Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-03 / 148. szám
!O BLLfíN Z ti K 193 5 I ii 11 ii H ). A történelem alapja a Iiir, n hir története azonban egyike azoknaka lebilincseld könyveknek, amelyeket sohasem írtak meg, ' . eke: a szavakat olvassuk a Times ünnepi, 4p.gjo-ik számának az első oldalán, \. ember mcgi.letődéssel veszi kezébe ezt az újságot, mert tudja róla és a betűin valahogyan megérzi, hogy a Times, Mária Terezia kora óta az ausztráliai repülők csodálatos teljesitmenyéig egyebet sem tett, mint becsületesen ellenőrizett hírekkel történelmet irt és a „fair play” sze lemében folytatott publicisztikai harcában nem egyszer történelmet is csinált. A Times neun a nagyvilág bulevard sajtójának a szerve, hanem az angol közvélemény legfőbb őre. Most a hir történetét, vagy annak menyekben, jelenetekben és vonatkozásokban, amelyeket a mai hétköznapi nyel'v szenzációknak nevez. Az ünnepi szám azonban mégis inkább a hir történetét, vagy annak legalább is egy pár fejezetét írja meg, szokott előkelő és higgadt stílusában azokon a hasábokon, amelyeken az angol sze.Ierni élet legragyogóbb nevei llettek naggyá; olyan harcok hadállásai voltak ezek a hasábok, amelyekben — hogy egyebet ne is említsünk — nem kisebb nevek állottak egymással szemben, mint Dickens és Thackeray. A Times történelme a hirszolgálat története. — A lap ezért nem takarékoskodik a műhelytitokká és feltárja hatalmas szerkesztőségének titkait, amelyek legfeljebb annyiban különböznek a mieinktől, hogy mérhetetlenül nagyobbak, nagyobb méretűek. A szerkesztőség előkelő napszámosmunkáj« mellett azonban az ujságiró lelkét is megmutatja. Valóságos kis mestermü ez a cikk amely a riporternek, a „névtelen történet- iró“-nak fejlődéséről számol be, aki mindig és mindenütt aratómunkásai a híreknek. Igen tanulságos olvasmány ez az ujságiró számára, aki az egyszerűen leiró hajdani riporter elavult típusa mellett a fantáziával dolgozó modern riporternek és a lelkiismeretlen riporternek olyan jellemrajzát kapja történelmi példákban, hogy pontosan megái apithatja magáról, melyik csoportba tartozik. A hirszolgálat hősei. A riport történetében különösen nagy esemény volt a Times gárdájának az az 1834- ben végzett munkája, amikor egy hétfői napon éjfélkor valamelyik nagy politikus Edin- boroughban megtartott beszédét lejegyezték s a beszéd szövege teljes terjedelmében „már“ pénteken délután megérkezett a Times kinyomott példányaiban Ldinborough-be, miután megjárta .1 londoni szerkesztőséget és a nyomdát. Ma mosolygunk ezen, ami azonban az akkori szállítási cs nyomdai eszközök mellett hatalmas teljesítmény voit, úgy hogy Lord Grey elragadtatott nyilatkozatában meg is dicsérte a Times-ot: „a postalovak, a gyorsírók, a gőzzel hajtott nyomdagépek, a jó utak ennél nagyobbat és többet még nem tettek . . .“ S ez. a hirszolgálat legnagyobb és örök, kinzó problémája: gyorsabban, gyorsabban. A Times gárdája ezért mindig és mindenütt ott van, hogy a hirek mindenkor megbízható kezekből és gyorsan jussanak cl abba a londoni palotába, ahol a hirek rövid szálaiból a világ történelmét fonják. Természetes, hogy ennek a hírszerző gárdának hősei és mártírjai, de világraszóló hőstettei is akadtak másfél évszázad folyamán. Csak néhányat említünk meg: Napoleon idejében az angol kormány eltiltotta, hogy a Times-t külföldre szállítsák, vagy hogy bármilyen küldeményt kézbesítsenek a lap szerkesztőségének. Walter sz.cr- kesztő (a Times történetében II. John Walter) erre külön könnyű vitorláshajókat bérelt, amelyek a legfrissebb külföldi híranyaggal' látták cl. A hireket ovasok váltott lovakon vitték a tengerpart elrejtett kikötőhelyéről Londonba. — És itt van a gyorsaság másik hőse, Waghorn hadnagy, aki elsőnek tette meg postakocsin az utat szárazföldön' India és London között; — J. D. Bouthier balkáni levelező, akinek a halála után Bulgária külön emlékbélyegeket adott ki; — Bertram Thomas, az Afrika-kutató, akinek a jelentése a dclafrikai nagy sivatagon át megtett veszélyes ut után nehány órával már a londoni szerkesztőség kezében volt. Az orosz—japán háborúban a lapnak külön gőzhajója volt, amelyekről a hadmozdulatokat figyelték. A híressé vált levelezők közül meg kell említeni Sir William Howard Russelt, aki a krimi háborúban a helyszínen irta meg a nagy napok történetét és G. E. Morrisont, aki a véres pekingi boxerlázadás- ! ban szolgálta a gyors hir ügyét és maga is J részt vett az európai követségek védelmében; ! W. B. Harrist, akinek marokkói kalandjait az egész világ ismeri. És meg kellene említenünk azt a tengernyi névtelent, aki mindig és mindenütt becsülettel és felelősséggel aratja a történelem vetését. A hirszolgálat igazában azonban csak a 1 nagy nemzetközi ügynökségek fennállása óta í vált igazán naggyá. A hirszolgálat gondolata Keletről száműzött. Hajdanában j kara váltok vitték a hiteket, .1/ üzeneteket egyik helyről .1 másikra és később, a középkor fo ly.imán nem egy hatalmas nőmet „Kaufherr* is - Iniggerek jó hirsz.ok.ú alánok köszönhette kitűnő gazdasági Íré.'őkepevégét. A legújabb időkben .1 Roischildok járták éltben elől, akik post aga lombok utján közölték egymással .1 napoleoni háború eseményeit, amelyek nem maradtak hutás nélkű a tőzsdéken sem . .. A mai ügynökségek megalapítója Reuter, 1 lavas és Wolí voltak. Mozgékony szelleműk csakhamar lelismerte az együttműködés szükségességet és igy 1859-ben megalapított közösségük a hirszolgálat uj világát jr incite. Amerika 1870-ben kapcsolódott belé ebbe a hálózatba s ez talán az egyetlen eset, amikor az. öreg Európa gyorsabb volt, mint a jenkik országa. Gyorsan száll a hir — ha kergetik A gyorsaság másik legnagyobb eszköze a gép, de itt talán elég lesz. a hir történetéből annyit megemlítenünk, hogy a Timest alapítása idején egy Iából készült présen nyomtatták — óránként 250 példányban — 1857-ben pedig már óránként 20.000 példányt ontott az akkori legnagyobb gép. Ez is csak gyerekjáték a mai rotációs gépvek monstrumai mellett, amelyek óránkint százezrekben hajigál- ják magukból a hajtogatott, hatalmas lappéldányokat. Van azután az újságnak egy másik kuüsz- szatitka, amelyet a közönség nagyon is megkövetel: nemcsak jó, hanem szép lapot is kell adni. Az olvasó maga sem tudja, hogy miért teszi félre unottan a lapot, ha kopvot- tak a betűi, vagy valahogyan sértik a szemét. Nagy tudomány és nagy művészet a betű varázsának titkait ismerni és az, hogy a Times mai betűi alakban a'óg különböznek a százötven év előttiektől, legalább is annyira jellemző az angol közönségre, mint ennek a másfél évszázadnak a történelme. Gyorsabban, gyorsabban, gyorsabban — ez az ujságcsináMs örök, gyötrő gondja. De mit ér a hirszolgá at, a munka és a nyomtatás széditő irama, ha az olvasó nem kapja meg idejében a lapot? A haladásért vívott öldöklő szállítási harc történetét is megtaláljuk a Times cikkében. Hajdanában csak a posta vitte szerte a vidékre a lapot. így a királyság területén még a nagyobb városok is csak napvok múltán tudták meg a világ eseményeit, amikor az újságkihordó nagy csengetéssel végigfutott az utcákon, hogy az emberek előjöjjenek a lapvokért, nehogy a kihordással is veszendőbe menjen a drága idő. A forradalmi átalakulást ezen a téren is a Times teremtette meg, amikor 1828-ban külön pvostakocsikat állított be a ilap szállítására és ezzel elérte azt, hogy a nagy városok 14 órával a londoni posta előtt kapják meg a világ folyásáról szóló hireket. Az újságok legnagyobb problémája ma is ez, csak éppven nem félnapvokról, hanem percekről van szó. A Times millióinak útja. A névtelen történelemirásnak ebből a Múzeumából nrin felejthetjük ki az uj-.áglnnL lést '.ein, .um olyan nagy i/crrpa jáf.zik < .'apók iazárii megalapozottságában ■'/ ,J/ hu vállalkozás boldogulása • z.onpontjabo!. A Times hirdetései a nagyipari kapitalizmus fejlődésének fontos tényezői voltak. I.rtlekes adat erről, hogy 1845-lx*n a hirdetései egy hét a att már óooo lantot jövedelmezte!. . talán Idolé e, megjegyeznünk, hogy mai hir detési forgalma .1 csillagászati számok vilá gában jár. Hz. a hatalmas jövedelem és megújuló vagyoni erő azonban kötelességekkel jár s ezeket a Times mindenkor te kcsitette is. A Timfcj-found több, mint száz éve a szerencsétlenek és a védtelenek végtelen hosszú sorozatán segített. Szerényen, szinte félretett helyen közli az. ünnepi szám többek között, hogy 1828-ban a lontsterlingek ezreit juttatta a vállalat a spanyolországi és francia éhezőknek. A krimi háború áldozatait 25.000 fonttá) segélyezték és — egy a mai számok közül — a világháború alatt csaknem 22 millió fontot adományoztak a nemzetközi Vörös Kercsz.t Egyesületnek. A Times millióiból azxsnban nagy vagyonok jutnak a nemzet kincseinek megmentésére is. így 1920- ban a lap gyűjtése 250,000 fonttai járult hozzá a Westminster Abbey cmdá atosan szép kápö.nájának restaurálásához, 1925-ben pedig 144.000 fonttal a Szent Pál-katedrális helyreállításához. A nyájas olvasó is megszólal Az ujságcsinálás sok-sok más mühe ytitka mellett megszólal a Times-bcn végül a nyájas olvasó is. „Gond és bajrovat“ — igy hivja az angol ujságember az üzenetek és a személyes ügyek rovatát, amelyben az emberek szorongó aggódásai, furcsa mókái és kiváncsiskodásai napról-napra visszatükrözik az elet vá tozó időjárását. A nagy angol lap volt talán a legelső, amely olvasója mellé állott minden bajában-gondjában s igy aztán ez a rovat a tarka érdekességek csodálatos bokrétájává virult ki az utolsó száz évben. A lap több történelmi jelentőségű apróhirdetést közöl. Érdemes idéznünk a legmegrá- zóbbat és a legvidámabbat. Az előbbi 1851- ből való: Vilmos fiam, a tengerre mész, a tengerre kell menned; de oh, térj vissza és fogadd egy megtört szivü apa és egy megtört szivü anya áldását. Oh, Vilmos fiam, fiam, Vilmos fiam! Bár úgy akarná a jó Isten, hogy meghaljak helyetted, oh, Vilmos, édesf am! Lehetetlen nem érezni a megtört szivü anya bánatát. Füzzük ezért ide, a hajdani könnycsepp me" lé ezt a mosolyt, 1925-ből: Papagáj kerestetik megvételre, kitűnő csevegő, egészséges, szelíd állat. Ne káromkodjék! így álí a Times minden igaz ügy rendelkezésére, akár a haza sorsáról van szó, akár egy megtört szivü anyáról, vagy pedig egy derék különcről, aki nem szereti a mosdatlan szájú papagájokat. A brit nemzet gazdag és nagy életének történelme ez az újság, amelynek hírei és üzleti megalapozottsága me lett mindenkor a közéleti fórum legnemesebb erényei állottak őrt. O. I. IRTA: FARKAS IMRE 18. KÖZLEMÉNY B — Jobb igy, jobb lesz igy. Kiment a kertbe. Úgy járt a hosszú utón, mint az alvajáró. Hosszú szoknyája csatakos lett a reggeli harmatto . Ment, ment. A bástyafalnál, amidőn megfordult, szemébe tűnt a Strcmmék háza. Péter épp kocsiba fogta a fényesszőrü, szép pej lovait és szeretettel simogatta meg őket. — Péter! Mily idegennek tűnt föl most előtte az az izmos, nagy fiú, örökké szomorú szemeivel, semmitmondó beszédével. Míg az a másik, aki elmegy . . .? — Jobb esz igy . . . Az a másik a Városba megy. A Városba, melynek címereden képe immár homályos sejtés gyanánt él a lelkében. A Városba, ahol embertömegek nyüzsögnek-mozognak az utcákon. Ahol ezer meg ezer lámpa szórja a sugarait. Anol a da ok, a szenzációk teremnek. Ahol az ország szive lüktet. Ahová ő beteges, gyermekes vággyal vágyódik már ré- ges-régóta . . . oh, micsoda gyönyörűség volna odamenni, a városba merülmi ezzel a szép, gyöngéd, eszes férfiúval. Szerelmes csókjaik közben fölhallatszana hozzájuk a forrongó, pszsdü.Ő élet moraja ... az a gyenge fény, amely elárad a tetők fölött, mintegy kisugárzásaképpen a nagy városnak, beragyogna az ő 12 ablakukon is. És eltűnne szeme elől a mohos bástyafal, nem bosszantaná a bakter kiáltása, az örökké egyforma arcok nem idegesítenék és jönne a színház, a szerep, a lapok, a koszorúk, a virágok, a siker! — Jobb lesz igy. Végig futott gondolatban az éGetuton, amely reá vár. Oly egyenes és kimért az, akár ez a kerti ut. Egyenes és fehér. Minden reggel meglepi a harmat s minden este kivirulnak mentén az estikék, örökké egyforma mindez! ... Péternek lesz a felesége. Megesküsznek a nagy templomban, ott lesz az esküvőjükön az egész város.. . azután élnek és élnek ebben a szürkeségben, amíg egyszer megint összegyűl az egész város és lassan, szépen megindulnak veié Rőser Bódog mellé a temetőbe. Midőn ideért gondolataiban, Magda felütötte a fejét. E pillanatban dőlt el az élete sorsa. E pillanatban határozta el, hogy sohasem lesz a Péter felesége, hogy hozzáfűzi az életét ahhoz a suttogó szavú férfihoz, akit szeret. Mert hiszen szereti, szereti. Ahogyan tagadta eddig, ahogy félt, futott ettől az érzéstől, olyan szenvedélyes keserűséggel vallotta most be magának. Sírva, könnyektől fuldokolva suttogta maga elé: í — Hiszen szeretem. Hiszen nem tudok nélküle élni.' Hiszen össze-vissza van tépve a szivem; gyötrelem, kínlódás, keserűség nélküle az életem. Ha hallom, hogy jön, megnyílik a szivem. Bármit iátok, bármit hallok, vele hozom kapcsolatba, vele látom vonatkozásban s akkor megszépül minden. Hiszen a hangjára végigreszket az egész testem. Amikor először s utoljára a karjaiba zárt, majd elájultam a boldogságtól. Hiszen ő az én szerelmesem, az én párom, az én mindenem ... mit akarok? Mit küszködöm a végzetem ellen? Amikor mindezt végiggondolta, megnyugodott a szivében. Boldog volt, szinte mosolygott. — Milly egyszerű dolog ez. Hogy is nem jutott eddig az eszembe. Szeretem és ő is szeret engem. De hiszen akkor.. .! Tapsolni szeretett volna, ő boldog akar lenni és boldog is fog lenni. .. azzal vége. Fellegi Aurél várakozó álláspontot foglalt el. Várta: mit fog Magda tenni. A bucsuzás mindig igen hatásos fogásnak bizonyult. Hátha most is beválik. Ha pedig nem? .. . Fellegi Aurél akkor sem jön zavarba. A terve kész. Másnap el fog menni Rőserékhez és azt mondja Magdának, hogy nem tudott elutazni, mert nem tud (nélküle élni. Hogy itt akar maradni a közelében, a szolgája, kutyája lenni. Mert az ő nyomorult, szegény életének csak egy sugara van immár és arról nem tud, nem akar lemondani. Aurél valóban látta Magda tehetségét és szerette a nagy szépségét. Gyönyörűséggel gondolt arra a percre, amikor ez az imádott teremtés a karjai között fog pihenni. De vájjon szereti-e őt? Nem fogják elszakítani tőle? Nem fog-e győzedelmeskedni a szivén józansága, megfontoltsága? Elhatározza-e magát arra, hogy elhagyjon, eldobjon mindent, a házat, ahol1 lakik, a környezetet, amelyben é!, anyát, rokont, barátot csak azért, hogy őt kövesse. S mintha csak végszóra érkezett volna, betoppant a sötét kis legényszállásra a lány. Aurél a karjaiba kapta és a sokat átélt, sok viharban megedződött szive e percben igaz boldogságot érzett. Szinte kábultan hallotta a Magda suttogását. — Véled megyek. * Reggel sikoltva szaladt át Rőserné Stromm- hoz. — Szomszéd, segítsen. Magda eltűnt! Stromm elhalványult. — Megyek, megkeresem. Aztán halkabban tette hozzá: — Csak Péternek meg ne mondja .. . Majd én ...! De már akkor Péter tudta. És nem indult a Magda keresésére. Tudta azt is, hogy hiába keresi. Hogy elvesztette örökre. Nehézkes nagy léptekkel végigbalíagott a kerti utón. Eszébe jutott a francia király meséje, aki szivén szúrta magát, mert Vénusz- csillag nem. ragyogott rá, aki legszebb volt .1 világon. Elért a bástyafalig. Ott leszabott a lankás domoldalon és nekivágott az erdő-: meredeknek. (Folytatjuk.) NŐI DIVATLAPOK legnagyobb ■ i- l&sztéka az Ellenzék könyvöt^'.ily üo.-i.í Cluj, Piaţa Unirii. ■ . a : .í?síáeLíííáélyesei>b angol napilap ^illírében
