Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-24 / 70. szám

FLLfíNZfiK 193 5 mir du» 24, Válságban a francia fain m PARIS, március hó. — A gazdasági vál­sággal foglalkozó hatalmas beszédében, mcy után 444 szavazattal biztosította bizalmáról a Kamara, Fi andin minisztertdnök beismerte, kormányának sorsa a műnk antik uhség gör­béjének akku’ asucol függ- , , , Boncolgatván ezt a súlyos problémát, rá­mutatott'a javasolt orvosszerek hetes vagy káros hatására. „Nem szeretnék mélye obre hatolni ebben a kérdésben. De nem gom al­ják-e az urak — mondotta — hogy a válság egyik főoka éppen az egyes tenne bágak na­gyon is eltérő jövedelmezőségében rejlik, arm a gazdasági krízisnek erkölcsi es szociaus je legét kölcsönzi? Ha egy bizonyé«, mozgalom, hegy erősebb szóval ne éljek, volt észlelhető és'észlelhető ma is a falvakban, vájjon az nem a hosszú évek óta tapasztalt kirívó aránytalanságnak tudható be, mely ipán >.s agrár árak között mutatkozik? Február 26-án, a március végére tot ve zeit nagy manifesztáció előjátékául a parasztfront Cambraiban gyülésezett. Egyik szónoka, Ma- earez szerint, a gazdat 'legjobban az agraiollo bosziti. Nem birja megemészteni, hogy ami­kor az ő keserves munkájának eredménye akg felét éri annak, amit háború előtt, mű­trágyáért, ruháért, munkásnak, iparosnak gyakran az 1914-i ár dupláját kell fizetnie! Vagy ha. mészároshoz megy, pár kiló húsra közei annyit, költ, amennyit ő az egész álla­tért kapott. Tekintélyes nemzetgazdászok a mezőgaz­daság csökkent vásárióképességében látják a bajok főfarrását. 1930—1934 közt 50 milli- árddal kevesebbedért a francia agrártermé­kek összértéke. Ez a hiányzó óriási summa ^Voffiná az ipar, a kiskereskedelem és a szel­lemi foglalkozások válságos helyzetét. A falu bojkottja. A vidéknek ezt a kényszerű vásárló sztrájk­ját a parasztfront agitátorai tudatos bojkottá akarták növelni, a kormány és a város meg- íé'említésére. Törekvésük csődöt mondott a francia íöldmives ismert józanságán. De jcl- lemző a közhangulatra, hogy a terv megfo- gárazott, sőt, szórványosan sikerre vezethetett. . Daniel Rops ezt a mi viszonyainkra némi korSátozássál is alkalmazható megállapítást te­szi: „Ha Franciaország kevésbé hódolt be az anyagias termelési szellem őrületének, ha job­ban megőrizte egyensúlyát a prosperitásnak kilengései, méltóságát a válságnak szenvedé­sei közepette, akkor ezt jelentékeny részben parasztságának köszönheti.“ Sajnos, ez a hajdan egész Európa által cso­dált és irigyelt egyensúly ma, már a múlté.. . A mezőgazdasági válság. Beszédében Kandin a mezőgazdaság mun- kátíaminiak kérdésére is kitért. A társadal­mi egyensúly felborulásának veszélyét látja benne. „Húszéves parlamenti múltam alatt ezen a tribünön meglepő szabályszerűséggel vonultak fel sorban, a költségvetési viták al- kaaruálbói, előkelő, meggyőződéses, hozzáértő szónokok, akik mind panaszolták, hogy a falvak elnéptelenednek, hogy nem. találni ott többé munkást, és hogy nincs messze a nap, amikor nem akad többé ember, aki a földet megnövelje! És Íme, ebben az órában hallom, hogy munkanélküliség jelentkezik a mezőgazdaságban...“ Értnek a meglépő és veszedelmes fordulat­nak okát a miniszterelnök abban llátja, hogy amíg ezelőtt a mezőgazdaság az ország szük­séglétét nem tudta fedezni, ma fölösleget pro- uukal. A túltermelés mindig és mindenütt munkanélküliségiét jelent. Különleges agrárkrízisről beszélni azonban 11 andin szerint dőreség. Termékeinek pusz­tító árzuhanása, a velejáró és a lakosságnak ! egyetemet sújtó katasztrófák a világválság- ! nak csak egyik, bár lélektani és társadalmi ! szempontból különösen sötét ábrázatját mű- tatjait. Néhány esztendő óta a racionalizá­lás, a piacok helyzetével nem számoló több- termeles, bomiaszto tünetként befurakodott a mezogazdasagi termelésbe is, miután, meg­döbbentő paradoxonképen, félévtized óta dia­dalmasan göngyölítette fel az ipari termelés frontját. Ahogy a technikai haladás bukásba döntötte a gyárost, kivette a munkás szájából a kenyeret, úgy kezdik ki a modern vegytan és biologia vívmányai az őstermelés gazdasági egzisztenciáit. Amit egyébként ennek a fog- aíkoza&nak természetes konzervativizmusa, ellen állóképessége, lassúbb fejlődési ritmusa sikerrel álcáz az avatatlan szemlélő előtt. Többtermclés kevesebb értékkel. Félmillió hektárrá! fogyott itt a gabonával bevetett terület. Az utolsó három évben, fő­képp a jol)b vetőmagvak révéin, mégis meg­lepően bő volt a termés. Beaucc gazdag ró­náin, a kövér normandiai lelkieken 40 —50 hektoliteres átlagok (1910 I9I4"J^>eT1 átlag 16) !... 100—150 mlm-róí 300-ra szökkent a burgonya hektáronkénti hozadék.i. Erősen növekedett a répa cukojrtart állma. A mester­séges költés megháromszorozta n baromfi­tenyésztést. A század küszöbén 130 millió hektó bor termett a világon; 1913-ban 150 millió. Az idén egyedül Franciaország termel (Algériát is beleértve, ahol két nemzedék dőlt egyet­len hold szőlő sem termett és most 22 millió hektó bort szüretel) több, mint 100 milliót! Az orosz piac hiánya, az amerikai lassú éb­redés, a szomszéd latin országok versenye, seb. folytán értékesíteni azt ma jóval nehe­zebb, mint a háború előtt. Normandia aknáinak tonnája 600 frankért kelt el öt év előtt. Ma nehezen lehet túladni rajta 50 frankért. A szesz ára igy ötödére zuhant — a finomítóik négy-ötöde bezárta kapuit — és a lapok az alkoholizmus terje­déséről számolnak be. A nyomorgó normand paraszt munkás, amennyiben nem a marhá­ját táplálja az ízes gyümölccsel, pálinkát főz magának belőle. A buza a december 24-iki törvény óta, mely megszüntette a garantált 108 frankos árat, 65 frankra esett. Mélyen keseríti a gazdát, hogy 10—15 százalékkal kevesebbet kap a tőzsdei árnál1. Marháért, juhért alig egy harmadrészét fizetik annak, amit 1930­ban. A burgonya kilója 20 centime» a terme léiméi. Egyetlen északi kikötőben 80 millió kg. rekedt meg az angol vámvédelem revén, mely a nyugati megyék vkágptó prumőr-ter- irmoliését is halálra szánta- ^ Mind gyakrabban tér be a falusi tűzhe­lyekre a nyomor. Kivált az jlju házaspaiok­hoz, kik a jódét utolsó esztendői ben vásárol­tok, bérelitek méregdrágán birtokot s ma roskadoznak a felvert kölcsönök súlya alatt. Forradalmi elemek féktelen izgatásra, ko­moly incidensek felidézésére használják ka az egymást sűrűn követő kényszereladásokat. Húsz év alatt 56-ról 30-ra csökkent, szá­zalékos arányban a szorosan vett mezőgazda­sági népesség. Messzemenő vámvédelem, kon- tingentálás mégsem képesek megakadályozni, hogy termékeinek érteke sokszor mélyen az előállítási költség alá ne sülyedjen. Ami a tár­sadalmi struktúra szilárdságát annál inkább veszélyezteti, mert az uj, a békekötés után felnyomuló bérlő es nagy-paraszt rétegeket fenyegeti létükben. Akik a irank állandó zu­hanása folytán pusztuló birtokos középosz­tálynak — félig dzsentri, félig vidékre vissza­vonult burzsoá hegyét foglaltak el állandó oz­mózis folyamatában. Túlzott mohosagg,pl sa­játítva «1 elődeinek aránylag fényűző élet­módját. A falu átalakulása. A falu problémája mindeddig nem nagyon izgatta a francia közvéleményt. Érdeklődésé mindig rosszat jelentett. A hangadó körök nem látszottak tudomást vermi arról a szinte forradalmi átalakulásról, mely a föld népében két nemzedék óta elkö­vetkezett. Arról hogy bolygónk arculata többet változott a vasúthálózat-kiépítésével, avaszl ruhák festése, tisztítása olcsó árban inegk zdődött mm-NÉL, CLUJ!! Impregnált kabát Az északi országokban a huzamosabb ideig tartó esőzések, valamint a párával) telített kö­dös időjárás szükségessé tette, hogy a ruhá­kat megfelelő védelemben részesítsék és ebből a szükségszerűségből hosszú évtizedeiken át kialakult a modem impregnált kabátok di­vatja. A nyolcvanas években még az alakta­lan viaszkos vászon íebemyeg formátlanitorta ez az impregnált felsőbabátoknál is, melyek már többé nem Ízléstelen esőköpenyek, ha­nem a dárru garderobjának szerves tartozé­ka, melyet nélkülözni ma már lehetetlen. Az itt bemutatott modellek egyike erősen magán viseli az északi karaktert magas ny.ik- résszé’, vállon záródó oroszos megoldással, szürke, sima, szépesésü gabardine anyagod!, az «esős időben is a szabadba menni kénysze­rült nőjét. A modern kor a szalonok kényeztetett dá­máját hivatalba, üzletbe, általában dolgozni kényszeritette, ez a kényszerűség magával hozta, hogy a női divat mindinkább alkal­mazkodott a praktikus követelményekhez. Minden ruhadarabja praktikus és hangsúlyo­zottan kiemeli viselőjének alakját is. így van minden felesleges dekorációtól mentes, csu­pán szabásának nemes egyszerűségével juttat­ja érvényre viselő jeniek tökéletes vonalait. A másik modell már inkább az «angol Ízlésnek megídHő kétsoros megoldás, melynek fazon­ja ötletles megoldással felgombolható úgy, hogy a nyakat is tökéletesen és zártan védi. Mindkét kabáthoz, megfelelő öv járul. JULES EROS. SZABÁSMINTÁK mérték és minden divatábra szerint Devescovmé Lasziavszhy Helen szabásmintakészitőnél, Budapest, IV. Semmelweis-utca 11. I. emelet fisig!©-, kajszi" és Sszéhszrackiák kis helyet igényelnek és sokat teremnek, ezért az alma- es dió-lelepisésehben mint köztes ültetvények mindig elhelyezhetők. —- Kérjen árjegyzéket. Ambrosi, Fischer és Társai Rt Ait&d Komédia Budapest, Jókai-tér JO. Tel. 18-0-20. a márciust bomba műsor Kacagó orkán l Óriási siker J Minden este táblás ház. Vágja ki az alábbi szelvényt I Lapunk olvasói ezen utalvány ellenében 30 százalék kedvezményt kapnak a Komédiába mint Cézártól Bismarckig. És hogy a világ­háború meggyorsította, a folyamatot a falvak­ban. Évezredeken át a paraszt-c.sa'ád, divatos szóval élve, autark! Nem 1 zorul jóformán senkire. A föld nyújtja táplálékát, hajlékát, a fűtést, ruházatot. Még 1870 tájin Auvergne járásaiban a kopasz hegyek — kialudt vulká­nok! — szegény lakosa nem vásárolt egye­bet, mint évente egy fél fiter ecetet (betegség esetére) és egy fél font cukrot! Legfőbb esz­ménye volt: boltoshoz nem járni! Valóságos sportként űzte a takarékosságot. De a város befolyása nőttön-nő. A sínpár, autó, rádió megtöri a legmakacsabb tanya el­lenállását. Sok község mindmáig húzódozik az Eiffel-torony je’ezte „nemzeti óra“ elfo­gadásától: a tehén legelése, fejése dolgában a nap állása határoz! ... Ámde a gyerekeknek iskolába kell menniök. És a vasúti menet­rendéi sem lehet okoskodni ... Hovatovább Nyugat-Európa 'egmaradibb szántóvetője beadja derekát. Specializálódik. Mind több akad, aki a. gazdasági erők nyo­mása alatt csak egy cikket produkál): vajat, paradicsomot, répát, stb. A módosabbra gyak­ran Amerikára emlékeztető valóságos gabo­na-, cukor-, hus-nagyüzem élén áll és így járul hozzá az inflációhoz, mely egész osztá­lyát sújtja. Közben szaporodnak az igények. Számos gazda kerékpáron, kis-autón megy parcellá­jára. A legutolsó nagygyak or Laton fejcsóvál­va tapasztalta a vezérkai', hogy a „biffe“ (falusi tartalékos) elszokott a gyaloglástó . Ma a falu sem igen fogyaszt többé házikenyeret. Bornak nem szabad az asztalról hiányozni (160 liter az évi fogyasztás fejenként; Angliá­ban, Németországban 1—2 liter) Selyemruha, harisnya mindinkább természetes szükség étté válik. A földet trágyázni, tehenet fejni, öt­kor reggel kelni, nehezére esik a fiatalságnak. Megoldások. Nem. a külterjes termeléshez visszatérést, a modern termelési módszerek cserberthagya­sát kell prédikálni, vallja néhány megfigyelő: a francia mezőgazdaság bénultságát — akár az iparét — nem a túlzott, hanem a toLdrá- ga termelés okozza. Mások szerint a minőségre kell ezentúl a gazdának súlyt helyeznie, nem a mennyiség­re. Sajnos^ ez a tétéi éppen a tömegeik kék­nél nem alkalmazható. Mert a jó vetőmag kiküszöböli a két fogalomban eddig rejlett, immár csak látszólagos ellenmondást. Pár évvel ezelőtt kísérleteztek a VÜlmorin 23 buzafajtájávaL Sikértartaikna 7% volt. Elégtelen! Ma, szelekció utján 14%-ig jutot­tak, ami megfelel a «kiválóbb külföldi minő­ségeknek. A termelt mennyiség természetesen nem csökkent. Ugyanez áll a borra. Las&u, gondos kivá­lasztás utjánj nagyban fokozták a minőséget. De többet szüretelnek, mint valaha. A vámvédelemmel sem llehet sokra menni, uj termelési ág,ak meghonosítása utján. Az áldott francia földön sok minden terem már ma is. Déligyümöics olcsón jön a gyarma­tokból1. Kávé, oldj, stb. szintén. A leni és kender termelése mindössze negyven-ötven­ezer hektárt vernie igénybe; nem helyettesít­heti a búzatáblákat, burgonyaföldeket. Érthető, ha J. Pasquier, a Mezőgazdák nemzeti szervezetének elnöke abbeli aggodal­mának ad «kifejezést, hogy a francia földmíves ebből a mostani viszonylagos, türelemmel miégj viselhető szegénységből visszasü1 dyed a nyomorúságba, melyben a 19. században időn­ként, «a megelőző századokban állandóan? szenvedett. Aki ismeri ennek az osztálynak páratlan, szívósságát és összetartását, nem láthatja azt ilyen túlsóiét színben. —L I A legnemesebb erdélyi hagyományt képviseli és szolgálja az. Ellenzők*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom