Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-06 / 54. szám

PHI

Hezögitzriüsági hireh

Bukarestből jelentik: A fökfmivclésügy i mi'

nbztérium jelen rése s/erini a gyümölcsfák es si ş ölőtőkék országszerte elsőrangúan teleltek ki. Kisebb fagykárokat csak a/ észak, basarabia# iiniölesösök és szőlők ■szenvedtek.

Bukarestből jelentik: január liavi íJniakiv - telünk megközelítette a 650.000 1st;, -1. CsehszJo- tki.ib.i 476.75s kţ,. i szállítottunk. Beviteli lehetőségünk van l.engvelo'>"/ág. Németország es Palesztina fele.

Bukarestből jelentik: Jnuár havi almakivi- b tufa pesti mezőgazdaság kiállításon a Románia részére vásárkmdó állatok részére, Budapest és az iiwrtckcs határállomás között teljesen dijta. an szállítást biztosított.

Bucurestiből jelentik: \ földmivciésügyi nti- ■iisztériuni mellett működő gyümölcstermelést szakosztály az. ország d-iótcrnteléséne'k .1 fellendít ésé\ el tog'alko2Ík.

Piaci árak Ciuc megyében: fej literje 1 lej, vaj kg.-ként 45—60. kenyérliszt 6—7, főzőliszt “.50, tojás darabja 1.25, alma vékája 60, árpa j ja —44, zab 12 — 24, burgqpya vékája 5 lej. F.gv ; öl száraz bükktüzila 450 lej.

Prágából jelentik: Csehszlovákiában gabo- > neműek behozatali vámpótdijit a kövecktző- képen szállították e: búzánál 21 cseh koronáéi 20 koronára (100 kgr..nál a vám összesen 70 korona), rozsnál ’,-röl 51 -re (10c kgr.-ir.il ősz- j s/vsen 69 korona;, árpánál 42-röl 41 -re (összesen ■ 5 zabnál 29-röl 27-re (összesen 63 cseh korona).

GYÜMÖLCSFÁINK 90 SZÁZALÉKA NEM KAPJA MEG AZT A TÁPANYAGOT, AMELYRE FELTÉTLENÜL SZÜKSÉGÜK VAN, A

gyümölcstermelés ma már biztos és jól jövccfcl- I mező termelési ág. Régebben inkább csalk a j saját, mint vendége nk vagy rokonaink asztalát kivánta a gazda zamatos gyümölccsel ellátni, ma azonban az a cél, hogy a gyümölcsterme- j lésben rejlő lehetőségeket kihasználva, megfelelő jövedelmet biztosítson a termelőnek és ezen keresztül az országnak. OK egészséges, jól fejeit gyümölcsöt kell termelni, melynek a külföldön való elhelyezése biztosítva van. A legtöbb gyümölcstermelő úgy vélekedik, hogy ha fát elültette és azt kártevőkkel szemben megóvta, mindent megtett, amit egy gondos gyümölcstermelőnek tennie kell. Már pedig trágyázni is kell a gyümölcsöt, ha azt akarjuk, hogy minden esztendőben bőven teremjen. Gyümölcsfáink fejlődésére és termésére legnagyobb befolyással a talaj nitrogénmennyisége van, a nitrogén szegény talajon álló fák levelei lehullanak, a hajtások megkopaszodnak, a fa egész k. nézése beteges, a termés silány és kevés.

NÉGYEZER VAGON ROMÁN BUZA MEGY AUSZTRIÁBA. A buza exportjával foglalkozó bizottság tárgyaásokat folyta: az osztrák kormánnyal négyezer vagon román búzának Ausztriába való exportálása érdekében. A j tárgyalások már előrehaladott stádiumban vannak és eredménnyel is kecsegtetnek. A buza árát Ausztria leiben fizetné a világpiaci áraknak megfelelően, ezenkívül az osztrákok viselnék a Becsig való szállítás költségeit is. A tárgyalások során még .nehány vámilletéki kérdés vár tisztázásra. 1

nrzwoazPAsafl - summits

3,368.000 hektárt tesz ki az idei buzavetés

A kivitel kérdésének négy megoldási lehetősége. — A kormányterv

A gabona-többtermclés és az ezzel kapcsolatos értékesítés kérdése a romániai közgazdasági élet legnagyobb problémája. Az uralmon gyakran váltakozó kormányok hol az ipari, hol az agrár o h ! pedig a paraszt állam eszméjét akarták megvalósítani s ugy.mak.kor a rendelkezésükre álló eszközökkel a különböző elmélet: elgondolások megvalósítására törekedtek. Az utóbbi évek kormányai az ország agrárjellegének kiemelő' n láradoztak. Mezőgazdasági többter. melés — hallatszott a sokat hangoztatott jelszó — > ugyanakkor az állam a több termelés propagandáját indította meg. Románia őstermeléssel foglalkozó lakossága az állami szubvenciók igénybevétele és a buzdításának hatása alatt mintegy ujjászervezkedve, a többtcrmlulésre törekedett. Sajnos, azonban a többtermelés hirdetői nem számoltak az érőkesités ezzel kapcsolatos kérdésével. Az utóbbi abnormis, elemi csapásokkal telitett évek azonban megmutatták, hogy a csőikként mennyiségű mezőgazdasági termékek értékesítése körül is előre nem látott nehézségek tornyosulnak. Az elmúlt évek hibás elgondolásait, sajnos, a gyakorlatból ismerjük.

A földmiváésügyi minisztérium statisztikák egész özönét bocsátotta ki és mintegy reménykedő hangon buzdítva gazdáinkat az elkövetkezendő gazdasági év lehetőségeire3,200.000 hektár őszi buzavetésről számolnak be a statisztikák. A téli fagykárokra ha csak 10 százalékot számítunk és az őszi vetésterülethez csak az átlagos évi 200.000 hektár tavaszi buza vetést tesszük, úgy ezévi buzavetésünk

3.368.000 hektárra fog rúgni. Ha az átlagos termés: viszonyokat, hektáronkini tiz mázsás termést veszünk alapul, úgy a buzaermésünk 336.00c vagont fog kitenni. A belső fogyasztásra — az elmúlt évek átlagos mennyiségét 270.00c vagont számítva, kivitelünk 70—8c.000 vagon között ingadoznék. A kivitelre szánt mennyiség értékesítése, piacok szerzése és az árak megállapítása egyedül a kormányra hárul. A múlt évben

20.000 vagon búzát szállítottunk külföldre. Az idén már súlyosabb viszonyok között a tavalyinak négyszeresét kell elhelyeznünk. Termelő, ink, habár költségeik csökkennek, kiadásukat fedező árat követelnek.

A romániai mezőgazdasági termelők szindikátusa mezőgazdaság- életünk fellendítése érdekében mozgalmat indított, hogy az ezévi termés és annak értékesítése érdekében a kormányt helyes belátásra és megoldásra kényszerítse. A kormány 4 megoldási 1 ölte tőség közül választliat. i. A gabona cgyedárusitás sokat hongoztatott

I kérdése. Kormánykörök felfogása szerint azonban ez a megoldás a mi viszonyainkhoz mérten nem alkalmazható. A gabona cgyedárusitás .1 beviteli álamokban valósítható csak meg. 2. Az 1931-ben behozott és csak részben bevált kiviteli prémiumok alkalmazása. Sajnos, c-zt a módszert is volt alkalmunk teljes egészében megismerni. Kivitelünket fellendítette, de ugyanakkor a prémium-összegek nem a> termelő, hanem a kivitelt lebonyolító közvetítők kezeihez jutottal:. 3. A vásárlók szindikátusának a felállítása. A törvényesen felállított szindikátusok azonban bizonyos fokú kényszert gyakorolnának (nálunk valóban azt) és igy ez az alkotmányba ütközne. Azonkívül a termelők és érdekeik a monopolizált szindikátusnak volnának alávetve, ami csak a termelők határtalan kizsákmányolására vezetne.

A gabonaértékesitő szindikátus ellen úgy az ország 6000 k ismalmosa, mint a 400 nagytnalom tulajdonosa egyhangúan tiltakozik. Érthető is ez, mert a szabad kereskedelem árját ásná meg. A szindikátusé** rendszer legnagyobb hátránya, sőt lehet mondani, a belföldi fogyasztásnak a legnagyobb veszedelmére válna, mert a szindikátus a kivitel fokozására törekedne és ezzel a belföldi piacra kerülő gabona árát emelné. Negyedik meg. oldásnak maradna az állam által törvényesen megszabott értékesítési árrendszer.

A parlament a közeljövőben a mezőgazda- sági szövetkezetek alakításával kapcsolatos törvénytervezetekkel fog foglalkozni. Kormánykörök véleménye szerint ez a rendszer megoldaná úgy a termelés, mint az értékesítés összes kérdéseit.

Viszonyainkhoz alkalmazható megoldásokat vár az ország földmi velő lakossága. A külföldről behozott francia, némer, osztrák és stb, értékesítési rendszerek nálunk nem megoldást, ha. nem egyenesen veszedelmet jelentenének.

nüfimr ni— irmnni in—ír n—m—mi

A CLUJ-I ÁRUTŐZSDE JELENTÉSE. 19,., március 5. Buza (77V—178, 2—3%) 440; Ítj*,i (íil—'60, 4—4%) 325; zab (40, 3—4%) vs- 310; kukorica 245—250; kék mák 1 too; parzuly (3 %) 370; liszt (O-ás) 720—723; liszt (4-19 660—665; liszt finirg.) 78%) 640; kukorica Hm (1. oszt.) 420; kukorica liszt (ÍJ. oszt.) 320; korpa 250; vzéna (I. oszt.) /30; széna (II. oztj 110—120; buza szalma 70—80; bükköny iái ; mány no—120 lej. Lucerna és lóhere t»ker mány 140—íjo lej.

VÁSÁR. A Zálau-j polgármesteri hivatal j leütése szerint a Zalau-i országo- vásár márti-:- 6 és 7-én fog megtartatni.

BORÁRAK. Bucureşti.i tudósítónk jalcuti: mull évi 70—75 ezer vagont kitevő bontenné-., nck alig adták cl negyedrészét. A piac tartózkodó ma is s igy attól, lehet tartani, hogy a tavalyi készletek a folyó év boráraikat kedvezőtlenül fogják befolyásolni. Az árak nagyban: Drágásani 40—70 lej (9—12 fok), JJealul-Man 50—90 lej (10—14 fok), Odobe.ti 40—70 lej (10—13 fok), Chisinau 6c—too lej (12—13 fok), Arad 70—90 lej (11 —13 fok), Alba-IuLia 8c—1 ic lej (1 Jt—»14 fok). Az arak dekaliterenként, take nélkül pincétől szállítva értendők.

ZÖLDMEZŐ-KIÁLLÍTÁS. Budapestről je. Jent k: Az. Országos Mezőgazdasági Kiállítás a szokott csoportokon kívül az. idén nagyszabású zöldmező-kiáIlitást mutat be, amely a vizgaz.dái- lcodás, a legelőfásitás, a fűmegtermesztés, a takarmányozás és a melléktermékek felhasználása szempontjából igen tanulságosnak ígérkezik.

Sok a bor Erdéyben és kevés a vevő. Évek óta regáti u. n. térrész borokkal árasztják, el a vendéglősök Erdélyt. Alig van I., II. vagy 111. osztályú vendéglő maholnap, ahova a nagy- kereskedői élelmesség nem juttatta volna el ezt a direkt termo, ocsó, karakter, iz, illat és zamat nélküli, többé.kevésbé savanyu italt. A

regáti bort csak az eladó dicséri, a fogyasztó alacsonyabb ára miatt veszi. A regáti borok litere

3—5 L., mert mi vetési, permetezési költség minimális vele, mig az erdélyi borok mind amerikai alanyra oltott, nemes fajták, amelyeknek növelése és védelme is nagy költséggel jár, minőségre azonban összehasonlithatatianul jobbak a regáti big boroknál. Minthogy a regáti boron sokat lehet keresni, inkább azzal árasztja el ujab. ban a spekuláció Erdélyt, Azért is rentabili - sabb a regáti bor árulása, mert hig, nincs ereje, szesztartalma, nagyobb mennyiség fogyasztását sem érzi meg az ivó, mig az erdélyi borok erősek, tüzesek s hatásra jóval erősebbek magas szesztartalmuk miatt, ezért mégis olcsóbbak s csak látszatra olcsóbbak a regátiak. Az erdélyi borvidékeken még jelentékeny eladó készletek vannak a termelők pincéiben.

HARSÁNYI ZSOLT:

ECC£ HOMO

Munkácsy Mihály életének hatalmas regénye. A 3 kötet 930 oldalon jelent meg, fűzve 297, egész vászonkötésben 495 lej az EUeít- zék könyvosztályában Cluj, Plata Unirü. Vidékre azonnal szállítjuk. Kérje a könyvszenzációk jegyzékét.

GYULAI PÁL

Ül TÖRTÉNETI REGÉNY fjC

IRTA: BÁRÓ KEMÉNY ZS1GM0ND

74 -ÜK KÖZLEMÉNY

Ha Sennot — mint a lovagtörténetekben nem 'ilka eset — üldözői valami rengetegbe, egy járatlan vadászvár titkos üregébe csukták volna, mig az ismétlés fenyegetések szerint „körmei akkorára nőnek, inint a .saskeselyé, és haja éles leend, mint a tövis- disznó tüskéje'-, ha képzelődéséből kizárva lenne minden panasz a kőonnokkal vívó szélvészen, s minden meglepetés, a rémek látogatásán kívül; ha nem hinne más erőben, mely megdönthetné börtönét, mini a viharéban. más szemben, mely bilincsei közé tekinthessen, mint a csillagokéban; ha csak a véletlen, és csodák által remélhetne szabaditókra találni: akkor senkinek kedélye nem öltöznék gyorsabban az ábrándok rózsalepleiből a lemondás szőrruhájába, mint a mi foglyunké, senki nem vetné magát oly rögtön a remény hitegető karjai közül a kétségbeesés vasmarkába, mint a mi hiú Sennonk.

De a vársánezok igen közel fekvőnek az erdélyi közélet és élénkség gyiilpontjához. Ide elhatott a nép. és csoportozat zaja.

A fogoly szive tehát neszek szerint emelkedhe- lett aléltságából hő dobogásra.

Az a lárma, mely az éber közlekedések folyadéka volt, szintén lehetett a lázadóé is. S ki mondaná meg, e fegyverzörej, mely a hídon, a bástya közül, a távolságban majd itt, majd ott hangzott, az öröké-e. vagy a szabaditóké?

Senno semmit sem látott, de a mit hallott épen ezért annál több felé magyarázhatta.

Ö magát néprokonszenv, pártérdek tárgyának képzeté.

Tudta, hogy ezt meg nem érdemli, azonban tudták-e mások?

Jöttek ugyan perczek, melyekben némi kétség, egy kevés szorongás vonult ködfátyolként reményeinek fényképeire; de a legrosszabb hangulatban is csak két tehetségről volt. hite: -r— mert vagy azt várta, hogy a fejdelem elleni párt ügyéért szenvedésnek tekintvén fogságát, megszabadítja őt, és jutalmakkal halmozza;

vagy ha nem sikerülne az ámításnak, sokáig elvérti vértanuskodásul tünteti fel egy vad indulatroham kő vetkezményeit, legalább arról meg vala győződve, hogy Gyulainak sem lehet szándékában hosszasan börtönözni oly művészt, ki goromba volt ugyan, de nyirettyűjével a fejdelem szivében sok férfias szándékot merített a kéjvágy örvényei közé. sok tettsóvárgást andalított örömesengéssé.

— Yolo a diós! kiáltott ilyenkor föl, az én hangszerem, és Sofronia karjai, azon mágnesek, melyek Zsigmond ö fensége jellemeiben rejlő minden vas- parányt magokhoz vonnak. Segédünk nélkül érezni fogná a kegyencz: mily komoly tréfa, ha annál, ki hatalmas s kit önteltségünkben bábjátékunknak kép- zelénk, kiütne egy kis vasakarat, egy kis vasfejüség. Ah! tudok én Florencz évrajzaiban, Padua, és Ferrara litkos botrányai közt oly perczeket melyekben az első tánczosnŐ papucsa hegyével ki lebbenthette volna sarkaiból a dolgok fennálló rendét, és keringőjének szellője által, ha tetszők, lángra lobbanthatá a pártok lappangó tüzél. Mi lehetetlen a művészetnek, kivált midőn az iíjoncz uralkodó idegrendszerét megfinomiták az élvek, és sziverélyét kiszűrte a kéj? — És Gyulai Pál ur, ön ne birna-e életbölcseséggel? Hisz, kegyednek engem szabaddá kell lenni, hogy rabja maradhasson Báthori Zsigmond! Mi érthetőbb ily igazságnál? — Aztán, hogy vitályunk titkos okát is mérlegre vegyük, az én nőm. a kis gerle, nem fog nagyságod kaliczkájában turbékolni. Ö oly havasos vidéken búg párja után. mely föllelhetetlen, mint tündér Ilonának tündérországa, melyről a magyar nép ajkain egy kedves kis mese kering. Jobb lesz önnek engemet rusnya börtönömből kibocsátani; mert páduai Szent Antalra! semmi sem nehezebb, mint Elíimmel ezen az utón boldogulni. Igaz, hogy én nagyságodat érdeklőleg valami macskazenéről is szót tettem. Rövid Fergeţege volt ez a földuzzadt kedélynek. De senki sem hiresz- teltek el inkább azon kellemes bohóságról, melyet ne- meslelküségnek, megbocsátásnak neveznek, mint önt. Ebből foly, hogy magános sérelemért önnek a gyöngék ellen bőszül forralni nincs szokásában. Nagysás úr! maradjunk tehát most is következetesek. Ugy-e: ha a í'ogarasi gróf ki nem szabaditna, ön jószántából nyúl e vasajtó kulcsához? Tudtomra ezt az erkölcstan igényli, melynek szabályait, egy Gyulai Pálnak inkább kell tudni, mint nekem, ki nem vagyok módos úr, az Hiedelmet.

Ez ábrándok ingatag alapjaikkal, s fellegekbe nyúló ép i tűién vökkel ismeretesek olvasóim előtt- hiszen a régibb fogházban támadt- álmok folytatásai voltak!

De a regényszerző, ha csak eseményeket ad a kedély történetei, és a szív életirása nélkül, a hatásért feláldozta a hatás becsét.

Senno Eleonóráról a szép, a sápadt nőről is gondolkodott, kivált ha hiúsága a várt jövendő igéretföl- dén oly kies pontokhoz jutott, melj^eken meg keile pihenni, és körültekinteni.

Ilyenkor gyémántköveket szórt a bájos némber fürtéi közé, arany lánczot vetett hó nyakára, a legdrágább ruhakelmékkel rakta meg öltöző asztalát, s engedé, hogy magányából kilépjen, ne csak mig a Sze- vemi családból a legbüszkébbeket, kik nem szívelhettek egy kalandorral való rokonságot, lehete a pazar fény által elpiritani.

Még volt egy helyzet, melyben ő szintén lefesté, s maga elébe állitá Eleonóra képét, — ez a börtönből menekvés után az első találkozásé.

Sennot csupán az anyagi tökélyek, és a rendkívüli szépség varázsa vonzották Eleonórához; ő a testi ingereken túl kétség kívül semmit nem becsült: s még is, bosszantóbb képet alig fösthetne elébe egy kárörvendő szellem, egy üldöző bűvölet, mint az Eleonóráét, regényes, és hervasztó fájdalmak nélkül.

Senno, midőn a viszontlátásról álmodozott, oly összedúlt-, oly szétziláltunk képzelő a kecses némber kedélyét, mintha az irgalmas zárdanők koródájából választott volna ki a bii mintájául egy szerelembeteget, kinek lovagját épen a menyegzői élvek pillanataiban rohanták meg, és kötözők gályarúdhoz a tu- nisi kalózok. Az önző férj mindent le kívánt vonni Eleonóráról, mit a bánatnak oda lehetett dobni a nélkül, hogy azon vágyébresztő kecsek megtámadtassa- nak, melyek egy buja férfi érzékeire hatnak. Óhajtotta volna, hogy utolsó cseppig elsírja könnyeit: de ne veszítsen az arcz, a karok, a kebel, az egész alkat varázsaiból, ingereiből. Maradjanak meg a szépség ragyogó formái, ha szintén bennök, mint a fényesen kivilágított búállványon, egy tetszhalott szunyád a kétségbeesett szív.

(Foigtatjuk.)

Hirdessen^ Ellenzékben