Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-29 / 74. szám

G TB EE BW Z B K / §.? 5 március 2 0. îiilO'luszcrininîâh meliinaîala BUCUREŞTI. (A.- 1-llciv/ék uulóxitojiiol.) A k e ros k e J e! ern ü gv i miniswer körrendeletét küld >tt a v.imJiiv.u.'okho/, mclvlvn a RytSjţy.v/ernv.ntak. vámmentes behozatalát szabályozta. Ks/.cnni oak .;;\c'i'cn ivU.mvlv.tn lehet. ezután gyógyszermu» • t.ít küldeni külföldről romániai orvosoknak, k Unkáknak és kórli.iwduuvk. A küldeményen az „csation medical", vagy „orvosok részére forgal- nu*n kívül helyezett minta" teáirás el nem ma. -adhat. A postai hivatalok tehát ezután ts min­den forma vagy különleges engedély nélkül ki­sdiák a címzetteknek özeket a csomagokat. A ii/föld gvógyszeráru kereskedő cégek romániai képviseletei címére feladott tömeges mintaküldés lények vámmentes kiadását a miniszter be­tiltotta. A tfröai eilenl atjógnsier r-lftűezWüefc 81. szillelés- ■apíá( ünnepelte a „P»ul Erlieft“ orroseííieslllel (Csütörtök este ünnepi szakülés keretében ünne­pire meg Paul Ehrlich születésének 8i. cvfordu- oját, a róla elnevezett orvosegyesület.Az ünnepi ,ést dr. Goldberger Ede elnök nyitotta meg, üd. özölve a nagy számban megjelent orvos liallga- . vágót. Majd megkezdte tudományos előadását a Vitális fertőtlenítés" dinen. Az eló.ulás egyúttal mlékbtszéd volt, Ehrlich szelleme fölött, ismer­etre a nagy orvos cs felfedező tudományos ku­tatásainak lényegét. Ehrlich volt az első mondotta Goldberger dr. kinek sikerük hosszas kísérletezés után, regyi- nragoknak a szervezetbe juttatásával a szervezet, ben lévő parazitákat és egyébb kórokozókat el- ruszDtani, anélkül, hogy' e vegyianyagok magát a tervezetet is megtámadták volna. Évtizedekig | irtó megfeszített munka után végre sikerült hrlichnek a 6o6. számú készítményével egy olyan .sen vag viile cet előállítania, mely az emberi szer­vezetben biztosan elpusztítja a syphilis kórokozó­it a ..spirochéta paHida-c". Ezen k észitmén vt — n el vet a beteg emberiség megváltó jaként tekint­hetünk — Ehrlich ,,Salvarsan“-nak nevezte el, ■mély ezenkívül még több más olyan betegség 'V.uv-eren gyógyszere is, melyek ezelőtt gyógyítha­tatlanok voltak. Ha Ehrlich menetesen 54 éves korában az őt megtámadó tüdőbajban elpusztult volna, — mon­dotta dr. Goldberger 1—1 vagy más egyéb körül­mény a kutatásaiban őt megakadályozta volna, ma az emberiség tehetetlenül állana a pusztító vei. bajjal szemben és még számos más értékes gyógy­szert nélkülöznie kellene, amelyek szántén köz- kincsé váltak. A mélyen szántó előadás után az elnökség és az egész hallgatóság néhány percnyi felállással hó­dolt Ehrlich emlékének. D. E. I. ■■■iäSBHBHnnHHHI EGÉSZSÉGÜGY Az orvosszövetség nem csatlakozott a „numerus vatachicus“ mozgalomhoz BUCUREŞTI. (Az Ellenzék ludósitójá- tól.) A Vaida-csoport Cluj-i hivatalosa a Putrin no. I dr. Slel an Baronceö orvos aláírásával láviratol közölt, mely Ível az országos orvosszövet.sej; bejelen­tette csatlakozását a „numerus va- laehicus’1 mozgalomhoz. Ezzel kapcso­latban Baroncea dr. most a következő nyilatkozatot adta a Dimineata-nak: Igaz. hogy elküldtem a kérdéses táviratot. Rá a karok azonban mutatni arra. mily értelemben tettem azt. Minde­nekelőtt leszögezem, hogy az orvoss/.ö- vetség sohasem politizált és a múltban csak kari érdekekért harcolt, tekintet nélkül az orvosok vallási és faji jellegé­re. Az én táviratom indoka a honosított diplomák számának növekedése volt. Ez ellen különben már régebben is állást ,———1 foglaltunk. Ezen a téren találkoztam Vajdával néhány héttel ezelőtt. Azóta azonban Vaida inkább mindinkább jobb oldalra tolódott, szélsőséges agitáeiót folytatott s a nemzeti-munka védelme kapcsán antiszemita és faji elveket han­goztat. Ezt nem lehetem magamévá s ezért sajnálatomat fejezem ki azért, mert közreadta táviratomat. Nagy a kü­lönbség ugyanis a régebbi és a mai hely­zet között. Az orvosszövetség alapszabá­lyai szerint csupán a demokrácia utján lehet megoldásokat keresni a politikai formák kizárásával. Sajnálom a történte­ket, mintán mindaz, ami történik távot áll attól, amire én gondoltam, — fejezte be nyilatkozatát dr. Stefan Baroncea, az. országos orvosszövetség elnöke. Az országos betegsegélyző kimutatása BUCUREŞTI. (Az. Ellenzék tudósítójától.) Hivatalos jelentés szerint 450 ezer képesített és 200 ezer nem képesített munkás tagja van az or. szagos betegsegélyzőneik, hol országos viszonylat­ban az orvosi rendelések következőként oszlottak meg a műk évben: Beteglátogatás 329 M3 esetben Rendelés az orvosi házi rendelőjében A hivatalban Iparüzemekben összesen 435.694 3>7i8-244 14S.3S7 4,628.468 A betegségek számaránya a következő volt: Baleset 106.585 Vérbej 236.179 Tüdőbaj 135.172 Mailária 14.852 Egyéb betegségek 4,135.248 A beiegsegélyzők az országban összesen 1208 orvost foglalkoztatnak s hivatalos kimutatás sze­rint igy átlag 3830 orvosi vizsgálat jut eg)’ évben minden orvosra, akik eszerint 10—12 orvosi ren­delést teljesítenek átlag naponta. ■ Ifülonüorvosoh Ugur a parlamentben BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) A katonai előléptetésekre vonatkozó törvénytervezet parlamenti vitája során Angdescu hadügymmi'.z icr kijelentette, hogy a katonaorvosok •>zárnál korlátozni akarja, mert c-z a megengedhető létszá­mot túlhaladja. Pamfil Scicaru azt indítványozta, hogy csak annyi orvost vegyenek fal a katona- orvosi karba, amennyi nyugdíjazásra kerül évente. A hadügyminiszter ezt az indítványt elfogadta. Prclipceanu többségi képviselő ezután a zsidó ka- tonaorvosak számát kifogásolta. Kérte, hogy csak román nemzetiségű ifjakat engedjenek katona- orvosi előkészítésre a jövőben. Angclescu hadügy­miniszter szerint mindössze 25 — 30 zsidó katona- orvos teljesít szolgálatot, akik nem az előkés-zAő- tanfolyomon .ít kerültek aktiv szolgálatba. Az előléptetési szabályzat alapján nyertek elhelyezést, de most már hatályon kívül helyezi ezeket a sza­bályokat. Hogyan védekezzttnft az álmatlanság ellen? A bécsi rádióban pár nap előtt dr. Hans Ja- nuschka egyetemi tanár érdekes előadást tartott az álmatlanságról. Az álmatlanságban szenvedők — mondta az előadó — gyakran panaszkodnak amiatt, hogy altatószerek sem segítenek rajtuk, hogy elalusznak ugyan, de az éjszaka folyamán újra fölébrednek és nem tudnak többé elaludni. Ezeknél a betegeknél — mondta az előadó — az orvostudomány megállapította, hogy orvosságok nélkül is elalusznak, de az éjjeli órákban fölébred­nek és többé nem lelik nyugalmukat. Ezért leg­helyesebb, ha ágybabefekvés előtt nem is vesznek be altatószert, hanem ha föltétlenül szükségük van altatószerre, azt az éjjeli fölébredés után ve­szik be, amikor teljes hatása lehet. Egy másik fontos dolog, hogy az altatószer bevétele és a va­csora között bizonyos időnek kell eltelnie. Semmi körülmények között nem szabad ezt közvetlen * vacsora után bevenni, hanem két órával később. Ez az orvosság ugyanis nem a gyomorban, hanem a bélben szívódik fel és ha a gyomor étellel van tele, az orvosság is csak órák múlva juthat a bélbe és nem a legkedvezőbb viszonyok között szívódik át a véráramba. Ha a beteg későn fék. szik le, akkor okosabb az orvosságot a vacsora előtt egy félórával bevenni. Hogy a bő étkezés esete akadályozza az alvást, az közismert dolog. Ezért mértékletesség ajánlatos ezen a téren- Kevésbé tudják azonban, hogy a túlságosan kevés étek, a késő esti megéhezis is álmatlanságot okozhat. Ebben az esetben a gyo­moridegek nyugtalankodnak és a testben úgyne­vezett éhségjeleket adnak le. Ha az álmatlanság­ban szenvedő ilyen éhségjeleket érez, legkönnyeb­ben egy alma megevésével, vagy egy pohár tejjel segíthet magán. GYULAI PÁL TÖRTÉNETI REGÉNY SM IRTA : BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND 92-IK KÖZLEMÉNY Rémképei anyagául e körülmények szolgáltak: Gyulai lépéseket tőn Guzmánnál Eleonóra nevét, la­kását. összeköttetéseit megtudni. Hogy a kegyencz el olt ragadtatva a némber szépségétől, tanúsítja a nagy pénzösszeg, melyet a súgónak egy kis fecsegéséért oda­dobni kész vala, s épen e pazarlás, mely oly óvakodó embernél, mint ő, csak erős szenvedélyen épülhetett, nem elég ördögi kezesség-e arra, hogy azóta, inig a férj börtönben tartatik, száz kísérlethez nyúlt a nő föl­delése és körülhálózása végett? S miként magyaráz­hatni meg, hogy Eleonóra, kitől, tekintve eddigi han­gulatát, a legszolidabb engedelmességet igényelhette a férj. most, ennek Sebeshelyre kiildöttt világos rende­leté daczára, odahagyta vadon, ismeretlen, világtól rejtett menhelyét, ő, kiről Senno föltevé, hogyha egy égiháboruból lecsapott villám meggyujtotta volna is a házfedelet, a füstlepett szobából ki nem lépne, ő, ki annyira került minden lelietséget a Szeremi-család tag­jaival találkozásra, hogy gondolni lehetett, miként in­kább egy ragálytól megszállott koródába, mint Fehér­árra megy? Hogyan magyarázhatni meg e gyors vál­tozást? És még egyenesen Gyulai Pál lakába. — e ke­gyencz csábításai közé, hatalmába rohanni! — Nincs-e itt elég adat egy bősz féltékenység számára, mely semmi tényt nem szokott eredeti színében hagyni, mely a legtávolabbi hasonlatokból kapcsolatot von s melyet csaknem kivétel nélkül a sors azon átkával ter­hel, hogy tudalmát vagy figyelmét örökké azon rész­letek kerüljék ki. melyeken az általa nyomozott ese­mény, mint sarkon fordul? — Per dió, per dió! megőrülök! — kiálta Senno. égő halántékait görcsösen szorítva kezeivel s vadon bolyongván börtönében föl és alá, inig olykor bódul! iszonnyal fülelt a rekeszzárásra, a vaspántok felcsuká­sára s Balázsnak a vársánezokban elhangzó lépteire. Ha van kín, mely elosztva millió boldog lény közt, kit-kit istentagadóvá tett volna, s ez okból a szemér­mes gondviselés, mely annyi szájtól vádoltatni fél, pecsét és zár alatt tartja, ha van ily kín, az szétrágván titkos szekrényét, keblembe ömlött és e szív vérerei közt kering, mint á mérges palántában az a halálos nedv, melyet a tavasz többi növényzete összesen sem tudott volna előállítani! — Eleonóra, te gyűlölt no! szerelmed vagy ledérséged gyilkol-e meg? — Ha! ha! jós vagy őrült vagyok-e, midőn a jövendőt látom? -— Szabadságot kérsz-e számomra, mint Tremouille neje, :i szép Gabriela Ferencz királytól, úgy-e szabadságot erkölcsödön vásárolva? — Áldozat és kéj, veszteségbe Iont jutalom, kaczérkodás az angyalokkal s ördöggel, szüzesség és fertőzet: nőm! ez-e erényed? — Meg­kábulok azon tehetségre, hogy még te fogod felnyitni börtönömet! ... — Jöjj, jöjj csábitóddal, hogy fejetek hez csapjam a bilincseket, melyeket lábaimról leoldoz- tok! ... — Mit, mit? tapasztalatlan gyerek! mit ál­modozol te látogatásaikról és menekvésed felöl? El­feledtetek itt maradsz e lyukban, — hisz volt-e vala­ha más története ily badar nőáldozatoknak.? — igen, e nedves falak közt fogsz rothadni, mig foltok ütnek ki ázott testeden, penész terem arezod redőin, lehulla­nak kérges agy bőrödről für leid s megnövend körmöd, mint a kányáé! De nincs-e azért adva köröm a kányá­nak, hogy keresse a vért? Mily öröme lesz lelkemnek, ha majd hosszú idő, hónapok, évek után kilöknek börtönömből, hogy az állam fontosabb rabok számára kímélhesse meg kenyérhajait.. . mily örömöm lesz, ha ekkor bosszúm — mely mint barlangaiban a med­ve. a sötét szándékok homályában téli álmot aluvék — fölébred mély szénderéből és martalék után áhit- va, feszület vagy oltár előtt meg fogja találni e bűn­bánó nőt. és kebléből kitépheti álnok szivét egy percz- czel előbb, mint Istenével megbékülhetett volna!! — Ah! ez édes kéj lesz, mihez hasonlót becsben és tar­talomban, a mennyei jelenések Írója ezer év múlva építendő második Jeruzsálemében sem tudott a bol­dogoknak s kegyeseknek Ígérni! — Voto a diós! én daczolok a betegséggel, mely ereimben most susto- rékol és éget, — nekem lehetetlen meghalni, mig ez üdvben nem részesültem ... én élni fogok. . . Később féltékenysége még sötétebb színekkel raj­zold jövendőjét. Eszébe kelle jutni, hogy Eleonóra, midőn legerősebb szenvedély égette is, inkább a hit szertartásai utján akart összeköttetni egy kalandorral s elszakadni atyjától és mindentől, mi éltében becs­esei birt, hogysem szerelme által botlásra vezettetni: noha ö, tudniillik Senno, a legkiválóbb némberekben is nem keresvén erényt s öntagadást, udvarlásait job­bára csupán csábitási czélokra irányzottá. Eszébe kelle ötleni továbbá, hogy neje magános óráiban mindig lélekvádakat érzett az esketés formái miatt, ámbár ezekben megvoltak azon főkellékek, melyek a tridenti zsinat kissé szabadabb elvei szerint egy házassági viszony érvényességére mellőzhetlenek. Kénytelen volt tehát Eleonórában szigorúbb erényt keresni, mint féltékenysége első rohamában. És ez a gyanúk uj csomagával habnozta bősz ag- gadolmait. — Ezer haragos villáma az égnek! mi bomlott eszű, mi péplágy agyú vagy te ketreezbe zárt birka, te szarvak hordozására teremtett férj! — kiálta Senno fogait csikorgatva, és őrjöngő hahotával végezve né­ma elemzéseit azon tehetségeknek, melyek taglalása közt lepte meg az alkony. — A kis gerle, a szerelem szivének közepéből ki­metszett lény, a világnak Nő-Psychéje, az eszménjűleg tiszta Szeremi Eleonóra, az én hű nőcském, ugy-e bár sokszor sirt, midőn magányban vala? Igen, én láttam öt vörös szemekkel, átok rá! sokszor láttam. A meg­elégedésnek aligha jele a könny, s aztán neki nem is gyöngék idegei, Isten jóvoltából, ő nem nedves anyagból gyuratott, hogy mindig szivárogjon. Reme- gett-e, midőn veszélyek közé sodortam? sirt-e, ha ba­rátnőitől és sokáig-e, mikor atyjától kelle megválni? Egy könny remegett szemében Lengyelország hatá­rainak szélén: ez volt minden. S én kába, buta em­ber, nem vevém nagj-ra, midőn a közelebbi havak­ban alkalmam lön gyakran találni őt könnyek közt! Miért barangoltam be a világot, ha annyi tapasztalást sem gyűjthettem, hogy e jeleneteket egész pokoli mély ségökben fölfogjam? — Igen, ő megunt engem! — Az ember becsét körülményei határozzák. Egy sze­gény, egy kóbor, egy véletlen alamizsnájából tengő férj, a házasság mézes hetei után hamar jut ahhoz a kellemes meglepetéshez, hogy neje űrt érezzen szivé ben, s ez űr a bűn veteményágya. Csak bár mák- szemnyi űrt áshasson az unalom vagy kiábrándu­lás a te szivedbe, asszony! szived tüstént oly bubo- rékkönnyüvé változik, hogy az erkölcs tengelyeiből-: minden szellőre kilebben. Ha férjed szenvedélyes, mondani fogod, hogy lanyha, kitörés nélküli, józan élvekre vágyói; ha pedig férjed hű, házi és mérsékelt véralkatú, akkor okvetlen rázkódásokra, érzésviharra van szükséged: mert változékonyság a te neved, nő! s élted, élményed ledérkedés. — Hah! hogy ezt én csak most veszem észre, midőn hitszegő feleségem keblébe gyilkot nem menthetek! — Ördög és pokol! ö Gyulaihoz ment esdekelni érettem. — Mit? hogyan tudta Sebeshelyt, a rejtett zugban, e veszélyeket, me­lyek első látszatra tán nem is kétségbeejtők, s csak az avatott szemeknek tűnnek föl rémalakukkal? az égből olvasta-e ki sorscsillagom fenyegetéseit, vagy Guzman csacska szájából hallá? s nem mondott-e el sokat, igen sokat ez a hóbortos házi barát, kinél minden hir kéneső, mely a legcsekélyebb mozgásra szétpereg? És az én hű nőm, miután hallá Gyulai szenvedélyét, elmegy érettem, hozzá! Ha, ha! — S te ezerszer bolond férj, még egy órával előbb hitted, hogy ő erényét dijul adja szabaditásodért! — Soha. Soha — Szeremi Eleonóra erkölcsös. . . ő nem táu- torodhatik rövid, divatlan tiltott kéjek felé, — oh! dehogy: neki szive űrét kell azon eszményképpel be­tölteni, melyet képzelődése bennem keresett, s kiáb­rándulása Gyulai Pál urban föllelt. Tudom. mil\ könnyen választanak el Erdélyben, mióta Kristóf vaj­da családviszonyokba ártalla magát s Márkházy in­ját — mert ez az ember akkor kalandor volt, mini én most — egy józan, jámbor hivatalnoknak ad: házastársul. — (Folg tatpik.%

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom