Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)
1935-03-23 / 69. szám
TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. I4i.i<]/i9l«> LEJ Szerkesztőiig, kiadóhivatal, n F i ó k k ia d ó h i va ta 1 és szám. — Telefonszám: 109. yomda; Cluj, Str. L G. Duca No. 8. könyvosztály : Piaţa Unirii 9. — Levélcím: Cluj, posufiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 423, érrats 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 43 pengő, A többi külföldi államokba csak a portókülönbözertel r3bí> I,Ví. ÉVFOLYAM, 6 9. SZÁM. SZOMBAT 1935 MÁRCIUS 23. Félreértések szakadékét fölött Nem ismerjük teljes szövegében az ítéletet, mely csak most hangzott cl az ítélőtábla előtt egyik munkatársunk sajtóperében. Nem ismerjük annak indokolását sem szó szerint, csak annyit tudunk, hogy másodfokon is helybenhagyták azt a Romániában eddig példa nélkül álló ítéletet, mely az Ellenzék munkaasztala mellett megőszült vezér- cikkíróját három évre eltiltja az ujsáy- irói munkától. És hallottuk a tárgyalást vezető elnöknek azt a mementóként hangzó kijelentését, hogy a tábla csak azért nem súlyosbította ítéletében a törvényszék által kiszabott büntetést, mert az ügyész annak idején nem felebbezett. Ismerjük ellenben Krenner Miklóst, Évtizednél hosszabb ideje tartozik az Ellenzék kötelékébe, ahol általános figyelmet keltő cikkei révén közírói neve, a Spectator, egészen különös fémjelzést kapott az erdélyi újságírásban. Személyének puritán egyszerűsége, gondolkozásának emelkedett tisztasága, Írásmódjának sokatmondó tömörsége egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy az egykori tanár és tankerületi főigazgató nevének az egész országban, többségiek és kisebbségiek értelmiségi köreiben egyaránt, megkülönböztetett tiszteletet szerezzenek. Százezrek aggódtak az éleiéért, mikor két évvel ezelőtt súlyos műtét után egymaga vívta meg nehéz harcát a halállal. És ezek az aggodalmak csak akkor tudtak lecsillapodni, mikor több hónapos szünetelés után elolvashatták az Ellenzék első oldalán az első Spectator vezércikket, most két esztendeje, éppen a Megfeszített feltámadása ünnepén. „Húsvéti harangszó“ volt a cime a cikknek, a nagybeteg lábbadozásából küldött első üzenet az ő olvasódhoz. Szólt ez az üzenet barátnak és ellenségnek egyforma melegséggel, belekon- dulván a húsvéti harangok visszatérését, váró lelkek várakozásába. Hogy miről szólt, azt mi úgy sem tudnák elismételni ezekben a sorokban, még akkor sem, ha cenzura és ostromállapot nyűgei nem béklyóznák toliunkat. Nemcsak a lábbadozó beteg nagy lélegzetvétele volt ez a cikk a zsendülő tavasz illatár jóiból, hanem valami nagyon messziről és nagyon mélyről fölszakadt intelem. Az iró már olyan magaslatokról tudta nézni a mi kisvilágunk apró-cseprő tülekedéseit, ahová a lélek csak a halál közvetlen közelségében tud felszárnyalni. ö maga mondta az első-birósági tárgyaláson, hogy onnan tért vissza közénk, ahol „már láthatta az Isten csillagköntösének szegélyét.1“ A „Húsvéti harangszó“ ezekből a távlatokból csendült ide hozzánk, gyarló halandók fülébe. Békességet hirdetett ez az írás olyan széles látóhatárokat átfogó mondatokkal és olyan súlyos tömörséggel, hogy a hites törvényszéki fordító megbotlott kifejezéseinek értelmén és fordítását azzal a megjegyzéssel terjesztette be a bírósághoz, hogy a pontos értelmi hűségért nem tud felelősséget vállcdni ő sem, mert a cikk stílusa olyan súlyos, hogy lehetetlen azt más nyelven visszaadni. Sűrített kivonata volt a hónapokon át kórházi ágyon fekvő nagybeteg töprengéseinek. Meg vagyunk győződve, hogy ha ezt a cikket már az elsőfokú bíróság eredeti szövegében tanulmányozhatja, rna nem volna szükség rá, hogy a má- \ sodfoku ítélet fölött mélységes megdob benésünknek adjunk kifejezést. Nem is tudjuk másként megu agyarázni magunknak ezt azt ítéletei, csak azzal a sejtésünkkel, hogy itt valahol mélységes félreértés szakadékja tátong, melyet a szöveg fordításának önként értetődő fogyatékosságai mindeddig képtelenek voltak áthidalni. Újra és újra átolvassuk a cikket. Újra és újra csak azt olvassuk ki belőle, hogy itt egy világitó értelem a szavak nehéz fegyverzetében jelentkezve, pontosan kirajzolt utat igyekszik mutatni az erdélyi és középdunai nemzetek megbékülése felé. Gyakorlati politikus nem is ir ilyen elvont szűkszavúsággal. Gyakorlati politikus nem is tud ennyire tudományos magaslatokra emelkedve, ennyire szublimált bölcsességgel hozzányúlni égető közéleti kérdésekhez. Feltesszük magunknak a kérdést: lehet-e izgatni a tudomány eszközeivel? Hiszen az izgatás feltételezi, sőt egyenesen megköveteli a demagógia utszéli hanghordozását. Az izgatás nem az értelemhez felebbez, hanem szenvedélyeket akar bűnösen és felelőtlenül felkavarni. Spectator húsvéti harang szava azonban az értelemhez szólt a meggyőzés és a felvilágosítás nemesen megmivelt eszközeivel. A gondolkodókat akarta meg- gondolkoztatni. A gondolkodók figyelmét akarta olyan meglátások felé terelni, amelyek az ö megítélése szerint magasabb szempontokból komoly mérlegelést igényelnek. Talán Írásmódjának súlyos szimbólikája adhatott alkalmat ügyészeknek és bíráknak olyan magyarázatokra, melyeket fel sem tételezhet Krenner Miklósról az, aki öt és írásait évek óta ismeri. A túlsó oldalon bizonyos feltételezések szívódtak fel a köztudatba amelyek igen gyakran meggondolás nélkül általánosítanak. Talán egy ilyen általánosítás következménye, hogy a Krenner egészen különleges esetében cikkéből olyan távolfekvő következtetéseket vonjanak le, amelyek a Marzescu —Mironescu-törvény elrettentő szakaszának alkalmazására vezették. Szerencsére van olyan semmitőszéki döntés is, mely sajtóperekben nem látja helyénvalónak a Marzescu—Mironescu- rendtörvény alkalmazását. Ezen az alapon lehet még remény, hogy a legfel- sőb igazságszolgáltatási fórum megváltoztatja ezt az ítéletet. Eltekintve most attól, hogy olyan közéleti embert sújt ez az ítélet, akinek közel negyven éves közpályája nyitott könyv mindenki előtt; akinek minden tevékenysége a szegények és elnyomottak védelmében, a szociális igazság és a nemes humanizmus mindenkit átölelő szeretetének diadaláért. való harcban merült ki; aki egymaga ajánlotta fel fogyó életét kidként, csakhogy uj és régi hazája között a terméketlen régi ellenségeskedést a munkás egyetértés és az egymást megbecsülő együtthaladás váltsa fel: van az érem- nek egy elvi oldala is. Kisebbségi újságíróra sújtott le az ő személyében a Marzescu—Mironescu-törvény elrettentő szakasza legelső ízben. Mindnyájan tudtuk, hogy létezik ez a törvényszakasz, immár évek óta, de alkalmazására mindezideig nem került sor. Az igazságszolgáltatás tényezői átérezték, hogy mit jelent ennek a drákói törvényszakasznak az alkalmazása a gyakorlatban. Mit kerülgessük: az egzisztencia ketté- törését jelenti. És a Krenner. Miklós esetében ez a drákói ítélet egy 59 éves embert ér, becsületben megőszült közéleti férfiút, népes család kenyérkereső édesapját. Történtek ebben az országban s különösen a fővárosi sajtóban olyan természetű kisiklásai az újságírói tolinak, melyek nyomán embervér is omlott. Elhangzottak a közelmúltban is az ország parlamentjében olyan beszédek, melyeknek a sajtóban történt le- közlése lapok elkobzását és beszüntetését vonta maga után. És olyan megjegyzések kisérték újságírói részről ezeket az eseteket, amelyek az állam és a társadalom szempontjából sokkal súlyosabban kimerítették az izgatás minden tényálladékát. De újságírót egzisztenciájától legelsőizben mégis a kisebbségiek sorából foszt meg a bírói szigor a Marzescu—Mironescu-törvény alkalmazásával. ítéljen az ország közvéleménye: Okos ez? Hasznos ez? Célravezető ez? Most már minden rendbejön, ami az ország egészségi állapotát nyugtalanította? Nem célunk, hogy védője helyett védőjéül toljuk fel magunkat ilyen súlyosan megbélyegzett munkatársunknak. Mentegetni sem akarjuk őt, mert nem akarnánk szándékunkon kívül a „bűnpártolás“ útjára tévedni. Csak figyelmeztetőül, emlékeitetőül és meggondol- koztatásképen igyekszünk megvilágítani minden oldaláról ezt a máig egyedülálló esetet. Külön nemzeti sérelmet sem akarunk kovácsolni belőle, mert a sérelmi politika nem kenyerünk. De lehetetlen elnyomni azt a lelkünk falán dörömbölő követelést, hogy az ítéletben jelentkező mély félreértést valamiképen mégis el kellene oszlatni, mert érzésünk szerint ezen a ponton nagy érzelmi és értelmi feltisztulás következhetne be. A légkör talán e pillanatban kima- gyarázásokra a legkevésbé alkalmas, de tudomásunk szerint élnek ebben az országban jó román írók, újságírók és közéleti emberek, akiknek második anyanyelvűk a mi édes anyanyelvűnk. Most volna a pillanat, amikor nekik kellene önkéntes tolmácsként felajánlani szolgálataikat a román közvélemény felé. Nekik meg kell érteniük Spectator húsvéti harangjainak szavát minden mellékzönge nélkül. És át kell érezniük mit jelent egy 59 éves embert — a tolinak ugyanolyan kenyérkereső napszámosát, mint ők — három teljes esztendőre eltiltani a foglalkozásától, mely egyben hivatása is, egy félreértés miatt. Ha ez az ítélet rajta talál száradni Krenner Miklóson, akkor mindenkiben joggal megrendülhet a közéleti ideálizmusba vetett hit. Erre a hitre pedig ebben az országban mindenkinek, többséginek és kisebbséginek egyformán szükségünk van, különben mi értelme volna ebben az életben jóságnak, szépségnek, szeretetnek, önfeláldozásnak. Ha ennek a hitnek a lángjait mi nem élesztgetjük különösen ilyenkor, bizony megérdemeljük azt a sorsot, melyet időnk a lelki, erkölcsi, gazdasági és minden egyéb válságok egymást követő kalapácsütéseivel szögez szebb és jobbra hivatott emberségünk koporsófödelébe. Szentimrei Jenő. Megtorló intézkedésekéi nem kíván kierőszakolni a francia kormány Németország ellen PAiRIS. (Az Ellenzék távirata.) A párisi sajtó közli, a Németországhoz intézett francia jegyzék tartalmát, melynek hivatalos szövegét ma fogják közzétenni. A jegyzék igen erélyes hangú, de nyilvánvalóan nem kiván akadályokat gördíteni Sir John Simon berlini tárgyalásai elé. Ugyanez a törekvés látszik a sajtónak a francia népszövetségi panaszról adott magyarázatában is. Franciaországnak — mondják a lapok — nem áll szándékában az alapokmány megtorló intézkedéseit kierőszakolni Németországgal szemben. De tisztázni akarja a Népszövetség előtt a helyzetet, hogy további politikáját erre alapítsa A Berlinhez intézett jegyzék bevezetésében megállapítja, hogy a birodalom lépése ellentétben áll úgy vállalt kötelezettségeivel, mint 1032 december 11-én a leszerelési értekezleten tett kötelezettségvállalásával, melyek szerint az összes nemzetek részére megállapított biztonsági rendşzer nélkül újabb fegyverkezést nem szabad kezdeni. A német kormány — mondja tovább a jegyzék — ki akarja vonni magát a nemzetközi jog lényeges elvei alól. És egyoldalulag szünteti meg a kötött szerződések kötelező erejét. A birodalmi kormány nemrég maga adott kifejezést annak a kívánságának, hogy az érdekelt államokkal együtt rendezzék a fölmerült kérdéseket, most mégis tudatosan olyan intézkedést tett, amely alkalmas arra, hogy előre kompromittálja a tárgyalások sorsát. Franciaország ezért a német birodalmi kormány március 16-ilci bejelentésével szemben a legteljesebb fenntartással él, nem fogja a következő tárgyalások során befejezett ténynek tekinteni a birodalmi kormány egyoldalú intézkedését, de ráhá- ritja a felelősséget az igy keletkezett válság és az ezzel kapcsolatos következmények miatt. Párisi lapok szerint német részről erre a jegyzékre, éppen úgy, mint Olaszország hasonló tartalmú jegyzékére, Neurath báró, német birodalmi külügyminiszter visszautasítással válaszolt. A gyors visszautasítás újabb feltűnést kelt Párisban és most az a kérdés, hogy a francia kormány milyen politikát fog továbbra követni. iEz a párisi értekezlet eredményétől függ. A kamara hadügyi bizottságában tegnap Maurin tábornok hadügyminiszter előadást tartott arról, hogy az uj német véderő törvény után mekkora lesz a német birodalom állandó hadserege. Maurin tábornok szerint a bejelentett 21 gyalogsági, 3 lovassági és egy motorizált hadosztályhoz még 11 bizonytalan rendeltetésű hadosztályt kell szá- mitani, amihez még hozzá lehet tenni a 9 katonailag kiképzett rendőri hadosztályt. A német hadsereg igy összesen mintegy 500.000 főből fog állani, amihez hozzá kell számítani a 220.000 főnyi katonailag kiképzett rendőrséget. Németországban jelenleg a nagyipar 70 százaléka hadianyagot gyárt. A golyószórókat éjjel-nappal gyártják. A repülőgépgyárak naponta tizenöt rejülőgéppel készülnek el, ami lehetővé teszi, hogy a birodalomnak három hónap alatt 1500 uj repülőgépe legyen. (Franciaországnak ezzel szemben szintén meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. Maurin tábornok ezért indítványozta, hogy az 1030-ban elbocsátott 5000 tisztet vegyék vissza a hadsereg kötelékébe és bejelentette, hogy gondoskodott a határ- védelmi rendszernek a szükséges csapatokkal való ellátásáról.
