Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-21 / 164. szám

*954 Ittlius 21. / I (. F. N 7. r * 7 •KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: r,-^rr-~ tMK’SSfflSn nST^yHIrtMBg /jcinijogo/jci cd egészségei! W­WT & 4, P *8 Kei arcei honit ere Hel I kék doboz­ban. (£ A Solvay „SPECIAL" *z<5<fc bikirbona éfkezéxl célokra, mi«/ kufrlój, tész­ták Ab. készítésére n ki­válóan alka/mast mert tö­kéletesen tiszta! közérzefe, szedjen „SOLVAY" - „SPECIAL" SZÓDA BIKARBÓNÁT amely bellöldi gyárfmány és jól elzárt kék fémdo­bozokban kerül fcgralomba. A SOLVAY „SPECíÁL* szóda bikarbónái minőségben egyetlen külföldi gyárt­mány sem múlja (elül és hatékonyságát megtartja az ............ __ -*^ utolsó adagigl (WWAM rm-n-vi ‘wvih wo rnnnry ifwin ijíiiffnt^iTj'f|>ij^rüi'ir<iffjTm|'Lf|'iLr /war^rTrerriPirtifr végignéztük ezt a furcsa és nagyszerű szertartási, közben teljesen megfeledkez­tünk éhségünkről s még mindig le­nyűgözőé, dermedten figyelünk. Szeret­nénk valahogy kifejezési adni tetszé­sünknek, táléin éljenezni, talán halkan és ízlésesen tapsolni. A kövér nő ezt ész­reveszi. Göndör-fekete fürtjei közül ke­délyesen mosolyog ránk, még jobban meg hízva, a kigömbölyödö arcával, a fé­nyesen feszülő bőrével s bizonyos bölcs öngunnyal inti le buzgóságunkat, mintha ezt mondaná: ,,Nekem ez semmi“. hozzá s a hal a sörhab hullámain egye­nesen a szájába aszik, egy kicsit még ficánkol, aztán a remegő farkával egy­szerre eltűnik, a borjuszeletbe pedig nemcsak ö harap belé, hanem a borjú- szelet is beléharap a kövér nőbe, mar­cangolja a száját s ebben az édes, vé­rengző csókban találkozva kölcsönösen bekebelez i k e gym á s t. Mindez bohókás, megrázó s egyszers­mind fenséges is. A tésztának, a gyü­mölcsnek, a tejszínhabnak immár se hire se hamva s a büszke kernyértorony is sikfölddé, lapállyá változott. Mi, akik Alkony a Badacsonyban o SZÍNÉSZ A színész velem szemben ült a kávé- y házi márványasztalnál s meggy fagylal­tot kanalazott tejszínhabbal. Ekkor hozták neki hírül, hogy hét­éves kislányának vakbélgyulladása van s ebben a pillanatban végeznek rajta mű­tétet egy gyógyintézetben. A színész arca el sápadt. Még a füle is elsápadt. Lassan, egyáltalán nem szín­padiasán fölkelt. Jobbkezét azzal a me­rőben céltalan mozdulattal, amely ilyen­kor szokásos, homlokához emelte s ott épily merőben céltalan mozdulattal meg­érintette gyérülő, mogyorószin haját. Egy szót se szólt. Csak mozgott, csönde­sen, a belső indulat parancsára. Érezte, hogy taglejtése természetesen hajt ki belőle, mint gyökérből a gally. Már lom- bosodni is készült, hogy kiterebélyesed- jék. De a színész egyszerre véget vetett neki. Homlokát ráncolva, éles figyelem­mel megjegyezte még a mozdulat útját, irányát, ívelését, az izomzat helyzetét, feszülését és alapszínét, a lelkiállapotot is, aztán az egészet, mintegy lerajzolva, mintegy lepréselve, mintegy selyem­papirosba csomagolva emlékezete tár­házába raktározta, hogy majd jobb idő­ben, kellő alkalommal, ha játszik, föl­használhassa, amint mesterségem évek óta beidegzett ösztönénél fogva, előrelá­tásból, gazdálkodásból, gyűjtő szenvedély­ből magam is tüstént megrögzitem azokat a mondatfoszlányokat, azokat az eltorzult szavakat, amelyeket véletlenül vet ki belőlem a fájdalom, harag és ön­kívület. Egyébként fizetett, kocsira szállt és indult. I II. 'KÖVÉR Nő Raguzában vacsoraidőben férjével s egy vidám társasággal a vendéglőbe be­lép a kövér nő. Súlya legalább százhúsz kiló, magassága a két méterhez jár kö­zel. Üde, ruganyos. Panamakalapot visel s fehérpöttyös, kék nyári ruhát. Dundi kacsóján aranygyűrűt. De modora azért lányos, friss és kedves. Ahhoz az óriásnőhöz hasonlít, akiről a költő álmodott. Mint hegy tövében a békés kis tanyához valamennyien a lábá­nál heverünk. Akit megölel, annak el­törnek a bordái. A pincérek azonnal ott hagynak ben­nünket silány étvágyunkkal és szegényes kívánságunkkal együtt, valamennyien köréje sereglenek, mint az orvosok, akik elhanyagolják a kisebb betegeket s min­den tudásukkal és készségükkel a ko­moly betegekhez sietnek, oda, ahol gyors és gyökeres beavatkozásra van szükség s a késlekedés végzetes veszedelemmel járhat. Már tárgyal is vele a főpincér, komolyan, mosoly nélkül, tárgyilagosan, a sebésztanár módjára, aki egy imént behozott, súlyos koponyaalapi törési vizsgál meg. A kenyereslány kérdezés nélkül letesz asztalára egy kenyértor­nyot, zsömlékkel, kalácsokkal, kiflikkel tetejezve, a borfiu is körötte röpköd, az egyik pincér melegített tányérokat rak eléje s a másik pedig, aki a műtőst jel­képezi, különböző villákat, késeket, ka­nalakat az evés e finom műszereit. Min­denki érzi, hogy itt nem közönséges mű­tétről lesz szó. Hozzák az előételt, hatalmas ezüst­tálon a rántottát, a sárga aranyráintot- tát, akkorát, mint a fölkelő nap s egy másik ezüsttálon a vajban sütött, petre­zselyemmel hintett ujburgonyát. A kö­vér nő eszik. Cseyegve és kacagva eszik, talán nem is mohon, de azért leirhatat- lanul gyorsan. A sárga aranyrántotta, mely az imént még a fölkelő napot je­lentette s a hajnalt végkép bealkonyo- dott. Most az uj burgonya vajas, zölde­sen csillogó gömbjeit tűzdeli villájára, egymás után dobálja be szájába és on­nan szinte látni, hogy csuszcimlanak le síkos nyelőcsövén, hogy gurulnak, hul­lanak be majdnem egészben a gyomra feneketlen mélységébe. Apró, fürge ke­zeivel a rák ollóit tördeli egy szerszám segítségével, tiindéri — ügyesen, aztán a halat fogyasztja el olajos mártásával, alig egy-két perc alatt. Azt lehetne mon­dani, hogy nemcsak ő szereti az étele­ket, hanem az ételek is szeretik őt, va­lami ellenálhatatlan delejességnek en­gedve azok is vágyakoznak és rohannak A sinautó csak egy pillanatra állt meg. Badacsony állomásán egyetlen utas száll le s az én vagyok. A sinautó modern, sima, zö­mök, világosbarna kocsija pedig már el is tűnt a fordulónál. Hogy megszerettem a sinautót, mint köz­lekedési eszközt, azalatt a három nap alatt, amióta sinautón utazom körül a Balatont.. Egyet1 en kocsiból áll, csupa-üveg, kényelmes, előkelő, tiszta. A pöffékelő, kormos gőzmoz- d ernyők egészen ódivatúan hatnak a halk, gyors és könnyed sinautó mellett. Nagyon kicsi állomás ez a Badacsony, in­kább őrház, magyaros faragásokkal. A Bala­ton zalai partja még az állomásépületekben is különbözik a somogyitól. A somogyi part homokos, sekély, Ihngyos vize nagyobb für­dőket vonzott a tó partjára, mint Zala kö­vesebb, mélyebbvizü világa. Odaát, a gazdag fürdőtel epeken modern, világos, simavonalu, nagy állomásépületek vannak, itt szerény kis őrházak, fafaragásos tornáccal és apró er­kéllyel. Van bennük valami népies mesiesze- rüség. Ma még a túlsó állomások szebbek, de érzem, hogy az innenső állomások tapogatóz­nak a helyes utón. Szeretem a szines és sima modern házakat, de a nyaralóknak s igy a nyaralóhelyek állomásainak is többet kei1? nyujtaniok, mint a tiszta célszerűséget. A nyaralás, bármennyire egészséges is, lelkileg vajmi keveset ér egy kis bájos romantika nélkül. S egy vadszőlővel befuttatott tornác olyan halk vidámságot lop a szívbe, amilyent a legdrágább tetőterrasse sem tud elérni. Minden balatoni állomás megett van egy kis liget. Itt, Badacsonyban is, hatalmas sötét­zöld fenyők alatt virítanak a piros padok. Csönd yan. A fövenyfürdő üres, a kirán­dulóhajók majd holnap, szombaton árasztják el Badacsonyt a többi fürdőhelyek fürdő- vendégeivel'. „Kirándulni Badacsonyba“, ez minden körültekintő nyaraló útitervébe fel van jegyezve. De vájjon hányán látják úgy meg Bada­csonyt, ahogy én az első látásra megszeret­tem?! Akikkel beszélgettem róla, csak vono- gatták a váltakat: — Csak hegy van ott, meg szőlő, no meg a Kisfáudy-ház . . . Igén csak hegy .. . De ez az egykori tüz- I riányó oly jóságosán, oly békésen s olyan ha­GYILKOL A VÁROS TITKA Irta SZABÓ LAJOS Nem! Nem olvasok! — Félre lökte a me­sés könyvet. Húga hízelegve melléje simult, szereteté- vel akarta kényszeríteni bátyját, hogy ol­vassa. tovább a félbeszakított mesét. — Kálmi, olvasd tovább. Azért adott anyuka cukrot? Nesze, neked adom az én részemet is csak olvasd tovább. Ott hagy­tuk el, hogy az aranyhaju tündér leányt a fenekedén kútba dobták. Mi lett vele? Meg­halt? Nem tudta kimenteni a Fehér-ország hercege? Nem? Olvasd na. Itt a könyv. — Eléje tartotta. — Nem érted, hogy nem olvasom to­vább? Ha nem, pukkadj meg. — És a sa­rakba vágta az aranyfedeles kötetet. Aztán lefejtette a nyaka köré font karokat s dur­cásan eltaszitotta magától húgát. — Menj a fenébe! — Kálmi, felköltöm anyukát és megmon­dom, hogy nem akarsz olvasni. — Az is kéül a ... — Megmondom, megmondom. Tudd meg. — Mond. — Bőgte ki közömbösen Kálmi és már nemhogy húgával, de játékaival sem törődött. Nem érdekelte vonatja, repülő­gépje, puskája. Nem, semmi, ami a gyerek­szobában volt. Több után vágyott. Titko­kat akart ellesni. — Éppen jó! Az ajtót nyitva láttam. Apuka, anyuka alszik. Nem veszik cszre. Ha nem akarták a kezembe adni a téllefonhoiHgatót, most úgy is megtu­dom mit beszélnek az emberek. Csak ne éb­rednének fel hamar anyukáék. — Villantak át a gondolatok a kiváncsi gyermek agyán. Először azonban a megbántott húgát kel­lett lekenyereznie. Azért békülni kezdett. — Kató, ne haragudj. Később elolvasom dlöHról s még egyet az én könyvemből is. De most igazán nincs időm. Meg kell kefél­nem a lovamat. Te is inkább fésüld meg a bubádat. Nézd, milyen kócos szegény. Anyuka téged mindennap megfésül. És tudod mit, ha nem szólsz az anyukának, hogy nem olvastam, neked adom az autómat s beleültetheted a bubáidat. Jó lesz? A Ceányka beleegyezett bátyja ajánlatába s bubái közé ment. Kálmi szintén játékot miméit. Kefélni kezdte lovát. De alig húzott kettőt-hármat a kis kefével, abbahagyta. — Kató, hozok egy kis szénát. Éhes szegény. — Ne ülj sokat! — Nem is. * * Kálimi örömmel lépett ki a gyerekszoba szűk világából. Óvatosan a hálószoba ajtajá­hoz lopódzott. A kulcslyukra fektette fülét. — Vájjon ailusznak? Nem ébrednek fel, amig fent leszek? Semmi zajt sem halott, mire boldogan be­nyitott az ebédlőbe, hogy a konyhán keresz­tül' észrevétlenül távozzék. A nagy tükör előtt megállóit egy pillanatra. Tetszelgett magának. — Jól megcsináltam. Felmászom a tetőre. A teléfondrótokhoz tartom a fülem s úgy tudom meg, mit beszélnek az emberek. Aztán az örömtői vörösre gyűlt arccal, boldog izgatottsággal a konyhába nyitott s onnan ki a folyosóra. — Még nyitva van! — Szinte futni kez­dett a vasajtó felé. Ahogyan odaért, körül­nézett. Nem jár-e valaki a folyosón? Nem akarja-e valaki meglesni? Sehol senki sem mutatkozott. Rajta hát. Tágiabbra nyitotta a vasajtót. Hanem a lehullott korom, a fojtó levegő, az áradó sötétség meggondol- koztatta egy pillanatra. — Bebújjak? Ne? Felcsigázott vágya azonban nem engedte sokáig tétovázni. A titkok csábították. Dön­tött is egy-kettőre. Bebújt és behúzta maga után a kémény vasajtóját. A vaksötétség, a komor levegő idegenül ) hatott s a még ismeretlen, kellemessel ve­gyült féléiéin érzetét keltette a gyermek lelkében. Csakhogy a titok vágya már elje­gyezte Kálmit s igy csak felfelé vehette út­ját. Azt is érezte, hogy addig már a vasajtó sem nyílik ki, ha próbálná is, amig meg nem járja a tetőt. Remegő kezekkel; a létra után tapogató­zott, mellyen a kéményseprők járnak fel s alá. Rákapaszkodott s lépdelni kezdett rajta felfelé. Az első lépéseket könnyen tette meg, bár kissé távol állottak a vaspácikák, de annál nehezebben a következőket. Alig tartott a második emelet magasságá­ban és már érezte, hogy apad az ereje. Meg kellett állnia, hogy kipihenje magát. De a meredek létrán rosszul "ehetett pihenni. Állva is fogyott az ereje, mert fogózkodnia kellett. Lelkesedése azonban még nem szűnt. A tető titka még öntötte a bátorságot. Kis pihenés után ismét kúszáshoz látott. Ha nehezen is nyújtotta erőtlen karjait, emelte bágyadt lábait. A harmadik emelet magasságában váratlanul füst csapott be egyik oldalkürtőből. Annyira megfeküdte a lihegő gyermek fáradt tüdőjét, hogy alig tu­dott lélégzeni. El is kábult néhány pilla­natra, csak a véletlen kíméletén múlt, hogy nem zuhant le. Szerencsére nem tartott so­káig. A huzat kivitte a kályhák mérges le­heletét. A negyedik emeleten tarthatott, mikor azt érezte, hogy minden ereje elhagyta. Karjai reszkettek. Lábai alig tudták tartani. Leiké­ből is élsz ál' t a vakmerő bátorság. Már sze­retett volna ereszkedni a létrán, hogy a gyerekszoba boldogságáért lemondjon a tető titkáról, de annyi erőt sem érzett magában, hogy a magárahagyott húgához vissza­térjen. — Ha megmozdulok, leesem. Le a kémény tövébe, aho- mindjárt meghalok. A megtett ut rettenetes hosszúnak tűnt fd. Mintha hetek teltek volna el, amióta behúzta maga után a vasajtót. A hátralévő­ről viszont semmi fogalma sem volt. Két­ségbeesetten fogózkodott a vaspálcákba s I annyi lelki ereje sem volt, hogy döntsön, le­szálljon, vagy tovább kússzék felre é. Majd képzelődni kezdett. — Ha összedől a kémény? Ha leszakad a létra? Ha ismét becsap a füst? És hangosan sirni kezdett az ég felé nyúló sötét tárnában. Segítség után kiáltott. — Apuka, Anyuka vegyetek le! Olyan fáradtan csüngött már a vaspácá- kom, hogy minden pillanatban leeshetett volna, mint a megérett alma. De egyszerre csak fény-nyalábot pillantott meg maga felett. — Világosság! Tető! Kinzó fájdalom fogta él, hogy cserben­hagyta ereje, hogy nem hallgathatja meg a csak néhány lépésnyire szálló titkokat, össze­szedte magát, de hiába való volt minden próbálkozás. Mikor azonban meghallotta a zümmögő drótok tiszta muzsikáját, mintha kicserélték vö na, visszanyerte elszállt erejét s könnye­dén, szaporán lépdelt egyik fokról a má­sikra. Pár pillanat múlva már ki is dugta fejét a bérpalota kéményéből. — Fenn vagyok! — Elkiáltotta magát, mint a világ legboldogabb gyermeke. Olyan magasan állott, hogy fevehette volna a templom keresztjét. A többi házak tetői jó­val alatta támaszkodtak egymásra. Az utcá­kon járkáló embereket mesebei törpéknek látta s a száguldó autók kisebbeknek mutat­koztak, mint a húgának ígért játékautója. Berzenkedett is, akárcsak a templom ormára szállt ördögfióka az óriás kémény magasan tátongó szájában. — Nem íesz több titok! Ha nem adták kezembe a telefonkagylót, most a város titkait hordó drótspárgákra fektetem fülei­met s úgy hallgatom meg mit suttog a város. Ágaskodott is már. Magasba nyújtotta karjait. A telefondrótok rudjiba kapaszko­dott, hogy elérje a hálózatot. Elérte s a következő pillanatban holtan zuhant vissza. A gyillkos áram annyi időt sem engedett, hogy egy hangot meghallhas­son a város felett búgó óriási zongora rej- l teimes melódiájából.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom