Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-20 / 189. szám
J TAXA POSTAIBA PLĂTITA \ NUMERAR No. 141.163/1919. ARA 3 LEJ BHrSLT-aSMSZrau. —T—• aiaacw« *““1 ««»»»»»* nrnWBt» -- ÍK Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj. Str. I. F:ókkiadóhivatal és könyvosztály: tzim. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj luuumisae^eism^^sBsmBaesín^sszrssssstssaí^sasaísss: LVî. ÉVFOLYAM, 18 9. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS KEDD Előfizetési írak: havont* 70. negyedévre ara, félémre 12a, rveat* í<c lej. — Magyarországra: negyedévre ia, félévre as. évtní® pengő A többi külföldi államokba csak a porróküidabőiectei rdbk, 1 9 3 5 AUGUSZTUS 2 0. uwBmmumauwtBnBBumaamt „KüssöbSn âll ms afrikaiháború“. — fconferencfa olyan meg, mintha guSaüiés érié volna. — Eden és már el Is Párlsbél. — Óriási megdöbbenés fogadta 3 szakítást. «■ Utolsó reménysugár: a diplomázta! tárgyalások tovább folynak 1-^vaS séiiafl^a monJia: „Nagyon kemény feladat a áo’váklM tárgyalás“ A kocka el van vetve. A háromhatalmi értekezlet vasárnap késő délután föloszlott és a delegációk elhagyták Parist. Az első pillanatban az volt az általános fölfogás, hogy immár a feketeingesek és a feketék háborúja elkerülhetetlen. Egy tegnap este érkezett távirat igy festi Páris hangulatát: Beavatottak szerint küszöbön áll az afrikai háború. A konferencia oly gyorsan hait meg, mintha gutaütés érte ’0,r~‘i. óriás! a megdöbbenés. Az éjjeli órákban a francia félhivatalos vélemények siettek, hogy lecsillapítsák a szörnyű izgalmat és még egy kis rést hagyjanak a reménységnek. Kijelentették, hogy a konferencia kudarca csak egy állomás volt a viszály történetében, de még nem befejezése a békés1 erőfeszítéseknek. A szakítás nem végleges, „valószínűleg folytatják a diplomáciai megbeszéléseket“. Az éjszaka folyamán és ma reggel — a világsajtót sem véve ki — a kissé megenyhült hangulatban az a hir is elterjedt, hogy Eden és Laval Rómába utazik, hogy Mussolinit, akinek határtalan következetessége a válság ezt a tetözés felé száguldozását okozta, megpuhstsák. A tegnap drámai eseményeiről és annak előzményeiről következő távirataink érkeztek: Drámai ifSEmitség PARIS. (Az Ellenzék távirata.) Az olasz kormányhoz Rómába eljuttatott javaslatokra reggel végre megérkezett a római válasz. Tiz órakor Aloisi a Quai D‘Orsay-ra hajtatott és Lavallal két órás megbeszélést folytatott. Délben Eden látogatását fogadta. Délután húromra kitűzték a tárgyalások folytatását. A külügyminisztérium környékén nagy közönség nyüzsgőit, különösen az újságírók voltak nagy számban. Ezeket fél kettőkor beengedték a külügyminisztériumba, ahol Laval nyomott hangon rövid tájékoztatót mondott: A tárgyalások Igen nehezek. A ma délelőtti megbeszélések sem oszlatták el a tegnapi borús hangulatot. Aloisi ma délelőtt közölt válasza nem volt felelet. Eden pénteken felállított formulájára, amely a Népszövetség keretében óhajtja a teljes megoldást és pontosan meg akarja állapítani, meddig terjednek azok a politikai biztosítékok, amelyet Olaszország vár Abesszíniától, bogy cserében elfogadjon egy békés megoldást. Délután fél háromkor összegyűltek a delegációk a külügyminisztérium óraterméhez vezető szalonban és pont háromkor Laval, Eden és Aloisi visszavonultak az óraterembe. A palotában és az utcán óriási feszültségben várták a közléseket, mindenki érezte, hogy a súlyos válság egy végzetes pillanata következett el. Délután öt óra volt, amikor a három főmegbizott kilépett az órateremből. Arcukról mindent leolvashattak. Hivatalos közlemény a sikertelenségről Laval kijelentette, hogy a tárgyalások félbeszakadtak és este 8 órakor hivatalos közleményt ad a sajtónak. Pár pillanat múlva már a világ minden tájéka felé közölték a lesújtó hirt és azt a jelentést is, hogy minden valószínűség szerint Eden és Aloisi a hivatalos közlés kiadását meg sem várják és hazautaznak, hogy személyes kapcsolataikat minél gyorsabban felvegyék kormányaikkal. Este 8 órakor Laval közölte a hivatalos közleményt a sajtóval, amely csak annyit fejezett ki, hogy már szombat délután minden igyekezet meghiúsult, mert nem tudtak megfelelő tárgyalási alapot találni az olasz—abesszin viszály békés fölszámolására. A fennálló nehézségek miatt Így szükségessé vált a háromhatalmi tanácskozás félbeszakítása. Diplomáciai utón azonban tovább folytatják az eszmecserét. Az újságíróknak az volt a véleményük, hogy eszerint nem lehet pontosan tudni, micsoda közvetlen okok borították föl a tárgyalást. Laval a sajtó sürgető kérésére csak annyit jegyzett meg sóhajtva: Nagyon kemény feladat lesz ez a további tárgyalás. Utolsó reménysugár PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) A sajtó futólag még megjegyzi, hogy Eden és Aloisi mielőtt hazautaztak volna, még egyszer találkoztak Lavallal. Hivatalos körök szerint remélik, hogy a háromhatalmi értekezlet helyére lépő diplomáciai tárgyalások szeptember 4-ig, a Népszövetség tanácsülésének összeültéig eredménnyel fognak járni, mert mindenki fél a háborútól. A kudarc oka, hogy Olaszország nem adott pontos választ, ami azt jelentette, hogy Róma Abesszínia egész területét akarja teljes jogkörrel ezt a népszövetségi alapokmány értelmében mégsem lehet békés eszközökkel követelni a négustól. Franciaország azonban még ily körülmények között sem fogja elhagyni régi barátjait, Olaszországot és Angliát, akikkel együtt küzd a békéért. A sajtó ezt a gúnyos hangját jó jelnek minősitik. Olaszország háborúra készül RÓMA. (Az Ellenzék távirata.) Politikai körökben azt hiszik, hogy a háromhatalmi értekezlet elhalasztása következtében Anglia nem lesz már annyira engesztelhetetlen, mint amilyen a tárgyalások folyamán volt és el fog jönai az a nap is, amikor Laval közvetítő tárgyalásai sikerre! fognak járni. Mussolini a párisi fordulat tudatában minden eddiginél harciasabb beszédet intézett tegnap délután Iserniában, ahol a toscaniai feketeingeseket búcsúztatta el. A háború mindenkép fenyeget — mondotta — de bízom bennetek, hogy meg fogjátok mutatni a világnak Róma nagyságát és hatalmát Olaszországban ma reggeli lapok jelentése szerint a párisi események hatása alatt nagy a hangulat, amit fokoznak a csapatszállitá- sok és a hadgyakorlatok hírei. Nápoly kikötőjéből tegnap az óriás Leonardo da Vinci hajó futott ki csapatokkal, majd a Gijon hadianyaggal. Mintegy 50 ezer ember tüntetett a kikötőben. A hét folyamán megkezdődnek Észak-Olaszországban Bergamo és Bolzaao környékén, valamint Friaulban, 'Dél-Olaszországban pedig Bari és Nápoly között a kivételesen nagyszabású hadgyakorlatok. Előzmények PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) A sajtó igy foglalja össze a nagy válság előzményeit: Al*oisit a háromhatalmi értekezlet tanácskozásai után Laval mégegyszer meghallgatta és hosszú tárgyalás után kiadták az első emlékezetes közleményt a sajtó számara: „Laval, Eden és Aloisi összeültek Párisban, hogy megállapítsák, melyik az az ut, amely az olasz—aibesszin viszály békés megoldásához vezet. Ezt még nem találták meg, ezért szombaton folytatják tárgyalásukat s addig távirati utón érintkeznek a három hatalom fö- tényezőivel. Szombat délelőtt, majd délután is a konferenciát újból elhalasztották. Szombat délután a párisi sajtó már baljóslatuan Ítélte meg a helyzetet. A részletes olasz utasítás késése rossz jel volt. Mikor pedig a háromhatalmi tanácskozás szombaton este sem folytatódott, a közvélemény megállapította, hogy a megegyezés messzebb van, mint az értekezlet kezdetén. Kiszivárgott hírek szerint Olaszország követelte, hogy általános kívánságait Anglia és Franciaország eleve elfogadják és hogy csak azután részletezzék a megállapodást. Ezt nemcsak Eden, de Laval is visszautasította. A francia—angol álláspont elfogadása — írják a vasárnap reggeli párisi lapok — Olaszország terjeszkedési terveit a Népszövetség keretébe kívánta szorítani. Az Echo de Paris már nem titkolta, hogy a konferencia ügye rosszul áll s a Matin leszögezte, hogy senkinek sincs többé joga a derűlátásra: a megbeszélések leküzdhetetlen akadályok előtt torpantak meg, de mint a: egyik kiküldött mosolyogva megjegyezte: ,,remélni mindig lehet“. A Journal1 és az Oeuvre egyedül képvisel némi reménységet, hogy mindaz, ami történt, csak taktika és Mussolini végeredményben nagyon meggondolja a dolgot, mielőtt egy veszedelmes formulát akarna elfogadtatni. A félhivatalos Petit Párisién szerint nincs sok ok a szélső aggodalomra, mert gyakran kerülnek ilyen helyzetbe a nemzetközi tárgyalások s ha addig nem. szeptember 3-ra, A-re virradó éjszaka még minden rendbejöhet. Csak türelemre van szükség, viszont a türelem soha sem lehel hosszú, ha a béke megmentéséről van szó. Azután következtek el az óriási izgalmat keltő vasárnapi események. Uira MwIlBtkosik a néwus LONDON. (Az Ellenzék távirata.) A Sunday Chronicle abessziniai tudósilója a következőképen számol be az addis abebai hangulatról. A négus kijelentette: — Mi öriilnk Anglia támogatásának és barátságának. Hiszem, hogy Anglia továbbra is az abesszdn nemzet mellett fog állani, amelynek nincs más kívánsága, minthogy szabadon és békében élhessen. Semmi esetre sem fogadjuk el az olasz protektorátust. A háború talán kikerülhető, mert Franciaország is barátságos erőfeszítéseket tesz s a Népszövetségnek meg van a joga és lehetősége, hogy Olaszországot eltérítse a hódítási szándéktól. Hiszem, hogy a Népszövetség háború esetén is élni fog ezzel a jogával. LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Abesz- sziniáb-n a császár óhaja értelmében tegnap mindenütt istentiszteletek, könyörgések voltak a békéért. Addig Abebaban a Kopt-keresztény Szent György székesegyházában a császár egész családjával megjelent az istentiszteleten. A tömeg lelkesen ünnepelte. Az Unióból érkező táviratok szerint az Egyesült- Államok legtöbb városában felekezeti különb g nélkül könyörögtek a templomokban a békéért. S $B ff p ß S3 SS If ß m ß ^ ja ff ® ja r ß skßtiGlGnus ért véíic -nrtGlGn ér iekasiaS
