Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-21 / 164. szám
A magyar főiskolai diákság — román iukörben Hogyan vélekednek egyetemünk tanárai és diák- vezérei a magyar diákokról? — Jelen és jövő. Érdekes kérdések, amikor az egyetemek népességét nagyon lefogják csökkenteni i. Hogyan akadaiyozhatju meg a harisnyák elszaka dásái ? Gyakran és gondosan kell mosni őket, azonban sohase szilárd szappannal, hanem mindig LUX szappan-pehely oldatba kell beáztatnunk. így megőrzi a harisnya rugékonysá- gát és mindig olyan lesz mintha uj volna. CLUJ. (Az BMonzék tudósítójától.) A szeLlemi pályákon való túltermelés, a végzett ifjak elhelyezkedési lehetősége komoly meggondolásra indította az állam vezető féri iáit. A műit hónap második felében az egyetemek rektorai és a közoktatásügyi miniszter megbeszéléseiket tartottak abból a célból, hogy módozatát ejthessék az intelilektiieí pályákra tóduló ifjúság számbeli csökkentésének. Különösen ami a kisebbségieket illeti, mert ezek lőhető visszaszorítása most divatossá vált. Az eszmecserék nem folytak lie eredmény nélkül. Az egyetemközi tanács javaslata és a közoktatásügyi miniszter hozzájárulása, mint törvényrendelet már megjelent a Monitorul Oficialban. Az uj törvényrendelet, melynek értőimében csak a numerus clauzus megkívánta felvételi vizsga sikeres letétele udn lehet valaki egyetemi pd.lgár, komoly aggodalomra indit. Annál is inkább, mert ez a felvétek vizsga csak újabb akadályt jelent az érettségi vizsgálatokon is nehezen át jutott kisebbségi diákok részére. Az Ellenzék a magyar társadalom önzőben támogatásával éveken keresztül fáradhatatlan munkát fejtett ki, hogy a 'helybeli I. Fer- dinánd tudomány egyetemen tanuló magyar diákság súlyos anyagi helyzetén könnyitve, lehetővé tegye egy uj magyar értéimiségi osztály kialakulását. Fáradozásának meg lett az eredménye. Ma már egy egész nemzedék dolgozik az életben azok közül a helybeli .egyetemen végzett diplomások közül, kiknek tanulási lehetőségét az Ellenzék-diákmenza fehér asztak segítette elő. Hogy a mai diákság is becsülettel dolgozik, ahhoz sem fér kétség. De, hogy ne csak mi, de senki se essék az áltatás hibájába és előre lássuk, mily igaztalan lehet egy kisebbségei lenes eUbánási mód, felkerestük az I. Ferdinand tudomány egyetem arra illetékes fórumait és legnevesebb professzorait és objektív kritikájukat kértük a magyar diákságra vonatkozólag. A felkeresett professzor urak kétségesen állottak kpunk rendelkezésére s az egyszerű kritika 'gyakorlásánál távolabb menő kérdéseinkre is megadták őszinte válaszukat. A professzorok mellett néhány román diákvezért is megszólaltattunk ankétünk keretei között. Mivel kritikájuk a közvetlen ismeretségeken alapszik s mivel végeredményben az ők megértésük és értékelésük fogja eldönteni ifjúságunk jövendőbeli sorsát, különösebb süllyt kell tulajdonitani válaszuknak, mint általában szoktunk az Ifjúsági megnyilatkozásoknak. Úgy a professzorok, mint a diákvezérek magyar diákokról adott kedvező kritikája, melyet vasárnapi számainkban folytatólagosan fogunk közölni, megnyugodni engednek abban a tekintetben, hogy az őszi egyetemi felvételi vizsga nem fog egy újabb, igaztalan rostának bizonyulni tovább tanulni szándékozó kisebbségi ifjúságunk részére. Ankétünk kérdései: 1. Hogyan teljesiti kötelességét a magyar diákság? 2. Milyen a román és magyar diákság közötti viszony? 3. Mi a magyar diákság kötelessége faja és állama iránt? 4. Hogyan látják a fiatal magyar inteilck- tüelek jövőjét? Hol fognak elhelyezkedni, felekezetnél, vagy állami állásokba is számíthatnak? j. Mi különbség van a régi és uj magyar nemzedék között? PROFESSZOROK Florian Stefănescu Goangă, az egyetem rektora — A magyar diákok öntudatosak és becsülettel dolgoznak. Nincs különbség a többségi és magyar hallgatók között. Az állaim nyelvét jól beszélik, egyesek egészen jól. Látszik, hogy szeretettel fogla’ íkoznak vele és tanulják. Különben meg keli jegyeznem, hogy az egyetemünkön a kisebbségek nyelvük használata tekintetében teljes szabadságnak örvendnek. Meg1 van az összmüködés a diákok között. Jó a viszony. A tudományos egyesületekben való részvétel egész barátságos viszonyt fejleszt — feüekezet és fajra való különbség nélkül — a diákok között, örvendetes tényként állapítottam meg, hogy a magyar diákok száma évről-évre emelkedett egyetemünkön. Ugylátszik jól érzik magukat közöttünk. Sose panaszolkodtak és én sem emelhetek semmiféle panaszt ellenük. A segélyekben éppen úgy részesülhetnek a magyar diákok is, mint a román diákok. A hidverést látom a magyar diákság jövendőbeli feladatának. Mindéin lehetőség meg van arra, hogy a román és magyar nép együtt dolgozhassak. A mai helyzetet tovább kelll fej észtén i. Ha a fiatal magyarság különbül megérti a mi törekvéseinket, mint elődeik, akkor kétség nem merülhet fel afelől, hogy a hidverés munkálata ne sikerüljön. —■ fia valaki állampolgári kötelességének eleget tesz, a továbbiakban senki sem akadályozhatja meg, hogy faja, nemzete iránti kötelességeit is teljesítse. Mi szabadabb gondolkozók vagyunk, mint amilyeneknek hisznek. Belátjuk, hogy a több mint egymilliós erdélyi magyarságnak joga van az élethez. Még ro- manizálásra sem gondolunk. A mi egyetemeinken végzett magyar diplomások éppen úgy foglalhatnak el állami állásokat, mint a román elemek. Az etnikai arányszám szerint joguk van ehhez. A jelenlegi szélsőséges hullámok ellent látszanak mondani, de ez nem végleges román felfo- 1 gás és a „numerus valachicus“ is csak egy politikai pártnak a programa. Nem ismerem a régi nemzedéket. De nem ismerem az uj magyar generáció érzelmeit 1 sem. Nem tudom, hogy érzi magát a jelen1. Ez a szegény Jóska alaposan beleválasztott, mikor elhatározta, hogy megnősül. Azaz, hogy nem is ő határozta el, hanem a Bort- nyik-család apraja-nagyja. Mire észrevette miagát, már megjelent az újságban, hogy eljegyezte Bortnyik Klárát. Pedig tulajdonképpen még ki sem mondták a döntő szót, csak éppen célzások estek jobbról is és balról is. De a jobbról, vagyis a Bortnyik-oldalról, eredő célzások egyre erőteljesebbek és nyilvánvalóbbak lettek, Jóskának pedig nem volt ereje tiltakozni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Kára nagyon tetszett neki, amit meg .is ‘lehetett érteni, mert Klára húszéves vök, jó növésű és olyan egészséges, mint a cseresznye. így történt, hogy Bortnyik mama egy szép napon csak úgy odavetőleg megjegyezte: — Holnaptól kezdve jó fenne elindulni, hogy lakást keressenek, Jóska. Eleget 'lustálkodtak eddig. Klárának adtam vagy nyolc cimet, azokat majd járják végig. Jóska meghökkent, de hallgatott. És másnap megjelent az eljegyzési hir. Hat hónap múlva megtartották az esküvőt. Magam mindezt csak hallomásból tudom. Jóskával!, aki valaha egyetemi tanulótársam volt, hosszú évek szünete után csak akkor találkoztam újra, mikor már hároméves házasok voltak. Valami banketten kerültünk egymás mellé és nagyon megörültünk minid a ketten. Ö másnap felhívott telefonon és felesége nevében is meghívott ebédre. Ekkor ismerkedtem meg Klárával. A pontos, gáncs nélkül való, serény háziasszony mintaképét ismertem meg benine. Az ilyen aszonyok azok, akik az életet elviselhetetlenül kényelmetlenné teszik. A nappaliban nem szabad cigarettázni, mert a füst árt a függönyöknek. A bútorokon huzat van, az ember raktárban érzi magát. A telefon valami készülékkel van lelakatolva, hogy a vendégek ne beszélhessenek, azért a háziak sem tudnak beszélni, mert véletlenül éppen huszfilléres nincs a háznál. Jóska otthonának nemcsak külsőségekben volt ez a képe, hanem be'ső tartalomban is. Klára konok és erőszakos volt,-rideg és színtelen. Semmiben sem talált örömet, csak a házvezetés részleteiben. Még sétálni sem volt hajlandó. Jóskának otthon kellett ülnie, néma kettesben, mert ha legalább társalogni szeretett volna, felesége kurta szavakkal válaszolt ás semmiféle eszmecserébe nem volt behúzható. Ha nagyritkán vendéget hívtak, abban Jóskának nem sok öröme tellett. Feltétlen. bizonyossággal nagy viták keletkeztek, amelyekben Klára a maga elveit az egész világgá! szembe szegezte, zsarnoki erőszakkal kardoskodott a maga életfelfogása mellett s ha Jóska valami bátortalan megjegyzésbe csak belekezdett is, kiméletlenüll letorkó'ta előttünk. Nem is nagyon szerettünk a házhoz járni. Éreztük, hogy az aszony gyűlöl bennünket, mint mindenkit, aki féltve őrzött egyeduralmát kívülről hozott forradalmi gondolatokkal! veszélyeztetheti. Nem igen melegedhettünk össze. Sőt, legyünk őszinték: én a magam részéről ki nem állhattam Klárát. Sőt, legyünk még őszintébbek: ha megérhettem volna, hogy Jóska két egészséges pofont ken le a minta- feleségnek jobbról-balról, szegény ember létemre szívesen adtam volna komólyabb ősz- szeget jótékony célra. II. Jóskának bárom hétre Berlinbe kellett mennie. A vállalata, aho' osztályvezetői tisztséget töltött be, valami uj üzletágat akart bevezetni, Jóskát szemelték ki a szervezés élére és kiküldték tanulmányútra. Az asszony természetesen nem engedte volna egyedül, de elutazás előtt való napon tüszős mandulagyulladásba esett. Az ut naphoz '.évén kötve, Jóska egyedül ment el. Nemisokára visszaérkezése után találkoztam vele az utcán. Első pillanatra valami különös változás látszott az arcán. A kereskedelmi minisztériumban járt és ott sokkal hamarább végzett, mint remélte. Maradt egy szabad félórája. Ezt arra használta fel, hogy beült velem a legközelebbi kávéházba. — Igen nagy titkot akarok rádbizni, öregem. Szétrobban a lékem, ha meg nem oszthatom valakivel. — Halljuk. Elmondta, hogy berlini tartózkodásának utolsóelőtti napján megismerkedett egy előkelő német hölggyé’1. Ismeretségük első órájában egymásba szerettek. Attól kezdve elutazásig görcsös mohósággal! élvezték az egymásra találás ujjongó boldogságát. Minden -szabad percet együtt töltöttek. Elmondhatatlan bo dogság az, barátom, igy szerelmesnek lenni. Találni valakit, akiről percenként kitűnik, hogy a legapróbb részletekben is a lelkünk pontos kiegészítője. A csodává'! határos, hogy találkoztunk. A berlini ut óta hiszek egy magasabb végzet gondviselésében. Gondold csak el: egy magyar hölgy kikerül külföldre. Sohasem láthattam volna az életben. És akkor a cégeimnek éppen a csőbutor jut eszébe, és éppen engem küldenek ki, és éppen óiyan emberrel! tárgyalok odakint, akinek a felesége éppen ezzel a hölggyel barátkozik. De még tovább is van: Józsa, mert ez a neve, aznap akart elutazni Westerlandba. Valami apróság miatt e 1 halasztotta az utat. Ha elutazik, sohasem találkoztunk volna. Megsem tudtuk volna egymásról, hogy vagyunk a világon. — És most mi lesz a házasságoddal, ha ilyen szerelmes vagy? — Mi lenne? Józsának megmondtam, hogy nem vagyok szabad. Ő tudomásul! vette. Úgy búcsúztunk el, hogy soha többé nem látjuk egymást. Levelezni sem akarok: Klára kezébe kerülhet valami és akkor kész a baj. Jobb igy. Eddig kimondhatatlanul boldogtalan voltam, most már van titkos tarta’.ima az életemnek. Ez az emlék. Élem tovább az életemet, jó és megbízható életüárs maradok Klára mellett, de ha majd meghalok, halálom pillanatában az a nemes, magasztos, csodálatos asszony lesz az utolsó gondolatom. De most már mennem kell. Hivattuk a fizetőpincért. Mindkettőnk fogyasztását én fizettem. Jóska kissé ti'itakozott, de aztán hagyta. Tudtam, hogy Kilára otthon minden fillérről számoltatja. m. Egy esztendő múlva magamnak is mennem kellett Berlinbe. Az úti készülődés közben kaptam Jóska telefonját. Kért, hogy keressem fel a hivatalában. Felkerestem. — Nem haragszol, ha megkérlek valamire? Ha időd akad, keresd fel az asszonyt, akiről beszéltem neked. Hozz hirt róla. Elég egyetlen mondat is. Csak annyi, hogy gondol rám. Ettől 1 a mondattói évekre való lelki erőt fogok kapni. És mondd meg neki, hogy nincs más gondolatom, csak ő, hogy a szivem mélyén örökre az életem meghitt társának érzem őt, hogy titkos pillanataimban folyton vele vagyo>k és tisztán érzem, hogy most rám gondol. Nem haragszol? Megadta a berlini höllgy cimét. Fejből, mert nem jegyezte e, még papírra vetni is fék. Én Berliniben fel is kerestem a megadott címet. A hölgy azóta uj lakásba költözött, elmentem oda is. Nem volt otthon. Izenetet hagytam, hogy délután fél hétkor megint e - jövök Szentiványi barátom üzenetével. Akkor HAZUGSÁG Irta: HARSÁNYT ZSOLT
