Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-10 / 181. szám
_ — —"" 4 BLLfíffEWm ■MHM Dl HMM I 1938 aifoai/di ft. Cserhészuton Lengyelországban Varsó Danzig—Gdinia. Tapsvihar a varsói paloták ablahabra. — Meztelen térdek a Nagy Opera nézőtéren. — A varsói rendőr. — Dajnißbnn minden csendes. — Találhoztísttnk a bolygó göröggel. — Hef, a szerelmesek félszigete ív. VARSÓ. (A/ Kllt'ii/ilv tudósítójától.) Csodálatos /ont'. Halljuk, hogy a főjünk fölött valahol a hetedik ős nyolcadik omch'ti ablakokban tapsra verődnek össze a tenyerek. Mintha valami óriási vadmadarat zártak volna he keskeny, s/.editöon magas utcasorok kö/é és az röpködne, csattogna ide oda a faluk között . . . Korán röggel indultunk el a spulai táborból hogy meglátogassuk Varsót, a lengyel fővárost. Az eső. elmaradhatatlan utitár- Mink most is mellénk szegődött. Ksett. inig négy kilométert gyalogoltunk, hogy elérjük az állomást. Végig kísért bennünket az utón, bevágott a vonatablakon és akkor kezdett igazán dühöngöm legjobban, mikor kis/ál lőttünk a füstös varsói pályaudvaron. Valami vad jókedv fogott el mégis, mikor énekelve bekanyarodtunk a varsói utcasorok közé. Vágott, csapott a záporesö és mégis kitá- j rultak magasan a fejünk felett a paloták ablakai és a felropogó tapsvihar elnyomta a zápor egyhangú zúgását. — Nieeh zyje Polska. Éljen Lengyelország! — kiáltottuk ütemesen. Virágesö volt a válasz. Több ezren vártak volna bennünket szép idő esetén a pályaudvaron. Az eső elrontott mindent, de a varsói közönség igy kárpótlást nyújtott. Megteltek ai üzletek, fodrászok ajtajai, fel- 1 nyíltak a bankok, hajózási vállalatok emeleti ablakai és mosolyogva tapsolt, éljenzett, dobott virágot a bevonuló ezer idegen cserkésznek a lengyel főváros. ■Caurgott rajtunk a víz. ‘Belül azonban az uj izgalmaktól lázasan dobogott szivünk, mikor megállottunk az Ismeretlen Katona lebogó. vörös mécsessel megvilágított, koszorús, csendes sírja előtt. Tisztelgés az Ismeretlen lengyel katonának Rég nem áldoztak úgy az Ismeretlen Katona emlékének, mint ahogy mi, cserkészek áldoztunk. A zuhogó eső ellenére hajszálnyira sem tértünk el előirt programunktól. Végighallgattuk a lengyel, francia, magyar, cseh. román, svéd, dán üdvözlő beszédeket és vigyázzba állva a himnuszokat. A felhők kíméletlenül ontották az esőt. Csendben, rendben, katonásan vonultunk el a sir előtt és mikor az ezt körülövező Pil- sudszky-téren megállottunk, bokáig ért sok helyen az ár. Villamosokat kerítettek nekünk és nemsokára megállottunk a városi Testnevelési Főiskola szürketornyos, modern épülete előtt. Nem néztük Európa legmodernebb tornatermeit a csodás berendezéseket, a gyönyörű előadótermeket, csak lerángattuk az öltözőkben magunkról víztől csurgó ruháinkat, benyargaltunk a fürdőbe és reszketve, boldogan csavartuk meg a melegvíz- csapot. Meztelen térdek az Operában Délután a varsói Opera hivta meg díszelőadásra az idegen vendégeket. Hatalmas épület ez az Opera, óriási nézőtere, gyönyörű berendezése és öt erkélye van. A legfelső erkélyen szerzett nekem helyet egy előzékeny jegyszedőnő, innen néa- tem végig ezer társammal a nemzeti táncokból és énekekből álló műsort. Minded vezetés nélkül gyönyörű, egységes vastapsokat adtunk a szereplő táncosnőknek, akik boldogan hajlongtak a reflektorok fényében. Mikor kigyultak a lámpák és lepillantottam, furcsa látványt nyújtott a nézőtér. A bársonyszékek hosszú sora között, hol minden este pompás szmokingok, frakkok, ragyogó estélyi ruhák csillogtak, mint vékony, világos szallag. sorakoztak a meztelen, fehér cserkésztérdek . . . A varsói rendőr Az előadás után szabad időnk volt. Elváltam társaimtól és egyedül kódorogtam a világváros kanyargó utcáin. Szörnyen tetszett, hogy megbámulnak és igyekeztem ezt a pünkösdi királyságot jól kihasználni. Komoly, gondolkozó arcot vágtam, botommal erősen kopogtattam az aszfaltot és mikor valaki megszólított, széttártam kezeim és értelmetlenül mutattam, hogy idegen vagyok. Sokszor azonban elhagyott komolyságom és kénytelen voltam visszamosolyogni egv-egy szőke, nevetőszemü lengyel leánynak. Mikor letelt az idő, a rendőrök utasításai alapján hamarosan eltaláltam az állomásra, hol gyülekező volt. Korán érkeztem, csak civilek lézengtek a bejáratnál, kik hamarosan körülvettek. Cigarettával kináltak és kikérdeztek: honnan jöttünk, hová megyünk, tetszik-e nekünk Varsó és Lengyelország? Boldogan válaszoltam nekik . . . Hirtelen súlyos kezet éreztem vállamon. Hatalmas, kékruhás lengyel rendőr állt hátam mögött. Szabad egy percre? kérdezte kifogástalan németséggel. Eélrehivoü és igy szólt: t környezel egy kissé gyanús, ügyeljen a pénztárcájára. Hirtelen felderült az arcom. Napok óta csak két groschom (egy pár bani) volt. Le voltam teljesen égve. Kinyitottam a pénztárcámat és megmutattam neki. Akik a jelenetet látták, viharosan nevettek, a rendőr pedig elmosolyodott. Sapkájához emelte kezét és miután megköszöntem neki szívességét, lassú léptekkel eltávozott. Daazigbun minden csendes... Vonalra ültünk. Reggel arra ébredtünk, hogy Danzig szabad város területén robogunk. A töltés melletti dombok elnyúltak, észak felé nagyon szürke volt az ég, a Balti- tengerhez közeledtünk. A lengyelek nem szállítottak le bennünket a vonatról és országuk fájó sebét nem mulattak meg, eltakarták előlünk. A vonat áthaladt a városon úgy, hogy mindnyájan az ablakokhoz rohantunk és szemünkkel ittuk az elénk táruló látványt. Hiszen olyan területen rohantunk, melynek történetét minden lengyel, minden német ismeri, amely- 1 nek nevét naponta ezerszer idézi a világsajtó. Gyönyörű, rendezett utcák, terek felett haladt a vonat. Benn jártunk a város szivében, benéztünk, a sötét, alacsony Bierhallék belsejébe, az alacsonyabb házak ablakaiba, hol éppen ébredeztek Danzig szabad város polgárai. Reggel volt. Ekkor kezdte meg lüktető életét Danzig, a Balti-tenger csillaga. Láttuk a kitáruló ablakokat, az ágvneinüeket a párkányokon, a tejes kondorokkal megA ..Ktistakis“ nevű görög hajó fedélzetén találkoztunk vele. Mikor a hajót meglátogattuk, egy vaskorlátot feslegetett és halkan fütyörészett hozzá. Intelligens arcú. jobb osztályból való fiúnak nézett ki, az égjük társunk megszólj lotla és angolul beszélgetésbe elegyedett vele. — Kereskedelmit végeztem, nem tudtam elhelyezkedni, megszöktem hazulról és beálltam hajóinasnak. Nagyon jól élek, fizetésem négy-ötezer román lejnek felel meg és ha elvégeztem inaséveimet — ami nélkül senki sem foglalhat el nagyobb tisztséget — hajóskapitány leszek! A hajóm szenet szállít és bejárta a félvilágot. Egyetlen bajom az, hogy a hajóhoz vagyok kötve, nem hagyhatom el, nem szállhatok partra, mert nincsenek papírjaim és ezek nélkül letartóztatnak. Így várom, hogy tel jenek a napok és hazajuthassak . . . Még néhány kérdést intéztünk hozzá, amire készségesen válaszolt. Sok szerencsét kívántunk neki és elbúcsúztunk. Sokáig nézett utánunk, aztán cigarettára gyújtott és folytatta munkáját. Magyar szó a Balti-tenger partján Majd hányát vágódtunk, mikor este a város utcáin való sétálgatás közben elénk állt egy jól öltözött nő és megszólított bennünket magyarul: — Mikor utaznak haza? A meglepetéstől hebegni kezdtünk és alig tudtuk ki nyögni: — Este tiz órakor indulunk. Kiderült, hogy a nő erdélyi, Oradea-i származású, ott ment férjhez. Férjével aztán Amerikába vándorolt, aztán visszatértek Európába és Gdiniában telepedtek le. Miután ezeket elmondotta, mi is magunkhoz tértünk és kérdésekkel ostromoltuk. Kiderült. az is, hogy románul is nagyon jól beszél. Három nyelven, magyarul, románul és angolul válaszolgatott nekünk és miután jól kibeszéltük magunkat, úgy váltunk el, mint régi jó ismerősök. Azt hittük, hogy álmodunk. A kikötő felől a Balti-tenger szagát hozta felénk a szél és mi itt állottunk sokezer kilométerre Erdélytől és magyarul beszélgettünk egy erdélyi asszonnyal. A dolog alig ment a fejünkbe és megzavarodva barangoltunk az utcákon. Lám, milyen kicsi a világ . . . Hel, a szerelmesek félszigete Soha életemben1 nem láttam annyi egymáshoz simuló párt, mint Hel-en, a festői lengyel félszigeten. Annak a keskeny föld- sávnak végén van elhelyezve ez a csodáia- 1 los halászfalu, mely mint egy védőkar nyurukotl teherautókat, a sima, egys/riu paloták mellett az alacsony, barna, gerendás, gesztenyefás régi házukat, a muukábit siető emberekkel megrakott apró, sárga villurno sokat és messze a tenger emelkedő páráiban a nesztelenül mozgó darukat. A város végén, a töltés nudlett, egy öreg néni szedte a füvet, az állomáson két barna ruhás alak tisztelgett vonatunknak. Karjaikon sárga kurv/alkig és rajta a tejeskocsis, söresarnokos, gesz lenyefás Danzig másik arcának igazi jegye a horogkereszt. Gdiaia... Negyed óra múlva az egyetlen lengyel kikötő állomásán sziszegett a Westinghouse- fék. Gdinia ... Ha ezt a nevet kiejted egy lengyel előtt, felragyog a szeme, rögtön tiiz.be jön és magyarázni kezd.- igen, Gdinia az már valami!... Csodát művellek itt a Balti-tenger partján a lengyel kezek. Ezelőtt busz évvel a tenger hullámai nyargaltak olt, ahol ma felhőkarcolók állanak, párok táncolnak a kávéházakban, daruk csikorognak és villamosok csilingelnek. A lengyelek a szó szoros értelmében beépítették a várost és a kikötőt a tengerbe . .. A part nem volt kikötésre megfelelő, teliül cölöpöket vertek, betonoszlopokat engedlek le, feltöltötték a közöket és a tengerbe nyomták a száraz földet. A fiatal város még most is épül. A városszéli emeletes házak mellett búzatáblák rin- ganak. amelyeken már ott van a villany és vízvezeték. Négy kikötője van Gdiniának és a város szélén mégis reggeltől estig dong a gőzkala- pács, veri a cölöpöket a tengerbe és készíti az ötödiket. Ila teljesen elkészül. Gdinia félelmetes vetélytársa lesz a Balti-tenger csillagának. Talán ennek a felülkerekedé->nek a vágya fűti a lengyeleket, mikor óriási lendületet és milliókat fektetnek bele az építkezésekbe. Gdinia máris fontos vasúti és hajózási gócpont. Itt futnak össze a sziléziai kőszén- szállitó vonatok százai, itt emelik a vagonokat emeletnyi magasságba a daruk, hogy kiforgassák a fekete gyémántot látót tszáju uszályhajók feneketlen gyomraiba és innen indul el világkörüli útjára a lengyel szén. Ezért ragyog lel minden lengyel szeme, ha szóba kerül Gdinia... 1 lik a tengerbe Gdinia és Danzig elé. Apró, régi halászházak bújnak itt össze egymás mellett és az udvarokon kiakasztott hálót lenget a szél. A csöpp kis kikötőben halászbárkák ringanak és az utcákat megtölti a füstölt hal enyhe szaga. De a falucska a mesék falujává változik akkor, amikor megszólal a parkban a zene. sétálni tódulnak a fürdövendégek és a görnyedt gerendás házak s halas sátrak között megjelennek az európai divatkirályok legragyogóbb pizsamái. Az ellentét csodálatos. Két oldalt húzódnak a százados, alacsony barna házak, hol még ma is olajjal világítanak és meséket mondanak a Tenger Szelleméről, mikor jön a vihar, középen pedig fantasztikus keverékben hullárnzanak a pizsamák és tangókat bömböl a rádió. A felejthetetlen benyomások sokféle változatútól zavarodottan sétáltunk egy órát a szerelmesek félszigetén. Valami megpattant bennünk is és úgy éreztük, hogy nem maradhatunk mi sem tétlen. íMikor a kikötőben felbőgött a hajó kürtje a móló tele volt leányokkal. A keskeny hajóhídon egymásután vonultak fel a csapatok, aztán felhúzták nemsokára azt is. A korláton keresztül megindult a bucsuz- kodás. Címeket cseréltek, utolsó bókokat suttogtak, emlékeket cseréltek és elkeseredetten várták az elválás percét még a legidősebbek, az öreg cserkészek, tanárok, családapák is. A ha jó kapitányában úgy látszik nem volt semmi érzés, mert a rendes időben parancsot adott és dohogni kezdtek alattunk a gépek. Felhődéit a kürt, lobogni kezdtek a zsebkendők és a hajó, lassan, érzéktelenül távozni kezdett a parttól. A színes pizsamákkal megrakott móló távolodni kezdett, a hajó megfordult és nekivágott a tengernek. Az utolsó lény, akit a félszigetről láttunk, egy leány volt. Neki támaszkodott a tengerbe mylyen benyúló karcsú világítótorony falának, egyik kezével a szemét törölgette, másikkal pedig egy csokor lengő árvalány- hajat szorongatott. . . Mátrai Béla. Uj! Most je'ent meg1. L Síione: Fontaméra Az olasz Marsica parasztjainak (és minden ország parasztjainak) küzdelme a kavicsos főiddel, babonával, lelki és társadalmi vezetőivel. Ára 60 lei. Kapható az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj. Ä bolygó görög Kifrszcdadfa,! De csak MIT ÍR A ROMÁN SA|T() Fizetések. — Népszövetség. — Béke — Három és félezer millió. UNIVLRSUL: Sokat írtak már arról, hogy jó volna az állami költség veiéit a felesleges tudásoktól megkímélni. Ez a kérdés egyébként serves kapcsolatban van az állam újjászervezésének ügyévol. Nemcsak az állami intézmények, de az állammal kapcsolatban álló pénzintézetek (Banca Naţionala, Creditul Ipotecar, Creditul Industrial stb.) kiadásait is meg kell vizsgálni, mert igen sokat pazarolnak. Ezeknél az intézeteknél ugyanis i — j milliós fizetést adnak évente és ezenkívül milliókat osztanak szét ajándék címén akkor, mrdőn leépítenek a magánvállalatok, Előfordul az. is, hogy ac—30 ezer lej havi nyugdija van egy olyan hivatalnoknak, aki csak j—6 éven át teljesített szolgálatot. Ugyanakkor tábl'.bírákat s magasrangu állami tisztviselőket találunk, akik csak ic ezer lej havi fizetést kapnak. Le. het.e ezt a helyzetet a végtelenségig tovább vinni? Halaszthatatlan szükség van a fizetések elrendezésére és arányosítására NAŢIONALUL NOU (fiatal liberáiisok lapja): Anglia nem törődik. a Népszövetséggel, egyedül és kizárólag saját érdekével van elfoglalva. Ez a nagy érdek az olaszok megfékezését követeli Afrikában. Aztán eg>' másik döntő körülmény is felmerült. Rövid idő múlva választások következnek Angliában s a kormány népszerűségét nem kockáz tátija t/a. A nagyhatalmak csak saját érdekükben használják ki s Népszövetséget a kicsinyek ellen, igy nem kell pusztulását gyászolni. A Népszövetségnek nincs semmi értelme, nem szolgálja a békét. Pénzügyi albizottságai semmi haszonnal nem jártak a mai zűrzavarban. Általános az anarchia a földön, akármit is mondanak a genfi szép szavak. A népek sorsa saját kezükben van s a Népszövetség nem jelentheti a boldogságukat. Haszontalan alkotmány lett. Vele — vagy nélküle, az emberiség a részére rendelt utón halad. Békéhez, vagy háborúhoz vezet ez az ut? — ezt sen-ki sem tudja. ADEVERUL: Nincs szó fehérekről és feketékről. Nyilvánvaló, hogy politikai ambíciókról van szó. Ha megengedik, hogy' Olaszország támadjon, hogyan lesz lehetséges, hogy majd egy másik nagyhatalom a gyöngébbiket igy meg ne támadja? Olaszországnak szüksége van területre, terjeszkedni akar. Ugyanezen módon Németország is jogcímet tarthat arra, hogy Kelet felé törekedjen. A békevágy már nem divatos jelszó. Angliában mégis 12 millió ember szavazott a béke m-ei.'ett néhány hónappal ezelőtt. Franciaország szintén nagy áldozatokat hoz oly célból, hogy a békét biztosítsa. DREPTATEA: A Banca Naţionala 7 milliárd 785 milió lejt kapott az államtól a konverziós veszteségek fedezetére. Ebbő' az összegből 4 mü- isárdot használt fel erre a célra, a többit a „bankok talpraállitásáíra“ fordította. Dumitrescu volt bankkormányzó intézte el ezt az ügyet- — A Banca Naţionala visszaadta a viaszleszámitolásra benyújtott jó váltókat és a rosszakat magának tartotta. Ezt Itatva a jegybank egyik felügyelő- bizottsági tagja — Ciocarl-ie — nem akarta aláírni a mérleget, miután ennek adatai az áöam érdekeivel ellentétben állottak. Madgearu már bejelentette, hogy revizió alá kell. venni a Banca Naţionala tevékenységét, miután Ehtmicrescu olyan bankoknak nyújtott segélyt, melyek a csőd szélén állottak. A volt bankkormányzó más okból került most az ügyészséggel összeköttetésbe. A vizsgálóbírónak kötelessége, hogy 2 három és félmiliiárd lej felhasználásának ügyiét is kivizsgálja. NŐI DIVATSZALONOK! VARRÓNŐKÎ 4 tavaszi szezon kis és nagy divatlapjai hatalmas választékban kaphatók a: Ellenzék köngvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. Varrónők árkedvezményben részesülnek! Az elektrotechnika uj gyakorlati kézikönyve! NÉMÁK BÉLA: ELEK TROTECHNIKAI L 268 szöveg közötti ábrával, 21 táblázattal, 130 gyakorlati példával és 171 kísérlettel 450 old.
