Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-26 / 168. szám

A li I.I.HNtttK n 19. in i u 11 a * 2 (t. Riport «»gy löbb xcí éves ctdó yi v Árosbói A szászok duzzognak, a magyar t^nitfáriusok pedig templomot építenek üediason A eird/^vi Rrsagy.; rság kilogySiatatlaic akaraterejének nj bizonyítéka 'll 'DIAS. (.4/ llen/ék tudósítójától.) Ti ­pikus szászváros Médiás, akarcsak Sibiu, !wstrica, vagy Aighin. I gyes utcák talán unna is ugv állnak, amint azt évszázadok­kal ezelőtt lefektették. Kiütő itt minden a iohbi erdélyi városoktól, fürbe-górbe utcák, ki-beug ró házakkal, kettős ha/fedéllel es tarka-barka, mindenféle színre festett ház­falakkal tárul elénk Médiás. De az emberek ruházata is valahogy olyan egzotikus, szi- nesek a munkák is, akárcsak a házak talai. Megváltozott viszonyok Nyolcszáz éven át a szász nép a regi Ma­gyarországon előnyös helyzetben úszott. Ok maguk intézkedtek városaik sorsa felett. — Polgármesterük és a Sibiu-i főispán, vala­mint összes tisztviselőik szászok voltak, akik között egy egy magyar csak úgy tűnt fel, mint valami fehér holló. Természetes, hogy nyelvhasználati joguk is volt, úgyhogy ezekben a szász városokban nemcsak a tanácskozási nyelvhasználat volt szász, hanem az ügykezelésük, süt a jegyző­könyvek és hivatalos levelezésük is német volt. Az impérium változás után letűntek a szász főispánok, letűntek a fő- és alpolgár­mesterek. majd a tisztviselőket is kicserel­k. úgy hogy ma egyetlen egy szász város élén sem áll szász polgármester. Ellenben mi magyarok elértük azt, amit SOO év óta soha sem közelíthettünk meg. hogy tun Medias-on magyar alpolgármesterünk vau, úgyszintén Sighisoara-n meg Kéglim­ben is. Újabb kísérletek a szász nyelv hivatalos használatára Természetesen fáj a Medias-i szászoknak ez a magyar alpolgármesterség és ezzel kapcso­latban a város ügykezelésébe való beleszó­lási jog, hiszen 800 éve egy magyar ember sem szólhatott be a szászok városi gazdál­kodásába. Elérték a Medias-i magyarok is azt, hogy kapnak rendes iskola és egyházi segélyeket és ezenkívül más magyar kultu­rális intézményeket is támogat a város. A tanácsülésekben a tanácskozási nyelv a román. A Medias-i szászoknak ez is sérelem, mert nehéz dolog megszokni annyi évszázad né­met nyelvhasználata után a román nyelvet. Gondoltak egy nagyot a szászok és a na­pokban egv bölcs kéréssel fordultak a vá­rosi tanácshoz, melyben ősi jogaikra és ön­kéntes csatlakozási előnyeikre hivatkozva, arra kérték a tanácsot, hogy engedjék meg az üléseken ismét nyelvük használati jogát s ezenkívül még azt is, hogy az ülések jegy­KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Néma mozi, szívdobogással Két ízben láttam magam a mozi vásznán. Huszonkilenc éves voltam, amikor először levettek. Egy szobába lépek, szivarra gyúj­tok — akkor még szivaroztam — s beszélge­tek barátaimmal. Néhány nap múlva lepör­gették előttem a képet. Emlékezem, akkor napokig enyhe csömört éreztem. Rágondolni se mertem. Az, oki ott mozgott, merőben ide­gen volt. Úgy nem vállaltam a vele való kö­zösséget, mint némely közeli rokonunkkal, akit nem szívelünk. Egész másnak képzeltem magam. Ahogy a képen jártam-keltem, ahogy mosolyogtam, ahogy füstöltem, az mind sér­tette ízlésemet. Addig még sohase láttam testi mivoltomat a tér három kiterjedésében, csak tükörben, fényképeken. Megdöbbentem, hogy mennyire nem ismerjük magunkat s az jutott eszembe, hogy elnézőbbnek kellene lennünk ellenségeinkhez, akik sehogyse bír­nak el bennünket. Másodszor nyolc esztendővel ezelőtt mo­ziztak le. A tekercset nekem adták s én be­dobtam az Íróasztal-fiókomba, a sok papír, lom közé. Évek során néhányszor kezembe ötlött, de következetesen félrelöktem. Nem akartam szembenézni vele. Ma előkerestem, elvittem egy műterembe, lepörgettem. Bevallom, bizonyos lámpaláz fogott el, mig a fényszalag-kereket bekapcsolták a ve­títőgépbe s a villamosság berregtetni kezdte. Nyolc esztendő nem kis idő egy ember éle­tében. Olvastam, hogy ez alatt teljesen ki­cserélődnek sejtjeink, egy parányi se marad belőlük, legföljebb emlékeink tömege, a lel­zökönyveit a román nyelv mellett németül is vezessék. A tanács a szászok kérését tárgyalás alá is vette, de kívánságuk nem teljesült, mert egyhangúlag leszavazták. Nagyon fáj ez a szászoknak. De táj az a 800 éves mull is. amelyet néhány ev alatt ennyire megnyirbáltak. Hiszen volt idő, amikor minden kívánságuk, minden vágyuk teljesült. A Medias-i szászok soha sem tudták el­képzelni azt, hogy náluk nélkül is lehet ezt a várost kormányozni. Nem tudják meg­érteni. Uj egyházközség Medias-on A közjogi változás után a magyarok lét­száma is tekintélyesen növekedett Medias-on, ami a magyar szavazók tekintélyes számá­ból megállapítható. Altból is látszik ez, hogy a város vezetésében teret foglaltak el. Ma közel négyezer magyar él a város falai közt. A római katolikusoknak meg a reformátu­soknak rég fennálló egyházuk es templo­muk van. \z utóbbi időkben az unitáriusok létszáma is egyre növekedik, úgy hogy ma körülbelül 600 700 lelket számlálnak. Erre a lélekszániemelkedésre az unitárius püspök uj egyházközséget szervezett Medias-on, melynek élére -Bende Béla lelkészt nevez­ték ki. Ügyes, agilis ember, aki híveit összegyűj­tötte. megszervezte és az uj egyház ügyeit a legjobb irányban vezeti. Csak templomuk nincs az unitáriusoknak. De a fiatal, ambi­ciózus lelkész ettől sem riadt vissza. Ha nincs, majd építünk! ... Az uj templom cél­jára szükséges telkei a várostól kérték, arait már meg is ígértek, csak a tanács kell jóvá­hagyja. Ismerve dr. Aslan polgármester megértő magatartását, bizonyára támogatni fogja az unitáriusok kérését. A templom helye rövidesen meg is lesz és akkor Bende Béla tiszteletes csak az épí­tési költségeket kell előteremtse. Amint mondja, ettől sem fél. Bende Béla bízik terveiben, ami meg is fog valósulni, mert erős hittel és akarattal dolgozik. (v. e.) flóra Ferenc: üranaííoporsó 99 letes KöngrnapS .áíiűásaan ízléses kötésben még kapható az ELLENZÉK KÖNYVOSZTALYABAN, Cluj, Piaţa Uni­rii. Vidékre azonnal szállítjuk. Kérjen ingye­nes könyvjegyzéket. ki folytonosság, mely összeköti múltúnkat jelenünkkel, úgy, hogy mi pusztán ennek alapján tarthatjuk a kapcsolatot régi ma­gunkkal, mint az uj igazgatóság, mely egy vállalatot szöröstül-böröstül átvesz a volt tulajdonostól s a kereskedelmi törvények szerint állja érte a jogi felelősséget. Vájjon milyen is leszek itten, helyesebben milyen voltam akkor? Nem túlontúl fiatal-e a maihoz viszonyítva az a mindörökre el­tűnt, soha vissza nem térő ember, aki az idő egy szintén mindörökre eltűnt, soha visz- sza nem térő szakaszán sétál majd elém. nyolc esztendővel idősebb mása, féltékeny és mégis jóindulatú bírája elé? Vájjon a kor nem kalapálta-e azóta felismerhetetlenné ko­ponyámat, nem véste-e tele homlokomat és arcomat átkozott, kibetűzhetetlen ékirásával annyira, hogy az összehasonlítástól megria­dok s a szembesítés nagyon is fájdalmassá válik? Ilyen kétségek közt hánykódtam, de ak­kor a falra vetített fény-négyszögön már inogni kezdtek az első képek, természetesen némán, zene nélkül. A zenét hozzá a szivem valamivel gyorsult dobogása szolgáltatta. Először is néhány lombot pillantottam meg, kertünk két fáját, egy juhart meg egy öreg barackfát. Az öreg barackfát azóta rég meg­ütötte a guta, ki is vágattuk, egy lélen gá­lyáivá! melegítettünk teát, törzsénél fütöz- tünk, de itt még elevenen hajladozik a szél­ben, ágai mintegy terveket szőnek, végtelen jövőt remélnek. Házunk, melyben ma is la­kunk, akkor épült újjá. Állványok meredez- nek. Kőműves-ládákban mész és homok van. Hirtelen megjelenek a lebontott, régi tornác romjai között, nyári, fehér ruhámban, szá­jamban cigaretta, leülök az Írógép mellé, ve­rem a billentyűket. Nem, ez a kép nem ide­gen. Leszámítva azt a furcsaságot, hogy tu­hnitiil sokat ina: gok s lábai mat bohókát sza/iorasáyyal kapkodom, mint a. alkalmi ma. is. Inés.ek, Imz .ászokom a távlat sajátos ságálto : s ehhez a emberhez is, akiben ffills merem törvényes és hiteles magamat Egy­általán nem fiutalnsubb nálam, Közben ha­jam egyetlen .szála se őszült meg és hullott ki Akkor még tizenkét éves fiam egy réten szalad, fölkapa.szkodik egy csemetefára, mely most összeroskadna atal la, én peiliy az öt- döyorom egy sziklájára falak s jókora kéme­ket liajigálok a völgybe. Ma is tudnék eny nyíre futni Izmaim nem lazultak meg. Uyy rémlik, bogii semmise változott. Mégis, amint gambolyodik ez a nyolcvan mt teres fény szalag, né hány perc oayy "é- háuy méter után. szivembe nyilai valami, eyy benyomás, vagy inkább a benyomások összeséye, hoyy ez az ember más. Sohase ereztem ilyesmit eddig, amikor régi fényiét pékét szemléltem. Tahin a homlokán van valami, melyet egy régi nyár verőfémje ara­nyoz, fönn a homlokéin, a káros fürt körül egy sugár, mellj azóta végkép kilobbant, vagy mozgásában van több hit, dac és hányaveti- ség, mint ma, vagy talán a tekintetében van olyan keménység, Irinái lesi sag és bizakodás, melyet többé nem lelek magamban. Néha olyasmit müvei - jelentéktelen apróságokat I melyeket ma mar -.11111111 esetre <■ tea [ nék Nyilván arra yondot állandóan, hoyy mi vár mi Szánalmas tudatlanságában ka térítődik a jöuöuel Szeme gijakron a fiilor vfi gép lencséje felé fordul és igy most o ■ én szemembe néz, nyolc esztendőnél Idő ebit szemem eleven lem nejébe, kot nyeles kandi- sáyyal tudakolva vem, hoyy < seréinél. e in­ie Nem cserélnék Jobb ezen a messzebb ál lományori, ahol most időzöm, már esők azért is, mert közelebb esik a végállomásbaz. I rigykrdem rá? Inkább sajnálom szegényt és lenézem. Figyelem öt én, aki ezt a vakmerő kirárt- dulást teszem, visszafelé az időben. Negy­venkét éves férfi, tapasztalatoktól, csalódá­soktól tetézve Egyszerre azonban rgy moz­dulatától. eyy tekintetétől, vagy mitől egé­szen elérzékenyülök s csöndesen, szinte atyaion szólak magam elé — gyerek. IDEGESSÉG. FEJFÁJÁS, ÁLMATLANSÁG, reggel: rosszuUct. icvertíég, bágyadtáig, szédülés esetében a természetes „FERENC JÓZSEF“ k',c. riiviz az eméjttőwcrvek hiányos működéséből eredő zavarok nagy rész.éc azonnal megszünteti, az. étvágyat erősen fokozz* % visszaadja a testnek és szellemnek régi fri.seségét. A PETŐFI ÜNNEPSÉGEK ELÉ.. Elhanyagold állapodban van a iäighisoara-i k®ayé«S dömegsas* és elkaí^édUéíS* a Pedofi-em(iél*ek Nem gondoskodik az állam a Petöii-sirróL — Két égetően sürgős probléma SIGHIŞOARA. (Az Ellenzék kiküldött munkatársától.) A kibocsájtott meghívók szerint a Sighisoara-i Petőfi-bizottság, amely lelkes és eüsmerésreméltó ambícióval, a nagy költőt megillető hagyománytól fűtve, tartja fenn Erdélyben a Petöfi-kultuszt, au­gusztus elején különös fénnyel ünnepli meg Petőfi halálának évfordulóját. Az ünnepség­re az erdélyi magyar kisebbségi intézmények már bejelentették részvételüket és a láng- lelkű magyar költő emlékének az erdélyi magyar szellemi élet legjava fog ebben az évben hódolni az. ünnepségeken. Ebből az alkalomból két olyan probléma vetődik fel önkéntelenül az erdélyi magyar­ság érdekkörében, amelyek okvetlen és sür­gős megoldásra várnak. Az elárvult Petőfi-táblák A magyar történelem egyik legérdekesebb momentuma fűződik Sighisoara-hoz, a kis erdélyi városhoz. Ellenőrizhetetlen mondái és történelmi adatok szerint ettől a várostól négy kilomé­terre, a fehéregyházi sikon halt meg 1849 julius 31-én, tehát 86 éve Petőfi Sándor, a magyar szellem és a magyar költészet láng- lelkü apostola. Nem lehet meghatódottság nélkül járni ebben a városban, ahol minden kő és minden rom arra emlékeztet, akinek úgy látszik csak a történelem és az irodalom- történet fehér lapj-ain jutott megemlékezés. Mert Sighisoarán, pár kilométerre attól a helytől, ahol talán a nagy költő lelkét kile­helte, már semmi nyomát sem lehet találni Petőfi Sándornak. Valamikor szobra volt, nagy Petőfi-szobor, amely talán a legszebb, hasonló emlékműve volt az országnak és amely méltón szimbo­lizálta a hideg ércben a magyar géniuszt. 1916-ban, a menekülés zűrzavaros óráiban, az első ijedtségben elmenekitették a Petőfi- szobrot Sighisoaráról Kiskunfélegyházára. Az alapzat azonban Sighisoaran maradt és eb­ben a kis erdélyi városkában hirdette a ma­gyar költészet legmeghatóbb alakjának di­csőségét és halhatatlanságát. Addig, amig va­lakinek szemet nem szúrt . . . Két évvel ez­előtt pedig, 1933-ban a Petőfi-szobor alapza­ta is eltűnt a Sighisoara-i főtérről és a szo­bor helye, szomorúan, emlékeztetőén csupasz maradt. A sighisoarai Magyar Kaszinóban van meg a Petőfi-szobor felső részének a Petőfi-fej- nek hii mása, amelyet szintén a szobor ter- Vezetője alkotott és ugyancsak ott fekszenek egy sarokban a Petőfi-szobor immár világ­hírűvé vált táblái, amelyeket magyarul, né­metül, franciául, angolul, hollandul, finnül és még több más nyelven, ez az örökké hal­hatatlan Petöfi-vers olvasható: „Szabadság, szerelem: e kettő kell nekem, Szerelmemért feláldozom életemet, Szabadságért feláldozom szerelmemet . . A Sighisoara-i kaszinó porlepte táblái nem veszhetnek el a feledés homályában . . . Sürgősen és ez az egyik probléma: méltó helyet kell nekik biztosítani!. .. Hova tartozik a fehéregyházi hon- védsir? Az évente megtartott Petőfi-ünnepségek alkalmával, az ünnepségek résztvevői ki szoktak zarándokolni a fehéregyházai hon­véd emléksirhoz, amely állítólag Petőfi ham­vait is takarja. Evek óta szomorú meglepetésben van ré­szük a Petőfi-ünnepségek zarándokainak. Evek óta valósággal zavarban vannak a Sig­hisoara-i Petőfi-bizottság tagjai, akkor, ami­kor a tömegsír megmutatására kerül sor. Nincsen miért kertelnünk ... A honvéd- sir, amelyhez néhány holdas telek is tarto­zik nagy parkkal, siralmas állapotban van. A park gondozat­lan, fák sorra dőltek ki benne, mert sem kisem gondoskodott róla, a kis ház, amely­ben a Petöfi-emlékszoba van, hasonlóan siralmas állapotban van. A Petőfi-emlék- szobában levő emléktárgyak javarésze már elkallódott, bár egy őr van kirendelve őrizetére. A 48-as honvéd-sir kerítése is sok helyen ki van törve. Az elhanjagolt tömegsír törté­nete igazán jellemző. A honvédemléksir, ere­detileg a magyar államé volt és igy az im- périumváltozás után természetszerűleg a ro­mán állam tulajdonába ment át. Az állam azonban nem gondoskodik róla. Ennélfogva a Sighisoara-i Petőfi-bizottság, de a város egész magyarsága is, többször kérte arra az államot, illetékes szervein ke­resztül, hogy engedje meg, hogy a tulajdon­jog fenntartásával gondoskodhasson az el­hanyagolt tömegsirról. Számtalanszor — mindegyik rezsimváltozáskor — deputációt vezettek a Sighisoara-iak a megyefőnökhöz ebben az ügyben. Minden alkalommal köte­lező Ígéretet kapott a Sighisoara-i magyar­ság ebben az ügyben, anélkül, hogy a kérést tényleg teljesítették volna. És a Petőfi-em- léksir lassú, de biztos halálra van ítélve . . . Az idei Sighisoara-i Petőfi-emlékünnepsé- gek felvetik ezt a második problémát is, amely mellett nem szabad szótalanul elha­ladni. Gondoskodni kell arról, hogy a nagy magyar költő szokásos megemlékezésén kí­vül, ez a probléma is megoldást nyerhessen. Talán a magyar kisebbség képviselői utján, képviselőházi felszólalás révén, lehetne elin­tézni azt, amit a Sighisoara-i magyarság egyedül nem volt képes megcsinálni . . . Benczel Béla. Dr. Gara Ernő nyaralási akciója Egyhetes nyaralás Constanţăn és a gyönyörű Mamma-sirandon I960 Indulás minden szombaton Kitűnő szobák a Hotel Palace-ban, ten­gerre nyílók, hideg-meleg vízszolgáltatás. Ebéd vacsora négyfogásos. — Autocar a strandra a szállodától és vissza külön a közönségünk számára. — Kirándulások. Vasúti költség és 250 lei kurtaksza az utast terheli. — A kurtaksza a nyaralás meghosszabbítása esetén nem fizetendő ismét. Jelentkezések az Ellenzék könyv osztályában Clüj, Piaţa Unirii No. l;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom