Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)
1935-05-03 / 101. szám
Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Ciuj, Str. 1. G. Duca No. 8. MAGYAR. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési írdc: bevonta 70, negyedévre íio, félém; 440, Svsat* F i <5 k k i a d ó h i v a t a 1 és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. 0 . dth a *>4= 1CJ- — Magyarország* negytoív u u, .. . > triva.. — Telefonszám: 109. — Levélcim: Cluj, postafiók 80. ALAPÍTÓI TA: S1A .'YllKL.OO pengő. A többi külföldi államokba csak a portókúión a ói-- »>0 LVí. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM. SZOMBAT, 193 5 MÁJUS 4. muaaammm Európa állig fegyverben A francia-orosz katonai szerződést aláírták Párisban. — Goring kihivő kiielentéseire Anglia fokozott légi fegyverkezést ielent be. — Katonai erők váltották fel a rendőrséget a rainai zónában• — Jelentőségét vesztette a római értekezlet Fölelevenitik Titulescu cikkét a Dictionaire Diplomatique 1933-ik évi kiadványának II. kötetéből. Érdemes külügyminiszterünk ezeket irta: „Egy olyan állam, amely nem követ el minden lehetőt, arra nézve, hogy kisebbségei jól érezzék magukat, egy állam, amely nem érti meg, hogy elsőrendű érdeke az összes állampolgárok hűsége és nem egyes alattvalók művelődési és vallási egyéniségének megsemmisitése, az az állam, amely nem számol vele, hogy ő legyen a kisebbségi érdekek legfőbb védelmezője, nemcsak az emberi törvényt sérti meg, amelynek az egész polgárosult közösséget vezetni kell, hanem megsérti vele a saját léte biztosításának a törvényét is. Nem hiszem, hogy az államok, amelyeknek kötelezettségeik vannak a kisebbségek iránt, s a francia iskolától tanulták meg az emberi jogokat, az angol iskolától az alkotmányos szabadságokat, az olasz iskolától a nemzetiségi elvet, saját mestereik ellen magyaráznák a szent oktatást, amelyben tőlük részesültek... Bízzatok bennünk mindabban, amit az emberi szellem, az emberi erkölcs és az általános érdekek parancsolnak.“ Nagyon szén szavak A .j'-idal m erkölcsi kötelezettségű és szigor ellenőrzi. Valaki megjegyezhetné, hogy ezt Titulescu 1933-ban irta. Igaz, Titulescu szavai már régen elhangzottak, de mindez nem jelenti, hogy megváltozott volna és ne vállalná a kötelezettséget, amelyet a nagy tanítók: a franciák, az angolok, az olaszok és amit a saját nagy külpolitikai tanulmánya és önképzése elébe szabott. És nem változtat a lényegen, hogy nem sokat változtatott a belpolitika, bár változtatott. Neki nagyon jól kell tudnia, hogy módosulhatott az országokban a nemzetiségi gondolat üteme, az egész lelkülete, j hosszú időkig hatásosan lehet nemzet- > közi szerződések fegyverkezési rendelkezéseit vagy kisebbségi utasitásait félredobni, de a jog minden vihar és minden árviz ellenére csak eleven valóság, amelyet nem lehet örökké kijátszani. Most tombolhat, ami a jog ellen esküdött. De végül is közéleti valósággá kell érnie, mit a nemzetközi külpoliti- kusok akadémiájának az évkönyvében irt, hogy állami érdekből és a polgáro- sültság érdekéből kell a megirt irányvonalat betartani. Azért irta, mert ezt kellett Írnia s ezt kell minden elodázás és fölforgatás ellenére. Nem a kisebbségek érzelmes érdekéről van szó, hanem az államérdek, a polgárosultsági érdek, a nyugalmi érdek kérdéseiről. Sajnos, Titulescu most többet van oda távol, mint itthon és a külközélet legközvetlenebb s nemzetközi kérdései bilincselik le. Nem igen ir és beszél a kisebbségi ügyről. Nemsokára tennie kell. Napirendre lépnek a Dunameden- cének a súlyos kérdései. Meg kell oldani, előbb vagy utóbb őket s ez a megoldás föltétlenül követeli a kisebbségi jog vitathatatlan, tökéletes érvényű, tartaléktalan érvényesitését. Se nemzeti munkavédelem, se numerus, se soviniszta népszerűség, se semmi a világon nem segít senkit. A külközéleti józanság és a külközéleti valóság ügye mellett minden más eltörpül és nem számit. Éppen azért már a belpolitikai egyoldalúságba tévedt elméknek is föl kellene ébredni, hogy a Titulescu-szavak, nem pedig az uj apostolok szavain fognak — szóhoz jutni. GLUJ, május 3. Az európai helyzet tegnap lényegesen megromlott. Mindenfelé a legnagyobb feszültség uralkodik. Érthető, ha ebben a hangulatban félreverik a harangot s ezúttal Londonban, ahol egymást Ijesztgetik az emberek azzal, hogy: német részről újabb békeszerződésszegést követtek el, mert előretolták a birodalmi véderő csapatait a katonailag leszerelt rajnai övbe és katonai osztagokkal váltották föl a szolgálatot teljesítő rendőrséget. A nap másik nagy szenzációja, ami nem újság, csak annyiban, hogy gyorsabban következett. be a reméltnél: mégis csak megva lósuit a francia—orosz segélynyújtási egyezmény s tegnap kézjeggyel látták el Párisban az erre vonatkozó jegyzéket. Gőring két rendkívül erélyes májusi beszéde épp elég lett volna az idegesség fokozására, amely a* angol alsóház tegnapi gyűlésén meg is nyilvánult. Az izgatott Anglia a lehető legnagyobb fegyverkezés irányvonalára lépett. A lefegyverkezés szavát már nem is emlegetik. A helyzet rosszabbodására mutat az a fölfogás, hogy sem az olasz, osztrák és magyar külügyminiszterek szombaton lefolyó velencei értekezletétől, sem a dunai kérdés ügyében készülő római tanácskozásoktól nem várnak különösebb eredményt. Kész a francia—orosz szerződés IPÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) Tegnap 1 óra 19 perckor Laval francia külügyminiszter és Potemkin, Oroszország meghatalmazott minisztere a Quai D‘Orsay egyik szalonjában fogadták a francia és külföldi sajtó képviselőit, közölték, hogy az imént aláírták a francia—orosz kölcsönös segélynyújtási egyezményt és az okmányhoz csatolt két jegyzőkönyvet. (BERLIN. (Az Ellenzék távirata.) Gőring, mint a birodalom légügyi minisztere és repülőtábornok tegnap sajtófogadtatást rendezett a külföldi újságírók részére s ezen kijelentette, hogy a német légi haderőt a leg- | modernebb motorokkal szerelték föl s már olyan erős, hogy meglepetésben lehet része annak az államnak, amely Németországot a levegőben meg akarná támadni. Németország — mondotta Gőring — hajlandó légügyi egyezményt kötni bárkivel és légi haderejét a világ békéje és biztonsága érdekében latbavetni, szóval a légiflottát csupán honvédelmi eszköznek tekinteni. Európa katonai körei épp úgy, mint kül- politikusai élénken foglalkoznak Gőring május elsején mondott beszédeivel, amelyekben minden eddiginél erősebben hangsúlyozta Németország felkészültségét. Németország többé nem fél, az uj hadtestek készen állanak, a német erő bátran kivonul a tengerre és a levegőben a maga számára biztosította a rendet. Németország most már nyugodtan alszik, kezében tartja végre a sorsát, miután egy évtizedig bambán tűrte, hogy máAz okmányokat pénteken fogják Párisban és Moszkvában részletes ismertetés formájában és hivatalos utón közzétenni. Ezután Laval külügyminiszter kijelentette, hogy 8-án Moszkvába indul, ahova 13-án érkezik meg, mert előzőleg szombaton Varsóban fog tartózkodni. Fölhasználja az alkalmat a lengyel felelős külügyi politikusokkal való megbeszélésre. Jól értesült körök kijelentése szerint az uj egyezmény bevezetésből és öt szakaszból áll, amelyek pontosan körülírják, hogy mikor áll be a kölcsönös segélynyújtás kötelezettsége. Az egyezmény a Népszövetség alapokmányának 10., 15. és 16. szakaszán alapszik. Az utolsó szakasz kimondja, hogy a megegyezés kizárólag európai segélynyújtásra vonatkozik. A pótjegyzőkönyv magyarázattal szolgál az okmány különböző szakaszaiban lefektetett megállapodásokhoz, leszögezi, hogy a nép- szövetségi alapokmány rendelkezéseit tiszteletben kívánják tartani és hangoztatja, hogy nem irányul támadó éllel egyetlen állam ellen sem, mindenkor nyitva marad a lehetőség szélesebb biztonsági rendszer kiépítésére. «Az európai békét biztosították''* A fogadtatás végén Laval és Potemkin kijelentették az újságíróknak, hogy a paktum az európai békét hivatott biztosítani azoknak az alapelveknek az alapján, amelyek a Népszövetség működését irányítják. Mindkét szerződő fél kijelenti, hogy az egyezmény a Népszövetség kereteibe tartozik. Az újságírók távozása után Laval meleghangú üdvözlő táviratot küldött Litvinov orosz külügyi népbiztosnak, aki még terjedelmesebben és feltűnő melegséggel viszonozta a francia üdvözletét. sok a végletekig fegyverkezzenek. Németország nem fog beleelegyedni senkinek a dolgába, viszont nem tűri, hogy az ő dolgaiba beavatkozzanak. MacDonald: „A történelem Ítélkezni fog*' LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Az angol alsóház ülésén a bejelentett külügyi vita rendkívül nagy érdeklődés közepette folyt le. MacDonald olvasta föl a kormány nagyarányú expozéját, amelynek lényege súlyos elitélés Németországgal szemben, amelyről a történelem fog Ítélkezni. A német szerződésszegés és fegyverkezés annál sajnálatosabb, mert a hatalmak egyre bizonyítékokat szolgáltatnak egy uj külpolitikai rendszerről, amely egyre jobban és szinte teljesen eltávolítja a tényezőket a versaillesi béke szellemétől. A német tengeralattjárók építésére kiadott rendelkezés baljóslatú. Anglia ezek ellenére is hajlandó fogadni a tengerészeti megbeszélések céljából a német megbízottakat és ennek az eszmecserének eredményeit közölni fogják a többi tengerészbatalommal. Anglia siettetni fogja a légi fegyverkezést. Nem szívesen teszi, de nem ö kezdeményezte n szomorú versenyt. A kormánynyilatkozat megelégedéssel szólott a francia—angol—olasz egyetértésről. Majd a békebiztositás keleti és középeurópai kísérleteiről adott tájékoztatót. Kijelentette MacDonald, hogy Rómában Angiin sem fog vállalni uj kötelezettséget és ennek kifejezéséül csak megfigyelőket fog küldeni a római értekezletre. Ezután Landsbury, a munkáspárt szónoka beszélt, aki szintén elitélte Németország magatartását, szükségesnek vélte a védekezés eszközeinek fokozását. Fölszólalt az egyik szabadelvű csoport nevében Herbert Sámuel volt belügyminiszter, aztán a toryk jobbolda la részéről Churchil és Austin Chamberlain, akik valamennyien rámutattak a tényre, hogy Németország már hosszú ideje fegyverkezik és egyidejűleg kívánták az angol légi haderő szaporitását. Érdekes volt azonban Herbert Sámuel nagy mozgást előidéző ama mondata, amely szerint Németországnak akármennyire is ellene kell fordulnunk, részben igaza van, mert kényszerbékét irat tak alá vele. Simon: «Angliának nines mit tennie4* A vita végén Sir John Simon külügyminiszter kijelentette, hogy a világ bármely részén történő regionális szerződésekre törekvő erőfeszítések nem állanak ellentétben a nép- szövetségi szerződés irányelveivel. Az angol kormány a hadírepülés és haditengerészet eltörlésének hive marad, amelynek egyetlen föltételeként a magánrepülés tényleges ellenőrzését követeli. Kijelentette, hogy a locarnoi szerződés értelmében, amennyiben Németország és a szovjet között viszály törne ki s Franciaország a szovjet oldalára állna, Anglia nem köteles a németek támogatására. Berlini utazására visszatekintve megemlíti hogy Hitlerrel szemben a magatartása telje sen nyílt volt és végleges a fölmerült kérdésekben. Ezzel szemben Hitlertől azt kérte hogy Németországot azonnal vezesse vissza a Népszövetségbe, a német kancellár magatartása csalódást okozott. Szigorúan el kell ítél ni a német fegyverkezést és szerencsétlenség lenne, ha a három legnyugatibb nagyhatalom közt a bizalom megrendülne. A három nagyhatalomnak a haderejét olyan színvonalra kell emelnie, hogy népeik a megvédetté érzésével legyenek, Németország búvárba T építése aggodalmas. A német légi erőnek föl emelése rossz helyzetet idézett elő. Angii, nak most már nincs mit tennie, hanem csak fölemelni légi erejét e tekintetben a legerősebb állam színvonalára. Ksimadáhai emeli a svájci jegybank BERN. (Az Ellenzék távirata.) A svájci jegybank a leszámítolási kamatlábat 2 százalékról 2 és félre, a lombardkamalot 2 és félről 3 és fél százalékra emelte fel. A kamatlábemelés május 3-ától kezdődően lép érvénybe. Gőring: „Németország többé nem fél"
