Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-03 / 52. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. Mi.i*)/i9ae. Ara 5 lei ILENZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal, nvomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. S-. Fiókkiadóhivatal és könyv osztály: Piata Unirii 9. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évsats 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente ţa pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel tdbfc» LVI. ÉVFOLYAM, 5 2. SZÁM. A korszettem ellensége a szellemnek, — minden átmenet ellenmondásokkal vegyül —, különösen ér­telmi részének. Valéry heves szavakkal osto­rozza időnként, amiért sulgos válságba dön­tötte a szellemiséget s ami egyik legfontosabb szerve, a most különösen ócsárolt egyénisé­get. Valami világakadémiáról, az értelem ön­kéntes halhatatlanjainak a szervezetéről ál­modozik s a Lion-öböl ezüst partján valahol egy csöndes helyen iskolát szeretne, amely­ben kiképzik az üldözött értemiség „él-har­cosait". A szenvedély az uj sarkpont, az uralkodó est-hajnali csillag, az élet tenge­lye, az éltető nap haláltszivó elektronokat halmozó foltokkal. Mindegy, hogy fájdalom, vagy lelkesültség ez a szenvedély. A pát- liosz kora ez, amely könnyen hajlik a póz felé, mint minden klasszicizmus. De van. A végletekig feszül a szenvedély füzétől az éle­tünk, amelyről azt hiszik, hogy életesebb és éltetőbb, mint az eddigi élet volt. Hogy tisz­ta képet láthcct a hideg fogalmak helyén. Jobb és balfelől a szélsőséges uralomra jutott rendszereinek „haladó" és „építő" célzatait, valóságos dühét, sőt vérontását látjuk. Ami most a külközéletben történik, Rómában, Genfben, Londonban, a jugoszláv—magyar határon, a Saar-vidéken és ami folytatódni fog Berlinben, Moszkvában, talán majd egy Dana-völgyi nagy értekezleten, az, ami a leg­több állam belső életében folyik, szintén mind a szenvedély sugallata, egy értelmi bé­ke helyére az ösztönösen lelki béke helye­zése. Van üszők és mocsár? Van jogtalan fojtogatás, and most rázúdul a világ legár­vább közűleteire, az indulatok országutjá- rn dobott kisebbségekre számos Musa Dagh sápadt mátkásaira, igen, ez a felfokozott, a sistergő, az izzó, a perzselő szenvedély gyors­írása? Le kell törölni a világ képéről. Le is törődik, csúf bukásba merült, mert igazi, nemes, szent, vallásos szenvedéllyel fog talál­kozni. A visszahatásnak is van korszerűsége, újszerűsége. A szenvedély ellen csak szenvedéllyel har­colhat. Suum ctiique — hirdeti a latin böl­csesség: mindenkinek a magáét. A szenve­dély korában a kisebbségi szenvedély a tér-» mészetes válasz. Az üldözött azonban más, nagy üldözöttel szövetkezik: az értelemmel, bölcsességével, jogával, igazságával, egyéni öntudatával. Micsoda remek antant! Ha lehe­tett a háborúban buta géppé lealjasitott em­bert: a golyószórók, a lángvetők, a motoros ágyuk, a tankok tejtestvérét ismét az ősi, szinte ösztönös lelkiség viharaiba átvezérelni és mostani szenvedélyeit föltámasztani, cik­kor a kisebbségi lelkiséget épp úgy megmoz­díthatjuk, mikor végzetes harcot zúdítottak reánk, gépiessé tették az életét a kisebbségi szerződések ki forgat ásóval, a gazdasági vál­ság címén felállított nemzeti munkavédel­mekkel. Bennünk is föl kell lángolni a szép és jó szenvedélynek, nem önmagunkért, nem puszta egyéniségünkért, nem a veszélyben forgó szellemiség, értelem, jog érdekében egyedül, hanem valami tömeges és valami történetiért, korszerűért és mégis örökért. Azért a nyelvért, amelyet örököltünk és át kell örökítenünk, természeti és isteni pa­rancsra. A klasszikus eszményért, amely lán­golva öleli körül szeretetével a szülőföldet, amelynek röge, vize, levegője, növényillata, sója, fűszere a lélek testi kifejezésének, a szenvedély anyagi megnyilatkozásának a hordozója és eszközlője. Szenvedélyt kell szenvedélyesen űznünk azért az elháríthatat­lan kötelességért, amit Duna-völgyi szövetke­zésnek nevezünk. Lángolnunk kell Európa- hazáért s a világ-emberiségért. Valami határ­talan nagy, tüzes, védekező nemzetiség nem felekezeti, hanem vallásos, Istenhez tisztán közelíteni tudó szenvedélyre van szüksé­günk, amelynek parancsa itt pan g levegő­VASÄRNAP 19 3 5 MÁRCIUS 3. A szembenálló erdeim politikai erók végső összecsapása előtt Á nemx«ií-pm*m%zip6H elnöki fanácsa ma ill össze. — Elhalasztják a Sihiu-i isgozaii gyűlést. — üae lenesen keze a Vaida-mozgalom hátterében. = Számolnak a paraszipártfoan a két erdélyi vezér egyidejű kiválásával BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) A nemzeti-parasztpártban megkezdődött a ki­kristályosodás folyamata s az elnöki tanács mai illésén fontos ügyek kerülnek tárgya­lásra. Elsősorban a párt erdélyi tagozatának helyzete foglalkoztatja a párlvezetőséget. Az erdélyi tagozatnak tudvalevőleg Vaida az elnöke, aki ennek irányvonalát most szán­dékosan és önhatalmúlag jobbra tolta. A iRador távirati iroda jelentése szerint sür­gősen össze kellett volna hivni a párt er­délyi tartományi kongresszusát a központi végrehajtóbizottság határozata értelmében. Vaida azonban ennek nem tett eleget, hogy igy az országos kongresszus idejének kitű­zését késleltesse, miután ez addig nem dönt­het végső fokon, mig bizonyos kérdésekben a tartományi tagozatok illetékes szervei nem döntöttek. Legújabb jelentés megerősíti azt a hirt, mely szerint a pártvezetőség mai ülésén fel fogják kérni Mihalachet, hogy gyakorolja elnöki jogát s amennyiben Vaida kötelességének nem tett eleget, az erdélyi tagozat kongresszusát pártelnöki minőség­ben liivja össze és hirdesse meg. A Sibiu-megyei nemzetiparasztpárti tago­zat március 5-re kitűzött közgyűlését való- szinüleg nem fogják megtartani. Népgyülést I tartanak majd ehelyett, melyen beszédeket fognak mondani anélkül, hogy a Maniu és Vaida-csoportok között felmerült vitákban érdemben döntenének. Mihalache tehát nem megy el Siblu-ba s uj intézkedést fog tenni a megyei közgyűlés összehívására, melyen maga akar elnökölni. A Dimineaţa jelentése szerint a Vaida- csoport magatartásában nem mutatkozik békülékenység. A Curentul úgy tudja, hogy a nemzeti-parasztpárt vezetőségében Maniu befolyásának ereje emelkedett és ma szóvá teszik Tilea ügyét a Maniu ellen intézett is­mert támadásaival kapcsolatban. Hivatalos jelentés szerint egyébként par'közi megállapodás kfozüí az éried mi­ségi munkanélküliség és a román ifjúság problémáinak tanulmányozására. A Curentul úgy tudja, hogy a kezdeménye­zést maga a kormány veszi kezébe s még a most folyó ülésszakon törvényjavaslatot fog benyújtani az utóbbi időben felmerült kér­dések elintézésére. Pop Valér dr. igazság­ügyminiszter keddre hívta össze értekezlet­re az ügyvédi-kamarák dékánjait Bucuresti- be. A miniszter meghallgatja a diákok kül­döttségét is, mielőtt határozna az ügyvéd­kérdésben. A isemzeti-parasitpárt űr. lipi nQllafhozaía man Vaidss alícséjásials hatiása. ~ It áj®. — Hfaoiu ©iieiaíivájia. S)r. £.upu erős Itriti- Ülihafacfoe pozíciója Bucureştii távbeszélő jelentéseink ki­egészítéséül érdekes helyzetképet ad a „numerus vakchicus“ körül fellángolt harcok előzményeiről és várható követ­kezményeiről az Ellenzék fővárosi levele­zője. Cikkét nem adhatjuk le minden megjegyzés nélkül, mert célzataiban nem fedi pontosan a mi felfogásunkat és, ter­mészetes magatartásiunkat ebben a kér­désben. Viszont olyan érdekes rajzát ad­ja a háttérben mozgó erőknek s néhány olyan, eddig köztudomásra nem jutott értesülést közöl, mely cikkének egyes vo­natkozásait egyenesen szenzációssá teszi. BUCUREŞTI, február 28. ,,Az én orvos- és pártkollegám eltávolodom úgy az igazi szociális sebészet szabályaitól, mint a való­ban ecaranista leiektől és koncepciótól és ezzel egy már régebb idő óta észlelt lelki állapotot követ. Úgy látszik, hogy követni akarja a fajvédő mozgalmat, amelyet évek­kel ezelőtt a fiataloknak egy tábora kezdett meg, akiknek kora megbocsáthatóvá teszi az ilyen tévedéseket és amelyeknek nem talál­juk visszhangját a nép széles rétegében“. Ezeket a szavakat dr. Lupu Miklós nyilatko­zatából idézem, mert ezzel lefiet legjobban j jellemezni azt a hangulatot, amelyet a párt­ban Vaida ismeretes akciója előidézett. A párt mérsékelt elemei, elsősorban a régi királyságbeli parasztpártiak, rend­kívül veszedelmesnek tartják a „numerusz valachicusci jelszavának a belevivését a közhangulatba. Ezek a körök nagyon is jól tudják, hogy amit Vaida kíván, az nem a törvényhozás utján valósítható meg és a közoktatás eddig is megtette ebben az irányban a magáét. De igen kellemetlen kül­politikai következményei is lehetnek annak az akciónak, amely a békeszerződésben le­fektetett paragrafusokat, még ha csak ki­sebbségi jogokról is van szó, félre akarja lökni. Nae Jonescu keze Vaida akcióját Bukarest fokozott figyelem­mel kiséri. Nem tudja, hová fog fejlődni, vagy fajulni. Ha Vaida valóban tovább ha­lad a megkezdett utón — és minden jel er­re vall —, úgy a párt nem maradhat tétlen és valamilyen irányban cselekvésre kell ma­gát elhatároznia. Dr. Lupu megfujta a harci riadót. Kérdés, hogy az a csoport, amely Vaida körül tömörül és bizonyos mértékig a volt miniszterelnök tanácsadóinak a sze­repét tölti be, nem fogja-e Vaidát attól a lépéstől visszatartani, amely felé politikai el­lenfelei szívesen sodornák. Viszont sokan vannak azok is, akik Vaida akcióját éppen e körök befolyásának tulajdonítják és ab­ban —, ha közvetve is — Nae Jonescu ke­zét is felfedezni vélik. Tagadhatatlan, hogy bizonyos körökben, ahol az értelmiségi munkanélküliség igen nagymérvű — elsősorban az ügyvédeknél — Vaida számos követőre talál. De nem gou- dolnak-e arra, hogy azt az elvet, amelyet Vaida hangoztat, a „numerusz valachicus“-t, tehát a többségnek és a kisebbségnek az ál­lami, társadalmi és gazdasági életben való arányos részvételét, teljesen keresztülvinni annyit jelentene, mint sok téren a mai nu­merusz mülust feladni? Egy hajóban Gogával Bucureşti nem nézi tétlenül Vaida akció­ját. Az a kihallgatás, amelyben Tileanak, Vaida egyik legbensőbb munkatársának ré­sze volt, e kérdés körül mozgott és bizonyos körök Bucurestiben tudni vélték, hogy számonkérő és kimagyarázkodó jellege volt, Minthogy ez a kihallgatás a cluji gyűlés előtt történt, politikai körökben nagy érdek­lődéssel várták: miként fog Vaida reagálni a szuggesztiókra, illetve kapott-e és milyen szuggesztiókat. E köröket csalódás érte: Vaida tovább haladt a megkezdett utón, el­mondott minden epizódot, amit minisztersé­gei alatt észlelt, de konkrétumot csak keve­set adott jövő programjából. Nem kevésbé idegesíti a nemzeti-paraszt- pártot az a körülmény is, hogy Vaida akciójának leghangosabb támoga­tója éppen Goga, akik ellen bizonyos politikai iránya — diktatúra és személyes kormány proponá- lása — miatt a nemzeti parasztpárt a legéle­sebb harcot hirdeti. Goga ismeretes nyilat­kozata, amelyben üdvözölte Vaida akció­ját, valamint Goga lapjának a magatartása világosan enged a Vaida—Goga megegye­zés létezésére következtetni, ami ellen azonban a nemzeti parasztpárt til­takozik. Ilyen körülmények között nem csoda, ha mindenki azt a politikai mozgató rugót ke­resi Vaida akciója mögött, amely ezt a nagymultu államférfit ara indítja, hogy most — politikai karrierjének és életének az alkonyán — ilyen kockázatos vállakózásba és harcba kezdjen. Két okot lehet találni: az egyik a személyes politikai ambíció, a megsértett politikai büszkeség, a másik pe­dig visszatérés a régi politikai eszmékhez, ideálokhoz. Amikor Vaida kénytelen volt 1933-ban lemondani, lemondásának okát ab­ban a körlevélben kereste, amelyet annak idején a vállaltoknak szétküldött. Azonkívül nem tudja Vaida elfelejteni azt a hadjára­tot, amelyet 1928-ban és 1929-ben ellene bizonyos bukaresti nem született román körök külföldön indítottak és végül az el­lene elkövetett merényletet, amelynek egy Goldenberg nevű fiatalember volt a tettese. (Folytatás a 3. oldalon.) ben, amely egyedül biztosíthatja, hogy tiszta és becsületes frigyre lépünk a közös ország érdekében kitisztult lelkű többségi felebará­tainkkal. Ha mégis ideiglenesen az elnyo­más, a gyűlölet, a megtorlás szenvedélyével vesznek célba bennünket, mi a védekező nemzetiség, az egymás kezét megfogó emberi szeretet szenvedélyével válaszoljuk és alakít­suk át a támadást megértéssé, lelki és anyagi békévé. Semmi sem marad úgy, ahogy volt. Kor szellem embereken keresztül kijelenti a tör­ténelmi végzet rendelését. Most már tudjuk, mit keli régi mivoltunkhoz tenni. Nekünk már nem kell várni az apostolra, aki tanít­son önmagunk védelmének és embertársaink szereidének a lázas szenvedélyére, aki meg­tanítson a szervezés müvére. E nemes, szin­te azt mondanák, bölcs és jótékony harc mó­dozataira. Legfeljebb elő kell hívnunk vagy bátorítanunk a kész apostolokat, akik akö:- lélek szellemében, igazi értelemben vett ve­zérek lehetnek. Nem uj kiadású parancs­nokok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom