Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-23 / 69. szám

8LLBN EÉK iff 3 5 ta á ró I u a 2 J. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Repülő újság Valaki újságol olvas a: utcái}. E{jys~crre kitépi kezéből a szél. olvasó, aki el van merülve gondolatai ha. mint aki álomból ocsúdik, fidtekint. meg ködös szemmel s látja, bogg szellemi táplálé­ka a levegőben lóg. Utána kap, de már nem éri el. I papirlepedők csörögve, idegesíti .i.i^tpa közvetlen a feje fölött kóvályognak, körül­belül két méter magasságba. IIa kinyújtaná karjai, még levehetne onnan a semmiből, akár fogasról a kabátját. Ue ettől az udvariatlan orvtámadási ól any­agira megdöbben, hogy csak înmii-bámul, szemlén a szokatlan hitványt: a röpülő újsá­got. a hirt. mely a szó szoros értelmében szárnyra kelt. Üzen a napos délelőttöl i valami betyár tavaszi szél szabódul hatott ki időnek elölte a tél börtönéből, a rendbontás egy garubnn- rás. márciusi órdögkölyke. az rám igái ja, pöndörgeti. teritgeti a gazdátlan újságol. I.nyelőre ravaszul még mindig két méter ma­gasságban tartja, szinte mozdulat Ionul. aztán ).-ejti' a földre s a következő pillanatban vá­ratlanul és villámgyorsan elöresodorja vagy tizenöt méterre. Most az olvasó olt ál! a járdán meyrabol­va. bitangul, bop pan maradva s zavar! au is. mint aki nem fejezhette be elkezdett édes­nek ígérkező csókjót és nem tudja, hagy mi történt a tárén hősnőjével, akivel már meg­ismerkedett. hagy mi a helyzet Abesszíniá­ban, vagy, hogy a versben mi rimei erre a szóra: „eszterliéj1'. ennélfogva elhatározza, hogy üldözőbe veszi a rohanó újságol s utá­na is ered, ahogy máskor a kalapja utóm, melyet let épe! I a vihar, de tidán még szila- jabbul. elszántakban, nagyobb meggyőződés­sel. Fut az álmai illán. Fut a vasárnapi szám 32 oldala ulán. Fut a 32 fillérje után. Fut a pénze ulán. Csakhogy a szél még nála is gyorsabb. Ír 2iO kilóméi eres sebességgel nyargal, esze­veszett gyorsasággal cibálja az újságot s az coy szemvillanás (dalt már az idea másik végén van. a saroknál, ott libeg és örvény­ük, csattog és harsog a széthajtogatoit 16 le­velével. Hirtelen mindegyik levél külön-kii- lön emelkedni kezd. Ez a 16 kis repülőgép motor nélkül, merőlegesen, helyből fölszedi egy emelel magasságába, két emelet magas­ságába, három emelet magasságába s még to­vább, még tovább. Szegény tulajdonos li­hegve, ereje fogyatékán föladja a harcot, fóvóiból figyeli az egészet, mint valami légi tüneményt. Jaj. hogy röpül fölfelé az újság. A szoba­lányok. akik nyitott ablaknál iakaritanak. kacagva tekintenek ki a negyedik és ötödik emeletről, igyekszenek elkapni, de hiába s csal,- hajráznak neki. Már rt tetőkön száguld, távbeszélő drótok közelében s egyre maga­sabbra jut, az égbe. a csillagok közé. Nem is csoda. Az én ábrándjaim röpülnek ilt, a: én gyermekvágyaim. az én Írásaim, azok emelik, szárnyazzák a lelketlen papirost, '■'agy véletlenül sohasem Írok ebbe az újság­ba? Akkor barátaim cikkei viszik föl. me­lyek oly üresek, hogy semmi ellenállást se fejtenek ki. Szóval igy se csoda. Amikor már oly sokáig fürdőit a: újság a levegő tengerében, fönn-fönn. a fák, a bérpa­loták, a rádió hullámfogói fölött, levelei kö­zeledni kezdenek egymáshoz, mintha egy tündér rakná egybe. Előbb lapozgatja kissé, hintázza, majd megragadja s lefelé Inkdösi. Nyilván nem érdekli. Inog az újság, bukik, zuhan, higabb legrétegbe kerül betett, mely­nek nincs tartóereje, egy léglytikba vagy lég- örvénybe s pillanatok kérdése, hogy földet érjen. De megint csalódom. Egg eivódó szélro- heim nekilátnád. belefuj. kipuffosztja, mint mi azokat a papir zacskókéit, melyeket gyer­mekkorunkban a iáihoz szoktunk csattinta- ai, hogy iszonyú dörrenéssel szét repedjenek, megint fölfelé vonszolja, de ellenkező irány­áét, a másik utcába, oil lobogtatja kis ideig, a Mán a harmadik utca fölött haj igái ja ide­ádét, táncoltatja, már alacsonyan, alig egy méter magasságban s az utca sarkán, a templom melleit et járda felé kormányozza. Csakugyan le fog esni? Úgy látszik, igen. ■ ehát vagy az én gondolataim voltak oly sú­lyosak, hogy nem birl tovább et levegőben maradni, vagy pedig barátaim gondolatai voltak oly nehézkesek, hogy lehúzták et föld­re, a sárba. Mindegy. De semmi baj se történt. Siklórepüléssel érkezett le. A tárca hősnője meg se ütötte magát, a helyzet Abesszíniában nem zavaro­dott össze jobban s a vers rimei csak éppen pendültek egyet, mint mikor a csengettyűket kissé megkoccint jak. Itt hever a teljes vasár- ttapi szám, a vakmerő légi kaland ulán. any­agira együtt, mintha a nyomda gépe hajto­gatta volna össze. Hol a tulajdonosa? Túljár az már ungon- berken. Kisfiúk állanak meg az újság előtt s bámulják, akár a meteort, mely az ég il- ISitát, a csillagközi messzeségek varázsát hózzák le közénk. Nem mernek hozzányúlni. DUiiielcli ilóililü szélhámosok a tanári harhaw Tanügyi liotrány Ploesübcn és Böstfritfan BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósilójútól.'. V Pincsiéi középiskolai tanárok l el jelentést lellek I Mimiim II. (’eins felsőkereskedelmi iskolai tanár ellen a/ ügyészségen. Közöl­ték. hogy iuegszököll, mikor ellene vádira­tul adlak he csalás és okirathamisitás miatt a Ihizan-i törvényszéken. Az ügyészség azonnal nyomozási rendeli el az ügyben s megállapította, hogy Celns tanár eredetileg másoló voll a pénzügyniiniszlérimnban. ma jd kereskedelmi iskolai tanai i vizsgáin jelenlkezell. Miután azonban nem rendel­kezel! a szükséges teltételekkel, a vizsgához előirt hi/onyitvanyukat meghamisította. Pa­nniéi (iheorghe balti i iskolai igazgatótól nyeri Írással igazolta, hogy kel évig Imii­től!, annak ellenére, hogy sohasem fordult meg ehhen az iskolában. Aztán hamis hizu- nyitványl szerzett arról is. hogy több mint kél évig folytatott kereskedelmi gyakorlatot abban az illőben, midőn Besszarabiabati volt adóvégrehajtó. Az is mcgállapitast nyert, hogy hathavi börlönre volt mar it'd- ve s ezt a büntetését kitöltötte. A nyomozás során kiderült, hogy Celns mindössze négy középiskolai vcg/.elt. (Át­szűr lmkolt meg a harmadik osztályban és dl éves korában kegyelemből engedték át a negyediken. A Ploesţi-i ügyészség nyomban intézke­dett aziránt, hogy a ..tanár urat'* a közok­tatásügyi miniszter állásától felfüggessze. A másik tanügyi botrány ilt történt Ke­délyben s erről a Ciliij-i Patria No. I. — Vaidáék lapja következükén! számol be: Néhány nappal előbb (iheorghe Ioneseu Koesani-i líceumi tanári letartóztatták Bu- euresti-ben. limesen ugyanis nagyszabású megvesztegetés központjába került a mun­kaügyi minisztériumban. Nyolcvan hamis tartózkodási engedélyt találtak zsebében s ölezer lejt Ígért a rendőrség embereinek abban az. esetben, lm nem veszik őrizetbe. A v izsgálat megállapította, hogy limesei: (iheorghe Násáud-on és Bislrita-n működői* francia líceumi tanári minőségben. Kineve­zése céljára Nancy, Dijon. Paris és Belgrad rgyelcmeinek diplomáit hamisította s kide­rült, hogy I vanovicinak hívják, nem Iom.-s- t* mink. Megállapították azt is. hogy loneseu . iá nár ur" borbélysegéd volt régebben (nn- slanla-ban s mint ilroguista segéd vetődött Parisba, hol a francia nyelvel is elsajá'.l tolta. Igy kerüli aztán ,,francia tanárnak a hamis diplomákkal Násáud-ra és Bistritu- ra. ahol városi tanácsosnak jelöltette rnagat a legutóbb tartott választáson. A bűnös tanári felfüggesztették állásától és átadták az. Ilfov-i ügyészségnek. A Bucuresli-i lapok felháborodásuknak adnak kifejezést a két botrányos esettel kapcsolatban és megállapítják, hogy nem késhet tovább az összes diplomák felülvizs­gálása. ómig o biiojcldfci a CLUJ. (Az Ellenzék tudósitójától.) A tör­vényszék IV. szekciójának Filipescu tanácsa előtt a bíróságok régi ismerőse állott. Neve: Macsai József, 32 éves, álfoglalkozása szoba­festő, valódi foglalkozása: hivatásos betörő. Ezek volnának n személyi adatai. Lopásért hat ízben, egyéb büncselkeményért egv alka­lommal ítélték el, kisebb- nagyobb időre. Legutoljára két héttel ezelőtt találkoztunk vele, amikor az egyik főtéri üzletbe való be­töréséért a törvényszék 3 évi fegyházra ítélte. Most újra lopással vádolják. Ellopott egy nagykabátot és két asztalterítőt. Macsai érdekes, jellegzetes alakja a szen­vedélyes betörőnek. Számtalan esetben elíté­lik, mégis alig, hogy kiszabadul a börtönből, mindjárt folytatja betörői tevékenységét. Ál­talában nem nézi meg, hogy tulajdonképen mit lop. Elviszi, ami a kezébe kerül. A bí­róság előtt pedig megjátsza az ártatlant. Amikor felolvassák a hatóság állal felvett jegyzőkönyvet, mindennel megvádolja a jegy­zőkönyv vezetőjét és hangoztatja, hogy ő soha életében nem tett semmi rosszat és mégis mindent reáfognak. Amikor felolvas­sák a három évi fegyházról szóló ítéletet, egy arcizma sem rezdül meg. Fölényesen bejelenti a felebbezést, hogy nem érzi magát bűnösnek és ha büntetését kitölti, újból kezdi elölről a lopást. Macsai Józsefnek tegnap újabb lopásért kellett felelni. Mult év május 9-én, este 11 órakor bement a főtéri Luciillus sörcsarnok­ba. Megivott egy pohár sört s amikor ki akart jönni, a fogasról leakasztotta a legjobb kabátot, amely loneseu vámtiszt tulajdonát képezte és szó nélkül tovább állott. Ezzel nem elégedett meg. Bement özv. Petre Há­gáimé bodegájába is és onnan két darab asz- , talteritőt lopott. Bűnösnek érzi magát? — Kérdezte az elnök. A két abroszt tényleg elloptam, de a nagvkabátot nem. A nagykabátot megtalálták magánál! — Mondja az elnök. — Az az enyém volt. A rendőrök összeté­vesztették a loneseu kabátját ax enyémmel és elvitték az én drága felöltőmet. Kérem a „corpus dclictil" hozzák ide, hogy bebizo­nyítsam ártatlanságomat. A „corpus delicti" kifejezést különös jártassággal mondja ki, majd kétszer az asztalra üt. Bernire utasít­ják. De azért néhányszor még az asztalra üt. Tanukat hallgatnak ki. Minden bizonyíték a vádlott ellen szól, de az tovább tagad. ítélethozatal előtt az elnök megkérdi: — Hányszor volt már büntetve? — Tőlem ezt ne kérdezzék. Ott meg van írva. Filipescu elnök lapozgat az iratok között: — Maga egyszer egy román zászlót is lo­pott?! — Ez már rettenetes! Mi mindent rám nem fognak. Valaki ellop valamit. Ki a bű­nös? — Macsai. Mindig csak Macsai. Uraim, önök ezl bog)- képzelik? — Mutassák meg a zászlót s akkor elismerem, hogy én lop­tam el. Mutassák meg a corpus delictit! Újabb rendreutasítás, majd a bíróság rövid tanácskozás után kihirdeti az Ítéletet: Macsai József három évi fegyházat kap. — Felebbezek, mert ártatlan vagyok! Macsai a börtönőr kíséretében elvonul. Ar­cán az izgalomnak, vagy mégindultságnak semmi jele nincs. Úgy megy végig a folyo­són, mintha a bíróságokhoz soha életében semmi köze nem lett volna. • . \o,x Kötve 99 lei A TAVALY ME&1ELEU1 ELSŐ KÖt ÉTBŐL EDCXC 30000 P £ L D A y *OC >í>? T GL Újabb 5 évi légy házra ítélték a bírósáq élőit cinibus fölénnyel viselkedő Macsaif A1HBUABUM Kapható as Elletnék kömtvontálvában. Clul. Ibolyaárus A tavaszi napsugarak kibontották az em berekben a jókedv rügyeit. Vidám az egész korzó. Az emberek átvedlettek. A komor, le keli: kabátokat, a nehéz bundákat levetették. Színes tavaszi felöltök keveredtek a korzó hömpölygő árjába. Megmutatkozik a tavaszi divat és csattan a fiatalok kacagása. Virágot azonban kevesen vesznek. Csak egy lej, instálom! Hiába kinálgatja az ibolyaárus gyermek virágait. Hiába nyújtja kiesi csokrait a sze­relmes párok felé, amint otthon tanították Senki sem veszi számba ajánlkozását. Sőt durván elkergetik a kis virágárust. — Ne molesztálj kölyök! Menj dolgodra! Nincs pénzein öcsém! A testvéremnek csak nem veszek vi­rágot. Száz ember után kell szaladnia, százszor kell elmondania: — Csak egy lej instálom! - amíg el tud adni néhány csokor virágot. Már korán délelőtt piacra vitte áruit a ron­gyos, rnaszatos képű. alig nyolc esztendős ibolyaárus. Délig azonban alig tudott any­ucit árulni, hogy ebédre egy karéj kenyeret vehessen. Délután tovább kínálta virágait. Szomorú­an költözött egyik utcasarokról a másikra. Inkább a napos oldalon, hogy a lengedező szellőt mérsékeljék a langyos napsugarak. Lábai végül is annyira elfáradtak, hogy nem bírta hordozni csonka agyagtányérját, nem tudta kinálgatni ibolyáit. A cementgrádicsok viszont még hidegek, mint a jégdarab. Nem ülhetett reájuk. Meztelen lábszáraira eresz­kedett hát s úgy guggolva, rekedt hangon keseregte: — Csak egy lej instállom! — közben igaz­gatta, kötözgette a szétesett virágszálakat. Vézna ujjal annyira megfáztak, mij* a hideg vízben motoszkált velük, hogy olyan piro­sak lettek, mintha vérbe máríoítá volna őket. Hogy nem járkált az einbefek után, nem szemtelenkedett a fiatal párok előtt, még ke­vesebb virágot árult. A fal mellett nem vet­ték észre, mert már nem is hangoskodott áruival. Teljesen berekedt. Megaztán fáradt is volt. Pihenni szeretett volna. Szinte der- medten kuporgott virágai mellett, miközben az álom ujjai is nyomogatni kezdték nehéz szempilláit. Hazamenni azonban nem mert. Mert csak virágait vihette volna haza, noha pénzt vár­tak, otthon. Újból kezébe fogta agyagtárcáját s ha sut­togva is, kínálni kezdte ibolyáit. — Csak egy lej instállom! — mondta százszor is. Hiába. Az embereknek nem kellett virág. A fiatalok is inkább újságot vettek s a né­metországi események vitán érdeklődtek. Az ibolyaárus elkeseredetten nézte virá­gait. Haragudott reájuk, mintha hibások len­nének. De amint megszagolta őket, nyomban megbocsátott. Belátta, hogy a virágoknak nincsen bűnük, hogy a virágokat csak szeret­ni lehet. Az ibolyalehelletek finom mámora annyira elszéditette a bohó gyermeket, szinte örvendett, hogy nem tudta eladni virágait, hogy neki egyedül több virágja van, mint a korzó összes sétálóinak. Amig szagolgatta ibolyacsol^rait, nem jutott eszébe, hogy nem­sokára haza kell indulnia. (szí.) APAD A KÖZÉPISKOLAI TANULÓK SZÁ­MA. Bucurestiből jelentik: A közoktatásügyi minisztérium jelentése szerint az ország lí­ceumaiban 40.667, gimnáziumaiban 12.809 fin, leányliceumaiban 21.338, illetve gimná­ziumaiban 5.655 leánynövendék tanul a fo­lyó iskolai évben, összesen tehát 80.169 ta­nuló a tavalyi 84.427 középiskolai tanulóval szemben. Olcsó utazási lehetőség és nagy vizumkedvez- mény Budapestre. A budapesti Mezőgazdasági Kiállítás alkalmából a MÁV és CFR vonalain az alábbi kedvezmények lépnek életbe: A kiállítási igazolvány alapján féláru (50%-os) menetjeggyel lehet utazni az összes magyar vasutak vonalain, bármely határállomástól Budapestre 1935 már­cius 15-én o órától március 26-án délelőtt 9 óráig, Budapestről vissza, illetve tovább bármely határállomásra március hó 21-én 16 órától áp­rilis i-én 24 óráig. A CFR vonalain 1935 már­cius 23-tól április i-ig történő visszautazás al­kalmával 50 százalék a kedvezmény. A kedvez­mény a CFR-nél, a visszautazásnál csak ugyan­arra a vonalra és távolságra érvényes, mint ame­lyen az utas Budapest felé utazott. A Budapest falé váltott egész román jegy megőrzendő és visszautazásnál a féljegy mellett felmutatandó. Az útlevél és kiállítási igazolvány felmutatása mellett 1935 március 15—26-ig vizűm nélkül lehet Magyarországra utazni. Magyar vízumot utólag a kiállítás területén 2.50 pengőért lehet váltani. — Az utazási és vizumkedvezményre jpgositó igazolvány 200 lejért az Ellenzék könyv osztályában, Clnj, íiata Unirii váltható ki. Vi­dékre 220 lej derates beküldése mellett posta­fordultával küldjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom