell, hogy legyen. Ehhez már van egy tábor, mely nagyot és sokat tehet. Lelkészeink és tanítóink azok a munkások, kik nem is fáradt­ságos és rövid szakszerű oktatással: ki­képzetten vehetik kézbe a munka irá­nyítását. Megvan a lehetőség, meg le­lehet a mód is és az alkalom is ahhoz, hogy a megelőző egészségügy hozzási­muljon az állami nagyvonásu egészség- ügyi munkához s azzal karöltve, azt támogatva, kiegészítve szolgálja az ál­lam népi jövendőjét. Az uj szimbólum a ,‘zöld kereszt“ te­hát egy meginduló és megindításra méltó és lényeges esemény lesz a ki­sebbségi életben. De egyszerű esemény voltán kívül figyelmeztető egyházaink és vezetőink felé. hogy az állami segít­ségnyújtás lehetőségein és mértékén túl még tennivaló sok van, amely tenni­valók semmiképpen sem másodrendü- ek, hanem igen is: az élen állók. A „zöld kereszt“ jelvények nemzetkö­zi ereje és hatalma pedig minél előbb jusson el a beteg faluba, a beteg ma­gyar faluba is .../ Az utolsó divat szerint öltözködő nő kedvenc divatlapja: Mode für ALe. A leg­szebb párisi és bécsi modellek gyűjteménye. Megjelenik havonta egyszer. Ára 40 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Uni­rii. Vidékre azonnal szállítjuk. r !

Next

/
Oldalképek
Tartalom