Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-07 / 152. szám
1933 /arias 7. BCLBNZßK 15 nmuBo MŰSZAKI VILÁG Villamos balesetek Dr. Parády: Mesterséges légzést és mesterséges légzést! Nagy mulasztás volna addig várni vele, amig orvos érkezik a bateset színhelyére. Dr. Hertskó: A mesterséges légzés conditio sine qua non-ja a nyelv előrehuzása. Alig egy évtizede, hogy Jelűnek professzor és Hertskó dr. a különböző villamos balesetekkel kapcsolatban erőteljes támadásokat intéztek a mentésekhez kihívott orvosi kar és műszaki szakértők ellen. Ilyeneket Írtak: A segélynyújtáshoz kihívott orvos nem az életmentő, hanem a halottként szerepét játsza. Ismételten előfordult, hogy orvosok, akiket villanyos balesetekhez hívtak, meg sem kísérelték a segélynyújtást, ha arról értesültek, hogy a feszültség több száz voltot meghaladott. Mit? — mondották, — 5000 Volt? Az halálos. A jegyzőkönyvek ellenben mindenkor szabályszerű frázisokkal voltak megszerkesztve. Az azonnal igénybevett orvos már csak a halál bekövetkeztét állapíthatta meg. Vagy: a rögtön alkalmazott élesz- tési kísérletek következmény nélkül maradtak. A „rögtön“ szócska azonban tág fogalom, öt vagy tiz perc késedelmet is jelenthetett. Kétségtelen — írja Hertskó dr. —, hogy a villamos balesetek tanába két nagy tévedés fészkelte be magát a műik század 80-as éveiben és ezeket szóban és írásban, mint alaptörvényeket tanították. Az egyik tévedés, hogy a veszély nagyságát számszerű értékekkel! ki lehet fejezni, illetve, hogy a szerencsétlenséget előidéző feszültség nagyságából minden további nélkül a baleset halálos kimenetelére lehet következtetni. A másik tévedés, amelyet különböző állatkísérletek és hosszú tudományos viták után szűrtek le a szakértő orvosok, hogy a vilbanyosság előidézte halál okát a gyógyíthatatlannak tartott „szivkam- rarezgések“-ben vélték megtalálni. És ez a széles körökben elterjedt tudományos megállapítás nagyon sok mentőkisérletnek vágta útját. . Egy angol villámsomü mérnöke kételkedik A kihívott orvos ugyanis szükségtelennek vélte a mentőszolgálat megindítását, mert hiszen a gyógyíthatatlan szivkamrarezgések ugyebár? Viszont nem lehet csodálkozni, ha már húsz évvel ezelőtt is akadt olyan villa- mosárammal hivatásszerűen foglalkozó mérnök, gépész, vagy szerelő, aki kételkedett az orvosi megállapítás helyességében. Ezek az emberek ugyanis akarva, nem akarva igen gyakran kaptak villamos ütéseket s látták annak egymástól teljesen különböző hatásait. Bár a dolgot megmagyarázni nem tudták volna, önkénytelen elektrolitikus cellákra és akkumulátorokra kellett igpndoLniok és egymás között azt mondogatták: az erős és egészséges ember, aki köznyelven szólva maga is tele van energiával, jobban birja az áramütéseket, mint a gyenge, beteg, vagy fáradt ember, aki teljesen azonos viszonyok között sokkal kisebb feszültségű áramütéstől meghal. A gyengeség vagy fáradtság lehet egyébként mulékomy napi diszpozíció. Ilyen és ehhez hasonló megfigyelések után történhetett, hogy egy angol villamosmü üzemmérnöke a legközelebbi baleset alkalmával haladéktalanul, tehát a légzés kimaradása pillanatában elrendelte a mentőszolgálat teljesítését. És amikor a közben megérkezett orvos az áldozatot halottnak nyiVámitva a mentőszoljgálat abbahagyását rendelte el, energikusan szembeszállott az orvosi utasítással es folytatta a mentést. Amig az élesztési kiserietek ötödik orajaban, amikor már úgy o, mint az emberei roskadoztak a szünet- nélküli fáradozástól, egyszerre csak — Oh, óriási öröm! — a „halott“ lélegzeni kezdett es kinyitotta a szemeit. Ezzel megtört a jég, «iert az esetre egész Európában felfigyeltek. És jöttek egymás után különösebbnél különösebb mentőszolgálatok Halottak feltámadtak és életképes emberek pusztultak el. G. J. osztrák orvos vasárnap lévén, kirándulásra ment a fiával1. Egy Bécs melletti falucskában, a temetőben történeti emlékek voltak, megállották egy kicsit nézelődni. A faluban alig voOt mozgás ás csendes volt a temető is, csak a hulla- kamra előtt ácsorgott egy néhány ember. Fiatal pár elhantolására várakoztak. — Szegények — mondotta a temető felügyelő, — III. ezek sem gondoltak erre még 24 órával ezelőtt. Hát mi történt? Kiderült, hogy a fiatalokat, nyilván szerelmes pár voltak, séta közben villámcsapás érte a falu határában. Egy gazda ember hozta be őket a temetőbe szekéren. S azóta, több mint tizenhat órán át mozdulatlanul, az éOet legkisebb jele nélkül feküdtek a hullakamrában. A bizottság már volt kinn itt náluk? — érdeklődött az orvos. — Igen, temetési engedélyük is van. — Azért — vetette közbe az orvos izgatottan, — és mégis szeretném megvizsgálni őket. Hullafoltok persze nem voltak a „halottakon“. S néhány percnyi vizsgálat után az orvos egymásután, kivitte őket a friss levegőre. Csak friss levegőt, friss levegőt. Aztán öt és félórai szünetnélküli mesterséges légzés következett. Az egyiknél az orvos, a másiknál a fia. Gondol.óm, hogy mentés közben néha egymásra mosolyogtak, szép kis kirándulás. Ám a villámsujtott szerelmes pár, szép ifjú szőke nő és szép ifjú barna férfi, — máiigi is élnek Becsben. 1923 júniusában Sch. mérnököt tránszformátor vizsgálat közben egy 35.000 voltos iv arcon találta. A térmester és még két munkás, akik az első segélynyújtásban már gya- korlatillag. is ki voltak képezve, tudva azt, hogy a villanyosság előidézte halál a leggyakrabban csak tetszhalál, azonnal mesterséges lqggést alkalmaztak. Három órai kitartó munka után a mérnök — magához tért. A gépápoló hajszálai Dejen, a Societate de Electricitate pe Acţiuni din Benediug erőtelepén 1926 szeptemberében. Melega Ágoston főgépmester a nagy feszültségű térben dolgozott, közéi hozzá Gavrea Demeter sepergetett. A fő- gépmester hirtelen egy nagy zuhanás zaját hallotta. Gavrea Demeter gépápoló a sérülés legkisebb jele nélkül, elsángplva, kifeszült testtel, az egész ember, mintha fából lett volna kifaragva, feküdt a földön. Melega még csak annyi időt sem vett magának, hogy segítségért kiabáljon, hanem utasítása a Egy óra sem telt belé és már Annuska ott ült a Kassa felé robogó gyorsvonaton. Balogoméban is felülkerekedett a jóérzés, a vallásos felebaráti szeretet, azt mondta búcsúzóul KöntöfSgáty Jóskának súgva, hogy még mindig náluk lelkendező Pereces Kati meg ne hallja: — Jóska, menjen és vigye haza. az édesanyját azonnal Derecskére. — Miért? — Mert ha ezek után találkozik Pereces Katival, az olyanokat fog neki mondani, hogy menten megüti a guta. XI. FEJEZET Ámen. A golyót kivették, de hetekig küzdött Péter erős, hatalmas fizikuma a gyilkos lázzal. Hol ez volt fölül, hol pedig amaz. A második hét elmúltával az öreg doktor kijelentette: — Túl van a veszélyen. Amikor hazahozták Pétert az erdőből, ép olyan hevenyészett hordágyon, mint Rőser Bódogot annakidején, amikor lefektették az ágyára, mereven, sápadtan, az öreg Stróman István, mintha fejbeütötték vdina, leroskadt melléje és nézte-nézte vérbeboruló szemekkel ... a cselédség jajveszékelt, a szomszédok sopánkodtak, de tenni nem tett senki semmit. Egy teljes napig feküdt a fiú behunyt szemmel, félig holtra váltan. Az öreg Si- menszky ordítva dörmögte: — Élet kel ide! Melléje! Hívjanak valakit! És Strom Istvánnak eszébe jutott a legkedvesebb terve! — Balogh Annuska! És Baiogjh Annuska eljött. Odaült a Péter ágya mellé. És ő, egyedül ő vivta meg a rettenetes harcot Péter oldalán a seblázzal, mely szerint azonnal hozzáfogott a mentéshez, pedig négiyónai, kétségekkel teli mentőszolgált várt reá. A telbpct már tűvé tették a főgépészért, a szerencsétlenség elvégre reggel 9 órakor keletkezett s Melegának sok dolga lett volna. Végre egy óra tájban kicsapódott a nagyfeszültségű tér ajtaja s az ajtónyitásban Melega rettenetesen kiizzadva. A vállán azonban már lélegzett a gépápoló. A különös az egész esetben az volt, hogy bármennyire is kerestük az áramütést kétségtelenné tevő áramjegyet a gépápoló testén, jó sokáig nem találtuk meg, végül is a fejbőréin, a sűrű fekete haja alatt fedeztük fel, mert Gavrea Demeter a nagyfeszültségű áramütést egy vagy két vé etleniili felborzo- lódott hajszálán keresztül kapta. A kardinális szükséglet Úgy a felsorolt esetek, de még számtalan más eset is okvetlenül alátámasztják az orvosszakértők abbeli vééményét, hogy a mesterséges légzést minden alkalommal meg kellene kisérelni. Mesterséges légzést és mesterséges légzést, ami, hogy úgy fejezzük ki magunkat — kardinális szükséglet. Nagy hiba volna arra várni, amíg az orvos érkezik a baleset színhelyére. (Parády.) Mert a mentő- szolgálat ezzel győz vagy ezzel bukik. Ám éppen, a mesterséges légzés' kivitelé az, amit nagyon jól és alaposan el kellene mindenkinek sajátítani. Erre vonatkozólag Hertskó dr. Írja a következőket: Gondolkozó orvosoknak már régen feltűnt, hogy sok egyén nem annyira a villamosütéseknek esik áldozatul, mint inkább annak, ami utána következik. Mert a segélynyújtás, amiben az á dozator részesítik, az esetek túlnyomó többségében nem szakszerű, sem időszerű. És sok egyénnek halálát az okozza, hogy a mesterséges légzést vagy későn vagy helytelenül alkalmazzák. Hogy a mesterséges légzés conditio sine qua non-ja a nyelv előrehuzása pl. azzal aliigi törődik valaki. De voltak olyan esetek is, amidőn a mesterséges légzést olyan durván alkalmazták, hogy a gyomor tartalmát kipréselték és ezáltal az áldozat egyszerűen megfulladt. S a tankönyveink? Mit szóljon pl. a gyakorló- orvosi -ahhoz, amit igein, sok szerző ismétel, hogy a nyelvet egy kendő vagy nadrágtartó segítségével kell megfogni és az állón megerősíteni. Mert ez még eddig senkinek sem sikerük. Huber Gy. S3 piros rózsákat lehelt a beteg arcára és nyugtalan csillogásba borította a réveteg szemeit. Ott ült az ágy mellett reggeltől-estig, estétől- reggelig, gyöngéd kezekkel törölve te a verítéket a homlokáról, szelid szóval, szedd erőszakkal fogván le őt, a lázában menni akarót, az eszméletlent, aki szerelmes szavakat suttogott, a Vénuszcsillagot imádva, sirva, mint a gyerek, majd csókokat követéit szitkozódva, kacagva, csókokat, amelyek édesek voltak, gyönyörűségesek és hazugok, hazugok, hazugok! Az öreg doktor most odafordult a sáppadt, kimerült fiatal lányhoz és azt mondta: — De most már aztán menjen aludni! És minthqgy Annuska nem igen akart engedelmeskedni, szigorúan rászólt: — Menjen aludni. Parancsolom! Hiszen alig áll a lábán. És Annuska engedelmeskedett. Bement a szobájába, az ő kis kamrájába, abba a tető- alatti, fehérre meszelt apró kis helyiségbe, ahová az első napon beköltözött, amikor kis gyerekkorában a Strom házába került. A két apró ablakából messze kilátott a völgybe, aho sejtelmes tüzek gyűltök ki esténként, Olykor úgy tetszett, mintha a völgy a csillagos égjnek a folytatása volna. Itt az ablaknál ülve szőtte még nem is oly rég az álmait; a lány sziv ,d!ső ábrándjait, amely annyi misztikummal, annyi kedves valószinüttenségge 1 és annyi édes szomorúsággal van tele. Ide hangzottak be a diáknóták és ide tért vissza, mert az erőszakos sors úgy akarta, hogy visszajöjjön. Az ágya fölött kép lógott, a szenvedő Krisztust ábrázolta. Most, amikor végre le- vetköződött s oly nagy idő után 'epihent az ágyába, úgy rémtett neki, mintha a Krisztus- kép jósággal és szeretettel mosolygott volna föléje. összekulcsolta a kezét a paplanja fölött és halkan belefogott az estéli imájába. — Szerelmes atyám, az ur Jézus Krisztusban íme én, szegény gyermeked, hálát adok neked, hogy engem az egész életben és egészségben megtartottál és az estvét is meg engedted érnem. Tiszta, csillagos égboltozat világított az öreg ház felett és beragyogott az ablakon. Friss szénái1, lat áradt be a rétről és a frissen vetett fehér ágyban fáradtságtól remegő két kezét összekulcsolva tartotta a leány. A hangja, mely az imádság első szavainál tisztán, hangosan csendült, most már lankadtabb, fáradtabb lön és végül suttogássá tompult. . . . Bocsásd meg azon bűneimet, mélyekkel ma is vétettem te ellened és ne engedd, hogy azok az én szivemben meggyökerezhessenek. Őrizz meg a következő éjszakában . . . Ott maradt az ajkán és a szivében a többi: „Minden bajtól és veszedelemtől.“ Azt sem mondta utána, hogy „Adj mindnyájunknak csendes nyugodalmat, hogy békességgel virradhassunk a holnapi napra. ..“ És az „Ámen“, ez a csodálatos szó, mely mintegy glóriával vonja be a hittel elmondott imádságot, az sem hangzott el akkor este. A szegény, agyonfáradt kislány álomba imádkozta magiát. Alig aludt egy-két órát, éles harangszó verte föl. Hajnalra harangoztak. Egy-két pillanatig tétova szemmel nézett körül, így néznek azok, akik a mély, de azért nyugtalan álomból riadnak föl. És eszébe jutott a két nagy bűne . . . nem mondta végig az imádságot és otthagyta magára az ő drága, nagy betegét. Sietve kapkodta magára a ruháit és leszaladt a rozoga falépcsőn. Péter ébren volt. Feküdt nyitott szemmel, amikor a kislány meglepte. A fehér függöny ös ablakon beáradt a ragyogó hajnali napsütés és rátüzött az arcára. A leány leült az ágy széliére. Ekkor Péter gy önige hangon megszólalt: — Annuska. A leány megriadt. Most hallotta azóta először a szavát. — Annuska, add ide a kezed. Hadd csó- ko’om meg. Reszkető hangon felelte a lány: — Péter! Feküdj nyugodtan. — Ha ide nem adod a kezedet. . . odahajolok rá . .. a seb ... tudod ... Ijedten engedte oda a kezét. És a fiú a vér- telen ajkát gyöngén, áhitatosan rája illesztette. A lány behunyta a szemét és arra gondok, hegy talán még sem vették rossz néven azt az el nem mondott imádságot odafönn az égben, (Folytatjuk.) HUNYADI ERZSÉBET: FRANCIA KONYHA ÍZES FALATOK. VENDÉGLÁTÁS. 500 recept. Levesek. Előételek. Halak. Főzelékek. Körítések Mártások. Saláták. Húsok Tészták. Pástétomok Szendvicsek. Sütemények. Édességek. Terítés. Tálalás. Menük, vapható az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii, VÉR SZEPESI HAZUK R E G E N Y IRTA: FARKAS IMRE 22. KÖZLEMÉNY
