Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)
1935-09-15 / 212. szám
19 3 5 szeptember 15. * «ll'IHI—III I ________ ELLENZtiK ' - y-.r ..... .■ J, • , , >• yi j 1 >uiu, «i/ci'int .1 h.u lángok <-g} drsvizil ruigerröl unusk<xlnuk, melyből a hiJ.u hegyek v gélekként cmlpkedtck lei. ’> u hog.\ an is vált, könyörtelen erők gomoly- .is.li o.; isi- uaik a szikiik s «.inie látomásuk iau ivi ön magunkról, mint egy pillanatra Robbanó er.ü par.invról az érzéketlen, cJet- . irn irnnc./rii erők időtlen időktől tartó ol von útiban. A 1e'tárt l>arangok tulajdonképpen még .tk izwlitőt adnak abból az összefüggő buraiig városból, mely hozzáértők szerint valóit ü leg u budai vár vr.és területe alatt sz.cr- eagazik, tiz-rizeiung\ méter mélységben. fokozatosan a többi részt is tel fogják . zni a leltárt rész jövedeniébői. ! logs ezt a földalatti idcntongalni.it ho- van fogják fokozni, még bizonytalan. Sziklatemplom már van a Gellérthegyen. Lehet, In g} majd sörözőnek rendezik be a barlangokat, lnivös termekkel a hideg sörhöz . . . Mert tagadhatatlanu hideg van ide enn s ’e.|öve óban jólesik a Vár szánes elevensége s az édes, langyos szeptemberi napsütés . . . Sz. Weress Jolán. Barátok Henry John Palmerston lord angol miniszterelnök föerdésze, ki már negyven esztendeje szolgálta a lordot. egy napon igy szólt Palmerslonlioz: — Lordságodnak le kellene számolni a szomszéd birtokosokkal. — Miért? — kérdezte a lord. — Mert a: ön erdeibe járnak vadászni és megölik a legszebb nyulakat. — Hát mit tegyek? — Pert kellene a nyakukba akasztani. — Kedves Martin, — felelte a nemes lord — többre becsülöm azt, ha barátaim vannak, mint nyálaim. Eíymiilió é?cs föl ásoüal foiéifaft tloőfton A legújabb tudományos közlések szerint tv inában olyan megkövesedett tojásokat találtak, amelyek nagyobbak a dinoszaurusztojásoknál. A földrétegekből következtetve, cgkevesebb egymillió éve hevertek ezek a ’«újások a mélyben. Tréfáskedvü tudósok kiszámították, hogy egyetlen ilyen tojásból egy egész vendéglő számára lehetne rántottat készítem, ha természetesen nem húzott ve* na el szép lassacskán az a pár évmillió a tojások felett. Ma már feltörni sem lehet őket, mert mindenestül kővé váltak. IMOLÁK! üdén könyv, iskolaszer, iskolai és fali képek LÉPAGE-nál, Cluj. — Gyors állítás, olcsó árak. Postán utánvéttel rjen jegyzéket. : zszitett kabát helyettesítette, összetákolt zcszkaalkotimányok pótolták a hiányzó bu- I torokat. A pictéren sötétkékruhás szász gazdák, fej- j kendős asszonyaikkal, a pár ügyvéd, hivatal- i nők, román gazdák báránybőrbekecsben, j magyar iparosok gyengén öltözött feleségeik- | kel, öregek és fiatalok nagy tömeggé verődve figyelték az eme vényen álló községi bíró és jegyző kiáltásait. A biró, egyeneshám, vállas ember, egyenként emeli fel a bemocskolt ruhadarabokat, sáros háztartási tárgyakat, beszakitott szentképeket az emelvény melle gyűjtött nagy ingóság-halomiból. — Zománcozott ábos, az oldala horpadt, j jelentkezzék a tulajdonosa! Sötétbarna téli- j kabát, végágszakitott háttal, ki a tulajdonosa? ! Lgy pár lyukas talpú férficsizma, kié ez? Az emberek iökdöstók egymást. A cafatokká tépett holmikra csak immel-ámmal akadt jelentkező. A jobb térikabátok, ruhafélék, használható házi tárgyak egyszerre több j jelentkezőt vonzottak. Mindegyik a saját tu- j lajdonára ismert bennük. Ilyenkor heves ve- i szekedések lármája töltötte meg a piacot, a j tanú-szomszédok rokoni érzelmeik szerint ho] j egyik, hol másik igénylő pártjára á1 láttak. 1 Többször csendőrök léptek közbe, hogy a I verekedést m egefő zzék. — Ilyen az ember, — jegyezte meg a j postatiszt a patikaajtóban, — kapzsiság min- > den ekemet! Az én jobbik pár bakkancsomért j is más jelentkezett. Azt hiszed, odaál'lok ve- j szekedni? inkább’ hagyom, vigyék e!, több I is veszett a meneküléskor! A té Skabátom. A hegedűm. A könyveim ... A postatiszt útja a szász templom mellett j vezetett el. Rettenetes bűz csapta meg az I orrát. Mi ez? Ä tempíomépitők Irta: SZABÓ A? építés u/ élet jövőjében való noménykedâs igazolása, a jelen gyűikérnyujtása a jövő bizonytalan oaJaja leié. Alig van szomorúbb látvány a roskadozó épületnéd. Amelyik házon üresen ásítanak, az ablakok, mintha szárnyrakclt volna onnan a boldogság, íélrc- billent háztető legtöbbször a hanyag ember takarója, dőlésre készülő fal, a pusztulásba indult élet reménytelen lendülete, pőrén maradt kemény nyílásán át múltat sirató szél muzsikál a Ielburjánzott udvar régi virágok odajmagzott hajtásainak oometőmesgyéje. Jártunk bon-kel tünk ben az ilyen szomorú jeleik szivünkbe nyilallnak, megrikatnak. Mult zo- kog mindig a romokon. A jövő népe épit. Az cin takaró nem ismert akadályt, a szegénység nem ölhetett kézzel való hala várás, hanem a lehetőségek és az egyszerűség parancsoló bevonulása életünkbe és a családi fészkekbe. „A szegénység nem szégyen!“ Ennek nyomása alatt tanuljuk megbecsülni a keveset, ennek birtokában mutatkozik meg önerőnk, a szegénység súlya alatt igaz.ojuk: mire vagyunk képesek! Nyomorúságában tudja meg az ember, hogy mekkora terhet bir, a szegénység iskolájának bizonyítványa: önigazolás a jövendő élet számira. Íme: a szegénység jutalom! Evek óta a gazdasági válság jobbrafordulá- sát várjuk. Mennyi munkát tettünk félre a „jobb időkre“, milyen sok kötelességet elmulasztottunk azzá a kifogással, hogy az „idők nem alkalmasak" hozzájuk. Most látjuk, hogy megcsaltuk saját magunkat! Az idő azoknak adott igazat, akik nem törődtek a körűimé- j nyekkel, vállalták a szükséget, bármikor ko- ! pagtatott és halogatás nélkü fogtak mun- ; kába, mikor a teendő jelentkezett. Ha román testvérünk házat épített, azt mondtuk: köny- ; nyü neki, őt nem építették le, hozzá ható- i sági segédlettel foly a jövedelem, ha szász ko- ; mink tatarozott-rendezgetett, vállunkat von- j tűk reá: teheti, olyan jól szervezkedtek gaz- ' dasági ag is, hogy most jut neki; mindenki i dolgozott, építette az újat, vagy körülményei és a szükség szerint foltozgatta a regit, most döbbenünk reá, hogy jaj annak, aki tétlenül várta a „jobb jövőt!“ Dolgos házhoz fordul be a rakott szekér, a tétlenkedőkhöz a sóhajtás fellege társul csűrbe, házba és a é kekhe egyaránt. Hazugsággal nem lehet elűzni a szükséget s amikor egyik vagy másik kötelességünket azzal ráztuk le magunkról, hogy most nem alkalmas az idő reá, vagy a magunk ereje kevés annak végrehajtásához, ugyanannyiszor a magunk életrevalóságáról állítottunk ki gyász- i keretes igazolást. A szükség előbb halkan ko- j pogtat, alig halljuk figye meztetését, de ha j már döngetni kezdett, elhallgathatni nagyon ! nehéz. Kis patakocska hegyet mozdít el, ese- i kély erővel is lehet nagy dolgokat végezni. Aki megretten a feladattól, rendszerint cl- vész, a sikerben a bátrak gyönyörködhetnek. Az orisüai (Szászváros) reformátusok templomot építenek s ezzel kapcsolatosan vetődnek elénk ezek a gondolatok. Maroknyi kis gyülekezet kezdett ott erejefeletti mun- k ába, nem ijedt meg a feladat nagyságától, a gyülekezet lekiszükségének parancsszavára nem burkolózott a lemondás és pesszimizmus sötét köpenyébe, hanem szembcállott a szükséggel elvállalta a harcot, mert igazolni kívánta, hogy él cs élni akar. A megújítás alá került orăstiai református templom két részbő áll, a „régi rész“ valamikor a XIII. század éveiben készülhetett, az „uj rész“ mai formáját 1893-ban kapta. A torony 56 méter magasan emelkedik ki az ősi várkert bástyafalai közül, az ugyanott közvetlen közelben épült szász evangélikus testvéreink templomának tornyával együtt irányozzák fölfelé a vigasztalást kereső ember tekintetét. Mindkét tornyot vörösréz bádogfedél védte, de az ide is felmászott a világháború gonosz szelleme és levonta a vörösréz toronyfedőt, hogy gyilkoló szerszámot készítsen ebbő! is az embertestvéri szeretet csúfságára. Ólomszinü, cinnezett bádogtetőt helyezett mindkét toronyra a fdlebbezhetetlen hadügyi intézkedés, aminek jellemzéséül érdemes megemlíteni, hogy az acélnak jelentett íj mázsás- harangot is ledobatta a toronyból a meggyőződés nélkül intézkedő hadügyi vezetőség s később, mint céljaira felhaszná hatatlant, eredeti helyére állíttatta vissza. A templom uj részének nevezetessége a templom belső részébe láthatóan befalazott sirkő, mely az ott 1612. körű1' lclkészkedett Kecskeméti Búzás János sirfedő köve volt. A kövön primitiv faragással kiképzett református papi alak, kezében két könyv, bizonyára énekeskönyv és biblia, az odaternetett papot siri helyzetében kívánta ábrázolni. A sir a templom uj részének épitésekor útban volt s igy került a fedőkő a templom falába, kiábrá- zot tulajdonosa pedig valahol ott alussza örök álmát az Ur háza árnyékában. A templom régi ősi emlék, egy hatalmas templom megmaradt szentélye, mely a századok viharai közt mindmostanig megállhatott. Ez a rész góthikus stílusban épült, csúcsíves ablakok, a jellegzetes támpillérek és az évekkel ezelőtt lebontott íves belső boltozat jellemezték. A belső boltozat roppant súlya a falakon támadt repedésekké idejében figyelmeztetett s igy már akkor céljaira hatóságilag is használhatatlannak nyilvánított templom ives menyezete lebontásra került. Az ablakok faragott kőkereteit szétmorzsolta az idő vaskeze, az anyagi erők hiányának parancsára a góthikus ab akok visszaállításáról le kellett mondjon az egyház s igy ma külsőleg a támpillérek és a befalazott átjárók faragott csucsivei emlékeztetnek a régi góthikára, A déli oldalon csiga1 épcsőtorony emelkedik ki az uj fedél fölé, kisebb falusi templom tornyául is szolgálhatna, pár évtized előtt kiváncsi diákok merészkedtek a toronyba, hol egykor Ferencrendi fráterek siettek a szent szolgálatra s volt idő, hogy ablaknyilásain keresztül harci tekintet kémlelte a közelgő ellenség mozdulatait. Ez a tempibmrész az idők folyamán sok építészeti változáson ment át. Egyik feljegyzés szerint: „Szászvárost 1479-ben porrátet- ték a törökök s hamvaiban hevert pusztán 1509-ig, mikor Lippáról, Jenőrőí és Tömös- várról és más a török pusztításnak kitett helyekről a magyar lakosok Erdélybe jöttek Ulászló király alatt s a király beleegyezésével itt kezdettek megtelepedni. Számuk egyre szaporodott s az elpusztult -klastromot templom és iskolának he.yre állították.“ A mostani javítás aliatt a templom belső fala egy helyen munka közben beszakadt s a kiván- csiskodásra egy félkörivben odafalazott oltárrész tárult az építők szeme elé, ami az 1479- ben elpusztított templom kőből faragott ol- tiári szentségtartójának egyik oldala iéhetett. Góthikusan kiképzett miniatűr templom vonalai indulnak a csonka faragásból, amit durva kézzel tört össze a félhold pogány népe, az 1509-ben kezdődött újjáépítés talán a pusztítás, vaigy inkább a régi oltár emlékeként kívánhatta megtartani a másfél! méternyi magas és ugyanannyi széles kis sekrestyét, amit a reformáció a most beomlott fallal takart el. Természetes, hogy ez a világosságra került ősi emlék ezután nyitva marad, sőt az építő egyháznak gondját képezi- e történelmi emléknek méltó megbecsülése. A templom alapját előírás szerint vizsgáló csákány az egykori szentélyrészen az oltár alatti kriptaüregbe tör utat, emberi csontok kerültek elő, odatcmeii-ti ./.cntélctü barát testének százados maradványai. A fehérül sirüregben nem járt még senki, rímek vm\\ értő te kutatása a közel jövő teendői tartozik. Ezek azok a dolgok, melyei': az említeti templomépirés alkalmával a köz tudata élj kívánkoznak. A múlt emlékein, a számon] jelien, boldog jövendő /1 >. re rzent t • I tatással épít menedékei. Az Ur tornáca utálj vágyó nép boldog áldozattal siet eleget term] kötelességének. A még életünkben 1500 két számlá't s ma harmadára apadt reformáJ tus gyülekezet mostani szegénységében tarilrj rá az épitő lelkek számára ekett isteni ajándékokra, miket az alázatos engedelmesség utján ad az Ur a maga gyermekeinek. A gondviselő Isten áldása örvendezteti az orástiai épitő le keket s az épitcs közös áldások forrásává lehet, ha gondolunk reájuk, ha imádkoz.unk és áldozatot hozunk érettük. A tempíomépitők 'kaiapácsütése bebocsátást kívánó kopogtatás a jövő kapuján, a tem- plomépités a megtévedr világ hazavezérlő, gyágyuhfthozó öröksége, melynek gondja és hordozása alatt az ürömben va'ó megjujbulás gazdagságára találnak a föld main elkeseredett lelkek. íme ezért az örömsugarak az építőknek arcán! a ^rcÉEürcálu Londonból jelentik: Szerdán délelőtt nyílt j meg az Qlympiai ki állítási csarnokban a * Radióo ympia néven ismert évenként meg- jj ismétlődő rádiókiá litás és vásár, amely az angol főváros üzleti életének egyik legjelentősebb eseménye. A vásár iránt már az első nap igen nagy az érdeklődés. A kiállításon felvonult az egész angol rádióipar összesen kétszáz kiállítóval, de belekapcso ódik a kiállításba különféle leadóberendezések bemutatásává1. az angol rádiótársaság és az angol posta is. A vásáron kiállított tárgyakat többmillió fontra biztosították. Sok jelentős újítás számol be a rádióipar fejlődéséről. Nagy feltűnést keltett a látogatók között egy teljesen újszerű kapcsoásu rádiókészülék, amely gombnyomásra önműködően és teljes pontossággal kapcsol bármely rádióállomást. Sok csodálója akadt egy másik újdonságnak is, amely egy cigarettatárcába szerelt rádiókészülékből ár. A miniatűr kis rádió pompásan működik és aránylag olcsó áron beszerezhető már. A sokat várakozó emberek különös hasznát vehetik. Ha megunják a sok várakozást, csak elő kell venniök cigarettatárcájukat, megnyomni egy gombot s már is rágyújthatnak egy unaloműző — jazznótára. — Általános meg epetést kelrett, hogy ennyi nagyszerű technikai újdonság között a legmodernebb találmány, a távolbalátó készülék nem kapott helyet. Kereskedő, vállalkozó, iparvállalat, bank, tisztviselő, orvos, ügyvéd, mérnök, tanár, magánzó, egyik sem nélkülözheti a CHER ESTESIU- féle nagy román szótárt! Leszállított árban a 4 kötet most csalc 495"— les az Ellenzék könyvosztáíyában Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre a pénz előzetes beküldése mellett portómentesen szállítjuk. Uj! Most jelent meg: I. Silone: Font amar a Az olasz Marsica parasztjainak (és minkén ország parasztjainak) küzdelme a davicsos földdel, babonával, leiki és társadalmi vezetőivel. Ára 60 lei. Kapható az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj. A templom udvarára ment. A kövér körorvos állott ott, a templom tövéből holttesteket ásatott ki cigánypecérekké . — Jó, hogy jön, postás ur! Hamar, adjon egy cigarettát, nem birom tovább ezt a szagot! Mindaketten rágyújtottak. — Kétszer is volt összeütközés a faluban, — magyarázta az orvos. Közvetlenül a falu kiürítése után két magyar csendőr esett el. Később három német és két román katonát földelték ide, a templom tövébe. Csak úgy, koporsó nélküli, félméteres mélységben fe- küsznek, ez az egészségügyi előírásokba ütközik .... — A halottak, ugy.átszik, nem nézték meg az előírást! — De az élők se, az ördög vigye el őket! A templom melt mégsem lehet hullákat így temetni . . . Kiástam őket, a község koporsókat ad, a szász temető szélén újra elföldeltetem szegényeket . .. Nehézkesen dolgoztak a hullapecérek. Ásójuk gyakran belevágott a hallottak testébe. Egyik hallott, — magyar csendőr, — félig ellőtt koponyája olyan volt, mint egy durván lefürészeit szélű hamutartó, fekete főiddel teletömve. Egy román katona belei mqg nem tűntek el egészen, zo'd penész ült féltépett hasában. A német katona feltépett lábszárához elrothadt zsinórozás tapadt. A postatiszt nem bírta tovább a hullaszagot. Mikor az utcára ért, templomba igyekvő szász férfiakkal találkozott: sötétkék köpenyükön ezüstpántokkal kivert meUdisz, a leányokon kupalaku, keményített fekete párta. — Az ősi viselet előkerült már. A falu hazatért...
