Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-08 / 129. szám

193S itt Alu» 8. ELLENZÉK 1» ■HU MŰSZAKI VILÁG Az elektronmikroszkóp A mikroszkópok történetében uj korsza­kot nyit meg az elektronmikroszkóp. A nagyítás növelése a közönséges mikrosz­kópoknál nemcsak gyakorlati nehézségek­be ütközik, hanem a növelésnek elméleti határai is vannak, ami a fényrezgések mi­benlétében gyökerezik. Pár évtizeddel ez­előtt sikerült ugyan a nehézségeken vala­mennyire segíteni az ultramikroszkóp al­kalmazásával, de még ezek az eredmények sem voltak kielégitőek. Az elektromikroszkóp alapvető elemei közül sok már régóta ismert volt. Emléke­zetesek azok a kísérletek, melyeknél egy zárt, légritkított, két ’elektróddal ellátott Crookes-csőben magasfeszültségű egyen­áram következtében a katód láthatatlan, egyenes vonalban terjedő sugárzásokat bo- csájt ki, melyek láthatóvá tételére flouresz- káló anyagok használhatók, ezek ugyanis a katódsugárzás-érte helyeken élénk szín­ben világítanak mindaddig, mig a sugárzás ráesik. A katód által kibocsátott sugárzás, a^ katődsugarak, lényegileg elektronsugár­zás, vagyis a katódot, felületére merőleges irányban, negátiv elemi töltésrészecskék hagyják el. Ennek a láthatatlan elektron­sugárzásnak az iránya változtatható mág­neses- és elektromos-terek hatása alatt. Ha ugyanis a sugárzás terjedési síkjára merőlegesen hat az elektromágneses tér, akkor a sugárzás eltéríthető az eredeti irányból. Erre szolgált a Braun-cső, mely- nek egyik alkalmazása lett azután az elek­tronmikroszkóp. Alig egy évtizede, hogy felismerték, hogy az elektronsugárzás mágneses és elektro­mos terek hatása következtében épp úgy összetartó nyalábbá hozható össze, mint ahogy gyűjtő lencsékkel a fénysugarakat is össze lehet gyűjteni egy mágneses- vagy elektromos-téren vezeti keresztül s a su­garak ezután egy fluoreszkáló ernyőre, vagy egy fényképező lemezre esnek. Ha egy, az elektromos sugárzás számára átha­tolhatatlan, vagy csak részben áthatolható tárgy van e sugárzás útjában, ekkor az vagy teljesen, vagy csak részben elnyeli e sugarakat s igy a foszforeszkáló érnyőn, vagy a fényképező lemezen megjelenik a tárgy képe. Nem direkt látásról van tehát sző, hanem csak a katődsugarak más ha­tásai folytán lesz az látható. Minthogy a készülék vákuumban van, az ernyőt vagy a lemezt a készüléken kivül kell elhelyezni. A gyűjtőlencse gyanánt ható mágneses té­rül rövid mágneses tekercs szolgál, esetleg használatos több ilyen tekercs is, ezáltal sikerült a közönséges mikroszkóp nagyítá­sát felülmúló nagyításokat is elérni 3 a ka­pott képek kontrasztdusabbak, mint a kö­zönséges mikroszkópnál. A nagyítás elér­heti az atomok méreteit, tehát a közönsé­ges mikroszkóp nagyításánál némileg tíz­szer, esetleg ezerszer, gyakorlatilag egy­előre tízszer nagyobb lehet. A tárgyak leképzésére több módszer is alkalmazható, lehet a tárgyat a rajta átha­ladó vagy a róla visszaverődő sugarakkal is leképezni. Az elektromos tér különleges felépítésű, a sugárzás terjedési irányára merőlegesen elhelyezett elektródokkal ál­lítható elő; ez az elektród-rendszer a su­gárnyaláb útjában át van fúrva és a le­mezei különböző feszültséggel feltöltve. l'.záltal elérhető, hogy az elektród-rendszer mint lencse működik s a nagyítás >a mai kísérleti stádiumban is az ezerszeresnél nagyobb. Újabban egyesítik az elektromos és mágneses elektron-lencséket a közön­séges fénytani lencserendszerekkel s való­színűleg még szép eredményeket fognak elérni az egyesített módszerrel. Az | elek­tronmikroszkóp alkalmazása ma még kissé szűk keretek között mozog, tekintve, hogy a kutatások még aránylag nem régen in­dultak meg. Ilyen készülékekkel végezték az elektronsugárzást kibocsátó és a katod- sugarakat elnyelő felületek vizsgálatait, mint pl.: az izzásban levő fémek kristály­tani vizsgálatát, a hangosfilm-felvevőgép csöveinek és a távolbalátó készülékek csö­veinek vizsgálatát, a katódsugár-oszcillo- gráfok és Coolidge-csövek bizonyos alkat­részeinek felülvizsgálatát, stb. A készülé­kek fejlődésével lassanként az elektron- mikroszkóp is be fog vonulni a technikai kutatások módszerei közé, különösen a fé­mek szerkezetének és tulajdonságainak alaposabb megismerésére, ami az idevo­natkozó tudományos és műszaki ismere­teket sok uj és lényeges adattal fogja gaz­dagít ani. Csodák 25.000 légköri nyomás alatt Basset James francia mérnök rendkívül érdekes kísérleteket végzett laboratóriumá­ban, olyan szédítő nyomásokat állítva elő, amilyenekhez hasonlót eddig még nem si­került a fizikusoknak elérniök. Basset esz­köze lényegében egy fordított hidraulikus sajtó, melynél egy körülbelül 50 köbcenti­méternyi térfogatban, akár 25.000 légköri nyomást tud létrehozni. Ez annyit jelent, hogy minden négyzetcentiméternyi felületre huszonöt tonna súly hat. Képzelhető, hogy milyen erősnek keli lenni annak az edény­nek a falainak, melynek belsejében Basset ezt, a fantasztikus nyomást létesíti. A nyomás növekedésével minden anyag nagyot változik. Egy liter nitrogén például 3 kilogrammot nyom 15 légköri nyomás alatt, tehát a sűrűsége akkora, mint a kőé. 12.000 atmoszférás nyomás alatt már a gá­zokat alig lehel nagyobb mértékben össze­nyomni, mint a folyadékokat, 25.000 at­moszféránál pedig már egyáltalán nem le­het tovább is kisebb térfogatra szorítani őket. 25.000 atmoszféra nyomás alatt egy egy­méteres vizoszlop úgy összemegy 65 centi­méterre, mintha gummiból lenne. Ekkora nyomást akkor kellene elszenvednie a ter­mészetben a víznek, ha lenne 250 kilomé­ter mély tenger. Ennek a fenekén volna 25.000 atmoszféra a nyomás. Ennél az ultranyomásnál az olaj kemé­nyebb lesz az acélnál, annyira, hogy egy olajból való pengével vágni lehetne a vasat, így boszulhatná meg magát az olaj a va­son, amiért annyit fogyaszt belőle minden gép vasalkatrésze. A viz 12.000 kilogramos nyomásnál még 80 fok hőmérsékletnél is szilárd test, a ká­lium pedig csak 180 fokon olvad, mig kö­zönséges nyomás alatt már 60 fokon fo­lyóssá válik. A foszfor általában nem vezeti az elektromosságot. Igen nagy nyomásnál erre is hajlandó. jggNagyon érdekesek~voltak Bassetnak azok a kísérletei, melyeknél a baktériumok ellen­állóképességét vizsgálta meg. Kiderült, pél­dául az, hogy a tetanusz és a diftéria ba- cillusa tizenháromezer kilogramos nyo­mást is elbír s annak megszűnte után épolyan életképes, mint volt. Még érdeke­sebbek voltak azok a kísérletek, melyeket a baktériumpusztitó, úgynevezett bakterio­fágokkal végzett a párisi Pasteur intézet tudósainak segítségével. Majdnem minden betegségokozó baktériumnak vannak saját fajtájában is elkeseredett ellenségei, me­lyek felfalják őket, belőlük élnek. Ezek a bakteriofágom nem bírtak el 3000 atmosz­féránál nagyobb nyomást. De ha kedvenc csemegéjükkel, a megfelelő betegségokozó baktériumokkal együtt zárták be a nagy nyomás alatt álló kis kamarába, akkor háromszor ekkora nyomásnál is éltek és pusztították ellenfeleiket. Egyébként ezekkel az ultranyomásokkal végzett kísérletek leginkább a kémiai ipar érdeklik, amely sokszor dolgozik nagy nyo­másokkal. A mesterséges atnmoniákgyár- tásnál is ezer légköri nyomás alatt kény­szerítik a nitrogént és a hidrogént a meg­felelő arányban való vegyülésre. Hasikerül 20—25.000 légköri nyomással dolgozni, azt remélik, hogy a vegyészek egészen cso­dálatos dolgokat tudnak majd létrehozni. A legnemesebb erdélyi hagyományt képviseli és szolgálja as Ellenzék* MOKHOBäN Az Ellenzék számára irta Szabó T. Ká- i oly leg ionista Most kérem Önöket, akik ott élnek abban a vizveze- lékes, villanyvilágitásos kultur^vifágban, szíveskedjenek beleképzelni saját becses személyüket az adott helyzetbe! Két nap óta törtet az ember 45 fok C-t meghaladó melegben, amely éjszakára 12 fokig lehűl, két kulacs, összesen 4 li­ter vízzel, ebből kell mozsdani, főzni, mosni és ami a leg­fontosabb, inni. A nyelv már a torkára dagadt a szomjú­ságtól. Aztán egyszerre, mint a mesebeli „terülj asztal­kám“, tó csillan elő egy nádas közepette, tele a legdrá­gább kinccsel s amikor inni akar belőle, rémülten ejti ki a kezéből a kulacsot... Tenger víz!... Legalább 40%-os sótartalommal. Az Óceán 10 km.-re van! Folytassam tovább?... Nem!... Még rágondolni is elég. A képzelő tehetségére bízok mindent! . .. Ezért mondtam, hogy Mechra-Chaman a föld legátkozottabb pontja. Öt napja táborozunk itt. Átjöttünk a Dran, már spa­nyol területen, az emlitett fensikon vertük fel sátrainkat. A parancsnokság mindenkinek egy kulacs vizet osztott ki másnap, a kocsik részére tartalékolt készletből. Volt olyan közöttünk, aki egyszerre kiitta, aztán gyomorgörcsökkel fetrengett két napig. A harmadik napon aztán végre fel­tűntek a Dra túlsó oldalán ciszternáink. Meg voltunk mentve. 50 ezer liter gouliminei vizet hoztak 295 km. tá­volságra. Napközi időnk azzal telt el, hogy a szerteszét kóborló júh-, kecskenyájakat, tevéket, lovakat, öszvéreket fogdos- tuk össze. Úgy nézet ki a tábor, mint egy debreceni orszá­gos állatvásár. Sikerült nehány fölkelőt is elfognunk, akik hasonló céllal bujkáltak a Dra nádasai közt. Ait-Hamoun et Comp. bandái egy völgybe szoritva, viz nélkül nem bírták sokáig. Tegnap parlamentair jelent meg táborunk előtt a vezérek behódolási ajánlatával. Hűséget fogadnak, de a fegyvert nem teszik le! A válasz természe­tesen az volt. hogy csak a feltétel nélküli behódolást fo­gadják ed. Ha reggelig ez nem történik meg, kényszeriteni fogják őket. Már estére visszatért a követ! Mindent elfo­gadnak, csak vize adjunk! A viz többet nyomott a lat­ban, mint az ágyúk. Két nap múlva indulunk vissza. A magukat kényre­kedvre megadott felkelő vezéreket utasították, hogy csapa­taikkal vonuljanak Goulimine alá. Amikor oda értek, me­gyünk mi is. Az ihatatlan tó vizében most ruhát mos a groupe mobile, meg fürdik. Az embernek elfárad a keze, mig valami habot tud kicsalni a szappanból. Mechra-Cha­man! Lehet, hogy romjaid, ha nem volna néma az anyag, tündérkertről mesélnének, amely itt terül el a falaid kö­rül; palotákról, hol dicső szultánivadékok élték a keleti kényúrak életét. Selyemfátylakról is tudnál talán beszélni, meg karcsú, villogó szemű asszonyokról, akik holdfénynél le jtették táncukat a háremekben . . . Lehet! . . . Talán ka­cagó, gyönyörökkel telt élet volt itt valamikor! Mert most? ... Én csak úgy tudlak megőrizni az emlékezetem­ben, ahogy láttalak, ahogy érzékeltelek, végigszenvedte­lek! Ha majd a kultúra, a civilizáció, mely nyomukba jár, palotákat húz megint a romok felé, s ezekbe kényelmes vízvezeték szolgáltatja a szomjuságcsillapitó italt, talán megváltozik a rólad alkotott vélemény. Addig? . . . Csak átkozni fog mindenki, akit szerencsétlen sorsa ide dob . . . Fegyverletétel után. A hadműveletek első része ezzel lezajlott. A mozgó­csoport ugyanazon az úton, amelyen előrenyomultunk, vo­nult vissza Aggára. De mennyivel kényelmesebben és gyor­sabban! Zászlóalj, zászlóalj mellett dolgozott az úttesten s a hepe-hupás terepet annyira megjavították, hogy 3 nap alatt már Aggára értünk. Érdekes volt látni, az előnyomu­lás alatt kihaltnak látszó kasbahk körűi megindult moz­galmas életet. Karavánok baktattak lomha lépésekkel északról-délre, délről-északra s az árukkal megrakott te­véket nógató bennszülöttek barátságos kézfelemeléssel üd­vözölték elrobogó páncélosainkat. Gouliminében már ott táboroztak a Mechra-Chamannál behódolt törzsek. Vezé­reik közül Ait-Hamoun és Bel-Khassen sebesülten feküd­tek a khaid házában . . . szigorú ellenőrzéssel fektették föl a behódoltak névsorát és akkor tűnt ki, hogy 210 ember hiányzik az elesetteken kivül. Ezek állítólag Mechra-Cha­mannál szakadtak el a főcsapattól. Bizonyára nem akartak behódolni. A be nem hódoltakat ezután, mint közönséges rablókat kezelik. Ha valamelyiket elfogják, arra megérde­melt sors vár. A beszolgáltatott modern ismétlő fegyverek száma meghaladta a 12 ezeret. Jól fel voltak szerelve. Gouliminében nehány órai pihenés és aztán tovább. Égymás után maradtak el mögöttünk a kasbahk: Ihrem, Aigzoul, Tagjicht, Tinzert, Tamanart, Icht, Foul-El-Hara- tin. A pálmaligetekben mindenütt békésen dolgozol a nép, legelésző nyájak bégettek, valami zöldet keresve a szik­lák között s a források körül élénk taglejtésekkel mesél­ték az asszonyok legújabb pletykáikat. Mindez olyan há­lást kelteit, mintha évtizedek suhantak volna el fölöttünk nehány nap alatt. Serényen épültek az erődök ... S az első, alig peremig húzott bástyák ormán, már röpködve lengette a szél francia lobogót. Talán ugyanakkor olvasta fönn északon, Rabatban a szultán őfényessége, vezérkarunk je­lentését, hogy a pacifikáló csapatok Marokkó déli határán állanak . . . Allah la illa Allah! . . . Aggán 8 napot időztünk. Éjjel-nappal serényen folyt a gépek javítása és az előkészületek az operáció második részére. Ennek célja Tindouf megszállása volt. Ha az ember a térképre néz, a L’oned Dra alatt kb. 200 km.-re találta ezt a nevet. Mauritania határán áll ez a kas- bah és innen föl á Draig húzódó területsáv „Confino Al- gero Marocain“ név alatt, már a francia Szaharához tar tozik. Tindouf valamikor gazdag, népes állomáshelye veit az északról Szenegálba haladó karavánoknak. A Hamada fensik déli szélén, jó nehányszáz kilométer körzetben a/ egyedül lakott és vizlelő hely. Természetes dolog, hogy a rabló, nomád-törzsek, igen gyakran keresték fel, kényszer­adót szedve a lakosokon. Hiába építettek valóságos erőd- övet, az amúgy is erődszerető kasbah körül, a rablótáma­dások nem szűntek meg. Végül is a lakosság kifáradva a céltalan hadakozásban, ott hagyta kasbahját s északra hú­zódva, a Dra jobb partján telepedett le. Aggáról elindulva a „misterieux“ Tindouf felé; valami agyfárasztóan néma és egyhangú volt a vidék. Sehol egy élő-lény, egy madár, vagy valami életet jelentő zöld gyom . . Sémi . . . Semmi ... A Dra 3 km. széles száraz medréből nyúlt néhány senyvedt iuja-bokor s már ez is frissitőleg halott a lélekölő egyhangúság után . . . Nem irom le az útat részletesen . . . Csak ismétlésekbe bocsátkoznám . .. Szűz talaj . . . Homok, kő, száraz-bozót, néha egy-egv, az út­irányt keresztező domb-vonulat tette változatossá az aka­dályokat. Harmadik napon egy alig 50 méter széles völgy- szoroson döcögtünk előre, mázsás sziklák között. Ranek, Fafegoun. Itt találtunk először vizet.. . Sűrű nádas hatá­rolta kis tó csillogott 150—200 négyzetméter tükrével. A mögötte levő dombtetőn romok is látszottak, de már iga­zán majdnem a földdel egyszínben. Mióta őrölgette az idő e lakatlan falakat?... Ki udja?! . .. Talán a Tindouf sorsa! ... Zöld sziget a pusztaság közepén. Utunk ötödik napján értünk-a Hamada fennsik lábá­hoz. Merkalának nevezik ezt a helyet. Körülbelül 300 mé­ter magasan feküdt fölöttünk vastag falával. Ez az akadály 8 napig tartolt vissza. A velünk jött utász-zászlóalj fúró­gépekkel, robbantva, éjjel-nappal dolgozóit az úton. Mi páncélosainkkal jobbra-balra földerítő szolgálatot végez­tünk. Víz itt sem volt. Ciszternáink 140 km.-ről hordták a kis tó vizét. De ebben nem volt hiány, hála Istennek!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom