Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-04 / 176. szám
) 7959 iSiiiiîal 4. BLLBWZâK 15 MŰSZAKI VILÁG Villamos balesetek Az általános baleseti áramkör képe. — Villamos kivégzések. — A 300 Voltos „halálfeszültség“. — Belföldi esetek: az antenna és a sárkány Említettük', hogy a vasalók, főzőedények, rezsók, szárító-, ondoláló- és porszivógépek külső fémrészeinek földelésé olcsó, de kitűnő védelmet nyújt a villamos balesetek ellen. A földelést természetesen tanácsos úgy elkészíttetni, hogy a földvézeték az illető gép csatlakozó vezetékével hajlékonyán együtt mozogjon, a bekötési pontok viszont lehetőleg forrasztással készüljenek. Ezen a helyen hivjuk fel! a közönség figyelmét arra is, hogy a különböző vill'amosmüvek szerelési irodái nem ok nélkül és korántsem üzleti érdekből! ragaszkodnak az u. n. első- osztályú szigeteléssel készült huzalanyag beszerzéséhez. A II. osztályú huzalanyag szigetelése ugyanis könnyen szárad és törékeny, az ilyen anyagból készült világítási berendezésnél tehát jóval könnyebben keletkezhetnek földzárlatok. S eltekintve attól, hogy a földzárlat külön energia fogyasztással is jár, (az árammérők jeleznek!) egy ilyen földzárlatos berendezésnél a villamos- balesetekhez szükséges zárt áramkör lehetősége legalább 50 százalékkal nagyobb. Varga Géza főmérnök általános baleseti áramköre De milyen is hát egy zárt áramkör? — kérdezi a laikus olvasó. Varga Géza főmérnök megkülönböztet fémesen zárt és kapa- citive zárt baleseti áramköröket. Egyenáramú hálózatoknál csakis a fémesen zárt áramkörökben lehetséges baleseti áram, mig váltóáramú hálózatoknál a fémesen zárt áramkörök mellett a kapacitiven zárt, tehát az egy vagy több helyen szigetelő réteggel megszakított áramkörökn/'I is lehetséges baleset, ha a megszakitási helyeken a két vezetővég felülete akkora, hogy számbavehető kondenzátort képeznek egymással. Mi itt csak annyit jegyzünk meg, hogy ez a baleseti áramerősség egyenlő a hatófeszültség osztva a zárt áramkör eredő ellenállásával. Váltóáramnál! az induktiv és kapacitiv ellenállások nagyságát aránylag egyszerű képletekkel lehet meghatározni. Mit tapasztaltak az amerikai villamos kivégzéseknél? Az emberi test ellenállása, •— amint már irtuk, — igen változó és nagyságát egyebek mellett főleg a bőr szigetelő képessége befolyásolja. Egyébként 40 ezer ohmtól 2 millió ohmig terjedő ellen állásokat is mértek már embereken. Az amerikai villamos-kivégzések például úgy történnek, hogy az elitéit fejére és bokájára helyezett elektródákra először egy körülbelüli 1600 voltos „átütő feszültséget“ kapcsolnak rá, amellyel az emberi test szigetelését átütik. (Áramjegy!) A bőr szigete« képességétől megfosztott emberi test ellenállása ugyanis nem több, mint 300 Ohm. Ennek megfelelően a kivégzési rendszer második lépcsőjében már csak a 300 voltos „halálfeszültséget“ kapcsolják és a kivégzési áramkörben keletkező körülbelüli egy ámpéres áram 2—3 másodperc alatt meg is öli az elítéltet. A kutatók ugyanis azt tapasztalták, hogy amíg a milliampernél kisebb áramerősségek több másodperces átfolyási idővel is veszélytelenek, addig a 0,5 — x ámperes áramok legrövidebb ideig tartó behatása is az esetek 99 és fél százalékában halált okoznak. Méltán kelt feltűnést, — ahogy Varga főmérnök Írja, — még] >az a megállapítás, hogy az 5 — 10 ámperes áramok, eleinte ezeket az áramerősségeket alkalmazták a kivégzéseknél, —- a jelenlegi x ámperes ha 1 alá ramm a 1 szemben, az esetek nagy többségében csupán egy 30 másodperces eredménytelen kínzást jelentettek az elítéltnek, viszont a 10 ampernél nagyobb áramerősségek gyakran csupán többé- kevésbé súlyos égési sebeket okoznak. És e meg|ájiiapitásóknak annál inkább hitelt kell adnunk, mert nemcsak a villamos-kivégzések tapasztalatai, hanem számos villamosmü- baieseti jelentése is alátámasztják. Több villamosmünek ugyanis módjában állott regisztráló műszerekkel pontosan mérni a baleseti áramerősséget. Az A. P. D. E. közleményekből Meg kell jegyeznünk, hogy az Asociaţia Generală a Producătorilor si Distribuitorilor de Energie Electrică din Romania Bucureşti az utóbbi években szintén igen sokat foglalkozik a villamos-balesetek körülményeivel és statisztikájával. A Bucureşti villamosmüveknek például nemcsak jól megszervezett külön osztálya, hanem nagyszerű fölszerelése is van villamos mentőszolgálatokra. Az alábbiakban a legutolsó egyik APDE közlemény néhány esetét ismertetjük: 1. Egy e őirásielílenesen felszerelt antenna a hó, jég cs zúzmarából származó nagy pótterhelések következtében leszakadt. S a házi- szolga, akit az egyik végével földrecrő antenna felszedésével megbiztak volt, olyanképpen szenvedett ha álos ba esetet, hogy munkaközben az antennát, egy az udvaron keresztülvonuló nagyfeszültségű vezetékhez érintette véletlenül. 2. Egy kis fiú sárkánnyal játszott. És a mezőn, ahol a szép papír sárkányát útnak eresztette, vasból1 készült oszlopok hosszú során 15 ezer voltos vezeték húzódott. A kisfiú még nem tudott jóformán semmit a villanyosságról, csak azt tudta, hogy a sárkánytartó spárgája gyenge. Azért valahonnan egy hosszabb drótdarabot szerzett magának és azzal a spárgát megerősítette. A. sárkány aztán szépen lengett és repdesett a szélben és a kisfiú vidáman futott utána addig, amig az azeőtt északi szél keleti irányba nem fordult. Mert akkor — végzet? véletlen? — a sárkány drótja megakadt a nagyfeszültségű vezetékben és a kisfiú 8coo voltos ütést kapott. Huber Gy. Az elektrotechnika ü, gyakorlati kézikönyve! NÉMÁK BÉLA : ELEKTROTECHNIKA! 1 268 szöveg közötti ábrával, 21 táblázattal, 180 gyakoilati példával és 171 ki- sérlettel450old. íSSTlSE gBH TARZAN TTRETTENETES Regény BB Irta: Edgar Rice Burroughs Fordilotta: Gaál Andor. - 17. közlemény Miközben ezeken a kérdéseken töprengve üldögélt egy fatönkön, hirtelen megütötte a fülét valami össze-vissza orditás, amelyben azonnal felismerte a korululok harci kiáltásait. A hangok egyre közelebb és közelebb furakodtak rejtekhelyéhez. Kisvártatva a levélfüggönyön keresztül három férfialakot látott rohanni az ut mentén s mögöttük egyre hangosabb és hangosabb lett az üldözők vésztjósló orditozása. A három férfi Csakhamar elveszett a szeme elől. Most felbukkantak az üldözők, akik negyvenen, vagy ötvenen lehettek. A leány lélekzetét visszafojtva lapult meg — a harcosok azonban nem tértek le a nyomról és elhaladtak mellette, nem is sejtve, hogy néhány yardnyira tőlük egy ellenséges nő lappang. Aztán ismét megpillantotta a menekülőket: három vazdon harcost, amint lélekszakadva igyekeznek felfelé a meredek lejtőn. Figyelő szeme tágra nyílt. Lehetséges volna? Óh, Jadbenotho! Ha csak egy pillanattal előbb eszébe jutott volna, akkor csatlakozhatott volna hozzájuk! Mert hiszen a három menekülő nem más, mint apja és két fivére! .. . Most már azonban késő volt! Az üldözés pedig folyt tovább, amig csak a menekülők és üldözőik egyként el nem tűntek a boldogtalan leány tekintete elől. Panatlee tisztában volt vele, hogy most már menekülnie kell innen. Minden pillanatban jöhetnek ellenséges harcosok — és tudta, hogy vége van, ha rábukkannak. De merre menjen? Mögötte volt Essat és az a komiul csapat, amely övéit üldözte — előtte, a következő szakadékon túl, terült el a Korulul-grvf, azoknak a szörnyetegeknek a lakóhelye, amelyeknek még csak az említésére is borzadály töltötte el Faluidon valamennyi lakosának szivét — alatta, a völgyben feküdt a hodonok országa, ahol halál, vagy örökös rabszolgaság várja az idegent — itt viszont Korúiul veszi körül, ahol nyüzsögnek törzsének régi ellenségei és rajtuk kívül a különböző, emberhúsra éhes vsdállatok. Néhány percnyi habozás után délkelet felé fordult és a vízmosáson keresztül megindult a Korulul- gryf felé — ahol legalább emberektől nem kellett tartania. Mert minden primitiv emberben, Panatlee- ben is meg v°h az a tudat, hogy minden ellenséges bestia között az ember a legkegyetlenebb és a legfélelmetesebb. Óvatosan előrehaladva, elérte a sziklának Korn- lultól legtávolabb eső szélét és itt úgy délfelé egv aránylag könnyen járható lejtős útra bukkant. Átjutva a szakadékon, most utoljára megállott a Korulul-gryf szélén — annak a helynek a küszöbén, amelyet népének hagyományai különböző borzalmakkal népesítettek be. Odalenn párásán és rejtelmesen terült el a növényzet, hatalmas fák ingatták koronáikat, amelyek csaknem egy magasságba emelkedtek a környező sziklák csúcsával — és az egész táj fölött kísért'etiés csönd honolt. Panatlee hason csúszott előre és kihajolva a szikla peremén, figyelmesen vizsgálta az alatta elterülő sziklafal felületét. Barlangokat és kőből faragott kapaszkodó szögeket pillantott meg és most eszébe jutottak gyermekkorában Hallott mesék arról, hogy miképpen jöttek a griffek a hegyeken tuli mocsarakból és végül hogyan menekült el előlük a Korululják törzse, miután ezek a szörnyetegek tömérdek ártatlant elpusztítottak. Azóta — senkisem tudja milyen régen — ezek a barlangok lakatlanok maradtak. Panatlee megborzongott, de aztán eszébe jutott, hogy ezekben a barlangokban mindeneseire legalább menedéket találhat a griffek elől. Végre is felfedezett egy helyet, ahol a kapaszkodó szegek fölértele egészen a szikla csúcsáig. Kétségtelenül ez volt az az ut, amerre annakidején törzsének emberei végleg elhagyták a szakadékot. Panatlee lefelé kezdett mászni a legfelsőbb barlang irám’ában. Az ajtó előtti tornác ugyanolyan volt, mint az ő törzsének barlangjaiban. A tornác padlózata azonban tele volt ágakkal, madárfészkekkel és hulladékkal és ahogy sorba járta ezeket a tornácokat, mindegyiket ugyanilyen mocskosnak találta. Nem volt értelme, hogy tovább keresgéljen. Ez, amelyiknek tornáéán állolt, aránylag elég tágasnak és kényelmesnek Hint. Késével nekilátott eltakarítani a szemetet, amelyet azután egyszerűen ledobált a mélységbe — félszemmel azonban mindig lefelé pillantott a néma szakadék felé, amerre Paluldon félelmetes szörnyetegei tanyáztak. De az övén kívül más szemek is voltak ott — amelyeket azonban ő nem láthatott. Ezek a tüzes- pillantásu. mohó, vad és kegyetlen szemek figyelmesen követték minden mozdulatát és mögöttük egy félig emberi agy hamarosan megszötte a maga kegyetlen tervét. Panatlee tapasztalatból tudta, hogy a barlangok közelében mindig lehetett friss ivóvizet találni, úgyhogy az egyetlen nehézséget majd csak az élelem megszerzése fogja jelenteni. De ha erről gondoskodik, akkor aztán örökre is elélhet itt, ebben a sziklába vájt menedékházban, ahol biztonságban van mindenkitől, mert hiszen ember nem meri betenni a lábát a Korulnl-gryf elátkozott birodalmába. A barlang belsejét otthonosnak és ismerősnek találta. Odabenn kevesebb szemét akadt, mint kinn a tornácon és az itt talált ágakból csakhamar tüzet rakott, amelynek fényénél szemügyre vette a beljebb fekvő szobákat is. Körülnézett, hogy nem lalálna-e valami puhább fekvőhelyet; az előző tulajdonos azonban láthatólag mindent magával vitt, amikor elmenekült . .. Odalenn a szakadékban bőségesen találhatott puha leveleket és illatos füveket, de Panatlee torka összeszorult arra a gondolatra, hogy testi kényelme kedvéért megkockáztassa a leereszkedést abba a félelmetes szakadékba. így azután, amikor az árnyékok hosszabbodni kezdtek és közeledett az éjszaka, kénytelen volt megelégedni azzal a fekvőhellyel, ami éppen kínálkozott. Fáradt is volt. Már két napja nem aludt és közben különböző veszélyeknek és megpróbáltatásoknak volt kitéve. Nem csoda tehát, hogy a kemény fekhelyen is azonnal elaíudt, amint lehajtotta a fejét. Mialatt aludt, a hold fölkelt és ezüstös fényével bevonta a sziklafal fehér felületét. A távolban egy oroszlán ordított. Aztán nagy csönd terjengett mindenfelé. Hirtelen a szakadék felső részéből egy mély ugatás hallatszott. Ugyanakkor megmozdult valami a szikla tövében álló fák között. A mély és baljós ugatás, amelynek lentről, az elhagyott falu felöl hasonló hangok feleltek, megismétlődött. Aztán valami leesett a fa koronájáról, egyenesen az alá a barlag alá, amelyben Panatlee aludta álmát — leesett és most halkan, óvatosan mozgott a sürü árnyékban. Felfelé kúszott a sziklafalon — s most már meg is lehetett ismerni a körvonalait a holdfényben. Olyan volt. mint valami rossz álomszülte látomás, -— mint egy óriási, szőrös hernyó, amelynek azonban kezei és lábai voltak és amely nesztelenül és céltudatosan kúszott felfelé a kapaszkodó szegek segítségével annak a barlangnak az irányába, ahol Panatlee aludta az igazak álmát. * Tarzan, a majomember felnyitotta a szemét. Fájdalmat érzett a fejében és egyelőre körülbelül ez volt minden tudatos érzése. Egy perccel később azonban ide-oda mozgó furcsa árnyak vonták magukra a figyelmét. Látta, hogy valami a barlangban van és körülötte vagy egy tucat vazdon üldögél. Valami durva kőcsészében olaj égett és ez világította meg a barlang belsejét és táncoltatta a falon a harcosok megnyúlt árnyékát. — Elve hoztuk el neked, gund, — hallotta hirtelen egyikük hangját, — mert ilyen hodon ezelőtt még sohasem volt a világon: nincs farknyulványa és ugylátszik, hogy enélkiil jött a világra, mert semmiféle forradás sem látszik, úgyhogy ezt a farknyul- ványt nem utólag vágták le. Kezének és lábának ujjai is egészen mások, mint akármelyik törzsé, amely Paluldonban lakik. Sokkal erősebb, mint számos ember együttvéve és olyan bátran támad, mint a csikós oroszlán. Élve hoztuk el neked, hogy meg- tekinthesd, mielőtt megöljük! A főnök felkelt a helyéről és közelibb lépett a majomemberhez, aki most megint lehunyta a szemét és eszméletlenséget tettetett. Erezte, hogy szőrös kezek megfordítják fektében. A gund tetőtől talpig megvizsgálta és közben, főleg kéz- és lábujjai alakjára és nagyságára vonatkozó megjegyzéseket tett. — Ezekkel az ujjakkal, — mondta, — és fark- nyulvánv nélkül nem is tudhat kapaszkodni. — Nem. — felelIe az egyik harcos. — Egész biztosan leesne akármelyik kapaszkodó szögről. — Sohasem láttam még ebhez hasonló lényt, — jelentette ki a főnök. — Ez se nem vazdon, se nem hodon. Kiváncsi vagyok, vájjon honnan került ide és mi lehet a neve? (Folytatjuk
