Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)

1935-09-18 / 214. szám

0 E 1. I I N / f K vesnam KÉTFl-Ui n f RT/ KKEl.: H§Crâ ison adóMaűéliol a várostól llrasov polgárai? Miiv(;s;p4-p<íHold<( ismeretlen ia.iqyw«|olt számára. — Kiket tart érdemesnek városi t«írnogatásra a Brasov-i interimar kizottsáq 1 A készülő ipartörvény és a munkahamarák A széhelylövárosi magyar és román ipartestülctch szül etségéneh javaslata (A/. líllen/.ck tudósítójától.) A székelyíöváro-i iminkakamara t'elszóli- otta a helybeli iparteslületokot, hogy az ipartörvény módosítására vonatkozóin«; ad- k be kivánsá aikal. A szakmabeli ipar- ársulatok nevében a székelyfővárosi Ma- ■yar Iparosegylet, karöltve a Román Ipa- osegvlettel, elkészítette memorandumát, ni Ivet a napokban nyújtott át a munka- amarának 696—935. szám alatt, hogy az .tatékes helyre továbbítsa. A memorandum 4 pontban foglalta ösz- e módosítási javaslatait a készülő ipar­iöt vényre vonatkozólag. Az első az adóz­tatással foglalkozik és azt kéri, hogy az adómegáilapitás, a jogszemélyi­séggel bíró iparlársulatoh javaslata alapján történjék, miután eze!i az ipartarsulatch legjobban ismerik tag­jaik teherbíró képessegét. Ilyenformán arányos adóztatási rendszer lakulna ki és a kisebb, de arányosan ki­vetett adótételek inkább volnának behajt­hatok. mint a mostani aránytalanul magas tételek, melyeket az állam amúgy sem tud behajtani. A második pont a kontárkérdéssel fog- ke,ko ik, mely most az iparosságnak egyik legnagyobb sérelme. Az elszaporodott kon­tárok, nem esvén adóztatás alá, a bejegy­zett mesterektől mi .dinkább elkaparintják a munkát olcsóbb munkavállalásuk tolv­án. Az iparengedélyek kiváltásának szor­galmazására a v rosokban a közmunkákat az illető város iparosai kell megkapják az illető város területén megejtett árlejtés utján. A kontárok szigoru, rendőrség és sendőrség utján való ellenőrzését köve­teli továbbá a benyújtott memorandum, a legszigorúbb büntető szankciók kilátásba helyezésével. A harmadik pontban a tanoncoktatásról "zóló törvény legszigorúbb betartását kö­veteli a munkakamarák utján. Az utolsó pont az iparengedély váltásá­nak megkönnyebbítését sürgeti, különösen a betegsegélvzőnek fizetendő illetékek tör­ése által. A memorandumban összefoglalt javaslatok és kérések megvalósít:sa az iparosság anyagi helyzetének nagymérvű javulását vonná maga után. Az ipa: testületek a napokban a minisz- eriumhoz kérést terjesztettek be az 1935 September 1-től visszamenőleg hátralék­ain levő adók 75 százalékban való elengedése iráni. Az adóhátraléknak 75 százalékban való elengedése tekintetében nagy reményeket táplálnak a helybeli ipa­rosok, mert Deva-n ezt a kedvezményt csakugyan megkapták az iparosok. (—dór.) Brasov, szeptember hó. Több ízben ál­lapítottuk meg már, nem csak mi, de ille­tékes helyen is, hogy Brasov az ország egyik legszámottevőbb gazdagságú városa. Ezt a tényt látszik igazolni az a közel há­romszáz kisebb-nagyobb gyártelep, mely a mai nehéz viszonyok között is dolgozik és a munkások tízezreinek ad munkát, de ezt igazolja az a tény is, hogy az állam­háztartás költségvetésében Brasov városa igen előkelő és jelentős helyen szerepel. Ne csodálkozzunk hát, ha Brasov váro­sának még egyelőre van mit aprítania a tejbe. Ez a „van még mit“ az a bűvös varázsige, mely messze földről a város ve­zetőségéhez vonzn a különböző alapon se­gélyt kérő egyéneket. Nincsen nap, hogy a város vezetőségéhez személyesen, vagy posta utján be ne futnának a segélyt kérő kérvények. Kétszer ad, ki gyorsan ad A város vezetősége pedig nem zárkózik el a kérések teljesítése elöl. Igaz ugyan, hogy nem mindegyik kérést teljesiti. Bi­zonyos rendszer, illetve rendszertelenség vezeti a bölcs városi tanácsot a kérések teljesítésének, illetve visszautasításának az eibirálásában, de az egyszer te >y, nogy a jelenlegi rendszer tanulságai szerint nem mindég az egyéni érték < s érdek játszik szerepet a segélyek kiosztásában. Így többek között Nicolae Avrigeanu, a Cluj-i zeneakadémia hallgatója, Brasov vá­ros vezetőségének nemes szivéhez folya­modik, hogy tanulmányait folytatni tudja. A város vezetősége pedig azon elvet tart­va szem előtt, hogy „kétszer ad, ki gyor­san ad“, hamarosan ki is utalt Nicolae Avrigeanu zene- akadémiai hallgatónak 5009 lej gyors segélyt, amint az a szeptember hó 4-iki jegyző­könyv indokolásából kitűnik, az eddig ki­fejtett művészi értékű zenei munkássága jutalmául és alapján. Ugyancsak Brasov városától várja a se­gélyt Nico ae Borcscu or ostaiihallgató, aki úgy látszik nem született olyan sze rencsís csillagzat alatt, mint Avrigeanu, mert a városi tanács nem adott neki azon­nal segélyt. Úgy látszik Borescu még nem fejtett ki elég „művészi é zenei mun- • kát“. Jean Proşieanu esete a primárral Ám nem lenne baj, lia az a bizonyos Avrigeanu nevű zeneakadémiai hallgató 5000 lejt kapott Brasov város tanácsától „művészi tevékenysége“ alapján, bár vall­juk meg az igaza1, kevesen vannak azok, akik valamit is hallottak Avrigeanu ur művészi tevékenységéről, ha ugyanakkor a városi tanác3 a tényleges miivészi tel­jesítményt is Így jutalmazná. Az elmúlt héten adott hangversenyt Brasovban Jean Proşteanu, akit nem szük­séges az erdélyi közönségnek bemutatni, j Romániai é3 európai viszonylatban is el- ! sőiangu, ismert, hírneves Paganini Inter­pretator, szertelen természetű örökbohém művész, aki szintén Brasov város taná­csához folyamodott egy k.s támogatásért. A város tanácsa pedig ugyazon ülésén, amelyen az eddig teljesen ismeret en Ni- colae Avrigeanu Cluj-i zeneakadémiai hall­gatónak 5000 1 j „elismerést“ szavazott „művészi teljesítménye" alapján, egy­hangúlag visszautasította Jean Pvoş- teununak, Európa egyik legismertebb hegedű virtuózának a segély iránti ké­rését. Az indokolás szerint „kellő anyagi alap hiányában“. Ugyanakkor, amikor Avrigeanu urnák 5000 lejt utaltak ki. Szintén „kellő anyagi alap hiányában“. A Ţara Bársei és a Viaţa Ardealului A Cluj-i Viaţa Ardealului folyóirat szin­tén kultursegélyért folyamodott. Kapott is 2000 lejt. A tanács, mint a jelek mutatják, előnybe helyezi a Cluj-iakat. Ugyanakkor ugyanis a helybeli intellek- tuelek egy csoportja kérést adott be a ta­nácshoz, hogy a Brasov-ban megjelenő és tényleges kulturmiasziót betöltő Ţara Bur­sei ci mű folyóirat részére is utaljon ki kuitursegélyl. Az időközi tanács es ez jel­lemző, minden tárgyalás nélkül levette a napirendtől a nagy rokonszenvnek ör­vendő és tartalmas folyóirat kulturse­gélyének az üzyéí. A város harmadik autója j és a polgár adóhátraléka De nemcsak kultursegélyt kérnek a vá- : rosi vezetőségtől. Ma d minden ülésre be- ! / 9 .? 5 szeptember I fi lul három-négy-öt kérelem, amelyben pol­gárok kérik magas adójuk leszállítását, adóhátralékuk elengedéséi, vagy legulább is azt a lehetőséget, hogy részletekben fi­zethessenek. A felelet a kérvények 90 százalékában egy és úgy máz : a város nagyon saj­nálja, de a kérésnek nem tehet eleget ; indok : kell a pénz. A fentiekből kiviláglik, hogy mire keli. Avrigeanu ural: művészi teljesitményéuef az 50 0 lejjel való jutalmazására, a külön­böző idegen városbeli folyóiratok 8' gélye- zésére egy teljesen fele: Jeges harmadik luxus: utó vételére hell a polgár pénze. De u ’várnákkor nem telik arra, hogy Prostcamuiak, Európa egyik legismertebb hegedűművészének segélyt adjanak, ha már rászorul, nem telik arra, hogy Brasov város egyik ni vő, és értékes folyóiratát segélyezzék és főleg nem telik arra, hogy a Brasov-i polgárok adóhátralék kérésé­nek eleget legyenek. így vezetik mostanában Brasov-ot, ezt a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Laer József. Oiilób er 15. -én meg- nyílik a Tg.-S aeuesc-i gazdasági iskola Tg.-Sáeuesc. (Az Ellenzék tudósítójától.) A Tg.-Sácuesc-en felállítandó gazdasági iskola ügye ürömteljes fordulathoz jutott. Az Ellenzék szombati száma beszámolt orról, hogy az er lélvi római katolikus egyházul :gye igazgatótanácsa megbízta Br. SzenM<ereszthy Béla tanácsost, hogy a Tg.-Sacuesc-en létesítendő gazdasági iskola engedélyét szerezze meg a minisztérium­tól. Szentkereszthy az első vonattal Bucu- restibe utaz tt éi pénteken este már tá­viratozott Tg.-Sácuesc re, hogy az enge­délyi megkapta s az iskola október 15-én megkezdheti működését. A gazdasági is­kola, amely a Tg.-Sacuesc-i gimnázium mellett fog működni, ingyenes és a tanu­lók csak az ellátás költségeibe kell havi •40 ’ leit fizessenek. Az uj gazdasági iskola felekezeti különbség nélkül felvesz min­den négy elemit végzett 14 és 26 év kö­zötti ifjút. Könyvnapi olcsó kiadásban még kapható! Révész Béla: ADY TRILÓGIÁJA!! Ady Endre életéről, jelleméről, verseiről. Ady tragédiája. .4 teljes 3 kötetes mü egy kötetben, számos illusztrációval, fényképpel és kézirat facsimilékkel, ízléses vászonkötés­ben 128 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Adi összes versei (13 kö­tet) egy kötetben, betűrendes versmutalóval 165 lej. Vidékre azonnal szállítjuk. Kérje a méy kapható könyvnapi könyvek jegyzékét. Fordiiolta: Gaál Andor. - 55. köz emény Először a német főparancsnokság rendeletére, mint értékes túszt őrizték és ezeken a hónapokon ke­resztül aránylag még jó dolga volt. Amikor azonban a keletafrikai sikertelen hadjárat vége felé a németek szorongatott helyzetbe kerültek, elhatározták, hogy tovább cipelik magukkal a földrész belsejébe — de ez már csak bosszúból történt, mert hiszen katonai szem­pontból amúgy sem vehették többé hasznát. Kíséretére Erich Obergatz hadnagyot rendelték ki, aki Schneider közvetlen alantasa volt és akinek eddig az összes tisztek közül egyedül sikerült elke­rülnie a majomember bosszúját. Obergatz egy ideig egy benszülött faluban őriztette, amelynek főnöke nem mert szembehelyezkedni a kegyetlen német el­nyomókkal. Itt azután már pokoli élete volt és a hely­zet is egyre veszedelmesebbé vált, mert Jane Clayton átlátta — amit a kegyetlenkedő Obergatz nem vett észre, — hogy a benszülött katonák titokban a falu benszülött lakosságával rokonszenveznek és elég egyetlen szikra, hogy felrobbantsa a gyűlöletnek és a bosszúvágynak azokat az aknáit, amelyeket az el­vakult és zsarnokoskodó német tiszt önmaga helye­zett el saját lába alatt. Ezt a szikrát véletlenül egy szökevény német benszülött katona robbantotta ki. aki halálra fárad­tan és vánszorogva vonszolta be magát a faluba az egyik nap estjén és mielőtt Obergatz tudomást szerez­hetett volna róla, már az egész falu értesült, bogy a németek afrikai uralma véget ért. Ettől a pillanattól kezdve az ö szemükben Obergatz nem volt egyéb, mint védtelen és gyűlölt idegen, akinek napjai meg voltuk számláivá. Még ugyanazon az estén az egyik benszülött asszony, aki kutyahüséggel ragaszkodott Jane Glay- tonlioz. elsietett hozzá, hogy értesítse a készülőben lévő gyilkos tervről, amely egyúttal az ő sorsát is el­döntötte volna. Már azon vitatkoznak, — mondta az asszony Jane-nak. — hogy melyiküké legyél.. . — Mikor jönnek értünk? -— kérdezte Jane. — Erről nem hallottál beszélni? — Ma éjszaka, — felelte a benszülött asszony. — Mert ha egyedül van is, még mindig félnek ettől a fehér emberiül. így tehát éjszaka fogják megtá­madni és álmában ölik meg. Jane megköszönte az asszonynak az értesítést, majd elküldte magától, nehogy gyanút keltsen. Aztán átsietett abba a kunyhóba, ahol Obergatz lakott. A német csodálkozva nézett rá, amikor belépett, mert a/, asszony ezelőtt sohesem járt itt nála. Jane néhány szóval elmondta, amit hallott. A tiszt azonban eleinte csak hencegett és nagyhangon bosszút emlegetett, umig az asszony el nem hallgat­tatta.- Ez haszontalan beszéd. — mondta röviden. — Ön magára bőszitette ezeket az embereket és most már akár igaz az a hir amit hallottak, akár nem, egy dolog mentheti meg az életünket: a menekülés. Ha nem tudunk napkelte elölt kiszökni a faluból anélkül, hogy ész revennének, mindkettőnknek végünk van. — Ilyen aggasztónak látja a helyzetet? — kér­dezte a liszt érezhetően megváltozott hangon és mo­dorban. — A dolog úgy van, ahogy mondom, — vála­szolta az asszony. — Ma éjszaka betörnek önhöz és álmában megölik. Inkább szerezzünk pisztolyt, puskát és muníciót és aztán mondjuk azt, hogy vadászni me­gyünk a dzsungelbe. Ön ezt máskor is gyakran meg­tette. Legfeljebb az kelthet gyanút, hogy én is elkísé­rem — ezt azonban most meg kell kockáztatni. Es vigyázzon rá. Inad nagy ur, hogy ugyanolyan kemény­nek mutassa magát, mint addig, mert különben ész­reveszik, hogy fél és rögtön gyanítani fogják, hogy kitalálta szándékaikat. Ha minden jól megy, vadá­szatra megyünk a dzsungelbe... és nem szükséges visszatérnünk többé. — Di mindenekelőtt, — folytatta rövid szünet után, — meg keli esküdnie, hogy egy ujjal sem ér hozzám, mert különben jobb lesz, ha hívom a íőnö- köt, kiszolgáltatom önt neki és magamat is agyonlö­vöm! . . . Esküdjék meg arra, amit mondtam, mert époiv kevéssé érzem biztonságosnak az önnel való együltlétet a dzsungelben, mint akár azt, hogy itt maradjak kiszolgáltatva ezeknek az embereknek! . .. Esküszöm,felelte a tiszt ünnepélyesen, — Isten és császár nevére, hogy részemről semmi bántó- dásban nem lesz része. Lady Greysloke! — Helyes, — mondta az asszony. — Segítségére leszünk egymásnak, hogy visszajuthassunk a civili­zált emberek közé, de egyszer és mindenkorra vegye tudomásul, hogy részemről semmiféle egyéb érzésre nem számíthat. Én most fuldoklóm és ön a szalma- szál, amibe kapaszkodom. Ezt ne felejtse el! Obergatz minden további diskurzus mellőzésével átnyújtott Jane-nek egy pisztolyt, egy puskát és néhány töltényövet, majd szokott nyers módján be- szólitva szolgáit, közölte velük, hogy ő és a fehér kali vadászni indulnak a dzsungelbe. Meghagyta, hogy a hajtok észak felé, egészen a kis dombig menjenek és aztán kelet felé visszakanyarodva közeledjenek a falu irányába. 0 maga Janevel körülbelül félmértföldnyire kelet felé fog felállni és várakozni rájuk. A feketék engedelmesen bólogattak. Amikor az­után Jane és Obergatz elhagyta a falut, az utóbbi észrevette, hogy pusmognak és összenevetgélnek a hátuk mögött.-— Ezek a disznók, — morogta Obergatz a fogai között, — nagyszerű tréfának találják, hogy mielőtt lemészárolnának bennünket, még vadászatra me­gyünk! .. . Mikor a hajlók eltűntek a falumögötti bozótban és a két fehér is megindult a nyomukban, sem a fő­nőknek, sem harcosainak eszébe sem jutott feltartóz­tatni őket, sőt még örültek, hogy vadat lőnek szá­mukra, mielőtt végeznének velük. , (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom