Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)
1935-05-04 / 102. szám
f' Î t. t N 7. f> K wamammmaanum ma í 19 3 6 at Hu H 6. • 8 nmm Misszió« lordon Mandzsúriában Éhezők között. — Az ópium-csapás. — Marakodó hutyáh levágott emberlej íölölt. — Feleség kell a misszió szakácsának Babos Sándor erdélyi református missziónáríus helyszíni tudósítása az Ellenzék számára II ilung—Mandzsúria (február) November vége felé indult m el a haii'ungi misz- - zionárinssal először missziói körútra. Mivel ez első alkalommal történt, nagy e’Ökészü- letet jelentett a szamomra, Ugyanis Kínában az ember a hálófelszereléseit is magával kell vigye, kivéve az ágyat, mivel minden kínai házban megtalálható. Ez az „ágy“ a szoba két oldalán, a fal mellett elhúzódó, fűthető kőpadka, illetve téglapadka, a „kháng“. Kínai házban a legfontosabb valami. Ezen folyik le a khinniak élete. Ezen alszanak, ülnek, esznek, pihennek, a vendéget is erre ültetik le és ami érdekes, ezt a helyet igen nagy becsben is tartják, Cipővel felkuporogni a khángra nagy illetlenség. Felpakolódzva pokrócokkal, alsó és felső paplannal, szappannal, villanylámpával és egyébb „szépítő“ szerszámokkal, no meg egy kis szükség esetén jól fogó gyógyszerekkel. mint aspirin, kinin, hajtó, elindultunk Yen Tung San-ba („Kémény-hegy“). Este érkeztünk meg a „városba“, az állomáson atyafiak vártak reánk. A kínai keresztyének által használt „Békesség nék- tek° üdvözlés és mély hajlongások után begyalogoltunk az állomástól pár kilóméterre eső városba, (ügy látszik a világ ösz- szes vasúti mérnökei ugyanabban a betegségben szenvednek, hogy t. i. az állomást lehetőleg jő távol építik'a falutól vagy várostól.) Lámpással, mécsessel világítottuk az utat, hogy a nagy sötétségben valamelyik gödörben ne találjuk magunkat. Végre megérkeztünk a „parochiára“. Piszokkal vastagon borított tógla-padlóju, papírral bo- itott „szobában“ kaptunk szállást. Ajtó, blak, jó kinai módra, nem még kél bírókra a széllel, amely különösen télviz idején egyáltalában nem kellemes. Egy kályhának nevezett fazékféle állt a szoba közegén, rozsdásan és feketén. Tűz nem volt benne, ha lett volna se volna sok értelme. Télikabátban üldögéltünk és beszélgettünk atyafiakkal. Fáztam. Teával kínáltak meg. Egyik presbyter a földről felszedett mpirral szépen tisztára (?) törülgette a teás csészéket és udvariasan megkínált mindenkit. Ilyenkor nem gondol az ember hi léniára vagy kényeskedésre. A nagy hidegben örömmel issza a forró vizet. A kháng Jött a lefekvés ideje. A kháng egész kel- i mesen be volt fütve. Kiteregettem kis ongyaimat. Először egy durva vásznat alól, köröskörül rovarport, majd az alsó gyapot- p plant, a párnát, a felső gyanot-paplant és pokrócokat ... és máris le lehetett feküdni. A kháng első éjszaka cudar kemény volt, kár konferenciákon az első éjszakán a hijju padlója. Tudtam, hogy csak az első éjszaka lesz nehéz, a második már köny- nyebb. Sokszór felébredtem, hol nyomott z »ágy“, hol a patkányok futottak olimpiai versenyt a papirral bevont padláson, — hol a szobánk külső falához kötött csacsi éjszakai muzsikája ébresztett fel. Nem tudom, miféle szamár lehetett, de az biztos, hogy nem volt közönséges hangja, se közönséges melódiája. Az első éjszaka eltelt valahogy, a második éjszakán már nem hallottam a szamárbőgést. Reggelenként jól esett inni a zója-babból készített tejet, utánna pedi; az egyszerű reggelit, amely rizsből, egy kis kápozta-pityóka keverékből és levesről állott. Tempóm és presbiter’ Vasárnap reggel a vasárnapi is okikká voltam. Megtanítottam őket három uj já tékra. Harmincán járnak az iskol-ba. A templom? Alacsony, földes, gerendákkal megtámasztott szoba féle. De nem fontos. Mikor istentiszteletre mentünk, az öreg presbiter, nagyon drága, áldott lelkű, régi módi kinai orvos már javában tanította a híveket énekelni, ő és felesége a lelkei ennek a gyülekezetnek. Igjazi testvérei az atyafiaknak, akiket nagy türelemmel és szigorúsággal* 1 igyekeznek vezetni a keresztyén életben és szokásokban. Ha vakki beszél az istentisztelet alatt, vagy a gyermekek mozgolódnak, halkan, lassan! odamegy az illetőkhöz és testvéri szóval figyelmezteti és ezt az öreg ur olyan finoman csinálja, hogy cseppet sem zavarja az istentisztelet áhítatát. A gyermekek is nagyon tisztelik. Egyik esti istentiszteletre kis pöttömnyi eányka is eljött az anyjával. A kis leányka egyenesen a velem beszélgető öreg presbiter elé ment és meghajlott, majd látva, hogy senki nem vette fogy elemibe az üdvözlését, s-zc mével kereste az öreg presbiter szemét, folyton hajlongott és ment n presbiter után. Ezt llátva, szóltam az öreg urnák, hogy fogadja a köszönést. Erre az öreg ur tempósan, mélyen meghajolt a leányka előtt és úgy fogadta őszintén a köszöntését. Gyermekek is resztvettek az istentiszteleten. Micsoda ujjongás és önöm fogja cl az. ember lelkét, amikor éles gyermekhangok tulii airsogják a felnőttek hangját és úgy érezzük, hogy .az ég aj Kijárnál kopogtatnak ezek a gyermekek énekükkel. És Isten Igéje kínai nyelvem, a kínaiak szája által' . . . kínai lelkekből kanyarog fel a dicséret Isten trónusa elé . . . Egyik atyánkfia beszélte el: — Tisztcletes ur, ezelőtt négy éve én még nem votam itt. Durva, goromba, kártyázó, szerencsejátékot játszó, ópiumszivó voltom. Mivel a szemem rossz, a fiamat is megtanítottam a bűnre, hogy segítségemre legyen a szerencsejátékoknál. Mikor majdnem az egész családom a végzüllés előtt állott, akkor hajolt i'é az Ur hozzám ... és ma fiástul, vejestüL, mind itt vagyunk és áldjuk az Urat, hogy igy könyörült rajtunk, , Nyomor Az apa mindezt ott mondja, efl kiskorú gyermeke előtt, hadd lássa ő is, hadd tudja ő is, hogy nekünk csak Isten kegyelmére van szükségünk. Látogatásunk egyik főpontja volt a szegények meglátogatása. A város ez évben sok mindennek ki volt téve. Tavasszal a rablók két hónapig tartották elfoglalva s ez alatt az idő alatt nemcsk egy csomó házat gyújtottak fe . férfiakat hurcoltak ol váltság-dijcrt, hanem minden ehetőt felettek. Emellé jött még az is, hogy az árvíz a vetést teljesen, elpusztította. A keresztyének kis gyülekezete is sokat szenvedett. A dán I. K. E. jóvoltából 150 ruhát és minden család részére egy félvéka cirok magot tudott adni a misszió. A japánok is segítették valamivé! őket, tőlük minden család kapott egy edény cirok magot, két csomag gyufát és egy marék szeget. Hogy a szeget miért adták az éhezőknek, nem tudom. Nem koporsószegnek szánták? öt családot látogattunk meg. Mindenkinél éppen ették a kis ebédjüket, mely cirokmagból és szója-babbó! álSt, koromtól, piszoktól, éhségtől, nyomorúságtól fekete emberek. Mikor ettek húst utoljára? — kérdezzük. Nem emHékszem, feletek (s mi érdekes) nevetve. Ruhájuk csak úgy lógott rajtuk a rongytól. Éjszakára valami zsákfélékkei takaróztak. Egy helyt egy özvegy asszony volt három gyermekével. Férjét a tablók megölték. Szobájuk egyik „fa- 8a*c-t zsákda rabok képezték. Kérdésünkre, hogy mit esznek, az asszony egy kosárra mutatott amelyben mások által eldobott káposztalapu tnegszáritott darabjai voltak. Egyebet miből vásárol? Cirokmagot honnan szerez? — kérdeztük. Még van vasmaradék az uram szerszámaiból, azokat igyekszem eladogatni — felelte az asszony. Az ajtó mögött vök össze- haimozva nehány ócska vas, amit otthon még az ócskavasas se verme meg. Naponta három szen-t árul belőle, ami a mi pénzűnkhöz 40 báninak felel meg. Ebből él naponta harmad- maigávdl *. Ha nem segítenek rajtuk, rövidesen éhen- haínak. Nekik nincs joguk élni? Nekik nincs joguk részt kérni a mások asztaláról? Nekik nincs joguk élni emberi életet? Nekem és neked van jogunk jól Lakni, bár egyszerű, de mégis meleg ruhában járni és tűrhető lakásban lakni? Ki adott nekünk erre jogot és ki vette eí ezektől a szerencsétlenektől a jogot? Miért ilyen az ő életük? , Az ópium Egyik este tanácskozás volt a presbiterekkel a gyülekezet dolgai felől. Fiattal, 25 év körüli férfi lépett be a szobába, mögötte a felesége. Hirtelenében feltűnt, hogy a szokásos üdvözléseket mellőzi, de mindent megértettem a következő pillanatban, amikor a fiatalember odament a missziónáríus elé és zokogástól él'csukló hangon mondta: „jól tudom az én nagy bűnömet . . . kérek mindenkit, hogy imádkozzanak érettem . . .“ Többet nem tudott szólam a sírástól Az ő sorsa ez: keresztyén szülők gyermeke, pár éve mont inas la. Se a szülők, se a. gyülekezet, amikor kitudódott a dolog, inár nem sokat segíthettek rajta. Azonban erősen elhatározta, hogy szakítani igyekszik c szörnyű szokással és hogy hathatósabb legyen a dolog, a missziónárius kieszközölte, hogy a háj lungi kórházba jöhessen morfium ellem kezelésre. Azonban nem sokáig ük itt, mert Jgy Ízben, mikor a misszionárius nem volt otthon, a kórházból megszökött. Később mégis úgy látszott, hogy a jó útra tért. Több, mint egy évig nem. használt morfium fecskendezést. Ebben az évben ismét a morfium útjára lépett, ezért volt a presbitérium elé idézve. Nagyon fogadta, hogy igyekszik elhagyni a szokását, de kérte a presbitereket, hogy hordozzák őt az imádságukban, mert ő tudja, hogy Isten kegyelme nédküS neki nincs és nem lehet ereje szembeszállni a bűnnel. Testvéri figyelmeztetés és imádság vette őt körül. Én. is beszéltem vele pár szót. Nem igen tudtam szóhoz jutni. Inkább a fehér emberek arcába szerettem volna vágni az öklömet, akik megtanították ezt a népet a szörnyű méregre is egyebek mellett és nagy, nagy kő nehezedett szivemre, amikor elnéztem ezt a fiatal embert, akin segíteni jaj, de nincs erőnk. Szemébe néztem, sápadt arcát néztem és nem láttam semmi erőt mái' bennük. Úgy' éreztem, hogy ő már régi túl van azon a ponton, amikor még emberileg remélni lehet. Itt már csak az Ur kegyelme segíthet vagy az ítélet megy végbe rajta. Az eset egészen beteggé tett. Szörnyű, szörnyű. Ópium, kokain, morfium, heroin. Itt úgy beszél ezekről az iskolás gyermek is, mint a dohányzásról; a mi gyermekeink és felnőtteink. A kórházunkban egyik beteg újságolta, hogy 13 éves öccsével nem bírnak, a gyermek már morfinista. Nyugati kukura. Nyugjati civilizáció? A fehér faj fegyverei előtt meghajol va kénytelen a kinai nép szabad teret engedni az ópiumnak és igy Lenni öngyilkos. Az ópiumháboruban Kína felkelta vad „kul- tur“-faj ellen, de elbukott. És ma sincs senki, oki felemelje szavát az illető államok parlamentjében, hogy követelje e szerződésnek megsemmisitését bár a humanizmus nevében. De hol van a keresztyénség? És éppen az illető államok keresztyénsége az, amely Kínára kányszeritett Lyen embertelen kötelezettséget? Eddig büszke voltam, hogy a magyaroknak nem vághatják arcába, hogy narkotikummal terjeszt kultúrát és civilizációt a „nem kulturáltak“ között. Sajnos, ez is elesett. Angol lapból kellett olvasnom, a nagyszerű felfedezést, hogy Magyarországon nagy jelentőségű felfedezés történt és pedig az, hogy a mák szalmájából chémiaí utón elég nagy mennyiségű és jövedelmező morfiumot lehet előállítani és hogy a magyar gazdasági körök nagy reménységgel néznek az ezirány- han folyó kísérletek elé. Az ilyen felfedezőket deportálni kellene, vagy rábízni a kínaiakra, akik narkótikumel- lenesek, hogy tegyenek vele, -amit akarnak. Újabban a kinai kormány erő tej es harcot indított a narkotikumok ellen és akit rajta kapnak narkótikum kereskedéssel — természetesen csak a kínaiakkal tehetik ezt meg. a külföldiek szabadon garázdálkodhatnak — minden tárgyalás nélkül kivégzik. Másnap, korán reggel, a presbiteri gyűlés után, a fiatal ember újból eljött elköszönni tőlünk és mindkettőnk részére két kis csomagban édességet hozott. Úgy sajnáltam szegényt és olyan jól1 esett, ahogy kimutatta szeret étét és reménységét. Újbóli figyelmeztetések után testvériesen elköszöntünk tőle. Az állomás felé vezető ut árkában egy kutya fekete hajú, fiatal ember levágott feje mellett állott és a többi kutyákkal marakodott. Kivégzett bandita feje. Pillanatra hideg futott végig a hátamon. Egy pár ember megállt és bámulta a kutyák marakodását a bandita feje fölött. Az utón emberek jönnek-mennek, a kocsik viszik az utasokat az állomásra. Hogy egy kutya levágott emberfejét cibáL, nem olyan nagy dolog és ugyan kit érdekel1? . . . A nem-éhezés Pasa Shih Hsienben sincs nagy gyülekezet, lhizás kezelés »< a Prof. tlr Páter, lile fofyswtó trival. Abtar különbözik u többi fogy a-.v ró kúrákról, bt^> * bátcr.tca horznáitto nine» őmekotve betek'.« kcmztül tartó koplalásai, hanem u rttule, t. kezési időben lehetővé teszi j jóllakott ágot, a tea a szervévelnrk nem irt. tisztító, oldó, leve- zetö tulajdonsága van, tar mai-//>: foy.y'r. j.író kellemetlen érzést é> zavarokat elvite liét >- vé teszi és végül cjgéwrn mrpv.üntcri. M ruf n eredeti csomaghoz a betartandó étrendet rncl! keljük. Prof. dr. Páter fogyasztó teája nn.gv székhelyek gyógyszertáraiban cs drogériáiban kaptató «űzőmül, altoi nem Jenne, ott. ji nyó^ - .r/erész kifejezett kívánságra az eredeti csórnau< lásu teát néhány napon belül beszerzi. Mind t eredeti csomagon, a feltaláló törvényi lej; védett fényképe és aláírása láttató. Levelezőlap utján a tea ,,Csillae“-gyój;y szertár, HR A SO V, Hosszú, utca J. sv.. alatti lerakattól rendelhető. de van egy kis kórház, melyet sajnos, ez év ben különböző okok miatt be kell szüntetni. Kis viskóban, gyűltünk, össze az istentiszte ette. Szeretem ezeket a kis düledező vályog viskókat. Valahogy az őske r es z t y ének egy színi vége és melegsége jut eszembe. A nagy ka tedrálisokba befagy a lélek, az adminisztrációban elvész a lélek, az intézményekben benne szorul a lélek, de itt a létért váó tusakodásban, a lelki létért való harcban forr, izzik minden. Mennyire jellemző az. állapotokra, hogy a kinai köszöntés igy hangzik: „ettél?“ És mennyire jellemző a válasz a keresztyének ajkáról: „igen hál' Istennek". „Éhezik?“ — kérdeztük sok atyafitól és a válasz mindig igy hangzott: „Nem, köszönöm az Istennek". Este 7 órakor, amikor már az „ágyban", jobban mondva a kángon voltunk, eszembe jutott, hogy mit is jelent itt Kínában.; az a bizonyos nem éhezés? Jelenti a mindennapi kétszer kijáró két sajka cirokmagot szójababból készített „valamive.“. A kinai keresztyének ezért hálásak, tudják, hogy soknak még ennyi se jut. Hai Lünk felé menet üszkös házak, íei- égett falvak, lakatlan tanyák jelezték a banditák, az önkéntesek, a japánok munkáját. Sokan lakói közül a városba menekültek, vagy megölték őket, vagy felcsaptak banditának. Missziós kötelességek Ez utunkban volt egy különös megbízásunk is. A misszió-állomás szakácsának feleséget kerestünk. Kínában szokás, hogy más keresi a feleséget. így nagyon sok esetben a misz- sziónáriusra az a feladat is hárul — nem könnyű feladat —, hogy a személyzet részére ilyen „szívügyeket“ kelL intézzen. Keres tünk is, érdeklődtünk is eléggé mind a két helyen szolgánk számára alkalmas feleség iránt, sajnos, nem találtunk. így neki még várni kell. mig alkalmas özvegyasszonyra akadunk. Otthon talán ilyen irányban is ki keilen e képezni a misszionáriusokat. Igaz, ami engem illet, már Mandzsúria felé menet vök alkalmam hasom’ö tevékenységben részt venni. Szumátra szigeténél hajónkra felszállt egy amerikai mama a /leányával, akinek nem lévén sok dolguk, világ körüli í kirándulásra mentek és útban vokak Japá- I non keresztül hazafelé. i Budapesten is időztek pár hetet és nagyon I el voltak telve vele, a magukkal hozott két j magyar népdal-gramofonlemezt nem győzték j eléggé hallgatni. Mikor megtudták, hogy Ş magyar vagyok, nagy barátsággal vettek körül, meg aztán Szingapúr utón nem is igen volt kivel beszélgetni. Hamburgtól valami •német doktorral utaztak és a két fiattal Lélek megkedvelte egymást. Yokohamában vol- j tunk, amikor a német doktortól levél jött a szőke yenki leány számára, de ó borzalom, i németül volt irva. Minden sora rejtély és tiI tok volt számukra, amihez nem lehetett hozzáférni. A yenki leány szépen megkért, hogy lennék szives és fordítanám le a levelet angolra. Váltakoztam reá. Az ebédlőben ültünk és olvastam a levelet. Nem tudtam visszatartani a kacagást. Az amerikai hölgy, aki mellettem ük és várta az átfordított sorokat, idegesen kérdezte, hogy mit nevetek? Mondtam neki, hogy' már akár akarja, akár nem, titkárja vagyok. A levél szerelmes Hévéi volt, nagyon szépen, de nagyon finoman megírt szerelmes Levéli. A mama, aki távol ült szintén kérdezte, hogy* mondjam, már meg mi van a levélben? Mind a kettőjüket igen izgatta a német levéli Végre lefordítottam és angolba leírva adtam át a yenki leányának, aki rögtön a szobájába vonult vissza a már érthető levéllel. Kohóban elváltak a hajótól és barátságosan búcsúztak el tőlem is. így' jár az ember, ha missziónáriusnak megy, még szerelmes levelet is kcE/ fordítson és a kinai személyzetnek feleséget kel keres sen.
