Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)

1935-05-14 / 110. szám

\ 4. E r, LfíNZÚK Celus „tanár ur“ lem lehet elitéin! azt, saját nemzete dalait dicséri Érdekes felmentő ítélet !t:il>nr'il:itI:iniiI tunilotl ' ;i Ploeşti i kcre.s­nti iskoláiéin. Senki sem vette cszre, lme\ öl krajcárt sem ér a kép/ettsrge. Senki sem Imiin, hogy ('.eins „lunar urunk'' csuk ne:;\ középiskolai végzettsége \nn s li/.en kél éven ál járt nz iskolák körül, mig ko- "y’eleinkül összeszedte özeket. Büszkén ült katedráján, ahonnan a kellős könyvi ilell l:\nitotta. V/l hitte, nines olvan hatalom, mel\ állásából kiemelje. A kubaira leli a legjobb lede/ek számára s ropogós ezrese­ket kapott ill anélkül. hogy egy lejt is meg­érdemeli volna. Vz ezresekkel zsebében visszaemlékezett a régi nehéz időkre. Mikor a pén/ügyigaz- gatóság szobáit seperte 1‘rahova bau es Hu- záu-han s egy Ploesli-i bankban a szelet tolta. Behunyta szemét és rágondolt arra az iljuság nevelése közben, hogyan rúgták ki rossz magaviseleté és becstelensége miatt mindenünnen. Oh!... — sóhajtott. Hányszor is voltam büntetve? - kérdezte magától. Aztán elővette mind a tiz ujját s számolni kezdett: Í gy. Dorgálás hanyagság miatl 1911-ben. •Kettő. Öt aranylej birság 1911-ben. Három. Áthelyezés büntetésből 1911-ben. Négy. Egynapi fizetés elvonás 1912-ben. Öt. Kétnapi fizetés elvonás 1912-ben. Hat. Egynapi fizetés elvonás 1913-ban. Hét. Rendelkezési állományba helyezés csalás és vesztegetés miatt 1913-ban. Ezután ..a háborús események*' következ­tek. Ekkor ismét szolgálatba lépett és ar­cátlansága határt nem ismert. A háború vé­gén ilyen növekedést mutat kontója: Nyolc. Fegyelmezetlenség és állam érdekei ellen való vétség miatt felfüggesztés rövid időre 1919-ben. Kilenc. Hanyagság miatt nj dorgálás 1919­ben. I iz. Részegség és züllött élet miatt fegyel­mi utón való áthelyezés Besszarábiába 1921­ben. Tizenegy lánár nem elég a tiz. ujja!). Ha­mis bizonyítványok alapján való kinevezés (■áljából vesztegetés kísérlete 1921-ben. Tizenkettő. Felfüggesztés, mert a rubel- hevállás idején csalásokat követett el 1922- hen. Csalás, ivás. lopás, züllött élet — mely után Celus a Ploesti-i katedrán az uj gene- láció lelkének formálását vette kezébe. Az .ember összecsapja kezeit: — Istenem, hát ez is lehetséges?! Ez volna legnagyobb: tizenharmadik bűne. Törvény van arra. hogy büntetett előélet­tel senki sem kerülhet állami szolgálatba s az ellenőrzést is törvény írja elő a kisebb­ségekkel szemben oly szigorú tanügyi ins­pektoroknak. Celus tanár ur hat hónapot ült a háború után, mikor őt a Lapusna-i törvényszék II. szekciója 850. számú ítéletével 1923 május 25-én elítélte s kimondta, hogy állami szol­gálatba soha többé nem léphet. S mégis ,.tanár“ lelt. .. Ha ezt a szennyt nem a jobboldali Curen­tul kavarta volna fel, magunk sem hinnénk szemeinknek. Ez az eset végre a valóságokra hivta fel a ügyeimet. Nem a kisebbségi oktatásban kell hibát keresni, de azok sorában, kik a kisebbségek ellen beszélnek. Celus „tanár ur* — mikor megyünk ki az utcára egy kis kisebbségellenes tüntetés­re?,... (st.) Buni*­Vobel díjas regiét. IFJÚSÁG S/fRfUM Az ATHENAEUM 158'— lejes sorozatá­nak uj kötete kapható az „Ellenzék“ konyvoszúályáhun, Cluj, Piaţa Unirii No. 9. Olt \1)E.\. (Az Ellenzék tudósítójától.) Er di kes ügyben hozott felmentő Ítéletet az óra (leni törvényszék. A vádlott egy magyar igaz­gató-tanító volt, aki énekkarával magyar diri okol énekeltetett, ami miatt egy túlbuzgó csendnrármester [el jeleni es­set élt a: ügyészséghez. Még a múlt évben történt, hogy a sacuesi dalos egylet nagyszabású ünnepélyt rendé zeit, amelyre többek között a diosigi ém^k- karl is meghívta. A diosigi énekkar vezetője. Vsuk István, igazgató-tanító énekkarával meg is jeleni az ünnepélyen s amikor reájuk ke riilt a sor, jeligékén! „Nincs szebb dal a ma­gyar dalnál " kezdetű énekel adta elő. \ falusi esendörörmester, aki mellesleg magyarul egy szót sem tad, a italban ál­lamellenes izgatást vélt felfedezni I és jegyzőkönyvei vett fel s beterjesztette az oradeai ügyészségre. Az ügyészség fenntar­totta a vádat és ii Marzesen tömény alapján eljárást indí­tón [sok István ellen. Tegnap tárgyalta az ügyet a törvényszék, ahol szenzációként felállt Neesiilcseii ügyész és valóságos védöbeszédben kérte a meg­vádolt igazgató felmentését. \z ügyész kijelentene', hogy nem lehel el ítélni azt. aki saját nemzete dalát dicséri. A bíróság az ügyész ..vádbeszéde" után elejtet­te a vádat \sok István ellen s felmentette a vád és annak következményei alól. Az ítélet jogerős. /?? \ruk szultánja egy D’szkos alak“ Sarah Bernhardt botrányai Konstantinápolyban Miért rejtőzködött Abdul Hamid szultán a nagy tragika elöl PARIS, május hó. Az Excelsior Yanko bej­nek. Abdul Mamid szultán egyik bizalmasá­nak érdekes visszaemlékezését közli Sarah Bernhardt konstantinápolyi utjának furcsa, eddig ismeretlen részleteiről. A nagy francia tragika Athénból ment a török fővárosba 1893-ban. Mint megérkezése után azonnal kijelentette, az volt a legfőbb vágya, hogy a szultán előtt játszhasson. Nem ■•ok idővel azelőtt Coquelin. a francia nem­zeti színház egyik büszkesége már részesült ebben a kitüntetésben és Sarah Bernhardt remélte, hogy az ő kívánsága megvalósulásá­nak sem lesz semmi akadálya. De nemcsak nem játszhatott Abdul Hamid előtt, hanem alig láthatta a szultánt. Az ural­kodó minden pénteken nyilvánosan imádko­zott egyik mecsetben. Sarah Bernhardt fran­cia követ utján belépőjegyet szerzett erre a szertartásra, amely az idegenek számára egyike volt a konstantinápolyi élet legna­gyobb érdekességének. A mecset bejáratánál a két hadsegéd. Mehmed és Riza bej fogadta a vendégeket. Felismerték a hires színésznőt, de nem engedték be. Sarah Bernhardt dühö­sen rohant el. felugrott kocsijába és elhajta­tott. Az utón találkozott Yanko bey fogatá­val. Hangosan odakiáltott a bejnek: — A maguk szultánja egy piszkos alak. Yanko bej ijedten nézett körül, bőgj- nem hallotta-e valaki a szörnyű felségsértést. Sze­rencsére nem figyelt senki Sarah Bernhardt kiáltására. A nagy színésznő azután megnézte a város nevezetességeit, török urak kíséretében. Járt a Beylerbey palotában is, ahol a francia császárné lakott 1869-ben konstantinápolyi tartózkodása alkalmával. A palota fürdőme­dencéjében meghagyták azt a vizet, amely­ben a császárné fürdött. Mikor ezt Sarah Bernhardt megtudta, mielőtt kísérői megaka­dályozhatták volna, hirtelen elhatározással ruhástól beugrott a poshadt vízbe. Az ese­A helyi rabbi iskola ünnepélyes megnyitása CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Vasár­nap, 1. hó 12-én volt az ünnepélyes megnyi­tása a Maloasa-utcában megnyílt uj rabbi iskolának, melyet Glasner Akiha főrabbi ön­feláldozó tevékenysége és a hívek áldozat- készsége hozott létre. A rabbiiskola megszer­vezése már több mint egy éve tart és annak létrehozásáért az érdem Glasner Akiba fő­rabbin kivid, elsősorban Gross Jenő Bucu- resti-i vezérigazgatót illeti meg, aki jelenté­keny összeggel járult hozzá az iskola tető alá , juttatásához. Az internátussal egybekötött iskola mintegy harminc talmudista ifjúnak nyújt gondtalan tanulási lehetőségeket. Az internátus termeiben megtartott megnyitási ünnepségeken megjelentek az összes zsidó társadalmi egyesületek és intézmények kép­viselői. A kurátori részről Wertheimer Mik­sa, Adler, Sámuel. Rosenzweig Emánuel Lévy Ignátz és Nagyfal udi Nándor, a hit­község nevében Herskovits Imre alelnök, Ri- móczy Jakab, dr. Pollák Sándor és Salamon Jakab, a szentegylet képviseletében László Gyula vezérigazgató, elnök és Goldstein La­tét elbeszélték a szultánnak is. — Nem lep meg ez a dolog — jelentette ki Abdul Hamid. Már mondták nekem, hogy bolond. Aja Szófiában is elkövetett valami olyat Sarah Bernhardt, ami megbotránkoztatta a szultánt. Egy márványsirkövön Theodora császárnénak. Jusztiniánusz feleségének ne­vét olvasta. Régi esodálójn volt a császárné­nak s most nagy elragadtatásában térdrebor rult és megcsókolta a feliratot. A meghök­kent templomörök jelentették a dolgot leg­felsőbb helyen. Parancs jött. hogy le kell kaparni az egész feliratot. Egy katonai parádén mégis sikerült a nagy tragikának megpillantania a szultánt. A szultán is észrevette, ránézett és elfordí­totta a fejét. Úgy Sarah Bernhardt, mint a török urak érthetetlennek találták a szultán viselkedését, hiszen Sarah-t a legnagyobb el­ragadtatással fogadták a világ minden részé­ben. A titok csak akkor derült ki, amikor a tragika már elutazott. A szultán elmondta bizalmasainak, hog}7 titkos értesítést kapott, amely szerint Sarah Bernhardt elhatározta, úgy vet véget életének, hogy öngyilkossá­got követ el a szultán jelenlétében. Mint ké­sőbb kiderült, az értesítés egy harmadrangú francia színésznőtől eredt. Nem nehéz kita­lálni. hogy mi vezette Bernhardt jelentékte­len pályatársnőjét. Tény az. hogy közbelé­pése sikerrel járt. A szultán bosszúsan dör- mögte: „Ölje csak meg magát valaki más előtt“. Néhány év múlva ismét ellátogatott Kon- stantinápolyba Sarah Bernhardt. De ekkor sem sikerült a szultán elé jutnia. Most már komolyan megharagudott. Mikor visszatért Parisba, komoly sajtóhadjáratott indított a szultán ellen. Ilyen messzeágazó következ­ményei lettek egy irigy színésznő áskálódásá- nak. jós alelnök jelentek meg. A Zsidó Kórházat Sebestyén József, a Poale Cedek egyesületet Rosenfeld Ármin. Nussbaum Mihály és Man- delbaum Izidor titkár képviselték az ünnep­ségeken. A szefárd irányzat részéről megje­lentek Lázár Lázár. Ernster Hermann és több közismert vezetőtag. A termet zsúfolásig megtöltötte a helybeli és vidékről érkezett közönség. Az ünnepélyt Weiss Izidor főkántor kóru­sának éneke vezette be. Utána Glasner Akiba főrabbi tartotta meg mély értelmű és nagy hatást kiváltó avatóbeszédét. Az avatóbeszéd után Grosz Feivel, a jesiva alapitó vezérigaz­gatója emelkedett szólásra, aki nagy tudásról tanúskodó irásmagyarázattal világított rá a rabbiiskola jelentőségére, a zsidó népi neve­lés szempontjából. Utána dr. Pollák Sándor, Roşenzweig Emanuel, Goldstein Lajos, Nuss­baum Mihály, dr. Klein Miksa és Guttmann Mór tartottak ünnepi beszédeket. A felemelő ünnepség a kórus hálaadó zsoltárénekével ért véget. A legnemesebb erdélyi hagyományt képviseli és szolgálja az Ellenzék, I V 3 5 m i j u M I 6. ) Uraim, mi banditák 1 vagyunk! Izgalmasan indult, kedves kalandban vol része a napokban a székely fővárosban kő/, ismert és közkedvelt spori féri innak, aki ba rútjával motorkerékpáron Erdély kincse fővárosába utazott. Vidám hangulatban szá guldoltak az országulnn.., köröskörül a he gyek, a völgyek, az egész mező tavaszi vi rágdiszben pompázott... és az erdő... a siirii zöldbe borult májusi erdő milyen c.so dálalos voll, amint nyolcvanas tempóval .*1 húzlak mellette... a kilométerkövek egv más után tűnlek el mögöttük és a nagy ro bánásban egyszerre csak stop! — a/ egyik erdő széléről embercsoport szalad elé jiik . . . hang nem haliszik a motorzugástól. de a karlengetések világosan, félre nem ért hetően ..megállj!‘*-l jeleznek. Nafene! mormogja motoros barátunk s amint a gé| egy utolsó zökkenővel megáll, idegen ur lép eléjük az embercsoportból, összeráncolt szemöldökkel végignéz rajtuk és ezt mond­ja: Uraim, mi banditák vagyunk! Váltság dij nélkül innen senki nem mehet tovább! A váltságdíj az, hogy sürgősen meg fognak inni velünk fejenként négy pohár bort! 'Ezek után csakhamar kiderüli, hogy a „banditák“ előkelő személyiségek: subprefect, polgár- mester. katonatisztek és néhány városi taná­csos, akik a közeli kis városból családjuk­kal együtt kirándultak az erdőbe a Zeee Mai l ünnepelni. Motoros barátunk az első ijedelem után érezte, hogy itt nincs mit tenni, sürgősen be kell mutatkoznia. Igen ám. de a neve. . . hogy is mondjuk csak — nemárja. Eszébe jutott hirtelen a numerus valaliicus. — Na, most jön a nemulass! — gondolta magában. És a következő pillanat­ban bemondta a nevét. Csak a nevét, más semmit. Egyszerűen, természetesen, mintha csak azt mondta volna: üdvözlöm az urakat. És a csoda megtörtént. Nem jött a numerus valahicus, de jött helyette valami egészen más, ami szebb annál, kedvesebb és min­denekelőtt emberibb. Jobbról-balról meg­ölelgették és kársával és motorjával együtt ott tartották, hogy együtt ünnepeljék csön­des borozgatás közben a Zece Mai-t. Szebben talán senki sem ünnepelte meg ezt a nemzeti ünnepet, mint az a vidám és kedves „bandita“-társaság ott az erdő szé­lén... (—) A gépmadarak tojásait akarták ellopni az indiánok Az amerikai Columbia államban van a fehér indiánok paradicsoma. A civilizáció­tól érintetlen erdőségekben 166.000 fehér indián él teljesen ősi állapotban. Ezek a fehér indiánok még nyilakkal vadásznak és csak a törzsfők rendelkeznek gépfegy­verrel. A columbiai kormány most egy7 repülőjáratot létesített ezen a vidéken Bo­gota és 'Puerto Carreno között. A három­motoros Ford-gépek legutóbb leszálltak Cabuayare városkában is, amely az indiá­noktól lakott őserdő egyik határán fek­szik. Az egyik napon észrevették a piló­ták, hogy három fiatal férfi lopózik a hangárok felé. Miután géprombolástól tar­tottak, fellármázták az őrséget, amely a három fiatal férfit elfogta. Kiderült, hogy három vörösbőrü indián akart a repülő­gépek közelébe férkőzni. A három fogoly a kihallgatás során elmondotta, hogy a hatalmas, villámgyorsan repülő madár ki­mondhatatlan izgalomba hozta őket. Ami­kor látták, hogy a szörnyetegek nem tesz­nek kárt senkiben, kémlelőket küldtek ki azzal a megbízással, hogy a „madarakat“ szelídítsék meg. idomítsák és általában figyeljék meg közelebbről. A „tojást** akarták megszerezni, hogy azt zsákmányul az őserdőbe vigyék. Repülőgép létezéséről még sohasem hallottak. Egyébként ők a törzs legbátrabb harcosai, ezért küldték ki őket a „tojásért“. A derék, naiv vörös- bőrüeket a pilóták próbarepülésre vitték magukkal. Brauch Károly: FINOM HENTES ÁRUK KÖNYVE második bővített kiadás a korábbi 800 lei ár helyett most árleszállításban K? LEPAGE ; Kérje a szakkönyvek teljes jegyzékét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom