Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-17 / 64. szám

IO ELLENZIK Í933 ăairclUM 17. Miissi, a bíborrá Érdekes beszélgetés FeJja Wláybirii alakítójával hívják. KeJvidámodva BECS. (március). Az Ember :» dencvu- •ízárnyakkal. A konthr'nsekei. csapon*, cs valami várkastélyban huluu.k nyáron.J. betűvel kezdődik a neve, i-k vannak benn., a haja a szemébe lóg, nvakravalója lobog, arcbőre barázdás, piros faltokkal. A sze­méből a fehérjével néz, ráviUantja az em­berre. Hangja halk és finom, de még ezért som lehet jótállni. Egy kráter morog telid, belül vulkán .düböröghet. V kávéházakban valaki elcsodálkozott. 1 Ez Moissi? ügy néz ki, mint egy n­Valaki azt hibáztatta, hogy nem elég vasalt. . . _ Nem értem, miért kapja a/.l a rengeteg szerelmes levelet a nőktől. _ Az impresszáriójával ül, kávét iszik. Egy fiatalember jön, kérdezi: (lküldték-e Bern­hardt Shawnak a száz shillinget. Hogy el- küldték-e ? Előre ki kellett fizetni, mielőtt a turné elindult, az irót képviselő Elrich- Verlasnak. — De hát honnan tudják — mondja Moissi — hogy száz shilling fog neki járni! Tudfommal t z percentet kell hogy ^apjoa abból, rmi a d rabjánál bejön a kasszába. — Ez pausálirozva van, — mondja az impresszárió. — Azt mondta EH h: adjon száz shillinget Shawért és rendben van. Erre kifizetem neki, már nem is tudom, hány elcaóást. — De hát nem értem — csodálkozik Moissi — hát ho?y jön az az Elrich ahhoz, ho~y Shaw nevében ilyen üzle.eket csi­náljon. Hát ő irta a darabot ? — Shaw örül, hogy kap valamit. Elvégre nem tudja ellenőrizni darabjának összes előadásait. Ez legalább biztos. Moissi megemlíti, hogy ő mindenünnen, ahol csak Shaw darabját játsza, szoko't irni egy levelezőlapot az öregnek. Rió- .Taneir'ból, Sidneyből. Különben is szemé­lyes bar hja Ehawnak. Egy partnernője magas, német színésznő kering rz asztal körül, Odasmja Moissinak. — Nem jö-sz esy kicsit sétáin* 1 ? Sétálni? Hogyne. Mindjárt. A színésznő félreül egy másik ászaihoz, édes, tapinta­tos, talán nem akar zavarni bennünket. Én művészetről kérdezek. Moissi mindig politikával felel. Illetve nem is politikával, egyszerűen azzal, ami a levegőben van. N gyón nyugtalan, még ve dégszereplési turnén is ilyeneken fő a feje.-- Egy félév múlva ... legkésőbb egy év múlva... és felveti vészes gondokkal a f-j't. Azután öt perc múlva megint. — Egy félév múlva, legkésőbb egy év múlva ! K'csit beszélgetünk megint színházról, magyar írókat még nem játszott, Molnár könnyű, különben senkit sem lehet ma még megítélni, majd később fog kiderülni, hogy mit értek. — Nincs kiút — tépelődik megint az Hobbi gondolatain Hiszen Anglia, Amerika, Franc’ao-szág és Olaszország megakadá­lyozhatnák. De nem akarják. így megyünk a végzetünk felé ... Én nem értem az e^é- szejt. Állítja, hogy a zsúfolt lakosságú Európa fogja legjobban megsinyleni. Gázt, bombá­kat. Mert Kínában, Oroszországban, ahol olyan óriási területen van elszórva a la­kosság — mondjuk már, hogy elpusztítja < a pagodákat, a Lnnna-parkot. De London, Ibéris, Bér i-1, München, Bécs. Mit fogunk mi csinálni? Nehogy tévesen ítéljük meg: Moissi nem nyafog és nun önmagáért nyafog. Egysze­rűen csak elképedve áll egy folyamattal szemben, amely rohan a falnak. ÍGY ÉLŐNK Min A TerézMnitiSÉip!! uj revüje. Ami szatíra, vicc, neve‘és és humor léte­zik, az ebben a revüben benne van. — ríák ! Nagy Endre, Szén Ernő, Békeffi László, Kőváry Gyu’a, Ernőd Tamás, Lő- rincz Miklós, Rejtő Jenő. — Xon'eráis Békeffi Lá-zló. — A főszrrepehef iát szák : Salamon Béla, Rajna Alice, Lánczy Margit, Kökény l'ona, Nagykovácsi Ilona, Lengyel Gizi, Sass Ollv, Gárdonyi, Kő­váry, Komlós, Fenyő, Kompothy, O mos, stb. Kezdete : este 9 órakor és délután 4 órakor. Teli fon: 26—5—54. Telefon: 26—5—54. • •• jön Telefonhoz vissza. — Mennvi Önnek a jövedelme? Elfordítja a fejét, majdnem, hogy han­gosan azt mm mondja: Pfuj. — Soha sincs pénzem — feleli röviden. U azik, folyton utazik. Azért nem s vál­lal állandó szerződést. Játszott már min­denféle színű emberek el tt. Barnáknál, rézbő. iieknél, sárgáknál, feketéknek Repü­lőgépen, haj in és vasúton szokott utazni. Van felesége, az néha elkis ti. Néha. Tudvalevő, hogy ő a 1 ghiresebb Fedja- sz'nész. Ké'dezem, ismeri-e Tolsztoj csa­ládját. Csak a lányát. Fiait n ra? Nem. Azt mond un, én ismerem. Rám éz. bah! ÖrQ'Ök ma atnban, kacagniv lóan drága, nng óbb >n a rá ár ült, okatinogélt közöny­ben. Több művészi „dumát“ ki is kér n­gának. Megint vis za'.ór kedvenc, témájá­hoz, gyötrőd soihez. Mondom, nem tudja mu at kiszakítani a világ llryeiből? Rámnéz.. (Tudtam, hogy rrak oz jöhet.) Hat a művészt éppen az teszi, hogy nva- ki' benne áll mindenkinek a ny..va vájá­rul) in. E fordítja megint a fejét, riyi van azt hiszi ró'am, kis zöld kezdő vagyok. Nem eng dem k a körtől. Ingerlem i yen hülyeség t- kel, mint a bikát. Szépen döf- köd, továbbra is. — Odahaza — mondom —- a német la­pok... még mindig támadják? Kés rü megvetés, lenézés folyik le hoz­zám az arcáról. Nem nekem szó , 6 nem. S kkal többnek, százszor másoknak. Hűvösen kezdődött ez a k,.v házi talál­kozás, de melegen és jól végződött. Egy fél ra alatt ezek n fricskák közelhoztak egymáshoz. (b—ij) I Immn mMH festése, tisztítása olcsó árban megk zdődött mm-NÉL, CLUJ! VARADI MIKLÓS: r EMLÉKEIMBŐL Jutalom játékok Jó ötven évre pi lantok vissza, amikor színészetünk aranykorát élte és Tóth József főpénztáros í-én és 16-án pontosan fizette a gázsit. Ezenkívül az elsőrangú színészeknek és színésznőknek a szerződésileg kikötött ju­talomjáték is kijárt. E. Kovács Gyula egy márciusi napon jelentette be jutalom játék át az öreg színházban. Tavasz felé a közönség már nem igen látogatta a szinházat és igy érthető aggodalommal tekintettünk nehány nap mu-iva a szinlapokra, amelyek hirdették, hogy E. Kovács Gyula jutalom játékául a III. Richard kerül színre. Az előadás napján a pénztárnál érdeklőd­tem s azt a megdöbbentő választ kapram, hogy még egyetlen jég)- sem kelt el. Azonnal az árvaszéki hivataliba siettem s Vikol Kálmán elnök barátommal közöltem aggodalmaimat az estély sikerére vonatkoz állag. Vikol felta­lálta magát s egy féliv papirosra felül ráírta, hogy „Gyüjtőiv“ és alá mindjárt oda is jegy­zett 2 forintot. En is bejegyeztem a másik 2 forintot, átmentünk a tanácsházba, ahol szintén aláirtok kisebb-nagyobb összegeket. Vikollal a TelJeki gróf házában levő Csiky Lukács üzletébe siettünk. Szerencsére útköz­ben összehozott a sors a „fejedelemmel“, Barcsay Domokossá'1, Karvázy Árpáddal, akik egy üveg „sherry“ mellett szórakoztak. Vi­kol átnyújtotta az ivet, mire a fejedelem io forintot irt alá. így az ivén levő összeg 27 forintot tett ki. Vikol ekkor igy szólt: — No most menjünk a szomszéd üzictbe, Szathmáry aranyműveshez s vegyünk E. Ko­vács Gyulának egy kis emléktárgyat. Átmentünk, Vikol előadja, hogy mijárat- ban vagyunk. Szathmáry azt kérdi, mennyi pénzünk van. Mutatjuk az ivet a 27 forint­tal. Az aranyműves három tárgyat tett a pultra, amelyek közül válogathattunk. Az egyik egy szivartartó volt, másik egy serleg­féle, és a harmadik egy ezüsttál. — Ezek a tárgyak értékesebbek, de a töb­bit majd én pótolom, hogy hozzájáruljak az ajándékhoz — mondta Szathmáry. Egyhangúlag az ezüsrtálm szavaztunk, ez volt a légimutatósabb. A fejedelem nézegeti a tálat és megjegyzi, hogy bele kellene vésni, hogy „E. K. Gy.-nak emlékül“. Vikol azon­ban közbeszólt: — Méltóságos uram, nem lesz jó, ha bele- vcsetjük, vészit az értékéből, ha a zálogházba kerül). Az épületes megindokolást elfogadták és átmentünk Csiky Lukácshoz a továbbialt megbeszélése végett. Abban állapodtunk meg, hogy 6 órakor Vikol és én átvisszük a tálat a virágüzletbe, ott feldiszitjük virággal és koröskörül apró vékony színes Ibfüggő sza­lagokkal. Aztán átadjuk a színház fődiszlet- mesterének, hogy mikor „Kovács ur“ a szín­padon megjelenik, hosszú spárgán bocsássa le a zsinórpadlásról a színpadra. Hét órakor kezdetét vette az előadás, de a színház mondhatni üres volt. Eszterházy grof, Barcsay Domokos, Korbuly Bogdán pá­holyain kívül1 még 2 páholyban volt csak közönség, és a zsöllye-ü'léseknek kis része tölt meg. Az ál1 óhely azonban, zsibongott a ka- tihoMtus, református és unitárius kollégiumok lelkes diákságától. A függönyt fe húzták s amikor Kováos Gyula megjelent a színen, fel- zúgott a taps. A zenekarból koszorút doh­tok fd, s néhány csokrot, de ekkor a ma­gasból lassan és méltóságosan leereszkedett a gyönyörűen fesdiszitett ezüst tál színes sza­lagjaival. A diákság ennek láttán szülni nem akaró tapssal ünnepelte E. Kovács Gyulát és az egész előadás alatt ünnepi hangulatban ült a kicsi, de annál lelkesebb közönség. Tóth főpénztáros bejelentette az igazgató­ságnak, hogy az esti bevétel csak a napi köz­séget fedezte, s igy Kovács Gyulának nem maradt osztalék jutalom játékára. Erre Esz­terházy Kálmán gróf és Korbuly Bogdán in­tendánsok nemes gesztussal megbízták a fő- pénztárost, hogy E. Kovács Gyula urnák a tegnap esti feedhetetlen szinmüvészi alakí­tásáért 100 forint tiszteletdijat adjon ár. Aranyidők! Az én jutalomjátékomra a 80-as évek egyik nyarán került sor. A nyarat itthon töltöttük és a sétatéri nyári színházban tartottuk az előadásokat. Az igazgatóság tudatta a sze­mélyzettel, hogy akiknek esedékes juta1 ömjá­tékuk, jelentsék be az irodában. Mivel a nyá­ri jutalomjátékok többnyire veszteséggel jár­tak, jelentkező sem akadt. Igen ám, de én jó- előre gondoskodtam egy bombasikerü darab­ról) s bejelentettem, hegy a nyár folyamán megtartom jutalom játékomat. A *, Gulyás“ című népszínműben léptem föl, amelynek ze­néjét és gyönyörű népdalait báró Bánfíy Gyurka irta az én hangomra, mint minden dalát. Elérkezett az éőadás napja s a nyári szín­ház nézőtere megtelt közönséggel. Nyár lé­vén, virág voít bőven, alig győztem átvenni a csokrokat és koszorúkat. Egyszer csak a zsinórpadlásról szalagon egy papircsomag érkezett, amelyet leoldottam és anélkül, hogy megnézhettem vo’lna, mi van benne, virá­gokkal együtt elhelyeztem a színen. A darab tetszett, mert Bánffy Gyurka báró dalbi feledtettek a gyengébb részeit. Szép sikerem­ből az oroszlánrész Gyurka barátomnak ju­tott. Előadás után Gajzágó Manót, Sebesi Samut, Vikot'i Kálmánt és Salamon Antalt, a mi kedves „Totyónkat“, meghívtam a há- zsongjárdi kis kertembe szerény vacsorára, összecsomagoltuk a virágokat és az ajándék papircsomaggal elindult a kis csapat. Felesé­gem, az én drága jó Etelkám, előkészítette a vacsorát és a kertben terített asztal várt. Hozzáláttunk a jó pörköltcsirkéhez és turós- csuszához, vacsora végeztével pedig felesé­gem az asztalra helyezte a színháztól hozott papircsomagot: lássuk, mi van benne? Kezdjük bontogatni, hát pompás cuba-szi- varok, cigaretták és szipkák kerültek elő, a végén pedig az általunk már jól ismert ezüst tál, E. Kovács Gyula emléktárgya. Nagyot- néztünk, inert nem értettük, hogyan került idle. Feleségem aztán röviden megmagyarázta: — Kovács Gyuláné Mik Ós jutalomjátékára szánta ezt a kis emléktárgyat, 16 forintra zálogban, volt és én kiváltottam. Virággal és a szép szalagokkal nem akarták feldisziteni, nehogy felismerjék a színházban. Helyette szi­varral töltöttük -meg. így aztán borvizes bor és jó dohányfüst me'iiett kedélyesen voLt miről beszélni haj­nalig. így került hozzánk E. Kovács Gyula emléktárgya, amelyet negyven éve elmúlt, hogy őrzök. Öreg fejemet azon töröm, hová helyezhetném el biztos helyre, ahol méltó- képen megbecsülnék, nehogy elkallódjék. SZABÁSMINTÁK mérték és minden divat ábra szerint Devescoviné Lúazlovazhy He. n szabásrnintakészltőnél, Budapest, IV. Sémmcíweis-utea il. I. ciiic't. n IVAT A tél mégis csak véget ért. Hölgyeink a télikabát uralmát in ár megunva biztosan, örömest öltik magukra a tavaszi divat re­mek újdonságait. Nézzük először is a korát a viasz minden­kori diktátorát, a kosztümöt. Az angol di­vat ismét kitett magáért. Az uj tailor-made modelek és a férfifazonu kabátok korrekt és szigorú vonalú szabást mutatnak, de ki­hangsúlyozott egyszerűségűkben és tárgyila­gosságukban is rendkívül érdekes hatásokat Ígérnek. Az angol divat klasszikus elemei, a test­hezálló zakó, a szigoruvonalu naglán, a diva- tonfeüa spoit- és utlzóulszter, a három negye des és hetnyolcados köpeny, a rövid egye­nesvonal u kabátka, mindezek természetesen számos változatban vannak képviselve. Igen divatos a frakkszerüon szabott kosztümkabát, mely aaltt a melényke látszik. A mel énnyel kü önben is gyakran találkozunk, kabáttal és kosztümmel kombinálva. Mint hozzádol­gozott melényrész, vagy mint önálló ruha­darab szerepel. Nem hiányzik az egyenes- vonalú öves délelőtti kabát sem. A francia szabású komp ék.abá tok is min­den hosszúságban szerepelnek. Gloknisan rendkívül bőven esnek, elől igen gyakran szitádnak. A bőség a háromnegyedeseknél főlqg hátul van. Sálszerüen hátravethető gal­lérral vagy gallér nélkül készülnek. Nagy kedveltséginek örvend az idén a kép I is. A ruhákat gyakran kabát he vett kép egészíti ki, úgy a konzervatív sző verni odelle- I két, mint a selyemruhákat. Rendszerint csi- I pőig ér, simán köpenyszerüen esik. Igen divatos a ruhák felsőrészének másszi- nü anyaggal való kombinálása. Gyakran a blúzok is két különböző színű anyagból ké­szülnek. A szoknya vona'a a dél-előtti ruhák­nál sima, hall és főleg slicc adja meg a lé­péshez szükséges bőséget. Délutánra enyhén gloknizódhat. Szép és érdekes újítása a divatnak a taft megjelenése az utcán, akár mint teljes ruha­anyag, akár mint díszítés. A taft mef'ett a délelőtti ruhák gyakori és fiatalos dísze a piké, paszpól, legyező- és plasztronszerü zsa- kó aalkjában. Az idei tavasz uralkodó színe a szürke, igen divatos a kék és a barna különböző árnyalata. A csikós anyagok erősen eőtérbe kerülnek. Kompiéhoz Migyesésü, düftinfogá- su szöveteket használunk. Mindezekből láthatjuk, hogy igen szép és változatos divatnak nézünk elébe, amelynek keretében igazán nem lesz nehéz, hogy bárki I megtaálja az ízesének és egyéniségének meg­felelő fazont és összeállítást. JULES EROS. BÖLÖNI GYÖRGY: AZ IGAZI ADY. Hatal­mas irodalmi siker kiséri Bölöni uj kötetéi I mely teljesen ismeretlen részleteket tár fel a olvasó előtt, Ady életéből. Rengeteg kitúr fényképmelléklettel 210 lejért kapható az í lenzék könyvosztályában. Vidékre azonn 1 szállítjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom