Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)

1935-05-23 / 116. szám

* •mb ELLENIÜK 19 Jt mi/ um 2 3. jca Apa VTl I 'M I ÜK I. esi na s lettéről indul a hajó ' elutaz ók nínrto ni n /Hilton (dilink, k i s:illk ZSeb- kendőiket, hoţiţi majd inteyessenel, one s miii lehet u Inon ok után lengessek, u si- ■ ódyokkal pórim utnosnn. Mos! hn. su kodik önéitől a: apu Negy- nuiöt érés, lagbas: akadt férfi, niéfl fekete ejii, napbarnított arcú, bozontos szemöl­dökű Felesége kisérie ki. a két húgánál, négg leánya s karoniilö gyermeke. aki való­színűleg szintén Icáiig és a: nnyjáho: simul, ng hervadó, kissé tcrcbélges, szóin' ass inn/ hor, oki. hogy valaha szép leheteti s igerö is. karjóiba fogódzkodó, szintén szóiké, sokkal fiatalabb húgai bizonyít jók. Most ismét vá­randós. Soha ilyen viharos búcsút. 1 kisleányok egymás után az apa nyakába csimpaszkod­nak. csókolgat jóik arcát, fülébe súgnak villa­nd édeset, egy kis langyos gyermeknyállal együtt, prüszkölnek, kuncognálz, jajgatnak es visongannk: ..Apa. apa, apa, apa1’. 1: anya is ordít: ..Apa". .4 két szőke sógornő tarka- szakadtából kacag: ..Apa, apa". De az apa már eltűnt. Hol az apa-. Ott mászik föl a létrán, ott halad a hajón, ott áll a földélzeten nem látjátok? — a korlátra támaszkodna. Üldöz­zük a köteleket s a hajó lassan ballagni kezd a hullámokon. A lárma ebben a pillanatban a tetőfokára hóig s oly fülsiketítő, hogy el­nyomja a víz dörgését is. Jaj. apa, apa. ..Apa“ kiált a négy leány egyszerre. ..apa" kiált az asszony, ..apa“ kiált a két sógornő is, hahót ázva és őrjöngve, mint a családi élet megdühődött menádjai s lobogtatják utána zsebkendőjüket. a karoniilö gyermeket is. ő pedig hetelten és boldogan mosolyog, a két 1,'arját lógázza feléjük, .észre se véve. hogy : egész hajó közönsége gyönyörködve és kajánul őt figyeli. Csak később ocsúdik magára, amikor a nők. a kis sziget, a leányok és a zsebkendők végkép eltűnnek a tavaszi alkony páraködé­ben. Ekkor tétovázva áll, arcán az odafa­gyott. immár merőben céltalan, bitang mo­sollyal. \ mosolyt leves é arcáról s mint fő lösleyes kellékei a temjeibe hajit ja. Szél ke rekedik I-'eltüri kabátja gallérját. Úgy lát- s il: egy kissé fázik, mert csak a: imént bujt ki egy puha, pillével bélelt fés ek fülledt me letjségéböl. Sétálni Ize d, a ég és tenger kö ött, egyedid. Vájjon nem fél-e, hogy nevel ségessé váll szemünkben s nem látja-e, hogy amikor megpillant jak, valamennyien elnye­lünk, a (gyomrunkba gyűrünk eyy bámuló, de irigykedő és kárörvendö, alamuszi mo solyt? Lehet, hogy látja, de nem törődik vele. I'iityül ránk. Kél kezét a zsebébe mélyeszti, öntudatosan, önérzetesen lépdel, mint a tér mékenység, a boldogság és a hatalom meg­testesült jelképe. Tekintete olykor elrebben fölöttünk. Nyilván arra gondol, hogy puk­kadjunk meg, ha kedvünlz tartja. Nekünk olvasnunk kell, vagy ismerkednünk mások­kal, hogy ne unatkozzunk. Őneki semmire és senkire sines szüksége. Lába nem a hajó in- gatag deszkáin nyugszik', hanem valahol má­sutt, szilárdabb talajon. Mögötte olykor pus­mogó hangok gangos megjegyzéseket tesz­nek. Ezt se hallja. Csak ezt hallja állandóan, mint egy édes tündér visszhangot: ..Apa, apa Vacsora idején a kerékasztalnál a pincé­rek hozzói viszik először a tálakat. Hatalmas adagokat vesz ki a halból, a húsból, a tész­tából s csodálatos étvággyal költi el. Egy üveg vörösbort iszik meg. Utána szivarra gyújt. .Amikor távozik', a többiek' fölkelnek, utal nyitnak' neki. Tekintélye nőttön-nő. Éjszaka a holdfényes födélzrten találko­zom vele. Önkéntelenül megemelem a kala­pomat. En is érzem, hogy mivel tartozom neki. ó) az apa. Kosztolányi Dezső. AGY- ÉS SZIVÉRELMESZESEDÉSBEN, SZEN­VEDŐKNEK megbecsülhetetlen szolgálatot tesz az enyhe természetes „FERENC JÓZSEF“ keserű- víz azáltal, hogy a tápcsatorna tartalmát kíméle­tesen levezeti és az emésztőrendszer működését biztosan elősegíti. Klinikai tapasztalatok alapján kétségtelenné vált, hogy a FERENC JÓZSEF víz féloldali hüdésben fekvő betegnél is általában mindig megteszi a kellő hatást s igy nagy meg- könyebbülést szerez. Valami forr a sátán üstében Ni történik a belpolitikái kulisszák mögött? BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósitójától.) Tulajdonképen politikai csendnek kellene lennie. A kormány csak alig néhány héttel ezelőtt kapott fényes erkölcsi bizonyítványt az uralkodótól, aki a parlamentet bezáró királyi leiratban fejezte ki elismerését Tată- rescu és kormánya iránt es a jó kormány­zás előfeltételéül a tartósságot jelölte meg. Mégis ..forr valami a sátán üstjében“, a politikai boszorkánykonyha vasorru bábái kotyvasztanak, tanácskoznak, összebújnak és titokzatos képpel járnak-kelnek, sürögnek- forognak. ..Alkotmánymódosítás“: módosí­tani akarják azt az alkotmányt, amelyet eddig egyetlen kormány sem tartott be és amely mindenre jó volt, csak arra nem, hogy valamiben is akadályozza a kormányt, akár a mostanit, akár bármelyik elődjét, vagy utódját? Bizonyos, hogy volna az al­kotmányon mit módosítani, viszont annak a formalitásai olyanok, hogy rengeteg ne­hézséggel járna, viszont veszélyes kísérlet lenne uj alkotmányt adni — a régi flagráns megsértésével. Ki mit akarna módosítani'? Azután mit is akarnának módosítani az alkotmányon? Mihalache a szenátussal nincs megelégedve és bizonyos, hogy a jogszerinti szenátorság intézménye néhány éven belül oda vezet, hogy több lesz a számuk a vá­lasztott szenátorokénál és ha választások lesznek a jövőben is és olyan tempóban, mint az utolsó években, úgy nemsokára 50—55 éves szenátorokkal lesz tele az ülés­terem . . . Ezt tehát meg kell változtatni. Az­után mindegyik pártnak fáj az ellenzékben a választói törvény igazságtalansága. De ez a fájdalom a nagy pártoknál múló, csak addig tart. amig kormányon vannak: amig ellenzékben vannak és remélik, hogy hama­rosan uralomra jutnak, nem kérik a válasz­tói törvény ..sérelmes“ szakaszainak a meg­változtatását. Sőt egészen vígan választatnak aszerint és még vigabban vágják zsebre a mandátumok ingyen szerzett fele részét. Gyakran azt is hallani, hogy a sajtószabad­ságra vonatkozó rendelkezéseket kellene megváltoztatni, viszont a sajtótörvény ko­moly megalkotásához még eddig egyetlen kormány sem látott hozzá, legfeljebb a cen­zúrát és a lapelkobzások és lapbetiltások rendszerét alkalmazta. Az alkotmánymódosítás tehát nem olyan égető, mint amilyennek pillanatnyi politikai érdekből az ellenzék, ''agy a kormánypárt oldalán, de sehol sem túlságos komolyság­gal, feltüntetni szeretnék. Mi fő akkor a boszorkánykonyhán? Talán diktatúra? A Bucuresti-i lapok mint a forró kását kerül­getik a szót: vagy a cenzura nem engedi leírni, vagv pedig ők maguk ijednek meg a szótól és a fogalomtól annyira, hogy nem merik ..papírra festeni az ördögöt“. Dikta­túráról már hallottunk akkor, amikor az. uralkodó ismételten kijelentette, hogy nem gondol diktatúrára és nem óhajtja ezt a rendszert Romániában alkalmazni. Az ural­kodó. aki kétségkívül a legjobb politikusa országának, tudja mit tesz és ha nem kí­vánja a diktatúrát a saját maga számára, nem fogja azt kívánni egyetlen kormánya számára sem. Viszont azoknak, akiknek sem­mi más kilátásuk az uralomrajutásra nincs, mint a királyi kegy, vagy a diktatúra, ter­mészetesen ebben látják a mentséget. ..Az erős kéz“, ,.a kemény ököl“, ezek a jelsza­vak, amelyeket főleg a szélső jobboldal han­goztat. Belviszályák a kormánypártban A belpolitikai izgalomnak azonban mégis van valami alapja és ez a nagy politikai pártok belső helyzetének a kuszáltsága. A liberális pártnak az elnöke egy olyan férfi, aki eddig nem foglalkozott közvetlenül poli­tikával, hanem a papirkartellt igazgatta. De megvan benne a Bratianu-dinasztia minden önbizalma, sőt bizonyos fokig diktatórikus allűrje és ha egyszer pártelnök, úgy gyako­rolni is akarja ezt a jogát. Viszont mi sem nehezebb, mint kormányon lenni úgy, hogy más tartsa az ember alatt az ingadozó szé­ket. Amikor a párt tudja azt, hogy a kor­mány elnöke nem az első ember a pártban, hanem ő maga és kormánya is függ a párt­elnöktől. ez aláássa a tekintélyét és igódot ad a pártütésre. így alakulhatnak csoportok a pártelnök és a kormányelnök körül, ami­nek természetesen súrlódások a következ­ményei. Láttuk ezt a nemzeti-parasztpárt- nál. amikor Vaida-Voevod volt a kormányon és a párt elnöke Maniu Gyula volt és lát­juk ma, amikor Tătărescu kénytelen tojás­táncot járni saját személyes hívei és Bra- tianu Dinu között. Nem csoda, ha ilyen kö­rülmények között Tălărescunak nehéz a helyzete, akinek még sok más tényezőre, igy a királyra, Titulescura, a külföldre is állandóan tekintettel kell lennie és akit min­den ügyessége dacára is őröl a folytonos „tekintettel levés“. Ha eddig emiatt nem robbant ki komolyabb ellentét Bratianu Di­nu és Tătărescu között, úgy ennek mindkét vezér opportunitása volt az oka. Az egyik nem feszítette a hurt tul, mert tudta, hogy ketté szakítaná az amúgy is már egyszer kettészakadt pártot, a másik pedig tudja azt, hogy az öreg liberálisok még mindig hatal­mas erőt és befolyást jelentenek, akik nél­kül nem lehel pártot az ellenzékben össze­tartani, mert a gazdasági erő náluk van, már pedig ez volt mindig a liberális párt összetartó cementje. f.Kis fáradság... nagy jótétemény. Nem nehéi dolog minden nap egy kevés URODONAL-t szedni; aminek bámulatos hatása van. \ Ezz«#l az «gytzerü ©Ijár&stal tinta várt, jó vórlr»- ringéít, a »z«rv«k kitogáitalon működését biztosítjuk magunknak és meggátoljuk ai elhájasodás. az asztma és mindazon bántalmak kifejlődését, amelyek elkese­rítik életünket. Senki sem cáfolhatja meg azon tényt, miszerint a szervezetünk a mérgeknek állandó gyára és az ember 50 óra alatt annyi mérget halmoz fel szervezetében, amennyi elegendő lenne, hogy megmérgezze, ha ezon mérgek nem távolodnának el a szervezetből az izzadság, a széklet, de főleg a vizelet utján. Eb­bői is látjuk, hogy ezen mérgeknek a szervezetből való eltávolítása javasolt és amióta a világ fennáll, mindig igyekeztek az emberek egy olyan gyógyszert előállítani, ami ezen mérgeket eltávolítsa s mely el­járást diuretikus modikációnak nevezzük. Már Hyppo- crates is gyakorolta ezen gyógyitási eljárást, Hogy megérthessük azonban azf, hogy hogyan távolodnak el szervezetünkből ezerr káros anyagok, amelyeket a szervezet vagy nem tud teljesen feldolgozni, vagy pedig nem tud eltávolítani, szük­séges volt az örök időkre hires URODONAL-t előállítani, amelyre vonatkozóan Lagerot professzor a következő megjegyzést teszi: ,,A több éve folytatott tanul­mányok, amiket az URODONAL körül végeztem, meggyőztek ennek a ki­váló gyógyszernek terapeutikus értékéről. Ezen gyógyszernek hatása állandó, nincsen semmi eilenjavaslata és a szervezetre ártalmatlan. A kémiai, élettani és klinikai kísérletek alapján, amiket az URODONAL körül folytattam, arra a meggyőződésre jutottam, hogy ezen gyógyszert a francia gyógyszertan egyik elsőrendű készítményének kell tekintenünk, mely minden bizalmunkat kiérdemli. Az URODONAL biztosítja szervezetünk kifogastalan működését. CHATELAIN készítmény j#|g| MEGBÍZHATÓ GYÁRTMÁNY Kapható gyógyszertárakban és drogériákban. Baklövések Baklövéseket azonban elkövetnek itt is, ott is. Bratianu Dinu egészen nyíltan elége­detlen a cenzúrával és az. ostromállapottal és ezt az elégedetlenségét hangoztatja is. Ezzel szemben dr. Atigelescu csak legutóbb a könyvnapon kérte az uralkodó interven­cióját a papírárak leszállítása érdekében, valamint a papirkartcll ellen, amelynek el­nöke saját pártelnöke. Bratianu Dinu. A külkereskedelmi politikában pedig Manoles- cu-Strungu áll harcban a Nemzeti Bankkal, amelynek kormányzója pedig a Banca Ro­maneasca volt igazgatója, aki ebben a pozí­ciójában sohasem feledkezik meg arról, hon­nan került oda. Ugyancsak nehéz Mihalache helyzete is a nemzeti-parasztpártban. Ha Vaida kiválá­sa és az uj „front“ megalakítása tisztázza is a helyzetet, magában a pártban mégis' több áramlat van, amelyek ugyan inkább személyiek, de annál súlyosabbak. Ha Maniu tényleg feladta az alkotmányos kérdésben elfoglalt álláspontját, amit annál is inkább elhisziink, mert Maniu is tudja, hogy azok a körülmények, amelyek őt erre az állás- foglalásra késztették, . \ft :•!, meg­szűntek, \ t\ „íöiWAi v/eV/zvAv.di, még mindig van elég kérdés, amely megosztja a pártot. Igaz ugyan, hogy egyrészt Vaida és Ylad kiválásával, valamint Maniunak a taranizmussal szemben elfoglalt álláspontjá­val megszűnt a párt heterogensége, ma már valóban lehet taranista politikát folytatnia, de hiányzik még Mihalacheból a gyakorlat és a tapasztalat. Ezek a körülmények fütik a „boszorkány- konyhát“. Bizonyos azonban, hogy nem igen lehet meglepetésre számítani és a kormány­nak módjában lesz, már csak külpolitikai tekintetből is, programját nyugodtan meg­valósítani. ki EBBŐL IS LEHET ÉLNI Aki a más háza előtt seper CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) A kül­városnak ez a része, ahol Vitéz Józsi bácsi nyilatkozik a sajtónak, már nem is külváros, hanem falu. Düledezett házikók, gyerekek, kutyák, tyúkok a porban, kovácsmühely, pa­dok a ház előtt — minden, minden nagyon szegény, nagyon kicsi, nagyon falusi. Ott ül Józsi bácsi az égjük vadkékre festett ház előtt, mennyei élvezettel szívja a piros Regált, amivel megkínáltam — és nyilatko­zik. Arról nyilatkozik, hogy abból is meg lehet élni, ha az ember a más háza előtt seper, pedig azt mondja, hogy: Ki ki a maga háza előtt seperjen. — Azt lehet mondani, hogy seprésből meg forgács-hasításból élek — mondja Vitéz Jó­zsef -—pedig hát volt nekem valaha rendes műhelyem, inasom, segédem, mert kitanult lakatos volnék, ha nem tetszenék tudni. — Hány éves Józsi bácsi? — Hetvennyolc istálom, hetvennyolcat töl­töttem márciusba. No ez nem látszik Vitéz bácsin. Szép, pi- rosarcu öregember, a keze erős és barna s ha a háta nem is olyan, mint egy vonalzóval, hanem mondjuk körzővel rajzolták volna, azért ember a talpán, a mosolygós, kék sze­mével. — Itt lakok — bök a hüvelykujjával a vadkék ház udvara felé — ez olyan fáska­mara féle volt, de a háziasszony örök életre nekem adta. Elég jó karban van, eltart ez még 15—20 évig. —- És hogy dolgozik? —- Hogy? Hát baltával meg seprűvel. Nevet Józsi bácsi, ejnye mennyi jó erős j foga van, ha látszik is rajta, hogy nem ép- t pen Odollal ápolja. — Úgy volt — meséli az öreg —, hogy pár éve azt ihoudta Kakucsné a háziasz- szony, hogy sepernék el a háza előtt, mert beszólt a rendőr. Lesepertem. Aztán minden­nap elsepertem. Egyszer kért, hogy vágjak aprófát. Vágtam. Aztán ajánlotta, hogy lak­jak nála. Szabódtam, mert özvegyasszony és mit szólnak a népek? Osztán ennek van vagy négy éve, akkor még én se voltam ilyen öreg. Huncutul mosolyog a visszaemlékezésre. —- Dehát akkor halt meg a fiam, akinél laktam, nem volt mit csináljak. Itt éldegél­tem egy darabig. Kakucsné adott egy kis me­leg levest, miegymást. Aztán egyszer mondta a szomszéd mészáros, hogy seperjek naponta az ő háza előtt is. Hát sepertem. Mostan ti­zenkét ház előtt seprek nyáron és havat tisz­titok télen. Megélek. Ha nem csurran — cseppen. Egy kis étel, pár lej, dohány, mi­egymás. Kevés kell nekem, naccsága. — Megelégedett? — Hát én aszondom: még az Isten erőt ad, nem szabad békétlenkedni. A gyerme­keim oda, ügyi, én meg itt vagyok. Örülök, hogy még élek, aztán hogyha vége, vihet­nek a sötét temetőbe. Úgy látszik, ez a seprő ember poéta is egy­személyijén. (M. L.) FAKÖBÜZŐ KÖNYV gömbölyű fára, vala­mint fűrészelt avagy faragott fára vonatko­zólag. Román, magyar, német nyelvű ma­gyarázó szöveggel. Ára 80 lej. Csak gömbö­lyű fára vonatkozónak ára 60 lej. Kaphatók az Ellenzék könyvosztályában, Cluj Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom