Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)
1935-09-01 / 200. szám
193 5 szeptember 1. ELLENZÉK 15 MŰSZAKI VILÁG Villamos balesetek Eg}^ tehetséges rendező. — Az elvarázsolt kötélpálya. — Tanterv. — H. Zipp professzor esetei VIII. Kétségtelen, hogy a legtehetségesebb rendező az élet. Ott van pl. Dear Jessie esete. Ez a derék texasi asszony unalmában harisnyát köt . a háza előtt és váratlanul' arra ébred, hogy tűz van. És még hozzá micsoda tűz: egy vasdrót ég egy deszkakerítésen. Megálll az ember esze, egy vasdrót ég, de nemsokára a száraz fakerítés is tüzet foghat. Dear Jessie legalább igy látta és azért szenvedett halálos villamos balesetet, mert ezt a- tüzet a maga egyszerű módján egy vödör vízzel el is akarta oltani. Mi történt hát ezzel a különös szöges dróttal, hogy ott a száraz fakerítés fölött pirosán izzott és szikrázott, sőt olykor apró lángocskák törtek fdí belőle, mint egy fiók vulkánból? Az egyik Cluj-i 'laptársunk szerint a vizsgálat azt állapította meg, hogy ez a szöges drót valahol egy nagyfeszültségű vezetékkel érinti kezett. Ez eddig a laikus olvasó számára rendben volna. Dear Jessiet ugyanis a szöges drótban lévő magasfeszültségű áram a viz- sugáron és a kezében tartott bádogvödrön át egy u. n. baleseti áramkörbe zárta. De r. tegyük fel, hogy valahol tényleg leszakadt egy nagyfeszültségű villanyvezeték és ráesett a kérdéses szöges drótra, amely egy száraz fakerítésen húzódott végig és ennélfogva éppen elég nagy ellenálláson át íölde- lődhetett. A szögesdrót tehát nem kerülhetett pirosán izzó állapotba és Dear Jessie nem is mehetett oltani. z. -Am tegyük fel, hogy ez a szögesdrót mondjuk valahol fémesen fö d'elődött, viszont a nagyfeszültségű hálózat íöldeletlen hálózat volt. A szöges drót szántén nem kívánt izzani és Dear Jóssá sem- kívánt tüzet oltani. Ha azonban ez a kiváltó hírnévre szert tett texasi nő valamikép mégis hozzáért volna a szögesdróthoz, különösebb baja, némi vil'lanyozó érzésen kívül' nem történhetett volna. 3. Más a helyzet azonban egy földelt villa- nyoshálózattBi.- és Dear Jessie esetében éppen erre óhajtottuk felhívni a közönség figyelmét. A földelt hálózatoknál ugyanis (3 fázis r földvezeték) egy baleseti áramkör létesii- lése jóval’ könnyebb és valószínűbb, mint a föl deletion hálózatoknál. Adva van tehát egy fakerítés és rajta ama bizonyos szögesdrót egyik végén a reászakadt kb. 220 Voltos váltóáramú vezetékkel s a J másik végén némi átmeneti el'onálláson át fémes földelödésseí. Hogyan záródik be itt a kör? Az áramkört itt a föld zárja be, jobban mondva, ama földsáv ellenállása, amely a szögesdrót földelő pontja és a hálózat szabványos földelő pontja között van. S hogyha eme baleseti áramkör eredő ellenállása nem több, mint négy Ohm pl. a kereskedelmileg megszokott szögesdrótok izzi- tásához szükséges ötven-hatvan ámpér maris meg van. Más A következő történetet némi humorral az elvarázsolt kötélpálya esetének is nevezhetnék annál inkább, mert szerencsésen és nevetéssel végződött. Elmellékelve a körülmények pontos műszaki részletezését, a csupasz lényeg, a következő: qgy Észak-Amerika-i bányavároskában drótkötél-pálya volt. Amolyan körbemenő’s és kétköteles drótkötél- pálya, amelyen nemcsak bányatermékeket, de munkásokat is szállítottak. S ezenkívül1, főleg vasárnap, kirándulókar. A pálya mintegy hat km hosszú lévén, létezett egy közép- állomás is. S a kocsikat a fdíső végponton elhelyezett villanyos motor hozta mozgásba. | Hogy történt, hogy nem: az egyik mozgó a célkötél j s a futóműn, a felfüggesztő kereten és tartón keresztül természetesen maga a kocsi is mintegy 300 Voltos feszültség a'a került. Erről azonban a kocsiban ülő kirándulók nem tudtak és nem éreztek semmit. Az áramkör ugyanis nem záródott. Ezen a napon a vidéket amolyan kedves hajnali eső öntözte végig s a talaj bizonyos fokig áram- veszéiVes volt. A kirándulók 'lábain persze igen jóképű szögesbakancsok s a középállomásról a leggyönyörűbb kilátás . . . Egyszóval a mi utasaink a középállomáson ki óhajtottak szállá ni. Megindult hát az első emberünk, szaporán és vidám reggeli hangulatban, az egyik lába még a kocsi vaslépcsőjén, a másik pecíjg éppen a földre ér. Nagy kiáltás s a mi utasunk összeesik. Nagy nevetés, — rosz- szul lépett — mondja az egyik és megindul a második kiránduló. A kiszabás azonos fázisában ő is kiált' és ő is összeesik. A többiek hátul hülédeznek. A Mr. Gründet görcs fogta el? Hárman is futnak segíteni. Lépnek a lépcsőn lefelé, de — bűbájos egy kötélpálya, — kiáltanak és persze ők is. Közben az első magához tér, tűnődik és a fejére csap: a villany. S máris' feláll, hogy vigyázat! A vaslépcsőről csak mindkét lábbal egyszerre szabad elugrom. És igaza volt. Az áramkör ugyanis ez esetben sem záródhatott. A balesetnek egyébként a mintegy negyedórává később meginduló zajos vidámságon kívül nem volt komolyabb következménye. Furcsa baleset. De majdnem 100 százalékos biztonsággal feltehető, hogy az elektromotor csatlakozó vem zetóke szinten földelt hálózat volt s az egyik fázisa valahogy a mozgó kötéllel érintkezett. Hogy viszont a baleseti áramkör csupán a kocsin, illetve a kirándulók lábain át földe- Oődhetett, annak a kötélpályát tartó vasoszlopok rasszulvezető betonalapja volt az oka. Adatok a villamos balesetek oktatásához Szakma szerint a mérnök nemcsak a különböző előírások és szabványok pontos betartásán őrködhetik, hanem főleg a havi árammérő leolvasások alkalmával az üzemeket és a kisfogyasztókat is ellenőrizheti. Ezenfelül adatokat gyűjt, megoldja és műszakilag megmagyarázza az eseteket. Az orvos, mint iskolai orvos, taníthat a közép- és felső- iskolákban. Mint háziorvos a családoknál fejthet ki értékes munkát, eltekintve attól, hogy a röntgen és dia term ia stb. elektromos gyógyeszközök alkalmazásánál Önmagára és a betegeire is kell, hogy ügyeljen. Ugyancsak az orvos kötelessége volna még a szakmunkások' kiválasztása. Parádi dr. szerint például szakmunkásnak a nyilvánvaló tehetség mellett is csak olyan embereket volna szabad kiké- peztetni, ideértve természetesen a mérnököket is, akik érzékszerveik teljes birtokában vannak, nyugodt és nem hirtelenkedő természetűek, jó szivük van és nem szenvednek kéz- és lábizzadásban. Végül a tanár és tanító az elemi, közép és felső, valamint a különböző ipariskolák és tanfolyamok tantervén belül a tanitás már normálizált munkáját végezheti. Anyag lennie: X. a villany osság általános ismertetése; 2 baleseti lehetőségek, előzetes Védekezés; . 3. baleseti áramkörök modell szerinti felállítása földelt és íöldeletlen hálózatoknál; 4. utalás a rádióbalesetekre s ennek keretén belül az oszlopok, antenna, földvezeték jelentősége a viharok és villámütéssel kapcsolatban. Utalás' a modern vevőik szerkezetére. Egy modern vevő hálózati részében ugyanis a 2x350 Volt, tehát 700 Volt, sőt a 2x440 Volt, tehát 880 Volt gyakori feszültség. A laikus hallgatóközönscg ennélfogva igen jól teszi, ha a készülékét odahaza, főleg bekapcsolt állapotban nem nyitja fel; 5. a villamos üt és, a szervezetre veszélyes áramerősségek (o.ox — 1. Amp.) és következményeik. A tetszhalál gyakorisága; 6. mentőszolgálat és pedig a baleseti áramkörből való kiszabadítás és a mesterséges légzés munkája gyakorlatokkal. Jelén cikksorozatunkban a mesterséges légzés keresztülviteléről már többször irtunk. Tudjuk, hogy az eszméletlen áldozatnak valamilyen szilárd alapon, ha lehetséges asztalon, hanyatt kell feküdnie és a ruházatát, fő’ég a nyakánál és a hasa körül meg kell lazítani. A mesterséges légzés olyan tempóban történhetik, mint a természetes légzés. Az áldozat feje mögé elhelyezkedve alkarjait lehetőlég a könyök mellett megfogjuk és a mellkashoz oldalt, erélyesen odanyomjuk. Ez a kilégzés. Két másodperc muCva a karokat oldalt és magunk felé emelve, történik meg a belégzés. Nagyon fontos: a mesterséges iégzés eredményét, a levegő be- és kiáramlását hallani és a mellkas mozgásáról látni is lehet. Fia a be- és kiáramlás nem észlelhető, ennek az oka az lehet, hogy a nyelv gyöke elzárja a gégenyilást. Általában a mesterséges légzés conditio sine qua non-ja a nyelv ePőrehuzása. Lényeges rész.e a mentőszolgálatnak a baleseti áramkörből való kiszabadítás gyors és célszerű keresztülvíte'e. A kiszabaditás mikéntje azonban a baleseti áram feszültségétől függ. Alacsony feszültségű áramköröknél a kiszabaditás elég egyszerű. A mentő pl. kihúz egy konnektor-dugaszt, vagy kiemeli a biztosítékokat, kesztyűs vagy vastagabb ronggyal burkolt kézzel leemeli, vagy csipőfogóval, esetleg drótvágóollóval levágja a balesetet előidéző vezetéket az áldozatról. S a baleseti áramkör .már .meg van szakitva. jóval nehezebb a nagyfeszültségű baleseti, áramkörből való kiszabaditás. Ez esetben a mentő részére voltaképpen csak három lehetőség áll rendelkezésére: kikapcsolást operációk vagy rövidzárlat előidézése a baleseti hely és az áramforrás között, azonban a baleseti hely közelében .természetesen. Végül1 a baleseti áramkör megszakítása. Egy baleseti vezetékre alkalmazott ideiglenes földelés védőértéke még az esetben is kétséges, ha a földelővezeték keresztmetszete elég nagy, a föld elég nedves és az érintkezési, illetve a kapcsolódási pontok átmeneti eilend iása elég kicsiny. Nem fantasztikum H . Zipp szerint nagyfeszültségű berendezéseknél bizonyos körülmények között megtörténhetik, hogy érintésre maga a földelődrót is veszélyes lehet. Ugyanis a földelődrót és talaj közötti átmeneti ellenállás a földáramok árammeítege, illetve a talaj fokozatos kiszáradása következtében egyre no, amíg végül! is a fő ddel szemben a földelődrótban lévő feszültség veszélyes mértékre emelkedik. Ismételten hangsúlyozzuk azonban, hogy ez az eset nagyfeszültségű berendezésekre vonatkozik, viszont semmi okunk H. Zipp professzor véleményében kételkedni, bár eddig a mi gyakorlatunkban hasonló eset nem. fordult elő. íme p . H. Zipp szerint a legkülönösebb baleseti lehetőségek egyike: helyezzünk el két rudformáju vaselektrodát nedves földben, félméternyi mélységben, egy- mástóO kb. tiz méternyi távolságban és kapcsoljunk ezekre az elektródákra 300—500 Voltos váltóáramot. Tehát az áramforráson, a két elektródán és a földön át áramkörünk lesz. Tegyük fel azt is, hogy a cipőnk egy kissé nedves. Ha ezekben a nedves cipőkben megindulunk az elektródák összekötő vonalában, főleg az elektródák közeiében már 300 Voltos váltóáramnál' lábtól-lábig a testünkön át igen kellemetlen villanyos ütéseket érezhetünk. S most képzeljük el, hogy mi történne ötezer Voltos váltóáramnál? Kétségtelen, hogy a mindennapi életben ilyen baleset nem igen fordulhat elő, de meg^ történhetik kísérletezés, villamos erőtelepek, vagy rádióadó-állomás építésénél. Huber Gy. TARZAN A RETTENET Irta; Edgar Rice Burroughs Fordította: Gaál Andor. - 41. közlemény Az utóbbi kezét nyújtotta Tádén felé — amely kézmozdulat a világ minden részén a barátságos szándékok jele. Ugyanakkor közelebb jött néhány lépéssel, majd megállóit. Tádén, — aki biztosra vette, hogy ez az ember, aki annyira hasonlít Tarzan jad guru-ra, csak elveszett barátja törzséhez tartozhatik — örömest fogadta a barátkozásnak e jelét, majd ö is közelebb ment a jövevényhez. — Ki vagy te? — kérdezte. Az idegen azonban csak megrázta a fejét annak jeléül, hogy nem érti. Jelek utján igyekezett megértetni a hodonnal, hogy a hegyeken túlról jön és Tádén mindebből azt a meggyőződést merítette, hogy ez az idegen Tarzan jad guru-1 keresi. Csak még azt nem tudta, hogy mint barát, vagy mint ellenség. Az idegen a maga részéről csodálkozva nézte a hodon furcsanövésü ujjait és hosszú farknyulványát — igyekezett azonban meglepetését elrejteni. Annál jobban örült viszont annak, hogy e különös ország első lakója, akivel találkozott. barátságosan viselkedik, mert bizony csak szaporította volna a nehézségeket, ha ellenséges országon keresztül lett volna kénytelen kierőszakolni a keresztülhaladást, Tádén, aki eredetileg vadászni indult, elhatározta, hogy elhagyja e szórakozást uj felfedezése kedvéért és majd elviszi az idegent Omathoz, akivel együtt majdcsak találnak valami módot rá, hogy a jövevény valódi szándékával tisztába jöjjenek. így aztán ő is'jelek utján megértette a másikkal, hogy kövesse s együtt haladtak lefelé Ómat sziklájának irányába. A vazdonok láttára, akikkel találkoztak, az idegen megállt és lekapta az ijját, Tádén azonban mosolyogva megnyugtatta. És csakugyan, a vazdonok — noha kíváncsian köriilrajzották — még csak kísérletet sem tettek rá, hogy feltartóztassák és az idegen most már biztosra vette, hogy békés és barátságos nép közé került. Amikor elértek a barlangokhoz, Tádén nekiindult a szög-hágcsóknak, remélve, hogy ez az idegen épolv könnyedén követni fogja tudni, mint Tarzan, a rettenetes. És ebben nem is csalódott, mért társa minden nehézség nélkül kapaszkodott utána, úgyhogy nemsokára mindkelten Ómat, a főnök barlangjának tornácán állottak. A főnök nem volt odahaza és csak délután érkezeit meg, közben azonban sorban jöttek a harcosok, hogy szemügyre vegyék a látogatót, akinek minden egyes esetben újra, meg újra az volt a benyomása, hogy békeszerető népekhez került. — nem is sejtve, hogy egy vad és harcias törzs kellős közepébe csöppent, ahol Tádén és Tarzan megérkezése előtt soha meg nem tűrtek idegent maguk között. Amikor Ómat visszatért, a vendég ösztönösen megérezte, hogy a törzs vezetőjével áll szemben, Ómat szótlanul vizsgálgatta őt tekintetével, mialatt Tádén előadta találkozásuk körülményeit. — És én azt hiszem, Ómat, — fejezte be beszédéi; a hodon, — hogy ez az ember Tarzant, a rettenetest keresi. E név hallaltára az idegen arca felgyűlt. — Tarzanl — kiáltotta. — Tarzan, a majomember! -—- Majd jelek utján igyekezett értésükre adni. hogy csakugyan ő az, akit keresett. Arckifejezéséből és egész magatartásából kiviláglott. hogy barátságos okokból óhajtja a Tarzannal való találkozást — Ómat azonban előbb még bizonyosságot akart szerezni erre nézve. Rámutatott az idegen késére, majd Tarzan nevét ismételve, megragadta Tadent és úgy tett, mintha feléje akarna szúrni, majd rögtön rá kérdő tekintettel fordult az idegen felé. Az utóbbi hevesen megrázta a fejét, majd szivére tette a kezét a béke jeléül. — Ez az ember Tarzan jad-guru barátja, — kiáltotta fel Tádén. Vagy barátja, vagy nagy hazug, — felelte Ómat. —- Tarzan! — szólt az idegen is. — Ismeritek őt? Él még? Oh istenem, csak érteném a nyelveteket! . .. Majd ismét visszatérve a jelbeszédhez, igyekezett kitudni tőlük, Tarzan tartózkodásának helyét. Megismételte e nevet és különböző irányokba mutatott, a barlangokba, a szakadék felé, a hegyek irányába, le a völgybe — és mindannyiszor kérdően húzta fel a szemöldökét. Ómat azonban mindig csak a fejét rázta és szétterpesztette tenyereit olyan mozdulattal, amely világosan mutatta, hogy bár megérti a kérdéseket. fogalma sincsen a majomember hollétéről. Aztán a fekete főnök próbálta megmagyarázni az idegennek — akit Jardonnak keresztelt el, ami a paluldoniak nyelvén ..idegen“-! jelent — Tarzan el- I ü n ésé n ek Kör ü lménye i t. Rámutatott a napra és igy szólt: „As“. Ezt néhányszor megismételte, majd felemelte egyik kezét, szétterpesztette ujjait és mindegyiket külön-kiilön megérintve, többizben elismételte az „Adenen“ szót (Folytatjuk.)
