Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-16 / 159. szám

t L L I IS /. /í h I <13 3 In i I ii 1 11>. nanu ■HOC Mégy Deva-j kisebbségi tisztviselőt visszahelyezett állásába a Timisoara-i revíziós bizottság Feícbbezésre — ellenőrző nyelvvizsga 1H Y A A,- Ellenzék tudósítójától.) 'Meg­II t.< 11/ (■ llfll re k, llOgV :i mult óv S/ opt IMII * herében Deva-n megtartóit nyelvvizsga ercd- uirny 1'Ui‘ptMi öt kisebbségi városi tisztvise- I lot bocsátott »'I profok tusi roiiilolotro a/ idö- ko. I bizottság Az elbocsátott tisztviselők nem nyugodtak belő helyzetükbe és a vá­rosi tárnics határozata ellen felebbe/éssel él­tek a l'imiMKiri) i revíziós bizottsághoz, mely június 3-an tartotta meg az. iigy érdemleges tárgyalását, úgy hogy az. elbocsátott tiszt­viselőket uj szóbeli vizsga alá vetette. A szó­beli vizsga után azonban még mindig nem hirdethetett Ítéletet, mert, amint az ügyira­tokból kitűnt, a prefektusi rendelet a vizs­ga Írásbeli eredményének sikertelenségére hivatkozott s ezer! bekérte az Írásbeli dol­gozatokat is a Deva-i prefektustól. Dr. Miocu prefektus azonban nem volt hajlandó be­küldeni Timisoara-ra a tisztviselők Írásbeli dolgozatát, mire a revíziós bizottság folyó hó 1(>-ére beidézte az elbocsátott öt tiszt­viselőt írásbeli vizsga letétele céljából. A folyó hó 10-érc beidézett Deva-i kisebb­ségi városi tisztviselők közül egyet azon a címen mentett fel az írásbeli vi/sga alól a bizottság, hogy tartalékos román hadsereg­beli liszt s különben is a .szóbeli vizsga al- i kalniával bizonyságát adta megfelelő román nyelvtudásának, inig egy másik tisztviselő nőt román eredete alapján mentett fel a vizsga alól. \ többi három ,,Deva város le­írásáról kellett írásbeli dolgozatot készít­sen. \z Írásbeli dolgozatok benyújtása után a bizottság azonnal osztályozott és három Deva-i kisebbségi városi tisztviselő közül kettővel szemben hatálytalanította az idő­közi bizottság elbocsátó határozatát, vissza­helyezve őket állásukba a másik két írás­beli vizsga alól felmentett tisztviselővel együtt. \ pernyertes tisztviselők nagy örömmel jöttek haza I imisoara-ról. de állásukat még nem foglalhatják el. amig a városi tanács nem dönt. hogy a revíziós bizottság hatá­rozatát megfelebbezi-e a központi revíziós bizottsághoz, vagy egyszerűen visszahelyezi őket állásukba. 1 ’ KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ííd' z Útikalauz természetjáróknak Rendszerint hosszan és gondosan készülő­döm rájuk. 4 hét elején szerdán, de néha már kedden is elhatározom, hogy a hétvéget semmi eset­re se töltöm itthoni, elutazom valahova vi­dékre, a szabad természetbe, a szabad er­dők. a szabad patakok mellé. Ilyenkor rekkenö nyáron a szobám hűvös és légytelen. Ez földühit. Olyan helyre vá­gyakozom, ahol rekkenö nyáron is meleg van, sok-sok légy s nem villany, mint itt, hanem egy maszatos burája gyertyalámpa, melyet esténként szúnyogok, fénybogarak lepnek el. Megállapítottam, hogy őrültség volna nem elmenni innen, ahol elpuhitő kényelem vesz körül s előre örvendek, hogy nemsokára majd egy forró kiránduló vonatban lökdös- nek, poros tanyán, csecses korsóból hörbö- löm a langyos vizet, lihegve és verejtékezve egy lócára dűlök s hiába keresek árnyékot egy gutaütött akácfa lombja alatt, este pedig nem szokott, mósfélméter széles, kél és fél- méter hosszú ágyamban alszom, hanem va­lahol egy zsúfolt vidéki fogadó fürdőszobá­jában, a kádban, ahol végre helyet tudtak teremteni nekem egy éjszakára harminc pen­gőért. Mindez már föllelkesít. Gyorsan cselekszem. Csütörtökön több táviratot küldök oda s táblákat adok bará­taimnak egy hegyikilátá szállójában. Ettől kezdve, önérzetem emelkedett. Szánakozó mosollyal nézem a beteges, ványadt pestie­ket, akik négyfal között, cigarettafüstben pácolódnak s kalácsot, pecsenyét, tejszínha­bot esznek. Köszönésüket alig fogadom. Én gondolatban már salátát falok, vackort, nyerspaprikát, az értékes C vitaminja miatt, kezemet vitamindus kenőccsel kenem, sőt a cipőm bőrét is egy err* a célra készült, rég­óta bevált vitamindus fénymázzal kezelem. Pénteken becsomagoltatom hegymászó ba­kancsomat, tábori kulacsomat, látcsövemet. Csak féllábbal élek itthon. Lélekben ven­dég vagyok, idegen, útra röppenő, boldog vándor. Pénteken este korán fekszem, hogy ide­jében fölébredjek a szombat reggeli vonat­hoz. Beállítom kelfőórámat. Többnyire eb­ben a pillanatban kísért meg az a sötét, bű­nös, erkölcstelen gondolat, hogy mi történ­nék, hogyha nem mennék el, hanem annak rendje és módja szerint itthon maradnék. Ezt a gondolatot azonnal elhessegettem ma­gomtól. mint a középkori szerzetes az ördög incsel kedését. Szó se lehet róla. Engem vár­nak. már öt-lwt embert mozgásit oltom. Elő­keresek egy újságot s nézegetem oz időjós- latot. Xcm lesz se vihar, se forgószél, se földrengés. .4 külpolitikai rovatot is átfutom, hogy esetleg nem fenyeget-r egy újabb világ­háború. Olt is tartós békét jósolnak, a leg­közelebbi huszonnégy árára. Hirtelen úgy érzem, hogy kapar a torkom s valami alattomos torokgyulladás rostokol bennem. Hónom alá dugom a hőmérőt. Xines lázam. Xem, ok­vetlenül mennem kell. Másnap reggel a keltőóra frlcsörömpöl, kiugróm az ágyból, megmosakszom, felöl­tőm horsózöld természetjáró ruhámat, fe­jembe csapom kacér kis sipkámat, becsu­kom bőröndömet s már ki is vitetem, hogy a künn várakozó gépkocsira tegyék. Ekkor szoktam elhatározni, hogy mégse megyek. Az. ami az éjszaka homályában oly képte­lennek Hint föl, most a derűs reggelen egé­szen természetesnek, magától értetődőnek látszik. Itthon maradok. Ennyi jutalmat csak megérdemlek egy élet munkásságáért? Mind­össze néhány sürgönyt kell föladatnom s ki­fizetnem a gépkocsit. A kirándulás igy is jó­val olcsóbb, mintha elutaztam volna. Egyszerre oly mámor fog el, hogy sikon- gok a boldogságtól. Lassan levelem borsó­zöld ruhámat s átöltözöm az olt honiba. Nem fekszem vissza az ágyba, dehogy. Teljesen kialudtam magam. Közérzetem pompás. Órá­val a kezemben elképzelem, hogy megindul a vonat s éles figyelemmel. éberen élvezem azt, amit eddigi kirándulásaimban leginkább élveztem, a hazatérés örömét, ki pihenem az utrakészülés fáradalmát, bőröndömet magam rakom ki, aztán könnyezve üdvözlöm, újra fölfedezem a polgárosullság vívmányait, me­lyeket egyébként hálátlanul észre se veszek, a vízvezetéket, a telefont, a jégszekrényt, rá­gyújtok egy erős cigarettára, törökfeketét kortyolok, könyvtáromból találomra kihúzok egy könyvet s lehetőleg úgy olvasom, hogy hátat fordítsak az ablakomba bebókoló ter­mészetnek. Hétről-hétre igy róndulok ki, már évtize­dek óta. Ennek tulajdonítom, hogy egészsé­gem ma is töretlen s kedélyem kitűnő. TÁRSAS AUTOCAR UTAZÁSOK KÜLFÖLDRE!! Jelentkezés az Automobil Club Turisztikai hivata­lában, Str. Reg. Maria 16. Cluj. Telefon 13-12. — „Daci a“ utazási iroda Oradea, Bv. Reg. Ferdi­nand 9. Telefon 938 és Will Gusztáv Aiud, Prinţul Carol 19. szám. PROGRAM: Inául Clujrót Budapest—Becsbe vasárnip, julius 21 és 28-án, augusztus 4, 11, 18 és 25, szeptember i-én. Vissza Cfej?« kedden, jul. 23 és 30-án, augusztus 6, 13, 20 és 27-én, szeptember 3 és 10-én. Julius 28-án és augusztus 25- én kirándulások Prágába, Bu­dapest és Becsen keresztül. Kedvezményes vizumok! SaasaS .-frútaafasS Részvételi dijak: Cluj— Budapest és vissza Lei 990. Cluj — Budapest: Lei 600.— Cluj — Budapest — Wien Lei 1200. — Oradea- Budapest és vissza: Lei 700-—. Ora­dea— Budapest: Lei 400-— Megfelelő iratok mellett az útlevél kéréseket elintézzük. — A program módosításának joga fenntartva ! !! aHnnm Ha a legyek megmér ge zéssel fenge get ik élelmiszereinket, Ne bízza rá egészségének, védelmét valamely gyengébb minőségű készítményre. A közepes minőségű rovarirtók nem pusztítják el a legyeket, • csak nehány pillanatra kábítják el őket. Így azután ismét felélednek és tovább terjesztik csiráikat és a betegségeket élelmiszerein­ken és ruháinkon Ha biztosan és tökéletesen ki akarja pusztítani a legyeket, használjon FLIT-et í FLIT biztosan, tökéletesen és örökr« kipusztitja a rovarokat! Nem hagy foltot. Kérje mindig a fékete szalaggal ellátott, katona védjegyes, sárga pléhdobozt! Szórjon szét FIST PÓRT A FLIT rovarír­Gigli főzni tanul, mert nem birja a sokféle kosztol RÓMA (julius). Az olasz művészvilágban mosolyogva beszélnek Gigli-nek, a hires te­noristának legújabb tervéről, amelyet paler­mói rokonaival közölt és amely legkevésbé sem mondható művészi programnak. Gigli azt irja Berlinből rokonának, hogy nem ulazhatik haza pihenőre, mert Berlinből Pá­risim megy, ahol beiratkozik egy főzőisko­lába. Meg akar tanulni főzni, mert nem bir­ja már a változatos kosztot. ..Azt szeretném — irja a világhírű opera­énekes — hogy vándorlásom kenyere egy­forma legyen. Az emberi szervezet nem bir­ja az ételeknek ezt a nagy variációját, le­hetetlen tultenni magamat azon, hogy egy héten legalább három országban telepszem meg és háromféle kosztol eszem. Ez azon­1 ban még csak a szelidebb része a táplál­kozásomnak. A veszedelmes az, hogy min­denütt igyekeznek kedvemben járni és min­den ország szakácsa saját nemzete speciális eledelével tüntet ki engem, aminek azután legtöbbször gyomorrontás a vége. Miután pályámat emiatt nem óhajtom abbahagyni, elhatároztam, hogy elutazom Parisba és ott beiratkozom egy főzőiskolába, ahol megta­nulok főzni. így nem leszek kitéve a válto­zatos koszt veszedelmeinek, én magam fo­gom megfőzni mindenütt ebédemet, vacso­rámat“. Röviden tehát Giglit, a nagy énekest nem­csak a színpadon látjuk majd, hanem maga előtt fehér köténnyel a konyhák sütője mel- j lett is, kezében fözőkanállaL ' in 1 100 házasság, 44 válás A szovjetek hivatalos lapjának támadása a könnyelmű szovjetházasságok ellen MOSZKVA, julius hó. Egyre több hang j hallatszik mostanában Szovjet-Oroszország- | ban a könnyelmű házasságok és a könnyű válások ellen. Az Izveszlija, a szovjetkor­mány félhivatalos lapja legutóbbi számában nagy cikket közöl erről a kérdésről. Éles hangon bírálja a válások elszaporodását s azt a sok fiktív házasságot, amelyet minden­felé, de különösen Moszkvában kötnek. — Éppen ideje már — jelenti ki, — hogy a házasságkötések és válások körül tanúsí­tott könnyelműséget bűnnek nyilvánítsuk a szovjetrendszer erkölcsisége ellen. — Aztán azt állítja, hogy a szovjetcsalád alapjainak aláásása főként azoknak a lelkiismeretét ter­heli, akik „még a középosztályban gyökerez­nek“. 1934-ben 44.851 házasságot kötöttek Mosz­kvában. Minden száz házasságra 37 válás esett. Az idén az arány tovább emelkedik, májusban 44 válás jutott minden száz há­zasságra. Az Izveszlija adatai szerint kevés fiatal pár válik el. a válók nagy többsége betöltötte a 30. évét. Szovjetoroszországban I tudvalevőleg általában nagyon fiatalon háza- I sódnak az emberek, úgyhogy ebből a szem­pontból a 30 évesek már idősebb korosz­tálynak számítanak. Felhívja a figyelmet az Izvesztija arra, hog\r a válásokból a gyermekekre származik hátrány, annál inkább, mert a válás után a legtöbb apa nem sokat törődik gyermekével. Ezért aztán rengeteg sok a gyermektartás iránti per. A szovjet félhivatalosa szerint a válások egyik főoka, hogy igen sok fik­tiv házasságot kötnek, azért, hogy a házas embereknek kijáró előnyökhöz, például jobb lakáshoz jussanak, vagy pedig tartózkodási engedélyt kapjanak a túlzsúfolt Moszkvában. Ezúttal érdekes kimutatásokat közöl az Izvesztija az egyházi házasságokról és ke­resztelőkről is. Ezek szerint 1935 első felé­ben 22.308 házasságot kötöttek Moszkvában s ezek közül csak 7S-at áldott meg az egy­ház. A keresztelések aránya már sokkal jobb. az újszülötteknek körülbelül 20 százalékát szokták megkeresztelni. Az egyházi temeté­sek viszont igen gyakoriak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom