Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-25 / 194. szám
4 tit W N 7 h K / V J 5 a u g u i z t u u i S. PAÁ1 JCli VASÁRNAPI RIPORTJA Szépségkiráíynőváíasztás 1935-ben Meghitt beszélgetésem a szépséges Marinával, akii vasárnap egy hangulati rá lasz tollak meg Miss Szlovenszkúnak, aki sohasem használt még rozst, vagy ajkfestékei, minden nap hajnali ötkor kel, jelenleg krumpli( kapál, nem iill még vonatba és legnagyobb gondja az, hogy mit is kezdjen azzal a rengeteg ajándékkal, amivel mint szépségkirálynot elhalmozták. Treiieséateplic. 193ö augusztus végín (COPYRIGHT by .16b Paul.) Az ugyaevez,étt szépségkirúlynöválaszl.; • sokról meg van a magara véleménye. Isiinek nem egyszer kifejezést is adtam. Nem rejtem véka alá ama meggyőződésemet.' hogy akár ti/, akár húsz társaságbeli úriember nem hivatott arra. hogy pár tucatnyi lány közül kiválassza a legszebbet. í'.s aztán: eddig nem jó vége lett ezeknek a választásoknak. A „s/.épségkirálvnők“ jórésze el züllött. Fejébe szállt a sok dicsőség. A polgári társadalom meghitt világa szűk lett a számára.. A dicsőség egy év alatt elszállt, utána: már nem smakkolt a munka. Kiég. ha e tekintetben csak a legutolsó magyar Miss példájára hivatkozom. Valóban mindenkinek igazat kell adni Mussolininek, aki Itáliában a \Iiss-választásokat betiltotta. Magyarország kissé későn követle a példát. . . Enuek ellenére: vasárnap mégis tagságot vállaltam abban a zsűriben, amely hivatva volt megválasztani Miss Szlovenszkót. Utólag megmondom: afféle fürdőhelyi mókának vettem a dolgot és titokban még talán arra is gondoltam, hogy valahogyan kifejezésre juttatom a Miss-választásokkal kapcsolatos álláspontomat. A zsűriben komoly emberek vettek részt rajtam kívül: Roda Roda, a világhírű iró, Kiár Péter, a közismert bécsi tenorista, Po- dolay Ferenc és Orosz Hugó elismerten kiváló festőművészek, Molecz Rudolf jegyző. Kunz színigazgató felesége és egy hölgy a közönség köréből. A kurszalon virágokkal feldíszített termének színpadán ültünk egy asztal mellett, a Miss-jelöltek egyenként jöttek elénk. Akadt közöttük barna, szőke, gesztenyehaju, kissé molett és vékony, mint a nádszál. A legtöbbje a kozmetika vívmányaival igyekezett meghódítani a zsűrit és Trencsénteplic internacionális publikumát, amely annyira megtöltötte a kurszalont. hogy ott egy gombostűt se lehetett volna elhelyezői .. . A hölgyek fadarabra szögezett számot tar- lottak a kezükben és ezzel defiliroztak el előttünk. Egy asztalkán hevert az a sok-sok íjándék, amit Moran-Lehkv tánctanár, a választás ügyes rendezője mindenfelől összeszedett. Az első lány, aki bejött, megkapott a szépségével. Egyszerű parasztlány volt, a szomszédos Tepíaról. A mosolyában annyi volt a keresetlen szemérem és báj, hogy — az Ítélettel hamarosan készen is voltunk. Idegenül mozgott a színpadon, szinte remegett és egyszerű keszkenőjét görcsösen szorongatta mani- kiirszalont sohasem látott kezében. Festői szép népviseletbe öltözött, abba, amiben vasárnaponként a templomba jár. Gesztenyehaja hosszú copfba fonva himbálódzott a nyaka alatt. Fehér fogai egészségesen villoglak előre. Ezen a lányon olyan volt minden, ahogyan azt az Isten megteremtette. Lenyűgözően szép volt. . . Percekig tapsolták. Csak úgy rengett a hatalmas terem a tenyerek összeverődésétől. Utána sokan következtek a színpadon, de mi, a zsűri, egy pillanatig se tanácskoztunk, kit válasszunk meg szépségkirálynőnek T rencsénteplicen. Mellékes, hogy utána sorrendben kik következtek. Az úgynevezett ,.udvarhölgyek“ nevei nem lehetnek érdekesek a közönség számára. Én itt csak a Marináról akarok 1 Írni. A választás után szikrázó magnéziumfény mellett fotograf ál ták le a Marinát az újságok fotográfusai. Ölébe nyomtak rengeteg ajándékot. Illatos parfőmöt és hozzávaló csiszolt szervizet. Szegény Marina hangtalanul állt az emberek között, szó nem jött a szájára, csak nevetett, fehér fogai csillogtak jobban, mint az elegáns hölgyek butonja a villanykörték esti világításában. Azután egy sarokba vonultam vele. Hogy meginterjúvoljam. A neve: Psenák Mária. Odahaza Marinának hívják. Teplán lakik. Az utcának, ahol az apja háza van, nincsen neve. A házon mindössze egy szám van: 138. Huszonhárom éves. A szülei se lehetnek modern emberek, mert Marinának hat testvére van, ezek közül a legidősebb a Skoda-gyárban dolgozik, a többi odahaza van. Pergőtűzként intézem hozzá a kérdéseket: — Hány iskolát végzett? — öt elemit. — Mit csinál? —» Dolgozok. Minden nap ötkor kelek, meri sok a munka, ravasszal segítek a szántásnál, most krumplit kapálok, ősszel kukoricái fogok fosztani. Látod már ilyen fényes szálát? Soha. Használt valamit az arcán, vagy a száján? Mosolyogva feleli: Egyszer rettenetes nagy szél kerekedett a faluban, akkor tele led az arcom porral. Hmar hazamentem és lemostam. Ez voll az egyetlen „púder“, ami az arcomra kerüli. Pirositót mi falusi lányok nem használunk. Mert aki kencefieézi magát, azzal nem láncolnak. Tud láncolni? — Igen. -De csak a csárdást, polkát és sz 1 o vák n ép tán cok a I. — És tangói? Mi az? Nem ismerem. Szebb a csárdás, meg a szedlácska. — Üli már vonalon? — Igazi vonaton még nem ültem. Legmesszebb voltam Trencsénben . . . BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósitójától.) A pénzügyminisztériumba névtelen feljelentések érkeztek arról, bogy a Bu- íresti-i „Casa de Amortizare" nevű állami pénzintézet kebelében botrányos állapotok uralkodnak. Bizalmas megfigyelés után a feljelentésekben közölt adatok valóknak bizonyultak s Mitita Constanlinescu pénzügyi alminiszter elhatározta, hogy kiszáll a helyszínére és maga fogja levezetni a vizsgálatot. A Curentul jelentése szerint az alminisz- tert már a „Casa de Amortizare“ kapujában meglepetés várta. — Mit keres itt ilyen korán? — kérdezte a portás délelőtt tiz órakor. — Valami dolgom van a hivatalban! — felelte az alminiszter. — Ne menjen fel az emeletre, kár volna a fáradságért! A tisztviselők mind szabadságon vannak s senki sincsen szolgálatban!... Constantinescu alminiszter!. nem tudta a portás lebeszélni s elindult a lépcsőn, hogy saját szemeivel lássa az egyik állami hivatal működését a mai válságban. Üres szobák... Benyit az első szobába. Egy lélek sincsen benne. Második szobába lép. Kong az ürességtől. Harmadik szoba: egy lélek sem található benne. Negyedik szoba: csak az íróasztalon felgyűlt por mulatja, hogy régesrég járhatott ember ebben a hivatalban. Ötödik szoba . . . No, végre egy tisztviselőre akad! Három asztal, négy kényelmes bőrfotel, székek, mosdó, szőnyeg — ennyi jut egyetlen tisztviselőre, aki felkapja fejét s egy papírdarabhoz nyúl hirtelen, hogy Ieját- sza a részére kiosztott drága operett szerepet. — Mi van itt? — kérdi az alminiszter. A tisztviselő felnyitja álmos szemeit, végigméri a furcsa jövevényt s ásitva felel: — Casa de Amortizare! Nem sejtette szegény, hogy a pénzügyminisztérium fejéhez van szerencséje, hiszen a palotába, mióta felépítették, sohasem tette még be lábát miniszter. „Hol van a túró gyerekek? . , .“ Mitita Constantinescu járatos ember Bu- curesti-ben s nyomban tisztában volt a helyzettel. Szó nélkül faképnél hagyta tisztviselőjét és elindult, hogy a „hivatal“ további részét is megszemlélje. Mert nagy ez az országos hivatal és többet foglal el, mint két emelet. . . . l imesén talán nyolc kilométerre van 'I cplálól . , . A vonni liz perc alatt teszi meg az utal ... , Szerelmes? Lesüti a szemeit. Csak a c.sinkvcnesenlo nagy mesterei Indiák Madonna-képeiken megfesteni a szemérem kifejezésének azt a klasszikus kifejezéséi, amivel Marina kérdésemet fogadta. De aztán megfelelt rá: Igen. Van vőlegényem. Megesküszünk... öriil a sikerének? Örülök. De reszkettem, amikor eljöttem ide. Hát hogyan jutott eszébe, hogy a választáson részi vegyen? A községházán kihirdették, hogy a szép lányok jelentkezzenek. Olt járt a Podolay iir ismert festő, aki különösen a falusi szépségeket örökíti meg a vásznán és ő beszélt rá, hogy jöjjek el. — Mit csinál az ajándékokkal? — Nem tudom . . . Kis vártáivá teszi hozzá:- Majd elzárom a sifonérba . . . A icndezőbizotlság Maurice Waleffet, a párisi Le .Fonnia] térdnadrágos szerkesztőjét táviratban akarta értesíteni az. eredményről. Fii nem engedtem. Marinát ne vigyék a Riviérára. Ne nyúljanak bele profán kezekkel csöndes örömökben gazdag életébe. Hagyják meg őt a krumpliföldön, a Jankója melleit. Az ő számára nem jelentene boldogságot a Negreseu kivilágított parkettje. Belőle ne csináljanak atrakeiól szenzációra éhes nagyvilági dámák számára. \ Marina menjen szépen haza 'kópiára, legye be szépen a sifonérba tarka ruhája mellé a par- főmspriccelőt, amiről nem tudja, hogy mire és hogyan kell használni - ne tudja ezt meg soha — keljen fel ezentúl is, télen meg * 1 ......— ■MWWffl!ar.3B6Wi«ai !■■■!■ ■ • nw.i-im Benyit a szomszédos szobába. Itt már „kellemesebb“ kép (árul eléje. Három kisasszony ül az íróasztalok tetején s vígan csevegnek. Az egyik száját ru- zsozta éppen, a másik piros paradicsomot vág az ügycsomó tetején uzsonnához. Szegénykék bizonyára megéheztek. — Mi van itt? — kérdezte ismét az almi- niszter. — Miért érdekli ez önt? — kacérkodott a szőke, majd pajkosan feldobta lábát s megkérdezte: — Hol van a túró gyerekek? ... Bemutatkozás Ezt már nem hirta elviselni az alminiszter. Bemutatkozóit: — Mitita Constanlinescu vagyok, ugye megismernek? Kimondhatatlan pánik tört ki ebben a pillanatban. A leányok sírva kérlek bocsánatot s eskiidöztek, mindig rendesen dolgoztak. most is csak egy percre hagyták abba a munkát, mert éppen megéheztek. Megállapítást nyert, hogy senki sem ellenőrzi a hivatal menetét s a tisztviselők nyári szabadságra mentek. Az alminiszter sietve elhagyta a helyiséget, a pénzügyminisztériumba sietett, hol elrendelte, hogy hívják vissza nyomban vidéki üdülésükről az összes tisztviselőket. Ugyanakkor Stan pénzügyi vezérinspektort megbízta, tartson vizsgálatot és tegyen részletes javaslatot a Casa de Amortizare pénzintézet újjászervezésére. A Casa de Amortizare állami pénzintézet ügyében újabb szenzációkra várnak Bucu- resti-ben. Tftulescu útja .BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) Hivatalos jelentés szerint Titulescu külügyminiszter Cap San Martin fürdőhelyet elhagyta. A külügyminiszter fontos tárgyalások végett valószínűleg Parisba megy néhány napra, majd Bledbe utazik a kisantant- konferenciára. A Naţionalul Nou hangoztatja, hogy ezt a konferenciát nem a súlyos nemzetközi helyzet tette szükségessé. A kis- antant kötelékébe tartozó külügyminiszterek rendes őszi tanácskozást tartanak, melynek jelentőségét emelni fogja, hogy Délkelet- és Közép-Európa problémáival is foglalkozni fognak. Ha a mtaíszíej- „ran&reifve“ me&y vizsgálatra... Páratlan „ameriftázásrőr rántotta le a leplet ego állami üiiczménpel a pénzűül államtitkár Hivatal, ahol mindenki szabadságon van. — A gépiró kisasszonyok kacérkodni kezdtak a miniszterrel LÁTOGASSA MEG a Prágai Mintavásárt 1935 uug. 30-t6l H7.«pt. 8-lg Nagy utazási éti egyéb kedvezményük! Vánárigazol- vármyal és felvilágosításokkal szívesen szolgál : Dávid hangszerház Cluj, Str Memorandului 12 nyáron hajnali ötkor, menjen el csárdást táncolni a kantinba, segítsen termékennyé tenni a földet, amely a kenyerünket adju, szüljön gyermekeket, mentse ál romlatlan és igazi, kendőzetlen szépségét gyermekeibe, ne is lássa meg uzt a sok újságol, ahol csodálatosan szép arcának fotográfiája megjelenik . .. A Marinát hagyják meg uraim boldognak . . . * A fotográfus atelierjében úgy ült a széken, ahogyan a Murinak, akikről sohasem készüli más, csuk gyorsfénykép a falusi fényképésznél, ülni szoktak. De ugv mosolygott. ahogyan parancsszóra nevetni nem lehel. Este azután újra találkoztam vele. A Rózákkal, Stefinkákkal elindult gvalog Tepla felé . . . Zsebkendőjét még mindig a kezében szorongatta. hiszen — retilkülje a Marinkának nincs. Fényesre pucolt csizmája poros volt már. Az arca pirossága a napról mesélt. A nyári napsugárról, amely délidőben a tarlón bőkezűbb, mint a Malineux, vagy Worth rúzsa . .. SOK BESZÉDRE s még több találgatásra, adhat alkalmat az a szenzációs tévedés, mely egy szépreményii vőlegényt a menyasszonya helyett a leendő anyósával fűzött rózsaláncra. Nem merünk érdemben hozzászólni az esethez, mert a részleteket nem ismerjük, csak nehány tanúságot vonunk le belőle. Többek között azt, hogy némely' anyós már az esküvő alkalmával a kezével kaparintja kezéhez a családi diktatúrát; hogy némelykor az a csalogató példabeszéd, hogy „nézd meg az anyját s vedd el a lányát“ — fordítva értendő; hogy manapság ilyen csekély tévedésért kár elájulni a menyasszonynak, mert a féltett bős úgyis a családban marad; hogy a kenetteljes közmondás: „a házasságok az égben köttetnek“ — revízióra szorul; hogyr a másik közmondás: „ha a vége jó, minden jó“ — nem szorul revízióra; s végül, a papnak mindegy, hogy kiket ad össze s a bírónak is, hogy kiket választ el. Még mindig nyitott kérdésnek marad azonban, hogy a tévedés nem volt-e szántszándékos, mert ilyen, nem várt esetben a fenti szép szillogizmusok némi átérték?lést szenvednek 4' A SKÓTOK egv hihetetlennek tetsző, hősies gesztussal elhatározták, hogy a fukarság rájuk tapadt, kellemetlen világhírét lemossák magukról s evégett Edinburgban pazarló napot rendeztek, melyen minden embernek szórnia kellett a pénzt minél képtelenebb címeken. Szegény skótok! Mennyit kell még csak ezután spórolniok, hogy behozzák ezt a napot! HÓDOLATRA kényszerít az az energia, mellyel a háziasszony naponta körülbelül 10 kilométer utat tesz meg a lakásában, mig minden dolgát elvégzi. A respektusokat még fokozná, ha valami — talán logarithmus segítségével — kiszámítaná, hogy a tiz kilométer utón a szorgalmas asszonyságok nyelve hányat forog s e kolosszális teljesítményhez mennyi energiát fogyasztanak el. Omikron. Kereskedő az Ellenzék»bdl tájéka« tódik. bármely Tartáupkai V rendelésre, heggesztve, szegecselve olcsón szállítunk. — DANIBECO, Bucureşti, Calea Victoriei No. 96.
