Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-21 / 190. szám
6 EL LBNZÉK 10 3 5 nuquHi tun 2 1. Ujílenyoinarf-licimísRió műhely Londonban I.omlottból jelentik: Az egyik nagy an ;;ol 1;»p hosszú eikkben s/amol l>r orról I beszélgetésről, amely« ! a lap egyik muukalarsa folytatott a londoni alvilág hires „bórspcciulistá javai“. Ez a foglalkozás az alvilágban nem régi Uelelii, vsak azóta létezik, mióla a bűnügyi rendőrségek többet használják az. ujjlenyomat alapján való nyomozást. A rendőrség ,,uj trükkje” természetesen ..ellen- trükkök“ feltalálásához vezeteti. így a londoni börspeeialista jó pénzért hajlan- dé> a páciens ujjlenyomatát megváltoztatni. Leoperálja a bőrt az ujjak végéről és helyébe más ember bőrét illeszti. Az operáció fájdalmas, de hamarosan gyógyul. A páciens hajlandó a néhanynapos fájdalmat elviselni, mert ezzel végleg nyugalma lesz. Nyugodtan űzheti mesterségét. a rendőrség nem talál nyomokat. — Körülbelül ezeket mondotta a londoni ..bőrgyógyász’* 1, aki civilben szintén ismert alakja a londoni alvilágnak. Megjegyezte azt is. hogy üzeme egyáltalán nem eredeti, mert Franciaországban már régen működik ilyen ujjlenyomatgyár. Ö maga is ott kapott uj bőrt ujjaira és azóta — nyugodtan él. Nagy tekintélye van a londoni alvilágban, mert biztosabb ujjlenyomat-gyűjteménye van, mint a rendőrségnek. MEGTALÁLTAK AZ ÖSINDIÁN ÍRÁSOK KULCSÁT. Baitirnoreból jelentik: William H. Gates egyetemi tanárnak sikerült telfedezjiie az ősindián írások kulcsát. A tudósok már régen próbálkoznak azzal, hogy egyes középimerikai kihalt indiántörzsek írását megfejtsek. Eddig az amerikai tudósok minden, kísérlete ezen a téren sikertelen volt, nem tudtak rájönni az ősindián Írások kulcsára. A baitimorei tudósnak most véletlenül egy rég», tizenhatodik századbeli könyvecske jutott a kezébe, amelyet egy spanyol utazó irt és adott ki. Ez az utazó meglátogatta az akkor még virágzó indiántörzsek egyikét s szavaikat, jeleiket leírta. Most már könnyű dolga volt W. H. Gatesnak, csak össze kellett á Ili tank az indián ábécét. Az egyetemi tanár re'jfedezése után nem lehetetlen, hogy rövidesen érdekes ősindián irodalmi fordítások fag- nak megje enni az egyes nemzetek könyvpiacán, az azonban kétséges, hogy az eredeti indián történetek is olyan érdekesek és kedveltek lesznek-e, mint May Károly és Cooper kevesbe eredeti, de izgalmas indiánregényei. A legérdekesebb művész-élmény: 99 Jeli kaptam az Úristentől a harangozásra!“ — mondotta Forgács Sándornak a harangozó a Rodna-i templomnál tartott szabadtéri előadáson MOLYZSÁK a ruhák legbiztosabb nyári megőrzője. Darabonként 30, 45, »5 lejért (nagyság szerint) kaphatók az ELLENZIK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj, Piaţa UairiL Vidékiek darabonként 5 lejt számítsanak portóköltségért. CLUJ. (Ar Ellenzék tudósítójától.) Világszerte divatosak mostanában a nyári szabadtéri előadások. Erdélyben :i/ első szabadtéri előadás \ árosunkban volt három évvel ezelőtt, a ('.ogalniceanu utcai Kel. Kollégium udvarán, amikor is Hugo fon Hol Iinaimslhul örökbecsű drámája az „Akárki“ (.Jedermann) került bemutatásra dr. .Janovics Jenő rendezésében, mig az elmúlt hónap folyamán, teljes háromévi szünet után. a Bánátban rendezett szabadtéri előadásokat Forgács Sándor, a helyi Magyar Színház hosszú idő óta kedvelt művésze rendezte. AIIOGV A RENDEZŐ ELMESÉLI A bánáti előadások óriási sikerére való tekintettel, felkerestük a napokban hazatért Forgács Sándort, aki kérdéseinkre a következőket mondotta: — Az újabban rendezett szabadtéri előadások eszméje, már a háromévi előtti Jedermann óta élt bennem, amikor alkalmain volt meglátni, azt a határtalan művészi lehetőséget, amit a szabadtér nyújthat a színészetnek a színpaddal szemben. — Az eszmétől a kivitelig természetesen óriási nehézségekkel kellett megküzdeni. ami Pacha Ágoston timisoarai rom. kath. püspök és őrgróf Pallavichini Alfrédné védnökök .segítsége nélkül, talán lehetetlen is lett volna. — Az első előadásokat Timisoaran az Electrica sportpályán rendeztük, julius 13—14-én és mindkét este a Jedermann került színre. Ugyanezt megismételtük egy héttel később Rodnan, a csodálatos szépségű hires, Kegytemplom előtt. Aradon a róm. kalli. gimnázium udvarán játszottuk augusztus 5—6-án. egyik este a Jedermennt, másikon pedig a Hamletét. — Volt már a Bánátban ezelőtt is szabadtéri előadás? — Nem. Ez volt az első. — Na és a siker? . . . Forgács elragadtatott mozdulatot tesz. — Legmerészebb álmaimat is meghaladta. EGY KIS TECHNIKA — Meséljen valamit az előadások technikai részéről? — A timisoarai sportpályán, a bibimnél szemben, ‘2(1 méter hosszú. egy és h‘T emelel magas, három tugozásn színpadot épitellem szakemberek állal kidolgozott terv alapján. A .színpad mögött egyetlen díszlet állott egy középkori vái bástya stilizált szilüellje. Egyanez volt a helyzet Aradon is. Rodnan, a Kegytemplom hármas lépcsőjén folyt le az előadás, minden díszlet nélkül, kizárólag a fény- effektusok .segítségével. Különben ennél a templomnál fenségesebb húttrret u világ egyetlen rendezője sem tudott volna elővarázsolni. — Es csodálatos hűséggel festi le, azt az őszinte megdöbbenést, amit a/, első- sorokban ülő nézők arca tükrözött, az ..Akárki“ utolsó felvonásában, mikor a halál valódi templomból lépett elő.- A közönség ilyen arányú meglepetését tapasztaltam még a timisoarai előállásunk alkalmával is, az ..Akárki“ mulató jelenetében, mikor a hatalmas Ielvirágozott halár (gróf Karácsonyi tulajdona) végigrobogott a színen, fáklyás és lantos alakok tömegétől kisérve. — Csodálatosan sikerült. Igaz ugyan — teszi hozzá mosolyogva —, hogy egyedül a timisoarai előadás 82.000 l«‘jl emésztett fel. — Szép összeg — mondom elismerőleg. Ilyenformán Önöknek édes-kevés maradhatott? —Hát bizony — bólogat nevetve. — Több üzleti érzékkel és kevesebb művészi ambícióval, sokkal többet kereshettünk volna. MESE A FÉLREVERT HARANGRÓL — Mi a legkedvesebb emléke a turnéról? — A legkedvesebb emlékem — válaszolja — egy aránylag jelentéktelen epizód, mely számomra úgyis mint emberi, s ugvis mint színészi élmény felejthetetlen marad. Rodnán történt a második es tén. Az. előadás vége felé rettenetes vihar tört ki. Dörgött. villánilott, s a felhőszakadástól. a templomot környező fák koronái kísértetiesen suhogtak. Kétségbeesve álltam a színpadon, mint elszánt katona az őrhelyén, hangosan recitálva szerepeméi és v;í Iliim :i közönség páni meneküléséi. A közönség o'onbon < odó latosképpen mozdulni Imiid helyén nm null rs hnluúnyozntt lignitemmel kísérte szagaimul. A ni Imi mind jobbon, s job bon lomboll, n niz mór lemosln mnszko- nini, a közönség Inrelmétiresztoe mozgolódni/, . n lei/kélségbeejlóbb pillnnnlbnn mi ni eg íj mindennek bel ele je zéseképpen, n templom fornyólxin nórollnnnl meg- kondnll n nészhnrong. A jHrm l olyan hálbor/.ongülé) és egyben inagaszlos voll, amit sohasem lehel elfelejteni. Előadás illán lolrohanok a toronyba a templom öreg harangozójálioz, akinek az ügyelő fényjelzésekkel kellel! Indiára adja időnkénl. a darabban előforduló ha rangozások a 1. Kapóit maga valakiből jeli legutóbb? Hivatok rá. — Igenis, kérenr. — Kitől? — Az l?rislr ni öl. — Késői)!» Indiain csak meg, hogv Modnán nagyvihar előli, ha villámcsapás fenyegeti a falut, félreverik a harangot. ív/ volt Forgács Sándor legérdekesebb emléke, amelyre bizonyára egész életében fog emlékezni. Pólffy Lili.---------—— miTrnmnwi ------KÉTMILLIÓ FEKETE MACSKA HARCA A KÖZLEKEDÉSI SZERENCSÉTLENSÉGEK ELLEN. Newyorkból jelentik: New* york város«) hatalmas propagandát indított abból a célból, hogy a akosságot figyelmez- tesso a szaporodó közlekedési szerencsétlenségekre. A forgalmi szabályokat is megszigorították s felszólították a akosságot is, hogy legyen a rendőrség segítségére a balesetek e leni küzdelemben. Ezek a rendelkezések azért váltak szükségessé, mert úgy elszaporodtak a forgalmi balesetek, hogy Newvor- kot a világ legnagyobb, de legbizonytalanabb forgalmú városának tartották az utóbbi időben. Az 1935-ös év első öt hónapjában több mint 15.000 halálos á dozata volt a forgalomnak s mintegy háromszázezer ember sérült meg az összeütközéseknél. — A balesetek elleni küzdelem első propaganda cselekedete egy szel emes ötlet volt. A gyuíásdo- bozok fedelére, különböző árucikkekre és külön hirdetményekre kétmillió példányban fekete macskák képét nyomatták, ezzel a kis figyelmeztető verssel: „Vigyázzon az életére, mint én vigyázok az enyémre. Mert önnek csak egy élete van, nekem pedig hét!“ — A kétmi lió villogószemü fekete cica képe most uton-utfélen figyelmezteti a newyorki polgárt a múlandóságra. Kői DIVATLAPOK legnagyobb vJ. I asz téka az Ellenzék könyvosztály ábaa Cluj, Piaţa Unirii. TARZAN A RETTENETES Regény —F M— Irta : Edgar Rice Burroughs Fordi’olta: Gaál Andor 31. közlemény OH» A pyramis lépcsőin harcosok sorakoztak, fel egészen a csúcsig, ahol egy tiszteletet parancsoló külsejű, hatalmas termetű férfi ült valami trónszerü széken. Arany fegyverzete és mellpántja vakítóan csillogott a délutáni nap fényében, amelynek sugarai éppen ráestek a kupola középső, ablakszerű nyitásán keresztül. — Kotan! — szólította meg Daklot a pyramis csúcsán ülő férfit, — Kotan és Paklidon harcosai! íme, nézzétek Jadbenotho fiát, akit atyja küldöttként menesztett hozzánk! . . . Azzal félreállva, széles mozdulattal rámutatott Tarzanra. Kotan felemelkedett ültéből és ugyanakkor minden harcos nyújtogatni kezdte a nyakát, hogy jobban szemügyre vehesse az idegent. Azok, akik a pyramis túlsó oldalán állottak, Daklot szavát meghalva, kíváncsian előre tolakodtak. A legtöbb arcon kétkedés tükröződött, ennek a kétkedésnek azonban mindenki óvakodott kifejezést adni, mert végül is nem lehetett tudni, hogy a dolgok milyen irányban alakulnak. A pillantások egy percre mind Tarzan felé irányultak, majd átvándoroltak Kotanhoz, tekintve, hogy mégis csak annak az elhatározásától függött, hogy ők maguk milyen magatartást fognak tanúsítani. Kotan azonban láthatólag épugy nem tudta mitévő legyen, mist emberei. A majomember egyenesen kihúzva magát, mozdulatlanul állott a helyén. Karját összefonta széles mellén és csinos arca csak gőgös megvetést tükrözött. A helyzet egyre feszültebb lett. Valóságos siri csönd uralkodott a hatalmas trónteremben. Végül is Kotan megszólalt: — Ki mondja, hogy ez az ember Dorulotho? — kérdezte, félelmetes pillantást vetve Daklotra. — Ő maga! — felelte csaknem kiáltva a megrémült nemes. — És akkor igaznak is kell lennie? — kérdezte Kotan. Lehet, hogy a főnök hangjában valami kis gúny volt? Otho mentsen! Daklot rápillantott Tarzanra és ebből a pillantásból tisztán kiviláglott a szánalmas ijedtség. — Ó, Kotan! — erősködött Daklot. — Saját szemeiddel meggyőződhetsz róla, hogy ez csakugyan Otho fia. Nézd ezt az isteni termetet, nézd kezét és lábát, amely egész más, mint a mienk és azt is láthatod, hogy éppen úgy nincsen farknyulványa, mint ahogy nincs hatalmas Atyjának! Kotan láthatólag most vette észre először ezeket a tényeket és kétkedése ingadozni kezdett. Ebben a percben egy fiatal harcos, aki a pyramis túlsó oldaláról tolakodott előre, hogy jobban láthassa Tarzant, felemelt hangon kiáltotta: — Kotan, úgy kell lenni a dolognak, ahogy Daklot mondja, mert most már biztos, hogy én is láttam a Dorulothot! Tegnap ugyanis, amikor hazatérőben voltunk a korulul-foglyokkal, láttam őt. amint egy hatalmas gryf hátán ülve lovagolt. Mielőtt még nagyon közel jött volna, elrejtőztünk a fák között, de még igy is eleget láttam ahhoz, hogy bizonvithassam, hogy az az ember, aki a nagy szörnyeteg hátán ült, senki más nem voR, mint ez az égi küldött, aki most itt áll előttünk! Ez a bizonyiték láthatólag meggyőzte a többséget arról, hogy csakugyan rriaga az istenség képviselője áll velük szemben. Ez minden arcon tisztán látszott és mindenki hirtelen igyekezett a szomszédja háta mögé bújni. Miután azonban a szomszédaik is ugyanezt szerették volna tenni, az eredmény az lett, hogy egyszerre csak mindenki elpárolgott a majomember közeléből, úgyhogy végül is az egész pyramis kiürült közte és Kotan között. Az utóbbi —- akire láthatólag époly hatással volt alattvalói magatartása, mint maga a bizonyiték — most megváltozttta a hangját és viselkedését. — Ha valóban te vagy a Dorulotho, — mondta Tarzanhoz fordulva, — akkor nem szabad rossz néven venned, természetes kételkedésünket, miután Jadbenotho semmi jelét nem adta, hogy ilyen módon óhajt megtisztelni bennünket, sőt még csak azt sem tudhattuk, hogy a Nagy Isten-nek fia van?! Ha te vagy Otho fia. egész Paklidon tiszteletben fog részesíteni. ha nem te vagy. gyors és szörnyű büntetés fog járni vakmerőségedért. Én, Kotan, Paklidon királya, szólottám! — És jól szólottái. — mondta Tarzan megtörve a csöndet. — Ugv beszéltél, ahogy méltó egy királyhoz. aki tisztel iés megbecsüli népének isteneit. Nagyon helyesen teszed, hogy előbb meg akarsz győződni róla, vájjon csakugyan én vagyok-e Otho fia, mielőtt hajlandó vagy megadni a nekem kijáró tiszteletet. Jadbenotho azzal a különleges megbízással küldött, hogy meggyőződjem róla, vájjon alkalmas vagv-e népe vezetésére. Első benyomásom tehát az, hogy Jadbenotho jól választott, amikor királyi lelket fuvalt az anyád keblén szopó csecsemő testébe. A kijelentés még jobban meglepte a megilletődött gyülekezetét. Most már legalább tudták, hogyan keletkeznek a királyok! Ugylátszik, Jadbenotho már akkor szokott dönteni e kérdésben, amikor a jelölt még csak ölbéli csecsemő! Csodálatos! És ez az isteni lény, aki itt áll előttük, mindezt tudja! Ha volt is eddig kételkedő kötők, annak a hite is visszatért, mert most már nyilvánvalóvá vált. hogy csakugyan az isten fia áll előttük. (Folytatjuk,)
