Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-18 / 188. szám
8 ELLENZftK nyomva u \.vki<*iiybe, vagy a/ ágy alá, de miadcNr'Vite holtan. hehc\esc biztos tényeken alapszik: i. RóI «$'> '•.'dl ' elvriuruhiban ment c. 2. M 'időn holmija a szobiban van, szökés ese- n egv s'tiálszckeict csak őzre vettek volna, aÍ önben is semmi értelme nem lett volna n ■ kentek., a felmondási tervről nem tudott, há/.bérrel nem tat 10/ott. Éjjelente nem a szik Szabón é, de Bözsi és Manci som nagyon. Bözsire különben haratsz nak nagyon, minek juttatta eszükbe ezt dolgot. Szabóné annyira van, hogy u te- pertöspiv. acsu sem ízlik, mert állandóan hullasz/got vél erezni a ház tájékain és ügyeli — ott meglő: dúló embereket, hogy nem-e tesznek erre megjegyzést. Csináljunk va amit — nyöszörög lányainak. Csináljon valamit a mama — nyöszörögnek vissza a lányok. — Rendőrség? — Ez kötelességünk lett volna az. első héten — mondja Manci —, még minket büntetnek meg. Hiszen a gyilkos azóta messze jár... Megjelenik az újságíró A gyilkost szerencsére látta Szegfüné fia és .e is tudná Írni, ha rákerülne a sor. Végre Manci kitalál valami okosat. Van neki egy ifjú újságíró ismerőse, a Gyuri, akit úgyis mint tangókirályné, úgyis mint ping-pong-bajnoknő, régen ismer nagyon. Ez a Gyuri az Esti Hírlap című kraj- cáros napilap munkatársa, rendőri riportere és párisi, londoni, newyorki, buenosayresi és sanfranciscoi tudósítója. Ugyanis Gyuri francia-angolszakos az egyetemen és mint ilyen nagyszerű cikkeket tud kiszedni francia és angol lapokból, (amit egy jómódú barátja bocsát rendelkezésére) egészen rendkívüli, szigorúan copyrightolt cikkeket, de Gyuri nem ijed meg a copyrigjhtől, meg az olyan megjegyzésektől, hogy: „fordítás és utánnyomás még kivonatosan is tilos“, mert nagyon jól! tudja, hogy az Esti Híreket nem olvassa a Daily Telegraph szerkesztője. Ezeknek a cikkeknek feltűnő címe alá aztán azt íratja az Esti Hirek szerkesztője, Párás, (az Esti Hirek saját tudósítójától1). A saját tudósító óriási lelkesedéssel értesül a Rózsika-esetről1. Egy szombaton este találkoznak Mancival a ping-pong kubban és Gyuri szertartásosan mondja: — Holnap délelőtt kiszállunk a helyszínre . .. Mire Manci hálásan és kacéran mosolyog. A helyszínen való kiszál' ás szószerint megtörténik másnap, mégpedig úgy, hogy Gyuri őrült pöfögések között megérkezik a százkettes számú ház elé, jómódú barátja motor- biciklijén, jómódú barátjával együtt. A két fiun kockás térdnadrág van, lábszárvédő, autószemüveg és szemrehuzott detektives sportsapka. Snájdig-en bemutatkoznak az izgatott és félájult Szabónénak és Bözsinek. És mikor Szabóné drukkolva kérdezi, Hogy nem-e tesz. baj ebbőmert magánlaksértés és izé, Gyuri kimondhatatlan fölénnyel válaszolja: — Ugyan nagyságos asszonyom! Nekem, mint rendőri riporternek egyenesen kötelességem beleavatkozni az ügybe. Erre előveszi és megcsörgeti az álkul- csait. Majd határozott léptekkel megy Rózsika ajtajáig. Meggondolja magát, percekig ögyeleg az udvaron, hosszú orrával szimatolva, mint egy vizslafiók. És miután nem talál semmi gyanúsat, sorra próbálgatja az álkulcsait. Már a negyedik nagyszerűen bele- taiái1 a zárba. A térde kicsit összerezzen Gyurinak, mikor lassan kinyitja az ajtót. A jómódú barát a válla felett kukucskál befelé izgatottan. Pár másodpercnyi csönd után felharsan a fiú hangja. — Tessék csak idejönni! Nincs itt semmi a világon. Csalódott a hang, majdnem szomorú. — Jelzem kár. Nagyszerű riportot Írtam volna. — Talán a szekrényben esz — rebegi Szabóné. Már a szobában vannak. Gyuri a hüvelykés mutatóujjával lódítja a szekrény félig nyitott ajtaját a sarkából. Harisnyák, két világos ruha és egy árva, csipkés kombiné van a szekrényben. De árva itt minden. Az ágy ve tétlen, a paplan a föMrc csúszva. Vizeskancsó, egy asztalkán púder és rúzs-nyomok, arcképek, ismeretlen fiuké és ismert filmsztároké. Borzasztó rendetlenség, félharisnya, repedt tükör, használt inosdóviz és rettentő, bennrekedt, elhasznált levegő. vával , jellemző egy ilyen hogyhayjaknak a szobája és a szemével rátapad « kevés és szegényes női holmira. És altkor meglát valamit, amitől' borzasztóan etltfocsarodik a szive. Az. ágy melletti asztalon egy kölnivi- zrs iivrg és Marlene Dietrich képe között ott fekszik egy olcsó, szinesboritéku detektiv- regóny és a cime ez: A szőke áldozat. Gyuri tudja, hogy Rózsika szőke és tudja, hogy mit jelentene az, milyen hatást és sikert, ha ilyesmit Írhatna u lapban: És a szerencsédén fiatal nő ágya mellett megkezdett regény és a riporter kezében megreszket a toll, mikor a címre esik a tekintete. A szőke áldozat című müvet olvasta Kovács Rózsi, a meggyilkolt szőke áldozat, mintha csak megérezte volna csodálatosképpen szörnyű sorsát. Megdöbbenve áll' meg az emberi ész a fátum ilyen játékán a valóság és a véletlen ilyen rendkívüli összetalálkozásán . . . Dehát Gyurinak nincs ilyen szerencséje, s igy csak ezt írja az aznapi esti számban, a rendőri rovatban: „E tűnt a szép modell. K. Rózsika, agy feltűnően szép és keresett modell eltűnt lakásáról. Két hete látták móljára hajnalban egy fiatalemberrel és mivel homijât a lakásában hagyta ez az eltűnés felette gyanús. A háziak bűnténytől1 tartanak. A rendőrség bevezette J nyomozást a titokzatos ügyben .. Rózsika előkerül Persze rendőrségi nyomozás nincs, de a hirt átveszi egy nagyobb lap és végül egv fővárosi lap is. De nincs mégsem szenzáció, mert egy délután megje enik az eltűnt modell, igen sápadtan és gyürütten, de nagy- nagy boldogsággal a szemében. Mosolyogva Mmauwi válaszol a sok kérdezősködésre. — Úgy volt kérem, hogy Reschner ur hajnalban feldöngetett, hogy « mester nagyon rosszul van és látni kiván. Rohanum hozzá, még viasza fordultam, mert 'eszembe jutott, hogy van egy kitűnő mindenre jó szerem odahaza. Nagyon beteg volt a mester, éjjel- nappal ápoltam, le sem hunytam sokszor a szemem, éjjeleken raktam rá a vizesborogatást, jeget, tüdőgyulladás tetszik tudni, aztán melilhártya, borzasztó volt. De ment hála Istennek rendisen van és . .. És nagyon boldogan teszi hozzá: — És a jövő héten megesküszünk kérem szépen és ne tessék haragudni, hogy annyi alkalmatlanságot okoztam . . . Bocsánatkérőcn, szelidcn tűnik el az ajtó mögött. Szabóné elképedve néz. utána. Ha meghalt volna, megbocsátotta volna neki az összes fiukat. De, hogy férjhezmegy! Hamarabb, mint Manci és mint Bözsi és egy festőművészhez! — Látod mama — jegyzi meg Manci re- zignáltan —, ma csak az ilyen .ányokat veszik feleségül ... De azért este a nagy vacsora utáni beszélgetésnél megegyeznek abban, hogy mégsem volt rossz lány Rózsika. Csak elhagyott volt és lusta természet és nem tehet róla, akinek i'yen a vére. De azért milyen boldog most Istenem, Hogy férjhezmegy, mert nincs a világon olyan közismert urinő, akinek ne az lienne a célja: férj és otthon és nyugodt élet és gyerekek körülötte, legalábbis az olyan szelidarcu, közismert ürmöknek, mint Ró- zsikának. Marton Lili. mm Abesszínia egy francia tudás tükrében P^rOBenm&ci áztatott ronáuo^Da öiirlíoSfáh £$ urálijára ßurcotfää a sserem^ílen eiiféüeüeí. — A iafoü hözösli Hátfala âicsoportosifâsa kftvätäezih? GENF. (Az Ellenzék svájci tudósítójától.) Az abessziniai problémával kapcsolatosan felmerült temérdek véleményből és megoldási lehetőségből nemrégiben egy fiatal francia tudós egyéni hangja csendült ki. Amit mond, a mai helyzetben — „merő luxus“. Nem is fogja senkisem tekintetbe venni szempont- jait. Amikor politikai érdekek, gyarmati hatalom, ki nem aknázott, gazdag területek stratégiai támpontok forognak kockán, ki hallgatna egy ethnografusra, aki azon sajnálkozik, hogy a kultúra és a haladás nevében megbolygatnak egy darab múltat, a bibliai időknek egy csudálatos épségben megmaradt eleven emlékét. — Van nekünk — írja Marcel Griau'c — állati és madár védelmi egyesületünk, állami szervünk a műemlékek és a szép tájak megőrzésére és épségben tartására . . . Múzeumokat rendezünk be a legképtelenebb gyűjtemények számára .. . Megsiratjuk az utolsó bivalyt.. . Lelkesedünk Tut-Ank-Amon bútoraiért és általában a műk minden emlékéért. Egy teljesíthetetlen álmunk van: — kirándulni, legyőzni az időt, visszafele menni az időben. De egyetlen egyszer, mikor alkalmunk lenne Salamon király korában élni, akkor ezt a lehetőséget szétromboljuk, tönkretesszük az ezeréves berendezéseket és szokásokat, amelyek egész kivételes szerencse folytán Plinius óta mitsem, vagy alig változva reánk maradtak. Ez egy szakember értékelése. A tudósé, a művészé. De Marcd Griaule a politikai szempontokat is tekintetbe veszi és az olasz érdekeket is méltányolja. Tudja, — repülőtiszt volt a világháborúban — mit jelent a modern harcászati technika és mit fejlődött a haditudomány 1918 óta, Olaszország kclbnizáló képességét Eritreaban tanulta megbecsülni, ezt a vidéket tartja a legszebb afrikai gyarmatnak, ahol minden oly pontosan működik, mint egy finom óraszerkezet. Három évet töltött Abesszíniában, ismeri a népet és az országot. Mi vár az európai emberre? Az igazi ellenséget a természetben látja, a sárgalázban a mélyebben fekvő vidékeken és ha azt még le is lehet gyűrni kininnel, az európai ember rendetlen szívverése ellen. Kétezer méternyire és még magasabban a tenger színe felett, inég nem talált fefi szert a tudomány! Az európai már az addis-abebai utcákon is nehezen kapaszkodik, mig a mezítlábas benszülött kilométereket szalad az ország sziklás belsejében és a kiszáradt folyómedreken keresztül. Mászik, mint a majom és kitartóbb az öszvérnél. Sem a hiénák nem zavarják, sem a sakálbk, sem a hullák és a gyilkos füvek szaga. A mérges legyek és a sáskák hadától nem irtózik. A gonosz-szellemek, a sötétség, a vizek, a hegyek szellemei ellen százféle mágikus átkot, szitkozódást, fenyegetést és megvesztegetési módot ismer. A szárazságot éppen úgy állja, mint a féléves esőt, amely házat és kunyhót elmos és a fákat kidönti. Vallása 150 böjtnapot ir elő egy évben és meg sem érzi, ha nem eszik. A lét és a nemlét nem probléma előtte, amíg szánt, verekszik és káromkodik. A halállal az ellenfelét fenyegeti és a nyomorékot csúfolja, a magáéra azonban nem gondol. Gyerekkora óta puskát hord a vállán és ha egy társa a sziklán megcsúszik és a mélybe zuhan, utána lő, mert a lőpor szaga kellemes a szellemeknek, mig a baleseteket nem szeretik. A félelem ellen is legbiztosabb szer a lövöldözés, a démonok akkor zavartan tovább repülnek a bozótban és ha az sem használna, egy ki- tekertnyaku kakas, vagy egy megskalpolt madár segítségévéi sokféle előnyt biztosi that még a maga részére. A császár és alattvalói A félelem csak természetfeletti, titokzatos erőknek szól, nem olyan mindennapi eseménynek, mint a háború. Háború csaknem mindig van. Nem szabályos, a Népszövetség alapokmányának 15. szakasza szerint megengedett törvényes háború, hanem összetűzések a szomszédos törzsekkel. Ha rossz volt a termés: — éhségből és elégedetlen ségbol. Ha meg bő volt: — akkor jóllakottságból és harci kedvből. A szociális I rend az országban jórészt attól függ, hogy mennyi gabona van a csűrökben. A császár és a hencegek csürjei fontosak és fontos az adóbeszedés és a vámok, ha egyik herceg birodalmából a másikba megy át va-, laki. Fontosak az idegenek adományai. Adót, l vámot és adományt a hercegek maguk vesz/ • 3 5 n u g 11» r 11/ « / H. nck át s lu számba kell vermi, kavícokk rakják ki az <közegeket maguk elé. A hercegek a háború &. u munka, j köz terhek és az igazsE/./olgiitatis 'ry [!',■,b ur.- .] Ok állnak elsőnek az eke nw'lé, ha kezdőd; a mezei munka és ők hagyják ott elsőnek földet, ha a császár, vagy a maguk meggon dolása liadbaízólitja őket. Igazságot a * alatt szolgáltatnak, meghallgatják 2 panav/ és itéiietet hirdetnek. Olykor tüzhalált rer, délnek «J. Az elítéltet petróleumba mártott rongyokb; burkolják és máglyára hurcolják, de a tii zct nem élesztik, hogy lelietőlcg soká tartson a látványosság. Haile Sclassié császár állítólag egy heten nyolc-tiz embert is kénytelen halálra itclni tisztán a hagyomány kedvéért. A hagyományhoz tartoznak a hercegi lakomák is, amikor a vendégeknek kardpengével adagolják a nyers húst, savanyú, keletien tésztanem üt, avas vajat és j a legnagyobb megtiszteltetés jeléül irgalmatlanul megsózott italt szolgálnak fel. A herceg maga állványra felállított ágyról nézi a lakomát, hogy jobban áttekinthesse a vendégeket és a démonokat. S miközben a későn érkezőket a szolgák egy-egy jókora lándzsadöf essél tessékelik a helyükre, ugyanakkor pontosan megkérdik, hogy birkát vagy marhát akarnak-e enni, mert nem lehet tudni, hogy mi yen szellem tartja őket megszállva és a szellemeket nem jó felbőszíteni. A jövő tudománya Marcel Griaule azért emlékezik meg ilyen részletesen a démonokról és a gonosz szeLe- mekről, mert éppen az ő kedvükért ment Abesszíniába. Első tudományos cxpediciójának, melyről a könyve „Les flambeurs d'hontmes“ szól, más célja sem volt, mint a benszülöttek vallását, babonáit, varázslatait, a sok százéves, felemás hagyományokat tanulmányozni. Kutatása bőséges eredménnyel járt. Amit Abesszínia szemére vetnek, hogy nincs belső politikai egysége és a népessége számlálhatatlan, egymással folyton harcban álló törzsre bomlik, az az ethnografusnak megannyi becses leletet jelentett. Ahány törzs, annyiféle szokás, vallás, virázsige és házi szent. De bármi legyen is a szentek neve, a legsajátosabb összefüggésekben említik őket, amint Isten segítségét is a legembertelenebb vállalkozásokhoz kikérik. Az ősember ösztönei keresztény kifejezésekbe öltöztetve — alapjában nem is olyan idegenszerü jelenség. Az ethnografiai emlékek erkölcsi értékéből persze téves lenne aktuális következtetéseket levonni. Marcel Griaule újabban ugyan politikai vonatkozású cikkeket is irt Abesszíniáról, de amikor a könyve megjelent, akkor még Abesszínia nem is álmodott orról, hogy valaha a történelem eszközévé, Európa próbakövévé, talán a fajok közötti hatalommegosztás átcsoportosulásának távoli kezdeményezőjévé lesz. A szerző maga pedig csak kötelességet akart leróni a nagy közönséggel szemben, amiért tudományos kutatásait lehetővé tette, hiszen már másodízben 27 különféle amerikai és francia tudományos szervezet megbízásabóí ment Afrikába azzal, hogy az ethnográíia mindennél el-evenebb tudományát laikusok részére is hozzáférhetővé tegye. Ez tökéletesen sikerült is. A vad, zsibongó, káromkodó, csupán a fizikai valóságnak élő, de ezerféle sejtelemtől nyugtalanított népet végre megismertük. Székük Ágnes Modern, compieít ITGEÜBERI csaknem uj állapot- ban,nagyon jutányos ALKALMI ÁRON betegség miatt, sürgősen ELÂD Ól Bővebbet az Orvosi Szemle szerkesztőségében, délután 4 ^ és 6 óra között. — I (Slrada Iorga 21.) A legnemesebb erdélyi hagyozzaayé képviseli és szolgálta sts Eileazált*
