Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)

1935-09-01 / 200. szám

»ELB7V T fíK 19 3 5 trepte m her /. BOD MIT IR A ROMÁN SAJTÓ Erdély. Kigy rliur/lrté*. Vf rin» j, 11 :i I i. ( .1 REN TUI : Egyetlen tai tornánvban sein hangozlattak még oly ki tartussal követelést, mint I rdélvIuMi teszik most a hitelélet tel támasztására vonatkozóan. \ múltban nagy triadat hárult itt a román pénzintézetekre, melyek egyrészt a gazdasági életei irányítot­ták, másrészt évtizedeken át segítségre siet­tek a hurenkban. Az. erdélyi román bankok kisebb parancsnokságok voltak, melyek a lelkes sereg felszerelését adták s több nem­zedéket nevellek nemzeti célra. Az «rdélyi román bankok ezen a részen a román nép anyagi es erkölcsi életének fejlődésével vol­tak egybeforrva. I'z volt a Kárpátokon innen hivatásuk, mely védfalat nyújtott, a hun hordák ellen a románoknak, Értették a módját, hogyan kell a gyűlölet ellen har­colni s olyan áldozatokat hoztak a győze­lem érdekében, melyek már-már létüket ve­szélyeztették. Ezután a pozitiv munka után érte okét a világválság vihara. A virágos kertből csak száraz ágak maradtak s az. er­délyi román bankok élel-halálharcot foly­tatnak. Ezzel szemben a kisebbségi pénz­intézetek virágzanak. Idegen pénzzel dol­goznak s ha nem vigyázunk, mindent el­vesztünk, amit oly nagy áldozattal szerez­tünk magunknak s az erdélyi román bankok eltűnnek a városokból. A vég nincs messze. A tragédia közel van s nem lesz. ennél a régnél semmi sem fájdalmasabb. Erdély segítség után kiált s csak igazságot követel magának. Erdély hitel nélkül áll négy év óta s a románság, főleg a falusiak gazdasági élete — a kisebbségek örömére — vegetál. Segítsetek Erdélyen! — ez a kiáltás hallszik Maramureş, Caras, Brasov, Oradea felől a magyarok örömére. Addig segítsetek, amig nem késő. VIITORUL: V asár naponként foglalkozási agak szerint különböző gyűléseket tartanak az országban. A felszólalók követeléseket hangoztatnak s a mai időkben, midőn nincs meg az egyensúly, ezek a kívánságok igen változatosak. A szónoklatoknak meg is van a visszhangja s a gyűlések végén határozati javaslatokat szövegeznek. Ezek azonban rendszerint nincsenek kellő szerénységgel és taktikával megszövegezve, midőn felhívják a kormányt, hogy azonnal teljesítse az elő­irt követeléseket. Minden foglakozási ág azt kivánja, hogy részesítsék előnyben a másik­kal szemben. Nem akarnak másról tudni. Mindenütt magánérdek érvényesül a köz­érdekkel szemben. A kormány szem előtt fogja tartani a törvényes kívánságokat. Meg­vizsgálja jóakarattal az igényeket, nem hagyhatja azonban figyelmen kívül az álla­mi érdeket és az a törekvése, hogy az ösz- szes kérelmeket egymással összhangba hoz­za. A hevesség s lehetetlen igények támasz­tása tehát nem vezet semmire. Sokkal oko­sabb szerény formában előterjeszteni a kí­vánságokat. ZORILE: Egy fővárosi kitűnő orvos me­sélte a következőket: Egy Jalomnita-i falu­ban olyan asszonnyal találkozott, kinek kendővel volt eltakarva az arca. Az asszony két játszadozó gyermekre ügyelt s az orvos kérelmére arcát feltakarta. Nem volt már orra. Az egyik szeme folyt s arcának egyik felét annyira kirágta a vérbaj, hogy fogai is látszottak. S ezt az asszonyt használták fel arra, hogy a gyermekekre ügyeljen, mig a szülők másutt szórakoztak. Ez az asszony éveken át volt különböző családok szolgá­latában. Megérintett száz és száz gyermeket, akikkel egy tányérból evett. Könnyű elkép­zelni, mily pusztítást végzett ez az egy sze­mély a faluban. Az embereket nemcsak gyó­gyítani kell, de fel is kell világosítani őket. Csodákért nem kell elmenni Maglavitba. Ezt akárhol magunk megvalósíthatjuk, ha a nép érdekei vezetnek bennünket. Midőn az em­bert megbecsüljük, az majd a legboldogabb óra. EPOCA: Az olasz komédia tovább folyik. Mussolini bezárja maga után az ajtókat, természetesen azzal a gondolattal, hogy szeptember 4-én — a Népszövetség ülésekor — ezeket majd ismét kinyitja. Addig prüsz­köl és haragszik s kész arra is, hogy fel­vegye a harcot az egész világgal. Az angol kormány elhatározta, hogy a genfi jegyző­könyvekben felvett szankciókat alkalmazza. Ezt a határozatot minden zaj és színpadi forma nélkül hozták a világ tudomására. Anglia szeptember 4-ig gondolkozási időt adott Itáliának. Az angol tisztek már a vi­lágháborúban megmondták: A mi győzel­münk mindig a végére marad! így fog ez most is történni. A Duce azonban sokkal okosabb s nem fog Angliával összeveszni. Olaszország el fogja fogadni, amit Anglia ajánl szeptember 4-én s a Duce ügyelni fog. hogy a dunai paktum aláírásával mentse meg tekintélyét Európában. Aloisi báró már hirül adta. hogy rövid időn belül napirendre kerül ez a kérdés s a kisantant jól teszi, ha megérteti, hogy neki is van mondanivalója. Női DIVATLAPOK legnagyobb vá» Imztéka az Ellenzék könyv osztályában Cluj, Piaţa Unirii. KIÁRUSÍTÁS­meg csak rövid ideig!! Bucureşti-be költözés miatt S. A. CRISTAL, PORCELAN CLUJ, REG. FÉRD. 6. Hatóságilag engedélyezett és ellenőrzött! A hétYilágpolNikája  genfi tragikus kérdőiéi N»pról-napra közeledünk a sokat emlege­tett szeptember 4-i dátumhoz, mikor a nép­szövetségi tanácsülés elé kerül nz olasz— abesszin konfliktus s amikor körülbelül vé­gére is ér az abessziuiai háborút eddig aka­dályozó esős időszak. Ha csak Abesszíniáról volna szó, a népszövetségi bölcsek rutinja minden bizonnyal megtalálná a pillanatnyi­lag legkevésl>é veszedelmes megoldást, mely mint mindig, a gyengébb fél érdekeinek el­ejtésével és az erősebb álital teremtett befe­jezett tények elismerésével járna. Az olasz —abessziuiai vita azonban angol—olasz vi­tává szélesedett ki és az eredménytől nagy mértékben függ a Népszövetség jövő sorsa is. Ilyen nehézségeket már nehezebb dolog ügyeskedő formulákkal eltüntetni. Olaszor­szág nemzeti lendületének teljes lalbavetésé- vel feküdt bele az afrikai vállalkozásba, mely igy életkérdésévé vált a mai olasz kor­mányzati rendszernek is. Anglia viszont leg­fontosabb érdekeit látja érintve az olasz tervek által, melyek a brit birodalom szá­mára váratlanul igényes ellenfelet reveralnak a hatalomra törő olasz terjeszkedési vágy­ban. Az igy egymással szembekerült erők közül egyiknél sem lehet teljes visszavonu­lásra számítani. Viszont hol van a megoldás, ha mindkelten kitartanak eredeti álláspont­juk mellett? Eaval, kire ennek a megoldás­nak keresésében oroszlánrész vár, a diplo­máciai művészet igaz mesterének fog bizo­nyulni, ha az öss-ze-vissza kuszáit helyzetből’ csak valamelyes kivezető utat talál. Mi lesz Genfben? Mi lesz Genfben? Olaszország történelmi érvek és különösen Angliával kötött régi diplomáciai megegyezései segítségével akar­ja a följogositást kikényszeríteni, hogy Abesszínia ellen fegyverrel lépjen föl. An­glia kétségbevonja e diplomáciai szerződé­seknek olasz magyarázatát, de hivatkozik a népszövetségi alapokmányra is, melynek 20. pontja szerint a tagállamok közölt létrejött minden megegyezés érvénytelennek tekinten­dő, ha nem hozható összhangba a népszö­vetségi alapokmány követelményeivel. Olasz­ország tehát az angolok szerint semmiféle megegyezés alapján nem léphet föl olyan kí­vánságokkal, melyek beleütköznek a népszö­vetségi szabályokba. Mussolini ezzel szem­ben viszont minden félreértés kizárásával je­lenti ki, hogy ,.Olaszország megvalósítja cél­jait, ha kell Genf nélkül, sőt akár Genf el­len is. Mer! az abesszin iái kérdés megoldá­sa — tette még hozzá a Duce — gyökeres és végleges kell. hogy legyen“. Ehhez a ki- békithetetl ennek látszó ellentéthez kell még hozzászámítani a félhivatalos Gioraale d‘Iía- lia fenyegetését, hogy minden megtorló rend­szabályt. akár a Népszövetség, akár az egyes államok alkalmazzák azt, háborús lépésnek tekintene Olaszország. Az afrikai háború mellett ez a kijelentés már az Európára át­terjedő háború, sőt világháború rémét dob­ja a vita anyagába. Ilyen szélsőséges kije­lentések egyelőre ugyan csak a sajtóban hangzanak el, de mindenki • tudja, hogy a vitatkozó lapok illetékes helyen szerzik he vitaanyagukat. Szankciók A népszövetségi tanács legveszedelmesebb vitatárgyát a háborút kezdő népszövetségi taggal szemben alkalmazandó szankciók kér­dése képezi. A népszövetségi alapokmány 16. pontja szerint, „ha a Népszövetség valame­lyik tagja háborút indít azoknak a kötele­zettségeknek ellenére, melyeket a 12., 13. és 15. pontban vállalt, akkor i[>so facto ugg kell tekinteni, mint, amely állam a Népszö­vetség minden tagja ellen indított háborút Ennek a pontnak alkalmazására minden bi­zonnyal nem kerülhet sor, bár az Abesszínia ellen indított olasz támadás teljességében ki­meríti minden ismérvét. Az olaszok szerint azonban Abesszínia különböző okokból mél­tatlannak bizonyult a népszövetségi tagságra s igy nem is tekinthető olyan államnak, melynek védelmére a 16. pontot alkalmazni lehetne. De nem lehet természetesen arra sem gondolni, hogy Abesszíniáért minden népszövetségi állam ellenségeskedésbe kezd­jen Olaszországgal. Maradnának tehát a töb­bi büntető rendszabályok, elsősorban a kö­zösen alkalmazóit gazdasági megtorló lépé­sek és esefleg a Szuezi-csatorna elzárásának a Népszövetség által is helyeselt megtorló lé­pése. Mindehhez azonban egyhangú határo­zatra van szükség, melyben az érdekeltek természetesen nem vehetnek részt. Ilyen egyhangú határozatról pedig, amint a dolgok ma állanak, szintén nem lehet szó. Egyhan­gú határozat hijján a tagállamok visszanye­rik cselekvési szabadságukat, ami azt jelen­tené, hogy Anglia újabb döntés előtt áll: al­kalmazzon-e az együttes szankciók kísérleté­nek sikertelensége után a maga részéről szankciókat a szerinte nemcsak nemzetközi jogellenes, de az angol érdekeket is erősen sértő olasz háborús lépések ellen? Passzív szankciók S a kérdés európai szempontból itt válik igazán súlyossá. Mert a választól függ nem- j csak az angol külpolitika jövő iránya, de Európa nemzetközi helyzetének talán egész további alakulása is. Az angol kormám? nem szívesen szakit véglegesen a tradicionális olaszbarátság politikájával. A Földközi-ten­geren Olaszország, mint ellenfél súlyos ve­szedelmet jelenthet a brit világbirodalomra. Nem szívesen adja föl az angol külpolitika a stresai frontot sem, viszont nem hajlandó Rómával való jóviszony megőrzéséért fölál­dozni a Népszövetséget és a birodalom sze­rinte életbe vágó érdekeit. Pillanatnyilag te­hát az a helyzet, hogy Anglia minden mó­don szeretné elkerülni a népszövetségi kol­lektivitás részvétele nélkül alkalmazandó an­gol szankciókat. A szankciók alkalmazásáról azonban véglegesen nem mond le. A Times ..passzív“ megtorló rendszabályokat ajánl. Ilyen passzív megtorló rendszabály volna a hadiszergy á rtásra fölhasználható nyers­anyag-szállítás beszüntetése és a további hi­telek megvonása Olaszországtól. Ennek az utóbbi rendszabálynak alkalmazását beava­tottak szerint már meg is kezdte a londoni pénzpiac, ahol az úgynevezett clearing-bain- kok nem újítják többé meg az olasz ban­koknak adott hitelt. Az angol hitelezés igy mind szürkébb keretek közé szorul Olaszor­szággal szemben és három hónapon belül, ha addig változás nem áll be, teljesen meg- ■ szűnik. A passzív szankciókat — írja a Ti- ( mes — az olasz kormány nem tekinthetné i ellenséges ténykedésnek, legfeljebb barátság­I a 1 un lé|M-scket Ilit Ind u.'i termük Hogy (</ után Anglia ■>/ e.sciuémyek további folyamán túllépné e a passzív s/ankciók Iratárit, ar nem valószínű, bár előre nem lehet tudni Minden attól liigg hogy meddig mennek az olasz háborús lépések hogy i-léik« /nek e ad dig a határig, mikor a brit birodalom meg­ismétli a XIX. században híressé vált „hands °/7,k\ ,,eddig és ne tovább“! kiállását. Hóina azonban minden bizonnyal óvakodni fog ezeknek a határoknak átlépésétől. Határok Kellő óvatosságra minden bizonnyal ösz­tönözni fogja az triászokat a francia barát is, mely támogató jóindulatát aligha viheti addig, hogy egy angol olasz összeütközés esetén nyíltan Angliával izemben foglaljon állást. Amint az olaszbarátság mellett erősen kitartó Echo de Paris Írja, Franciaország magatartását ebben a kérdésben tisztán euró pai indokok irányítják. Az olasz barátságért hajlandói nagy áldozatokat hozni, mindent megtenni, ami megtehető. Ezek az áldozatok azonban nem mehetnek az Angliáival és a Népszövetséggel valói szakításig, mert a fran­cia biztonsági politika Európában erre a két pillérre van fölépítve. Másrészt viszont túl­zottnak látszanak a hatalmi eltolódásról szóló hírek is, melyek az angol földközi-ten­geri erő tagadhatatlan csökkentésével az olasz erő hatalmas fokozódását állítják szembe. Ha tisztán csak a Földközi-tengeren rendes körülmények között állomásozó an­gol tengeri és légi erőt mérjük hozzá Olasz­ország haderejéhez, akkor az arány kétség­telenül erősen az olaszok javára fog kiütni. De ki tetelezheli (öl azt, hogv Anglia szük­ség esetén nem küldi el a home fleet-et. ha­talmas anyaországi hajóraját is a Földközj- tengerre és hogy nem rendeli ugyanoda az Indiai Óceánon állomásozó hadihajóit is. A nemzetközi helyzet, bármennyire is feszült, Angliát nem akadályozhatja meg ebben. S a légi erő kérdésében is többé-kevésbé ugyanez a helyzet. Londonnak, ha otthoni repülőgépeit a Földközi-tengerre küldi, szél­ső elővigyázatosság meilett is legfeljebb né­met légitámadással lehetne számítani és eb­ben az esetben azonnal rendelkezésre ál­lana a francia segítség. Viszont a rendkívül sebezhető partvidékii Olaszország is csak ak­kor vehetné fel a harcol Angliával, ha eb­ben Franciaország segilené. Es francia ka­tonai segítségre Angliával szemben nyilván­valóan senki sem gondolhat ma Rómában. A helyzet tehát az, hogy bármennyire is összekuszált a helyzet, egy olasz—angol ka­tonai össze ütközés eszeveszettségére egyik oldalról sémi gondolhatnak. Viszont a kibé­külés útját sem lehet látni az utolsó napo­kon túlságos meztelenségében megmutatko­zó olasz—angol hatalmi ellentétben. A gen­fi tanácskozás ezért a közeljövő európai kül­politikájának tragikus, nagy kérdőjelét ké­pezi. —s. VÉR-, BŐR- ÉS IDEGBAJOSOK igyanak hetenként többször, reggel felkeléskor egy pohár természetes „FERENC JÓZSEF“ keserüvizet, mert ez mindig alaposan kitisztítja és méregteie- niti a gyomorbélcsatornát s ezenkivin az emész­tést és az anyagcserét i.s jótékonyan befolyásol­ja. — Az orvosi tudomány legjelesebb kép­viselői már régóta. hangoztatják, hogy a FERENC JÓZSEF viz hatásával minden tekin­tetben meg vannak elégedve. Mózoószinházak műsora (O' SZÓMBAT—VA SÁPNAP: CAPíTOLMOZGÓ: SZERELEM, ÖRDÖG ÉS HALÁL. Kalandos szerelmi történet. Fő­szereplők: Nagy Kató, Brigitte Homey, Albin Skoda. EDISON: I. Conan Doyle SMARAGD NYAK­ÉK detektivregénye Vidor de Kowa-val. II. EZRED LEÁNYA. Anny Ondrával. Hétfőn: A maglaviti csoda — Pásztor, aki beszélt az Istennel. MUNKÁS-MOZGÓ: I. TANIA, A MOSZKVAI LEÁNY. Főszerepben: Kay Francis, Ri­cardo Cortez és Warner Öland. II. MEXICO. Fősz. Georg 0“Brien és Claire Trewor. Előadások: szombaton 6 és 9, vasárnap 3, 6 és 9 órakor. OPERA-MOZGÓ: A CIRKUSZHERCEG. Fő­szerepben: Harry Piei. Hétfőn: A VÁ­GYAK RITMUSA. Fősz. Clark Gable és Joan Crawford. ROYAL-MOZGÓ: T. FEHÉR NŐVÉR. Fősz. Loretta Young és John Boles. — II. SCHMEL ING—HANLMANS boxmérkőzé- se. Uj Paramount Journal. Előadások: Bocs: 3.lő, 5.45, 8.30, 11-kor, Fehér nővér: 4.15, 7, 9.30-kor. A létért való küzdelemben csak az egészséges emberek győznek! Használja tehát a legbiztosabb

Next

/
Oldalképek
Tartalom