Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-03 / 52. szám

1938 mmrcltts 3, ELLENZÉK il Öregszünk Férfitársaság. Körülbelül egy kornak, összeszokott barátok: ötven felé ţâr va­lamennyi. Van, aki egy-két esztendővel kevesebb, van, aki egy-két esztendővel több. Arról beszélgetnek, hogy eljár az idő. Egyszerre az egyik, valamennyi között a legfiatalosabb, a legjobban kon­zervált, felteszi a kérdést: — Ugyan mondjátok csak, min veszi észre az ember, hogy öregszik? Erre szép sorban mindenki elmondja, hogy min veszi észre. — Nekem furcsa megfigyelésem van, — mondja az első, — én azon vettem észre öregedésemet, hogy megszűntem vitatkozni. Hajdan a vitát nemcsak hogy nem kerültem el, hanem , valóság­gal kedveltem. Ha valaki ellentmondott, mindjárt igyekeztem meggyőzni, hogy nem neki van igaza, hanem nekem. Élén­' ken belementem a dologba; mennél tü­zesebben védte a maga álláspontját a másik, annál jobban nekitiizesedtem magam is. Amiben hittem, arról minden­áron meg akartam győzni az egész vilá­got. Emlékszem ifjúkorom olyan vitái­ra, amelyek késő hajnalig tartottak egyetlen állítás miatt. Ma már nem vi­tázom. Ha valaki ellentmond, nem vá­laszolok rá. Meghagyom a maga hité­ben, én pedig tovább hiszem a magamét. Valami olyasfélét érzek, hogy a Világon minderdcinek igaza van. Vagy, ha sen­kinek sincs, az is mindegy. Ez egészen bizonyosan az öregség jele. — Én a fülem viszketésén érzem, — mondta meglepően a második, — igenis, ne csodálkozzatok; a fülem viszketésén. Kiskoromban gyakran megfigyeltem, hogy öreg emberek a fülökbe nyúlnak kis ujjuk körmével, és némelyik villám­gyorsan, sokáig rázógatja is benne a kis- njját. Ezen akkor nem győztem csodál­kozni. Emlékszem apám egy barátjára, aki utbiztos volt a vármegyénél. Annak volt egy mindentudó zsebkése, amely mindenféle pengét, pipaszurkálót és du­góhúzót is tartalmazott, sőt: kis kanál- formájú fülpiszkáló is volt rajta. Külön erre a célra. Hát engem most kezd utol­érni a fülem belsejének viszketése. Az orvosom azt mondja, hogy ez . a korral jár, öregedő embereknél elég gyakori. Különben makkegészséges vagyok, hál- istennek. Csak éppen a fülem viszket: öregszem. — Az olvasmányaimon vettem, észre ■ legelőször —- szólt most a harmadik, -— hogy eljárt az idő s fejem felett. Régeb­ben valósággal faltam a regényeket. Nem volt nap, hogy egy regényt el ne olvas­tam volna; órákat töltöttem könyvvel a kezemben, mert roppantul izgatott, hogy mi lesz a sorsuk azoknak a valótlan ala­koknak, akiket az író kieszelt. Regény­olvasó szenvedélyem nem ismert határt, minden nélkülözhető pénzemet regény ek- re költöttem. Egyszer csak ez a mohó­ságom szűnni kezdett. És most tartok ott, hogy a regényt végleg eluntam. Csak olyasmit tudok olvasni, amiről tudom, hogy igaz: életrajzokat, tudományos müveket, útleírásokat, memoárokat. Az élet szép hazugságai nem érdekelnek többé. Másképen kifejezve: nem érde­kel az illúzió. A valóság érdekel csupán. Ez az öregség. éti, — mondta a negyedik, csen­des mosollyal — a házi békén vettem eszre az öregedést. Még a napra is em­lékszem, mikor észrevettem. Valaha foly­ton veszekedtem a feleségemmel. Néha ugy összekaptunk, hogy rengett a ház Hol ö csomagolt össze, hogy hazamegy az anyjához, hol én jelentettem ki, hogy fogadóba költözöm, egy percig sem ma­HOTEL CONTINENTAL1 BUDAPEST VII. Dohány-utca 42-44. 160 szoba teljes komfort Elsőrangú családi szálló Egyágyas szobák 4 P-től Kétágyas szobák 7 P-től mm radok tovább otthon. A minap, egy va­sárnapi délután kettesben üldögélünk kávénál a felségemmel. Azt mondja az asszony: „Mondd, öregem, hogyan van az, hogy most sohasem veszekszünk?" Eltűnődtem, aztán megsimogattam az arcát és azt mondom neki: „Öregszünk, lelkem.“ — A cipőmön veszem észre — mond­ja az ötödik — képtelen vagyok nj ci­pőt hordani, akár készen veszem, akár csináltatom. Olyan érzékeny a lábam, hogy az uj cipő elviselhetetlen kínlódás nekem. Kitapostatom az inasommal. Ha három napig járkált benne, akkor jól van. Fiatalkoromban bezzeg az acélcipőt is elhordtám volna. — Jaj, ne is beszéljetek erről — szólt a hatodik — tele vagyok reumával, a fejem gyakran fáj, a fogsor folyton la­zul a számban, minden léghuzatra meg­hűlök, egy hónapból három hetet diétán élek... hej, de régen volt, mikor há­i rom napig huzattam. egyfolytában, ja- I nuárban fogadásból a szabadba mentem I fürödni és tiz darabon álul nem adtam, í ha turósgombóc volt ebédre. Ne is be­széljetek róla. A hetedik igy szCt: — Én az ültetésen vettem észre, hogy öregszem. Volt idő, mikor a legutolsó helyen ültem, ha meghívtak vacsorára. Aztán szép lassan elkezdtem feljebb-fel- jebb rukkolni. Nincs egy esztendeje, hogy egy előkelő háznál vacsoráztam. Mikor az asztalhoz ültünk, meglepetve láttam, hogy az én névkártyáim olt van a háziasszony jobbján. Csodálkozva néztem végig a társaságon. Csakugyan én voltam a legidősebb. Ez volt életem legnyomasztóbb vacsorája. A nyolcadik, aki mindig kesernyés gorombaságokat szokott mondani bará­tainak, most ezt mondotta: — Én rajtatok vettem észre, hogy öregszem. Égy szép napon azt láttam, hogy nehezen tudtok lehajolni, kopaszod­tok és a pocakotok megnőtt. Szent Is­ten, — mondtam magamban — hiszen ezek velem egykoruak. Lehet, hogy én is ilyen csúnya öreg vagyok? Hát bi­zony lehet, az ördög vigyen el bennete­ket. — Mikor nekem először mondták, — szólt a kilencedik, — hogy „kedves bái- tyámu, nagyon megmérgesedtem és ki akartam kérni magamnak. De ráocsud- tam, hogy aki mondta, az húsz évvel fiatalabb nálam. Ő huszonkettő volt. én negyvenkettő. Akár az apja is lehettem volna, nem a bátyja. Lenyeltem, hallgat­tam, rossz kedvem volt. Az volt most már hátra csupán, aki az egész gondolatot felvetette: remek Történelmi naptár iSjS március 3-án halt meg Pesten Bajza József, költő és kritikus. 1642 március 4-én választották fejedelemmé apja életében II. Rákóczy Györgyöt. 1693 március 6-án halt meg Becsben Caraffa Antal generális, az eperjesi vértörvény­szék felálütója. Kf. e. 3984 március 7-én volt a világ terem­tése Petavius szerint. 1351-ben Nagy Lajos Budát székhelyévé vá­lasztotta. 1556 március 8-án választották fejedelemmé . és királlyá János Zsigmondot. 1524 március 9-én rendelte el IÎ. Lajos ma­gyar király Luther iratainak elégeté­sét és a terjesztők vagyonának eikob­- zását. A fiatalabbik Rákóczy György „magához kötözte Jehovát“, azaz maibb nyelven, az égiek kegyeltje volt. Idősebbik fia volt Er­dély tekintélyes fejedelmének, hét országban a legszebb vagyon örököse, az emelkedő er­délyi fejedelemség várományosa, minden, amit csak : kívánhatott. Még a nyilas kis Isten is kedvében járt: szerelmi házasságot kötött az ország másik nagy vagyonával, feleségül vette a Báthory-család utolsó virá­gát, Zsófiát. Csak a menyasszony katolikus volta szomorította kissé a kemény kálvinista Rákóczyakat, az öreg fejedelem ki is jelen­tette, hogy inkább száz fiát temetné el, sem­hogy ez az egy Isten tisztességének kárt te­gyen. Dehát a szerelmesek „bolond s rendfe. lett való szeretette!“ ragaszkodtak egymás­hoz, az öreg fejedelmet vonzotta a két óriási birtok s a két család tekintélyének egygyé- ölvasztása is ugy, hogy beleegyezett a házas­ságba, ha a lány áttér. Nem ment minden nehézség nélkül a dolog, a leány süni köny- nyeket hullatott, 3 fiatal ember szokásától el- térőleg ivásnak adta a fej^t, amíg a huzavona tartott, de' végül is megegyeztek s a lakoda­lom meglett. A fiatal György életét csak apró-cseprő kellemetlenségek érték. A jó törzsből kihaj­tott ifjú mégis dacos, magas, könnyen sértő­dő Téliemet mutat. Ennek az okát családi körülményeiben kell keresni. Apja, aki külön­ben is szigorú, rideg ember volt, vele, mint jövendő utódával, megkülönböztető kemény­séggel bánt. öccsét, a jólelkü, tehetséges és tanult Zsigmondot az anva, Lórántffv Zsu­zsannák, iskolák és templomok jótevőié, el­kényeztette. Györgyben ösztönös féltékeny­ség ébredt a „mama kedvence“ ellen, ami szü­leivel szemben gyakran csapott ki elégületlen- ségbe. De jó fiú volt és megbánta erősebb Szavait, atyja neheztelését pedig m'ndig na­gyon a szivére vette. De a családi hangulat már nem volt tökéletes s a néha akaratlanul kirobbanó ingerültség elől az öreg Rákóczy György halála után, Lórsntffy Zsuzsánna ki­költözött magyarországi birtokaira, Sárospa­takra. magával vive Zsigmondot is, aki azon­ban himlőben nemsokára elhunyt. . A' komoly apa halála után a fehérvári ud­var élete megpezsdült, mulatság mulatságot ért. A fiatal fejedelem élni akart a gazdag­ságával s az erdélyieknek tetszett, hogy a külföldi vendégek bámulják az udvari pom­pát. Mindez nem Jelentett azonban könnyel­műséget. Gyermekkori élményei elültettek ugyan valami kis ingerültséget, hirtelenséget, elíoitott élnivágyást a fiatalemberben, de a Rákóczy-udvar kitűnő iskolája is volt a cél- . tudatos munkának, pozitiv kcreszíyénségnek, erős akaratnak és politikai bölcsességnek. Az első esztendők ezt a változatlan irányú kor­mányozást mutatták. A bekövetkezett válto­zásért sem lehet teljesen a fiatal Rákóczy György rosszabb felének felülkerekedését okolni. Mióta Báthory Istvánt a lengyelek kirá­lyuknak választották, minden erdélyi fejede­lem titokban vagy nyíltan hivatottnak és jogosnak érezte magát ugyanerre. Nem gon­doltak arra, hogy Báthoryt 3 lengyel köz­nemesség egyhangú lelkesedése vitte, mig ók inkább csak önjelöltek voltak. Minden esz­közt megragadtak, hogy az álmaikban folyton kísértő koronát megkaparinthassák; Bethlent a halál akadályozta meg, hogy kinyújtsa érte a kezét s a különben a körülményeskedésig óvatos I. Rákóczy György is öreg napjaira errefelé próbálkozott. A fiatal Rákóczy tö­retlen erejének, hatalma tudatában határtalan nagyravágyásának s az egcsz erdélyi politiká­nak az egyik útját ez jelölte ki. A másik rejtett, de még csábítóbb cél a magyar ki­rályság elérése volt Bethlen előtt és főleg utá­na minden erdélyi fejedelemnek. Tény, öogy egyik sem állott olyan közel a megvalósitas- hioz, mint II. Rákóczy György. Pénze volt, tekintélye volt, két elődje egész Európában sznv<»t-<é<»eseket szerzett Erdélynek, ő maga hadvezér! és politikai hírnévre tett szert, úgy, hogy sokan tekintettek rá, mint a ter­hessé váló Habsburg-hatalom megszüntető- jére az akkori császári Magyarországon is. Zrínyi Miklós, a költő, az egyik legnagyobb magyar, mikor egy lakomán valamelyik lel­kes császári Rákóczy lengyelországi vállalko­zásának vesztére ivott, maga is császári alatt­való lévén, Így kelt ki: „Nem erre iszunk, hanem hogy isten segélye meg. Mert ha Er­dély elvesz, Magyarország is bakik,“ (A bán már akkor komolyan gondok Rákóczy ma­gyar királyságára is.) De Erdély is, fejedelmei is igen sokáig voltak a történelem kegyeltjei, most lefelé kellett fordulnia a keréknek. Bethlen és az öreg Rákóczy is eléggé kihasználták a török türelmét, hogy engedélyezte hódításaikat. Kü­lönösen az utóbbi makacssága és rossz politi­kája hívta ki a porta féltékenységét s a fiatal Rákóczy sem számolt ezzel. Előrelátó apja ezt kifelejtette gyakori instrukcióiból, A má­sik politikai hiba a kor lelkének nemismerése volt. A harmincéves háború, mikor még hitért fogtak fegyvert az emberek, lejárt s 3 nagyhatalmi küzdelmek kora következett. A szigorú kálvinizmusban nevelkedett fiatal Rákóczy magából kiindulva, számított a své­dek, angolok, hollandok önzetlen segítségére s nem fogadta el a felkínált lengyel koronát a katolizálás feltétele alatt. „Nem akarta az ingatag földi koronát a hervadhatatlan meny- nyci babér árán vásárolni meg.“ A kísértésnek azonban még sem tudott ellenállni. A svéd király felszólította a len­gyelek elleni hadjáratra, a kozákok csatlakoz­tak, egy Drábik nevű furcsa, félbolond pró­féta jóslataival háborúra izgatta, embere a híres pedagógus Comem'us, a jóslatok hordá­sával siettette, ugy, hogy elvesztette józan ítélőképességét, királyi ruhákat csináltatott, naphosszat abban tetszelgctt magának s be­ugrott a svéd király első, felületes ajánlatára. 1657-ben elfoglalta Krakkót, de a lengyelek közönnyel palástolt ellenszenvvel fogadták; a porta felháborodva hívta vissza s mikor nem akart, ráküldte a krimi tatárokat. Az el_ gyalázott, sárbafulladt sereget, vezérével, Ke­mény Jánossal együtt, valahol Galíciában el­fogták a tatárok és magukkal vitték rab­ságba. Rákóczy maga nehezen menekült meg s felesége birtokára, Ecsedbe itatott. Egész családja szemrehányással fogadta, az ország­gyűlésen a rabok hozzátartozói átkozódva és sírva követelték övéiket s mikor megtagadta váltságdíjuk kifizetését, a közvélemény telje­sen ellene fordult, apja fösvénységét benne szidták. Sztambul; parancsra az országgyű­lés letette s Rhédey Ferencet, majd Barcsay Ákost választotta fejedelemmé. A testben és lélekben összetört Rákóczy még utoljára el­lenállást kísérelt meg, de a török Gyalu mellett 1660-ban megverte s a csatában ka­pott sebeibe maga is belehalt harminckilenc éves korában, tizenkétévi uralkodása után. Utána nemsokára Apafi Mihály uralma s Er­dély bukása következik. MAKRAI LÁSZLÓ. külsejű férfi, koránáll tizenöt évvel fiata- labbnak látszó, friss, vidor, szálas atléta. — Te ne is beszélj — szóltak rá. — hol vagy te még az öregségtől? Olyan vagy, mint maga az élet. Ő busán bólintott rá: — Éppen ez az. Huszonöt éves ko­romban soha senki sem mondta, hogy milyen fiatalnak látszom. HARSÁNYI ZS07.T. Rövid ideig! Botit ár egyötödéért! Ildi izé1 irodalom Klasszikus Regéstyíá? Anker Larsen: A bö'csek köve, 633 oldal 144 helyett 3 lei. Balzac; Betti néni, 453 oldal 162 helyett 33 lej, Björnson: Arne — Sol- bakken Synnöve, 215 oldal 123 helyett 30 lej. Dosztojevszkij: A nagyváros homályából, 296 oldal 195 helyett 33 lej. Edna Färber: Az úszó szinház, 328 oldal 198 helyett 36 lej. Guglielmo Ferrero: A harmadik Róma, két kötet, közel 1000 oldal 288 helyett 60 lej. Oc ave Feuillet: Egy szegény ifjú története, 155 oldal 101 helyett IQ lej. Mariam Htrry: Kleopátra szerelmi élete, 170 oldal 72 helyett 22 lej. Jos ph Kessel: Szibériai éjszakák, 101 oldal 90 helyett IS lej. Hans E. Kinek: A pao, 257 oldal 180 helyett 33 lej. Somer­set M u ham: A színes fátyol, 254 oldal 144 h'lyett 33 lej. Francois Mauriac: Sorsok, 219 oldal 87 helyett 22 lej. Gustav Meyrink: A nyugati ablak angyala, 354 oldal 130 helyett 23 lej. Módúm költők. Kosztolányi Dezső mű- fordításai, 3 kötet egy égés zvászonkötésben, 706 oldal 612 helyett 240 lej. Baudelaire, Verlaine, Lilien cron, Rilke, Browning, Shelley ; olasz, skandináv, szláv és keleti költők hiva- iott műfordításai. Henr k Pontoppidan: Thora van Deken, 2,2 oldal 108 helyett 25 lej. Paul R bői x: Madame Du Barry szerelmi élete, 140 oldal 72 helyett 22 lej. Arthur Schnitz­er: Ut a s abadba, két koteh 417 oldal 206 helyett 1 j. Titayna: Utazás a szeretőm körül, 111 oldal 58 helyett 22 l°j. Tolsztoj: Kozákok. 376 old. 1 252 helyett lej. Mark Twain: A titokzatos idegen, 185 oldal 72 he- lye't 22 1 j. Alfred De Vigny: Ci q-Mars ö szpes1 üvése, 4' 2 oldal 216 helyett 22 lej. Hugh Wiípole: Havmer Jo n Pünkösdi király­sága, 325 oldal 87 helyett 22 lej. — Most vegyen, nrrt csak február hónapban érvénye­sek ezríc a rendkívüli árak! — Kaphatók az ELLENZÉK hönyvüsszíályábcm Cluj, Piaţa Unirii. — Vidékre azonnal szállít­juk utánvéttel. — Kérje az olcsó akció teljes jegyzékét!

Next

/
Oldalképek
Tartalom