Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)
1935-05-26 / 119. szám
I ELLENZÉK ■Mill m[—HIMMl— I 6 \ iss as. it n[/r7t> és érlelem s. i'iit törvényei ret ellenkező, idétlen és erőltetett fariiyös roit sokaknak s: üleménye; elrontották, met) eplösitrtték s:ü: nyelvünket és mivel min déi) csak követtek, mindéij esniz emleke:tek, sóim se formaitok, soha se gondolkoztak, köreitek eredeti erejéből, szívós és velős természetéből nyelvűnk égés: alkotását.*' Itt pedig a: akkori erőszakos nyelvújítók méltó ellenfeléül, fekező munkatársul ajánlkozik, oki nyelvünket Pázmány szellemében újította mmewsm és fejlesztette volna, szőrmentében, a ősi gazdagságából s ebbe: amint Írásai mutatják ereje, képessége is lett ind na. Ama latos e: a: ifjú ígéretében egy nj és más, keményebb Kazinezynak látszik, egy irodalmi Széchenyinek, batal inas erkölcsi kőmet élményekkel és önismerettel, az Ízlés é‘s a nem éti ünbirődat törvényhozójának. .4 mérték, amelyet fölállít, óriási. De ha ezzel mérjük, még akkor is nagy. KBK!U$9&itf HARSÁNY! ZSOLT: Uíi notesz í. Passau. A gyorsvonat beszalad a passaui állomásra. Teljesen egyedül ülök a vasúti szakaszban. Kinézek az ablakon. Odakint sötét, hideg tavaszi este. Féltizenegy. A szem elé a nagyobb vasúti állomások rendes képe tárul. Sötét szerelvény a szomszédos sínpáron. Utasok tódulnak a kijárat felé, elég gyér csapat, hamarosan elcsendesedik minden. Elhagyott nxálhatologató-taligák állanak oldalt. messzebbről tolató kocsik dübörgése és összeütközése hallatszik. Távoli sistergése egy zakatoló mozdony gőzének. A menetrend szerint itt két és félórát áll a vonat. Éjszaka egy órakor megyek tovább Becs felé. Addig el kell tölteni valahogy az időt. Olvasnivalóimat meguntam. Jó lenne megnézni, hátha kapok magyar újságot. Leszállók a perronra, újságárus sehol. Lebaktatok a ..Bahnsteig“ lépcsőjén, a földalatti folyosón végigkocogok a kijáratig. ott megint fel a lépcsőn. A kijáratnál ott a pirossapkás vasutas a maga házikójában. — Lehet valahol újságot kapni? — Most már nem. A pályaudvari üzleteket ilyenkor becsukják. Hacsak a vendéglősnek nincs újságja. Benézek a vasúti vendéglőbe. Egy-két asztalnál szótlan, álmos emberek ülnek. A szundikálásából felriadt pincér vértanú-arccal siet fogadásomra. Újság nincs. Kilépek az állomás előtti térre. Passau városát még sohase láttam. Ha nappal volna, most megnézhetném. Több mint két óra időm van, abból kitelnék egy alapos séta. De most éjszaka van és vaksötét. Ha magam elé nézek, csak vigasztalan. hideg sötétet látok, néhol egykét árva lámpavilágot. De attól a sötétség még nagyobb. Mi haszna most bemenni a városba? Legfeljebb egy kávéházba ülhetnék be. Azzal ugyan édeskeveset tapasztalhatok. Ott van előttem Passau és nem tudok vele mit csinálni. Fogom magam, visszamegyek a szakaszomba, lépcsőn, alaguton, perronon keresztül. Teljesen népíelen állomás, sehol egy lélek. A vasúti szakaszban viszont meleg van és világos, a sarokban ott lóg a kabátom. Az a sarok most az othonom. Leülök, rakosgatok, rágyújtok. Nézem az órát. Úti könyveimet veszem elé szórakozottan. Az egyikből kikeresem Passant. Elkezdem olvasni. „A postaépületben kötötték V. Károly és Szász Móric a passaui egyezséget 1552-ben“. Képek is vannak, nézegetem őket. Az Instadt felett a búcsú járótemplom és a kapucinus kolostor. A Domplatzon Miksa császár szobra. És igv tovább. Felrezzenek, belép egy kalauz. — Végig auszakaszban tetszik maradni ? — Tgen. Megnézem a várost. 2. R. 6. Ez egy német cigaretta neve. írott neve. Mondani úgy mondják, hogy „Er- sex“. Mikor Bayreuthba érkeztem, ott első dolgom volt megtanácskozni a szálló-pincérrel, hogy milyen cigarettára rendezkedjem be, mert akkora a magammal hozott magyar cigaretta már elfogyott. Ő adta azt a tanácsot, bog}7 szívjak Ersexet. Elég jó cigaretta és az árát is el lehet bírni, mert tiz darabot negyven pf'enningért adnak. Mindenki azt szívja. Jól van, megpróbáltam. Meg is maradiam mellette. A skatulyában viszont egy kis cédulát találtam, amelynek zöld szövegén egy nagy piros hármast nyomtatlak keresztül. Az a rossz szokásom van, hogy ami betilt elélaláiok, azt elolvasom. Ezt a cédulát is elolvastam. Arra tanított a cédula, hogy minden skatulyában van ilyen, még pedig különböző számokkal megszámozva. Ha összegyűjtöm a teljes sorozatnyi cédulákat egytől ölven- ig, akkor nagyszerű jutalomban fogok részesülni. Egy sorozat képet kapok, amelyek a világ festőművészeiének remekeit, vagy világtörténeti nevezetességeket, vagy a német inadáríauna érdekes példányait ábrázolják, tetszésem szerint. Mindezt elolvastam, aztán félrelöktem a cédulát. De mikor fizetés után távoztam, a pincér xitánam hozta, hogy elfelejtettem. Ez lett a vesztem. Mert még aznap este újabb skatulya cigarettát vettem s abban a negyvenhe- tes számú cédulát találtam. Másnap ezekhez csatlakozott a kilences és harmincnyolcas számú cédula. Félretetteixi őket. Es gyűlöltem őket. Mit foglalkoztatnak ezek az ostoba cédulák, van nekem egyéb dolgom is. De, hogy eldobjam valamennyit, ahhoz már nem volt lelki erőm. Harmadnap nxegláttanx a trafikban egy kisebb skatulyát, axxxiben csak öt cigaretta volt. Rögtön megvettem, gondolván, hogy abban nem lesz cédula, ami foglalkoztasson és bosszantson. Hiszen , cédula csak tiz darab után jár. De a németek pontos emberek. Volt cédula ebben is, még pedig azzal a felirattal, hogy ez a sorozatban csak a felét éri a hu- szonötösnek. A másik felét még be kell szerezni. Megadtam nxaganx és most már vad gyüjtőszenvedéllvel vetettem rá magam a cédulákra. Még aznap délben az a kellemetlenség ért, hogy megint a hármas cédulához jutottam, pedig hármasom már volt. Utánanéztem az alapszabályok közt, hogy ezzel mit csinálhatok. Azt mondja, ho<gy azt ixxondja: ,,A sorozat teljessége azonos számok esetén más gyűjtőkkel való csere után érhető el“. Ettől kezdve akárhány városba jártam, mindenütt gyanakodva és fürkészve néztem az embereket, vájjon melyik gyűjti j még az Ersex-cédulákat? Szinte már ott i tartottam, hogy idegen embereket fogok megszólítani. Egyszer aztán elvégeztem a dolgomat Németországban és haza kellett jönnöm. Tehetetlenül rendezgettem céduláimat, a sorozat még nem teljes. El kellett utaznom teljes sorozat nélkül. Most itt őrzöm a tárcámba a csonka sorozatot és titokban alig várom, hogy dolgom legyen Németországban. Talán az ősszel sikerül kijutnom. Mindenesetre siettetni fogom utamat, mert a sorozatot okvetlen ki akarom egészíteni. Kell is találnom egy gyűjtőt, akivel cserélhetek, mert két harminckilencesem és három hármasonx van. Ehhez egy gyűjtő nem is elég. Két olyan gyűjtőt kell keresnem, akinek hármasa nincsen. * Nagy pillanat lesz, mikor majd együtt látom a sorozatot, ötvenet szép rendben, egymásután. Akkor aztán — eldobom az egészet. Az ajándékképek ugyanis egyáltalában nem érdekelnek. 3. A halotti maszk. ■ Jártam Weimarban és megnéztem azokat a házakat, ahol valaha Liszt Ferenc lakott. Egyikben ezek közül a Hof- t gärtnere! nevezetű házban, most Liszt- nxuzeum van. A szobákat úgy tartották meg, ahogy a világhírű magyar lakott bennük. Dolgozószobájában, szalonjában minden bútor a régi helyén van, az íróasztalon ugyanaz a hamutartó s a falakon ugyanazok a képek lógnak. A háló- I ban fekete bársony házikabát függ egy : szögön. Magyar szabású régi kabát. , Gomb nincs rajta egyetlen sem, azt a lá- j iogatók mind levágták emlékbe, í Abban a szobában, amely valaha Liszt ! ebédlője volt, mégis változtattak a be»I rendezésen: itt öveges szekrényeket Alii toltak fel, hogy a látogató végigszemlél hes.se a muzeális tárgyakat. Ezek közöli van egy halotti maszk: Beethoven eredeti halotti maszkja. Maga az az. egyetlen példány, amelyet a halott lángelme arcáról készítettek. Liszt rengeteget áldozott Beethoven emlékének istá polására és az, az egylet, amely a halotti maszkot megszerezte, hálából neki adta ajándékba. Ez. a maszk megdöbbentő. Teljesen nxás, mint az a gipszlárvu, amely millió és millió példányban disz.ili a földkerekség millió és millió lakásának falát a zongora felett. A közönségesen ismert Beethoven-inaszk egy titán arca, komoran fenséges és harmonikus. De ez az igazi maszk alig is hasonlít hozzá A gyötrelnxes, vergődő haldoklás leg- hitelesebb képmása ez. Orcái mélyen beesettek, csak csont és bőr van rajtuk. Lehunyt, domború szemhéjai alól mintha egy rémesen szenvedő aggastyán könnyei szivárognának. Egy hölgy azt mondta nekem, hogy ennek a maszknak láttára sirva fakadt. Meg tudom érteni. Uj és ismeretlen Beethoven arc. Az ember megliökkenve, némán bámulja. Az a másik ismert maszk, az a művész arca. Ez az emberé. És amazt igazán csak ezen keresztül lehet megérteni. A kisgyermek Lisztet Beethoven homlokon csólota. S az agg L‘szt hatvan év múlva elnézegette ezt a gipsz-arcot. Mint Felfedeztek Amerikában egy u] csoda gyógynövényt Amerikáiban az ósvadonban olyan «yógynArénr; ferinén fel cjţy tudó», amelynek kivonat* io— éves gyomor., Wl- 6a epe bajokat rendkívül zyor". t*n meKKyÓKyit. E gyógynövény kivonatát „Castro D“-nek hívják és a külföldi tudós professzorok cjodá* eredményeket értek el vele, mert e yyó^yvzer netr,. csak csiiiapitólaR hat, hanem a betels okit iziin*. teli mty s ezáltal az egész emberi szervezetben i íejtélet újjáéled és egy egészséges, normális állapot áll be. A „Gastro D“ megszünteti a legnagyobb gyo mór. és bélgörcsöket, gyomorégést, felfúvódást, 1 sziviájéki nyomásokat, makacs székrekedést, az % ebből eredő fejfájást és szédülést, ideges állapotot, 1 álmatlanságot, továbbá a gyomor- és bélfekélyc- * ket- li A „Gastro D“.ve] az emberiség egy olyan gyógy ! szerhez jutott, amey sok esetben olyan betegsége- 1 ket is meggyógyított, melyeket diagnostikáJni sem : tudtak. E gyógyszer képviseletét sikerült Császár Ernő j Bucuresti-i gyógyszerésznek (Calea Victoriei 124.) megszerezni. Ara 103 lej, vidékre utánvéttel s küldi, 20 lej költség felszámításával. Mi ig} most az ő arcképét nézegetik, ak k gyermekkorukban ismerték. Halelt arcok emlékén keresztül igy halad ön- rt agába kapcsolódva a-: élet folytonos- I séga, minden pillanatában magával hordva az elmúlás rettentő pillanatát. 10 3 5 lyi/uK 2 h. VÁRADI MIKLÓS: EMLÉKEIMBŐL 1908-ban dr. Janovits Jenő igazgatósága alatt a Trencsén-téri szép színházban tartottunk előadásokat. Volt egy kitűnő darabunk, amely napról-napra hatalmas közönséget vonzott a színházba. Lengyel Menyhért „Taifun“ című darabját játszottuk. A japánok szerepeit Dezséri Gyula, én és a többi férfi tagok között osztottuk meg. Mi a második felvonás közepén jöttünk volna, én azonban jóval a felvonás kez- deie előtt lementem a színpadra. Felvonás közben Janovits az asztalnál rendezte kellékeit, a színpad másik felében pedig az ügyelő foglalatoskodott. A színpad közepén kettőjük között megállva néztem, hogy min buzgólkodnak. Egyszer csak észre vettem, hogy a Janovits asztala előtt egy hatalmas, magashátu, bőrkarosszék áll. Oda mentem és megpróbáltam, hogy milyen kényelmes ülés eshetik benne. Egészen elnyelt a szék! (Soha még ilyen fejedelmi székben nem ültem. Valósággal kéjelegtem benne, lehunytam a szemem és elmélkedtem.) Janovits ezalatt rendbehozta kellékeit, az ügyelő is elvégezie dolgát és még- egyszer szétnéztek a színpadon, hogy rendben van-e minden, aztán Janovits intett az ügyelőnek, hogy „kezdhetjük“ s mindketten eltávoztak. A következő pillanatban a függönyt széthúzták és én a karosszékben ülve, a nyílt színpadon maradtam. A villanyfényre kinyitottam a szemem, hát a zsúfolt nézőtér közönségével találom magam szemközt. Poor Lili jelenete volt az első, de a színfalak mögött mellette álló egyik kollegám meglátott és figyelmeztette őt: — Ne tessék belépni, Miklós bácsi a színpadon van. Az ügyelő ellenben azt intette, hogy lépjen be. Poor Lili erre halkan átsugta az ügyelőnek, hogy nem mehet, mert én a színpadon vagyok. Janovits, aki a közép ajtónál várta jelenését, meghallotta ezt és fölszisszent ijedtében. Parókájába markolt és a fogai között mormogta: „Tőnkre tette a darabot!“ Az ügyelő annyira megijedt, hogy kiejtette kezéből az ügyelői lapot és ész nélkül elrohant. Amint később elmondta azért, hogy az előfüggönyt húzássá össze és ilyenformán megakadályozza a nyiltszini botrányt. A helyzet a iegkinosabb volt. Ez az egész eset 30—35 másodperc alatt történt villámgyorsasággal. Én azonban feltaláltam magam, A ké- yelmes karosszékbői talpraálva, kezeimet nörzsölgetni kezdtem és szétnéztem a színpadon, majd a következő rögtönzött pár P szóval vágtam ki magam: — Tokerámo még nincs itt. Úgy látszik egy kissé hamar jöttem ! És ezzel az egyik mellékajtón kisompolyogtam, mint aki lejátszotta szerepét. — Na hála a jóistennek — mondta Poor Lili halkan és belépett a színpadra. Aztán mintha mi sem történt volna, zavartalanul ért véget a felvonás. Mikor a felvonás véget ért, kezet csókoltam Poor Lilinek és kértem, ne haragudjék, hogy megzavartam a szerepét. „Nagyon kedves volt, Miklós bácsi,“ válaszolta Poor Lili, Janovits pedig kedvesen mosolyogva megölelt: — Jól van Miklós, ügyesen megjátszodtad, rendben van. Én is úgy gondolom, hogy jól kellett megjátszanom a rögtönzött szerepet, mert a közönség részéről többen lehettek, akik már néhányszor látták a „Taifunt,“ de sen- kisem vette észre, hogy ez a jelenet nincsen a darabban. Amikor a sétatéri szinliázba költöztünk át, még sokáig színen maradt a „Taifun“. De a második felvonás kezdete előtt ettől kezdve óvatosan mindig megnézték, hogy nem foglal-e helyet a karosszékben valami hivatlan vendég. Szenzációs kiadás Groíeszk ajsűg revü 25 képben Írták : Nagy Endre, Békeffi László, Nőti Károly, Kőváry Gyula, Lőrincz Miklós, László Miklós, Ernőd Tamás, Reinitz Brla, Luzsénszky M. Főszerkesztő: BÉKEFFI LÁSZLÓ. Főmunkatársak: Salamon Béla. Beregi Oszkár. Azonkívül játszanak: Rajna Alice, Nagykovácsi Ilona, Gárdonyi, Komlós, Kökény Ilona, Sass Olly, Lengyel Gizi, Kőváry, Bérezi, Tolnay Edith, Philippi Irén, Ormos, Fenyő, Théry Bogyó, Donáth Ági, Kompóthy, Mihályi, Soly- mossy, stb. I Terézköruti j Színpadon I Vasár- és ünnepnap délutáni előadások. I i Legdrágább helv: p. 4.50 d. u. 3 pengő. A dmaí utolsó usdomágaii reklámárban kaphatja »OBROTA i
