Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-10 / 154. szám
6 fíllIJBN I ÉK mumammmBUBmm 1 9 3 & I ii 11 ii M I $. Ei (szségmegóvas rekesztornávai A Mvm orvo>,-gvesitlct ogvuk utolsó ülésén cikk. o. dck'ődést ke ura több púpos beteg bcinui.u t-a. wk.ik.tu’ egy újfajta kezeié« mód téavreun bevall, Szívgyengcség következtébe súlyos kuK,oj zavarok ic>lö<lick ki : .Kuk, a-uci\.\K ».’iveid ütő szerekkel egyálm '•u:i .ic. -.1 vötök leküzdhetők. A Röntgen - v.:: .'gálát cp s/ivet mutatott, valamint azt is, liogy a nje ’.kas alakváltozása a sav mozgásait «-maurele irányban nem akadályozta. Nagy nvértekben csők konc azonban a légző- rac'.uik ereje. Tudva azt, hogy a légzés cré- iyes . mscn’.atxSö a savmüködésnek, rendszeres 6;.'ési gyű koriatokat végeztettek velük, pedig hasi légzéssel, ant.u nem korlátozott a ioekikas idoantalanságja. A j eredmények bámulatosak voltak. Minden belsőleg szedett gyógyszer nélkül is ja- vu< rak a keringési viszonyok, a lábduzzana- tok visszafejlődtek és a munka képesség bej ereibe. Kettő közülük is csak azért nem ident meg a bemutatón, mert éppen akkor „túlórázott“. A légzési mozgásoknak kihatását a szívműködésre és az általános testviszonyokra már régóta ismerik, de — eltekintve egyes kuruzslóktóakik minden lehető és lehetetlen betegséget akarnának légzési gyakorlatokkal ckünteem — rendszeres alkalmazásukkal csak újabban foglalkoznak. Ennek az iránynak egyik lekes elohar- cosa L. Rocmheld, egy német szanatórium főorvosa. Neki feltűnt, hogy több, szívbaj rmant bakiftiött beteg semmiféle szivmegbe- tegedésben nem szenvedett, hanem fennállóét náluk egy különleges tünetcsoport, amely«; azóta az ő tiszteletére Roemhéd- téle gasztnokardinális kompleium-nak neveztek eL Olykor elég súlyos panaszokkal jár: szívdobogás, szabálytalan éiflöikés, nehéz légzés, ájulásig is fokozódható rosszullét, stb. Mindez szívbajra hívja fid a gyaímit, a szív maga azonban szervileg teljesen egészséges. A működési zavarok onnét erednek, hogy szomszédos szervek nyomása következtében a szív kisebb-nagyobb mértékben kitolult rendes he’yz«ébol és — fé.sőrészén rögzítve lévén — mgamódra csaknem vízszintes fekvésbe kerül. I er,kellemetlenebb szomszéd e tekintetben a gyomor, gyorsan változó cs — főleg bő lukonva után hirtelen növekvő tartalmá- vui. 1 iasonlóké.ppen hat azonban a vastagbél felfúvódása is, főképpen akkor, ha rendellenes bél beidegzés esetén az. alsóbb részletek görcsös összehúzódása a tartalomnak szabad továbbvitelét akadályozza. Minden folyamat, amely a has térim éjét növeli, fdvzo- ritja a rekeszizmot s ezáltal megváltoztatja a rajta nyugvó szívnek függőleges helyzetét. A baj leküzdésére kerülendő elsősorban mindaz, ami a has térfogatát megnagyobbítja. Tehát: szénsavas italok, puffasztó ételek, rgyüJtébcn való nagyobb tömegű ripfelvétel. Inkább többször együnk napjában, de keveset egyszerre, még; pedig lassan, nyugodtan, evésközben lehetőleg nem beszélve, mert ez a káros, úgynevezett ,,lcvegőnyelcs“-re adhat alkalmat. Leghatásosabb óvósz.ernek azonban ajánlja Rocmheld a rendszeres ég- zési gyakorlatokat, még pedig főleg hasi légzéssel, amit a legtöbb ember rendszerint elhanyagol. A gyakorlatokhoz legmegfelelőbb helyzet a hátontckvés, mert ilyenkor — a Röntgenernyő tanúsága szerint — legszabadabbak a rekeszizom mozgásai. A cél pedig éppen az, hogy ezt a ha ranga lakú izmot felváltva a lehető legmélyebb helyzetéből a lehető legmagasabbra lendítsük. Előbbi úgy sikerül, ha a has e ődomboritásával minél mélyebben be- légzünk, utóbbi pedig, ha minden levegőt kibocsátunk a has erélyes behuzódásával. Reggel, este 15—20 ily mély légzés végzendő, kellő begyakorlás után napközben, áí.’ó vagy ülő helyzetben is alkalmazhatók. Egészséges embereknek is egészségmegóvás céljából melegen ajánlja ezeket a gy a korátokat, mert kitűnő hatással vannak mind a mellkasi, mind a hasi szervekre. Bizonyára akad, aki erre azt mondja: — Mirevaló ehhez külön gyakorlat? Első kiáltástól utcrsó lehelletig éjjel-nappal szakadatlanul1 lélegzenek az emberek és teszik azt ősidők óta, tehát éppen eléggé lehetnek begyakorolva. — Csakhogy nem egészen úgy áll a dolog. Nagy kÜönbség, ha a szobát csak éppen, ott takarítják, „ahol a pap>ok táncolnak", vagy pedig — akárcsak egyszer ;v>K'KK';;íAT;;tt R E G E N Y ' ALI lkai AlkuikS£ kT£53EB£2LiS:-2SEaSS3i I 4. KÖZLEMÉNY Péter bement az apja szobájába. Hajdan a gyerekkorában félénk tisztelettel '.épre át itt a küszöböt. Mert a szobában minden az édesanyjára emlékeztette. Az ablakkal szemben, a faion ott volt az édesanyja képié, nefelejts szeme, derűs mosolya, világos-szőke dús haja még ozon primitiv, naiv, kézzel festett képen is finoman és kedvesein hatott. Az üvegszekrényben p>edig ott á loct az anyja gyerekkori bábuja, amely« még ő öltöztetett föl halvány kékbe és rózsaszínbe, álla alatt széles masniban megkötött bébé-kalappal. Ott feküdt egy kis csontlegyező, rajta egy név: Stróman István. Azután egy elszáradt iboya- bokréta, egy csontfedelü, rézkapcsos imakönyv és kifakuk bársonytokban egy keskeny, arany karikagyűrű, a tisztességnek és boldogságnak a szimbóluma. — Nem szeretem a dolgodat, fiam, — mondotta Stromm István. — Nagyon búnak ereszted a fejed«. Itt volna már az ideje, hogy megembereld magad. Elhallgatott. És hallgatott Pét« is. Kisvártatva újra megszólalt az örg: — Tudom, hogy még nagyon uj a seb, amit a sziveden ütöttek. Tudom én azt, hogyan van az efféle. Nyitott szemmel jártam az élet«, láttam eleget. És nem tudlak nagyon sajnálni, fiam. Mert szakasztott igy volt boldogult barátom, Pvős« Bódog is. Én mentem az asszonyáért, mert már ő is halni akart. Én hoztam el neki Pestről. Jött az asszony velem, félig ka cárságból, félig; kíváncsiságból. Jött. És most visszament. I «hagyta ezt a várost, eltűnt ... ki tudja, hol sir a veánya után? M«t ezt az egy« szerette. Leikéből ielkedczett. A véréből való vér volt. Péter türelmetlen mozdulatot tett a kezével. — Csak hallgass meg békévé1', fiam, — fűzte tovább a szót Stromm István. — Eí kell, hogy mindezeket mondjam neked. Mert tudod, én is majdnem úgy jártam, ahogy te. Én as szenvedtem annyit, minx te, ha nem többet. Szerettem a Rőser Bódog asszonyát. Péter fölnézett. Mintha villám sújtotta volna meg. Az apja nyugodtan nézett a szemébe. — Úgy van, szerettem. A legjobb barátom feleségét. Már amikor eljött véem, akkor is azt mondta, csak az én kedvemért megy Bódoghoz feleségül. És hozzáment. Szép ruhákban járt, fiatal volt, ragyogó, én meg fiatal legény voltam és tavasz volt . .. Péter felnyögött: — Apám! Az öreg Stromm nyugodtan beszélt tovább: — Ne gondo1 j egy percig sem hitványságra, édes fiam. Rőser Bódog a legjobb barátom volt és én mindig fölemelt fővel néztem a szemébe. Ha én valaha tudtam volna, hogy ez az érzés támad bennem, már a csirájában elfojtom. De leh« is az ilyet. Magától támad, föl'obog és az egész szív egyszerre lángba borul tőle. Péter némán bólintott a fejével. — Úgy ám, fiam. Magam sem tudom, hogy mi történt. Csak egyszer lenn a kerti utón a könnyeit, a forró könnyeit éreztem az arcomon, aztán ... irt vergődött a keblemen és a csókjait éreztem, — És aztán . ..? — Egy évig át nem léptem a küszöbjük«. Bódog azt hitte, hogy m egbölon dúltam. Hajh, majdnem úgy is volt. Egy év után aztán már átmehettem hozzájuk. Az anyád itt voltt már akkor, mell«tem. — Hát akkor .. .? — Tudom, mit akarsz mondani, fiam. Az anyád volt az én igaz egyetlen 'szerelmem. És az a szenvedély, ami a másikhoz kötött? Olyan volt, mint mikor egy csodálatos, idegen virág illata ejt kábulatba s azután elérkezünk a pünkösdi rózsához, a mi virágunkhoz . . . értesz engem? Az a másik asszony megbokmditott, rabul ejtett, szenvedtem miatta . . . szenvedtem még akkor is, amikor anyád a kezembe adta a hófehér kezét.,. • T rum man ■ ii ■ i—m—firi napjában általános, utolsó zugig terjedő tisztogatást végeznek-r. Körülbelül ilyeu a különbség a szokásos, leiül«« légyéi és a tel1*» be- és kilégzés között. A itiélty bclégzés megkönnyíti a viaszeres vér visszaütnlését, 4 hasprésseJ való kilégzés pedig kinyomja akár valami .pongyából a máj és lépben pangó vént. Mindkettő tornáztatja a szivet és aortát, miáltal megóvja azoknak a rugalmasságát és gátolja az cím eszesedéit. Emellett természetes masszázst gyakorol a gyomorra és belekre, serkentvén azoknak működését. Minderre használható a hűséges rekeszizom. Belső szerveinkre közvetlenül semmi befolyásunk nincsen, testünk belsejében ő az egyetlen, amely akaratunknak engedelmeskedik és mi mégis főleg a végtagi/inoanitait »gye.kiz.unk fejleszteni, ót meg parlagon hagyjuk heverni. Pcdsg már Homérosz is megfigyelte a „rekoszrengető kacaj“-nők jó hatását A természet maga 1*. figyelmeztet sóhajtás és ásítás utján a mély clcgzetrvételek fontosságára. Nagyon ajánlatos tehát, lia rendszeresen gyakoroljuk ezt az. elég egyszerű, semmiféle külön eszköz« vagy előz«« tanfolyamért nem igénylő „rcke .zxornát", mert határozottan jó lse)olyassal van az egészség magatartására, az élet meghosszabbítására, a munkaképesség megóvására. Dr. R. L A nők mint feltalálók elmaradnak a férfiak mögött a statisztikában., de azért nem egy értékes cs a közhaszna1 átban bevált találmány fűződik nő nevéhez. A londoni ipari vásáron 134 félti áló szerepe! találmányával, ezek közül csak 12 volt nő. A washingtoni szabadalmi hivatalban külön női osztálly van. Az első nő, aki Amerikában szabadalmaztatta találmányát, Mrs. Mary Ki ear volt, aki olyan eljárást fedezett fel, amellyel a szalmát a selyemmel lehetett ösz- szefonni. A Newyork állambeli Troy városa emlékművet áhított egy feltalálónőnek, Mrs. Hannah Montagunak, aki az ingtől elválasztható gallért találta fel. Ezzel az egyszerű találmánnyal nagy vagyont szerzett és találmányának köszönhető, hogy szülővárosában van a világ egyik legnagyobb gallérgyára. Ugyancsak egy nő tökéletesítette a varrógépet. Elias Howe, a varrógép feltalálója felkérte Miss Elisabeth Kilbourn-t, hogy néhány apró javitás elvégzésén legyen segítségére s a fiatal leány öt'cteinek köszönhette a feltaláló, hogy varrógépét tökéletesíteni tudta. Érdekes, hogy egy nő nevéhez fűződik a világháború egyik nagyjelentőségű haditalá'- mánya is. A találmány egy szellőztetőkészü- iék, amely a lövészárokból el tudta ősz atni a mérges gázokat. A készülék feltalálója Mrs. Hartha Ayrton, az első asszony, akit az angol királyi tudományos társaság tagjává de azért tudtam már akkor is, hogy ez az cn asszonyom, az cn párom, aki talál ezekbe a csendes szobákba, az öreg Stromm-házba, a cseresznyefa-butorok közé, a fehér tüll-rüg- gönyök mögé. Nyugodtan, szelíden mondott igent a kérő szómra, csak körülötte tündök- lött valami szent ragyogás. És ez a sugárzás fénylett az utosó percig .. . áldja meg porát a jóságos Isten! — És a másik asszony? — kérdé kisvártatva Péter. — Az? Gyűlölt minket, fiam. Soha ki nem alvó gyűlölettel. Mikor a lánya elment, talán csak az az egy vigasztalta, hogy teneked talán az cetedbe kerül. — Apám! — Én mondom neked, fiam. Nem emlékezeté, micsoda gyönyörűséggel pusztított el mindent, ami reánk, a mi világunkra emlékeztette? A Rőser-ház testvére volt a Stromm-hâznak . . . hogy eltüntette a föld szinéről. Uj házat, más házat csinált be'öle. És a lányát . . .? Hát nem ő . . .? Hejh, de rá is nehezedett az Úristen keze. Az öreg Stromm elhallgatott és belebámult a tűz világába. Sokáig ültek egymással szemben, szótlanul''. Péter sok mindenre visszaemlékezett. És sok minden világos Lett apja beszéde után, amit azelőtt nem értett. — Hallottad, — mondotta most az apja élénken, — hogy Annuska újra hazamegy. — Annuska? ... De hit az lehetetlen. — Már miért volna lehetetlen? A kötelességét megtette. Ritka, derék leány. Voltaképpen neki köszönheted az életedet. — Úgy van, édesapám. — Hát most elmegy. Unhatja magát ezekben a csöndes szobákban, két ilyen csöndes ember mellett, mint mi vagyunk ... — Az igaz . .. — Az ünnepeket még velünk tölti és aztán elmegy. Péter lehajtotta a fejét. Annuska, hát 6 is elmegy? Minden elpusztul innét, ami kedves? Visszaemlékezett arra, hogyan ápsoita őt ez a kis lány a nagy betegségében. Emlékezett a keze gyöngéd érintésére, a finom fehér kezére... és ekkor váratlanul, atmen« nélkül eszébe jutott az édesapja házassága. Lám, az apja is szenvedett, hatalmába 'kerítette a nagy szenvedély, mely ellen küzdött, szenvedett még akkor is, amidőn hazahozta azt az aranyhala «zenitet, az édesanyját. vá asztottak, elismeréséül aszóknak a kutatásoknak, amelyeket a homok hullámzása okainak felderítése körül végzett. Egy flataJ leány, Sir John Thornycroft leánya, a háború alatt újfajta torpedóhajót készitert, amelyet egy belülről elhelyezett fütőszerke- zetü motor hajtott és óránként harminc csomós sebességgel haladt. Az angol aómi- ralitás az újfajta torpedót kipróbálta és miután jónak találta, nagy mennyiséget rendelt belő e. Egy angol nő találta fel a modern női hajcsattot és egy newyorki fiatal Leánynak, Miss Mangareth Knight-nah az érdeme a papírzacskók előállítási módjának a felfedezése. SzehfiO Gyula: A mai Széchenyi Széchenyi István válogatott müveit rendezte sajtó alá ebben a 480 oldalas könyvben Szekfü Gyula. Az ő művészi keze legal ka masabb arra, hogy Széchenyi írásaiból kerek egész« formáljon, úgy, hogy abból világosan álljon az olvasó előtt mindaz, ami Lényeges Széchenyi csodálatos eszmevilágából. Rövid ideig kap>ható még c hatalmas mü a 125 lej« könyvnapi áron az Ellenzék könyvosztályában, Cluj Piaţa Unirii. Kérje a könyvnapi kiadványok teljes jegyzékét. Felpillantott. A szeme találkozott az apja tekintetével. És mindenki tudta, mire gondol most a másik. Az öreg Stromm a fia fejére tette a kezét. És pátosz nélkül, szinte biblikus egyszerűséggel mondta: — Az Úristen világosítsa meg a szivedet és az elméd« fiam. ... A hó valóban nem olvadt el egészen karácsonyig, csak a tetőkön, ereszek körül, kémények mellett kormozódott be kissé. Az utakon szél« sárga, meg szürke nyomokat vágtak az elhaladó kocsik. Már az újság érzésével sem hatott a sok fehérség, az emberek megszokták, mintha mindig igy lett volna. Szép fehér köntösben, tisztán és vidáman merült a városka az alkonyatba. ... És jött a karácsony este, úgy mint a többi est, a dobsinai hegyek felőli, bi-borszinü hirnökét küldve előre és az tűz«, pirosló szárnyaival mind«it aranyos-vörösbe vont. Az ablakok égtek-lángoltak az alkonyaiban, olyan' volt, mintha egy tündérváré« abákai gyű Ittak volna ki és minden ablakban egy-egy napocska lángolna. De a valódi, a nagy, az igazi, hirtelen, szinte valószínű ti erríii hirttí cn bukott le a hegy mögé, egy-két pádanarig még ragyogó hátteret adott a fenyőfáknak, amelyek feketén-komoran és sűrűén mere- deztek a hegygerincen. Aztán a narancssárga szín lett az uralkodó és a gyenge violaszin. De leim a völgyben már homály borzoengott, a hónak kékesszürke lett a színe s a torony feketén fúródott bele az égboltozatba. És sorra gyultak ki az ablakokban az immáron emberkézgyujtotta világok és az emberek jobban figyeltek a harang szavára, mint máskor. Eljött a karácsony este. Csakhamar teljesen kihalt az utca. Nem látszott sehol' sem egy teremtett lélek. Apró lángok nevettek ki az ablakokból; ritka hely volt, ahol függönyt vontak az ablak dé. Itt is, ott is élénk fényesség szűrődött a havas utcára. A bakter is leszi lőtt a toronyból. Ezen az estén nem kiáltja esti idő fordulásakor sem az „Isten, velünk“-« az alvég fe.é, sem a „Gott mit uns“-ot a felvég felé. Úgyis act van most minden házban az Isten, akár magyar szóval hívták oda, akár német miatyánkkal. ( Folytatfuk.) ülők, isiin! lellalálók
