Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-02 / 125. szám
fill fwwtaä 1. BEEBff ZJBW 9 Szomorú aktuálitást ad e cikknek az a sajnálatos tény, hogy a Wesselényi-szobrot 2ăisu főteréről eltávolították. Okaival itt nőm szándékszom foglalkozni, csupán né- háay epizódot óhajtok megmenteni az utókornak a szobor keletkezése és felállítása időjéből. Tudvalevő, hogy a Wesselényi-szobor közadakozásból készült, sőt — amire példa álig volt — a vármegye akkori alispánja, Szikazay Lajos vármegyei pótadót szavaztatott meg a költségekre. Hatalmas összeg gyűlt egybe, úgy, hogy a szoborbizottság országos pályázatot hirdethetett. A legnevesebb szobrászművészek vettek részt a pályázaton. A zsűrinek azonban sok dolga nem akadt. Mert, amint Szikszay Lajos, a zsűri elnöke megpillantotta Fad- ru8z mesterien szép alkotását, könnyekre fakadt. És aztán többé már nem is volt kétséges a pályázat sorsa. Fadrusz János nyerte az első dijat s ezzel a kivitelre is megbízást kapott. Ez a millenáris esztendőben történt, ám a szobor felállítására csak 1903-ban került sor. A szobor felállítása megkövetelte Fadrusz jelenlétét, aki hetekkel előbb Zălaura érkezett és személyesen irányította a munkálatokat. A szobor előkészületeiben csöndes szemlélő lehettem s abban a szerencsében részesültem, hogy Fadrusz Jánossal szoros ismeretséget köthettem. Nem egyszer együtt vacsoráztunk hármasban : Fadrusz, Kincs Gyula és én. Mint a puszta homokja a záport, úgy szívtam magamba Fadrusz minden szavát. Ma is boldog vagyok, hogy ennek a kiváltságos művésznek közvetlen közelébe féikőzhettem. Fadrusznak akkor már állott Pozsonyban Mária Terézia fehér karrarai márványból faragott hihetetlenül finom szobra. A cluji Mátyás szobor leleplezése csupán pár hét kérdése volt és Fadrusz az elismerések és rajongások központjában megmaradt végtelenül egyszerű, szerény, halk- szavú művésznek, aki helyett alkotásai beszéltek. Mindig uj és uj terveken törte az eszét. Ma is emlékezem, hogy milyen bravúrosan rajzolta le a vendéglői abroszra a Turul emlék vázlatát, ezt az általa pogány oltárnak nevezett, rovásírással, aranyozott lókoponyákkal és lándzsákkal diszitett szobrot, amelynek csúcsán egy turulmadár pihenő alakja foglalt helyet. Mindkét szobor elkészült. Ez utóbbit ajándákba készítette Fadrusz Zálau városának és csupán a készkiadásokat fogadta el. Hogy milyen iramban készült el a Turul-emlék, azt csak azok tudják, akik annak szemtanúi lehettek. A tégla és kőtörmelékkel felhalmozott, egykor fogházudvarból Fadrusz egyik napról a másikra remek parkot teremtett a szobor köré. Közeledett a leleplezés nagy napja. Mindkét szobor felállítva az utolsó simításokra várt s miután lepellel beborítani még egyiket sem lehetett, a kiváncsiak egész serege vette körül azokat. Természetesen nem hiányozhatott azok közül „Apelles csizmadiája“ sem. Az egyik kifogásolta azt, hogy a panaszkodó pór alakján a Szilágyságban nem viseletes szűr van. Meg, hogy a hajában fésű van stb. Fadrusz nyugodtan hallgatta a megjegyzéseket, még az sem hozta ki sodrából, mikor valaki azt kérdezte Fadrusztól: „Kérem, hol történik ez?“ ügy látszik, hogy mulattatták a megjegyzések s mindjárt válaszolt is azokra. így elmagyarázta a körülállóknak, hogy ez a szobor nem lokális, hanem országos jelentőségű. A jobbágyság felszabadítását jelképezi s a szűrös atyafi megszemélyesítője nemcsak Sălajmegye, hanem az egész ország jobbágyságának nemzetiségre való tekintet nélkül, hiszen Wesselényinek köszönhető, hogy a Szilágyságban nagyobb tömegben élő román nemzetiségűek sem sínylődnek jobbágy-sorban. A sok kiváncsiskodó között Kapus bácsi (a Samu édesapja) megpillantotta a Wesselényi lábán a féllábra készített csizmát s mindjárt nehezményezte is, mondván, hogy abban az időben a mesterek mindkét lábon viselhető csizmákat készítettek. Erre is megfelelt Fadrusz. Elmondotta, hogy külföldön már akkor is készítettek féllábra való csizmákat. És elképzelhető-e, hogy Wesselényi, aki a külföldet nem egywter bejárta, őzt az okos és praktikus újítást ne hozta volna magával. Erre aztán Kapus bácsi is megnyugodott. A paraszt csizmája azonban hamisítatlan debreceni csizma volt. Ennek is meg volt a hozzávaló története. Amint ugyanis Fadruűz a kivitelre szóló megbízást megkapta, nyomban modellek után nézett. Wesselényit a Pékár Gyula iró külsőleg is imnozána alakjáról mintázta. Fejét a Woagelényi-család birtokában lévő egykorú festmények után. Közét Wesselényi Miklós akkori főispán jellegzetesen kicsi kezéről. Aki egy szobor elkészültét nem látta szobrász műteremben, az például el sem tudja képzelni, hogy az alakot előbb anyaszült meztelenül kell megmintázni agyagból s azután épp úgy felöltöztetni agyagruhába, mint ahogy a fürdőből kikelve, magunkra vesszük az egyeB ruhadarabokat. Nos, a paraszt részére szükséges csizmát Fadrusz egy debreceni magyar lábán pillantotta meg s nyomban alkuba bocsátkozott. Végül is húsz pengőben állapodtak meg. Csakhogy a csizmát nem lehetett nyomban lehúzni az atyafi lábáról. Abban egyeztek meg tehát, hogy az atyafi előbb vesz magának a vásárban egy másik csizmát s a iábán levőt majd elviszi a Fadrusz által megadott címre. — Csakhogy barátom, — jegyezte meg Fadrusz — hozzá ne nyúljon a csizmához, igy kell az nekem, ahogy van. Egy félóra sem telt bele, hozta az atyafi a lábáról lefejtett csizmát. Ki volt az su- bickolva, csak úgy ragyogott. Fadrusz majd a falnak esett a bosszúságtól. Hiszen neki éppen úgy kellett a csizma azon porosán, piszkosan. Rá is ri- pakodott a magyarra: — Miért nem hagyta ugv, ahogy volt?! — Mert, kérem, tudom ám én, hogy mi a böcsület — felelte a csizmás magyar. Ma már kevesen tudják, hogy a Wesselényi-szobor alkotásánál segédkezett Fadrusz felesége is, aki képzett szobrászművész volt szintén. Boldogan dicsekedett vele Fadrusz, hogy a jobbágy szürjét teljes egészében a felesége mintázta. Ez valóban asszonynak való munka volt. Ha közelebbről megtekintettük, a diszitéseken még a tüszurások is kivehetők voltak. A szobor körüli vaskerítésnek is meg volt a maga érdekessége. Ezt is Fadrusz tervezte, sőt annak egyik részletét sajátkezűig kalapálta ki, igy hasznosítván lakatoslegény korában szerzett ismereteit. Mert sohasem titkolta, sőt szinte dicsekedve említette, hogy művészi pályafutása egy pozsonyi lakatosmühelyből indult el. Fadrusz érdekes egyéniségét mi sem jellemezte jobban, mint az, hogy a cluji és zálaui szoborleleplezések küszöbén csak a Turul-emlék érdekelte. Minden gondolata és szeretete e körül összpontosult s boldog volt, hogy a rovásírás felújítására az ország tudományos köre is felfigyelt. E szobor előkészületeinek egyik érdekes epizódja volt, amikor egyik crasna-utcai polgártárs kifogásolta, hogy a Turul emléken a pihenő madár egyik szárnya lejjebb van, mint a másik. Fadruszt ezúttal elhagyta szokott nyugalma s kissé nyersen szólt oda: — Aztán látott-e, öregem pihenő sast?! A polgártárs bizonytalan tekintetére igy folytatta Fadrusz : — No, mert én többet láttam, mint kend — verebet! És aztán hozzánk fordulva elbeszélte, hogy a sas pihenés közben egyik szárnyára is támaszkodik s ezzel is pihen. — Amint ezt számtalan esetben ellestem — folytatta Fadrusz — megközelítvén szik- láról-szildára hasoncsuszva a sasfészkeket, hogy tanulmányozzam a sasokat pihenés közben. Így dolgozott ő, aki a természetet hajszálnyi pontossággal igyekezett megközelíteni és sohasem giccselt. * A szoborleleplezés nagy ünnepségek között ment végbe, arról most nem szándék- szóm krónikálni. Hetedhét országra szóló ünnepségek közül messze kimagaslott Wesselényi Miklós báró, akkori főispán pohárköszöntője, amellyel látnoki erővel világított be az elkövetkezett eseméISIIM 1 ŐRÉ A L PÁRIZSI cég HAJ&ESYE K-le a világ legtökéletesebb készítménye. Minden drogériában és jobb nőifodrásznál kapható. TÖRTÉNELMI NAPTAR i$6z junius 2-án halt meg Egervárt Nádasdy Tamás gróf, nádor 64 éves korában. Hires hadvezér volt és a Habsburg-ház egyik nagy támasza, sőt Magyarországba hozója, 1676 junius 3-án született br. Apor Péter, az „Erdély változása“ írója^ a Székelyfölden. 1740 junius 4-én halt meg Kupeczky János, a bazini jzületésü hires magyar festő Nürnbergiben. 1446 junius j-én választották a pesti országgyűlésen kormányzóvá Hunyadi Jánost. 1707 junius 6-án az ónodi országgyűlésen vágták le a rendek Turócz.megye Rákóczit sértegető követeit. 1703 junius 7-én adta ki II. Rákóczi Ferenc „Recrudescunt vulnera gentis hungaricae“ cimii kiáltványát szabadságharca inditóokai- ról. 1867 junius 8-án koronázták Budapesten magyar királlyá az alkotmányra esküt tevő Ferenc Józsefet. így írja le Apor Péter a „Metamorphosis Tran- silvaixiae“-ben IL Apafii Mihály lakodalmát: „Meghalván in anno 1690. die 15. Apr. Foga- ffcj várában első Apafii Mihály erdélyi regnans fejedelem, árván hagyá egyetlen egy fiát és gyermekét, második Apafii Mihályt, ezt in anno 1695, Leopoldu* császár, az erdélyi akkori com- mendans generális gróf Veterányival Bécsbe felhivat á, ott szép sok kegyelmes intésivei intette. Akkor vissza bocsáttatván Erdélyben, sem az Leopoldus császár, sem felséges udvar intésivei nem gondolván, sem ponig az erdélyi igaz hazafiai tanács uraknak hasznos tanácsait nem fogadván, hanem magával egyidejű tanács után indulván és némely Bethlen urak (mert az Bethlen urak sem javallSották mind szándékját), jiaval- lásán megindulván, elveszi magának feleségül az Bethlen Gergely leányát, Bethlen Katát. Az nem tetszett sem az felséges udvarnak, sem az igaz hazafiaknak. Meglévőn az lakodalom, az felséges udvar másodszor felhivatja Bécsben s többször le sem bocsátja; azért az felesége is utána ment Bécsben. Annyi kegyelmességit mutatta az Leo- poldus császár, hogy Sacri Romani imperii fejedelemnek teve, de avval az erdélyi fejedelemségből kikoppana. Ez lön az házasságának méltó gyümölcse; lássuk azért, mint lett azon boldogtalan házasságának lakodalma. Az lakodalom Balázsfalván volt. az uraknak nagyja s nagyobb része ott volt; (az lakodalom napján az fejedelem czifra törökszerszámos lóra ülvéij, felesed magával megindult az kastélyból, az balázsfalvi hidak male közepin sátort vontának, a kisasszonyt Berve felől hozták hintón, s úgy alkalmaztatták az jövetelt, mikor innen az fejedelem az hid végihez érkezett s lóról leszállott, az hidnak az túlsó végihez akkor érkeztek a mennyasszonnyal, azok is ott leszállván, mind innen az fejedelem, mind túl az kisasszony gyalog mentenek bé kétfelől az sátorban. Az fejedelem képiben köszöntötte az kisasszonyt Alviaczi Péter, az leány résziről Bethlen Miklós felelt meg. A fejedelem az kézit megfogván az leánynak, az mely bársonyos hintót hozatott volt az fejedelem, abban az hátulsó ülésben ketten egymás mellett ültének, más senki nem ült az hintóbán, az két rész vendégekkel együtt bementenek az kastélyban, ott arra készített palotában asztalhoz ültének, vígon laktanak; nem volt sem násznagy, sem vővély, sem nyoszolyó, sem leánykikérés. Felkelvén asztaltól, sokáig táincoltanak, az menyasszonyt penig nem kapták el gyertyánál, hanem szép csendesen az anyja Bethlen Gergely- né Thoroczkai Mária elvitte magával az háló házban, kevés idő múlva az fejedelem is csak magára elment az mennyasszony után, az vendégek mind ott maradtanak, s még azután sokáig tánczoltanak.) Táncz közben, midőn az fejedelem az mátkájával tánczolt, Sárossi János tanács-ur, igaz ha- zafia azt dúdolta magában: dinom, dánom, holnap bizony bánom; s bizony igazán is dúdolta volt. Mikor az kézfogás volt Bodonban, ott volt az szegény Apor István, mivel az Kendeffi Gáspár lakodalma ott volt, ugyan az Bethlen Gergely leányával, a szegény Apor István volt a násznagy, de az az lakodalom csak egy vacsorából állott. Második Apafii Mihály is ott volt, Apor István semmit sem tudott abban, hogy az nap lészen az kézfogása az fejedelemnek; reggel bement, hogy elbúcsúzzék az fejedelemtől s az uraktól; mondja Bethlen Elek: ne menjen cl kegyelmed, mert ma itt egyéb dolog is lészen, mivel az fejedelem akarja eljegyezni az Bethlen Gergely uram leányát; maradjon meg kegyelmed. A szegény Apor István csak lassan magában mondotta: eb akaratjából lészen, de ugyan csak meghallotta Bethlen Elek, megmondott Bethlen Gergelynek, sokáig haragudtak is a szegény Apor Istvánra. Ugyan csak ott maradott, az kézfogás meg lett. Egy szép órát küldött volt az szegény Eszterházi Ferenczné Apor Istvánnak, kin is az említett asszony képe volt, azért, hogy feles marhákat szedetvén Erdélyben mint fő harmm- czadok-arendátora, lenne az marhák harminczad- jában engedelemmel, el is engede két száz forintot. Ebéd alatt azt az órát kiveszi, hogy megnézze, az szomszéd úr elkéri s addig kérik elébb s elébb, hogy az óra elvész, soha elé nem tudta szerkeszteni. Másnap az kézfogás után Apor István Bodonból indul Kecze felé, az felesége ott nem lévén, beszélgetésnek okáért Cserei Mihályt az hintóbán ülteti (mert én akkor Nagy-Szombatban tanultam); mondja Apor István Cserei Mihálynak; tegnap az ágyban nyomták az erdélyi magyar fejedelemséget; tudod Isten, semminek oka nem vagyok, sem híremmel, sem akaratommal nem volt ez a kézfogás, adjanak számot mind Isten, mind az a következendő maradékok előtt, az kik ezt a dolgot koholták, s azt az jámbor ifjú fejedelmet arra vették. A mig Bo- donból Keczére ment. mind arról beszéllect, nagyokat sóhajtván s az szeme könyvvel megtelvén, gyakorta az keszkenővel szemit megtörölvén. Hej Apafii Mihály, Apaffi Mihály, miért nem fo- gadád szavát jó felséges uradnak 9 igaz hazafiai tanácsosaidnak, bizony nem toppansz vala ki az erdélyi fejedelemségből, és talán hazádnak, Erdélynek is jobban esik vala! De miért vakarjak fel a béforrott sebnek az 6 túrját?“ nyekbe... Egy hét múlva volt a Mátyás-szobor leleplezése, amelyen szilágyságiak nagyszámú küldöttséggel vettünk részt. A szobor leleplezése után Kincs Gyulával körül- sétáltuk a főteret s egyszer csak kit látunk felénk közeledni gyönyörű fekete diszma- gyarjában: Fadrusz Jánost. A kiállott izgalmaktól ünneplésektől kipirult arccal közeledett felénk s kitárt két karjával egyszerre ölelt magához mindkettőnket. Mi azt hittük, hogy a szép iiunepléstől ilyen mámoros, de nyomban utána első szava ez volt: — Mit szoltok a budapesti lapoknak a rovásírásról szóló cikkeihez ? A Turul-emlék rovásírása miatt ugyanis heves irodalmi vita fejlődött ki s ez Fadruszt is erősen foglalkoztatta s lám a Mátyás-szobor diadalmas ünnepségeit mindez háttérbe szorította. Elválásunk után mondotta Kincs Gyula: — Sohasem adtam arra, hogyha nagyurakkal tegező viszonyba kerültem. De arra, hogy Fadrusszal pertu vagyok, halálomig büszke leszek. Fadrusz János ekkor áiloct dicsősége tetőfokán. Legfelsőbb helyen a vaskorona- renddel tüntették ki. Az egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta. Ünnepelte az egész ország és méltán. Fadrusz János a sablonos szobrászati elveket sutba dobta s merész újításokra, uj stílusokra törekedett. Jellemző, hogy a Mátyás-szobor lóalakját bekötőit farokkal mintázta meg, szakítva az eddigi szobrászhagyományokkal, amelyek minden iovasszobrot messze lengő farokkal mini áztak meg. És meg is magyarázta. Egy páncélos lovat nem lehet lengő farokkal mintázni, hiszen minden egyes farkcsapása vaspáncélok eresztékei közé szorulna, ami annyira idegesítené, hogy lovasát elébb-utóbb a földhöz vágná. Még csupán egy epizódot óhajtok megörökíteni Fadrusz életéből, amit őtőle hallottam. És talán jobb is, ha őneki adom át a szót: — Mikor a Mátyás-szobor pályázatot megnyertem, túláradó örömömben azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Olyan boldog voltam, hogy a szivem akart Kiugrani a helyéből. Elhatároztam, hogy másokat is boldoggá teszek. Megtöltöttem a zsebemet vadonatúj koronákkal, ezü3t pengősökkel és kisétáltam gyalog a cigánysorba. Itt aztán az elém siető cigánygyerekek, cigányleányok között szétosztottam minden pénzemet, valami száz pengőt. Azt az Örömet látni kellett. Másnap megismételtem az adakozást. Feltűnt nekem, hogy ma már kevesebb cigányleány jelentkezik. De azért megint szétosztottam mintegy ötven pengőt. Harmadnapra már se cigánygyerek, se cigányleány nem jelentkezett adományaimra. Egy arra ténfergő öreg cigányt szólítottam meg, ha vájjon nem tudná-e megmondani, hogy mi lett az én pártfo- goitjaimmal. Ez az öreg cigány aztán felvilágosított, hogy jó lesz, ha nem nagyon járok ezen a kornyéken, mert kitudódott rólam, hogy a török szultán megbízottja vagyok s a háreme részére cigánylányokat akarok toborozni. igy rontották el lelketlen butaságból az én nagy-nagy örömömet — fejezte be nagy busán Fadrusz ezt az érdekes élményét. Fadrusz később részt vett az Erzsébet- szobor pályázatán is. Ezt az emlékművet Fadrusz oltárszerüleg képezte ki. Az oltár előtt a magyar szentek : Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet stb. állanak, Erzsébet királyné az oltár lépcsőjéről visszafordulva átadja töviskoszoruját a térdeplő halál-angyalának. A zsűri a közönséget szavaztatta meg a beérkezett pályamüvekre s jól emlékezem, hogy a Fadrusz pályázata nyerte a legtöbb szavazatot. Ám hátra volt még a legfelsőbb zsűri döntése s a király, mikor meglátta Fadrusz tervét, igy fakadt ki: — Hiszen ö nem volt martir! Ez a kritika szárnyát szegte Fadrusznak. A szükebb pályázaton hiába próbált szabadulni ettől az elgondolásától, nem tudott. Elkedvetlenítve beteg lett s nemsokára élete delén elragadta körünkből a kérlelhetetlen Végzet, örökre betölthetetlen űrt hagyva maga után a magyar szobrászművészet terén. Sírja fölött az a Krisztus-szobor áll, amelyikkel Párisban megnyerte a Grand prix-t. Alkotásai közül ma már csak a Mátyás-szobor, Tisza Lajos szegedi emlékműve és Wenkheim gróf lovasszobra áll. Mostanában a magam szomorúsága gyakran szólít a kerepesi temetőbe. Utam a Fadrusz sírja mellett vezet el és mindig meghatottan idézem emlékezetembe az együtt töltött feledhetetlen órákat. JÉGSZEKRÉNYT, garantált modern kivitelűt készít ORÜHHQLQ mm fémipari üzeme, Cluj, C. Decebal 23. Telefon 7—41 FADRUSZ JÁNOS Irta: BALÁZS ÁRPÁD A „Szilágyság“ május 24-iki számában közli az érdekes visszaemlékezés Balázs Árpádnak, az ismert nótaszerzőnek tollából. Egész sor érdekes emléke mond el a Wesselényi-szobor és a Mátyás-szobor körül, helyénvalónak tartottuk tehát. hoev ezeket a mi olvasóinkkal is meímmRrtessük.
