Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)

1935-09-19 / 215. szám

Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Luca bio. í>. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. szám. — Telcfonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiuk bo. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BART fi A MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre ro, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több. JLVI« ÉVFOLYAM, 2 15. SZÁM. CSÜTö RTö K 19 3 5 S Z E P T E M BÉR J 9. Gépiben ^air® enyhébb a légkör. — Fosni®« minisztertanácsok LofidoBsban é% l{ömában. — Aogiia védelmi állapoábsa helyezi Gibraltárt.—A Constantában levő angol hejok s-esideleiel kapjak, hogy azonnal térjenek vissza hazai kikötőkbe francíaerszáü megfórdeife Angliám mm mimen álláspont foglalna €l egy Mfiépeirtpm háPorns támadással szemücn A tegnapi szélsőségesnek látszó feszültség után uia újra enyhébb a légkör Geufbeu. Uu látszik, hogy ez a változás még néhányszor ismétlődni fog, mielőtt a dolgok vég­legesen tisztázódnának. De pillanatnyilag valóban az a látszat, hogy valamelyes remény­kedés megint jogosulttá vált. A legújabb békítő javaslatokkal szemben, melyek valóban nagyon messze mennek el az Abesszínia számlájára adott engedmények terén, nem lát­szik olyan merevnek az olasz visszautasítás, mint az előző esetekben. Mussolini tegnap látszólag erősen harcias hangú lapnyilatkozatokat adott London és Paris felé, az árnya­latváltozásokat is felfedezni akaró diplomaták azonban úgy vélik, hogy e nyilatkozatok mögött már valamelyes engedékenységnek a melankóliája is érezhető. A légkör enyhü­lésének jelei közé tartozik, hogy a londoni ''s párisi tőzsdéken, ahol még tegnap reggel is rohamosan morzsolódtak le az államkötvények árfolyamai, közvetlenül a zárlat előtt reménykedő hangulat kerekedett és az árak gyorsan emelkedtek. Az olasz—abesszin háborús konfliktussal kapcsolatos viták súlypontja bizonyos fokig különben át Is helyeződött Géniből Londonba. Arról van ugyanis szó, hogy a francia kormány határozott kérdést intézett Angliához, hogy az Olaszország ellen al­kalmazandó szankciók «-setén hajlandó-e kötelezettséget vállalni arra, hogy Európában is hasonló eréllyeí fog eljárni, ha valamelyik állam a népszövetségi alapokmányba üt­köző cselekvést követ el. A kérdés éle nyilvánvalóan Németország felé irányul s a francia kormány brr szerint részletezte is a kérdésLolyan értelemben, hogy hajlandó-e Anglia is garanciát vállalni Ausztria függetlenségéért és hajlandó-e garantálni esetleg a Brenner-hatúr sérthetetlenségéért is, mert ezzel az olaszoknak is újabb engedményt ajánlhatnálak föl a tőlük Afrikában kívánt önmérsékletért. Az angol kormány tegnap Baldwin elnöklete alatt hosszasan tanácskozott. Hivatalos jelentés szerint nem foglal­kozott a fenti kérdéssel, a íteuter-iigynökség azonban úgy tudja, hogy diplomáciai utón már kielégítő választ adott a francia kérésre. Az angolok állítólag kijelentenék, hogy minden esetre ugyanazt a magatartást akarják követni európai háborús konfliktusok esetén is, amilyent most a Népszövetség előtt fekvő viiában követnek. Külön garanciát azonban Ausztria kérdésében nem igen hajlandók vállalni. Az isfeisé l&üzveáitö iradiávásiy A köztisztviselők fájdalmától volt hangos Bukovina fővárosa uz elmúlt napokban. Nagy számban gyűltek össze az ország minden részéből, hogy meg­tárgyalják nehéz sorsukat s felemeljék szavu­kat minden olyan terv ellen, mely jogaikat csorbíthatja. Maréknyi jogról s még keve­sebb fizetésről volt szó, nem csoda, hogy emellett elszántan kitartottak. A válság fel­bukkanásától kezdve, 1930 óta három Ízben csökkentették járandóságaikat, áldozati bá­rányok mindig csak tisztviselők voltak. A törvényes fizetés leszállításán túl azonban észrevétlenül egy negyedik csapás is zúdult nyakukba: a drágaság, mely mind nagyobb lett s igy a nehezen beosztott pár garast a hónap végére még inkább meyritkitotta. Mind több volt igy a sóhaj a hiixrtalokban s mert a hvoatalnokosztály maga az állami gépezet, ezt a fontos szerkezetet számtalanszor csak ez a sóhaj hajtotta. Az állami hivatalok részére uj szolgálati szabályzat, fizetésrendezés készül. A divatban lévő takarékossági elvnél fogva ismét sor ke­rül számtani műveletekre, kivonásra, osztás­ra, melynek eredménye előre veti árnyékát. A köztisztviselők még a törvényjavaslat parlamenti tárgyalása előtt, jó előre a ki­rálytól kérnek oltalmat. Hangoztatják hó­doló táviratukban, hogy immár nem testi erejüket, de lelkűket adják munkájukba, csak azért, hogy becsületes jellegét megőriz­zék a hivataloknak. Ma, a szélsőségek nyílt élet-halál harcában különösen szűk': o? van oly biztos alapra, melyen nem lehet eibotlani, mert a sort egy elesett is megbonthatja. Nekünk, kisebbségeknek talán még fonto­sabb a becsületes, jól fizetett, tisztakezü hi­vatal nokmunka. A kisebbségi helyzet igaz­ságos elbánást, törvénytiszteletet, részrehaj- { latlanságot igényel s ezerszer meggyőződtünk j arról, hogy ezt csak független, megközelít­hetetlen állami tisztviselői kar biztosíthatja. Szerettük volna ezt is erélyesen hangoz­tatni az országos kongresszuson. — Nagy kár, hogy nem akadt kisebbségi felszólaló, ki az általa képviselt „mintaszolgálat“ szükséges­ségének hangoztatásával a mi különleges sé­relmeinket, a nyelvvizsgák alkalmazását és ■ nyugdíj nélküli elbocsátásokat is szóvá tet­te voina. Nagyszerű alkalmat mulasztottak el, mert olyan gyűlés volt, melyen a jelen­léti kiküldöttek a politikától tartózkodtak. Ily politikamentes légkörben bizonyára elis­merték volna, hogy a kisebbségi tisztviselők mit jelentettek s mit jelentenek rend és tör­vényesség szempontjából az államnak. Pavel Rosea, az erdélyi és bánsági köz- tisztviselők szövetségének elnöke csak álta­lánosságban beszélt a kongresszuson. Rámuy iatott arra, hogy a tisztviselői kart nem ér­tékelik, lenézik az országban. Hangoztatta, hogy kétféle hivatalnok van. Az egyik sze­rény és szegény. A másik törtető és érdem nélkül jut előre. Így erősödött meg az a fel­fogás, hogy a köztisztviselők okai miniden bafnak. Rosca tiltakozott, ugyan ez ellen, mégis egyedül Bukovinát dicsérte, melyet „a huHdalok klasszikus hazájának nevezett“. ‘ahelyett, hogy érdem szerint Erdélyt tolta volna előtérbe. Nem csoda, hogy Maniu hí­vei nincsenek a köztisztviselők erdélyi szö­vetségének működésével megelégedve. A Ro­mania Noua olyan beosztásról, előlépteté­sekről, fizetésemelésekről tud. melyeket nem adtak meg csak az ókirályságbeli hivatalno­koknak. A lap nem tudja elfelejteni lő—20 éves múltú erdélyi tisztviselők elbocsátását, ami ellen annak idején Maniu és Vaida egy­formán felemelték szavukat. Szomorú megál­lapítás s még szomorúbb, hogy szóba sem kerültek a nagy sérelmek sötét részleteik­ben. Egyetlen reménysugár fénylik csak a kongresszus határozati javaslatában: „Reví­zió alá kell venni az összes kinevezéseket, előléptetéseket, beosztásokat s be kell vonni a szövetséget is a felülvizsgáló munkálatokba“. A kisebbségi sajgó sebeket is meggyógyít­hatná, ha ezzel kapcsolatban az általunk sokszor panaszolt elbocsátások is újabb, jó­indulatú, elfogulatlan revízió alá kerülhet­nének és ennek során érdemes tisztviselőink megerősítést és visszahelyezést nyernének hi­vatalukban és szerzett jogaikban. GiBNF. (Az Ellenzék távirata.) Az ötös bizottság tegnap Madariaga elnöklete alatt tovább folytatta annak az indítványnak a tárgyalását, melyet ma a népszövetségi ta­nács elé akar terjeszteni. Az ülésen résztvelt Laval és Eden is. A tárgyalásoknak nagy fontosságot tulajdonítanak. Azt hiszik, hogy olyan indítvány megszövegezéséről van szó, amelynek megtárgyalásába az olaszok, ha egyáltalán hajlandók még békés megoldás­ra, bele fognak menni. Az ülés végeztével Laval, aki tegnap még nagyon pesszimista hangon, nyilatkozott, a következőket mondta az újságíróknak: „Tárgyalási alapot kere­sünk és meg is fogjuk azt találni“. Az ötös bizottság javaslata, hir szerint, jelentős liatárkiigazitásokat ajánl abesszin területből az olasz gyarmatok felé. Ezen­kívül azt akarja, hogy Abesszíniában a közbiz­tonság és a gazdasági újjászervezés terén, reformokat hajtsanak végre, melyeknek irányításával Olaszországot bíznák meg. A terv szerint gazdasági és közigazgatási tanácsosokat neveznének ki mindenik abe*z- sziniai tartomány kormányzói mellé, a taná­csosokat olasz, angol és francia szakértők­ből választanák ki és az összes tanácsosok fölötti vezető szerepet egy olasz megbízott kapná. Ezenkívül egész sor gazdasági enged­ményt biztosítanának Olaszországnak. A tervezetet, melyet ma terjesztenek be a népszövetségi tanácsnak, ugyanakkor közük az olasz és abesszin megbízottakkal is. Még a mai nap folyamán megbeszélések indul­nak meg ebben a kérdésben Laval, Eden és Aloisi között, másrészt pedig Laval, Eden és Havariate abesszin megbízott között. Ha megegyezés jön létre... Ha ezek a megbeszélések megegyezésre ve­zetnek, akkor a népszövetségi tanács nyílt ülésén hozzák az ötös bizottság indítványának szövegét nyilvánosságra. Amint Kómából jelentik, az uj indítvány megtárgyalására Musso­lini vezetésével ma ujabh minisztertanács ül össze. Ennek a minisztertanácsnak rendkívüli fon­tosságot tulajdonítanak. Római jelentések szerint nem lehet azonban még tudni, hogy (Mussolini ad-e már a mai nap folyamán végleges választ. Valószínűnek látszik, hogy bevárja az. indítvánnyal foglalkozó népszö­vetségi tanács ülésének eredményét. Meg­lehet az is, hogy Aloisi az indítvány átvé­tele után Rómába utazik s Mussolinival meg­tárgyalja a kérdést és az olasz kormány csak azután adja meg a válaszát. Az angol kormány tanácskozásai LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Az an­gol kormány Londonban tartózkodó tagjai, akik között most már jelen van a Genfből visszatéri Sir Samuel Hoare külügyminisz­ter is, tegnap hosszas minisztertanácsot tar­tottak Baldwin elnöklete alatt. Hivatalos je­lentést a minisztertanácsról nem adtak ki, a Reuter-ügynökség szerint azonban a miniszterek, akik között jelen voltak a honvédelem miniszterei is. a külpolitikai kérdésekkel kapcsolatos ügyeket vitatták meg, köztük az esetleg szükségessé váló gazdasági szankciók kérdését is. A Reuter szerint a tegnapi minisztertanácson nem szerepelt a francia kormánynak Lon­donba intézett kérdése, hogy Anglia milyen álláspontot foglalna el egy esetleges közép­európai háborús támadással szemben. Be­avatott politikai körök szerint azonban — folytatja jelentését a Reuter ügynökség — az angol kormány diplomáciai utón rövi­desen megad ja válaszát erre a kérdésre is és ez a válasz ki fogja elégíteni úgy a francia, mint az angol érdekeket. Bizakodó vélemények Londoni politikai körökben a hangulat tegnap határozottan javult. Azt hiszik, hogy az ötös bizottság uj javaslata és főleg .Anglia és Franciaország mind nyilvánvalóbbá váló együttműködése lehetővé teszik az újabb tárgyalásokat Olaszországgal. A lapok római jelentése szerint Mussolini kész olyan megoldást elfogadni, amely kellő engedményeket ad az olaszok­nak Afrikában és nem csorbítja Olaszor­szág tekintélyét. Megelégedéssel közük a lapok azt a hirt is, mely szerint az olasz delegáció határozot­tan megcáfolja, hogy az olasz—abesszin ha­láron harc folyt volna le olasz és abesszin csapatok között. A helyzet javulására mutat, hogy a tegnapi értéktőzsdén zárás előtt emel­kedő irányzat vált uralkodóvá. Londoni po­litikai körökben újra hangoztatják, hogy Anglia részéről most sem idegenkednek at­tól, hogy területi engedmények utján keres­sék a megoldást. Védelmi intézkedések Az admirálitás tovább folytatja védelmi intézkedéseit. Amint hivatalosan jelentik, a Hood és Renoon páncélhajók, az Orion, Nep­tune és Achilles cirkálók, valamint a Vice Roy, Vega, Venezia és Valorous torpedórom­bolók tegnap reggel Gibraltárba érkeztek s a kö­vetkező napokon újabb hadianyagokat vár­nak ugyanide. Ugyancsak hivatalos jelen­tés szerint Gibraltár északi kikötőjét so­rompókkal és zsilipekkel elzárják. A déli kikötőben már napokkal ezelőtt ha­sonló intézkedéseket tettek. Tegnap az erő­dítés és környéke fölött egész nap angol re­pülőgépek köröztek. Elindultak Constanta-ból az angol hajók BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) Az Adeverul Constanta-i jelentése szerint a Constanta-i kikötőben horgonyzó angol ha­jók rendeletet kaptak, hogy azonnal térjenek vissza a hazai kikötőbe, akár bevégezték rakodásukat, akár nem. Kivételt egyedül a búzát és petróleumot rakódó hajók képeznek. Ezeknek a hajók­nak is megtiltották azonban, hogy átlépjék a Szuezi-csatomát. A lap szerint ugyanilyen rendeletet kap­tak a fekete-tengeri és földközi-tengeri kikö­tőkben levő többi angol hajók is. (Folytatása a 8. oldaioei ifi i eiiiedüiénfeSief ajánlottal fi Ibessziaia rovására az olaszainak

Next

/
Oldalképek
Tartalom