Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-26 / 143. szám
B LLRNZ E K EGyMÁZ ÉS ISKOLA Az erdővidéki rei. egyházmegye határozata a hitüket megtagadók ellen A mult heten, az erdővidéki református egyházmegye Boraokon gyülésezve, fontos és érdekes határozatokban fogtak állást a rohamosan megindult kitérésiekkel szentben. Eliltatározta, hogy a jövőben megtiütja a református egyház ellet élten mindenféle megnyilatkozásnál a részvételt azoknak, akik az egyházat elhagyták s különösen megtiltja a harangoknak, hogy megszólaljanak azoknak a temetésén, vagy bárminemű vallásos ünnepélyén, akik az. egyházat elhagyták. Eire adelte az egyházmegye kormányzó hatósága, hogy ezt a tilalmat az. egyházmegye minden papja a szószékről hirdesse ki és fegyelmi eljárás terhe alatt szigorúan tartsa be. Mostantól kezdve református ember esküvőjén nem lehet tanú az, aki elhagyta ősi hitét, keresztelőn nem jelenhet meg,, mint keresztszülő, aki hűtlen lett a kehelyhez, amelyből a szentvizet hintik az újszülött református gyermek fejére és nem lehet tanú, illetve násznagy a házasu'ók frigyének egyházi megáldásánál az, aki elhagyta vallását. Elhatározta a tanács, hogy a kitérések ügyében emlékirattal fordul felettes hatos aga utján a kultuszminiszterhez s bűnvádi feljelentést is tesz minden olyan esetben, ahol a kub tusztörvényt valamilyen formában megsértették vagy megsértik. ——i— \ 6 Egyházi hírek az óhirályságból Tárgoviste-n számos év után junius 2-án konfirmációi ünnepély volt, imaház hiányában, Sutáim Ferenc presbiter ház árnál, melyen a So létekből álló gyülekezet csaknem minden tagja jelen va't. Konfirmáltak: burányi Béla, Papp Erzsébet, Fekete Ilonka, Surxnvi Gizella, Kovács Borbála es Kovács Róza. Cámpina-n pünkösd első napján volt a konfirmációi isteni tsztelet a német- evangéllikus imaházban. Konfirmált: Zudor Anna. Moreni-ben Székely István és Pajor Róbert konfirmálta rótt meg. A lenti egyház- községekben Gruja Farkas fiatal lelkész végezte az egyházi szertartást. — Bucuresti-ben a református elemi iskola evzáróünnepelyet junius 23-án, vasárnap tartották meg, a szülők és az iskolapártoló egyesület tagjainak jelenlétében. — A Bucuresti-i Magyar Dalié kör junius 22-éin a magyar iskola dísztermében nagyszabású hangversenyt rendezett, melyen nagy sikerre!' szerepelt Fluszár Andrásné énekesnő, Tepser—Kiss—Dán—Ballá vonósnégyes. — A Bucuresti-i Református Iparos- Kör I. K. E. tagozata junius 30-án, vasárnap műsoros délutánt rendez az iskola dísztermében. A műsoron egyfelvonásos színdarabok, szava ló-kórus, szavalatok és Nagy Sándor lelkész előadása szerepelnek. ÉNEK- ÉS SZAVALÓVERSENY ODOR- HE1U-N. Tudósitónk jelenti: A Római Katlio- likus Nőszövetség Űrnapján a főgimnázium tornatermében jól sikerült ének- és szavaló versenyt rendezett. Biró Lajos tagozati elnök megnyitója után kezdetét vette az énekverseny, Lupeni, Bi- sericani, Sámbatisti-i férfikarok, Polonita, Lueta és Ulcan-i vegyeskarok és a Zetea-i gyermekkar részvételével. Mindenik énekkar egy kötött és egy szabadon választott énekszámmal szerepelt. A szavalóversenyre két gyermek, öt felnőtt lány és öt fiú jelentkezett. A bíráló-bizottság a férfikarok közül a Sâmbătesti-i, a vegyeskarok közül a Polonita-i dalárdát tüntette ki első díjjal. A szavalóversenyt a gyermekek csoportjában Jakab Árpád, a felnőtt lányok csoportjában Mihály Margit, míg a fiukéban Geréb István, nyerték. A CORNESTI-I római katholikus egyház mult vasárnap jól sikerült anyáik-napját rendezett, melyen az ünnepi beszédet Szőts Béla plébános tartotta. A műsoron szavalatok, énekszámok és szinmüelőadás szerepelt. A jelenlévő szülők hálásan köszönték meg az ünnepély megrendezését Szőts Béla plébánosnk és Beke Károly igazgató- tanitónak. A TURDA-I Kolping-legényegylet junius 22-én, szombaton este a Sarbcsti-vendéglőben hangulatos társas-vacsorát rendezett. VÉNDIÁK TALÁLKOZÓK. A helybeli református kolíégiumbau végzett diákok szokásos tanévvégi találkozójukat junius 29-én délelőtt 11 órakor tartják. Az istentbzxe’etet az 50. év előtt érettségizett Bartha Lajos Léi- 1 kész-esperes tartja. A találkozó alkalmával fogják leleplezni Sárkány Ferenc, a kollégium volt tanárának és igazgatójának d.ajfestésü képét. Az ünnepi beszédet Tarkanyi György nyugalmazott tanár mondja. — A Cluj-i felsőkereskedelmi iskolában 1915-ban érettségizett véndiákok junius 30-án tartják találkozójukat a felsőkereskedelmi iskola tanári szobájában. — A piarista gimnázium 19loben végzett diákjai a mult héten tartották találkozójukat, amelynek során megkoszorúzták a volt tanárjaik sírját. — Az I. G. Duca-i unitárius főgimnáziumban ezelőtt 30 évvel végzett diákok műk vasárnap találkozóra jöttek össze. A jubiláló diákok dr. Elekes Domokos indítványára elhatározták, hogy a főgimnázium felső tagozatának fenntartására az intézetben tanult összes véndiákok között mozgalmat indítanak. NÉGY UJ MAGYAR DOKTOR. Szombaton a helybeli tudományegyetemen a jogtudományok doktorává avatták Adorjáni Dezső helybeli fiatal ügyvédjelöltet. Adorjáni évek óta a Bethlen Gábor, Kálvin és Zwingli dalárdák karnagya, oki nagy elfoglaltsága mc.lett az egyetem egyik legkiválóbb hallgatója volt. Ugyancsak szombaton avatták az orvostudományok doktorává Baum- garten Sándort és Dóczy Zoltánt, akik a magyar főiskolások életének kiemelkedő alakjai voltak, továbbá Nagy Zoltánt az állam- tudományok doktorává avatták. UJ THEOLÓGIAI MAGÁNTANÁROK. Az erdélyi református egyházkerület magántanári vizsgáztató bizottsága előtt Nagy József Deva-i és Tunyogi Cs. András Mugaios-i lelkészek theológiai magántanári képesítést nyertek. Nagy József értekezletének címe: „Kálvin és a művészet“, a Tunyqgi Cs. Andrásé: „Az áldozat“. Dr. Makkai Sándor püspök további lelkes mnukára buzdította a két kiváló lelkipásztort. / 9 3 5 111 n ) 11 H 2 O. A helyi rei. kollégium évzáró ünnepélye Vasárnap délután 6 órakor istent 1 v/.idet 1 n kapcsolatos ünnepéllyel fejezte !>r a/. 1934 1935. iskolai évet a rcf. kollégium igazgatósága. Az alkalmi bibliamagyarázatot a kollégium valLástanira, László Dezső tartotta. Beszédében nyomatékosan hangsúlyozta azt a közös munkavállalást, melyet a szülők és nevelők, mint isteni parancsot együtt kell, hogy végezzék a jövő nemzedék érdekében. Gönczi László, a kollégium neves igazgatója a napokban cilult Kovács Dezső és az i kólái év folyamán kiszenvedett Balogh Géza UJ. oszt. tanuló emlékének hódol) megható szavakban. Évzárói beszédének további re zében az iskolai év rövid történetét vázolja. Az iskolai év 1934 szeptember 16-án nyilt meg és tartott 1935 május 31-ig. Tanítási szünet járványos betegségek miatt két, illetve három ízben vd.lt. A beiratkozott növendékek száma: 37j. Osztályzatot nyert: 349. Sikerrel végezte az évet: 229 (65.5 százalék). Javító vizsgára utasítottak: 91-et (26.2 százalékot). Ismét.ésre bukott: 29 (83 százalék). Az V. osztályba való felvételi vizsgán átment 13 tanuló. Majd a jutalom- és a pá!iyadijak kiosztására kerül sor. Végül köszönetét mond Gönczi igazgató a kollégium véndiákjainak, kik anyagilag támogatták a szegénysorsu tanulókat s -azoknak, kik munkájukkal siettek leróni kötelezettségüket az iskolává* szemben. Bejelenti, hogy jövőre a miniszteri rendelet kötelezővé tette az egyenruha viselését és az „Ország őre“ nevű, ifjúsági egyesület jövő évtől való működését. Utolsó szavaival az ifjúsághoz szól korunknak megfelelőleg: — Az iskolai évnek vége. Itt a nagy vakáció. De ez a két hónap nem lehet a boldog semmittevésnek az ideje. Olvasgatni, tanulgatni kell a nagy vakáció alatt is, hogy kiváló szellemi munkásai legyetek a jövőnknek. SZERETETVENDÉGSÉG SALONTA-N. Tudósítónk jelenti: Vasárnap délután a református Nőszövetség jótekonycélu szeretetvendégséget rendezett. Műsoron a gyülekezeti ének után Gavallér Lajos lelkész imája, Dohi Árpád előadása, Széli Sándorné szavalata, Fenke Ida hegedüszákna, Szöllősi Ica monológja szerepelt. REFORMÁTUS GYERMEKNAP TIMI- SOARA-N. Tudósítónk jelenti: A református Nőszövetség elmúlt vasárnap délután gyermeknapot rendezett a szegénysorsu gyermekek felsegélyezésére. A kerti ünnepélyen virágokkal feldíszített sátrak, különböző szórakoztató játékok szórakoztatták a nagyszámú közönséget. VÉR SZEPESI HÁZUK IRTA: FARKAS IMRE 13. KÖZLEMÉNY — Én úgy érzem, hogy itt sok minden nincs rendben. Mintha a házatokkal el akarna tűnni minden, ami jó szándék volt, ami rendesség. Magda pelpattant: — Miért prédikálsz nekem? Mi közöd neked ezekhez a dolgokhoz? A kis lány nem hagyta magát: — Csupán az a közöm, hogy szeretlek benneteket. Téged is, te akaratos, szeszélyes, össze-vissza, szegény, drága kis barátnőm. Szeretlek az első perctől fogva, azóta, amikor itt hagytatok ál ni ezen a kerti utón. Tudod, te más vagy, mint én, -már sokszor próbáltalak megérteni, de sohasem sikerült és éppen ezért féltelek. Tudod, néha a szemedben valami sötétség lobban föl, olyan félelmetes, mint amikor várat-an vihar készül. Én féltelek ettől a vihartól, Magda. Magda már odanyujtotta a kezét és igy kézen fogva állt a két szép ifjú lány, az alkonyat biborragyogásában. Annuska folytatta: — De nemcsak téged féltelek, féltem ezt a derék, jó, nagy darab fiút odaát. Ót különösen féltem. Magda, most a te kezedben v-an minden. Ez a fin nem tud beszélni, csak érezni tud. Mikor aztán az ilyen érzésekkel játszanak, abból mindig nagy baj szokott lenni. Ne csodálkozz azon, hogy ilyen komolyan beszélgetek most veled, aki talán fiatalabb vagyok nálad. Engem otthon vár már a fehérre meszelt, zöldzsalugáteres debreceni ház, -amely-ik kényelmesen terpeszkedik el odahaza a homokon. Aztán tudod, ha északra nézek, rátok gondolok, szeretnék nyugodtan rátok gondolni. ígérd meg, hogy jó leszel, Magda, hogy vigyázni fogsz ennek a derék fickónak a szivére. Magda a következőket felelte: — Köszönöm a szavaidat, Annus-ka. Igazad van. Jobban láthatod ezeket a dolgoka-t, mert engem csak visznek a dolgok előre. Én már B sokszor nem is gondolkozom. Sokszor azt érzem, mintha nem is fiatai lány volnék, mintha a ltelkem nagyon, nagyon öreg volna! Azt is tudom, amit ki nem akartál mondani, hogy itt valami harc folyik körülöttem. Az egyik harcos fél az anyám, a másik harcos fél pedig Péter . .. Dobbantott a lábával: — De Péter nem harcol eléggé! A fiatal kis debreceni leány kimondta a legnagyobb bölcsességet, amit éppen fiatal szivek oly sokszor nem akarnak megérteni: — A -szerelem a leghatalmasabb fegyver! Kékesfeketén ereszkedett le az este. M-eg,konduit az esti harangszó. Az öreg toronyőr a torony felső ablakából hangosan kiáltotta: — Gott mit uns! Gott mit uns! Arra lent az utcán a lematurálit diakok csoportja, akik utoljára mentek a „Kék goiyó“-csapszékbe mulatni, vidáman kiáltották föl a toronyba a stereotyp választ: — Komm herunter, trink mit uns! A „Kék Golyó“ kocsma belső ajtaja zárva volt. A kopogtatásra kijött Odrobiina Janó, a kocsmáros, kék volt az ál!-a, meg a bajusza helye a friss borotválkozástól. Kis makra pipa volt a szájában és boldogan sziszegte a fogai közt: — Újabb diákocskák! A szobában vágni lehetett a füstöt. A hosz- szu, kecs-kelábu asztal körül ülitek a diákok. Az újabb csoport természetesen Odrobina Janó nótájával kezdte: Ballag már a vén diák Tovább, tovább Isten veletek cimborák, Tovább, tovább Ez ut hazámba visszavisz, Fiíiszter leszek magam is, Tovább, tovább, tovább, Fel bucsucsókra, cimborák. És -mégegyszar elemlegették a nótázó, pipa ■ m—iW zó ifju-vén diákok szerelmeiket, „frammái- kat“, de ha igy együtt voltak, nótaszó közben nemcsak lányokról' beszélgettek, hanem többek közt Vergiliusról, Ciceróról, a régi latin klasszikusokról, akik közel ál ottak a régi diákok szivéhez. Aztán a tanárokról, Geyer-ről, Gyuláról, akit „Sunyinak“ hívtak, Kunczról, akinek „Hepu“ volt a neve, Zimann tatáról, a jó Fischer igazgatóról, akit „Fidinek“ szólítottak, Róth Marciról, Vandrákról, .aki oly szórakozott volt, hogy egyszer, amidőn a tanári szobában dolgozott és rányitott az igazgató, s megszólította: — V-andrák? Azt felelte: — Nincs drák. Egyedül az öreg Pákhnak nem volt neve, mert Pákh Albert bátyja volt és Petőfi barátja. És megszólalt a „diá-kzenebandának nevezett bűnszövetkezet“ (igy hitta őket a Mar- csek tanár ur) és fe-zendült a nóta, -amely élni fog, amig fiata-l szivek dobogni fognak: — Csak egy kislány van a világon .. . Ez volt az utolsó mulatság ebben a szemeszterben. Utoljára csendült fel a nóta és már másnap az öreg pályaudvar korhadt korlátja előtt zendüit fel a „Balilag már a vén diák“, -a „Gaudeamus igi-tur“. És kijöttek a professzorok, kijöttek a „kantik“ valameny- nyien, köztük a két öreg Stromm-nővér, akik könnyezve búcsúztak a P-alajd Mokány Pistától, a negyedik osztály vasgyurójától, akivel lázasan verekedtek egész éven keresztül és akiről boldogan újságolták a szomszédoknak: — Na, ez a lurkó valóban megrövidítette az életünket! Virágos, pipacsos kalapok, keszkenők, könnyek, mosolygások és távolabb idegenül, egyedül, egy deresedő férfi, volt diák, valami poétáié'-e, akinek a szivében ott csendül egy strófa, -amikor nézi a távozó, búcsúzó, köny- nyező, mosolygó diáksereget: Nézem őket a kalapom alól, Könnyek, búcsúszó, oh, be rég volt, Ifjúság, tavasz, oh, be szép volt, Hagy elmaradtak tőlem valahol... VIII. FEJEZET. Eltűnik a régi ház. A Bányá-s-z-szálió ósdi, egyemeletes épület. Földszintjén, az utca fölött sötét boltív, amely llevezet a Hennádhoz, az öreg Mün- nich-kuriához. Minden évben két hétig itt üti fel sátorát a szepesi színtársulat, Vásárhelyi Péter direktorsága alatt. És itt látta újra viszont Fellegi Aurél Rőser Magdát. Mi tűrés-tagadás, az elmúlt idő alatt elfelejtette, hogy amikor a rozsnyói vándorutat megszakították egy diákmajális kedvéért, látott egy ragyogószemü szép lányt, akinek megkérdezte a nevét. Most újból találkozott ezzel a tekintettel, ezzel a ragyogással. Ott ült az ifjú lány az első sorban és szinte áhitat költözött a szemébe, amikor figyelt Fellegi vasgyáros férfias, nyilt szerelmére, nyers, de azért oly szimpatikus egyéniségére. És a vidéki ripacsot tüzelte ez a tekintet, elemében volt, játszhatott valakinek. Fellegi Aurél különben is az az egyéniség volt, aki a legnagyobb művész lett volna az egész világon, ha valóban ollyan művész lett volna, aminőnek tartotta maga magát. Kedvetlenül járta a Felvidéken a kis városokat. Sötét intrikának tekintette, hogy nem a budapesti Nemzeti Színház hősszerelmese. És csak akkor szikrázott fel itt-ott ösztön-szérűén, életösztön sugallta megérzéssel, művészetének egy-egy halvány fényfoltja, ha u-gy gondolta: értelme van-e játszani, komé- diázni, lehet-e igyekvésből valami távoli haszna. A művészet nála nem volt lelki szükség, lelki kényszer. Csupán beállította apró kis céljainak szegényes szolgálatába. Amikor az előadás véget ért és a Bányászszál Hó szélesen vágott kapuján kitódufcak a jó szepesiek, Fellegi Aurél már ott leselkedett a Bányász-szálló mély kapualjában. Hamarosan lemosta magáról a festéket, magára kapva gigerffis, de kissé kopottas, könnyű felöltőjét. És felfedezte csakhamar a sudártermetű leányt, amint édesanyja társaságában hazafelé tartott. Követte őket egészen a kapuig, amelynek szürkéskék félhomállyá elnyelte a karcsú leányalakot. Megállott a ház előtt, felnézett rá és megelégedetten csettintett az ujjával és azt mondta magában: (Folytatjuk.) BÁRMILYEN HANGSZEREN JÁTSZIK, kottaszükségletét az. Ellenzék zenemüoszíák;' utján szerezze bel Olcsó árak! Nagg rak készlet! Minden külföldi kiadónál kősóét!- összeköttetési
