Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-14 / 61. szám

ELLENZÉK 1 9 3 5 m i re I u B 14. békére, a nyugalomra és mégis kijelenti, nem bizhatík a barátsági szerződések­ben, nein alapíthat semmit a békeokmá- nyokra, nem építhet a lefegyverzésre és hékeszándékra, pedig ezt szeretne, egye­dül esak a maga erejében, a maga fegy­vereiben bizhat. A Népszövetség itju, a háborús ösztön öreg. Persze nem kiáb­rándulás vagy lemondás ez, csak szük­ségszerű óvatosság. Ha igaz, hogy a po­kolba vezető ut jószándékokkal van ki­kövezve, bizonyos, hogy a menyorszagbn vezető ut cselszövényekkel és spanyol lo­vasokkal van megrakva. De végül eljut­hatunk valamelyikbe. MIT IR A ROMÁN SAJTÓ PREZENTUL: Igaz, hogy a kiállított terméke­ket díjazni szokták. Arany, ezüst, bronz kitün- tecést kaptak a kakasok és a tyúkok, juh, címe­res ökör, az alma, szólő, vagy a dió. Ec.c.ig a miniszterek és a prefektusok osztották ezeket a la tüntetéseket. A világ megfordult. A Bucurcsu-i kereskedelmi és iparkamara most szőlő-kitüntetésr nyújtott át Manolescu-Smingn kereskedelemügyi miniszternek. UNIVERSUL: A helyzet ma olyan természetű, hogy a költségvetés megalkotása nem egy kor raány, vagy egy párt feladata, hanem az egész országé, miután ennek a kérdésnek elintézése alap­iában véve az összes társadalmi osztályokat ér­dekli, melyek megelégelték már azt, hogy bi­zonytalanságban éljenek s a pénzügyek krónikus ueficitje miatt keletkezett zűrzavarban ne tucják azt, mit hoz a holnap. A költségvetés egyensúlyát tehát meg kell alkotni. VIITORUL: „MihaJache órája ütött“ — amint ezt csuíondárosan Vaida mondta volt a nemzeti- paraszepárt végrehajtó bizottságának ülésén —. úgy értendő, mintha Maniu, vagy éppen Vaida órájáról beszélnénk. Annak a tehet9égtelenségnek kifejezését jelenti, mely nem képes egészséges for­mát adni pártjának. Nem vetődött fel Lírom íz­ben is az egység kérdése? A fegyelem és a pro­gram kérdése, midőn háromszor váltották fel egy­mást a párt elnökei? Mi haszonnal jártak ezek a változások? Elősegítették a párt erejének szétfor- gácsolóaását s így Mihalache sem kerülhette el sor­sát. A nemzeti-parasztpárt belső válsága jó lecke volt. Ezt mindenki megérti a pártvezetőség tag­jain kívül, akik továbbra is hívei maradnak az anarchiáinak és demagóiának. ROMANIA NOUA: Az ostromállapotot és ami ebből főijük, Duca meggyilkolása után lép­tette a liberális kormány életbe. Amikor életbe lépett, meg volt inaokolva. Azóta azonban 14 hónap telt el anélkül, hogy valami zavar, vagy ki­vételes esemény történt volna s maga a kormány is hangsúlyozza, hogy teljes rend van az országban s a legnagyobb pontossággal halad előre a hires épitő-munka. Fölmerül tehát a kérdés: — Ha csend van, minden jól meg)’, ha a kormány nyu­godtan dolgozik, miért van mégis szükség ostrom- állapotra? Miért? NEAMUL ROMANESC: Luden Romiemek, a párisi Figaró főszerkesztőjének a ..Revue de Deux Mondes'‘-ban Romániáról írott, 1931-ben megje­lent cikkéből idéz: — „A háborút követő máso­dik napon nincs nemzet — Oroszország kivételé­vel — melynek vezetői jobban csalatkoztak vol­na az áliamgazcaság adataival kapcsolatban s jobban nélkülözték volna a helyes mérlegelést ak­kor, amidőn felvirágoztatás végett erre szükség lett volna. A gyakorlat hiánya, mely ennek a különben intelligens népnek türelméből ered, a vezetőket elvont tudományok felé sodorta, hogy utánozzák és kölcsön vegyék azt, amit másoknál láttak. A városi elem gazdasági kezdeményezése a középkori kufárok és a német szociológusok el­gondolásaihoz igazodott.“ Jorga lapja szerint a: megállapítás helyes és főleg Madgcaru politikájára vonatkozott. ARGUS: A francia kormány egyik legutóbbi rendeletét hozza a mezőgazdasági termelésre vo­natkozóan: — „A vetés idejének elérheztévd, meg kell győzni a gazdákat, hogy saját érdekük­ben mentői nagyobb mértékben csökkentsék a buzaveteseket.“ Jól jegyezzük meg, a francia kor­mány küldött ilyen uta&itást a prefektusoknak. Mas példát is felhoznánk. Minden országban, ahol az „offenziva“ célt ért és nőtt a termelés, a vi­szonyok súlyosbodtak. VREMEA: Néhány nappal előbb festői öltö­zetben sem többet, sem kevesebbet nem javasolt egy képviselő a parlamentben, mint azt, hogy ad­janak ingyen vasúti jegyet mindazoknak, kik ki­tüntetést kaptak. Körülbelül hárommillióra tehető ezeknek a száma az országban e igy nem értjük, miért ne lehetne a kedvezményt megadni, ha ez a nagy tömeg igy kívánja. A CFR aztán a bevé­telt úgy fokozza, hogy lépjen érintkezésbe Dum- kowski lengyel alchimistával, ki aranyat szállít majd a hiány pótlására. Meg kell jegyezzük, hogy egyetlen képviselő sem kacagott, mikor ezt a ja­vaslatot hallotta. A betegek 40-45 százaléka gyógyultan hagyja el az élőhalottak palotáját Látogatás Erdély egyik legnagyobb elmegyógyintézetében. — Csendesebb nők és lázasan tevékeny Sériiak. — Az enyhe vigasz és derengő reménység intézménye Dici osanm art in. (Az Ellenzék ludósitójá- tól.) Mint elvarázsolt kastély mered a vasúti töltés felé hatalmas, fehér frontjával, impo­záns homlokzatával az elmegyógyintézet. Az idegen, aki Sovuta-ról döcög hazafelé a vi­cinálison, érdeklődve fordul nz egymagában álló, köröskörül parkkal szegélyezett épü­lettömb felé s amikor a döcögö vicinális már rég elkanyarodott onnan és az egész épület­tömb a márciusi alkonyat homályábu vész, tovább kisért a gondolat, amely beledöbben az emberbe: tébolyda. Mélységesen megrendí­tő csengése van ennek a szónak s amint az ember csöndben kiejti, pillanatra föltárul az élőhalottak világa . . . minden, ami e falak mögött van: emberek, akiknek elborult elmé­je itt keresi a gyógyulást s a komor termek, amelyek közelebb viymak a sirhoz, mint az élethez. Pedig a valóságban egész más ké­pet nyer, aki meglátogatja ezt az intézményt. Gyógyító, jótékony élet a tébolyda falain belül Csak a kapu előtt döbben vissza pillanat­ra a belépő, de amint elindul beljebb a ka­vicsos kerti utón, valami enyhe vigasz, de­rengő reménység árad az itt-ott még hóval borított, koratavaszi virággruppokból, a fák­ról, amelyek vigasztalón ölelik körül a sze­rencsétlen, esett, beteg embereknek ezt az otthontnyu jtó menedékházát. Itt együtt van minden. A közel tízezer lelket számláló vá­rosnak itt van a kórháza, sebészettel, bel­gyógyászattal, ideg és elmeosztállyal. Az egész élén Dumitrescu professzor áll, aki az intézet többi orvosaival együtt néhány év alatt az ország egyik legmodernebb intézeté­vé fejlesztette intézetét. Ami külön megragadja a figyelmet, az az ideg és elmeosztály. Az alig három évtizedes intézet, amelyet Sándor János volt magyar belügyminiszter építtetett, olyan, mint egy sza­ni a betegségében. Újabb csoport: egy fiu­tal lány táncol, n másik énekel, egy harma­dik magábamélyedve ül. A főorvos előtt ez többször kifejtette, hogy meg akarju dönte­ni Bergson filozófiáját. Napokig nem halla­ni a hangját. Tanult, intelligens, olvasott lány volt s most ágya mellett a fejtáblán ez áll: paranoia. Általában a női osztályon, úgy a földszin­ten, mint az emeleten különös csend honol. Csak a bentlakók fakó arcára és vizenyős szemébe rajzolódott kifejezéstelenség és né­hány hisztéríkánuk olykor fel-felsivitó esze­lős kucagása árulja el a tébolydát. Az elegáns feltaláló, aki rádiózik, Báró Fischer és a többi „mo­dernek“ . . . A férfiosztályon már élénkebb kép fogad. Itt is vannak ugyan naphosszat egymaguk- ban ülő, csöndes betegek, de a többséget va­lami lázas tevékenység foglalja le. Itt csak­nem mindenkinek van valami „sürgős dol­ga“. És mindegyiké fontos. Egy jómegjele- nésü, betegsége miatt idő előtt nyugalmazott katonatiszt például azzal kezdi, hogy össze­szidja a főorvost. Alaposan lehordja, amiért nem jelent meg pontosan a megbeszélt idő­ben, hogy együtt menjenek fel a miniszté­riumba egy „újabb“ szenzációs találmányt szabadalmaztatni. A főorvos védekezni pró­bál, de a feltaláló zseni hanyag elegánciá- val leinti, csendet parancsol és — (rádióké­szülék sehol) — tovább rádiózik. Heteken keresztül veszi a híreket a világ eseményei­ről és rendkívül haragszik, ha megzavarják. (Különösen a görög forradalom érdekli.) Egy másik 45—40 év körüli férfi sztratosz- férarepülésre készül. Egész nap rendelkezik, hangosan adja az utasításokat. Egvfk közös terem ablakmélyedésében lázasan ir egy szemüveges férfi. Néhány év előtt még kitü­lA,a“*'kosz- DIVATDIDONSÁGOK MEGÉRKEZTEK tiim és ruha, gyapjú Reklám árak. Taka­rékosság 6 hónapra natórium. Gyönyörű kert, az épület frontján hatalmas terrász, példás tisztaság kívül és belül. Csak néhány zavartnézésü beteg, aki a kertben sétál, árulja el, hogy elmegyógy­intézetben vagyunk. Ennek az intézetnek a vezetője dr. Ca­hana Mózes főorvos. Kiváló specialista. Fe­leségével együtt, aki maga is orvosnő, önfel­áldozó küzdelmet folytat az élőhalottak kö­zött az elmebetegségek ellen. Hogy milyen eredménnyel, azt a statisztika mutatja. Éven­te átlag a betegek 40—45 százaléka gyógyul­tan hagyják cl az intézetet. Az orvostudo­mány modern gyógykezelési módszereivel dolgozik az intézet főorvosa, aki készséggel áll rendelkezésünkre és végigkalauzol a ter­meken. Betegek között A villanycseiigő élesen sivit végig a női osztály folyosóján, amelynek ajtaja pillanat múlva feltárul. Tisztán, rendesen öltözött, intelligens tekintetű ápolónő fogad. Sehol semmi kellemetlen látvány. Ugv a folyosón, mint a termekben és a mosdókban, minde­nütt példás rend és tisztaság. A betegek min­den egyes csoportjára külön ápolónő ügyel fel, aki magyarul, románul és németül be­szél. Az intézet 513 betege közül 247 nő. Túl­nyomó részük csöndes, melankolikus bete­gek. De akad olyan is. akiben túlteng a tem­peramentum. Egyikük például, egy tizian- vörös 25—26 éves lány a főorvost megke­rülve hirtelen elénk áll és hadarva mondja: — Hogy jöttek ide? Repülőgépen, autón vagy kocsin? Ha kocsin, menjenek kocsikáz- ni, ha autón, akkor autóbusszal, ha repülő­gépen. akkor repüljenek! — Mindezt egy szuszra és karjával már repítene is, ha Ca- hana főorvos nem szólna közbe: — Kisasszonj', ez az ur gyufagyáros. A temperamentumos lány erre megszep­pen, hirtelen lecsendesedik és lopva, hogy a főorvos ne hallja, odasugja nekem: Akkor adjon kérem szépen egy skatulya gyufát. Halkan, kislányosan és nagyon szépen kérve mondja ezt. A főorvos megmagyaráz­za: piromániás szegény. Másfél évvel ezelőtt gyújtogatni kezdett, több Ízben rohamja volt, de már kezd egy kis javulás mutatkoz­nő sebészorvos volt. Biztoskezü, képzett ope­ratőr. Rengeteget tanult. Most regényt ir. Társadalmit és egészen újszerűt — ahogy mondja. Világsikerre számit. Az emeletről ötven év körüli férfi jön le. Kezében iratok. Járása elég rendes, csak ki­csit bizonytalan. Köszön, kíváncsian fordul felénk és mindjárt be is mutatkozik: — Báró Fischer vagyok — (a beszélgetés során ezt legalább tízszer elmondja. A „Ko­lozsvár“ szóra felélénkül arca és egymásután sorolja fel itteni emlékeit. Hajdan évekig élt itten, még a „békeidőben“. A Hid-utcáról be­szél, Pap Ernő boltjáról, amely a Hid-utca sarkán volt, aztán a Vécsey üzletről, a régi , Hirschfeld üzletről és még sok mindenről —, mert ahogy mondja: — Úgy ismertem én kérem ezt a várost régen, mint a tenyeremet. Mena professzor (dr. Minea professzort nevezi igy) ma is hiv, hogy menjek vissza . . . tetszik tudni kül­dötte voltam az intézetben ... itt is kül­dönc vagyok Dumitrescu és Cahana főorvo­soknál . , . miért menjek? Itt is jó dolgom van nekem. Egyébként örvendek, hogy volt szerencséin. Mégegyszer: báró Fischer va­gyok, ne tessék kérem elfelejteni. És már megy is az iratokkal, mert sürgős és várják az irodában. A főorvos megmagya­rázza: mint küldöncöt valóban lehet hasz­nálni. Szabad kijárása van. Valamikor ke­reskedő volt egy kisebb erdélyi városban. * Pár perc múlva elbúcsúzunk Cahana főor­vostól. A kertben sétapálcás, jólöltözött be­teg szélit megi — A nagy irodába mennek? — Igen. — Felvétel? — Nem. — Fizetni akarnak? — Igen. — Akkor ne siessenek. Ráérnek. A kapustól tudjuk meg, hogy a sétapálcás egy megnemértett, mellőzött politikus. Vala­mikor parlamenti beszédekre készült . . . most botjával köröket rajzol a földre, a hó­ba, amely beborítja a kerti virágágyakat és j a terraszt. ahonnan az élet szegény áldoza­tai bámulnak néma csöndben a leáldozó nap ; felé . . , Gredinár Aurél I Felfedeztek Amerikában egy aj csocfagy ógyn övén yi Amerikábuh az ős vadonban olyan gyógy­növényt fedezett fel egy tudós, melynek ki­vonata 10—15 éves gyomor, bél, epebajokat rendkívül gyorsan meggyógyít. E gyógynöv/my kivonatát „Ga»tro-D“-nek hívják és u külföldi tudós professzorok cso­dás eredményeket értek el vele, mert e gyógyszer nem csak csillapitólag hat, hanem a betegség okát szünteti meg s ezáltal az egész emberi szervezetben a sejtélet újjá­éled és egy egészséges, normális állapot áll be. A „Gastro-D“ megszünteti a legnagyobb gyomor és bélgörcsöket, gyomorégést, felfú­vódást, szivtájéki nyomásokat, makacs szék­rekedést, az ebből eredő fejfájást és szédü­lést, ideges állapotot, álmatlanságot, továbbá a gyomor és bélfekélyeket. A „Gastro-D“-vel az emberiség egy olyan gyógyszerhez jutott, mely sok esetben olyan betegségeket is meggyógyított, melyeket diag- nostikálni sem tudtak. E gyógyszer képviseletét sikerült Császár Ernő bucureştii gyógyszerésznek (Calea Vic­toria 124.) megszerezni, ára 103 lej, vidékre utánvétellel is küldi, 20 lej költség felszá­mításával. A Zala u-i polgárság a belügyminiszterhez fordult a megyei köz­pontnak Zalaun való meghagyása érdedében ZALAU. (Az Ellenzék tudósítójától.) Amint ismeretes, Salaj-megye interimar bizottsága legutóbbi gyűlésén úgy határozott, hogy kérni fogja a belügyminisztert, hogy Salaj- megye központját Zalau-ról Simleul-Silva- niei-re helyezze át. A bizottság egyben fel­kérte a megye prefektusát, hogy ilyen érte­lemben interveniáljon a miniszternél. Dr. Gurzeu prefektus az interimár bizottság ha­tározatának meghozatala után el is ment Bucuresti-be a tárgyalások lefolytatása vé­gett A prefektus még nem tért vissza és igy nem tudható, hogy utazása milyen ered­ménnyel járt s a határozathoz ki tudta-e eszközölni a miniszter hozzájárulását A Zalau-i polgárság, ahogy neszét vette az interimárbizottsági határozatnak, azon­nal kérvénnyel fordult a miniszterhez és kérte a megyei székhelynek továbbra is Za- lau-n való meghagyását, miután ez a város­nak nemcsak érdeke, de valósággal létkér­dése. A mai nyomasztó gazdasági helyzetben súlyos csapás volna a város lakosságára nézve, ha a megye központját elhelyezik, mert eltekintve attól, hogy Zalau további fejlődését ezáltal akadályoznák, teljesen megbénítanák gazdasági vérkeringését, ami a lakosság még nagyobb elszegényedését vonná maga után. A város lakossága feszült érdeklődéssel várja a miniszter döntését. Mozgószinházak műsora ; SZERDA: CAPITOL: Amerika grandiózus filmalkotá­sa! „ELEGANCIA 1935“. A káprázat, pompa, csillogás szuperlativusza! Gyö­nyörű asszonyok, toalettek és felséges zene. Fősz. William Powell, Bette Davis. EDISON: Kettős műsor: L 33-AS KÉM. Rendkívül izgalmas kémdráma, Andre Luguet és Edwige Feuillere. II. JOUR­NAL. 3, 5, 7, 9 órakor. Helvárak: 7 és 10+3 lej. MUNKÁS-MOZGÓ: I. IFJÚSÁG .ÁLMA. Fő­szerepben: Werner Frütterer és Bettv Aman. II. ÜZLET AZ ÜZLET vígjáték. Előadások 6 és 9 órakor. Helyárak 10 és 12+3 lej. ELAD O a Etr. DonM on k't holdnál nagyobb, fajgyümölcsfákkal teljesen beállított és bekeiit:ttgL5öniöfCS«S kertbenépült 2 S'f^öa, fconona veranöa mei­lékhelyi Egekkel uj, QőÓF^entCS ííÖZ. Kitűnő ivóvíz, vil’anyvilárítás, szerpentin utak, k"lön kis nyaralóház fából. Zö'dséges, virágos kert dísz­fákká’, bokrokkal, évelő virágokk !. Autóbuszjárat. — Értekezni: 5ÂWDGH bizományosnál. CALEA VICTORIEI No. 13.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom