Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-04 / 176. szám

) 7959 iSiiiiîal 4. BLLBWZâK 15 MŰSZAKI VILÁG Villamos balesetek Az általános baleseti áramkör képe. — Villamos ki­végzések. — A 300 Voltos „halálfeszültség“. — Belföldi esetek: az antenna és a sárkány Említettük', hogy a vasalók, főzőedények, rezsók, szárító-, ondoláló- és porszivógépek külső fémrészeinek földelésé olcsó, de ki­tűnő védelmet nyújt a villamos balesetek ellen. A földelést természetesen tanácsos úgy elkészíttetni, hogy a földvézeték az illető gép csatlakozó vezetékével hajlékonyán együtt mozogjon, a bekötési pontok viszont lehetőleg forrasztással készüljenek. Ezen a helyen hivjuk fel! a közönség figyelmét arra is, hogy a különböző vill'amosmüvek szere­lési irodái nem ok nélkül és korántsem üz­leti érdekből! ragaszkodnak az u. n. első- osztályú szigeteléssel készült huzalanyag be­szerzéséhez. A II. osztályú huzalanyag szi­getelése ugyanis könnyen szárad és töré­keny, az ilyen anyagból készült világítási berendezésnél tehát jóval könnyebben kelet­kezhetnek földzárlatok. S eltekintve attól, hogy a földzárlat külön energia fogyasztás­sal is jár, (az árammérők jeleznek!) egy ilyen földzárlatos berendezésnél a villamos- balesetekhez szükséges zárt áramkör lehető­sége legalább 50 százalékkal nagyobb. Varga Géza főmérnök általános baleseti áramköre De milyen is hát egy zárt áramkör? — kérdezi a laikus olvasó. Varga Géza főmér­nök megkülönböztet fémesen zárt és kapa- citive zárt baleseti áramköröket. Egyen­áramú hálózatoknál csakis a fémesen zárt áramkörökben lehetséges baleseti áram, mig váltóáramú hálózatoknál a fémesen zárt áramkörök mellett a kapacitiven zárt, tehát az egy vagy több helyen szigetelő réteggel megszakított áramkörökn/'I is lehetséges bal­eset, ha a megszakitási helyeken a két veze­tővég felülete akkora, hogy számbavehető kondenzátort képeznek egymással. Mi itt csak annyit jegyzünk meg, hogy ez a bal­eseti áramerősség egyenlő a hatófeszültség osztva a zárt áramkör eredő ellenállásával. Váltóáramnál! az induktiv és kapacitiv ellen­állások nagyságát aránylag egyszerű képle­tekkel lehet meghatározni. Mit tapasztaltak az amerikai villa­mos kivégzéseknél? Az emberi test ellenállása, •— amint már irtuk, — igen változó és nagyságát egyebek mellett főleg a bőr szigetelő képessége befo­lyásolja. Egyébként 40 ezer ohmtól 2 millió ohmig terjedő ellen állásokat is mértek már embereken. Az amerikai villamos-kivégzé­sek például úgy történnek, hogy az elitéit fejére és bokájára helyezett elektródákra először egy körülbelüli 1600 voltos „átütő feszültséget“ kapcsolnak rá, amellyel az em­beri test szigetelését átütik. (Áramjegy!) A bőr szigete« képességétől megfosztott em­beri test ellenállása ugyanis nem több, mint 300 Ohm. Ennek megfelelően a kivégzési rendszer második lépcsőjében már csak a 300 voltos „halálfeszültséget“ kapcsolják és a kivégzési áramkörben keletkező körülbe­lüli egy ámpéres áram 2—3 másodperc alatt meg is öli az elítéltet. A kutatók ugyanis azt tapasztalták, hogy amíg a milliampernél kisebb áramerősségek több másodperces átfolyási idővel is veszély­telenek, addig a 0,5 — x ámperes áramok leg­rövidebb ideig tartó behatása is az esetek 99 és fél százalékában halált okoznak. Mél­tán kelt feltűnést, — ahogy Varga főmérnök Írja, — még] >az a megállapítás, hogy az 5 — 10 ámperes áramok, eleinte ezeket az áram­erősségeket alkalmazták a kivégzéseknél, —- a jelenlegi x ámperes ha 1 alá ramm a 1 szemben, az esetek nagy többségében csupán egy 30 másodperces eredménytelen kínzást jelentet­tek az elítéltnek, viszont a 10 ampernél na­gyobb áramerősségek gyakran csupán többé- kevésbé súlyos égési sebeket okoznak. És e meg|ájiiapitásóknak annál inkább hitelt kell adnunk, mert nemcsak a villamos-kivégzések tapasztalatai, hanem számos villamosmü- baieseti jelentése is alátámasztják. Több villamosmünek ugyanis módjában állott re­gisztráló műszerekkel pontosan mérni a bal­eseti áramerősséget. Az A. P. D. E. közleményekből Meg kell jegyeznünk, hogy az Asociaţia Generală a Producătorilor si Distribuitorilor de Energie Electrică din Romania Bucu­reşti az utóbbi években szintén igen sokat foglalkozik a villamos-balesetek körülmé­nyeivel és statisztikájával. A Bucureşti villa­mosmüveknek például nemcsak jól megszer­vezett külön osztálya, hanem nagyszerű föl­szerelése is van villamos mentőszolgálatokra. Az alábbiakban a legutolsó egyik APDE közlemény néhány esetét ismertetjük: 1. Egy e őirásielílenesen felszerelt antenna a hó, jég cs zúzmarából származó nagy pótter­helések következtében leszakadt. S a házi- szolga, akit az egyik végével földrecrő an­tenna felszedésével megbiztak volt, olyan­képpen szenvedett ha álos ba esetet, hogy munkaközben az antennát, egy az udvaron keresztülvonuló nagyfeszültségű vezetékhez érintette véletlenül. 2. Egy kis fiú sárkánnyal játszott. És a mezőn, ahol a szép papír sárkányát útnak eresztette, vasból1 készült oszlopok hosszú során 15 ezer voltos vezeték húzódott. A kisfiú még nem tudott jóformán semmit a villanyosságról, csak azt tudta, hogy a sár­kánytartó spárgája gyenge. Azért valahon­nan egy hosszabb drótdarabot szerzett ma­gának és azzal a spárgát megerősítette. A. sárkány aztán szépen lengett és repdesett a szélben és a kisfiú vidáman futott utána addig, amig az azeőtt északi szél keleti irányba nem fordult. Mert akkor — végzet? véletlen? — a sárkány drótja megakadt a nagyfeszültségű vezetékben és a kisfiú 8coo voltos ütést kapott. Huber Gy. Az elektrotechnika ü, gyakorlati kézikönyve! NÉMÁK BÉLA : ELEKTROTECHNIKA! 1 268 szöveg kö­zötti ábrával, 21 táblázattal, 180 gyakoilati pél­dával és 171 ki- sérlettel450old. íSSTlSE gBH TARZAN TTRETTENETES Regény BB Irta: Edgar Rice Burroughs Fordilotta: Gaál Andor. - 17. közlemény Miközben ezeken a kérdéseken töprengve üldö­gélt egy fatönkön, hirtelen megütötte a fülét valami össze-vissza orditás, amelyben azonnal felismerte a korululok harci kiáltásait. A hangok egyre közelebb és közelebb furakodtak rejtekhelyéhez. Kisvártatva a levélfüggönyön keresztül három férfialakot látott rohanni az ut mentén s mögöttük egyre hangosabb és hangosabb lett az üldözők vésztjósló orditozása. A három férfi Csakhamar elveszett a szeme elől. Most felbukkantak az üldözők, akik negyvenen, vagy ötvenen lehettek. A leány lélekzetét visszafojtva la­pult meg — a harcosok azonban nem tértek le a nyomról és elhaladtak mellette, nem is sejtve, hogy néhány yardnyira tőlük egy ellenséges nő lappang. Aztán ismét megpillantotta a menekülőket: há­rom vazdon harcost, amint lélekszakadva igyekez­nek felfelé a meredek lejtőn. Figyelő szeme tágra nyílt. Lehetséges volna? Óh, Jadbenotho! Ha csak egy pillanattal előbb eszébe jutott volna, akkor csat­lakozhatott volna hozzájuk! Mert hiszen a három menekülő nem más, mint apja és két fivére! .. . Most már azonban késő volt! Az üldözés pedig folyt tovább, amig csak a me­nekülők és üldözőik egyként el nem tűntek a boldog­talan leány tekintete elől. Panatlee tisztában volt vele, hogy most már me­nekülnie kell innen. Minden pillanatban jöhetnek ellenséges harcosok — és tudta, hogy vége van, ha rábukkannak. De merre menjen? Mögötte volt Essat és az a komiul csapat, amely övéit üldözte — előtte, a kö­vetkező szakadékon túl, terült el a Korulul-grvf, azoknak a szörnyetegeknek a lakóhelye, amelyeknek még csak az említésére is borzadály töltötte el Falui­don valamennyi lakosának szivét — alatta, a völgy­ben feküdt a hodonok országa, ahol halál, vagy örö­kös rabszolgaság várja az idegent — itt viszont Ko­rúiul veszi körül, ahol nyüzsögnek törzsének régi ellenségei és rajtuk kívül a különböző, emberhúsra éhes vsdállatok. Néhány percnyi habozás után délkelet felé for­dult és a vízmosáson keresztül megindult a Korulul- gryf felé — ahol legalább emberektől nem kellett tartania. Mert minden primitiv emberben, Panatlee- ben is meg v°h az a tudat, hogy minden ellenséges bestia között az ember a legkegyetlenebb és a leg­félelmetesebb. Óvatosan előrehaladva, elérte a sziklának Korn- lultól legtávolabb eső szélét és itt úgy délfelé egv aránylag könnyen járható lejtős útra bukkant. Át­jutva a szakadékon, most utoljára megállott a Ko­rulul-gryf szélén — annak a helynek a küszöbén, amelyet népének hagyományai különböző borzal­makkal népesítettek be. Odalenn párásán és rejtel­mesen terült el a növényzet, hatalmas fák ingatták koronáikat, amelyek csaknem egy magasságba emel­kedtek a környező sziklák csúcsával — és az egész táj fölött kísért'etiés csönd honolt. Panatlee hason csúszott előre és kihajolva a szikla peremén, figyelmesen vizsgálta az alatta elte­rülő sziklafal felületét. Barlangokat és kőből faragott kapaszkodó szögeket pillantott meg és most eszébe jutottak gyermekkorában Hallott mesék arról, hogy miképpen jöttek a griffek a hegyeken tuli mocsarak­ból és végül hogyan menekült el előlük a Korululják törzse, miután ezek a szörnyetegek tömérdek ártat­lant elpusztítottak. Azóta — senkisem tudja milyen régen — ezek a barlangok lakatlanok maradtak. Panatlee megborzongott, de aztán eszébe jutott, hogy ezekben a barlangokban mindeneseire legalább me­nedéket találhat a griffek elől. Végre is felfedezett egy helyet, ahol a kapasz­kodó szegek fölértele egészen a szikla csúcsáig. Két­ségtelenül ez volt az az ut, amerre annakidején tör­zsének emberei végleg elhagyták a szakadékot. Panatlee lefelé kezdett mászni a legfelsőbb bar­lang irám’ában. Az ajtó előtti tornác ugyanolyan volt, mint az ő törzsének barlangjaiban. A tornác padló­zata azonban tele volt ágakkal, madárfészkekkel és hulladékkal és ahogy sorba járta ezeket a tornácokat, mindegyiket ugyanilyen mocskosnak találta. Nem volt értelme, hogy tovább keresgéljen. Ez, amelyik­nek tornáéán állolt, aránylag elég tágasnak és ké­nyelmesnek Hint. Késével nekilátott eltakarítani a szemetet, amelyet azután egyszerűen ledobált a mély­ségbe — félszemmel azonban mindig lefelé pillan­tott a néma szakadék felé, amerre Paluldon félelme­tes szörnyetegei tanyáztak. De az övén kívül más szemek is voltak ott — amelyeket azonban ő nem láthatott. Ezek a tüzes- pillantásu. mohó, vad és kegyetlen szemek figyelme­sen követték minden mozdulatát és mögöttük egy félig emberi agy hamarosan megszötte a maga ke­gyetlen tervét. Panatlee tapasztalatból tudta, hogy a barlangok közelében mindig lehetett friss ivóvizet találni, úgy­hogy az egyetlen nehézséget majd csak az élelem megszerzése fogja jelenteni. De ha erről gondoskodik, akkor aztán örökre is elélhet itt, ebben a sziklába vájt menedékházban, ahol biztonságban van minden­kitől, mert hiszen ember nem meri betenni a lábát a Korulnl-gryf elátkozott birodalmába. A barlang belsejét otthonosnak és ismerősnek találta. Odabenn kevesebb szemét akadt, mint kinn a tornácon és az itt talált ágakból csakhamar tüzet rakott, amelynek fényénél szemügyre vette a beljebb fekvő szobákat is. Körülnézett, hogy nem lalálna-e valami puhább fekvőhelyet; az előző tulajdonos azonban láthatólag mindent magával vitt, amikor el­menekült . .. Odalenn a szakadékban bőségesen talál­hatott puha leveleket és illatos füveket, de Panatlee torka összeszorult arra a gondolatra, hogy testi ké­nyelme kedvéért megkockáztassa a leereszkedést abba a félelmetes szakadékba. így azután, amikor az árnyékok hosszabbodni kezdtek és közeledett az éjszaka, kénytelen volt meg­elégedni azzal a fekvőhellyel, ami éppen kínálkozott. Fáradt is volt. Már két napja nem aludt és közben különböző veszélyeknek és megpróbáltatásoknak volt kitéve. Nem csoda tehát, hogy a kemény fekhelyen is azonnal elaíudt, amint lehajtotta a fejét. Mialatt aludt, a hold fölkelt és ezüstös fényével bevonta a sziklafal fehér felületét. A távolban egy oroszlán ordított. Aztán nagy csönd terjengett min­denfelé. Hirtelen a szakadék felső részéből egy mély uga­tás hallatszott. Ugyanakkor megmozdult valami a szikla tövében álló fák között. A mély és baljós uga­tás, amelynek lentről, az elhagyott falu felöl hasonló hangok feleltek, megismétlődött. Aztán valami leesett a fa koronájáról, egyenesen az alá a barlag alá, amelyben Panatlee aludta álmát — leesett és most halkan, óvatosan mozgott a sürü árnyékban. Felfelé kúszott a sziklafalon — s most már meg is lehetett ismerni a körvonalait a holdfényben. Olyan volt. mint valami rossz álomszülte látomás, -— mint egy óriási, szőrös hernyó, amelynek azonban kezei és lábai voltak és amely nesztelenül és céltudatosan kú­szott felfelé a kapaszkodó szegek segítségével annak a barlangnak az irányába, ahol Panatlee aludta az igazak álmát. * Tarzan, a majomember felnyitotta a szemét. Fájdalmat érzett a fejében és egyelőre körülbelül ez volt minden tudatos érzése. Egy perccel később azonban ide-oda mozgó furcsa árnyak vonták ma­gukra a figyelmét. Látta, hogy valami a barlangban van és körülötte vagy egy tucat vazdon üldögél. Va­lami durva kőcsészében olaj égett és ez világította meg a barlang belsejét és táncoltatta a falon a har­cosok megnyúlt árnyékát. — Elve hoztuk el neked, gund, — hallotta hir­telen egyikük hangját, — mert ilyen hodon ezelőtt még sohasem volt a világon: nincs farknyulványa és ugylátszik, hogy enélkiil jött a világra, mert semmi­féle forradás sem látszik, úgyhogy ezt a farknyul- ványt nem utólag vágták le. Kezének és lábának ujjai is egészen mások, mint akármelyik törzsé, amely Paluldonban lakik. Sokkal erősebb, mint szá­mos ember együttvéve és olyan bátran támad, mint a csikós oroszlán. Élve hoztuk el neked, hogy meg- tekinthesd, mielőtt megöljük! A főnök felkelt a helyéről és közelibb lépett a majomemberhez, aki most megint lehunyta a szemét és eszméletlenséget tettetett. Erezte, hogy szőrös ke­zek megfordítják fektében. A gund tetőtől talpig megvizsgálta és közben, főleg kéz- és lábujjai alak­jára és nagyságára vonatkozó megjegyzéseket tett. — Ezekkel az ujjakkal, — mondta, — és fark- nyulvánv nélkül nem is tudhat kapaszkodni. — Nem. — felelIe az egyik harcos. — Egész biztosan leesne akármelyik kapaszkodó szögről. — Sohasem láttam még ebhez hasonló lényt, — jelentette ki a főnök. — Ez se nem vazdon, se nem hodon. Kiváncsi vagyok, vájjon honnan került ide és mi lehet a neve? (Folytatjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom