Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-23 / 141. szám
/ BLLENZ6K kiárusítás ' , ■ S misii mm m TI S. A. Cluj, Heg. Ferdinand 6. Bucureşti, Cai. Victoriei 39 Hatóságilag- engedély esett és ellenőrzött kiárusítás I ifi] m , m ^ se st<e t •*’.. tt™ OBWíwrt' •■ •?: Ilfra orosz iirék Jivatfja van üagyarországon Kaíajev, Solockow, Banin, Nagy Katalin tuctaban, egyik c^n^ciótál u másikig, üár leirtm vohva r/eka .ív előadásait, mert szinte kívánkoznak Mzcmelhrényes segédkönyvek elé, bevezetőül és értelmezőül. A szegények nemes szívvel mcgérz-ctt szenvedése vezette bizonyára abban is, hogy IcI- ledrzre a -magyar iroda1 am számára a szociálist* proletárt olyan időkben, mikor még csak „hazátlan bitang" cim járt ki a szocialistáknak. S jellemző Kovács Dezső gyöngéd művészetére, hogy senkinek sem jutott eszébe támadni őt azért, hogy a „nemzetközi“ mun- kásban is meglátna és megsajnálta a szenvedő embert, akár a béresekben és a falu napszámosaiban. Ezt a vonalat is tovább építhette volna magának, de nagylelkűen átengedte Bródy Sándornak, aki továbbhaladva rajta megírta a már majdnem osztályharcos Dadát és Tanítónőt s nevet, hirt és pénzt szerzett velük. Neki idehaza kellett ál lan i a posztot és ez u szigorú poszt mentői kevesebb időt és energiát engedett át az alkotó szépiradóimnak. A poszt szó Kovács Dezső írásaiból öt1 ük elénk. Abból a kis háborús jelenetből, melyet „A Kárpátok öné“ cirnü alkalmi kiadvány számára irt. Szó van benne két iklódi legényről, akik vetélytársak voltak otthon, s most kinn az őrségen az egyik megfagyott. A másik pedig, hogy bajtársát halottaiból felmele- gitse, felolvassa a közös ideál1 most érkezett levelét, hadd hallja a megfagyott kamerád, hogy neki is küldenek a levélben néhány kedves szót. De már késő. A kísérlet eredménytelen marad. A kis jelenet nem Is a Kovács Dezső legjava terméséből való. Háborús irás, egy a sok közüli De a megfagyott íórposzt alakjának leírása pontosan ráillik a most elhantolt Kovács Dezsőre. A többiek, a vele együtt indult szerencsésebbek, könnyebb őrhelyeket kaptuk és kudarcokkal, sikerekkel, sebekkel és diadalokká1;! megúszták a maguk nagy háborúját. Kovács Dezső „kifogta“ egyikét a legszebb, de legnehezebb őrhelyeknek. És oda- lagyott. Már a gyéren aratott írói babérok sem tudták életre melegíteni, uj becsvágyat már nem ébresztettek benne. Már életében hősi halöttja volt emberi, polgári és nemzetnevelő kötelességtudásának. Etemette magában az írót, hogy életben tarthassa és régi, szép színvonalán továbbvezethesse az öreg iskolát. Tisztelet és tisztesség adassák emlékezetének mindörökké. (—rei) BÁRMILYEN HANGSZEREN JÁTSZIK. kottaszükségletét az Ellenzék zeneinüosztálgo utján szerezze be! Olcsó áraki Nagy raktár- készlet! Minden külföldi kiadónál közotílea Cnszeköttetésl után mosolyogva hajolt meg asztaluk felé: „guten Appetit“. Mindig kacagni kellett rajta, úgy mondta. .. . hát a tengerparti esetre, amikor egy csomó huncutságot s kis, asszonyi titkokat locsogtak össze, abban a hitben, hogy senki más nem érti nyel vöket s az utcai árusnak, az „Olcsó János“-nak, ahogyan magyarul kiabálta, nevetségesen kicsi összegjet Ígértek gyöngyházlátcső véért, csakhogy tovább álljon már, — és akkor, kacagástól fojtottan, ; magyarul szólt bele vásárukba egy rég közelükbe ülő ur. jaj, de gyorsan somf or dáliák el onnan. . . . hát a velencei éjszakára, amikor olyan rettentően megijedtek valami semmiségtől, hogy moccani sem mertek s végül is összefogózott jobb kezeikkel keresték meg a villanykapcsolót. De furcsa, de furcsa is volna, ha hirtelen csak elibük toppanna Tamás, mert a negyedik társsal már ezen a földön nem lehet találkozni. És igen, igen. Az élet olykor regényesebb a regényeknél. Csak pár lépést tesznek még s szemük kerekre nyilva csudálkozik át a másik oldalra; egyik kávéház terrasszán ott ül1 Tamás. Már ő is észrevette őket. Már jön is át. Túl nagy meglepetések, némák. Tamás hazakiséri őket barátnője lakására. Pár pillanatig: magukra maradnak. Érzik, nekik közös követelésük van az élettől; életük vázlatkönyvében ott a velencei gondolázás befejezetlen képe. Tamás akkor már régen házasember, ő független asszony. Tamásnak most sincsenek skrupulusai. Most neki sem. * Mélyet sóhajt, felkönyököl párnájára s szája szomorú mosolyra húzódik: lehet, úgy lehet, az élet olykor megfizet, de legtöbb- jj szőr elkésve, oh, jaj, nagyon elkésve. ! (BUDAPEST, junius.) Az utóbbi hetekben valóságot divat lett az uj orosz irók magyarra fordítása. Egymásután három nagy regény is megjelent, ame'ycknek szerzői szovjet-irók. Amilyen nyomtalanul mult el egyéb téren a szovjetnek Magyarország által történt elismertetése, olyan élénk érdeklődés mutatkozik sze lemi téren. És a legkülönösebb az, hogy főleg az úgynevezett konzervatív körök azok, amelyek tájékozást óhajtanak szerezni az oroszországi életről, amit elsősorban az bizonyit, hogy az orosz témájú könyvek a Belváron boltjaiban, sőt olyan régi könyveseknél, mint a Franklin, Ranschburg, Egyetemi Könyvkereskedés, Studium, fogynak a legjobban. Arisztokraták, magasrangu ál-’ami hivatalnokok, egyetemi tanárok a legjobb vásárlói a szovjetiróknak. Egy nagyon beharangozott ilyen regény például a Katajev Hajrá-ja. Ennek az Írónak már volt egy könyve a magyar piacon, a „Sikkasztó“, mely a szovjet-bürokráciát gúnyolta. A mostani könyve az úgynevezett tempót érzékelteti, amellyel az egyes munkabrigádok versenyeznek egymással. Egy nagyon élére állított viccet kell itt elmondanom erről a tempóról. Egy falusi ember felmegy Moszkvába és ott arra kéri többek közt az egyik szovjethivatalnokot, magyarázza meg neki az uj jelszót, amelyet uton-utfélen hall, hadd tudja otthon elmondani az atyafiaknak. „Jöjjön ide az ablakhoz — mondja neki a tisztviselő. Látja, hogy hogy mennek az utcán az autók? Átlag minden két percben megy egy. Na, most ezt fokozni fogjuk. Majd minden percben fog menni, aztán minden fél- percben. Ez a tempó.“ A falusi megköszöni és hazamegy. Ott összehivja a községházára az embereket és odaviszi őket az ablakhoz, amelyik az országúira néz. Éppen arra megy egy koldus. „Látjátok atyafiak — azt mondja — most ott megy egy koldus. Na — mondja percek múlva, amikor véletleníH megint arramegy egy — ott megy egy másik. De, majd jövőre minden percben fog menni egy, aztán minden félpercben, aztán egymásután« folyton fognak menni a koldusok. Lássátok, ez a tempó.“ .. . Hát a Katajev Hajrája ezt a tempót mutatja be — csakhogy az autókkal és a legszebb reményekkel. A char- kowi brigádot kell túlszárnyalni! — ez a regény motorikus ereje. Kétségtelenül Ízelítőt kapunk a szovjetélet egy bizonyos oldaláról, a baj csak az, hogy Katajev régi, expressiv stilust használ, amelynek nincs kellő oxigén- tartama s amelyben az alakok nem élnek. Mechanikus könyv. Ha azonban türelemmel átvergődünk ezeken a szaggatott, szálkás mondatokon, mégis csak sikerül valami kis fogalmat alkotnunk arról, amit a négy- és az ötéves tervek jelentenek. Sokkal kiegyensúlyozottabb és biztosabban felépített Michar Soloc'how hires regénye, „A csendes Dom“. Igazi nagy író, akinek tolla alatt minden él. Azt mutatja be, hogy a csendes békéből1, a céltalanul megindult háborúból hogyan törnek az öntudatlan társada.omalakitó erők a forradalom felé. Szinte magától formálódik az uj világrend, szemmel alig észrevehető jelenségekből tevődik össze, mígnem itt áll előttünk teljes fegyverzetében. A főhőse Grigorij, egy kozák legény, akinek a nagyhercegi viziten, a tábori kórházban, / 9 3 5 / u n / ii u 2 3. mkmmmummmuBmmmssmammmwuiimm hirte cn szükségre kell mennie cpj>en abb-<n a pillanatban, amikor a nagyherceg fel akarjj tűzni a mellére a/, egyik nagy, cár; medáliát A kelcvztő személy a regényben egy Stock mann nevű ember, aki mint lakatot húzódik meg a kozákfaluban és lassanként elő vontatja a falusiakkal mindazokat a könyveket, ami ket nem volt szabad olvasniuk. És itt van Lcsztnickij hadnagy, aki a fronton vérző Gri gorij otthonhagyott szerelmesét elorozza, hogy azután Grigorij végigverje emiatt az ostorával. Ezek már mind a felbomlás jeei. Lenin a leplombált vagonban már útban van Svájcból. A Solochow-rcgény rendkívüli érdeme: hihetetlenül művészi elfogulatlansága. Végre egy nem propaganda-könyv. Ez magyarázza rendkívüli sikerét. Nem szovjet-iró ugyan, de nagy művész Ivan Bunin, az „Ifjúság és szerelem“ szerzője. Egy kis remekműve már volt magyar olvasók kezében: „A szerelem szentsége“. Rövid- lélekzetü mii volt, de kerek, tökéletes. A szeré em, a féltékeny jég mesteri leheletfinom rajza. Mostani nagyobb regénye, — állítólag ezért kapta volna a Nobel-dijat — szétfo- lyóbb ugyan, de stílusában, részleteiben egy előkelő irómüvész alkotása. Bunin egy föl- dcsur gyermeke, azután újságíró lett egy kis vidéki városban. Az orosz birtokos-életet és ezt a vidéki ujságiró-életet festi, kissé tartózkodóan talán, kissé a nagy, arrivált iró piedcsztáljáról, talán, de iróilag megbizható eszközökkel. Az ember önkéntelenül arra gondol, hogy egy orosz Herczeg Ferencet olvas. És végül német írónő, de orosz témájú könyve a Gina Kaus: „Nagy Katalin“-ja. A divatos életrajzi regények sorából is kiemelkedő munka. Kiemelkedik elsősorban azáltal, hogy mindjárt Katalin Oroszországba való megérkezéséből azt ragadja ki, hogy az ünneplő diszhad mögött meglátta a — rongyokba burkolt népet. Fölösleges Nagy Katalin történetét itt ismételnünk. Tehetetlen férje, Péter, tehetséges udvarlói közismertek. Mégis újra és újra el kel! olvasnunk és soha sem olvashatjuk elégszer. (b—y.) VÁRADI MIKLÓS: EMLÉKEIMBŐL Blaha Lujza vendégszetepíése Báró Splényi Ödönné, Blaha Lujza 1886- ban ellátogatott hozzánk, Erdély fővárosába vendégszerepelni. Splényi Ödön báróval 1874-ben ismerkedtem meg szegedi szinész- kedésem a att és attól az időtől fogva meghitt jóbarátok voltunk. Délceg huszárkapitány korában sokszor belátogatott Hódmezővásárhelyről Szegedre, hogy az ott tanuló Árpád nevű fiát meglátogassa, ilyenkor aztán együtt töltöttük az időt. Splényi ödönék érkezését junius 17-re jelezték, én pedig a régi kedves emlékek hatása a'llatt siettem a pályaudvarra, hogy méltóképpen fogadjam őket. Hegedűs Ferenc kollégámat vettem magamhoz és kezünkben egy-egy kis virágcsokorral vártuk a gyorsvonat érkezését. Mikor a gyorsvonat befutott és egyik elsőosztályu fülkéből kilépett Blaha Lujza, utána Splényi báró, dobogó szívvel nyújtottuk át a csokrokat a „nemzet csalogányának“. Blaha Lujza meleg öleléssel köszönte meg a gyöngéd figyelmet és már a kijárat felé tartottunk, amikor egyszerre csak mindenfeiölről felhangzott a pályaudvarról az éljenzés. A peronon összegyűlt nagy közönség felismerte Blaha Lujzát és hatalmas ünneplésben részesítette. Splényiné kedvesen mosolyogva köszönte meg a nem várt, meg- lepetésszerü óvációt. Az állomás előtt a város diszfogata várt, azzal robogtunk be lakásunkba. A sétatéri nyári színkörben kezdte meg vendégszereplését Bába Lujza. A Piros bu- gyeiárisban mutatkozott be junius 19-én és úgy a megnyitó előadáson, mint a többi darabokban is, amelyekben fellépett, én voltam a partnere. A tót leány, Az igmándi kispap, Vörös sapka, Felhő Klári- kerültek egymásután színre, majd búcsú felléptéül a Vörös hajú című háro-mfelvonásos népszínművet választotta. Az egymásután következő népszínmű előadások nagy közönséget vonzottak s Blaha Lujzát minden előadás alkalmából koszorúkkal, virágzáporral halmozta el! a közönség szeretete. A sikerből és a virágokból egy-egy szál nekem is jutott. A bucsuelőadás végén Splényi felkeresett öltözőmben. Hellyel!' kináltam, leült, majd a szegedi boldog időkről elevenített fel emlékeket, amelyeket együtt éltünk át tizenkét évvel azelőtt. Annakidején a Parlagi Jancsi, Csikós és Falurossza szerepeimben látott jeleskedni, most pedig igy szólt: — EDészen kifejlődtél, teljesen kiforrott népszínmű énekes vagy. Elérkezett az ideje, hogy állandóan ezt a szerepkört töltsd be. Ne forgácsold szét egyéb alakításokra az erődet. Mielőtt elutaznánk — folytatta — holnap délelőtt jöjj fel hozzánk, hogy... — de nem fejezhette be mondanivalóját, mert a szobalány benyitott az ö tözőbe: — Méltóságos ur, tessék jönni. Asszonyom, a báróné várja. Splényi talpra ugrott, kezet fogott és még visszaszólt: — Ne feledd, holnapi Másnap pontosan meg is jelentem. Az előszobában Blaha Lujza és a szobalány csomagolással« voltak elfoglalva, de mikor meglátták, a báróné átszóit a mellékszobába: — Ödön, gyere itt van Miklós! Ödön megjelent az ajtóban és intett, hogy lépjek be hozzá. Elővett egy nagy iv papirost, kiteritette az asztalon előmbe. Olvasni kezdem. Szerződés a Népszínházhoz, kimondott népszínmű énekes, havi 300 forint fizetéssel . .. Vágyaim netovábbja! Egy pillanatra megszédültem, de aztán eszembe jutott Feleky Miklós bátyámnak tett fogadásom, hogy „a szép bérces Erdélyünket semmilyen áldozat árán sem hagyom el“. így aztán feltártam a tiszta igazságot a báró előtt. — Nagy munkát végzek — mondtam — magam vagyok itt népszínmű, opera és operett énekes, dráma és vígjáték szerepeket is játszom havi 160 forint gázsiért. Aztán van fél jutalom játékom, vendégjátékra is mehetek az én kedves erdélyi városaimba — s ha nem is jövök mindig tdllt erszénnyel haza, — de mindig, magammal hozom Erdély közönségének szeretetét s ez többet ér mindennél. Egyébként is több évi szerződés köt a Nemzeti Színházhoz és igy bármennyire előnyös és megtisztelő rámnézve a Népszínház szerződtetést ajánlata, nagyon sajnálom, de ez alkalommal nem fogadhatom el. Splényi egyideig hallgatott, aztán szó nélkül összehajtotta a szerződést, én meg fölálltam és a legmelegebb baráti szeretettel búcsúztam el az én kedves Ödön barátomtól és Blaha Lujzától, egyik 'legkedvesebb partneremtől.
