Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-25 / 194. szám

4 tit W N 7 h K / V J 5 a u g u i z t u u i S. PAÁ1 JCli VASÁRNAPI RIPORTJA Szépségkiráíynőváíasztás 1935-ben Meghitt beszélgetésem a szépséges Marinával, akii vasárnap egy hangulati rá lasz tollak meg Miss Szlovenszkúnak, aki sohasem használt még rozst, vagy ajkfestékei, minden nap hajnali ötkor kel, jelenleg krumpli( kapál, nem iill még vonatba és legnagyobb gondja az, hogy mit is kezdjen azzal a rengeteg ajándékkal, amivel mint szépségkirálynot elhalmozták. Treiieséateplic. 193ö augusztus végín (COPYRIGHT by .16b Paul.) Az ugyaevez,étt szépségkirúlynöválaszl.; • sokról meg van a magara véleménye. Isiinek nem egyszer kifejezést is adtam. Nem rej­tem véka alá ama meggyőződésemet.' hogy akár ti/, akár húsz társaságbeli úriember nem hivatott arra. hogy pár tucatnyi lány közül kiválassza a legszebbet. í'.s aztán: eddig nem jó vége lett ezeknek a választá­soknak. A „s/.épségkirálvnők“ jórésze el zül­lött. Fejébe szállt a sok dicsőség. A polgári társadalom meghitt világa szűk lett a szá­mára.. A dicsőség egy év alatt elszállt, utána: már nem smakkolt a munka. Kiég. ha e tekintetben csak a legutolsó magyar Miss példájára hivatkozom. Valóban mindenkinek igazat kell adni Mussolininek, aki Itáliában a \Iiss-választásokat betiltotta. Magyarország kissé későn követle a példát. . . Enuek ellenére: vasárnap mégis tagságot vállaltam abban a zsűriben, amely hivatva volt megválasztani Miss Szlovenszkót. Utólag megmondom: afféle fürdőhelyi mókának vettem a dolgot és titokban még talán arra is gondoltam, hogy valahogyan kifejezésre juttatom a Miss-választásokkal kapcsolatos álláspontomat. A zsűriben komoly emberek vettek részt rajtam kívül: Roda Roda, a világhírű iró, Kiár Péter, a közismert bécsi tenorista, Po- dolay Ferenc és Orosz Hugó elismerten ki­váló festőművészek, Molecz Rudolf jegyző. Kunz színigazgató felesége és egy hölgy a közönség köréből. A kurszalon virágokkal feldíszített termének színpadán ültünk egy asztal mellett, a Miss-jelöltek egyenként jöt­tek elénk. Akadt közöttük barna, szőke, gesztenyehaju, kissé molett és vékony, mint a nádszál. A legtöbbje a kozmetika vívmá­nyaival igyekezett meghódítani a zsűrit és Trencsénteplic internacionális publikumát, amely annyira megtöltötte a kurszalont. hogy ott egy gombostűt se lehetett volna elhe­lyezői .. . A hölgyek fadarabra szögezett számot tar- lottak a kezükben és ezzel defiliroztak el előttünk. Egy asztalkán hevert az a sok-sok íjándék, amit Moran-Lehkv tánctanár, a választás ügyes rendezője mindenfelől össze­szedett. Az első lány, aki bejött, megkapott a szép­ségével. Egyszerű parasztlány volt, a szomszédos Tepíaról. A mosolyában annyi volt a kere­setlen szemérem és báj, hogy — az Ítélettel hamarosan készen is voltunk. Idegenül moz­gott a színpadon, szinte remegett és egysze­rű keszkenőjét görcsösen szorongatta mani- kiirszalont sohasem látott kezében. Festői szép népviseletbe öltözött, abba, amiben va­sárnaponként a templomba jár. Gesztenye­haja hosszú copfba fonva himbálódzott a nyaka alatt. Fehér fogai egészségesen villog­lak előre. Ezen a lányon olyan volt min­den, ahogyan azt az Isten megteremtette. Lenyűgözően szép volt. . . Percekig tapsolták. Csak úgy rengett a hatalmas terem a te­nyerek összeverődésétől. Utána sokan következtek a színpadon, de mi, a zsűri, egy pillanatig se tanácskoztunk, kit válasszunk meg szépségkirálynőnek T rencsénteplicen. Mellékes, hogy utána sorrendben kik kö­vetkeztek. Az úgynevezett ,.udvarhölgyek“ nevei nem lehetnek érdekesek a közönség számára. Én itt csak a Marináról akarok 1 Írni. A választás után szikrázó magnéziumfény mellett fotograf ál ták le a Marinát az újsá­gok fotográfusai. Ölébe nyomtak rengeteg ajándékot. Illatos parfőmöt és hozzávaló csi­szolt szervizet. Szegény Marina hangtalanul állt az emberek között, szó nem jött a szá­jára, csak nevetett, fehér fogai csillogtak jobban, mint az elegáns hölgyek butonja a villanykörték esti világításában. Azután egy sarokba vonultam vele. Hogy meginterjúvoljam. A neve: Psenák Mária. Odahaza Mariná­nak hívják. Teplán lakik. Az utcának, ahol az apja háza van, nincsen neve. A házon mindössze egy szám van: 138. Huszonhárom éves. A szülei se lehetnek modern emberek, mert Marinának hat testvére van, ezek kö­zül a legidősebb a Skoda-gyárban dolgozik, a többi odahaza van. Pergőtűzként intézem hozzá a kérdéseket: — Hány iskolát végzett? — öt elemit. — Mit csinál? —» Dolgozok. Minden nap ötkor kelek, meri sok a munka, ravasszal segítek a szán­tásnál, most krumplit kapálok, ősszel kuko­ricái fogok fosztani. Látod már ilyen fényes szálát? Soha. Használt valamit az arcán, vagy a szá­ján? Mosolyogva feleli: Egyszer rettenetes nagy szél kerekedett a faluban, akkor tele led az arcom porral. Hmar hazamentem és lemostam. Ez voll az egyetlen „púder“, ami az arcomra kerüli. Pirositót mi falusi lányok nem használunk. Mert aki kencefieézi magát, azzal nem lán­colnak. Tud láncolni? — Igen. -De csak a csárdást, polkát és sz 1 o vák n ép tán cok a I. — És tangói? Mi az? Nem ismerem. Szebb a csárdás, meg a szedlácska. — Üli már vonalon? — Igazi vonaton még nem ültem. Leg­messzebb voltam Trencsénben . . . BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósitójától.) A pénzügyminisztériumba névtelen feljelen­tések érkeztek arról, bogy a Bu- íresti-i „Casa de Amortizare" nevű állami pénzin­tézet kebelében botrányos állapotok ural­kodnak. Bizalmas megfigyelés után a fel­jelentésekben közölt adatok valóknak bizo­nyultak s Mitita Constanlinescu pénzügyi alminiszter elhatározta, hogy kiszáll a hely­színére és maga fogja levezetni a vizsgála­tot. A Curentul jelentése szerint az alminisz- tert már a „Casa de Amortizare“ kapujában meglepetés várta. — Mit keres itt ilyen korán? — kérdezte a portás délelőtt tiz órakor. — Valami dolgom van a hivatalban! — felelte az alminiszter. — Ne menjen fel az emeletre, kár volna a fáradságért! A tisztviselők mind szabad­ságon vannak s senki sincsen szolgálatban!... Constantinescu alminiszter!. nem tudta a portás lebeszélni s elindult a lépcsőn, hogy saját szemeivel lássa az egyik állami hiva­tal működését a mai válságban. Üres szobák... Benyit az első szobába. Egy lélek sincsen benne. Második szobába lép. Kong az ürességtől. Harmadik szoba: egy lélek sem található benne. Negyedik szoba: csak az íróasztalon fel­gyűlt por mulatja, hogy régesrég járhatott ember ebben a hivatalban. Ötödik szoba . . . No, végre egy tisztviselő­re akad! Három asztal, négy kényelmes bőr­fotel, székek, mosdó, szőnyeg — ennyi jut egyetlen tisztviselőre, aki felkapja fejét s egy papírdarabhoz nyúl hirtelen, hogy Ieját- sza a részére kiosztott drága operett szere­pet. — Mi van itt? — kérdi az alminiszter. A tisztviselő felnyitja álmos szemeit, vé­gigméri a furcsa jövevényt s ásitva felel: — Casa de Amortizare! Nem sejtette szegény, hogy a pénzügymi­nisztérium fejéhez van szerencséje, hiszen a palotába, mióta felépítették, sohasem tette még be lábát miniszter. „Hol van a túró gyerekek? . , .“ Mitita Constantinescu járatos ember Bu- curesti-ben s nyomban tisztában volt a helyzettel. Szó nélkül faképnél hagyta tiszt­viselőjét és elindult, hogy a „hivatal“ to­vábbi részét is megszemlélje. Mert nagy ez az országos hivatal és többet foglal el, mint két emelet. . . . l imesén talán nyolc kilométerre van 'I cplálól . , . A vonni liz perc alatt teszi meg az utal ... , Szerelmes? Lesüti a szemeit. Csak a c.sinkvcnesenlo nagy mesterei Ind­iák Madonna-képeiken megfesteni a szem­érem kifejezésének azt a klasszikus kifeje­zéséi, amivel Marina kérdésemet fogadta. De aztán megfelelt rá: Igen. Van vőlegényem. Megesküszünk... öriil a sikerének? Örülök. De reszkettem, amikor eljöt­tem ide. Hát hogyan jutott eszébe, hogy a vá­lasztáson részi vegyen? A községházán kihirdették, hogy a szép lányok jelentkezzenek. Olt járt a Podolay iir ismert festő, aki különösen a falusi szépségeket örökíti meg a vásznán és ő beszélt rá, hogy jöjjek el. — Mit csinál az ajándékokkal? — Nem tudom . . . Kis vártáivá teszi hozzá:- Majd elzárom a sifonérba . . . A icndezőbizotlság Maurice Waleffet, a párisi Le .Fonnia] térdnadrágos szerkesztőjét táviratban akarta értesíteni az. eredményről. Fii nem engedtem. Marinát ne vigyék a Riviérára. Ne nyúljanak bele profán kezek­kel csöndes örömökben gazdag életébe. Hagyják meg őt a krumpliföldön, a Jankó­ja melleit. Az ő számára nem jelentene bol­dogságot a Negreseu kivilágított parkettje. Belőle ne csináljanak atrakeiól szenzációra éhes nagyvilági dámák számára. \ Marina menjen szépen haza 'kópiára, legye be szé­pen a sifonérba tarka ruhája mellé a par- főmspriccelőt, amiről nem tudja, hogy mire és hogyan kell használni - ne tudja ezt meg soha — keljen fel ezentúl is, télen meg * 1 ......— ■MWWffl!ar.3B6Wi«ai !■■■!■ ■ • nw.i-im Benyit a szomszédos szobába. Itt már „kellemesebb“ kép (árul eléje. Három kisasszony ül az íróasztalok tete­jén s vígan csevegnek. Az egyik száját ru- zsozta éppen, a másik piros paradicsomot vág az ügycsomó tetején uzsonnához. Sze­génykék bizonyára megéheztek. — Mi van itt? — kérdezte ismét az almi- niszter. — Miért érdekli ez önt? — kacérkodott a szőke, majd pajkosan feldobta lábát s meg­kérdezte: — Hol van a túró gyerekek? ... Bemutatkozás Ezt már nem hirta elviselni az alminisz­ter. Bemutatkozóit: — Mitita Constanlinescu vagyok, ugye megismernek? Kimondhatatlan pánik tört ki ebben a pillanatban. A leányok sírva kérlek bocsá­natot s eskiidöztek, mindig rendesen dol­goztak. most is csak egy percre hagyták abba a munkát, mert éppen megéheztek. Megállapítást nyert, hogy senki sem ellen­őrzi a hivatal menetét s a tisztviselők nyári szabadságra mentek. Az alminiszter sietve elhagyta a helyisé­get, a pénzügyminisztériumba sietett, hol elrendelte, hogy hívják vissza nyomban vi­déki üdülésükről az összes tisztviselőket. Ugyanakkor Stan pénzügyi vezérinspektort megbízta, tartson vizsgálatot és tegyen rész­letes javaslatot a Casa de Amortizare pénz­intézet újjászervezésére. A Casa de Amortizare állami pénzintézet ügyében újabb szenzációkra várnak Bucu- resti-ben. Tftulescu útja .BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) Hi­vatalos jelentés szerint Titulescu külügymi­niszter Cap San Martin fürdőhelyet elhagy­ta. A külügyminiszter fontos tárgyalások végett valószínűleg Parisba megy néhány napra, majd Bledbe utazik a kisantant- konferenciára. A Naţionalul Nou hangoz­tatja, hogy ezt a konferenciát nem a súlyos nemzetközi helyzet tette szükségessé. A kis- antant kötelékébe tartozó külügyminiszte­rek rendes őszi tanácskozást tartanak, mely­nek jelentőségét emelni fogja, hogy Dél­kelet- és Közép-Európa problémáival is fog­lalkozni fognak. Ha a mtaíszíej- „ran&reifve“ me&y vizsgálatra... Páratlan „ameriftázásrőr rántotta le a leplet ego állami üiiczménpel a pénzűül államtitkár Hivatal, ahol mindenki szabadságon van. — A gépiró kisasszonyok kacérkodni kezdtak a miniszterrel LÁTOGASSA MEG a Prágai Mintavásárt 1935 uug. 30-t6l H7.«pt. 8-lg Nagy utazási éti egyéb ked­vezményük! Vánárigazol- vármyal és felvilágosítá­sokkal szívesen szolgál : Dávid hangszerház Cluj, Str Memorandului 12 nyáron hajnali ötkor, menjen el csárdást táncolni a kantinba, segítsen termékennyé tenni a földet, amely a kenyerünket adju, szüljön gyermekeket, mentse ál romlatlan és igazi, kendőzetlen szépségét gyermekeibe, ne is lássa meg uzt a sok újságol, ahol cso­dálatosan szép arcának fotográfiája megjele­nik . .. A Marinát hagyják meg uraim boldog­nak . . . * A fotográfus atelierjében úgy ült a szé­ken, ahogyan a Murinak, akikről sohasem készüli más, csuk gyorsfénykép a falusi fényképésznél, ülni szoktak. De ugv mosoly­gott. ahogyan parancsszóra nevetni nem lehel. Este azután újra találkoztam vele. A Rózákkal, Stefinkákkal elindult gvalog Tepla felé . . . Zsebkendőjét még mindig a kezében szo­rongatta. hiszen — retilkülje a Marinkának nincs. Fényesre pucolt csizmája poros volt már. Az arca pirossága a napról mesélt. A nyári napsugárról, amely délidőben a tarlón bőkezűbb, mint a Malineux, vagy Worth rúzsa . .. SOK BESZÉDRE s még több találgatásra, adhat alkalmat az a szenzációs tévedés, mely egy szépreményii vőlegényt a meny­asszonya helyett a leendő anyósával fűzött rózsaláncra. Nem merünk érdemben hozzá­szólni az esethez, mert a részleteket nem is­merjük, csak nehány tanúságot vonunk le belőle. Többek között azt, hogy némely' anyós már az esküvő alkalmával a kezével kaparintja kezéhez a családi diktatúrát; hogy némelykor az a csalogató példabe­széd, hogy „nézd meg az anyját s vedd el a lányát“ — fordítva értendő; hogy manapság ilyen csekély tévedésért kár elájulni a menyasszonynak, mert a fél­tett bős úgyis a családban marad; hogy a kenetteljes közmondás: „a házassá­gok az égben köttetnek“ — revízióra szorul; hogyr a másik közmondás: „ha a vége jó, minden jó“ — nem szorul revízióra; s végül, a papnak mindegy, hogy kiket ad össze s a bírónak is, hogy kiket választ el. Még mindig nyitott kérdésnek marad azonban, hogy a tévedés nem volt-e szánt­szándékos, mert ilyen, nem várt esetben a fenti szép szillogizmusok némi átérték?lést szenvednek 4' A SKÓTOK egv hihetetlennek tetsző, hő­sies gesztussal elhatározták, hogy a fukar­ság rájuk tapadt, kellemetlen világhírét le­mossák magukról s evégett Edinburgban pa­zarló napot rendeztek, melyen minden em­bernek szórnia kellett a pénzt minél képte­lenebb címeken. Szegény skótok! Mennyit kell még csak ezután spórolniok, hogy be­hozzák ezt a napot! HÓDOLATRA kényszerít az az energia, mellyel a háziasszony naponta körülbelül 10 kilométer utat tesz meg a lakásában, mig minden dolgát elvégzi. A respektusokat még fokozná, ha valami — talán logarithmus se­gítségével — kiszámítaná, hogy a tiz kilo­méter utón a szorgalmas asszonyságok nyel­ve hányat forog s e kolosszális teljesítmény­hez mennyi energiát fogyasztanak el. Omikron. Kereskedő az Ellenzék»bdl tájéka« tódik. bármely Tartáupkai V rende­lésre, heggesztve, szegecselve olcsón szállítunk. — DANIBECO, Bucureşti, Calea Victoriei No. 96.

Next

/
Oldalképek
Tartalom