Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-11 / 130. szám

z nr r. PN7 AK 19 SB / u n I ti « II. NI y:ÉÁV<w/’i ■’ ■ T_", „ ivxfxÁC(J Creme: Lei 16.- -71-, Olaj: 55- ös 85-, Beiersdorf & Co. 8.JUL, Braţov ill—I Hill ........ Milli —II A Lisniuliiiok íogyus/.lási adójú, Tudósi lónk jelenti: Az Árgus jelentése szerint a pénzügyminisz télinni a malmok osztályozási munkálatait befejezte. A kismalmok tiltako zása folytán a pénzügyminiszter a liszt taksa fizetése alól teljesen mentesítette a falusi vúininulniokul. Kereskedő az Ellenzék-bői tájéka* «ódik. MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ Régi sikerek. Nagy kérdés- S/nlonruhás tolvajok. Vasuta- sok. — „Nagy1* politika. CUREN'ITIL: A román politikai harcok »ikere fölött a háború előtt az erdélyi ban­kok Őrködtek. A Budapesti Hírlap 1908. évi május lt3-i számában a választások lefolyá­sa után ért írja: „A román nemzeti-párt győzelmét annak a 20 banknak köszönheti, mely Erdélyben működik Garas-Severin kö­zelében. Az Arad-i sikert a „Victoria" bank hozta s ugyanezt jelentették a iBlaj-i „Patria*1 és Abrud-i „Auraria“ (Maniu és Vaida részé­re". Régmúlt idők! A „Patria" és „Auraria“, melyek egy választás sorsát döntötték el, romba dőltek a felszabadított Erdélyben. Él­jen a Buhus-i posztógyár! Éljen Neamtu Costica bankja! DREPTATEA: Néhány napja a liberális kormányt a „lenni, vagy nem lenni?" kér­dés foglalkoztatja. Ezt a helyzetet elsősor­ban Tătărescu színpadi technikájának kö­szönheti, aki jó volna Hamlet szerepére Dá­niának. A liberális párt nem halad egy utón. Változtatja útját, mintha szédülne, nem cso­da tehát, ha úgy látják, mintha elbukna. Csak lorga idején volt ilyesmire példa. Az ország a javulást már nem a liberálisoktól várja. Meddig maradnak még hatalmon? — kérdi az ország közvéleménye. VIITORUL: A rádió bemondja azoknak nevét, akiknél titkos felvevő készüléket talál­tak az ellenőrzés alkalmával. Olyanokat is találunk ezek sorában, akik nagyobi» bünte­tést érdemelnének a közönséges bírságoknál. Jó volna tekintettel lenni arra is, hogy egyik érdekelt például bankpénztárnoki állást tölt be, a másik pedig felelős állást foglal el közhivatalban. Hogyan lehet ilyen emberben megbízni? Ma egy tojást lop, hogy aztán holnap a legnagyobb ökröt lopja. Csak egy lejt tulajdonit el naponta, ez azonban több száz lejt tesz ki évente. S nem lesz még nagyobb összeg, ha aztán a lopást éveken át tovább folytatja? Az ilyen leleplezés ked­vezőtlen diagnózisra vall és súlyos beteg­ségre mutat. Vessünk számot azzal, hogy körül vagyunk véve fekete szalonruhába öl­tözött tolvajokkal. Ezek a közönséges go­nosztevőknél is veszedelmesebbek s igy sok­kal többet kockáztatnak. ADEVERUL: A vasutasok helyzetét legna­gyobb figyelemmel kell megvizsgálni. Nem akarunk azoknak a munkásoknak nehéz helyzetével foglalkozni, akik csak egy da­rab kenyérért és a tűzhelyért dolgoznak. Tudjuk, hogy elég nehézséggel küzd a CFR költségvetése, ez azonban nem nyújt elfo­gadható indokot arra, hogy ne ismerje el a követelések jogosságát. Pénzt kell találni a panaszos emberek igényeinek kielégítésére. Legnagyobb hiba volna földalatti mozgalom­ét tekinteni a vasutasmozgalmat. Ezzel nem lehet elintézni a problémákat. A ténye­ket kell megvizsgálni. Meg kell állapítani a sürgősen kielégíthető igényeket s késedelem nélkül teljesíteni kell ezeket. Szomorú ered­ményei voltak már a halasztásnak. Mondja­nak le erről a megoldásról s bizonyítsák be, hogy a CFR háztartása kifogástalan. ZORILE: Mindnyájan ismerjük Sir Hemy Detterding petróleumkirály nevét, ki a „Royal Dutch-Shell“ társaság diktátora. Öt­ven forintos kishivatalnok volt valamikor s most a világ ügyeit irányítja. Romániában az Astra Romana" Sir Henry tulajdona s igy itt is alkalma nyílik arra, hogy erejét bizonyítsa. Emlékezzünk csak vissza arra, midőn egy nappal párisi látogatása után a francia kormány az oroszokkal való össze­köttetést felmondta s Rakovski szovjetkövet megbízólevelét visszaadta. Sir Henry ma is haragszik az oroszokra s nem tudja megbo­csátani, hogy a szovjet a petróleum árát le­szorította. Ezért látogatást tett Berlinben s hajlandó arra, hogy kölcsönt nyújtson Né­metországnak. így csinálják a „nagy“ politi­kát. Ezért kell figyelemmel kisérni azokat a tárgyalásokat, melyek német részről a ro­mániai petróleum körül folynak. A román— német megegyezés ezen a téren Sir Henry győzelme volna a valóságban. AZ NUMERUS CLAUSUS MÉG A SPORTBAN IS? Aszlhtiyföldi megye főnöke azért tiltotta be a megye összes sportegyseinek a működé­sét, mert vezetőségeikben nincs többségben a román elem SFT.-GHRORGHE. (Az Ellenzék tudósitó­jától.) Röviden már megirtuk, hogy Bidu Valér, Treiscihme megye prefektusa rende­letileg a megyeszékhely összes sportegyesü­leteinek felfüggesztette u működési jogát. Az első pillanatban mindenki azt hitte, hogy ez a felfüggesztés az Universitatea—SMTE mér­kőzés alatt a nézőtéren történt botránnyal van kapcsolatban s csak az volt a csodála­tos, hogy miért tiltott be olyan egyesülete­ket is, amelyeknek az egész mérkőzéshez semmi néven nevezendő közük nem volt? Mára azonban tisztázódott a helyzet. Az érdekelt sportegyletek vezetői felkeresték a megyefőnököt, hogy tőle a felfüggesztés okai iránt érdeklődjenek. A küldöttség tagjai­nak ekkor a prefektus kijelentette, hogy a felfüggesztés nem az U—SMTE mérkőzésen lezajlott botrány miatt történt, hanem azért, mert tudomására jutott, hogy a megye öiz- szes sportegyesületeinek a vezetői csaknem mind kisebbségiek. Éppen azért nemcsak a Sft--Gheorghe-i, hanem az egész megye összes sportegyleteinek a működési jogát felfüggesztette mindaddig, amíg személyesen felül nem vizsgálja az illető egyesületek vezetőségeinek névsorát s meg nem győződik arról, hogy ezek a kisebbségi vezetők sportolás ürügye alatt mi­féle munkát végeznek az egyesületekben? A sportegyletek kötelesek vezetőségük pon­tos névsorát neki felterjeszteni s ezekből ö majd kihúzza a neki nem tetsző neve­ket, kiknek helyébe az egyesületek köte­lesek román vezetőket választani. Azt akarja, hogy a megye összes sportegy­leteinek a vezetősége legalább ötven száza­lékban román legyen! A küldöttség tagjai hiába igyekeztek Bidu prefektust jobb belátásra bírni, hiába bizo­nyították be előtte, hogy már számtalan esetben választottak b« román embereket a vezetőségbe, ezek azonban vagy nem fogad­ták el a felajánlott tisztséget, vagy rövid együttműködés után lemondtak, a prefektus hajlithatatlan maradt. Kijelentette, hogy ki­tart elhatározása mellett s mindaddig, amig ezt keresztül nem viszi, mindennemű sport- tevékenységet felfüggeszt a megyében. A fentiekhez nincs semmi hozzáfűzni va­lónk, eléggé világosan beszélnek a tények helyettünk is. Egy azonban bizonyos. Bidu prefektus azáltal, hogy a numerus clauzust még a sportba is be akarja vezetni, egy egész vármegye szépen fejlődő sportéletének ássa meg a sírját. Pillanatfelvételek Bucurest-ről Í nyárt kert, fenyves lu­gas megnyílt! _____ K8MJÁTSZEGI VEZETÉSE ALATT! BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósitójától.) Tikkasztó nyári meleg, Bucureşti tele idege­nekkel, a villamosok, autóbuszok zsúfolva a kiállításra igyekvő vendégekkel. A Carol- park előtt hatalmas szökőkút ontja a nap­ban csillogó vizzuhatagot, estére az ezüst zuhatag színessé változik. Itt román, ott magyar, amott német, tovább orosz szó üti meg az ember fülét, a vidéki autóbuszok női utasai nemzeti viseletben érkeznek. A kiállítás legérdekesebb része a régi Bucu­reşti rekonstruált Calea Victoriei-je. Ez al­kalomra felépitette a rendezőség ugyanolyan formában, ahogy volt „ín alte date", fapad­lóval a mai modern beton helyett Sétálok a kipadlózott Calea Victoriei-n, legelső egy régi üzlet, hol török fezben és kaftánban szolgál ki az egykori kereskedőt imitáló sze­replő. A sötét kis boltban mindenféle árut meg lehet kapni, különböző formájú gyer­tyák, nagy darab viasz, szentkép, olaj, ko­szorú füge, szürke hasáb só, bődön méz, koszorú foghagyma és szíjra fűzött bocskor. Az üzlet mellett régi török cukrászda, Jörök cégtáblával. Bent bő bugyogós feszes törö­kök szolgálnak ki, a levegő tele édeskés méz szaggal. iRoskadásig vannak a durva fara- gásu pultok mézes tésztákkal, színes török puliszkával, barna dalauzival, különös mé­zes, diós-mazsolás rétessel, szerbette] és egyéb nyalánksággal. Nagyon megkapó a cukrászda berendezése, a fal mellett húzódó durván összerótt széles fapadok, tarka-törp- kös anyaggal behúzott párnákkal, mhiden asztalon ott van az elmaradhatatlan üveg kávéfőző és egy bugyogós folyton a kávgt szervírozza. Persze roppant nagy a forgalom és érdeklődés a kedves üzletben, hol még a felírások is törökül vannak a falakra aggat­va. A cukrászdával szemben régi román tem­plom áll sok-sok égő gyertyával és egy 300 éves értékes szent képpel. Közben egy-egy bojár lakás, román stilu oszlopokkal, kupo­lás tetővel, öreg barna faajtóval. Majd kö­vetkezik a „Hanul Manuc“, az akkori idők hires török vendéglője. Körbe futó, veran- dás épület, elöl padozott terrasszal, bugyo­gós pincérek sietnek kiszolgálni a vendéget, még a papucsukra tűzött bojt is mozog a nagy igyekezettől. A rondón keresztbe tett lábakkal ül a zenekar és bús darabokat pen­get, nagyszerű kép ez! Tarka bugyogós zené­szek, pincérek és hasított szoknyáju, élesre vasalt nadrágu vendégek. (Dél felé alig lehet helyet kapni itt. Dur­ván összeácsolt fapadokon ülünk, az aszta­lon tarka abroszok, fa sótartó és a papucs­ban suhanó bugyogós pincérek cseréptálon teszik elénk a rebábot, cserép csuporból isz- szuk a kevert édes italt hozzá. Fanyelű kés­sel, villával vágjuk a mititeit és fa edény­ben adnak vizet. Előttünk a konyha, hol roston és parázson sütik a húsokat, nyárson pirítják a rebábot, nagy üstben forr az olaj és benne a fánknak megfelelő tészták úsz­kálnak. Valami különös ez a hangulat, ösz- szevegyülnek a szinek és hangok, mindenkit oda csalnak a szagok, mindenki jókedvűen eszik, iszik és élvezi a régi szép idők feltá­madását! A „Salon OficiaT'-ban nagy sikere van egy magyar festőművésznek, kinek a képét a zsűri kiállításra elfogadta. Ő az egyetlen magyar művész a kiállításon. Wass Albert Aiud-on élő jóhirü festő beküldte a „Salon Oficial“-ba „Téli reggel" c. képét. A kép nagy tetszéssel találkozott nemcsak a zsűri, de a látogatók előtt is. A véletlen utjai kiszámíthatatlanok, mond­ja a példabeszéd. Sétálok a Bulevardul Besa- rabon és szemem megakad egy üzlet kiraka­tán, hol csodálatosképen nem olajbogyó, nem is halféle, hanem becsületes, gusztusos, szép tepertyü mosolygott egy tálon. Ejnye, milyen hazai csemege, felnézek a cégtáblára és uramfia: jól ismert név díszeleg a cég­táblán! Bemegyek az üzletbe, nem csalódtam, egy régi Aiud-i magyar diák vagdossa a kilós vajakat, töltögeti a finom tejfelt, adagolja a székely szárnyast és a Corond-i cserép­tálon hüsülő túrót. Nagy az öröm, elmeséli, hogy mennyi nélkülözésen, munkán és siker­telenségen kellett átgázolni, hogy végre sa­ját jólmenő üzletében árulhasson. Dicsére­tére legyen mondva, állandóan hazai élelmet hozat, mivel nem egy székely falu lakossá­gán segít. Kacagva emlegeti, hogy Aiud-i tanárai milyen csúfos jövőt jósoltak a moz­gékony, tanulással nem sokat törődő kis diáknak. — Hálás is vagyok nekik, — mondja — mert ha intellektuális pályára mentem vol­na, ma még az egyetemen kínlódnék és majd diplomával a zsebemben seperhetném az utcákat. így saját üzlete, szép lakása, családja van és ezek mellett állandóan tanul, magán utón képezi magát. A forgalom olyan nagy, hogy alig tudunk két kiszolgálás közt pár szót váltani, most érkezik éppen egy láda tojás Udvarhelyszékről, az egykori diák nagy szakértelemmel csomagolja ki. Búcsút veszek tőle és újra a Bulevardon vagyok. Gondolkozva bandukolok előre, egy épülő ház kalapácsütései riasztanak fel nagy munkámból, mert éppen elkönyveltem ma­gamba nagy örömmel a két erdélyi magyar Bucuresti-i sikereit. KOSZ701.ANYI l)l:ZSo ■ Arhe sziget, öl perc Éjszaka, ho illegni helyen alázunk ét fal riadunk ál inunkból, néhány másodpercre a megsemmisülés riadalma környéke. Tudjuk, hogy ualaki él, de nem tudjuk, hogy a: a va­laki mi magunk Hagyunk. Tájékozóképetsé• günlcet még nem szereztük vissza. Öntuda­tunk és leslünk szinte külün-külön van, oly zsibbadt állapotban, mini a szétütött ember lehet. Ezt éreztem én is a fülledt hajófülkében, künn a tengeren, amikor egyszerre fölriad- lain. Valahol imdul ordítoztak, flálóköpe- ngemet magamra kapna, ingben, papucsban kiszaladtam a füdélzetre. A födélzet korom­sötét volt. Ilyenkor tilos minden fény. A ka­pitány még a társalgó kivilágított ablakait is befüggöngözteti. Csak igy tud haladni a sö­tétben, a csillagokra, az ősi kalauzokra és a világítótornyokra ügyelve. Minden egyéb vi­lágítás zavarja, mint valami oktondi, illeték­telen fölvilágositás". A hajó már állt. Épp akkor dobták a kö­teleket a kikötő-bakra. Hullámok zúgtak és emberek kiabáltak. Arbe szigetére érkeztünk. Hajnali három ára volt, de még nem deren­gett. Egg teret láttam magam előtt a parti lámpák fényében, két tornyot, zeg-zugos ut­cácskákat, sikátorokat. Sohase jártam ezen a dalmát szigeten, de igy álomból serkenve, egyszerre oly kívánatosnak tetszett, mini semmi a világon s szerettem volna örökre itt maradni. Hallottam, hogy csak öt percig idő­zünk a kikötőben. Szememet tágra meresz­tettem. A parancsnoki hídon kigyulladt egy fény­szóró s éles sugarait egyenesen arra a par­ton álló csoportra vetette, ahonnan a lárma jött. Halászok voltak. Az éjszakai hajót vár­ták, hogy fogásukat fölrakják, sok-sok ezer halat, fehérhasu, kék-zöld fejű tengeri pisz­trángot, mely hosszú, födéltelen, lapos, fió­kokhoz hasonló ládákban csillogott. Lehetett vagy száz ilyen láda. mindegyikben legalább három-négyszáz hal. A halászok mellett áll­tak az asszonyaik. Velük együtt virrasztói­tok s most velük együtt emelgették a ládát. De a berakodás kissé lassan ment. A ládá­kat a partról nyújtották át a hajóra s az ép­pen csak odaállt, úgy két méternyi távolság­ban. Le is szóltak nekik, hogy iparkodjanak, mert késünk, nem várhatunk tovább. Erre a csoport felüvöltött kétségbeesetten. Beppo, ordították, Kurtics, Kurtics. Egy halász, aki súlyos ládájával vágtatva közeledett a hajó­hoz, orra bukott s a sok-sok síkos hal szét­gurult a parton, egyenként kellett fölszede­getni, visszadobálni a ládába. Ha nem tud­ják elszállítani Fiúméba, a reggeli piacra, rájuk rohad. A hal olyan romlandó holmi, mint az újság. Huszonnégy óra múlva már semmit sem ér. Valóban csak az újságok továbbitó hivatalaiban van ily lázas munka, a hajnali órákban, amikor a cimszalagokat ragasztják rájuk s az induló vonatokhoz küldik. Beppo, ne hagyd magad és Kurtics te sem, különben végünk, éhen döglünk va­lamennyien. Beppo, Beppo. Beppo, az akit annyit szólogattak, már akkor is, amikor aludtam a hajófülkében, egy tornainges, alacsony, izmos halász egy­szerre kivált közülük s mint az ő kis sziget­iének és közösségének megváltója, mint egy hős, hatalmas lendülettel beugrott a hajóba. Éljeneztek és ujjongtak. Most már 6 vette át a ládákat. Égett keze alatt a munka. Hány láda van még? Húsz, harminc — lihegték. Mindegy, ha élünk, ha halunk, valamennyi elmegy, ott lesz reggelre Fiúméban. Egy- kettő, egy-kettő. Figyelmeztették őket, hogy indulunk. Ők azonban rá se hederitettek. Élet vagy halál, dolgoztak. Már oldozták a köteleket, a gép már ismét dohogott, akkor nyújtották át Bepponak az utolsó ládát s ő az induló hajóról a nyakát kockáztatva visz- szaugrott a partra, vagy három métert ug­rott, mint egy leopárd. Beppo, Beppo. Élsz még? Élt. Ott állt az övéi közt. Hom­lokát törölgette. Izzadt és vérzett. Valahogy megkarcolta magát. Én a távolodó hajóról integettem neki. Sohasem felejtelek. Beppo. Ha öt évig lak­tam volna közöttetek, akkor se ismerhettelek volna meg benneteket jobban, mint ez öt perc alatt, hajnali zűrzavarban, a figyelem éber önkívületében, szegény halászok, apos­tolok, kartársaim. Nem felejtem el a csön­des, idilli szigetet s rajta az őrjöngő üzletet. Kendős asszonyaitokat se felejtem el, akik a veszély pillanatában az égre hörögtek, föl- nyújtott karral. Valahányszor halat eszem majd, eszembe jut mindez és visszagondolok rád, Beppo, a te munkádra s a te véres ve­rejtékedre. (Az Adrián.) TÖLTŐTOLLÁT saját érdekében javíttassa nálunk. METEOR Cluj, Str. Reg. Maria 23. Tel. 3-26.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom