Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)

1935-09-29 / 224. szám

1935 sicpteaber 29. ELLENZŐK KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ANDERSEN — írói arcképek — E/. a név úgy hangzik nékünk, mint gyermekkorunk zenélő-dobozának elpat- tanó hangja, vagy valami régóta nem hallott, jólismert tüudércsengettyii- Nem irodalomtörténeti név ez képzeletünk­ben. Több annál. Egy életérzést hoz vissza a múltból, abból a termékeny, ele­ven korból, amikor a reggelek és esték még gazdagon ifjak, tartalmasak voltak, fokról-fokra ismerkedtünk az élettel, minden apróság a gyertya lángja, az ab­laküvegen nyíló jégvirág és egy ismeret­len emberi arc feledhetetlen élményt je­lentett számunkra s ezzel a sok őskori, csecsemőkori csodával végzetesen össze­szövődtek az ő szavai, melyeket akkor először hallottunk. Egyszerre kastélyok nyílnak ki, üvegpagodák s szellemek, bo­szorkányok, manók tünedeznek föl, a lápkirály leánya s a jég tündére. De nemcsak ők elevenednek meg. Közel lép hozzánk a kézzelfogható valóság is, va­lami rejtélyes erőtől átszellemülve, az élettelen tárgyak is, a lámpa, a kulcs, a lapda, a bugócsiga, az ólomkatona, a diótörő, amely hirtelen bukfencezni kezd és a palavessző, amely sikongva ugrán­dozik a palatáblán. Az élet viharos ki- sértetjárása zajlik köröttünk e ritka cso­datevő nyomán. Hogy dán volt és a ti­zenkilencedik század elején született, azt könyveinkből tudjuk. Mi születésünktől kezdve magunkénak váltottuk, mint szü­leinket és dajkánk mosolyát. Mióta Pe­tőfi Sándorné, Szendrey Julia elsőül tol­mácsolta nyelvünkön meséit, azóta az egymást váltogató nemzedék rajtuk ne­velkedtek, magukba hasonitották költé­szetét, mint értékes építőanyagot. Ne­künk is van egy külön Andersenünk, mint ahogy van egy másik Andersen Japánban, Elő-Indiában és Amerikában is, az egész földgolyón. Kicsoda ez a halhatatlan és korlátlan álomlátó? Kopenhágában ott áll a szob­ra. Egy önkivületes eszményi költő, a ti­zenkilencedik század modorában, inkább rut férfi szikár arccal, óriási orral, csi­gás fürtökkel. Talán valami szülészhez, vagy bábjátékoshoz is hasonlít, egy bű­vészhez, aki a következő pillanatban majd mindent megváltoztat pusztán az ige erejével. Mindesetre regényes, a ko­ra romantikusaihoz tartozik. Ha emberi mivoltába akarunk hatolni s mesés­könyvei fülledt légköréből az élet tényei- hez menekülünk, akkor egy uj még kö­dösebb mesevilágba jutunk, ő maga ir­ta meg életrajzát ezen a címen: „Életem meséje“. A regényes költő szemében az ellentétek jelképesenazonosak s épp ezért összeolvadnak. Számára kezdet és vég, öröm és fájdalom, születés és halál egy. Lehet, erre mutat rá önéletrajzának az a döbbenetes adata, hogy Andersen János Keresztélv voltakép egy ravatalon szü­letett. Apja, aki mesterségére nézve var­ga volt, annak idején maga ácsolta ösz- sze hitvesi ágyát s ehhez azt a faalkot­mányt használta föl, melyen kevéssel azelőtt egy Trompe nevezetű gróf kopor­sója nyugodott, ugv, hogy a deszkák fekete posztó darabkái még emlékeztet­tek gyászos rendeltetésükre. Micsoda távlat egy elinduló életnek, egy serkedő képzeletnek. Itt azonban nemcsak bölcső és koporsó találkozott egymással, ha­nem a sors két véglete is, a főrangú , ha­talmas és gazdag halott emléke is a leg­nagyobb szegénységgel. Egyetlen szűk szoba a műhely és a lakóhely, ahol há­rom élet szálai bogozódnak. Az apa alig huszonkét éves. Lélektani kimutatások tanúskodnak arról, hogy a nagyon fia­tal szülők gyermekei többnyire képzel­gők és féktelenek lesznek, költők, hősök, vagy gyilkosok. Ez az apa maga is gyer­mekember. Szeret játszadozni egyetlen gyermekével s elkényezteti. Vasárnapon­ként nagyon hamar szines ábrákat nyír neki, egy bábszínházát készít, melyben elő lehetett adni Holyer és Shakespeare darabjait, Szívesen olvasgatja fiának az „Ezeregyéjszaka“ meséit. Álom és való egymásba mosódik ebben a szurtos-ho- málvos vargamühelyben. Nem tudni, mi a használati tárgy s mi a játékszer. A határok tétovák. Egy készülő saru, mely még a kaptafán feszül, megindul s lá­bak .nélkül önmagától táncolni kezd. Különben is a környezet fölöttébb babo­nás, minden lim-lomnak jelentőséget tu­lajdonit, összefüggésbe, vonatkozásba hozza az élet egyébként érthetetlen moz­zanatait. A gyermek nagyanyja a szür­ke barátok kórházkertjében mesél neki csodálatos történeteket. Nagyapja csön­des, félkegyelmű aggastyán, aki fabábu kát farag s eladogatja a parasztoknak, afféle jámbor őrült. Egyszer a gyermek megpillantja őt az utcán, amint körül - zajongják és gúnyolják a járókelők s futásnak ered, mert érzi, hogy ez az öregember az ő tulajdon vére. „Rendkí­vül okos gyermeknek tartottak“ — írja önéletrajzában -—, aki nem sokáig él­het... Az öreg nénik elbeszélései, az őrült alakok, akiket a kórházban láttam ma­gam körött, közben annyira hatottak rám, hogy- mikor sötétedett, alig mertem kimenni a házból s rendszerint enge­délyt kaptam, hogy alkonyaikor lefe­küdhessen! szüleim ágyába, melynek hosszú, virágos függönyei voltak... Majd­nem sohase jöttem össze más gyerme­kekkel. Még az iskolában se vettem részt játékaikban, inkább benn üldögéltem, Otthon volt elegendő játékom, melyet apám készített. Legnagyobb örömöm abban leltem, hogy babaruhákat varr­tam s kifeszitettem anyám kötényét a fal és két rúd közé, egy ribiszkebokor elé, melyet én ültettem az udvarban s igy tekintettem a verőfényben ragyogó levelekre. Különös, álmodozó gyermek voltam, gyakran görcsösen behunyt sze­mekkel járkáltam, végül azt hitték, hogy rosszul látok, pedig ez az érzékem • különösen ki volt fejlődve... Jámboran, j babonákban nevelkedtem föl.“ Első a beteg Irta: T. THURY ZSUZSA Az orvos szákét húzott az ágy mellé, futó pillantást vetett a sovány beteg emberre, az­után megkérdezte, hogy mi a baj. — Az asztma gyötör — mondta a beteg. — Fáj a m-d.8em a köhögéstől'.. Már nem használ semmi... Tessék adni egy uj szert, hegy megkönnyebbüljek. Az orvos megvizsgálta a beteget, azután az ágy lábánál áilió asszonyhoz fordult: — A rohamok inkább éjszaka jelentkez­nek? Az asszony hevesen bólintott. — Minden éjszaka, doktor ur kérem. Nappal még van valahogy, de éjszaka rá- kezdi szegény, mintha abba sem akarná hagyni. Tessék elhinni, a betegsége óta tönkre vannak az éjszakáim. Sokszor a sze­memet sem hunyom lé. Rettenetes ez... Ha nem segít rajta, én belebetegszem. A doktor föHrt valamit egy receptpa pírra, megmagyarázáia az asszonynak, hogy adagol- ja a gyógyszert, azután búcsúzott. Szivasztma — határozta el magjában. Van meg egy hete. Legfeljebb kettő. Mondjuk három hetet. Mehetünk — mond­ta a kocsisnak és kényelmesen elhellyezke- dett az ölesen. Másnap változatlan ál' apot- han tafaka a sovány embert, aki csendesen, mozdulatlanul feküdt az ágyban: Akxk valamit— kérdezte az orvos. — Köszönöm, valami keveset. Hálásan nézett fd az orvosra, aki néhány órai pihenést szerzett számára az uj gyógy­szerrel . — Milyen az étvágy? Az asszony vállaszok az ágy végéről. — Elég jól eszik. Mindennap könnyű éte­leket főzök neki, amit kíván. Borjúhús, meg csirke, csirke meg borjúhús... Ahhoz nincs szivem, hogy magamnak külön főzzek, én meg sohasem szerettem az effélét. Most meg már éppen látni sem tudom a baromfit. De hát mindig azt mondom, első a beteg. He­tek óta nem ettem rendes étéit. Egészen, tönkremegyek. Az orvos oldalt vetett egy pillantást az asszonyra. Úgy tűnt, válaszolni akar, az­után mégás a beteghez fordult. Megfogta a csuklóját, kivette mellényzsebébőll az órát és amíg el nem engedte a fonnyadt kezét, csend volt a szobában. Akkor az asszony újra megszó1 alt. — Ugye elég jó a pulzusa? ö szegény mindjárt megijed, ha eggyel többel' ver. Nézné meg egyszer az én pulzusomat, ver az kétszázat is egymásután. De nem is csoda, ennyi izgalom mellett. Néha olyan szívdo­bogásom van, hogy majd szétveti a mellem. De az ember ne panaszkodjék, ha beteg van a házban. Mi lenne, ha én is jönnék a ba­jommal... Harmadnap a beteg ember bágyadtan, de örvendezve fogadta az orvost: — Igazán kitűnő szer. Tegnap óta, mint­ha könnyebben lennék. Az orvos egy pil aratást vetett rá és bó­lintott. — Szépen, lassan rendbe jön majd, csak türelem. Es intett az asszonynak, hogy kövesse a másik szobába. —- Aludt éjszaka az ura? — Ő aludt, persze — mondta az asszony. — Egjész éjjel félálomban volt, alig nyitotta ki egyszer is a szemét. Én meg le sem hunytam a szemem. Az idegeim felmondják a szóig,állatot, nem bírom tovább. Ezek a szörnyű éjszakák! Mennyit nyugtalankodom, ő meg hála istennek könnyebben van. Mire meggyógyul, lefekhetem a helyébe. De sze­retném tudni, engem ki fog ápolni? A férfi rossz betegápoló, önfeláldozásra csak az asszony képes. Nem panaszképpen mon­dom, de a férfi mind önző. Az nem mond le az éjszakai nyugodalomról, meg az ebéd­jéről senki kedvéért... Az orvos sietve búcsúzott. Hirtéén még arra gondolt, hogy egészen nyersen meg­mondja. az asszonynak a valóságot: az urá­nak egy, legfeljeb két napja van hátra az életből. Az elcsendesedett légzés, a nagy bá­gyadt ság rosszat jelent. Azután mégsem szólt. Ráér holnapig. A beteg ember egyenletes hörgését más­nap már az előszobában halottá. Lehunyt szemmel feküdt az ágyban, aszott mellét gyengén emelte a sípoló lélegzés, amely nyitott száján keresztül tört elő. A szeren­csétlen már nem vett tudomást semmiről, arca szenvedő barázdái méyén mintha alá­zatos szomorúság ülne, halk bocsánatkérés. Lnnék n mozdulatlan úlomvilágriak az. apa halála vei vegei, amikor a gyermek tizenegyesztendös. Az ifjú apa harci ka­landot keres, beáll katonának a napo­leoni háborúba, betegen érkezik haza, lázasan fekszik, félrebeszél. Az anya a gyermeket egy javasasszonyhoz küldi, csikorgó télben, egyedül, félmérföldnyi- re attól a kisvárostól, ahol laktak, Oden- se-től, mely nevében még a pogány Odin emlékét őrzi. Andersen ezt az útját igy Írja le: „A javasasszonyhoz érkeztem, kikérdezett, karjaimat egy gyapjufonál- lal mérte, titokzatos jeleket teli, végül pedig egy zöld gallyat helyezett mellem­re. Azt mondta, abból a fából való, melyre a Megváltót fölfeszi tették. „Most pedig menj — szólt -— a folyó mentén haza. Ha apád közben meghal, akkor találkozni fogsz szellemével“. így ért ha­za. Apja csak harmadnapra halt meg. „Holtteste az ágyban pihent — írja An­dersen — én anyámmal előtte feküdtem a földön s egész éjszaka cirpelt a tücsök. „Meghalt — mondotta anyám a tücsök­nek — nem kell öt hívnod, elvitte a jég- sziiz“. És én megértettem, hogy mit be­szél anyám. Emlékeztem, hogy előző té­len. amikor ablaküvegeink befagytak, apám egy alakra mutatott s tréfásan azt mondta: „Ez el fog vinni engem.“ Ilyen szellem és legenda szőtte át Andersen egész életét. Anyja mosónő volt, tizenöt évvel idősebb apjánál és ivott. Ura ha­lála után, negyvenkilenc éves korában újra férjhez ment. A gyermek magára maradt. Szabónak akarták nevelni, de ő operaénekesnek és táncosnak készült. Mostohaapja meg a részeges, imádott anyja elöl. akit sok-sok meséjében ma­gasz tositott föl az égig és a fenségig, ne­hány tallérral zsebében elmenekült Ko- penbágába tizennégy éves korában, sze­rencsét próbálni s ott, a színházi világ ámulva nézeti erre a hórihorgas, nya­kigláb, sárgaszőke rajongóra, nem értet­te, miképpen lehet belőle operaénekes és táncos. Iskolázottsága oly hiányos volt, hogy holta napjáig hadilábon állott a helyesírással. De tudta a miásik helyes írást, mely megragadja mindazt, ami él s az életéből remekművet teremt. 1835- ben jelennek meg első meséi. Dániában még észre se veszik, de Németországban már barátja Cliamisso és Fieck, VI. Fri­gyes király is fölfigyel rá, fejedelmek hívják udvarukba, mint egy mesehőst s Károly Sándor, a szász weimari herceg kódoló bánmlója. Diadalmasan utazza be a világot. 1847-ben Dickens köszönti őt Angliában testvériesen. Közben pedig fiúi szeretettől áradozó leveleket irogat haza a részeges mosónőnek, hogy a bo­rospalackja dugóját ne igen nyitogassa s amikor hazatér, tüntetőén sétálgat ve­le a vidéki utcákon. Rendjelek esőznek kabátjára s ö kisdedi hiúságában bol­dog. A dánok is büszkék rá. „Itt a mi külföldi orángutánunk“ -— mondják. Aztán hetvenéves korában a dicsőség és világhír ormán meghal, mint ..jó, egy­Az orvos halkan mondta az asszonynak: — A szív kifáradt. Sok volt a roham. Tulerőltette a munka, amit kifejtett. Mintha tizszer egymásután magas hegyet mászott volna meg a beteg szivével . Az asszony sóhajtott és csak pillanatok után mondta: — Én tudom, mi az. Egy nap huzszor is megmászom az emeletet. A piacra szaladok, azután a patikába, megint föl, megint le egy citromért, hogy a 'elkern szakad ki... Elhallgatott, mert az ember hirtelen fel­ült az ágyban. Szó nélkül ismét visszaesett a párnára és a szeme fennakadt a száraz szemhéjjak magasságában. Végleg elcsende­sedett a hörgés, megdöbbentő csend volt a szobában. Az orvos az ágyhoz lépett és le­zárta a halott ember nyitott szemét. Az asszony élettelenül nézte. Azután si- koltott: — Mi az? Mi történt? Meghalt! Ugye nem igaz? Én ebbe belepusztulok!... Az orvos támogatta át a másik szo- hába. Lefektette a pamiagra, megita­tott vele néhány korty vizet, a szivére is vi­zesruhát tett és. az asszony !!as$an ráemeite megtört szemét: — Egyedül hagyott... Sohasem heverhe­tem ki ezt a csapást... A szeméből megeredtek a könnyek és végtelen meggyőződéssel hozzátette még: — Tulajdonkeppen inkább én haltam meg... Sokkal jobban meghaltam, mint ó, aki már nem szenved többé... Es a könnyei vaskos toyamán keresztül nem látta, hogy az orvos raiéiicr halványan elmosolyodik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom