Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)
1935-03-17 / 64. szám
IO ELLENZIK Í933 ăairclUM 17. Miissi, a bíborrá Érdekes beszélgetés FeJja Wláybirii alakítójával hívják. KeJvidámodva BECS. (március). Az Ember :» dencvu- •ízárnyakkal. A konthr'nsekei. csapon*, cs valami várkastélyban huluu.k nyáron.J. betűvel kezdődik a neve, i-k vannak benn., a haja a szemébe lóg, nvakravalója lobog, arcbőre barázdás, piros faltokkal. A szeméből a fehérjével néz, ráviUantja az emberre. Hangja halk és finom, de még ezért som lehet jótállni. Egy kráter morog telid, belül vulkán .düböröghet. V kávéházakban valaki elcsodálkozott. 1 Ez Moissi? ügy néz ki, mint egy nValaki azt hibáztatta, hogy nem elég vasalt. . . _ Nem értem, miért kapja a/.l a rengeteg szerelmes levelet a nőktől. _ Az impresszáriójával ül, kávét iszik. Egy fiatalember jön, kérdezi: (lküldték-e Bernhardt Shawnak a száz shillinget. Hogy el- küldték-e ? Előre ki kellett fizetni, mielőtt a turné elindult, az irót képviselő Elrich- Verlasnak. — De hát honnan tudják — mondja Moissi — hogy száz shilling fog neki járni! Tudfommal t z percentet kell hogy ^apjoa abból, rmi a d rabjánál bejön a kasszába. — Ez pausálirozva van, — mondja az impresszárió. — Azt mondta EH h: adjon száz shillinget Shawért és rendben van. Erre kifizetem neki, már nem is tudom, hány elcaóást. — De hát nem értem — csodálkozik Moissi — hát ho?y jön az az Elrich ahhoz, ho~y Shaw nevében ilyen üzle.eket csináljon. Hát ő irta a darabot ? — Shaw örül, hogy kap valamit. Elvégre nem tudja ellenőrizni darabjának összes előadásait. Ez legalább biztos. Moissi megemlíti, hogy ő mindenünnen, ahol csak Shaw darabját játsza, szoko't irni egy levelezőlapot az öregnek. Rió- .Taneir'ból, Sidneyből. Különben is személyes bar hja Ehawnak. Egy partnernője magas, német színésznő kering rz asztal körül, Odasmja Moissinak. — Nem jö-sz esy kicsit sétáin* 1 ? Sétálni? Hogyne. Mindjárt. A színésznő félreül egy másik ászaihoz, édes, tapintatos, talán nem akar zavarni bennünket. Én művészetről kérdezek. Moissi mindig politikával felel. Illetve nem is politikával, egyszerűen azzal, ami a levegőben van. N gyón nyugtalan, még ve dégszereplési turnén is ilyeneken fő a feje.-- Egy félév múlva ... legkésőbb egy év múlva... és felveti vészes gondokkal a f-j't. Azután öt perc múlva megint. — Egy félév múlva, legkésőbb egy év múlva ! K'csit beszélgetünk megint színházról, magyar írókat még nem játszott, Molnár könnyű, különben senkit sem lehet ma még megítélni, majd később fog kiderülni, hogy mit értek. — Nincs kiút — tépelődik megint az Hobbi gondolatain Hiszen Anglia, Amerika, Franc’ao-szág és Olaszország megakadályozhatnák. De nem akarják. így megyünk a végzetünk felé ... Én nem értem az e^é- szejt. Állítja, hogy a zsúfolt lakosságú Európa fogja legjobban megsinyleni. Gázt, bombákat. Mert Kínában, Oroszországban, ahol olyan óriási területen van elszórva a lakosság — mondjuk már, hogy elpusztítja < a pagodákat, a Lnnna-parkot. De London, Ibéris, Bér i-1, München, Bécs. Mit fogunk mi csinálni? Nehogy tévesen ítéljük meg: Moissi nem nyafog és nun önmagáért nyafog. Egyszerűen csak elképedve áll egy folyamattal szemben, amely rohan a falnak. ÍGY ÉLŐNK Min A TerézMnitiSÉip!! uj revüje. Ami szatíra, vicc, neve‘és és humor létezik, az ebben a revüben benne van. — ríák ! Nagy Endre, Szén Ernő, Békeffi László, Kőváry Gyu’a, Ernőd Tamás, Lő- rincz Miklós, Rejtő Jenő. — Xon'eráis Békeffi Lá-zló. — A főszrrepehef iát szák : Salamon Béla, Rajna Alice, Lánczy Margit, Kökény l'ona, Nagykovácsi Ilona, Lengyel Gizi, Sass Ollv, Gárdonyi, Kőváry, Komlós, Fenyő, Kompothy, O mos, stb. Kezdete : este 9 órakor és délután 4 órakor. Teli fon: 26—5—54. Telefon: 26—5—54. • •• jön Telefonhoz vissza. — Mennvi Önnek a jövedelme? Elfordítja a fejét, majdnem, hogy hangosan azt mm mondja: Pfuj. — Soha sincs pénzem — feleli röviden. U azik, folyton utazik. Azért nem s vállal állandó szerződést. Játszott már mindenféle színű emberek el tt. Barnáknál, rézbő. iieknél, sárgáknál, feketéknek Repülőgépen, haj in és vasúton szokott utazni. Van felesége, az néha elkis ti. Néha. Tudvalevő, hogy ő a 1 ghiresebb Fedja- sz'nész. Ké'dezem, ismeri-e Tolsztoj családját. Csak a lányát. Fiait n ra? Nem. Azt mond un, én ismerem. Rám éz. bah! ÖrQ'Ök ma atnban, kacagniv lóan drága, nng óbb >n a rá ár ült, okatinogélt közönyben. Több művészi „dumát“ ki is kér ngának. Megint vis za'.ór kedvenc, témájához, gyötrőd soihez. Mondom, nem tudja mu at kiszakítani a világ llryeiből? Rámnéz.. (Tudtam, hogy rrak oz jöhet.) Hat a művészt éppen az teszi, hogy nva- ki' benne áll mindenkinek a ny..va vájárul) in. E fordítja megint a fejét, riyi van azt hiszi ró'am, kis zöld kezdő vagyok. Nem eng dem k a körtől. Ingerlem i yen hülyeség t- kel, mint a bikát. Szépen döf- köd, továbbra is. — Odahaza — mondom —- a német lapok... még mindig támadják? Kés rü megvetés, lenézés folyik le hozzám az arcáról. Nem nekem szó , 6 nem. S kkal többnek, százszor másoknak. Hűvösen kezdődött ez a k,.v házi találkozás, de melegen és jól végződött. Egy fél ra alatt ezek n fricskák közelhoztak egymáshoz. (b—ij) I Immn mMH festése, tisztítása olcsó árban megk zdődött mm-NÉL, CLUJ! VARADI MIKLÓS: r EMLÉKEIMBŐL Jutalom játékok Jó ötven évre pi lantok vissza, amikor színészetünk aranykorát élte és Tóth József főpénztáros í-én és 16-án pontosan fizette a gázsit. Ezenkívül az elsőrangú színészeknek és színésznőknek a szerződésileg kikötött jutalomjáték is kijárt. E. Kovács Gyula egy márciusi napon jelentette be jutalom játék át az öreg színházban. Tavasz felé a közönség már nem igen látogatta a szinházat és igy érthető aggodalommal tekintettünk nehány nap mu-iva a szinlapokra, amelyek hirdették, hogy E. Kovács Gyula jutalom játékául a III. Richard kerül színre. Az előadás napján a pénztárnál érdeklődtem s azt a megdöbbentő választ kapram, hogy még egyetlen jég)- sem kelt el. Azonnal az árvaszéki hivataliba siettem s Vikol Kálmán elnök barátommal közöltem aggodalmaimat az estély sikerére vonatkoz állag. Vikol feltalálta magát s egy féliv papirosra felül ráírta, hogy „Gyüjtőiv“ és alá mindjárt oda is jegyzett 2 forintot. En is bejegyeztem a másik 2 forintot, átmentünk a tanácsházba, ahol szintén aláirtok kisebb-nagyobb összegeket. Vikollal a TelJeki gróf házában levő Csiky Lukács üzletébe siettünk. Szerencsére útközben összehozott a sors a „fejedelemmel“, Barcsay Domokossá'1, Karvázy Árpáddal, akik egy üveg „sherry“ mellett szórakoztak. Vikol átnyújtotta az ivet, mire a fejedelem io forintot irt alá. így az ivén levő összeg 27 forintot tett ki. Vikol ekkor igy szólt: — No most menjünk a szomszéd üzictbe, Szathmáry aranyműveshez s vegyünk E. Kovács Gyulának egy kis emléktárgyat. Átmentünk, Vikol előadja, hogy mijárat- ban vagyunk. Szathmáry azt kérdi, mennyi pénzünk van. Mutatjuk az ivet a 27 forinttal. Az aranyműves három tárgyat tett a pultra, amelyek közül válogathattunk. Az egyik egy szivartartó volt, másik egy serlegféle, és a harmadik egy ezüsttál. — Ezek a tárgyak értékesebbek, de a többit majd én pótolom, hogy hozzájáruljak az ajándékhoz — mondta Szathmáry. Egyhangúlag az ezüsrtálm szavaztunk, ez volt a légimutatósabb. A fejedelem nézegeti a tálat és megjegyzi, hogy bele kellene vésni, hogy „E. K. Gy.-nak emlékül“. Vikol azonban közbeszólt: — Méltóságos uram, nem lesz jó, ha bele- vcsetjük, vészit az értékéből, ha a zálogházba kerül). Az épületes megindokolást elfogadták és átmentünk Csiky Lukácshoz a továbbialt megbeszélése végett. Abban állapodtunk meg, hogy 6 órakor Vikol és én átvisszük a tálat a virágüzletbe, ott feldiszitjük virággal és koröskörül apró vékony színes Ibfüggő szalagokkal. Aztán átadjuk a színház fődiszlet- mesterének, hogy mikor „Kovács ur“ a színpadon megjelenik, hosszú spárgán bocsássa le a zsinórpadlásról a színpadra. Hét órakor kezdetét vette az előadás, de a színház mondhatni üres volt. Eszterházy grof, Barcsay Domokos, Korbuly Bogdán páholyain kívül1 még 2 páholyban volt csak közönség, és a zsöllye-ü'léseknek kis része tölt meg. Az ál1 óhely azonban, zsibongott a ka- tihoMtus, református és unitárius kollégiumok lelkes diákságától. A függönyt fe húzták s amikor Kováos Gyula megjelent a színen, fel- zúgott a taps. A zenekarból koszorút dohtok fd, s néhány csokrot, de ekkor a magasból lassan és méltóságosan leereszkedett a gyönyörűen fesdiszitett ezüst tál színes szalagjaival. A diákság ennek láttán szülni nem akaró tapssal ünnepelte E. Kovács Gyulát és az egész előadás alatt ünnepi hangulatban ült a kicsi, de annál lelkesebb közönség. Tóth főpénztáros bejelentette az igazgatóságnak, hogy az esti bevétel csak a napi községet fedezte, s igy Kovács Gyulának nem maradt osztalék jutalom játékára. Erre Eszterházy Kálmán gróf és Korbuly Bogdán intendánsok nemes gesztussal megbízták a fő- pénztárost, hogy E. Kovács Gyula urnák a tegnap esti feedhetetlen szinmüvészi alakításáért 100 forint tiszteletdijat adjon ár. Aranyidők! Az én jutalomjátékomra a 80-as évek egyik nyarán került sor. A nyarat itthon töltöttük és a sétatéri nyári színházban tartottuk az előadásokat. Az igazgatóság tudatta a személyzettel, hogy akiknek esedékes juta1 ömjátékuk, jelentsék be az irodában. Mivel a nyári jutalomjátékok többnyire veszteséggel jártak, jelentkező sem akadt. Igen ám, de én jó- előre gondoskodtam egy bombasikerü darabról) s bejelentettem, hegy a nyár folyamán megtartom jutalom játékomat. A *, Gulyás“ című népszínműben léptem föl, amelynek zenéjét és gyönyörű népdalait báró Bánfíy Gyurka irta az én hangomra, mint minden dalát. Elérkezett az éőadás napja s a nyári színház nézőtere megtelt közönséggel. Nyár lévén, virág voít bőven, alig győztem átvenni a csokrokat és koszorúkat. Egyszer csak a zsinórpadlásról szalagon egy papircsomag érkezett, amelyet leoldottam és anélkül, hogy megnézhettem vo’lna, mi van benne, virágokkal együtt elhelyeztem a színen. A darab tetszett, mert Bánffy Gyurka báró dalbi feledtettek a gyengébb részeit. Szép sikeremből az oroszlánrész Gyurka barátomnak jutott. Előadás után Gajzágó Manót, Sebesi Samut, Vikot'i Kálmánt és Salamon Antalt, a mi kedves „Totyónkat“, meghívtam a há- zsongjárdi kis kertembe szerény vacsorára, összecsomagoltuk a virágokat és az ajándék papircsomaggal elindult a kis csapat. Feleségem, az én drága jó Etelkám, előkészítette a vacsorát és a kertben terített asztal várt. Hozzáláttunk a jó pörköltcsirkéhez és turós- csuszához, vacsora végeztével pedig feleségem az asztalra helyezte a színháztól hozott papircsomagot: lássuk, mi van benne? Kezdjük bontogatni, hát pompás cuba-szi- varok, cigaretták és szipkák kerültek elő, a végén pedig az általunk már jól ismert ezüst tál, E. Kovács Gyula emléktárgya. Nagyot- néztünk, inert nem értettük, hogyan került idle. Feleségem aztán röviden megmagyarázta: — Kovács Gyuláné Mik Ós jutalomjátékára szánta ezt a kis emléktárgyat, 16 forintra zálogban, volt és én kiváltottam. Virággal és a szép szalagokkal nem akarták feldisziteni, nehogy felismerjék a színházban. Helyette szivarral töltöttük -meg. így aztán borvizes bor és jó dohányfüst me'iiett kedélyesen voLt miről beszélni hajnalig. így került hozzánk E. Kovács Gyula emléktárgya, amelyet negyven éve elmúlt, hogy őrzök. Öreg fejemet azon töröm, hová helyezhetném el biztos helyre, ahol méltó- képen megbecsülnék, nehogy elkallódjék. SZABÁSMINTÁK mérték és minden divat ábra szerint Devescoviné Lúazlovazhy He. n szabásrnintakészltőnél, Budapest, IV. Sémmcíweis-utea il. I. ciiic't. n IVAT A tél mégis csak véget ért. Hölgyeink a télikabát uralmát in ár megunva biztosan, örömest öltik magukra a tavaszi divat remek újdonságait. Nézzük először is a korát a viasz mindenkori diktátorát, a kosztümöt. Az angol divat ismét kitett magáért. Az uj tailor-made modelek és a férfifazonu kabátok korrekt és szigorú vonalú szabást mutatnak, de kihangsúlyozott egyszerűségűkben és tárgyilagosságukban is rendkívül érdekes hatásokat Ígérnek. Az angol divat klasszikus elemei, a testhezálló zakó, a szigoruvonalu naglán, a diva- tonfeüa spoit- és utlzóulszter, a három negye des és hetnyolcados köpeny, a rövid egyenesvonal u kabátka, mindezek természetesen számos változatban vannak képviselve. Igen divatos a frakkszerüon szabott kosztümkabát, mely aaltt a melényke látszik. A mel énnyel kü önben is gyakran találkozunk, kabáttal és kosztümmel kombinálva. Mint hozzádolgozott melényrész, vagy mint önálló ruhadarab szerepel. Nem hiányzik az egyenes- vonalú öves délelőtti kabát sem. A francia szabású komp ék.abá tok is minden hosszúságban szerepelnek. Gloknisan rendkívül bőven esnek, elől igen gyakran szitádnak. A bőség a háromnegyedeseknél főlqg hátul van. Sálszerüen hátravethető gallérral vagy gallér nélkül készülnek. Nagy kedveltséginek örvend az idén a kép I is. A ruhákat gyakran kabát he vett kép egészíti ki, úgy a konzervatív sző verni odelle- I két, mint a selyemruhákat. Rendszerint csi- I pőig ér, simán köpenyszerüen esik. Igen divatos a ruhák felsőrészének másszi- nü anyaggal való kombinálása. Gyakran a blúzok is két különböző színű anyagból készülnek. A szoknya vona'a a dél-előtti ruháknál sima, hall és főleg slicc adja meg a lépéshez szükséges bőséget. Délutánra enyhén gloknizódhat. Szép és érdekes újítása a divatnak a taft megjelenése az utcán, akár mint teljes ruhaanyag, akár mint díszítés. A taft mef'ett a délelőtti ruhák gyakori és fiatalos dísze a piké, paszpól, legyező- és plasztronszerü zsa- kó aalkjában. Az idei tavasz uralkodó színe a szürke, igen divatos a kék és a barna különböző árnyalata. A csikós anyagok erősen eőtérbe kerülnek. Kompiéhoz Migyesésü, düftinfogá- su szöveteket használunk. Mindezekből láthatjuk, hogy igen szép és változatos divatnak nézünk elébe, amelynek keretében igazán nem lesz nehéz, hogy bárki I megtaálja az ízesének és egyéniségének megfelelő fazont és összeállítást. JULES EROS. BÖLÖNI GYÖRGY: AZ IGAZI ADY. Hatalmas irodalmi siker kiséri Bölöni uj kötetéi I mely teljesen ismeretlen részleteket tár fel a olvasó előtt, Ady életéből. Rengeteg kitúr fényképmelléklettel 210 lejért kapható az í lenzék könyvosztályában. Vidékre azonn 1 szállítjuk.
