Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)

1935-05-16 / 112. szám

A 3 itHJi ' ' ' M— ' ■ TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 14x^/191» Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fi ókkiadó hivatal és könyvosztály: Piaca Unirii 9. szám. — Telcfonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre to, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több. 7LVI. ÉVFOLYAM, 112. SZÁM. SZOMBAT 193 5 MÁJUS l&. ItlHliawiMl—lltn IMüBMMte* A kecske, a szegény embernek ez a tehene szerephez ju­tott a politikában és pedig a közéleti er- köles ciffiii fejezetben. A nemzeti tulhevült- ség egyik közlönye, amely a Boncza-kastély jelenlegi költőtulajdonosát szeretné az állam­kormányzás élére állítani — esetleg a célki­tűzésében emlegetett 500.000 „idegen1 ki­utasítása árán — a következő épületes tör­ténetei meséli el. A földmivelésügy éber és mozgékony minisztere Durostorba látogatott, a telepes gazdaságok megtekintésére. Az. egyik helyen a községi biró bemutatta negy­ven darab hires kecskéjét, a két legszebbet kiválasztotta, hogy megajándékozza velük a minisztert: „Durostor ősi szokása szerint fo­gadja el ezt a baksist szivesen“. Mikor a mi­niszter riadt arcot csinált, a községi biró igyekezett megnyugtatni a miniszter lelkiis­meretét s a következő jellemző nyilatkozatot tette: ,.E1 kell ezt fogadnia, hiszen az ön alantasai közt már sokszázezer értékű aján­dékot osztottunk szét, anélkül, hogy kosarat kaptunk volna tőlük“. Ez a kis esemény szerencsés dolog volt, mert a miniszter most már egyre több rész­let iránt érdeklődött. Észrevette a százszám­ra ácsorgó éheseket, akik még mindig nem kapták meg a kiutalt földeket, mert poJátHr 1 összeköttetéssel rendelkező magánosok bér­bevették ezeket és egy helyt 150 macedón visszahonosított családot talált a legnagyobb nyomorban, pedig még külön kijárókat is lepénzeltek, hogy földjükhöz hozzájussanak. Megállapította továbbá, hogy tilalom elle­nére is irtják az erdőket, hogy jegyzők és bí­rók vannak, akik börtönbüntetéssel és letar- lóztatási végzéssel a zsebükben látják el de­rűs nyugalommal a hivatalt. A lap ennek az érdekes Odisszeának a befejezéséül megjegy­zi: Durostor vármegyében acélseprükkel fog­tak most neki a tisztogatásnak. Hála Isten, tesszük hozzá mi. Kitörhet minden pillanatban az olasz-abesszin háború Még Sváie is hadianyagot szállít. — Németek ielentkeznek tömegesen az abesszin hadseregbe. — Anglia rendkívül aggasztónak ítéli a helyzetet LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Az an­gol kormány rendkívül aggasztónak találja az olasz—abessziniai feszültséget és bár nem akar beleavatkozni a két ország vitájába, mégis keresi a módot, hogy valamilyen mó­don elősegítse az ellentét háború nélküli elsimítását. Sir John Simon külügyminisz­ter tegnap ezért telefonon sürgősen London­ba hivta Anglia római nagykövetét, Sir Eric Drummondot, hogy beszámoljon a helyzet­ről. Londonban komolyan félnek, hogy az olasz—abesszin viszály közelebbről háború kitöréséhez fog vezetni. Ezért várják, hogy a római angol nagykövet, alti elutazása előtt Suvich külügyi államtitkárral megbeszélést folytatott, beszámoljon a helyzetről, mely­nek alapján, valamint Sir George Clark pá­risi angol nagykövetnek a francia kormány­nyal folytatott megbeszélései és az addis- abebai berlini és bécsi angol diplomáciai képviselő jelentései alapján fognak dönteni a további teendőkről. Londonban feltétlenül szükségesnek tartják, hogy valami gyorsan történjék a háborús kon­fliktus elhárítása értlekében, mely a leg­újabb afrikai jelentések szerint egyik nap­ról a másikra váratlanul kitörhet. Az angol kormány — londoni lapok szerint — hivatkozhatna az 1906-iki paktumra, mely szerint Anglia, Franciaország és Olaszország kötelezték magukat, hogy egyikük sem foga­natosít olyan intézkedéseket Abesszíniával kapcsolatban, amelyek ellenkezést válthat­nak ki a paktum másik két aláírója részé­ről. Ezt azonban szeretnék Londonban elke­rülni és már az európai kérdésekben fenn­álló együttműködés érdekében is a helyze­tet úgy megoldani, hogy az olasz kormány- nyál ne kerüljenek ellentétbe. A nehézséget főleg az okozza, hogy az abessziniai császár mozgósítást rendelt el, melyet csak akkor hajlandó megszün­tetni, ha egy határmegáüapiió bizottság azonnal megkezdi munkálatait Olasz részről viszont ezt a megoldást nem fogadják el csak az ualuali incidens rende­zése és az Abesszínia által adandó elégtétel után. Mussolini különben is arra törekszik, hpgy •>­a kérdést a Népszövetség közbelépése nél­kül oldja meg. Ebben az esetben viszont az a veszély fenye­get, hogy7 kisebb országok terjesztenek eset­leg olyan határozati javaslatot a Népszövet­ség elé, mely Olaszország elitélését és az ezzel járó szankciókat kívánná. így könnyen adódhatna olyan helyzet, mely Olaszország kilépéséhez vezethet. Anglia és Franciaország azonban ezt min­denképen el akarják kerülni. Az angol dip­lomácia ezért minden erélyével igyekszik, lehetőleg a római kormány érzékenységének kímélésével, elsimítani az olasz—abesszin viszályt. BERLIN. (Az Ellenzék távirata.) Addis- abebai jelentés szerint az abessziniai mozgó­sítás már nagyjában befejezettnek tekint­hető. Selassieh császár személyesen irányí­totta a mozgósítást és beutazta az ország főbb pontjait, ahol szemlét tartott a külön­böző törzsek hadserege fölött. Ugyané hirek szerint Abesszíniában csempészuton nagy meoy- uylségben szállították be a legmodernebb fegyvereket és el vaunak látva lőszerekkel Is. A hadianyag Európából és Japánból érkezik. Berlinben az abesszin követségen százával jelentkeztek az utolsó napokon német alatt­valók. ’-olt tisztek és szakemberek, akik föl­ajánlották az abessziniai hadseregnek szol­gálatukat. A követség azonban eddig köszö­nettel visszautasitotta az ajánlkozókat. RÓMA. (Az Ellenzék távirata.) Az olasz kormány képviselője tegnap tiltakozott a svájci szövetségtanács külügyeinek vezetője előtt az ellen, hogy Svájcból repülőgépeket szállítanak Abesszíniába. Ez a szállítás olasz felfogás szerint megengedhetetlen akkor is. ha a repülőgépeket azon a cimen rendelik meg, hogy kereskedelmi célokat fognak szol­gálni. Hir szerint olasz külügyi képviselők hasonló módon tiltakoztak repülőgépek és hadianyag szállítása ellen, Berlinben, Mad­ridban és Stockholmban is. íme, meg van ennek a dolognak is a M angol clsil|clci0űí§i politikának vége, Anglia nagy szerepet fog látszani a itáke fenntartására törekvő Mickifv megegyezésekben“ Eden iőpecséíőr nagy külpolitikái beszéde „Hühnere“. Nem is kell álruhába öltözni, mint Harun al Rasid, vagy Hunyadi Mátyás tette, nem is kell titkos megfigyelők rajait szétárasztani, elég, ha a miniszter közvetlen formában érintkezik a közigazgatás legal­sóbb elemeivel és akkor kedélyes és gyer­mekded beszélgetések és vizsgálatok során rí jöhet, hol pusziit az a bizonyos rákfene, amelyet közéleti züllöttségnek nevezünk, megállapítható és üldözhető módon. Csak egy kicsit be kellenék járni az országot, négy- szem közt megkérdezni nemzetiségi különb­ség nélkül a becsületes polgárt és a fecsegő kis tisztviselőt és akkor teljes „pópájában“ föltárulna ez a baksis és spere rendszer, amely az állam igazi megerősödését és kellő megtisztulását annyi jó igyekezet, annyi he­lyes törvény és annyi kitűnő próba után is lehetetlenné teszi. Pedig ettől a szörnyű mé­regtől, ettől a vérbajtól meg kell és meg le­het szabadítani a társadalmat és az államot. Csak irgalmatlan komolysággal és szigorral kell eljárni. Kitartóan és következetesen cse­lekedni. Voltak államok rosszabb helyzetben. És mégis megtisztultak. Hiába mondják, hogy a szabadelvű demokrácia természeténél fogva züllésre vezet. Ott vannak az északi államók, amelyek ma is ellenállának a ki­sértésnek, Mennyi rengeteg pénz maradna meg jó célokra. És meg lehetne oldani bal­jós igaztalanságök nélkül a tisztviselői tul- tengés, másfelől az állástalanság kérdését is. Kivetni a gonoszt s helyére tenni a keresetre utalt uj embert. Ez volna igazi vérátömlesz­tés! Egyébként a kecske is jó lakna s a ká­poszta is megmaradna. LONDON. (Az Ellenzék távirata.) A beteg­ségéből fölépült Eden főpecsétőr, akire az I angol külpolitika vezetésében előreláthatólag még nagy feladatok várnak, tegnap nagy be­szédet tartott Fullham-i választói előtt. Eden beszéde elején megismételte keleteurópai uta­zása után tett kijelentését, hogy az európai helyzet nehézségei félelmetesek, de nem meg- oldhatatlanok. A megoldáshoz azonban az európai vezető hatalmak jóindulatára van szükség. Ebből a szempontból — folytatta ki­jelentéseit a főpecsétőr —- a február 3-iki francia—angol egyezmény továbbra is a leg­nagyobb fontosságú dolog. Viszont, ha Né­metország fenntartja igényeit a berlini láto­gatás alkalmával bejelentett, elfogadhatatla­nul magas létszámú hadseregre, akkor vilá­gos, hogy ebben a kérdésben az érdekelt nagyhatalmak között megegyezés nem jöhet létre. Kérdéses azonban, hogy hajlandó-e Németország fegyverkezési igényeit mérsé­kelni. Nem érti Eden főpecsétőr a német ag­godalmakat sem a keleteurópai egyezmény tervével szemben. Ez az egyezmény, mely kollektiv együttműködés alapján képezne biztosítékot a keletuerópai béke fenntartá­sára. semmiképeen sem gördíthet akadályt a németek békés céljai elé. Szovjetoroszor­szágnak békére és nyugalomra van szüksége az ország munkában álló belső kiépítése ér­dekében és igy nem akar senkit sem meg­támadni. A németeknek tehát az adott hely­zetben nem lehet oka arra, hogy orosz tá­madástól féljenek. .4 mai helyzet — folytatta kijelentéseit Eden főpecsétőr — kedvezőbb, mint a világ­háborút megelőző 19iá-iki helyzet volt, mert ma rendelkezésére áll a béke megszilárdí­tását kereső törekvéseknek a Népszövetség és Locarno. Úgy a genfi intézmény, mint a locarnoi egyezmény rendkívül hasznos az összes résztvevőkre, de Németországnak is. A locarnoi egyezmény biztonságot hoz min­den félnek a németek által is garantált ha­tárok mindkét oldalán. Ezért helyes, ha Eu­rópa népei továbbra is kollektiv megegyezé­sekben keresik a béke fenntartásának bizto- titékát. Anglia ebben a törekvésben nagy sze­repet fog játszani. Az angol elszigetelödési politikának vége, ezt Londonban is eltemet­ték abban a pillanatban, mikor a népszövet­ségi paktumot aláírták. London közvetítő te­vékenysége tovább fog tartani, mert Anglia nem ellensége egyetlen népnek sem és a brit politika könnyen elfelejti a vele szemben el­lenségesnek látszó lépésedet is. Ml — végezte külpolitikai kijelentéseit Eden főpecsétőr — ragaszkodunk a népszövetségi keretekhez és feltétlenül a kollektív békerendszer mellé fo­gunk állani azokkal a népekkel szemben, akik továbbra is a hatalmi rendszer hívet akarnak maradni. Eden főpecsétőr különben tegnap az alsó- házban is fontos külpolitikai nyilatkozato­kat tett. Egyik képviselő kérdést intézett a kormányhoz az iránt, hogy nem áll-e be változás a locarnoi szerződés által adott kötelezettségekben akkor, ha Németország kilépése a Népszövetségből véglegessé válik. Eden azt válaszolta, hogy ezt a kérdést a kormány föltette az angol korona jogászai­nak. A válasz az volt, hogy a locarnoi szer­ződésben vállalt kötelezettségek nem állanak feltétlen kapcsolatban a népszövetségi tag­sággal. Arra a további kérdésre, hogy vájjon érvényben marad-e maga a locarnoi szerző­dés a kilépés után, a főpecsétőr azt a vá­laszt adta, hogy Németország kilépéséhez szükséges két évi határidő csak októberben jár le, most tehát még korai volna ezt a kérdést feszegetni. Planta Is resztvesz a restauráció ötfives Ünnepen Bucuresfi-öen BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) Meg­írta az Ellenzék, hogy Károly király vissza­térésének ötödik évfordulóján, jnnius 8-án, nagy ünnepségek lesznek Bucurestiben s a volt kormányelnököket is meghívják a ki­rályi palotába az ünnepségre. A Tempo azt a meg nem erősített hirt közli ezzel kapcso­latban, hogy Maniu is megjelenik az ünnep­ségen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom