Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)

1935-05-24 / 117. szám

ELLENZÉK I f 3 5 m i I u a 2 4. 4 Mire jó a detektivregény? Im ii.I iinokíi júviil i s öreg cseléd jévcl lakott villa jó]>a11 :i legteljesebb visszavonullságban. \z öreg cseléd egy nap Ilirt**l«*n irwghult s amikor a lenielésreii<le/ö \\z úrnő telefon liivására iiu*gj»'leiil. Iiiália csenget»*!I, senki nem nyílóit kapni. Próbált telefonálni senki nem jelentkezeti. A rendörségliez fordult hál s amikor Ha a detektív olvassa. Cl.ILI. (A/ Ellenzék ludósiUS jálól.) Társa­ságban midikor egy Széplélek a/on sóhaj ío/oll. hogy r^viT apad a finom es komoly könyvek olvasóinak, pláne rajongóinak s'iiniu s t‘gyre több és löbh olvasói hóilita- nak el a könnyű, szórakoztató regények, még az úgynevezett intellektuelek soraiból is. \. kalandor és detektív'regények pedig olyan nagy kelendőségnek örvendenek, hogy az már egyenesen kulturbotrány. A Széplélek véleményét a társaság többi tagjai is osztották, csupán egyikük, a jó- nevű ügyéd vette védelmébe a detektivregé- nyeket, helyesebben egyetlen dotektivre- gényt. amelynek köszönheti, hogy a párisi rendőrség kiváló emberei is elismeréssel ejtik ki nevét. De adjuk át a szót ügyvéd barátunknak, aki a következőképen mondta el annak az életben megismétlődő detektivregénynek i történetét, amelynek ő is egyik cselekvő hő­se volt. Gyilkosság a kávéházban — Úgy kezdődik ez a történet, mint egy detektivregény . . . Egy este kiváló barátom­mal, a párisi rendőrség egyik igen tehetsé­ges detektívjével ültünk együtt a kis Szajna- parti kávéházban . . . Mert Parisban voltam akkor, ahová minden évben ellátogatok né­hány hétre. . . Megszokott helyünkön a meg­szokott társalgást folytattuk, vagyis bará­tom valóságos előadást tartott a különböző bűnözők különböző eseteiről, én mohó ér­deklődéssel hallgattam, mert szenvedélyem a bűnügyek kibogozása s az amatör-detek- dveskedés . . . Nos erre gyorsabban nyílt al­kalmam. mint gondoltam. Közvetlen köze­liinkben hirtelen revolver dörrent s a szomszéd asztalnál ülő elegáns, szép nő véresen hanyatlott le székéről. Hozzárohantunk. — Most már senki sem fogja tudni... — hörögte a sebesült, de nem fejezhette be, kiszenvedett. A legszorgosabb kutatás dacá­ra sem tudtuk megállapítani a nő személy- azonosságát. sem a gyilkosról nem tudott senki semmi nyomravezetőt. Érthetően bosszantott ez az eset. Hogy pont mellettünk puffantanak le valakit és mi nem vettünk észre semmi gyanúsat. Ba­rátom megesküdött, mialatt a rendőrségre robogtunk, hogy három nap alatt kézre- keríti a vakmerő gyilkost és akkor meg fogjuk tudni azt. amiről a szegény halott már nem beszélhet. Eltelt a három nap. Négy, sőt öt is. Bará­tom mind komorabb és szótlanabb lett. Nem is mertem faggatni. Hatodik nap aztán elő­vette jegyzőkönyvét és sugárzó arccal ol­vasta: ,,Ferguson -Helen, 25 éves. volt neve­lőnő. öt évvel ezelőtt dúsgazdag angol csa­lád szolgálatában állott. Egy szép napon nyomtalanul eltűnt, miután a család összes ékszereit sikerült ellopnia. Az angol rendőr­ség nyomozása szerint a nevelőnőt egyik hírhedt nemzetközi betörő hálózta be s tette elkövetése után együtt tűntek el". Úgy lát­szik, csapta le a jegyzőkönyvet R. barátom, a szegény Helén túlsókat tudott barátjáról, vagy talán a jómadár megunta már s egy­szerűen ezért puffantotta le szemünk lát­tára a boldogtalan teremtést. De nem fog büntetlenül járkálni sokáig. Lázasan nj'omoztunk mindketten. A gyil­kos személyleirását én is pontosan bemagol­tam, bár tudtam, hogy az nem sokat jelent. Valami űzött, hajszolt, az volt az érzésem, hogy én fogom fellebbenteni a fátvolt a vé­res drámáról. Egy nap uj vendég költözött abba a pen­zióba, ahol laktam. Sápadt, szenvedő arcú, fekete körszakállas, púpos férfi volt, aki­nek szemében kimondhatatlan fájdalom tük­röződött, valahányszor a vacsora után a táncra perdülő fiatalokat nézte. Megsajnál­tam és még aznap összebarátkoztunk. Igen kellemes, müveit ember volt, bár testi hibája kicsit melankolikussá tette. Második nap rnár szobájában étkezett, mert, amint bizal­masan bevallotta, fájt neki, hogy az ebédlő­ben összegyűlő fiatal nők tudomást sem vesznek róla. .,Ha egy férfi elérte a har­mincötödik évét és senki sem szerette még, ez a legnagyobb tragédia“ — mondta búsan. Már kezdtem őszintén szivembe zárni, ami­kor egy éjjel — harmadik napja lakott a penzióban — véletlenül észrevettem, hogy egy nő lopakodik ki óvatosan a szobájából. Meglepetésem még nagyobb volt, amikor a nőben a házigazdánk gyermekeinek nevelő­nőjére ismertem. Ez is nevelőnő szegény, mint az, akit meg­öllek — gondoltam és sehogysem tudtam elaludni. Olvasnivalót kerestem s egy detek­tivregény akadt a kezembe. Kokaincsempészekről szólt, akiknek veze­. ha a bűnöző olvassa Kijét, egy púpos férfit, mikor a rendőrség megmotozott, kiderült, hogy mesterséges púpja van és ez volt a kokainraklár. A re­gényben a rendőrtiszt azért gyanakodott a púpos emberre, mert az niugaslerinelü volt s általában e testi hibával születetlek mind alacsony, sőt kicsiny emberek szoktak lenni. E mondatnál az én uj barátom jutott liir leien eszembe. Az is magas, derék ember és mégis púpos, pedig ö is nyomorékon szüle­teti. Nem tudtam kiűzni a fejemből, hogy ez a férfi nemcsak uőgyii Intőnek telteti magát, hanem púposnak is. De mi okból? Az imént kilopó/.ott nevelőm’) eszembe juttatta a másikat, akit megöltek. Hát ha a be nem fejezett mondat azt akarta jelenteni: ..Most már senki sem fogja meg­tudni . . . hogy púposnak telteti magát . . vagy. hogy a ..mesterséges púpban vannak a lopott ékszerek . . .". minthogy ott is vol­tak. Még az éjjel ugyanis háziasszonyunk ér­tékes családi ékszereit lopták el és amikor én másnap tréfából inkább, azt mondtam a rendőröknek, hogy Emile ur púpjában vannak az ékszerek, azok vasmarokkal ra­gadták meg a menekülni akarót és igy ki­derült, hogy ő a tolvaj s ugyancsak ő volt a szerencsét­len Helen gyilkosa is. Félt, hogy a leány, aki kiábrándult belőle, elárulja s ezért tette el az útból. A gyilkos detektivregényt játszik Ebben a második történetben is. amelyet szintén ügyvéd barátunk mondott el, egy detektivregény játsza a főszerepet. Ezúttal a tettes olvasta és játszotta el kitünően s csak a véletlenen mull, hogy mégis lelep­lezték. Ez a gyilkosság egyik nagyobb regáti vá­rosban történt jó néhány évvel ezelőtt. Ál­dozata dúsgazdag, öreg magánzónü volt, aki a rendőrök feltörték a villát, vérln-fugyva, holtan találták az iirnől. A béna unokát azonban esodálatosképen nem bántotta a gyilkos. Napokig nyomozott a rendőrség és semmi nyom. Már már arra gondoltak, hogy holt­pontra jut a nyomozás, amikor az ápolónő, akii a mozdulni sem tudó, ágyban fekvő béna unoka mellé rendeltek ki, azzal a meg­lepő hírrel állitolt be a nyomozási vezető rendőrtiszthez, hogy a béna fin nem is béna. Nappal ugyan a kisiiţját sem tudja mozgatni, »le éjjel ál­mában vígan forog jobbra-balra, síit hado­nászik is az öklével, mintha ülni akarna. Rövidesen kiderült, hogy a béna unoka nemcsak hogy nem béna, de nem is unoka. I lelyesehh»-n unoka ugyan, de nem a meg­gyilkolt úrnőé, hanem az öreg cselédé. El- züllőit fin. aki hosszú évek ót:» véletlenül épp aznap látogatta meg a nagyanyját, mi­kor az meghalt. Ekkor jutott eszébe egy nemrég olvasott detektivregény, amelyben egy gonosztevő fin bénának tetteti magát s igv gyanútlanul éveken keresztül lopkodja szüleit, inig végre legyilkolja «»kel, amikor azok a csaláson és lopáson rajtacsipik. Elhatározta, hogy végig játsza a detekllv- regényl s ezért agyonverte az öregasz- sz.onyt, a béna fiút megfojtotta és a pin­céin* rejtette a rablóit értékekkel együtt, ő pedig befekiidt az ágyba, ahol 2—3 na­pig sikeresen játszotta a bénaságot. A nagyanyja halott volt s igy a csalásra azt hitte nem jönnek rá és sikerül bizton­ságban lennie s valahogy megszöknie, ha majd a vizsgálat holtpontra jut. De hát ez a detektivregény sem végződhetett máskép, mint az eredetije. A bűnöst leleplezték és elnyerte méltó büntetését. Íme e két történet, fejezte be ügyvéd ba­rátunk. azt bizonyítja, hogy a detektivregé- nyek. ha kártékony hatásúak is, de néha hasznosak. Erla. ESTE EGY GRAIN K VALS M e g h a j t lefogyaszt A párisi nők letépték láncaikat Érdekes feminista tüntetés a Bastille-téren PARIS, május hó. Egész Paris a feminista hölgyek jelképes „lánctépéséröl" beszél, mely a Bastille téren ment végbe s amely­ről az Ellenzék képes hírszolgálata már fény­képet is közölt. A tér kávésai nagyon megle­pődtek. amikor délelőtt 10 óra tájban hatal­mas csomagokkal felszerelt, csoportokba ve­rődött nők özönlötték el kávéházaikat. A höl­gyek a kávéházban azután kibontották a cso­magokat és a megdöbbent pincérek szeme- láttára hosszú vasláncokat és bilincseket húz­tak elő belőlük. Madame Louise Weiss, a francia feminis­ták hires vezére, végigjárta a kávéházakat és mindenütt kiadta a jelszót: — Pontosan megértettétek az utasításokat? 10 óra 40 perckor lánctépés, 11 órakor tűz! A hölgyek helyeseltek, a detektívek pedig, akik közben egyre nagyobb számban szivá­rogtak be a kávéházba, gyorsan értesítették a rendőrséget. «. Pontosan 10 óra 40 perckor a hölgyek ti­zes és huszas csoportokban kivonultak a ká­véházból. Nyakukban, kezükön, lábukon lánc volt. Nagy lánccsörgetéssel mentek a tér kö­zepén emelkedő emlékműhöz, amelyet a le- i rombolt Bastille helyén állítottak fel. A té­ren hatalmas tömeg gyűlt össze és nagy ér­Turistaság AZ EKE KIRÁNDULÁSAI, i. F. hó 26-án: Zi- lah—Meszes—Nádas tó. (Autóval.) 2. Sztána— —Almási Dezső vár. (Különvonattal, nagy tari­fakedvezmény.) Indulás 26-án reggel 7 órakor Ezen kirándulásokra f. hó 24-én este 8-ág lehet jelentkezni az EKE irodában (Str. Matia 4.). 3. ! Bükki turistaház—kolozsvári kilátó—Özekvölgye forrása. Indulás 26-án reggel 8 órakor az EKE elől. Junius 8, 9 és 10-én nagyszabású kirándulás Brasov és környékére. Külön vasúti kocsi. Nagy­arányú vitel'kedvezmény. Olcsó elszállásolás. Ki­rándulás a Nagykőhavasra, Csukásra, Bucsecsre, Királykőre és Brasov környékére. Részletes felvi­lágosítással az EKE irodában szolgálnak. Vendé- l geket minden kirándulásra szivesen látnak. deklödéssel szemlélte a furcsa felvonulást. A feminista hölgyek az emlékmű lábánál össze­gyülekeztek és aztán Louise Weiss vezetésé­vel körüljárták. Mikor ez is megtörtént, sor- baálltak és a vezérnő rövid szónoklatot in­tézett hozzájuk: — Minthogy ezen a Bastille téren pusztult el a régi rend és itt született meg a városi önkormányzat és a felszabadító mozgalom, mely az emberi és polgári jogok deklaráció­jához vezetett, a nőknek is ezen a téren kell megszabadulni láncaiktól. Tépjük hát szét a láncokat és hajítsuk a tűzbe! Amint Louise Weiss beszédét befejezte, a nők hirtelen letépték láncaikat. Azután pa­pírból máglyát raktak, meggyujtották és a láncokat a tűzbe dobták. A rendőrök némán nézték az egészet, nem avatkoztak bele a dologba. Csupán akkor lépett a rendőrök ve­zetője Louise Weisshoz, amikor a tűz már elaludt és a füstös láncokat emlékül kapkod­ták szét a jelenlevők. — Asszonyom, lesz szives feloszlatni a tö­meget? — kérdezte tőle. — Louise Weiss kiadta a parancsot a szétosztásra s néhány perc múlva egy kevés hamun kivíil nyoma sem maradt a téren a nagy tüntetésnek. KÄSTNER: Három ember a hóban A „Fábián“ világhírű Írójának uj könyve a legmulatságosabb és egyben a legmegindi- tóbb könyvek egyike. Magyar nyelven olcsó propaganda kiadásban, szép kivitelű vászon­kötésben 66 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Kérje a könyvujdonságok jegyzékét. FÉRFI SZABÓK! Divatlap szükségle- tűket legolcsóbban, nagy választék mellett az Ellenzék könyvosztályában Cluj. Piaţa Unirii, szerezhetik be / MEGGYŐZŐ PÉLDÁK amellett lannsk»» 1 mik, hogy az olyan Írók és művészek kil.l hírnevüket a reklámok szellemes ti élűk < 1 átlátszó trükkök iiiegafonjnival szokták < s. 1 szolgálni: amint öregednek és kezdenek k •! menni a mesterséges divatból, lassankint ki 1 fogynak a fenti segédeszközökből és olyaifl dolgokra vetemednek, melyek biztositjál • ugyan a további hírnevet, de ez már nem | miivészi. Az isteni Zsuzsa emberi sző vevények útvesztőjébe került és alig hihető hogy az amerikai ujságok szarka-esörögései melyek legújabb „emlékiratait“, azokat a ] nem egészen irodalmi értékű és nem egészen ] a nyilvánosság számára irt leveleket közük I — valami nagy örömet szereznének a vénülő csillagnak. Arra kel! következtetnünk hogy Alpár Gitta is rohamosan öregedik, da­cára kevés esztendejének, mert már mond­hatni az utolsó eszközhöz, folyamodik, hogy tovább is beszéltessen magáról: kész.akarva a becsületét szennyezi he. Nem törődik vele hogy az ilyen művelet már nem híressé, ha­nem hírhedtté teszi. — Még az a vigasztaló rájuk nézve (de nem ránk nézve), hogy az irók között is akad társuk, ha nem is éppen ilyen kirívó cselekedetekkel. Itt van például a 80 éves Shaw mester. Ő legalább beismeri, hogy öreg, sőt már nem is sorozza magát az. élők közé. Ezt el kell hinnünk róla, mert egészen piaci iróra vall az a szerény köve­telése, hogy mielőtt „Széni Johanna“-jának a filmesitése megkezdődne, pengessék le a mar­kába azt a profán 24 millió lejnyi előleget. Ezen a szellemességen nem lehet felismerni a Bemard Shaw márkáját. Tréfának sem tréfa, de üzletnek elsőrangu. Temetési költ­ségre sok. számításba véve, hogy úgyis a nemzet halottja lesz. Egyetlen magyarázat lehetséges, ami elfogadható, hogy az a Ber­nard Shaw, akit mi ismertünk, már csak­ugyan nincs életben. * RITKA ESET, de mégis megesett, hogy csendőrök törtek be egy kereskedő üzletébe. Tisztelettel felkérjük a rabló urakat, hogy hathatósabb szervezetbe tömörüljenek, na­gyobi) eréllyel lépjenek fel a kontárok ellen s ne engedjék, hogy ebben a szakmában is felburjánozzék a konkurrencia. A „fekete“ szesz, fekete kijárások, fekete politika fogal­mával megbarátkoztunk, de a fekete foszto­gató, nemcsak a zsebünkre, hanem az ide­günkre is megy. ¥ EGY ÉLETREVALÓ pénzügyiminiszteri tisztviselő hazug túlórázásokkal és valódi nyugták segítségével milliókra menő, jól megérdemelt „mellékes“ jövedelemre tett szert. Ezt nem mi Írjuk, hanem a „Tribuna Constribuabilor“. Nagyon is helyénvaló vol­na, hogy neesak kutassák fel, hanem tagad­ják meg az efajta nyugták kifizetését a töb­bi minisztériumokban is. Ezt már mi írjuk. v AUGUSZTINUSZ hippój püspök tenger­parti sétájában egy gyermekre bukkant, aki egy kis kagylóval szorgalmasan meritgette a tengerből a vizet. Mikor a szentéletüvé vált atya megkérdezte e különös szórakozás okát, a gyermek azt felelte, hogy ki akarja merni a tenger vizét, mert szeretné látni an­nak fenekét. — Ez a történetke jut eszembe, mikor olvasom, hogy Csangkaisek, a kinai diktátor megtiltotta a nőknek a haj hullá- mositását. Omikron. AZ ATHENAEUM novella sorozata m UTAZÁS ENM6AM KORUL Ára 53'— lei &eeO TÓ8 $I XJÖT ÜT TÓPARTI MUZSIKA Ára 53’— lei Kaphatók az „ELLENZÉK“ könyvosztá­lyában, Cluj, Piaîa Unirii.

Next

/
Oldalképek
Tartalom