Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-06 / 177. szám

h l.l.fíN / RK /VJ 5 u u \) u * zt u a b. iiwmiMni iwbmw— A nagy Hindenl»iir<g halálának egyéves évforJuléján Finléiiezés j haragról, <e»<véfröS, karfonárók — Híndcnlxirq és a n - ivéről. — A naqy liaíoH csöndesen dimoJja második éleiéi Ml RI.1N. (A/ Kllen/t;L németországi tudó silójától ) , Elő ember és mái is milliós“ ívt mondotta mindig Hmdenbuigről a nagy Streseimuin ... s most egy évvel azután, hogy :i mni német történelem egyik leg nagyobb alakja örök alomra hunyta le fá­radt szemet, ma, amikor a* idő homokórá­ján szédítő gyorsasággal s az események erkölcsében a legnagyobb dekadenciával vívja önmagával s/örnyü harcát Kurópa . igen, csak ma érezzük át igazán e s/.avnk jelentőségét. Nem írunk nekrológot, nem akarjuk mi felfedezni, ki volt s mit teli Mindenburg, csak eltűnődünk kicsit a múl­tak emlékein. Képzeletünkbe idézzük újból a nagy halott életének néhány epizódját, hogy utána kegyeletes csendben áldozzunk Paul von Hindenburg und Renneckendori nagyságának. Búcsúzunk ennek a királyi aggastyánnak vonzó egyéniségétől s szivünk­ben talán kicsit vissza is sírjuk ittlétének boldogabb idejét, melyet ma egy céltalanul, vagy ha célja van., ugv azt a rombolás, té­velygő kor váltott fel. Barát, testvér, katona Az újságíró előveszi a régi noteszt s nem mulaszthatja el, hogy a későbbi nagy hadvezér gyermekkorának azt a kis epizód­ját ne elevenítse fel, melyet a nagy tábor­nagy fivére mesélt egyszer el. Szól pedig ez a kis történet az egykori fiatal kadettről. ki először került el a szülői ház melegéből a katonaiskola rideg falai közé. ki már akkor is baráti hűséggel kap­csolódott iskolatársaihoz s az egyik fiúnak, kit szegénysorsu szülei csak alig tudtak tá­mogatni. mindig odaajándékozta fele uzson­náját. Alig 12 éves korában, mikor Hinden- hurg igen beteg volt és az orvosok már lemondtak életéről, végrendeletet készített s ebben elosztotta testvérei között kedvenc játékait, köny­veit. a fapuskát és fakardot. Mii pajtásáról sem megfeledkezendő pedig végrendelete elején ezt írja: ,,Otto (a fivére) soll dem Schweiger alle Tage eine Semmel mitnehmen . . (Ottó vigyen mindennap Schweigernek egy zsemlét magával.) Jó szivét és önfeláldozó jellemét később sem tagadta meg a kemény katona, Hinden- burg s Ludendorff is élete végéig mindig a legmelegebb hangon emlékezett meg egy­kori vetélytársáról. Ahogy újból magunk elé idézzük a még ma is szemünk előtt lebegő képet: a neudecki kúria urának jóságos ar­cú, megbékélt s tisztaságában derült voná­sait, fogjuk csak fel, milyen tiszta is lehe­tett ennek az embernek lelkiismerete, ki ezrek és milliók sorsát döntötte el s kinek kezenyomán szólalt meg a tüzetokádó ágyuk iszonyatos bömbölése. A katona Hindenburg, ki mindig a tüz- vonalban harcolt, harcos természet maradt a világháború után is, a béke és emberiség harcosa, mert Hindenburglól mi sem állott távolabb, mint a kiömlött vér áldozata s nem paradoxon, nem túlzás, ha azt mond­juk: Hindenburg érző, melegszívű ember volt, pacifista a szó legszorosabb értelmében, de porosz volt, a keletporosz junkerek azon fajtájából, ki­nek a parancsszó és a kötelességteljesités volt mindene... Hindenburg keze nyomán embervér öm­lött? . . . igen, de nem azért, mert Hinden­burg szive vagy agya ezt igv súgta, hanem azért, mert ez volt a parancs s egy porosz katona hős dala a parancsteljesités feltétel nélküli végrehajtása. S a közelmúlt? Egy fénykép fekszik előttünk. Hindenburg kéziratának fotókópiája, mellyel 1932 szeptember 12-én ama emlé­kezetes országgyűlést feloszlatta. A nagy sietségben sajátkezüleg Íródott ez a fontos államokmány, melyen tévedésből — talán az otthon hivogató magányára gondolva? — Hindenburg tévedésből Neudecket jegy­zett, majd egyetlen energikus tollvonással Berlint irt alája, az autoritásnak s minden „külcsin“-ről való lemondásnak eklatáns bizonyitékaképen. Papén aláírása mint birodalmi kancellár, Gayl báró, mint belügyminiszter jegyzi ezt az okmányt. . . hol vannak ma már ezek az emberek, az erős Hindenburg által kézen- vezetett neveltek? . . . Gayl egy homályban örökre eltűnt ember, Papén pedig uj időkre vár egy számára gyümölcsöt nem hozó kor­ban! Másik fénykép. Hindenburg elhagyja a választóhelyiséget s az emberek mélyen levett kalappal, őszin­te tiszteletadással nyitnak előtte utat. Igen. Hindenburg mindig az első volt a választó urna elöli. Már reggel nyolc órakor megállt a Wilhelm slras.sei rezidencia körzetébe eső, illetékes dorotheenstrassei egyszerű vendég­lő elölt az autó. Hindenburg levett kalappal lépett mindig be a haza sorsát eldöntő helyiségbe, még akkor is, ha Hitler Adolf, egy akkor még ugyancsak jelentéktelen pórt éléről szállt elkeseredett harcba az ősz tábornaggyal s még akkor is, ha arról kellett dönteni, ki lesz az az ember, ki a C>5 milliós Német Birodalom első, vagy második polgárának címével fogja az elkövetkezendő kormány kerekét kezeibe ragadni. Apró emlékezések Hogy is mondotta csak mosolyogva Hin- denlnirgnak egy Berlinben jól ismert kül­földi diplomata felesége? Aber Herr Reichspräsident, so kokett sein .. ,? S Hindenburg, az öreg, 8f> éves Hinden­burg még tavaly egyszer, amikor egyik fo­gadás alkalmával elkésve jeleni meg. men­tegetőzve sugla oda az újságíróknak:- Nem tudom, hogyan kérjek a társa­ságié)! bocsánatot, egy kis vadászbaleset ért... Senki sem mosolygott, a fegyelmezett ar­cok nem árultak el semmit, a csalafinta kis füllentésnek nem kelt hire s talán csak most fog ez az apró epizód a számtalan más Hindenburg emlék közé bevonulni. Hiúsága volt például még. hogv sohasem használta szemüvegét, csak ak­kor, ha egész egyedül Ulf nagy ritkán egyszerű Íróasztala mellett. Még leghívebb bizalmasa, Meissner államtitkár előtt sem tartotta orrán pápaszemét s ha valahol nyilvános helyen politikai beszédet tartott, hatalmas barom centiméteres tusbetiikkel irta az elnöki iroda a kézirat papír szövegét, hogy az. elhomályosuló öreg szemek is jól s akadálytalanul olvashassák le a milliók és milliók által várva-várt szöveget. Szeretett rögtönözni is s nem egyszer for­dult elő. hogy amikor Hindenburg valami­lyen szót nem tudott elolvasni, egyszerűen maga rögtönzött perceken át az átugrott so­rok helyett a jó Meissner államtitkár legna­gyobb rémületére. Amikor tavaly már annyiszor szóba ke- j riilt, hogy Hitler Hindenburg hatáskörét is I magának kívánja, egyszer egy bizalmasa megkérdezte tőle, nem-e tart attól, hogy kettőjük között még súlyos nézeteltérések merülhetnek fel, mire Hindenburg egy pil­lanatig elgondolkozott, majd derűs mosoly mellett aposztrofálta Goethe ismert mondá­sát: ,.Er oder ich?“ Die Deutschen sollen sieh freuen, dass sie zwei solche Kerle Ha­ben! (örüljenek a németek, hogy két ilyen fiuk van!) Hindenburg és a magyar újságíró Szerény volt, a végtelenségig puritán, an­nál bőkezűbb azonban a mások dicséretében és elismerésében. Amidőn Neudeckben von Schulenburg kapitánynak, az elnök adjután­sának elmondjuk, hogy az egyik utolsó fo­gadáson Hindenburg bennünket megszólítá­sával kitüntetve, milyen lelkes szavakkal emlékezett meg előttünk a magyar katoná­ról s milyen érdeklődve számoltatott be magának általunk azokról, kik után mind­annyiszor érdeklődni szokott, a kapitány fájón pihentette meg szemeit az akkor ép­pen 24 órája gyászbabérral övezett Íróasz­talon, melyen egy remekfaragásu magyaros< ládikó állott, egy lelkes magyar katona há­lájának kifejezése . . . Az elnök, a német köztársaság hü gyám­ja, ez a hatalmas termet s jellemben is ro­busztus jelenség, azóta csendesen pihen győ­zelmei helyén, a tannenbergi kriptában . . . visszagondolunk a gyertyafényben imbolygó neudecki halottas szobára, magunk előtt lát­juk ismét Hindenburg szelíd, szinte simo- gatóan jóságos, elsimult vonásait. Megren­dítő látvány. lEgy szem sem maradt szára­zon s mélyen megilletődve hajoltunk mag mindannyian ennek a nagy embernek ki­hűlt teteme előtt, mert tudtuk, hogy Paul von Hindenburg und Benneckendorf élete örök példája lesz az emberi életnek, a küz­delemnek, szívnek és jellemnek. Halkan, lábujjhegyen léptünk ki a lefüg­gönyözött szobából a napfényes parkba . . . Ne zavarjátok az elnököt! ... A nagy halott csendesen álmodja második életét. Requiscat pacem . . . Doros Ferenc, SZABÓ DEZSŐ VJ KÖNYVE. Kará­csonyi levél — A németség utfa — Dob* recenl tanulságok — Feltámadás Ma» kucskán. A 4 mii egy kötetben JO lei az Ellenzék könyvosxtilyában Cin), Piatu Unirii. cCítra O NE Rész ? FELEJTSE EL SORS­JEGYET! ÁLLAMI SORSJÁTÉK AZ UJ TERV 72.319 nyereményt tartalmaz 140.000 sorsjegy szá­mára. A nyeremények összege 284.634.560 lei. 11.098 nyeremény 26.987.91 2 lei értékben kis a II. osztályban! képzelje el, milyen kellemes lenne, ha Augusztus 16-án sürgönyt kapna amelyből értesülne, hogy a Sorsjáték 15-iki húzásán EGY MILLIÓT NYERT I Hogy meglegyen ez a rendkívüli eséiye elegendő ha a zsebében van egy sorsjegye. Börtönbe juttatták az orosziánhuskonzervek a bozontos Bonduelle-t PÁRLS. (Az Ellenzék tudósítójától.) Fan- tasztikus csalások egész sorozatát követte el a bozontosszakállu Guy Bonduelle, aki fe­lett most ítélkezett a párisi büntetőtörvény- • szék. Egyik vállalkozása például az volt, hogy részvénytársaságot alapított orosziánhus­konzervek gyártására. Igen sok pénzes kis­polgárral elhitette, hogy ez kitűnő üzlet lesz. Az oroszlánkonzervet úgy fogják majd reklámozni, hogyr mérhetetlen erőt ad an­nak, aki eszik belőle. De az oroszlánkonzer- vek mellett bölénykonzervek gyártását is tervbe vette Bonduelle, vagy legalább is el­hitette a jámbor részvényesekkel, hogy tervbeveszi. Az oroszlán- és bölénykonzer­vek gyártása azonban sohasem kezdődött meg. Bonduelle autót és villát vett magának a részvénytársaság pénzéből és főúri életet folytatott a Riviérán. Az oroszlánkonzervgyár részvényesei kö­zött volt egy hölgy is, akinek nemcsak min­den pénzét csalta ki a nagyszakállu szélhá­mos, hanem elhódította derék, becsületes vőlegényétől is. Házasságot ígért neki, de mikor látta, hogy több pénzt nem kaphat tőle, faképnél hagyta. Ez a hölgy- nemcsak csalásért, hanem házasságszédelgésért is fel­jelentette Bonduelle-t. Azután egy másik vállalkozásba fogott i I Bonduelle. Oroszlánvadásztársaságot alapí­tott. Ugylátszik az oroszlánokhoz különösen ragaszkodott. A társas-ág tagjainak bizonyos • összeget kellett befizetni, ennek ellenében Bonduelle megígérte, hogy Kongóba szállít­tatja őket, ott oroszlánokat hajtat fel a szá­mukra s ők majd bizJos fedezék mögül kö-ny- nvü szerrel lelövöldözhetik őket. Igen sok harcias hajlamú, de az életét azért féltő kis­polgár jelentkezett. Megint folyt a pénz Bonduelle zsebébe. Az oroszlánvadászat per­sze éppen annyira valósult meg, mdnt az oroszlánkonzervek gyártása. Bonduelle-t ezután több feljelentés folytán letartóztatták. De ő a börtönben sem töltötte tétlenül az időt. Megismerkedett egy pati­kussal, aki szintén, büntetését töltötte s vele együtt egy uj vállalat alapjait vetette meg. Elhatározták, hogy csodálatos elixirt hoznak forgalomba, amely-nek segítségével csalhatat­lanul meg lehet határozni, hogy a születen­dő gyermek fiú vagy leány legyen. A pati­kus nemsokára kiszabadult és megkezdte a bűvös szer terjesztését. A hasznon megosz­tozott a börtönben ülő Bonduelle-le1]. Az üve­gekben, amelyek tarka-barka címkékkel vol­tak felékesitrve, közönséges Szajna-viz volt. A törvényszék Guy Bonduelle-t kétévi és bathónapi börtönre Ítélte. TÁRSAS AUTOCAR UTAZÁSOK KÖLTŐIDRE?! PROGRAM: Indul Clajról Budapest—Becsbe vasárnap, aug. 11, 18 és 25, szept. 1-én. Vissza Clajia kedden, augusz­tus 13, 20 és 27-én, szep­tember 3 és 10-én. Augusztus 25-én kirándulások Prágába, Budapest és Bécsen keresztül. Kedvezményes vizumok! Jelentkezés az Automobil Club Turisztikai hivata­lában, Str. Reg. Maria 16. Cluj. Telefon 13-12, — „Dacia“ utazási iroda Oradea, Bv. Reg. Ferdi­nand 9. Telefon 988 és Will Gusztáv Aiud, Prinţul Carol 19. szám. Részvételi dijak: Cluj— Budapest és vissza Lei 990. Cluj — Budapest: Lei 600.— Cluj — Budapest — Wien Lei 1200. — Oradea—Budapest és vissza: Lei 700'—. Óra dea—Budapest: Lei 40Q-— Megfelelő irat ok mellett a.-: útlevél kéréseket elintézzük. — A program módosításának joga fenntartva !!!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom