Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-28 / 170. szám

MIT IR A ROMÁN SAJTÓ ('1 R hiilaW. Diplomácia. Győz­zön Itália! IUPIA: A tragikus hirii Valet l.argj-i vas Ufi hid ism ér foglalkoztatja « lapokat. Sokkal vomorubb c. .1 keiden, mint látják némelyek. \ U Jat mindig ideiglenesnek tekintették s ál- aiulOAn remegett e . mikor rajta u aok vonat keresetűi haladt. A/ utasok két«égl>ee.vvc néztek kt * vonat ablakán > nem volt szükség mérnöki tudásra, hogv megállapítsák, nem jó vrgp lesz tt a torga'onmak. Azt is tudta mindenki hogy a. ideiglenes hidat a Prahova jéggel telt sebes Uegvi v ze pusztítja. Miért nein értették meg a 01 R vezérigazgatóságon? Miért volt lehetséges, nogt teljes szezonban szakadjon meg legfonto­sabb helyen a forgalom s éppen most kerüljön sor ezen a helyen uj Ind építésére3 Úgy tudjuk, hogy több ilyen hid van az országban, melye, ken számos vonat halad át naponta. Ki viseli a beálló katasztrófákért a felelősséget? A közön­ség nem fogja tűrni, hogy a pályafelvigyázóira 'áritsák a felelősségen húszén ez most is becsii- etesen tett eleget szolgálati kötelességének s kellő időben hívta fel a figyelmet a megrongált hidra. Nem lehet tehát a Valea Larga-i hid ki- jav írásával elintézettnek tekinteni ezt az ügyet. Szükség van arra, hogy vizsgálják meg az öíz- szcs vasúti hidakat, hogy előzzék meg « várható szerencsétlenségeket. DIMINEAŢA: Ismét gazdasági és pénzügyi problémák kerültek előtérbe. Anconescu pénz­ügy Jiinásztér bízik abban, hogy eleget tud tenni a személyzeti költségek kifizetésének, ezzel azonban nincs elintézve teljesen a költségvetés kérdése, mert az anyagszállítást is ki kell fizet­ni, Az állam hitelezői ugyanis nem tudnak ele­get tenni kötelességüknek, ha nem fizet a kincstár részükre. Aztán a külföldi tartozások­ról sem szabad megfeledkezni. Madgearu azt ál­lítja cilekében, hogy az idén 1650 nrzllíó lejre dagad a külföldi tartozások esedékes részlete, több lesz ez a tavalyinál, annak dacára* hogy kevesebb idegen valutát tud a Banca Naţionala szerezni. Madgearu szerint Antonescu pénzügy, miniszter kénytelen lesz hitelt igénybe venni s miután a kincstári petróleumjavak hasznának lekötése folytán nyert előlegeket felhasználta, má-s előleget keres majd a terményértékesitésből, vagy ha ez nem sikerült, a petróleumjavak vég­leges eladásából. Gazdasági oldalon sem jobb a helyzet. A külkereskedelmi forgalom menete nem kielégítő s az első félév kedvező eredmé­nye után most mind jobban hanyatlik. A ma­gánforgalomra engedélyezhető idegen valuták mennyisége csökken. az átutalási kérvények száma pedig növekszik s ez igen kényes helyze­tet teremt a külföldi piacokon. A külföldön tárgyaló román delegációk részéről sem érkez­nek jó hírek. Úgy játszik, az uj külkereskedel­mi rendszer oly megtorlásokat váltott ki, me­lyekre nem számítottunk. A romáin export na­gyon szenved és a kilátások nem kedvezőek. A petróleum- és termcnykivitellel foglalkozó keres­kedők a jelenlegi külkereskedelmi rendszer lé­nyeges módosítását kérik. Ezekben a napokban dől el, hogy Tatarescu teljesíteni fogja-e kéré­süket. PORUNCA VREMII: Előttünk fekszik az Izreszcia cimü moszkvai lap, az orosz szovjet hivatalos lapja, mely 20 ezer példányban fogy el az országban, főleg Besszarábiában. — Csak e>gy dohánytőzsde 400 darabot ad el belőle na­ponta Chisinau-ban. Igaz, hogy ez nem a valódi Izvesztia s Besszarábia számára van készítve pro­paganda céljára. Rámutattunk arra, hogy Bra­sov.ban — ahol összpontosítják a román hadi­ipart — befészkelte magát a Cseka romániai osztálya Ostrovski Bucuresti-i szovjetkövet parancsnoksága alatt. Augusztus 16-áln felavat­ják a román—orosz határon a „Titulescu-hi­dat“, így aztán teljes lesz a két ország közötti kapcsolat s Románia bol se vizáivá lesz egy év alatt, mikor Ostrovski befejezheti kiküldetését s Titulescu gratulálhat az annyi művészettel végzett diplomáciai munkához. CURENTUL: Hát győzzön Itália! Alkosson egy uj Itáliát, mint a rómaiak tették, midőn civilizálták a vad tartományokat. Akárhová megy a fehér ember, azt kívánjuk, mindenütt győzzön, akkor is. ha a győzelem a gyarmatok birtokba vételét jelenti. Az európai krízist kü­lönben is az okozza^, hogy a gyarmatokon való terjeszkedés megakadt. Csak a fehér faj győzel­mét fogja jelenteni ismét Abesszínia elfoglalá­sa, Európa ujja kell szülessen s nem játszik szerepet, ha néhány fekete törzsfőköt trónjától megfosztanak, még akkor sem, ha ezek kö­zött olyan is akad, ki a civilizáció paródiájával dicsekszik országában. Itáliának fontos missziója van Abesszíniában, Az ELLENZÉK a haladási szolgálja. « kisebbségi és emberi jogok előhareoss* A héi világpolitikája Az olasz—abess háborús válság előzményei A külpolitikai viták központjában még mindig az olasz—-abesszin viszály áll, mely továbbra is két irányban jelent veszedelmet. Egyik :i háború utáni nemzetközi szervez­kedés központjának szánt Népszövetség felé irányul, másik inkább helyi jellegű, de szin­tén nagy világhatalmi érdekeket érint, mert a Vörös-tenger környékén csomópontban összefutó hatalmi érdekek egyensúlyát ve­szélyezteti Olaszország, mely 1923-ban Fran­ciaországgal együtt valósággal boeröszakolta Abesszíniát a Népszövetségije, most titkolt bámulattal nézhet az angol diplomácia elő­relátására, mely annak idején kézzel-lábbal tiltakozott a civilizált hatalmak együttműkö­désében való részvételre, még meg nem érett abesszin császárság fölvétele ellen. De Olaszország követelésére végül is fölvették népszövetségi tagnak az afrikai császárságot, melyben Róma most annyira nem lát egyen­jogú ellenfelet. hogy az esetleges háborút büntető expedíció képen szeretné elismertet­ni a világhatalmakkal. A ,,büntető expedíció“ által fölvetett kérdések azonban jóval szöve­vényesebbek, semhogy ilyen egyszerűen el- intézhetök volnának. Különösen Angliát ér­dekli súlyosan a dolog, úgy népszövetségi, mint afrikai vonatkozásokban. De nem néz­heti az érdekeltség nélküli harmadik szemé- , vei a kérdést. Franciaország is nagy afrikai hatalom, melyre komoly veszedelmet jelent­het a gyarmati népeknek a fehérekkel szem­ben esetleges általánossá váló mozgalma. Nemzetközi vonatkozásban pedig még fon­tosabb kérdéseket vett föl Paris számára a válság, mert a Népszövetség megrendülése a Genffel eddig mindig komolyan számitó francia külpolitika egész régi koncepcióját forgathatja föl s amellett lehetetetlenné te­heti az újabb Londonra és Rómára egyaránt támaszkodó francia külpolitika egész diplo­máciai játékát. Laval mindennapi tárgyalásai a párisi angol nagykövettel eléggé mulatják, hogy a franciák ugyan igyekeznek ebben a kérdésben előre engedni az angolokat, már azért is, hogy olasz ellenérzést ne váltsanak ki maguk ellen, de lényegében épp olyan nyugtalansággal nézik a dolgokat, mint az angolok. Az a bessz in iái kérdés A: abessziniai kérdés külpolitikai szem­pontból évtizedek óla Anglia. Franciaország és Olaszország afrikai hatalmi játékának kér­dése. Csak az utolsó években csatlakozott a három érdekelt nagyhatalomhoz negyediknek a szélsőkeleti Japán is, ami sok tekintetben megváltoztatta az eddigi játék adottságait. Benemavatottak talán nem veszik észre, de Az 1900-as évek első évtizedében azután j Anglia. Franciaország és Olaszország három érdekzónát alakitottak ki Abesszíniában. A franciák az angolokkal 1904-ben létrehozott megegyezés után nagyjában visszavonultak ettől a területtől, csak gazdasági kapcsola­taikat tartották fenn a Vörös-tengermelléki francia gyarmatról Addis Abebába vivő. francia kézben levő egyetlen vasútvonal mentén. Az angolok főleg a Tana-tó vidékét biztosították maguknak és nem léptek fel az olasz gazdasági terjeszkedés ellen, mely Erit­rea és olasz Szórnáli felől igyekezett betörni Abesszíniába. A háború után az olasz Szó­rnál) felől igyekezett betörni Abesszíniába. A háború után az olaszok erősen közeledtek az addis abebai kormányhoz, melyet ekkor fő­leg az angol terjeszkedés nyugtalanította Kaffa szultánság területén. 1923-ban a mos­tani abesszin császár, aki akkor még a biro­dalomnak csak egyik vezető személyisége volt, látogatást tett Rómában, ahol nagy ün­nepélyességgel fogadták. Es még ugyanebben az évben Olaszország vitte be Abesszíniát a Népszövetségbe is. Az olasz—abessziniai ba­rátság ezután egészen az utolsó évekig vál­tozatlanul tovább tartott. 1925-ben Grandi olasz külügyi államtitkár és Chamberlain angol külügyminiszter között megegyezés jött létre, mely lehetővé akarta tenni az olaszoknak, hogy az egymástól elválasztott két Vörös-tengerparti gyarmatukat, Eritreat és Szomálit, Abesszinián keresztül vezető vasútvonallal kösse össze. Ezt a tervet, mely Anglia és Olaszország közötti gazdasági osz­tozkodás lelt volna Abesszinia fölött, a fran­ciák akadályozták meg. Franciaország hi­vatkozott az 1896-ban létrejött megegyezés­re, mely minden ilyen irányú megegyezést az ő beleegyezésétől tesz függővé. Az ola­szok azután 1928-ban barátsági és kölcsönös megnemtámadási szerződést kötöttek Abesz- sziniával, melyet mai római magyarázat sze­rint Abesszinia nem tartott be és 1930-ban, Angliának az ytóbbi időben mutatkozó haj- landósága, hogy fontos érdekeinek kockázta­tásával is bizonyos megértést mutasson az olasz tervek ir: :it, aligha nem Tokio jelent­kezésével áll kapcsolatban, mely szintén igényjogosultságot formál Afrika északkeleti sarkában. Ez ellen az igény «■llcn ugyanis egyaránt védekező állásba helyezkedik mind a három európai nagyhatalom. Anglia bizo­nyos diplomáciai okok miatt nem teszi ezt nyilvánosan, de abban, hogy látszólag szaba­dabb teret enged az olasz tervek érvényesü­lésének, bizonyos szerepe van annak is, hogy .lupán elhelyezkedése a Vörös-tenger környékén újra napirendre került. Az abessziniai császárság, mely lazán osz- szefiiggü tartományokból áll, földrajzilag három részből tevődik össze. Egyik a deli, aránylag mélyen fekvő sikterClet, mely nagyrészben mocsarakból és sivatagokból áll, melynek azonlmi egyik tartománya, Kaf- l'a szultánság, Afrika legtermékenyebb terü­letei közé tartozik. Ennek a területnek köz­pontja az erdélyi gróf Teleki Sámuel által fölfedezett Rudolf-tó, mely vízzel látja el az olasz Szomálit, éppen úgy, mint az észak- abexsziniai Tana-tó Szudánt és Egyiptomot. Ezt a területet azonban, bár az abessziniai császár magához tartozónak tekinti, a va­lóságban jól kiépített gazdasági kapcsolatok révén Anglia már leszakította Abesszíniáról. A második földrajzilag elkülönített része az észak felé magas hegységbe átmenő fekete birodalomnak az 1800-tól 2500 méter ma­gasságig emelkedő terület, melynek jól elvi­selhető hőmérséklete van és feasikjain bő­ségesen megterem mindennemű gabona és emellett gazdagon terem a gyapot, a kávé­cserje és az olajfa is. Ez a rész a legsűrűb­ben lakott területe az országnak és az olasz igénvek főleg erre a vidékre irányulnak. Végül harmadik része Abesszíniának a ma­gashegyi rész. mely a 4000 méteres magas­ságot éri el és kitűnő hegyi legelő. Erre a területre esik a főváros, Addis Abeba és ezen a területen lakik a császárság fölött uralko­dó harcias törzs, az Amharák törzse is. A Tana-tó, mely elsősorban érdekli Angliát, a középterületre esik és ennek a középterület­nek a birtokáért a mult század utolsó évti­zedeiben Anglia. Olaszország és Franciaor­szág valóságos versenyfutást rendeztek. Egv- ideig Olaszország volt előnyben, Addis Abe- baban az ő segítségével hatalomra jutott Me- nelik negus lett a császár. Menelik azonban csakhamar szembefordult az olaszokkal és 1896-ban az aduai győzelemmel visszavetette őket a Vörös-tenger partján levő gyarma­taikra. ! Haile Selassieh császár megkoronázásakor Udine hercegét küldték le Addis Abebaba Olaszország képviselőjéül, aki egy repülőgé­pet vitt ajándékba az újonnan koronázott császárnak. Jelentkezik Japán Ebbe az időbe esik a japánok csendes el­helyezkedése Abesszíniában. Az Addis Abeba- ban uralkodó Amhara törzs a látszólagos olaszbarátság ellenére épp olyan ellenszenv­vel viselkedik az olaszok, mint az angolok­kal szemben. Örömmel fogadják a japáno­kat, akik pénzt hoznak, ipari üzemeket alakítanak Addis Abebaban és nagyszabású koncessziókat kérnek gyapotültetvényekre. Ezeket a gyapotültetvényeket azután pél­dátlan rohamossággal fejlesztették ki és any- nyira elhelyezkedtek Abesszíniában, hogy joggal lehetett már egy rövidesen kialakuló japán—abessziniai szövetségről beszélni. A japánok nemcsak a gyapotnyersanaygot akar­ták részben a helyszínen feldolgoztatni, ha­nem előkészületeket tettek egy abessziniai fémipar megteremtésére is. Ez reményt njaij- tott Addis Abeban arra, hogy megteremtik a hadifelszerelési ipart, melynek segítségével a fekete császárság a kellemetlen olaszok és angolok ellen egyaránt felléphet és utat tör­het természetesen tengerpartja, a Vörös-ten­ger felé, melytől a három gyarmati nagyha­talom eddig elzárja. Csakhamar családi kap­csolatok is kialakultak Addis Abeba és Tokio között. Az abessziniai császár unokaöccsét meghívták látogatásra a tokiói császári ud­varhoz és ott eljegyezték vele a japán arisz­tokrácia egyik legelőkelőbb tagjának, Hirosi Kuroda bárónak leányát. A két színes biroda­lom szoros kapcsolata nem volt kedvére és kétségtelenül ma sincs kedvére sem Angliá­nak, sem Olaszországnak. Anglia Japán elhe­lyezkedési törekvését látja benne a Vörös­tenger mentén, mely a brit világbirodalom közlekedési útjainak egyik legfontosabb pont­ja. Olaszország pedig gyarmati törekvéseinek keresztezését látja a japán elhelyezkedésben. A mult évben Sir John Simon angol külügy­miniszter római látogatása alkalmával sok szó esett erről a kérdésről. Anglia szélsőke­leti érdekei miatt nyíltan nem léphetett föl a japánok ellen, de Sir John Simon Rómából való elutazását követő napon terjesztették be az olasz parlamentben a hadiköltségvetést, mely példátlanul éles hangon tért ki az Olaszország Vörös-tengerparti gyarmatait ve­szélyeztető japán térfoglalásra Abesszíniá­ban. Es az. olasz állásfoglalást föltűnően megértő hangon magyarázgatták akkor az angol lapok. Azóta megint változott a helyzet. Olasz­ország háborús fenyegetése ma szemben ta­lálja magát Angliával, mely a kizárólagos olasz elhelyezkedést Abesszíniában veszélyes­nek tartja afrikai érdekeire és különösen ve­szélyesnek tartja a Népszövetséggel kapcso­latos következményei miatt. Az angol külpo­litika ma elsősorban népszövetségi politika, mert ez felel meg leginkább úgy az angol egyensúlyi érdekeknek Európában, mint a brit világbirodalom egyes részei egymáshoz való kapcsolatának és a világbirodalom kü­lönböző irányú hatalmi érdekeinek. Ezt a sok irányú, nagy érdeket természetesen min­den lehető módon megvédeni igvekeznek Londonban. Egyik nagy angol lap nemrég joggal írhatta, hogy 1914 óta hasonlóan nagyjelentőségű döntések előtt még nem ál­lott az angol kormány. Ezek a döntések azonban nem vezethetnek angol háborús lé­pésekhez. Minden valószínűség szerint nem fognak olyan lépéshez sem vezetni, mely Olaszország kilépését vonhatná maga után a Népszövetségből, mert ez éppen az ellenkező­jét érné el a londoni kormány által követett céloknak. —s. Mózgósziníiázak műsora; SZOMBAT-VASÁRNAP; CAPITOL: A BUCSUKERINGÖ. Chopin-zene. Főszereplők: Wolfgang Liebeneiner. Sybille Schmitz, Hanna Waag. Film előtt világhiradó. EDISON: DICK TURPIN, AZ ASSZONYOK KEDVENCE. Don Jósé Mojica-val. II. KÉT SZÍV EGY KERINGÖBEN. Fősz. Gretl Theimer, Walter Janssen, Willy Forst, Szőke Szakáll. OPERA-MOZGÓ: STAN ÉS BRAN HÖLGY- FODRÁSZOK. Főszerepben a kacagás világbajnokai. Stan Laurel és Olyver Hardy. 3, 5, 7 és 9 órakor. ROYAL-MOZGÓ: I. PAT ÉS PATACHOX MINT TENGERÉSZEK. 100 százalékos hangos beszélő film. H. ORDONÁNC. Fősz. Marcelle Chantal. Hétfőn, kedden Tompa Béla kabarétársulatának fel­lépte. SZÍNKÖR-MOZGÓ: VÍG ÖZVEGY. Lehár vi­lághírű muzsikája. Főszerepben Mau­rice Chevalier és Jeanette Macdonald. Előtte Micky Maus. 3, 5, 7, 9 órakor. Vasárnap délelőtt 11 órakor matiné: KÜLVÁROS HŐSEI. Jackie Cooper-el. Minden jegy 7 lej. AZ ELLENZÉK KÖNYVOSZTALYABAN Cluj, P. Unirii. Kapható két részre osztva ■■■MMMMKIIffflgB !■—■■TlliHIII ul II IWIIhllMi is, mely esetben egy-egy rész csak 75 lei Az érdekzónák I!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom