Ellenzék, 1935. április (56. évfolyam, 77-98. szám)

1935-04-02 / 77. szám

£ A.’ /_ / A? N Z {>. A 1935 i pr U10 1. A I itulescu tiszteletére adott banketten magyar muzsikaszó mellett szórakozott Bucureşti pénzarisztokráciája ..Barátja vagyok a kisebbségeknek — inondía a külügy- f iniszter iiiunkatártunknak a milliárdosok klubjában Bl’CU RESTI. (Az Ellenzék tudósiiójálól.) Min rikai regényekben olvasunk mesés lény • essél berendezett klubokról, ahol unatkozó milliárdosok fiislölgetik hatalmas havanna- ■ ivarjaikat és unatkozó képpel szürcsülik bosszú szalmaszálon keresztül a titkos recept s/eriut készült coctailt. amit ébenfaképii ko­mornyik nehézveretii ezüsttálcán nyújt leié jiik. A regényírók fantáziájúban annyiszor kísértő milliárdosok klubja határtalanul iz­gatta fantáziámat, amikor meghallottam, hogy Románia pénzfejedelmeinek exkluzív társasköre az ..Asociaţia Financiarilor ' es­télyt ad a kormány tagjainak tiszteletére. Első pillanattól kezdve tisztában voltam, hogy újságíró nem tarthat igényt meghívóra olyan klub estélyén, amelynek tagjai egyen­ként legalább ól) milliót jelentenek. Hiszen « tagsági dij is olyan tekintélyes, hogy abból háromszobás családi házat vehet magának az ember egy erdélyi városban. Riporteri mestervágásra határoztam hát el magamat. Meghívó nélkül, egyszerű sötét ru­hában Gombos Ernő fotóriporterem társasá­gában taxiba vágtam magamat azzal a feltett szándékkal, hogy mindent elkövetek, hogy a legemdás vagyonok urainak féltve őrzött szentélyébe behatolhassak. Amikor az autó megállott az előkelő Parcul Filipcscu negyed egyik palotája előtt, amelynek lefüggönyö­zött nagy» ablakai finoman szűrt világosságot sugároztak ki az éjszakába, azt hittem, hogy az ajtóban álló detektívek ki sem engednek szállni bennünket, hanem autóstól együtt to­vábbparancsolnak a villa elől. Kiszálltunk. Úgy látszik a detektivnek im­ponált megjelenésünk, mert igazolás nélkül hagyott bennünket az. előcsarnokba lépni. Baloldalon a ruhatár fekete télikabátglédója sorakozott. Fölöttük cilinderek fényes disz- százada. Mindegyik mellett egy' cédula, gaz­dája nevével. Szempillantás alatt felfedezem Titulescu nevét, mellette Merepta Cézár, az államvasutak vezérigazgatójának neve húzó­dott meg szerényen. Könnyed mozdulattal vetem le télikabátomat és a pultra helyezem. A ruhatáros minden ellenkezés nélkül átveszi és elhelyezi a drága télikabátok imponáló so­rában. Fotóriporterünk hóna alatt szorongat­ja a fényképezőgépet takaró bőrtokot és arc­kifejezésén látom, hogy egyáltalán nincs tisz­tában a veszélyekkel. E pillanatban egy maitre d hotel külsejű ur tart felém, akinek franciául, hanyag bizton­sággal odavetem: — Az estély rendezőségének megbízásából fényképeket készítek a párisi „Illustration“ számára. Szempillám sem rezdült meg, amikor ezt kimondtam. A maitre d‘hotel udvariasan meghajolt és átvezetett a szomszédos terem­be, amelynek hatalmas ajtaja tárva-nyitva volt. Majdnem földbe gyökerezett a lábam, amikor magyar muzsikát hallottam kiszűrőd­ni egy távoli díszteremből. „Mindjárt asztalt bontanak — közölte a vezetőnk. Méltóztassa- nak utánam jönni a kis-szalonba, amely a nagy díszteremmel határos, onnan jól lehet látni az egész társaságot, sőt a nyitvalevő aj­tón keresztül talán fotografálni is lehet“. Vé­gighaladtunk egy' perzsaszőnyeggel borított folyosón, halványkék selyemmel bevont falu kisebb szalonba jutottunk és tényleg a nyi­tott ajtón keresztül szines látvány képe tárul elénk. Hatalmas U. alakú asztal roskadásig borítva a konyhaművészet remekeivel, óriási ezüst gyümölcstartók, metszett kristályvázák illatozó virágcsodákkal. S az asztal körül a ragyogó szépségű asszonyok pompás koszo­rúja, megszakítva egy-egv fekete frakktól, amelynek fashionable szabása elárulja, hogy gazdája londoni szabónál dolgoztat. Sajnos, a patkóasztal fővonala háttal esett az ajtónak. De a maitre d hotelnek igaza volt: máris asztalt bontanak és a társaság átsétál a kékszalonba, ahol fotóriporteremmel együtt várakoztunk. A legelső, akit észreveszek, Ti­tulescu külügyminiszter, aki mikor megpil­lant engem, barátságos hangon, amelynek nyájassága eloszlatta elfogultságomat, meg­szólított:-—- Hát itt van maga is? — Igen, Kegyelmes Uram — feleltem most már bátran — hála újságírót vakmerőségem­nek. E pillanatban elhaladt mellettük Tatarescu miniszterelnök, akinek kisportolt atléta-alak­ján remekbe szabott frakk feszült. Titulescu a miniszterelnök felé fordul. — Ismeri-e Seidner urat? — Ő igen — feleli kezét nyújtva Tatarescu. Mi már régen ismerjük egymást. Meghajlok, a miniszterelnök bókszámba- menő megjegyzésére Tatarescu előtt, aki máris továbbsétál. De titulescu külügymi­niszter ugyláls/ik kegyes kedvében van. Kér (léseket ad fel. (tn jól hídja, hogy én nem vagyuk el­lensége a kisebbségeknek és őszintén értéke­lem a magyar nép jótulajdonságait és roman­tikus eggéniségéne k szeretet remélt óságól mondja ezután. Miniszter ur fűzöm tovább a szót az. utóbbi időben sok olyan nyugtalanító moz­galom keletkezett, amelyek a kisebbségek eg­zisztenciáját veszélyeztetik . , . A külügyminiszter mosolyog. Mosolya azé az emberé, aki sok vihart látott már kelet­kezni és elülni. És igy válaszol: — Ezek múlandó jelenségek . . . Mein kell tartani tőlük. .1 kiilturcmbrriség a fejlődés és a béke irányában halad. Kezét nyújtja és tovább megy. Fotóriporterem ezalatt lázasan dolgozott. Egymásután kapja le Stelian Popescul, Nis- tor munkaügyi minisztert, Victor Antonescu pénzügyminisztert és nemzetiparasztpárti elődjét, Madgearut, Manolescu Strunga ke­I cskcdclciniigvi miniszteri, d'Orim ksoii márki francia követet, Savét Hadul.Hcu külügyi ul minisztert, Nciiisior «/redest, i it Iliescu bizal­mas munkatársát és Sibireanut a miniszter­elnökség fiatal rokonszenves titkárát. Kgv sarokban ragyogó nők színfoltja, fe­kete fehér rnhuesodában legszebb mindegyik között Ti!üléseimé. Hozzálepek <s felkéiem, engedje meg, hogy lefényképezzük. Kedvesen mosolyogva beleegyezik és egy aranyozott XVI. Lajoskorubeli asztalka elé allva, türel­mesen várja, inig (lombos kollegám elkészíti a felvételt. S kapok-«* képekbul? kérdezi ked­vesen. Boldog leszek, kegyelmes asszony, ha el juttathatok egyet. De hova? Ez tényleg bajos mondja mosolyog­va hiszen mi őrökké utón vagyunk. Ma ill, holnap oil. Sase haljak, hol lasztiul: hol­napután. Elővettem egy régi fényképet a zsebemből, amelyet Titulescu külügyminiszterről készí­tettem Genfben, amikor épen egy ujságiró- kolleganővel, a francia Madamoiselle Tabo- uis-val beszélgetett. Átnyújtottam Tituleseu- nénak. a következő szavak kíséretében. Madame engedje meg, férje egy hó­dolójának. hogy autogrammot kérjen Öntől. Ezt a képet kedves, genfi emlékként őrzöm és számomra kétszeres becse lesz, ha nevével díszíti. Beleegyezése jeléül kedvesen bólintott és aztán az átnyújtott töltőtollal, határozott, de finom női vonásokkal ráírta a képre: ..Cat héri ne Titulescu Még egy pillantást vetek a pazar szalo­nok sorára, amelynek melódiáktól átszűrt halktónusu hangulatában dámák és urak be­szélgetnek és röviddel rá újra kinn vagyok MIT IR A ROMÁN SAJTÓ a Bucuresti-i utcán. S. I. SZENZÁCIÓ ROMÁN OPERA' SZENZÁCIÓ A MILÁNÓI SCALA NAGY EGYÜTTESE Vera Amerighi Rutili szoprán Cloe Elmo mezoszoprán Arturo Tamburint tenor Mario Albaneze baritonista Lucione Neroni basszus EDMONDO DE VECCHI karnagy vezényletével ! Április 3. : AIDA A miniszterelnökhöz fordul« Bungard népe negyedszázados ikonosztázának elhurcolása miatt Forrongás egy szeniségiattó miatt- — Nem Leli a bungardiaknak az uj ikonosztáz SIBIU (március hó). Részletesen beszá­moltunk annak idején a Sibiu-tól hat kilo­méterre lévő iBungard községben lejátszó­dott eseményekről, valamint ennek előzmé­nyeiről is, amely a maga nemében párat­lanul áll az események sorozatában. Az emlékezetes napon az történt ugyanis, hogy Regman dr. megyei prefektus szigorú utasí­tására hatvan felfegyverzett csendőr az éj leple alatt észrevétlenül közelítve meg a fa­lut, lesbe állott, mig a község férfi nép«1, akik a Sibiu-ban megtartandó hetivásárra készülődtek, kora hajnalban kiürítette a fa­lut, ami után a csendőrök bevonultak a falu görögkeleti templomába, ahonnan a közben összegyűlt asszonyok, öregek harcias tiltako­zása ellenére kihureolták az oltár előtti nagy művészi értéket képviselő ikonosztázt és nyomban szekérre rakva, Bálán Miklós er­délyi görögkeleti püspök kifejezett óhajára Sibiu-ban újonnan épült téli kápolnájába szállították. Az eset, amint — ismerve a ra­vasz Bungard-iak ellenszegülő természetét — előrelátható volt. nem maradhatott sú­lyos következmények nélkül. A hetivásárról késő délután hazatérve, a Bungard-iak cso­portokba verődve izgatottan feszegették az. eseményeket. A falusiak hosszas tárgyalás után úgy határoztak, hogy egyelőre kiildött- ségileg próbálkoznak tiltakozni püspökük­nél, követelve az erőszakkal elhurcolt iko- nosztáz azonnali visszaszolgáltatását. A kül­döttség tagjai azon melegében felkerekedtek és elindultak Sibiu-ba, ahonnan azonban eredménytelenül tértek vissza. iEnnek követ- kezményeképen a falu népe között a han­gulat mindinkább kezdett elmérgesedni oly annyira, hogy ma már a hatóságok messze­menő óvintézkedéseket léptettek életbe a háborgó falu rendjének megőrzésére. Meg­erősített csendőrőrjáratok cirkálnak a köz­ség utcáin, szigorúan vigyázva arra, hogy a legcsekélyebb, rend megbontását célzó igyek- vés már eleve meghiúsuljon. A hatóság szigorú közbelépése dacára, a falusiak igazságuk tudatában tovább fűzik a köztük tomboló elégedetlenség szálait s bár az izgalmas eseményt követő napokban már egy uj ikonosztázt helyeztek el a köz­ség görögkeleti templomában, ugyancsak erős csendőrségi segédlet mellett, a falu népe tüntetésképen testületileg maradt távol a rá­következő vasárnapokon megtartott isten- tiszeletektől. A napokban aztán, a csökö­nyös falusiak átlátva a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát, újabb küldöttséget me­nesztettek Sibiu-ba, most már Floasiu Ilié képviselőhöz, akit felkértek, hogy haladék­talanul járjon közbe a kormánynál az erő­szakkal elszállított ikonosztáz mielőbbi ki­adatásáért. Ezzel egyidejűleg panaszukat terjedelmes memorandumba foglalták, me­lyet két példányban állítottak ki. Az emlék­irat egyikét Tâtărescu miniszterelnökhöz in­tézték. a másikat a görögkeleti egyház fejé­nek, a pátriárchának címezték. Az emlék­iratban hivatkoznak az elszállított ikonosz­táz több mint négyszáz évre visszamenő­leges történelmi nevezetességére, mely idő alatt a környező falvak román népe gyak­ran valósággal zarándokolt templomukba, hogy az országban páratlanul álló művészi és történelmi becsű ikonosztáz előtt végez­zék ájtatosságukat. Hivatkoznak továbbá arra. hogy őseik révén hagyományos és szent emlékek fűzik őket az ikonosztázhoz, amelyet minden körülmények között tovább­ra is birtokukban akarnak megőrizni. Végül pedig kérik az illetékeseket, hogy haladék­talanul helyeztessék vissza az elvitt ikonosz­tázt eredeti helyére, mert különben kényte­lenek lesznek az igazságszolgáltatás fóruma elé vinni nagy és fájó sérelmüket. Orvosak* mérnökök! Gyárak! Minden román, magyar, német, francia, angol folyóirat és könyv megrendelhető és előfizethető Lepagenál, Cluj. A lapokat köz­vetlenül kapja a kiadótól. Kérjen ingyen jegyzéket Lepagetól, Cluj. Az idők tzava. Egyenlőié# Nem *ike riilt Drágulás. Eli« volt. „Autarhii." CUKEN I UL: K/i volt minisztert vád öli In­ly ez. U-k . Elmek n-.iyv loutov.ág.i v.in é. j/irai I jij áll a politika történetében. Csak nr v//>lj-ál jón példaként •« jövőben. Ne Jegyen ebből bo../ijr;i vezető rcndvzer, hogy így tegyen az « kormán •», mely majd Jónfti fog év ilyen módon helyezze vid alá elődeit, (iánk cv. hiány zóna még nekünk! EK EZEN I UL: A legutóbbi napok parlamenti tárgyalásai voran a miniszterelnök szájából )*'! láttuk, hogy 1929-ben orosz, oldalról fenyegetik, hol 24 had osztályt vontak össze. S ebben a hely •/.étben akk«jr kénytelenek voltunk fegyvert és municiót kölcsönözni, hogy egy katona, összetű­zés esetén legyen mivel védekezzünk. Az. 19T. évi készületlcnségből nem vonták le ti/, év óta 'em a következtetéseket. Csupán a nemzeti pa­raszt párt értette meg az. idők szavát, midőn szer ződést kötött a hadsereg felszerelésére. VIITORUL: Nem maradt semmi figyelmen kívül. Tanukat hallgattak ki, minden okiratot tárgyilagosan megvizsgáltak, mindenkinek véle­ményét meghallgatták s aztán csupán azok ellen sző végezték meg a vádiratot, akiknek cselekmé­nye az alkotmány 98. paragrafusába ütközik. Egy szóval elválasztották a büntethetőség kérdését a politikától. Így a liberális-párt erkölcsi szem­pontból is szolgálatot tett a demokráciának. Lé. nyegébon ugyanis a demokrácia a törvény dő~ egyenlőséget jelenti, mely egyformán sújt le azok­ra, akik megsértik. A demokrácia szigorú ellen őrzést és teljes felelősseget követel. Ezért a libe­rális-párt: tiszta leLkiismerettei állítja, bog)' elege: tett kötelességének. DREPTATEA: Mikor Bentoiu alig tudott meg birkózni Popoviciü Mihai vád alá helyezésével Junian és Dinu Bratianu kiakarták terjeszteni < vádindkványt Maniu és Madgearu ellen. A vai lelkek összefogtak és támadásba mentek. Mos kínjaik vannak, mert tervük nem sikerülhetett. UNIVERSUL: Az ép:tkezési anyagok ára min den vonalon emelkedett. A cement (joco lej tak sa vagononként és 3 százalék „cifra de afaceri' ezenfelül), a fűrészáru (3 százalék), vas, betör vastraverz, fedőpala, ablaküveg, parkett (2.4 — százalék), fűtőanyag (0.50 bani kilogramonkém 0.25 bani helyett j.:o százalék lesz az uj házai adója ezek mellett. Az áremelkedést nem lehe majd megállítani akármilyen szigorú is lesz a bűn tetése. Az állam a legfőbb bűnös az árak emelkc désében. EPOCA: Németországot kényszeríteni lehe: ne, hogy lépjen vissza a Népszövetségbe. Kérd: azonban, hogy visszalépne-e? Erőszakos utó nem lehet ennek helye s ez ut veszélyes lenne, j békés megegyezés marad tehát hátra a kérdés elír tézésére. Nem lehet azonban ugyanazt az utí követni most már a befejezett tényekkel szert ben. A népek nem akarnak uj háborút, továb azonban bizonytalanságban sem élhetnek. Az err bereknek elég volt már és békét akarnak. Reme jük, hogy a jóérzés fog felülkerekedni a béke se: penyőjében. Egyelőre Genf fog határozni az ügt ben. ADEVÉRÜL: A drágaságot mindig fizetéseim lés kísérte jobb időkben. Ezek az idők azonba már elmúltak s utolsó szakát éljük az uj rent szereknek. A nemzetközi gazdasági helyzet összi omlása arra vezetett, hogy a modern államok m; guk köré erődítéseket építettek épp úgy, mi­amikor várakat emeltek a középkorban. „Auti hiának“ nevezik ezeket, melyek mérges gázt egyéb gyilkos anyagot lövelnek. Nincs biztos v< nala a jelenlegi társadalmi fejlődésnek, összevis sza halad, mig elér a végső tragikus befejezésbe MozgosziÉázak műsora HÉTFŐ: CAPITOL: MAGAS ISKOLA. A legujah szenzáció. Carlo Cavelli titka. Fősz« replők: Rudolf Forster, partnerei Ai gela Salloker és Hans Moser. EDISON: 3, 6, 9 órakor: I. A SORS. Mélye megható dráma, csoda operarészletekke André Rangé, a párisi nagy opera els baritonistájával a főszerepben. II. Mi LEK REVÜIGAZGATÓ. MUNKÁS-MOZGÓ: I. ÉN ÉS A KÖLYÖ vigjáték. Főszerepben: Maurice Chev; lier, Adrienne Ames és Baby Leroy. I A 33-as KÉM. Főszerepben: Andree Li auet. Hétfőn 6 és 9 órakor. Jól felszerelt buza és kukorica keményitőgvári berendezés 500 kg. napi teljesítménnyel jutányosán eladó. Malmokhoz vagy vegyi gyárhoz mint nagyszerű mellékág ajánlható. — Ugyanitt eladó egy 3 tonnás INTERNATIONAL teher­autó és egy 2 tonnás OPEL teherautó. Mind a két kocsi príma állapotban van. — Cim a kiadóba megtudható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom