Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-17 / 160. szám
( * Hiba, hiba... Illetékes nyelvművelő helyről, az Erdélyi Mii/euiu legutóbbi s/am;'m;ik hasábjain haliig ,.tt t-1 kitolás lapunk egyik mondata <S általában a/ erdélyi magyar újságírás elán \/ újságírók nem tudnak jól magyarul, a sajtó nem teljesíti nyelvművelő és nyelv- tisztító hivatását, hanem lépten-nyomon hibát követ el a magvar nyelv szelleme ellen. Mit nem tudnak újságjaink'.’" ebnen olyan észrevételeket olvasunk a nyelvművelésnek szentelt állandó rovatban, amelyek képzett nyelvészek hosszú elmélkedésének leszűrt eredményeként tűnnek tel, amelyeket kész- s, gvsen s/ivielünk meg. Hosszú oldalokon keresztül kapunk sokszor nem éppen türelmes hangú leckéket, hogy mit Írjunk es mit ne írjunk, kapunk pirongatást. mert nem tudunk leszokni valamelyes hibáról, mindenekelőtt töredelmesen megadjuk magunkat. hiszen nem hozhatjuk tel védelmünkre az újságírás nyugalmat és kíméletet nem ismerő vágtató iramát, amikor sok esetben percek alatt kell hasáboknak „anyagát“ felvenni. fejben átdolgozni és gépbe diktálni, anélkül, hogy az a pár pillanatnyi idő még rendelkezésre állna, ami alatt a legépelt cikket az iró elolvashatná, hogy a legszembetűnőbb hibákat kijavítsa. Hiába hozzuk tel. nem kapunk mentséget, mert az. olvasó csak az eléje adott szöveget nézi és bírálja. De szeretnek megkérdezni, hogy az említett folyóirat egy száma mennyi idő alatt készül el? Az előttünk fekvő példány bárom hónapos időközt mutat és lám. Íróinak mégsem sikerült cikkeiket kijavitaniok. A lecke után felsóhajtunk: igy Írunk mi! — és mólion fogunk hozzá a folyóirat cikkeinek olvasásához, lám. miként kellene írnunk. Bosz- szuságunkra azonban a saját hibáinkat látjuk viszont, ugyanazokat a hibákat, amelyekért mi a lap más részein fejmosásban részesültünk. — Aki egyszer aztán a tollat kezébe veszi nálunk — írja a folyóirat — lépten-nyomon visszaéléseket követ el a művelődés terén: kultúrpolitikát hirdet, kulturértéket, kultur- históriát, kulturvilágot követel, úgyhogy lassanként ki is szorul nyelvünkből a művelődés szó“. Ezért igazán nem minket vádolna egyedül a lelkiismeret, hiszen maga a lap a következő érdekes mondattal járul hozzá a művelődés száműzéséhez: Az adó kulturális intézményekben nyilvánuló jótétemény, fokmérője a civilizációnak. (157. 1.) Tovább: „derüre-borura kiimát meg retinát emlegetnek (t. i. újságjaink) mintha nem lenne éghajlat meg recehártya“ — de viszont mi is derüre-borura csak flórát olvashatunk a folyóiratban, pedig irói egészen biztosan tudják, hogy magyar szó is van helyette. Aztán a gyönyörű bontidai Bánffy-kastélyt ilyen jellemzésben kell olvasnunk ugyancsak az említett lapban: „Nem kategorizálható, nincs analógiája“. Ennek a magyarságnak bizony még napilapjainkban sem igen volna analógiája. Naponként mennyit küzködiink a centralizáció szóval, mert nem mindig könnyű elkerülni, ugyanakkor a kifogásokat emelő lapban is „a török közigazgatás centralizált voltáról“ olvasunk. Nehogy azt gondolja valaki, hogy kárörömtől vezérelve kapaszkodtunk bele ebbe a pár idegen szóba, amely esetleg véletlenül fordul elő. A sok más fantázia, optimizmus, thesaurizáció, provinciális, monumentális, stb. közül csak éppen ezeket jegyeztük ki, mint a legszembetűnőbbeket. De még ezek után sem hagyhatjuk megjegyzés nélkül a könyv és folyóirat szemlét, ahol Szekfii Gyula egyik könyvének tizsoros ismertetéseinek negyedrésze idegen szó: a magyar élet történeti problémái, társadalmi analízis, kritika és problémavetés, magyarság problémavilága, stb. váltakoznak Szekfü utolsó mondata pedig az ifjúsághoz apellál. Az idegen nevek szemléjénél megállunk. A művészettörténeti szakkifejezések használatát nem kifogásoljuk, pedig a rondella, bal- luszter, stb. helyébe is lehetne magyar szót kapni a minduntalan előforduló koncepció, renováció, megrekonstruálás pedig nem is tartozik a szókifejezések, védett területére. Mennyi idegen szó, milyen nehéz védekezni ellenük! Nemcsak a napi sajtó munkásainak, hanem a nyugodtabb körülmények között dolgozó nyelvészeknek is. Nem hisszük, hogy valaki megsértődne e pár sor megírása miatt, hisz fáttuk, hogy sokkal könnyebb a hibákat észrevenni, mint elkerülni. b. gy. Százmillió lej kárt szenvedett a CFR. Bucuresti-bol jelentik: A Turnu-Severin-i GFR műhelyekben kirobbant tűz ÍOO millió lej kárt okozott a vasútnak. Az asztalos és festőműhelyek teljesen elhamvadtak. Az irodák szintén leégtek. A vezetőügyész a tűz okát a helyszínen szakértőkkel kutatja. BLLBN 7.6 K masuLXSL iám r : IVE225 KBKKÜ A HARMADIK SIB1UI (NAGYSZEBENI) ORSZÁGOS július 20-tól augusztus 11-ig. Az ország összes termékeinek kiállítása. Elsőrangu szállodák és vendéglők. 50 százalékos engedmény a C. F. R. összes vonalain. Viszontagságos utazása lengyel cserkész-jubileumra... lüegyveraitt éra alatt éríkeziíeic meg városára!* cserkészei az első pihenőhöz: Cemaitts-ha Kalandos utazás — tanulságos élményekkel. — Meg kel! szenvedni a cserkész lelkesedésért I. CERNĂUŢI. (Az Ellenzék tudósítójától.) Valóságos afrikai dzsungel! — sóhajtott fel Chij-ou a menetrendszakérlö és megtörölte gyöngyöző homlokát. Már egv jó órája kerestünk hatan együtt egy jó vonalat a menetrendijén. amellyel kerülő nélkül egy nap alatt eljuthatunk Cernáuti-ba. Légvonalban mindössze háromszáz kilométer a távolság, amelyet a legfantasztikusabb kerülőkkel igyekeznek jó összeköttetés hiányában legyőzni a menetrend készítői. — Ha Dorna-Vatra-n keresztül mentek, akkor jó vonalat kaptok — folytatta negyed órai hallgatás és csendes hajtépés után a menetrendszakértő. A vonat reggel hétkor indul Cluj-ról, délben értek Bistrita-ra, onnan átmentek Borgo-Prund-ra. ahonnan egy motoros visz Dorna-Vatra-ra. Itt vártok másnap reggelig és akkor mehettek tovább Cernáuti-ba, ahova reggel fogtok megérkezni. .. „Baron von C“ Szédülő fejjel szálltunk fel a vonatra. Csak az enyhítette bizonytalanságunkat, hogy zsebünkben volt a menetrend, amely egyetlen kalauzunk volt ebben a szörnyű útvesztőben. A szamosvölgyi „expressz“ vezetője hanyag mozdulattal megigazította mozdonyának csavarait és miután kalapált egy kicsit egy elgörbült csövön, unottan húzta meg a rekedt sípot. A kalauz halkan elrebegte: „Poftiti în vagoane“ és mi minden különösebb emóció nélkül gördültünk ki az ébredező Kincses Város unalmas falai közül... öten indultunk el Cluj-ról a lengyelországi Spalaba, hogy ott részlvegyünk a lengyel cserkészszövetség huszonötévé» jubileuma alkalmából rendezett nemzetközi táborozáson. Ideiglenes vezetőnk a helyi cserkész- cohors parancsnoka, a fiuk kedvence volt. Nagy előszeretettel használja a báró elöne- vet, ugv hogy inkognitójának megőrzése végett én is csak „Baron von C“ névén fogom szerepeltetni. Másik három társam közül kettő román fiú, a harmadik pedig a római katolikus cserkészcsapat egyik tagja, a katolikus gimnázium tanulója, aki mellékesen junior tőrbajnok is. Minden különösebb esemény nélkül érkeztünk meg Bistrita-ra. Itt egy fél órát állott a vonat. „Baron von C“ félmázsás bakkan- csaival könnyen, mint egy pille szállott le a/ állomás salakjára. Miután égnek emelte sas-orrát és beleszagolt a levegőbe, röviden és velősen jelentette ki: — Én ma háromszor fogok ebédelni!... Szólt és eltűnt az állomás előtt várakozó kocsik között. Először beállított volt tanítványához, ahol tízórait kapott. Elment nagybácsijához. akinél megebédelt. Meglátogatta volt kollégáját, aki szintén ebéddel kínálta meg. Nem utasította vissza és nemes egyszerűséggel vágott be két tányér levest, sültet és epret. Azután elment a vendéglőbe, ahol pillanatok alait adott át az enyészetnek egy három fogásos menüt. Mi ezalatt teljesen „elhervadva“ ültünk a vagonban és takarékossági okokból szalonnabőröket rágtunk. Baron von C csak az utolsó pillanatban robogott be. Kocsin hozták és négyen alig tudtuk bepréselni a hirtelen megszükült vagonajtón. Végigvágódott a pádon és két óráig csak értelmetlen dünnyögéseket lehetett kivenni belőle. Â : árnyékában (Egy éjszakai kínos várakozás után másnap reggel megérkezett a motoros. — Mikor érkezünk meg Dorna-Vatra-ra? — kérdeztük meg az állomásfőnököt. — Délelőtt tizenegy órára, ha ki nem siklik. — Hát ki szokott siklani? — Nem mindig. Csak minden bélen hatszor. Ilyen megnyugtató kijelentés után szálltunk fel egy csűrben eltöltött keserű éjszaka után a „motoros“-ra. Amint a velünk utazó falusiak böbeszé- diien elmondották, a Prundul-Borgoului és a Dornisora között lévő hegyi vasutat akkor építették, mikor Stephenson az anyja szoknyájához kapaszkodva sivalkodott. Legalább is ezt a benyomást kelti az egy fél gépkocsiból és fából készült kupéból álló szerelvény Legcsodálatosabb, hogy mozogni is szokott. Igaz, hogy inkább hátra, mint előre. Hosszú falukon és festői vidéken keresztül cipel bennünket az alig lihegő motor. A falusiak egykedvűen szemlélik, hogy a motoros megáll és vesztegel, amig elkergetik a sínek között andalgó koszos malacokat. Lefelé aztán őrülten száguld ez a kerekes koporsó. Ezer-ezerötszáz méternyire kapaszkodik fel a kéklő hegyek közé, hogy aztán a lejtőn recsegve rohanni kezdjen, Ilyenkor mintha vihar volna, úgy hajolnak meg a töltés mellett lévő havasi mező hosszú fűszálai és ragyogó virágai. Mikor felfelé megy, akkor futunk mellette, hogy felmelegedjünk, vagy pedig leszállunk és átmegyünk a tehervagonba, felvesszük a hátizsákunkra kapcsolt télikabátunkat és csendesen visszamegyünk.;. Gerendák a horogkereszttel A mellettünk húzódó országúton nincsen semmi élet. Néha-néha elzörög mellettünk egy-egv szekér. Szinte jól esik a hosszú szünet után. Az egyik kanyarodónál feltűnik egy frissen vágott fenyőgerendákkal megrakott szekér. All az utón, gazdája pedig a pipáját tömi. Mikor elhaladunk mellette, vesszük csak észre, hogy a gerendák végén ott díszeleg egy-egy fekete horogkereszt. Valamelyik német erdőmunkás remekműve. Megdöbbenve nézünk utána, mert valahogy ebben a fenyőerdős, ritka levegőjű, kultúrától mentes, elhagyott világban furcsán fest a horogkereszt. A falusi fuvaros ezt nem veszi észre és nem tudja, mit visznek apró lovai. Könyökével rátámaszkodik hatvanmillió német imádságára, pipára gyújt és hosszan néz a vonat után . .. A motoros végállomásán, Dornisora-n fel- lélegzünk. A mellettem ülő falusi minden kanyarodónál bőbeszédiien magyarázta, hogy: „Ekkor itt fordult fel a vonat, ott meg hat sebesültje volt a kisiklásnak“. Nem válaszolhattam semmit, csak néhány fohászt rebegtem a CFR uraihoz és erősen megmarkoltam a karfát. Itt (ezúttal már harmadszor) átszálltunk egy jó, öreg személyvonatra, hogy aztán egy óra múlva Dorna-Vatra festői parkjában nézegessük a sétáló közönséget. Természetesen inkább a hölgyeket. . . Bankot robbantunk... Jobban mondva automatát. Ugyanolyan volt, mint amilyeneket városunkban is lát/ 0 i 5 fu! hm / 7. haltunk \z automata <-gy I:i alatt állL 1 nagy közönség vette körül. Egyik ionian társam megköpte tenyerét és előlépett. — A végén egy nagyot kell rántani mondotta és bedobott két lejt. Nyert. 1 . négy lej csörömpölt ki az alsó nyilason. Újból tett s megint nyert. In- aztán meg álltak a forgó korongok. A tömeg biilede- zeit, a tulajdonos pedig bizonytalan mosoly- lyal szólalt meg: — Kifogyott a pénz . . . Felrobbantottuk az automatái! Diadalittasan vonultunk el a legelső étterembe, ahol áldomásként megittunk egy pohár zamatos, pezsgő — borvizet... A párbajok városa Az ut Dorna és Cernáuti között a Kárpátokon keresztül felséges volt. Részletezni nem lehet, de nem is tudom, mert ezeket a sorokat a Cernăuli-i tanitónőképző hálószobájának egyik ágyán hasra fekve írom (Honny soit, qui mal y pense, itt vagyunk elszállásolva) és a görcs már erősen kerülget. A párbajok városa, az ország harmadik legnagyobb városa Cernáuti. Legalább is ennek festette le az a zömök, pirospozsgás arcú német fiú, a.ki Darmanesli-n felszállt a vonalra Hatalmas hegymászó cipő díszelgett meztelen barna lábszárain és hátizsákja csupa viz volt. — Megáztunk a hegyeken — mondotta és elmeséli ntját, amerre járt. De aztán hirtelen más tárgyra tért át. — Nálunk csak téli sportot és kardvívást űznek a fiatalemberek. Strandunk van, de úszóink nincsenek. Futballozni nem igen, de vívni annál jobban tudunk . . . Egészen tüzbe jött. Arca kipirosodotl, hadonászott és két kezével szörnyűt vágott a levegőben. — Nálunk, ha valaki megsért egy másikat, jön először a pofon. Utána következik a kihívás. Ha a fél nem áll ki. becstelennek nyilvánítják, ami igen súlyos dolog. Egy különleges párbajozási forma dívik nálunk, amit talán úgy lehetne lefordítani magyarra, hogy: „fejpárbaj“. Három formája van a súlyosság szerint és csak fejre lehet vágni. Nálunk mindenki össze van vágva. A rendőrség nem háborgat, mert egyesületünk vezetőségében lévő tagok a rendőrség emberei és ők is rajonganak a verekedésért. Előhozom Szentkirályi öcsit, a vivóbajno- kot. Tesz néhány megjegyzést, ám a beszélő észre sem veszi. Szentül meg van győződve, hogy csak egyedül ők tudnak. — Vágni minél nagyobbakat, hogy véres legyen a kard! — magyarázza és hadonászik a levegőben. Hirtelen magához tér, mert közeledünk az állomáshoz. Már egészen sötét van. Kedden hajnalban indultunk és szerdán este kilenckor érkeztünk Cernăuti-ba. Negyvenöt óra alatt tettük meg vonaton ezt a pár kilométert. Ennyi idő alatt eljuthattunk volna Londonba is. Utitársunk bucsuz- kodni kezd. — Ez itt a Cernáuti-i nemzetközi légiállomás jelzőlámpája — mutat ki a sötétben parázsló piros lámpákra. Azután kezet fog és elköszön. Negyed óra múlva megérkezünk Cernăuti-nak lámpafényben ragyogó pályaudvarára. Mátrai Béla. FÉRFISZABÓK! Divatlap szükséglet tűket legolcsóbban, nagy választék mellett az Ellenzék könyvosztáíyában Cluj, Plata Unirii, szerezhetik be I A GYILKOS ÍÓ PARTJÁN 4# Alx az Europa-Ellenzék olcsó egyéni pausálkurával Vajda panzió: 7 napra 1.540, 14 napra 3.080, 21 napra 4.620, 28 napra 6.160. Többiek: (Miklós, Jakabffy, Toherd, Wagner, Căminul Turis, Floare: Reginei): 7 napra 1.400, 14 napra 2.800, 21 napra 4.200 és 28 napra 5.600 lei. Ezen pausálárakban kővetkezők foglaltatnak bennt: Lakás 1-2 ágyas szobákban, teljes ellátás napi háromszori étkezéssel, Gyergyószentmiklós vasúti állomásról a Gyilkos tóhoz való ki és visszaszállítás autóbuszokon, oda-visz- sza 28 km., kiszolgálás, összes adók. Indulni lehet bármely napon 1 Nagyon fontos azonban indulás előtt legalább tiz nappal a pausálkurát megrendelni és a megrendelt időre szóló összeg felét előre kifizetni. - Jelentkezni az Ellenzék utazást osztályánál iebet Cluj, Piaţa Unirii 9. Telefon 109.